Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Szilágyi István emlékére
  2020-05-05 19:47:35, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
Akit a fia meggyilkolt
  2020-05-04 17:08:17, hétfő
 
 


A KÉPEN A CIKK ÍRÓJA SZEREPEL a művésszel.

El sem tudok képzelni tragikusabb és fájdalmasabb történetet, mint mikor egy apát a saját fia ver agyon. Mélyen megrázott.
Gábor Sándor Bokonyi által a Facebookon megosztott emlékezést Szilágyi István emlékére teszem közzé.:

Soha többet ne húzzak futócipőt a lábaimra ha most nem írok igazat!!

A napokban sokszor eszembe jutott Lópici Gáspár, legutóbb ma futás közben a Börzsönyben.Valahol Csóványos alatt izzadtam az emelkedőn mint egy ló, amikor bevillant ez a fénykép.
A Piócás ember, csak ő mentheti meg a földet,a koronástól, és engem itt, a véget nem érő Z- jelzèsű emelkedőn.

Szeptemberben lesz 2 éve hogy találkoztam Szilágyi ,,Lópici Gáspár" Istvánnal, és a ,,kedves arany gyermekével- ja nem, nem volt kedves...!!''
Az Örs vezér téren az Árkádban csoszogott a színész óriás, mégpedig egy, a lábátol kb. 2-3 számmal nagyobb, koszos kopott cipőben.
A ,,fia" kisérte, vagy inkább vezényelte az apját, mint valami fogdaőr az elitéltet.

Lópici urat megállítottam, üdvözöltem, és engedélyt kértem tőle hogy egy közös fénykép készüljön rólunk.
Mosolyogva beleegyezett.
-Ha ,,fiam" is megengedi akkor lehet csak! (Ezt azért hozzáfűzte az engedélyhez)
Láttam a férfin a zavarodottságot, de megengedte, hogy fényképezkedjek az apjával.
Sőt felajánlotta hogy lefényképez minket.
A bal kezemmel átöleltem Lópici urat, ekkor nagyot szisszent, rámnézett és annyit mondott.
- B@zmeg gyerek, ott kérlek ne fogj meg, borzalmasan fáj a vállam.(csukja)
Mindezt egy könnycseppel a szeme sarkában.
A ,,fia" gyorsan rávágta hogy az apja sajnos elcsúszott a fürdőszobában amikor fürdette!
- Ugye apa, máskor jobban vigyázol!!?
- Majd vigyázok persze.....

De nem vigyázott mert visszafogadta.
Visszafogadta azt az embert aki most halálra verte!!!

Még akkor megkérdeztem Lópici urat hogy tudok-e segíteni.
- Látom nagy a cipő a lábára, enne inna valamit..?!
De már nem kaptam választ mert a ,,fia" átvette a szót Lópici úr felett....
- Majd ő mindent rendbetesz,megszerez ne aggódjak semmi okom rá félteni az öreget mert ő jó ,,fiú" gondját viseli, nem kell minden híresztelésnek bedőlni, minden rendben velük!!!

Szilágyi ,,Lópici Gáspár" Istvánt ma agyonverte a ,,fia"!!!

Agyonverte az az ember aki ezt a fényképet készítette rólunk közel két éve...
Most ezt a fényképet aki nézi, az egy hidegvérű gyilkos szemével lát minket....

Most már csak az érdekel, vajon hányszor csúszhatott el úgy Lópici úr otthon a fürdőszobában hogy mindenki tudott mindenröl, de senki nem foglalkozott vele!

Nyugodj Békében Lópici Gáspár Piócás ember!

Szilágyi István (1937-2020)

Gábor Sándor Bokonyi társaságában.

 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
Boncsér Gergely és Bordás Barbara
  2020-02-23 11:40:03, vasárnap
 
 


Boncsér Gergely a Magyar Állami Operaház fiatal tenorja feleségével
Bordás Barbara színész-énekes nővel.
 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
Búcsú Gesztesi Károlytól
  2020-01-05 21:53:53, vasárnap
 
 


Még kis sem hevertem Karinthy Márton elvesztését, jött a szomorú hír, Gesztesi Károly haláláról. Rögtön a gyermekei jutottak eszembe, tudom, mindenek fölött szerette őket. A felnőtt szép fiai és Panka az egyetlen kislánya. Gesztesi Károlyra mint egy szerethető, jó emberre gondolok, és kiváló színészre. Legyen békés örök álma.

Kőváry Anett - Gesztesi Károly emlékére

Megáll a szív a híd közepén,
mozi után hazafelé.
Vége főcím, villany fel,
popcornos doboz és papírpohár a kukában,
sok már a cukor, kevés a szénsav
az utolsó korty kólában.
Csipszmorzsa reccsen a cipőtalpak alatt,
az elrágatlan kukorica a szőnyegbe ragad,
hazaindul a fáradt szívvel a test,
a hídon váratlanul halkulni kezd a belvárosi est,
elnémul minden hang, belülről és kívülről jövő,
nincs több múlt, nincs több jelen, és nincs több jövő,
megáll a szív a híd közepén,
kár, hogy az egész nem egy mozifilm,
de ha látnád mégis a főcímet,
nézd végig a saját filmedet,
szerettél-e, hittél-e, adtál-e eleget,
volt-e álmod, valódi csoda,
nem is érdekelt, hogy hogy jutsz oda,
volt-e nagy alvásod, igazi zabálásod,
volt-e legalább egy életmódváltásod,
volt-e könnyed, keserűn és édesen elsírt,
volt-e béna versed, kézzel és sokszor átírt,
volt-e meleg eső, tarkódon lecsorgó,
volt-e igaz szerelmed, szélfútta, mint a porhó,
voltál-e meggondolatlan, őrült is talán,
ettél-e gyrost hajnalban a Blahán,
fájt-e úgy igazán néha a lélegzés,
ért-e úgy elhagyás, mint egy kivégzés,
voltál-e boldog, hülyén vihogó,
voltál-e mindent mindennél jobban akaró,
voltál-e jóbarát, szülő, társ, szerető,
kértél-e mindent, ami csak kérhető,
tudod, ugye, hogy ez most még más filmje,
de egyszer eljön a sajátunk stáblistája,
popcornos doboz, papírpohár a kukába,
felkapcsolják a villanyt, indulsz hazafelé,
és bármikor megállhat a szív a híd közepén.
 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
Hegedűs D Géza interju részlet
  2019-12-21 18:43:55, szombat
 
 


Hegedűs D Gézával készült interjú részlet a Katona József színházban történtekkel kapcsolatban és a színművészek tiltakozó megmozdulása után amit egy Weöres idézettel zárt.

Egy színház az egy láthatatlan szellempalota, nem csupán egy épület. Egymást követő, egymást felnevelő nemzedékek együttműködéséből épül, gyarapszik, gazdagszik, újul meg, válik közönsége által belakhatóvá, és így lesz őrzője, éltetője, tehetséges működtetője a nyelvnek, szellemnek, képzeletnek. A színház képes arra, hogy megváltoztassa a közönség fantáziáját, ráébresztve arra, hogy az emberi lét lényege a polifónia, a másságunkban rejlő többszólamúság. Minden művészi, tudományos jelenség hiperérzékeny. Pillanatok alatt lelehet rombolni. A Katona József színház óriás hagyománnyal bíró, csodálatos szabadszellemi műhely. Kultúránk ékköve.
Egy elítélendő emberi tett nyomán nem lehet egy ilyen intézményt veszélybe sodorni, megsemmisítésére törni.
Weöres Sándor idézet:
,,Mindegyik nemzet önmagát nevezi a kultúra megmentőjének, és a többit kultúrarombolónak. De a mai ember, ez a minden realitásról elrugaszkodott negatív idealista, hiába akar a kultúráért rajongani, rajongása üres szóhalmaz, intézkedés- garmada, hadonászás, saját ásításainak folytonos takargatása: és a kultúrát is vásári handabandának nézi, szakadatlan ember-, nép-,közösségmentésnek... A kultúra statikus, nyugodt, nem intézményesíthető : az izgő-mozgó mai ember minél többet ugrál körülötte, annál jobban széttapossa... mennél inkább ,,menti és védi" annál inkább látszik, hogy ő szorulna annak védelmére."
 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
Búcsú és gyász
  2019-11-07 15:30:52, csütörtök
 
 


Ma érkezett a hír, meghalt Karinthy Márton. Nagybátyjának, Karinthy Gábor versének pár sorával búcsúzom
"Talán folyó vagyok, talán egy vén halász,
Talán kösöntyű, mit ó fiókban találsz.
Sötét, babonás álom."

Karinthy Gábor: Én, fájdalomherceg

 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
Elhúnyt Karinhy Márton
  2019-11-07 15:13:26, csütörtök
 
 


Búcsú és gyász
Az Ördöggörcs, A vihar kapuja c önéletrajzi köteteit kétszer is olvastam. Jártam a színházában előadásokra és főpróbákra. Olyan igazgató volt Ő, aki a főpróba után ott állt a kijárat közelében és nézett bennünket nézőket, fürkészte milyen érzéseket váltott ki belőlünk az előadás. Élete a SZÍNHÁZ volt, csupa nagybetűvel. Legyen könnyű neki föld, nyugodjon békében emlékünkben megőrizzük.
 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
Pártos Erzsi
  2019-05-06 18:56:14, hétfő
 
 


Pártos Erzsi
Letelt az " Öt Perc", amíg még éltél.
Búcsú Pártos Erzsitől a baráttól, a művésztől, a bölcs komédiástól, aki, már régen ki akart szállni a világból, de az nem állt meg a kedvéért, pedig Ö régen a halhatatlanok csapatába vágyott tartozni, drága halottai, családja, barátai és kollégái közé, akiket sajnálatára túlélt. Visszacsengenek bennem mondatai.
- Fiam! Engem itt felejtettek. Én már régen túléltem magam. A jó Isten valamiért azzal büntet engem, hogy itt hagyott, hogy lássam azt a sok rosszat, ami történik a világban. Az emberek megbolondultak. Gyűlölködnek, ölik egymást, irigyek és semminek sem tudnak örülni. Én mondhatom ezt, mert én már semmit nem akarok, csak azért imádkozom, hogy ne szenvedjek sokat, hogy elaludjak, és ágyő! Nézd fiam! Az az öt perc amíg még élek az már csak arra elég, hogy sajnáljam az embereket, téged, a fiatalokat, mert én már semmit se tehetek. Ki hallgat rám, a vén bolondra? Senki. És igazuk, igazatok is van. Én boldog voltam fiam, annak ellenére, hogy volt háború, meg fasizmus, Hitler, meg Sztálin, mégis itt vagyok. És diszidáltam is és hazajöttem. És szóba álltak velem. És dolgozni is hagytak, hívtak is, szerettek is. Még ma is, ha felismernek az utcán ebben a turbánban, meg, hogy ilyen rondán megöregedtem, de igen, ne mondd, hogy nem, mert pofon váglak, még mindig én vagyok az idősebb te szemtelen kölyök, és ne vágj a szavamba , vagy az a szép anyád nem tanított meg rá, hogy tiszteld az idősebbet?- csak vicceltem.- , hol is hagytam abba? Na tessék, most kész, kiverted a fejemből, hogy mit is akartam. Na te bolond Erzsi kellett neked elkezdeni beszélni! Mi van? Hangosabban beszélj fiam és artikulálj, mert egy szavadat sem értem. Beszélni nem tanítják meg az embert a Főiskolán? Én szerettem színházba járni, de most már nem megyek. Az első sorban sem hallom, hogy odafenn mit beszélnek. Vagy ordítanak, vagy suttognak. Két véglet van. Na ugye! Tudsz te beszélni rendesen. Egy rendezőt nem árt, ha értik a színészei. Igazam van? Te egy nagyon tehetséges gyerek vagy, egy taknyos, pimaszul fiatal szép nő, anya, meg sikeres, mondd van fiúd? Remélem van. Fiam a szerelem meg a pitypityezés az fontos, meg a család. A karrier is persze, de, ha az én példámat nézed, akkor nem sokra mész vele. Egyedül maradtam, mint az ujjam. Lassan mindenki meghal, akikkel valaha egy színpadon játszottam. Drága édes emberek, akiket tiszteltem és csodáltam fiam. És nem voltam rájuk irigy, ezt úgy hidd el, ahogy most itt ülünk és még meg sem kínáltalak semmivel. Kérsz kávét? Nem garantálom, hogy jó lesz, és én már nem kávézom. Ne gyere ki a konyhába, mert ott csak én férek el meg a bogaraim. Hiába, bogaras vén asszony lettem, akit már minden lépés és házi munka fáraszt. De nem érdekel. Egy héten egyszer jön valaki és kitakarít, de nem szeretem, ha a holmijaimhoz nyúlnak. Itt mindennek megvan a helye. Az a fontos, hogy én megtaláljam. Majd, ha már nem leszek, akkor majd kitakaríthatnak utánam. Itt a végrendeletem az asztalon. Nézd fiam, nekem gondolnom kell arra, hogy elesek, beverem a fejem, vagy elalszom és van, hogy napokig meg se szólal a telefon, és rám sem csengetnek és nézd én most már bizalmatlan is vagyok. Félek az utcán a lakásban, a hírek riasztóak, hát kell hogy leüssenek és kiraboljanak, mert tőlem sajnos mást már nem akarhat egy fiatalember igaz? Ne röhögj ki te gyerek! Tudod mit? Nevess! De szépek a fogaid! Remélem nem műfogsor! Csak ápold fiam, mert a protkó egy utálatos dolog, nekem elhiheted. Én naponta egy órát olvastam fel hangosan, hogy megtanuljak vele beszélni. Egy színésznő nem engedheti meg magának, hogy ne legyen tiszta, érthető a beszéde. Csak az agyam az már nem tudja bevenni a szöveget. Azért szeretem a rádiót, mert ott felolvashatok. Hát azt hiszed hívnak? Pedig a múltkor is, amikor mentem annyira meg voltak elégedve velem, de aztán elfelejtenek és nem hívnak. Itt van ez a sok fiatal. Hát azt hiszed tudják, hogy a világon vagyok? Te igen, a te korosztályod még rajtam nőtt fel. Én voltam nektek a nagymami, a tündér és a boszorka, meg a te gyerekednek a Ráknéni, meg énekeltem és táncoltam. A Forgószínpad az az én hattyúdalom fiam. Szerettem bejárni. Petrik Jóska az a drága örök gyerek, az meglátta bennem a lehetőséget. Hát azt hiszed akartam én menni? Nekem már nem hiányzik a színpad. Mi lesz, ha elfelejtem a szöveget? Azt mondja, ugyan Erzsi, te kivágod magad. De nem úgy van az fiam! És a partnered? Hát nem csak én vagyok ott, és ennyi öregasszony így összehozva! Fiam ez nem volt akármi, de Te levideóztad az egészet! Teszed már le azt a kamerát?! Kész! Felvidéki nem ismerlek. Olyan szép ember voltál, most meg már nem látok belőled mást, csak a fél szemedet, és azt a fekete izét a másik szemed előtt. Te sem vagy normális, ahogy én sem, de ki normális manapság? Mit is akartam? Kérdezz hangosabban. Igen én egy Nemecsek vagyok ebben a szakmában. Mondták, hogy öltözzek lent a földszinten, ahol a Lukács, meg a Perczel, hogy nekem is szorítanak helyet, de az én helyem ott van fenn a többiek között, én tudom, hogy nem vagyok olyan nagy színésznő, mint a Dajka, meg a Tolnay, meg a Manyika, meg a Komlós Jucika, de van bennem valami fiam, valami, idebenn, valami, ami másban nincs. A Gobbi, a Hilda tudta. Engem a közönség nagyom szeretett mindig. Fiatalon is, öregecskén és vénen is. Mert meg tudtam érinteni a szívüket fiam. A szívüket. Szeretettel, humorral. Pedig én nem vagyok egy kedves ember. És ahogy vénülök egyre több mániám és rögeszmém lesz és már nem akarok semmit, csak nézni a világot a tévén keresztül. Azért van két tévém, hogy semmiről ne maradjak le. A politikát utálom, csak felbosszantom magam. A kultúra éjszaka van, de hát fiam én már éjjel nem tudok gondolkodni, videóm meg nincs, hogy felvegyem és másnap megnézzem. De ha lenne se értek én már hozzá. Szóval ezt csak neked mondom, én azért sem akartam a földszinten öltözni a két főszereplő között, mert tudtam, hogy nekem ebben a darabban nagy sikerem lesz, és én nem akartam, hogy a Zita és a Margit megbántódjék, hogy hozzám özönlenek a gratulálók. Valósággal szétszedtek fiam, te is láttad. Én egy nagy bohóc lettem vénségemre. Az egész pofám olyan, mint Gelsomináé. Az egy csodálatos színésznő. Ne vedd szerénytelenségnek, de én az lehettem volna itthon, ha a rendezőknek van rá szemük. Nem panaszkodom fiam, de lettek volna szerepek, amiket eljátszhattam volna, amiket átvehettem volna, de soha nem voltam olyan nagy név. Ezzel együtt volt egy nagy hibám. Hogy mindenkinek megmondtam a véleményem. Én már abban a korban vagyok, hogy nincs mit kockáztatnom. Legfeljebb még kevesebbet hívnak a rádióba, színházba, filmezni meg régóta nem megyek, hozzád a tévébe is csak stúdióba, külsőt nem vállalok, mert van egy csúnya allergiám, öreg vagyok és nagyon beteg, és senkim sincs. De amíg az eszem a helyén, addig én be nem megyek semmilyen otthonba, mert szeretem a fiatalokat. Szeretek veled, velük beszélgetni. Megsértődsz? Annyi baj legyen. Nem hívsz fel, majd felhívsz egy félév múlva. Ti mind rohantok. Felgyorsult a világ és én már nem csak nem tudok, de nem is akarok lépést tartani vele. Kiszállnék fiam, ha az olyan egyszerű lenne. Az állatfilmeket szeretem. Azok hogy piytpityelnek. A természet gyönyörű fiam! Én annyit tanulok a televízióból. Bár ömlik onnan a szemét, meg a trágárság, meg a durvaság, hát milyen legyen a gyerek, ha azt látja reggeltől estig, ha már nincsenek szép mesék, csak dirr-durr, erőszak. Engem itt felejtettek, mert az előző életemben lehetett valami nagy bűnöm. Sajnos látnom kell, hogy a világ látszólag előre, de valójában visszafelé halad. Romlik az emberek minősége, és ezt hagyjuk? Pedig lett volna miből okulni. Itt ez a kis lakás, az én kis szentélyem, az én birodalmam. Itt vannak a szüleim, a drága anyám, az apám, a barátnőim, a barátaim, a kollégák, a halottaim. Itt nem vagyok egyedül. És nézd! Amíg megszólal egyszer kétszer ez a telefon egy héten, addig mondhatom szeretnek, számon tartanak néhányan. Mióta is? Már majdnem húsz éve minden év utolsó napján feljössz hozzám és dumálunk egy jót. És , ha csak fél év múlva hívsz én azt is megértem, mert dolgod van és családod és gyereked és életed. Jó együtt dolgozni, de, ha nem hívsz az sem baj, én akkor is szeretlek és megnézem amit csinálsz a tévében, ha nem éjszaka sugározzák és megmondom a véleményem, ha nem tetszik neked fiam, mert a javadat akarom. De egyet ígérj meg. Ha a kopasz fejem alatt az agyam már nem lesz a régi, akkor tudomásul veszed, hogy Erzsi nincs többé. Mert a Pártos Erzsi az, aki itt fecseg Neked, ha hülyeségeket is, de él, mozog, érez, tesz-vesz gondolkodik, mérgelődik, s bár menne már a másvilágra, de szereti az életet. Szerettem élni fiam. ÉLNI! És nem vegetálni. Ne látogass meg fiam. Nem akarom, hogy úgy láss. Az számomra megalázó lenne. Mindig így őrizz meg az emlékezetedben. Megigéred fiam? Na akkor jó. Akkor elmondhatod, hogy igazán szeretted, tisztelted és becsülted ezt a vén bolond barátnődet, azt a bölcs bohócot, aki voltam, vagyok és leszek.
De most már beszéljünk vidámabb dolgokról! Hány szeretőd van Fiam?
Lejegyezte: Felvidéki Judit


 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
Lorán Lenke
  2017-09-24 17:04:54, vasárnap
 
 

Link
,,Egy ilyen ragyogó élet végén méltatlan volna egy csúnya betegség, Nem is élném túl! Én úgy szeretnék meghalni, majd egyszer, hogy mosolyogva kilibbenek a színpadra és annyit mondok, hogy ,,jóestét kí..." és pakk. Csak törjék a fejüket a nézők, hogy mit is akart mondani ez a csaj."
(Sajnos drága Lorán Lenke vágya nem teljesült, bár igazán sokáig állt szinpadon, halála mégis kórházi ágyán érte. ) Meggyőződésem, hogy soha nem volt igazán az őt megillető helyen, sokkal tehetségesebb, sokoldalúbb művész létére nem a megfelelő szerepeket játszhatta, talán apró termete miatt sem, és ki tudná megmondani miért. Nem egyedüli eset megemlíthetném a szintén ragyogóan művelt és tehetséges Békés Italát, Pártos Erzsit, de akár Béres Ilonát is.
 
 
0 komment , kategória:  Színművészek   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 77 db bejegyzés
e év: 614 db bejegyzés
Összes: 1915 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 311
  • e Hét: 564
  • e Hónap: 14455
  • e Év: 70300
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.