|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-11-09 20:04:19, péntek
|
| |
| |
Mysty Kata:
Születő szerelem
A víz tükrén kitörő fénysugarak lapulnak...
ragyogtatva arcunk selymes mosolyát.
Áttáncolt éjszakánkban a Hold vigyázza...
ébredő boldogságunk játszi csillagát.
Távoli csönd gőgicsél, csecsemőhangja
a szellők húrjain örömódát komponál
ahogy nézlek; s tekintetedben megírva
látom sorsunk könyvének aranyló végszavát!
Ne nézd a távoli várrom komor lankáit;
a foltos égbolt csillagtalan felhőinek tejútjait!
Szemünk egymásba révedt pillanatai
elhozzák majd ringató bölcsőnket reggelig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-09 19:32:16, péntek
|
| |
| |
Mysty Kata:
Szeretni
Szeretni jó, szeretni
oly nagyon kell!
Szeretve lenni mily
igazi jel! - Égi! és
nem mindenkié!
Ha szerethetsz biztató,
ha szeretnek még biztatóbb,
ha szeretve szeretsz a legfőbb Jó!
Semmi se keseríthet el, ha ez való!
A pénz az érzelmeket
veszejtő rossz...
A gonosz nem haboz,
mindent "keresztbe tesz",
ha ráfekszel, fölemel!
Köszönöm, hogy vagy nekem...
Ma is hihetetlen...
Szeretsz; nem tudom;
igazán Te érzed, mi az
ott legbelül, szíved körül...
de ne - ne kutasd!
Nekem elég, ha érzem
én is ott belül,
valami titkos vágy küzd
Érted, kérve: - ne engedj!
Mert úgy is maradni akar!
A szerelem kortalan |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-09 19:08:43, péntek
|
| |
| |
Mysty Kata:
Anyám volt ..
A sírkertek lángrózsáit
koszorúba fonja
Isten őrző szeretete;
S az égi fényben
szeretett halottunk
kedves arca
mosolyog ránk.
Lelke könnyes öröme
támasztja fel a holtan
élőket legszebb
álmaikból.
Anyám! Volt!
Korán meghalt.
Éltében szívét osztotta szét.
"Elfogyott, mint a gyertyaszál".
Most fáklya ég sírja dombján.
Testét bajok, gondok fosztogatták.
Lelkét bármi rosszal ostorozták;
Kezét imába kulcsolta, s azt
Istennel megosztotta...
Egy székely asszony kebelében
a Szentírást tartja kezében;
Ilonkám! -- sorait súgja
kívülről fújja ...
Ugye te is hallod a Hargitán! ?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 12:00:25, kedd
|
| |
| |
Mysty Kata:
Anya nélkül
Megfogantam
anyaméhben otthon voltam.
Megszülettem,
de már anya nélkül kóboroltam.
Cseperedtem
az otthon lakója lettem.
Növekedtem,
a világ idegen bolygója; keringtem.
Felnőttem, mint a
szirtek között élő nefelejcs.
Kerestem a helyemet,
de nem találtam csak egy fekhelyet.
Hiába kérdeztem,
magamat se érthettem.
Benn szakadt a szó,
"édesanyám", pedig kimondani lett volna jó!
Ragyogott a fénylő nap,
mégis dideregtem.
Turi holmim melegéből hiányzott
az anyai szeretet.
együttérzéssel velük |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 10:22:19, kedd
|
| |
| |
Mysty Kata:
Az én fám
A házunk előtt szendereg édes kis
aprócska, kör alakú, örökzöld pázsit.
Alacsony törpe fa áll kecsesen közepén,
koronája egy élet templomba zárt ikonja,
figyelmet magára vonja -huncutul...
Titkon füledbe súgja ébredők álmait.
"Téged őrizlek meg halhatatlanul!"
-Tudod-e meddig él egy fa!?
Lágyan lengő, susogó szellőben
száll hangja tova!
Mindig beszélni szoktam vele
Sűrű ágai közt titkokat rejtek el..
Féltve őrzik őket, könnyes szemmel:
Levelei olykor potyognak, mint a harmat -
cseppek reggel áhítatban...
Mily jó a reggeli álom, sose bánom!
ha előbukkan, s tova is illan hirtelen.
Bárhonnan is közelít; kedvem nem szegi;
Valóságra virraszt és a Nap felé int...
Vidd vagy hozd a szellők vidám
szólamait, ne hagyd, hogy a hervadás
sisteregve utat törjön felénk;
a lanyha esőben.
Nyálkás fátyolköpenyben,
vöröslő ködben, figyeld a kikeletek vonuló tekintetét!
Adj remegő ajkaknak mosolyt és reményt!
A fa számomra az élet jelképe
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-14 16:11:42, vasárnap
|
| |
| |
Mysty Kata:
Születő szerelem
A víz tükrén kitörő fénysugarak lapulnak...
ragyogtatva arcunk selymes mosolyát.
Áttáncolt éjszakánkban a Hold vigyázza...
ébredő boldogságunk játszi csillagát.
Távoli csönd gőgicsél, csecsemőhangja
a szellők húrjain örömódát komponál
ahogy nézlek; s tekintetedben megírva
látom sorsunk könyvének aranyló végszavát!
Ne nézd a távoli várrom komor lankáit;
a foltos égbolt csillagtalan felhőinek tejútjait!
Szemünk egymásba révedt pillanatai
elhozzák majd ringató bölcsőnket reggelig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-14 16:09:18, vasárnap
|
| |
| |
Mysty Kata -
Szeretni
Szeretni jó, szeretni
oly nagyon kell!
Szeretve lenni mily
igazi jel! - Égi! és
nem mindenkié!
Ha szerethetsz biztató,
ha szeretnek még biztatóbb,
ha szeretve szeretsz a legfőbb Jó!
Semmi se keseríthet el, ha ez való!
A pénz az érzelmeket
veszejtő rossz...
A gonosz nem haboz,
mindent "keresztbe tesz",
ha ráfekszel, fölemel!
Köszönöm, hogy vagy nekem...
Ma is hihetetlen...
Szeretsz; nem tudom;
igazán Te érzed, mi az
ott legbelül, szíved körül...
de ne - ne kutasd!
Nekem elég, ha érzem
én is ott belül,
valami titkos vágy küzd
Érted, kérve: - ne engedj!
Mert úgy is maradni akar!
A szerelem kortalan |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-13 17:29:05, szombat
|
| |
| |
Mysty Kata:
Csalogány szállt le...
Csalogány szállt le a égből
csapongó csöppke hírnök ő!
Ágról ágra csetlik-botlik
szinte nyugtot nem talál.
Csipkebokron helyet nem lel,
a nyírfa ága hiába vár,
az orgona is legyint csak rá,
a rózsafa bokra az ő otthona már!
Ám a tüske szívét döfte...
Mélyéről fojtó dal, mint a vére...
folyt csak folyt csőrén át a földre.
Míg a színtócsa a rózsákat elérte...
Száz meg száz vér pöttye szerte -
a millió rózsába szőtt költemény lett;
hol szeretetünk égi fénye fürdött
szent küldetése illattengerében! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-13 17:27:24, szombat
|
| |
| |
Szabó Katalin Mysty Kata : Úgy szeress...
Úgy szeress, hogy ne fájjon,
Tőrt szívembe ne mártson...
Háborgás, ím békítse,
Mindig kedvre derítsen.
Úgy szeress, hogy tisztítson,
Bűnbe sose taszítson...
Úgy szeress, hogy ne bántson,
szavakkal ne suhintson...
Úgy szeress, hogy ne ártson,
Sebet soha ne vájjon...
Úgy szeress, össze ne törjön,
Titkokat eltöröljön...
Lépteimen könnyítsen,
Akadályt ne gördítsen...
Úgy szeress, hogy röpítsen,
Légörvényben megmentsen.
Bizalommal övezzen,
Napról napra szépítsen,
Üde bájat teremtsen.
Fénye sose vakítson,
vakságban sose tartson...
Vénuszként elröpítsen,
Elém szőnyeget hintsen...
Úgy szeress, hogy égessen,
hamujába temessen...
Úgy szeress, hogy éltessen,
Búcsút soha ne intsen.
Halálomig kövessen...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-13 17:23:20, szombat
|
| |
| |
Mysty Kata:A vidám zongora
- Csodát láttam vagy...!?
Nem lódítok, de nem ám!
Reggel mikor kiléptem,
ajtóm előtt, - nem értem!?
Nem hittem a szememnek,
dallamok peregtek, peregtek!
Fehér ingük egyre hevesebben,
dobálták föl-le hangjegyüket,
a félhomályban lassan-lassan,
- egy zongora állta utam!
Mondta, csak mondta szünetet
sem tartva, mondókáját szórva szórta;
mint a harmat még didergő csöppjeit.
Hangtalanul, némán, csak ébredő
pillám pislogott pompás dallamán.
- Mesélj, mesélj Te zongora!
Zengő-bongó tambura, énekelj!
Nekem már vidám napot hoztál.
Menj csak utadra tovább, tovább!
Én segítek neked, ha lehet?
Talán megkönnyítem terhedet?
Játékod gyönyöre lesz:
Barátaim öröme!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MYSTY KATA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1528
- e Hét: 4842
- e Hónap: 8875
- e Év: 68128
|
|
|
Offline
