Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Megbocsátod-é?
  2020-05-11 19:40:41, hétfő
 
 


Dsida Jenő - Megbocsátod-é?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?
Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?
Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?
Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?
Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?
Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő - Miért borultak le
  2020-02-20 16:41:16, csütörtök
 
 


Dsida Jenő - Miért borultak le az angyalok Viola előtt
Első fejezet

mely hangos szóval dicséri az erdőt, az ifjúságot és a szerelmet
Láttad-e már, milyen árnyas a sűrü monostori erdő?
Rengeteg, illatos, álmatag. Alja kirakva mohával.
Fent fényt paskol a légbe vidám-szabadon beleferdő
bükkfák zöld-puha lombkeze. Itt jártam Violával,
én egy kőre pihentem s lábam elébe hevert ő.
Tinti kutyám, okait szimatolva parányi neszeknek,
cserjék közt futosott: tán hogy ne legyen tanu pajzán
dolgoknál, mikor árnyfoltok bizseregve rezegnek
szép Violám kitakart testének hószinü rajzán
s ajkammal vonom útját száz finom árnyerezetnek.

Ó, nincs szebb a világon, mint a fehér, üde lánytest
lepletlen ragyogása a hullámzó levegőben,
lombkoronák résén mikor átüt aranyhalovány, rest
nyárnapi fény és combra, kebelre folyik le merően,
míg a sötét részekre olív reflekszet az árny fest.

Szó ami szó: sok furcsa esett meg az erdei pamlag
jószagu színes ölén. Ily cuppantó-zaju csókra
megrázkódott volna, ki félmérföldnyire ballag.
Elrezzentek a csókák. Könnyü ruhák lila csokra
ágon lengedezett s a kis ing is, mely csupa szallag.

Csók muzsikált, ölelés perzselt, forrón buborékolt
szánkon a kéj lágy sóhaja. Zsibbadt, húnytszemü mámor
ernyesztette karunkat a fűre pihenni. Elég volt.
Bokrok közt kacarászva kukucskált sok kicsi Ámor
s mint a selyem, suhogott a derűskék isteni égbolt.

Mily nagy ijedtség volt, mikor egyszercsak fura foltot
látunk s hát a fa mellől tarka tehénke tekinti
lombi tanyánkat. Odább léptek zaja: pásztora volt ott
s jött fütyörészve. Nagyot vakkantva szökött oda Tinti
s mindkettőt tovaűzte hamar. Violácska sikoltott.

Víg hahotára fakasztott engem a távolodó zaj,
néztem, amint Violám arcára is égi derű száll.
Már-már új ölelésre birizgált volna a hónalj
s combok közt csiklandva motoszkáló sima fűszál...
Ám halk, zönge harangdalt szűrt a sok alkonyodó galy.

Mennünk kellett- Várt a világ, gondjával a pénz és
számtalan otthoni nyüg. Mialatt segitettem a lenge
fodru ruhát Violára, csodálatos és meleg érzés
sustorgott ki szivemből, mintha damaszkuszi penge
gyors hasitása nyomán pirosan buggyan fel a vérzés:

Rossz lány vagy, Violám, csacsi és bizonyára parázna,
mégis telve tevéled a lelkem. Vallom a földnek
s rajta lakóknak, hogy sebeket bekötő puha vászna
vagy te szivemnek. És ha a földnek hantjai födnek,
testem nélküled ott se találna melegre, de fázna.

Csókolj meg, szeretőm, bucsuzóul a messzi-magas-tág
mennybolt alkonyi sátra alatt, aranyos kicsi villi!...
Sajgó gondolatok foga tép kebelembe, harap s rág:
Mint e varázsló, tünde, parázsló, édes idilli
nap tovasurrant, úgy fut el egyszer a szép fiatalság.

 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő - Emlékszel még
  2019-10-27 22:44:03, vasárnap
 
 


Dsida Jenő - Emlékszel még

Tudom, hogy emlékszel még.
Akkor magosra mentünk.
Odafönt, valahol a félúton
leültünk egy márványobeliszk alján.
Az őszi nap csörgő aranyakat gurított ránk
a magosból,
messzire templomtornyok és háztetők guggoltak,
mi pedig hallgattunk mélységesen.
Egy aszott levél volt a kezemben s egyre duruzsolta:
,,Meghalok, jaj, jaj, meghalok.
Elfelejtettem ölelni a nyáron,
elfelejtettem csókolni és sokat szeretni.
Meghalok, most már meghalok!"
Akkor hirtelen úgy jött,
hogy jó volna őrülten megölelni téged,
magammal rántani a lejtős, párnás oldalon
és süppedő, holtan-zenélő levelek közt
cikázni, gurulni, motollázni veszettül
egyre gyorsabban alá,
csókolni, lihegni, -
- aztán valahol nagyon mélyen
összetépetten, semmivel se törődve többé,
piszkosan, bután elereszteni a vágyat
és aludni, aludni, aludni!
Akkor rám néztél nyugodt, mély szemeddel.
Egy hideg-tiszta hegyi lehelet
kiröpítette kezemből az őszi kísértőt
és én csöndesen megindultam utánad,
fölfelé a szerpentin úton,
még magosabbra.
A csúcs felé.

Szatmár, 1926. november

 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Megbocsátod-é?
  2019-05-24 17:56:02, péntek
 
 


Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Szabad-e nekem énekelni?
  2019-05-24 17:54:06, péntek
 
 


Dsida Jenő: Szabad-e nekem énekelni?

Szabad-e nékem énekelni?
kiönteni a szivemet,
a pokol-főzte bánatoknak
sötéten habzó serlegét?
Emberek! Szóljatok!
Szabad-e nékem énekelni?
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő - idézet
  2019-05-24 17:49:01, péntek
 
 


"Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a mezők felett,
elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás
a boldogság után."
(Dsida Jenő)
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő - Tavaszi rózsatőhöz
  2019-04-12 16:06:24, péntek
 
 


Dsida Jenő - Tavaszi rózsatőhöz

Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás.
Lehullott rólad minden kis levél,
Minden szirom, virág;
Sírás nélkül nem nézhettem reád...
Olyan szomorú volt a búcsuzás!

És íme most, hogy itt a kikelet,
Illatos rüggyel telve ágaid
Bimbód is új fakad,
Felveszed újra dísz-palástodat
És úgy igézed vágyó szívemet.

Oh, köszönöm neked!

Jöhet ezután százszor is az ősz,
Az én szememnek nem hull már a könnye:
Tavaszi rózsa, megtanultam tőled,
Hogy nem búcsuzunk senkitől
És semmitől és sohasem örökre!

1924. április. 25.
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Tavalyi szerelem
  2018-11-10 19:50:01, szombat
 
 


Dsida Jenő: Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Néhány szó a kedvenc költőmről : Dsida Jenőnek az erdélyi magyar költőnek szívbetegsége miatt rövid élet adatott (1907. május 17. - 1938. június 7.) mégis, művei a magyar irodalom fényes csillagai közé emelik, annak ellenére, hogy sohasem élvezte a politikai elit kegyét.
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő: S ha ág dobol az üvegen...
  2017-11-17 16:15:00, péntek
 
 


Dsida Jenő: S ha ág dobol az üvegen...

S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.

S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.

S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre,
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Dsida Jenő: Istenem, ki járt itt?
  2017-11-17 15:57:31, péntek
 
 


Dsida Jenő: Istenem, ki járt itt?

Jövök szívemmel a havas hegyekből.
A görbe hold zöld-sárga sugara
befényli halk, magányos házamat.
S előtte, íme, titkos lábnyomok.

Rozsdás kulcsom nyiszogva sír a zárban,
de a meszelt fal ünnepi fehér,
de a küszöb nedves-tisztára súrolt
és furcsán csillog a kopott kilincs.

Meleg fogad és hervadó virágszag.
Fakó arcképek tört szemén mosoly.
A tűz dalolva és kacagva pattog
a kandallón. Ki rakhatott tüzet?

Új olaj serceg lámpásom begyében,
ágyam hűs, sima gyolccsal hívogat
s nini, öreg párnám is duzzadó
és habfehér. Ágyat ki vethetett?

Az asztalon nyitott könyvek, füzetkék
elhintett szirmok közt derengenek,
halványan, mint a félszeg, kedves álmok,
amiket elfelejtünk hajnalig.

Különben senki. Zöld hold száll az égen,
befényli halk, magányos lelkemet.
És én tűnődve ülök ágyamon:
Vajjon ki járt itt? Istenem, ki járt itt?

 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 622 db bejegyzés
Összes: 1923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 242
  • e Hét: 2111
  • e Hónap: 16002
  • e Év: 71847
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.