Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Siralmak 1:1–5:22 teljes könyve
  2009-08-14 16:08:11, péntek
 
  Siralmak 1. fejezete

1Ó, mily elhagyatottan ül a város, melyet betöltött a sokadalom! Özvegyasszonyhoz lett hasonló, aki népes volt a nemzetek között! Kényszermunkára fogták a tartományok fejedelemnőjét!2Sírva sír az éjszakában, könnyei csorognak arcán. Senkije sincs, hogy vigasztalja, mindazok között, akik szerették. Társai is mind csalárdul bántak vele, ellenségeivé lettek.3Júda száműzetésbe ment a nyomorúság és a nehéz szolgaság miatt. A nemzetek között kell laknia, nem talál nyugvóhelyet. Üldözői mind utolérték szorongattatásai közepette.4Sion útjai gyászolnak, mert senki sincs, aki az ünnepre jönne. Minden kapuja elhagyatott, papjai sóhajtoznak. Szüzei bánkódnak, ő is csupa keserűség.5Ellenségei főkké lettek, ellenfelei gondtalanul élnek. Jehova hozott rá bánatot törvényszegéseinek sokasága miatt. Gyermekei fogságba mentek az ellenség színe előtt.6Sion leányát elhagyja minden tündöklése. Fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, melyek nem találnak legelőt. Erőtlenül vánszorognak üldözőik előtt.7Nyomorúságának és népe hontalanságának napjaiban Jeruzsálem visszaemlékezett Mindazokra a drágaságokra, melyek régtől fogva övéi voltak. Amikor népe az ellenség kezébe került, és nem volt segítője, Látták őt az ellenségek, és nevettek bukásán.8Kirívó bűnt követett el Jeruzsálem. Ezért lett irtózattá. Egykori tisztelői mind megvetik, mert látják mezítelenségét;Ő pedig csak sóhajtozik, és elfordul.9Tisztátalanság borítja ruhája szárnyát. Nem gondolt arra, hogy mi vár rá. Hihetetlen, ahogy lesüllyed, és nincs, aki megvigasztalná. Ó, Jehova, lásd meg nyomorúságomat, mert felfuvalkodott az ellenség.10Ellenség nyújtotta ki kezét minden drágasága felé. Látta Sion, amint bementek szentélyébe a nemzetek, Akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe.11Egész népe sóhajtozik;kenyeret keresgél. Ennivalóért adják oda drágaságaikat, hogy lelküket felüdítsék. Nézd, ó, Jehova, és lásd meg, hisz olyan lettem, mint egy megvetett nő.12Hát közömbösek vagytok mind, akik jártok-keltek az úton?Nézzetek ide, és lássátok! Van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam, amellyel engem sújtottak, Amellyel Jehova bánatot szerzett lángoló haragja napján?13Tüzet bocsátott a magasból csontjaimba, és gyötri valamennyit. Hálót feszített ki lábam elé, hanyatt rántott engem. Elhagyott asszonnyá tett. Egész nap beteg vagyok.14Éberen figyelte törvényszegéseimet, összefonódnak kezében. Nyakamra telepedtek, és megtört az erőm. Olyanok kezébe adott Jehova, akikkel szemben nem tudok talpra állni.15Jehova elvetette minden vitézemet, akik bennem voltak. Gyűlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat. Jehova megtaposta Júda szűz leányának borsajtóját.16Ezek miatt sírok én, mint egy asszony. A szememből, a szememből vízpatakok folynak alá. Messze van tőlem vigasztalóm, aki lelkemet felüdíthetné. Elhagyottakká lettek fiaim, mert felfuvalkodott az ellenség.17Sion kiterjeszti kezeit, de nincsen vigasztalója. Jehova parancsolta Jákob köré minden ellenségét. Jeruzsálem irtózattá lett közöttük.18Jehova igazságos, hiszen az ő szája ellen lázadtam. Halljátok hát mind, ti népek, és lássátok fájdalmam! Szüzeim és ifjaim fogságba mentek.19Hívtam azokat, akik oly nagyon szerettek, de ők becsaptak. Papjaim és véneim kiadták leheletüket a városban, Mikor élelmet keresgéltek, hogy felüdítsék lelküket.20Ó, Jehova, nézd, milyen szorult helyzetben vagyok! Bensőm háborog. Megrendült bennem a szívem, mert felettébb lázongtam. Kívül kard fosztott meg gyermekeimtől, és a házban is mintha halál volna.21Hallják, hogy sóhajtozom, mint egy asszony. Nincs, aki megvigasztaljon. Ellenségeim mind hallották, milyen veszedelem ért. Ujjongnak, mert te tetted ezt. Elhozod majd azt a napot, melyet meghirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én.22Jusson eléd minden gonoszságuk, és szigorúan bánj velük, Mint ahogy velem is szigorúan bántál minden törvényszegésem miatt. Bizony sokat sóhajtozom, és beteg a szívem.

2. fejezet
1Ó, de sötét felhőt borít Jehova haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izrael ékességét. Nem emlékezett meg lábzsámolyáról haragja napján.2Jehova elnyelte Jákob lakóhelyeit, egyen sem könyörült. Bősz haragjában lerombolta Júda leányának erődített helyeit. Földre terítette, megfosztotta a szentségtől a királyságot és Jeruzsálem fejedelmeit.3Haragja hevében letörte Izrael minden szarvát. Visszavonta jobbját az ellenség elől; Perzseli Jákobot, mint lángoló tűz, amely körös-körül pusztít.4Kifeszítette íját, mint valami ellenség. Felkészítette jobbját, Mintha ellenfél volna. Leöldöste mindazokat, akik kívánatosak a szemnek. Tűzként öntötte dühödt haragját Sion leányának sátrába.5Olyanná lett Jehova, mint aki ellenség. Elnyelte Izraelt. Elnyelte minden lakótornyát;romba döntötte erődített helyeit. Megsokasítja Júda leányának kesergését és siralmát.6Feldúlja lombsátrát, mint egy kerti sátrat. Lerombolta ünnepét. Jehova elfeledtetett Sionban ünnepet és sabbatot. Haragos ítélethirdetésében nem tisztel se királyt, se papot.7Jehova elvetette oltárát, eltaszította szentélyét. Ellenség kezére adta Sion lakótornyainak falait. Úgy kiáltoztak Jehova házában, mint valami ünnepnapon.8Jehova elhatározta, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérőzsinórt, nem vonta vissza kezét a pusztítástól. Gyászba borít sáncot és falat;mind elhervadtak.9A földbe süllyedtek kapui. Elpusztította és összetörte reteszeit. Királya és fejedelmei a nemzetek között vannak. Nincs többé törvény. Prófétái sem kapnak látomást Jehovától.10Sion leányának vénei némán ülnek a földön. Port szórtak fejükre, zsákruhába öltöztek. Jeruzsálem szüzei földig hajtják fejüket.11Elgyengült már szemem a könnyektől. Bensőm háborog. Májam a földre omlott, mert népem leánya összetört, Hisz elalél a gyermek és a csecsemő a város közterein.12Ezt kérdezgették anyjuktól:,,Hol van gabona és bor?"Mert elaléltak, mint a megöltek a város közterein, Mert anyjuk keblén adták ki lelküket.13Mit bizonyítsak általad?Mihez hasonlítsalak, ó, Jeruzsálem leánya?Mivel mondjalak egyenlőnek, hogy megvigasztaljalak, ó, Sion szűz leánya?Bizony, nagy a te összeomlásod, mint a tenger. Ki gyógyíthatna meg?14Prófétáid hiábavalóságokat és balgaságokat láttak neked látomásban. Nem fedték föl vétkedet, hogy fogságodat visszafordítsák, Hanem folyton hiábavaló és félrevezető kijelentéseket láttak neked látomásban.15Összecsapja kezét miattad mindenki, aki elmegy az úton. Füttyentenek és a fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt, és ezt kérdezik:,,Ez volna a város, amelyről azt mondogatták:A tökéletes szépség, az egész föld ujjongó öröme."16Feltátotta ellened száját minden ellenséged. Füttyentettek és a fogukat vicsorgatták. Ezt mondták:,,Elnyeljük őt!Erre a napra vártunk. Megértük!Megláttuk!"17Jehova megtette, amit akart.Véghezvitte, amit megmondott, Amit a régi napoktól fogva megparancsolt. Rombolt és nem könyörült.Örömet szerez veled az ellenségnek. Magasra emelte ellenfeleid szarvát.18Szívük felkiáltott Jehovához:Ó, Sion leányának fala!Úgy folyjon könnyed éjjel-nappal, mint a patak!Ne engedj magadnak nyugalmat. Ne pihenjen szembogarad.19Kelj fel! Zokogj az éjszakában a reggeli őrszolgálatok kezdetén! Öntsd ki a szíved, mint a vizet, Jehova színe előtt. Emeld fel hozzá a kezed gyermekeid lelke miatt, Akik elalélnak az éhségtől minden utcafőn.20Nézd, ó, Jehova, és lásd meg azt, akivel ily szigorúan bántál! Hát megegyék az asszonyok méhük gyümölcsét, életerősen született gyermekeiket?Avagy meg kell ölni Jehova szentélyében papot és prófétát?21Földön hevernek az utcákon gyermekek és öregek. Szüzeim és ifjaim kard által hullottak el. Öldököltél haragod napján. Öldöstél, és nem könyörültél.22Mintha ünnepnap lett volna, úgy hívtad össze mindenfelől jövevények lakta vidékeim népét. Jehova haragja napján nem volt, aki megmenekült vagy életben maradt volna. Akiket életerősnek szültem és felneveltem, azokkal ellenségem végzett.

3. fejezet
1Én vagyok az az életerős férfi, aki nyomorúságot látott az ő bősz haragjának botja miatt.2Engem vezetett és engem járat sötétségben, nem pedig világosságban.3Igen, ellenem fordítja a kezét újra meg újra, egész nap.4Elsorvasztotta húsomat és bőrömet. Összetörte csontjaimat.5Körülsáncolt mérgező növénnyel és viszontagsággal.6Sötét helyre ültetett, mint a régen meghaltakat.7Mintha kőfalat emelt volna körém, hogy ki ne menjek. Nehézzé tette rézbilincseimet.8Sőt, amikor segítségért kiáltok és segélykiáltást hallatok, elzárkózik imádságom elől.9Faragott kővel zárta el útjaimat. Ösvényeimet elferdítette.10Olyan hozzám, mint a lesben álló medve, mint a rejtekében megbúvó oroszlán.11Összekuszálta útjaimat, parlagon hagy, elhagyatottá tett engem.12Kifeszítette íját, és nyilának célpontjául állít.13Vesémbe bocsátotta tegzének fiait.14Rajtam nevet az egész nép, amely ellenem van, rólam énekelgetnek egész nap.15Keserűséggel lakatott jól engem. Megittasított ürömmel.16Kaviccsal tördeli ki fogaimat. Lenyomott a hamuba.17Elvetsz engem, így nincs békéje lelkemnek. Elfeledtem már, mi a jó.18Azt mondogatom:,,Odalett kiválóságom, és az, amit Jehovától vártam."19Emlékezzél meg nyomorúságomról és hontalanságomról, az ürömről és a mérgező növényről!20Biztosan emlékezni fog a lelked, és mélyen lehajol hozzám.21Ezeket idézem fel szívemben. Ezért várakozom.22Jehova szerető-kedvességből fakadó tetteinek köszönhető, hogy nincs még végünk, mert nem szűnik meg irgalmassága.23Minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!24,,Jehova az én osztályrészem - mondja a lelkem -,ezért várakozom rá."25Jó Jehova a benne reménykedőhöz, és az őt kereső lélekhez.26Jó csendben várni Jehovától a megmentést.27Javára van az életerős férfinak, ha igát hordoz ifjúkorában.28Üljön egymagában, és hallgasson, mert Ő rátett valamit.29Temesse a porba száját. Talán van még remény.30Tartsa oda arcát annak, aki veri. Teljen el gyalázattal.31Mert Jehova nem taszít el időtlen időkre.32Még ha megszomorított is, irgalmazni fog szerető-kedvességének gazdagsága szerint.33Nem szíve szerint sanyargatja vagy szomorítja meg az emberek fiait.34Ha lábbal tiporják a föld minden rabját,35Ha elferdítik az életerős férfi ítéletét a Legfelségesebb színe előtt,36Ha elnyomják az embert perében, azt Jehova nem nézheti.37Kicsoda mondott valamit, hogy meglegyen, ha Jehova nem parancsolta?38A Legfelségesebb szájából nem jön ki rossz is, meg jó is.39Hogyan panaszkodhat élő ember, az életerős férfi a bűne miatt?40Vizsgáljuk csak meg, kutassuk át útjainkat, és térjünk vissza Jehovához!41Emeljük fel szívünket kezeinkkel együtt Istenhez, aki az egekben van:42,,Mi voltunk a törvényszegők, és lázadoztunk. Te nem bocsátottál meg.43Elzárkóztál haragodban, és üldözöl bennünket. Öldököltél, és nem könyörültél.44Sűrű felhő mögé zárkóztál, hogy ne jusson el hozzád az imádság.45Merő söpredékké és szemétté teszel minket a népek között."46Feltátotta ellenünk száját minden ellenségünk.47Rettegés és verem lett a részünk, elhagyatottság és összeomlás.48Vízpatakok folynak alá szememből népem leányának összeomlása miatt.49Kisírom a szemem, és nem nyugszik, nincsen pihenése,50Míg le nem tekint és meg nem látja Jehova az égből.51Szemem sanyargatja a lelkemet városom minden leánya miatt.52Úgy vadásznak rám ellenségeim, mint a madárra, ok nélkül.53Verembe taszítva némították el életem, és követ hajigáltak reám.54Összecsapott a víz a fejem fölött. Azt mondtam:,,Kiirtatom!"55Ó, Jehova, nevedet kiáltottam a legmélyebb veremből.56Hallanod kell hangomat! Ne fogd be füledet, amikor szabadulásért esengek, és segítségért kiáltok!57Közel jöttél, amely napon hívtalak. Azt mondtad:,,Ne félj!"58Ó, Jehova, te szálltál perbe lelkemért. Megváltottad életemet.59Láttad, ó, Jehova, milyen sérelem ért engem. Ó, szolgáltass nekem igazságot!60Láttad minden bosszújukat, mindazt, amit kigondoltak ellenem.61Hallottad gyalázkodásukat, ó, Jehova, mindent, amit kigondoltak ellenem,62A rám támadók ajkait, és hogy ellenem suttogtak egész nap.63Nézd, amikor leülnek, és amikor felkelnek. Rólam énekelgetnek.64Megfizetsz majd nekik kezük munkája szerint, ó,Jehova!65Dölyfös szívet adsz nekik átkodul.66Üldözni fogod őket haragodban, Jehova, és kiveszted őket egeid alól!

4. fejezet
1Jaj, de elhomályosul a fénylő arany, a jó arany!Szétszórva hevernek a szent kövek minden utcafőn!2Ó, hát Sion drága fiait, akik egykor finom arannyal értek fel, Csak nagy agyagkorsónak tekintették, fazekas keze művének!3Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, szoptatják kölykeiket. Népem leánya kegyetlen, mint a struccok a pusztában.4A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúságtól. A gyermekek kenyeret kérnek. Nincs, aki adna nekik.5Akik finomságokat ettek, azokat döbbenet sújtja az utcákon. Akik skarlátruhában nevelkedtek, hamurakásokat ölelgetnek.6Súlyosabb büntetést mértek ki népem leányának vétkéért, mint Szodomának bűnéért, Amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amely felé nem nyúltak segítő kezek.7Nazireusai tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél. Pirosabbak voltak, mint a korall, ragyogtak, mint a zafír.8Külsejük immár a feketénél is sötétebb, rájuk sem lehet ismerni az utcán. Bőrük összeaszott a csontjukon; kiszáradt, mint a fa.9Jobb azoknak, akiket a kard ölt meg, mint az éhen halóknak, Mert ezek a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el.10Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket. A vigasz kenyerévé lettek azok népem leányának összeomlásakor.11Jehova kiadta dühét, kiontotta lángoló haragját. Tüzet gyújt Sionban, és az megemészti alapjait.12Nem hitték a föld királyai, és a termékeny föld egyetlen lakója sem, Hogy bejut az ellenfél és az ellenség Jeruzsálem kapuin.13Prófétáinak bűne és papjainak vétke miatt Ontották benne az igazságosak vérét.14Úgy bolyongtak az utcákon, mint a vakok. Beszennyezte őket a vér, Senki sem érhet ruhájukhoz.15,,Távozzatok!Tisztátalan! - kiáltották nekik. - Távozzatok!Távozzatok!Ne érintsetek minket!"Hontalanok lettek, és csak bolyongtak. Az emberek ezt mondták a nemzetek között:,,Itt ugyan nem maradhatnak mint jövevények.16Jehova tekintete szórta szét őket. Nem néz többé rájuk. Még a papokat is semmibe veszik. Nem kedveznek még az öregeknek sem."17Amíg még vagyunk, szemünk epedve várja a segítséget, de mindhiába. Kémlelő tekintetünk olyan nemzetre figyelt, amely nem menthet meg.18Vadásztak lépteinkre, nem járhatunk köztereinken. Elközeledett a végünk. Beteltek napjaink, mert eljött a végünk.19Üldözőink gyorsabbak voltak, mint az égen a sasok. Ádázul üldöztek minket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztában.20Orrunk lehelete, Jehova felkentje, foglyul esett nagy vermükben, Ő, akiről azt mondtuk:,,Árnyékában élünk majd a nemzetek között."21Csak ujjongj és örvendezz, ó, Edom leánya, aki Úc földjén lakozol! Hozzád is eljut majd a pohár. Megrészegülsz, és mezítelen leszel.22Vége már vétkednek, ó, Sion leánya! Ő nem visz többé száműzetésbe. Figyelmét most a te vétkedre fordította, ó, Edom leánya! Leleplezte bűneidet.

5. fejezet
1Ó, Jehova, emlékezz meg róla, mi történt velünk! Tekints le, és lásd meg gyalázatunkat.2Örökségünk másokra szállt, házaink idegen ország fiaira.3Apátlan árvák lettünk. Anyáink, mint az özvegyek.4Vizünket pénzért isszuk, meg kell fizetnünk a saját fánkat.5Nyakunkon vannak üldözőink, és ellankadtunk. Nem találunk nyugalmat.6Egyiptomnak nyújtottuk kezünket, és Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.7Ősatyáink vétkeztek, kik nincsenek többé. Vétkeiket mi hordozzuk.8Szolgák uralkodnak rajtunk. Nincs, aki kiragadna kezükből.9Lelkünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket a pusztaság kardja miatt.10Bőrünk forró lett, mint a kemence, a kínzó éhségtől.11Megalázták feleségeinket Sionban, a szüzeket Júda városaiban.12A fejedelmeket felakasztották kezüknél fogva, az öregek arcát sem tisztelték.13Az ifjak is kézimalmot emelgetnek, és a gyermekek a fahordásban botladoznak.14Eltűntek a kapukból a vének, nem játszanak többé hangszerükön az ifjak.15Elszállt szívünkből az ujjongás. Gyászra fordult a táncunk.16Lehullott fejünk koronája. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!17Ezért lett beteg a szívünk. Emiatt homályosult el a szemünk.18Sion hegye miatt, amely pusztán hever;rókák kószálnak rajta.19De te, ó, Jehova, időtlen időkig ülsz trónodon, mely nemzedékről nemzedékre fennmarad.20Miért feledkezel meg rólunk örökre?Miért hagysz magunkra hosszú napokon át?21Téríts vissza bennünket magadhoz, ó, Jehova, és mi készségesen visszatérünk!Hozz nekünk új napokat, mint hajdanán!22Ám te teljesen elvetettél minket. Nagyon megharagudtál ránk.





 
 
2 komment , kategória:  Jeremiás Siralmai/Ószöv.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 116
  • e Hét: 729
  • e Hónap: 9344
  • e Év: 44374
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.