Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Serfőző Attila
  2016-12-13 18:30:32, kedd
 
 










SERFŐZŐ ATTILA


Serfőző Attila /Debrecen 1960.07.13. - /, volt sportoló, ma már festőművész és költő, a 7torony.hu Irodalmi Magazin főszerkesztője, bokszbíró, és diplomás edző. A színfalak mögött és a Vallomás című verses kötetei saját grafikáival illusztrálva kaphatók. Az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság tagja. Nemcsak festményeivel, hanem verseivel is próbálja áthidalni a szakadékot a művészet és a valóság között.

Húzz magadhoz Élet, melegedre vágyom,
Bontsd ki ágyad halkan, öleljen az álom.
Takard le a múltam, sírtam én már sokat,
Simogató kezed hűtse lázas homlokomat.



Link

Link
Link


Serfőző Attila - Rögök

Link








AKKOR


Akkor szemembe csobbant alakod,
s te raboddá fogadtál,
beköszöntek varázsló napok.
Az éj nyelve bölcsen simogatott.
Hamvas fényedben élek,
gyöngyeidben fürdök boldogan,
nem félek...
a holnap még oly' messze van.
Meztelen vágyaim zsivaja ébreszt,
csak egy kéznyújtás,
és hajad illata újra igéz,
nyugtalan keresi helyét a kéz.
Arcodon kéj incselkedik,
sóhajod melledig remeg,
őrzöm végső mozdulatod,
az idő innentől pereg...







ALAGTALANÚT


Hamarosan
feledésbe ketyeg az önpusztító,
már kilincsen az Isten keze,
nincs kint s bent,
hang és csend,
ingoványon a jövő,
az álomtalanság hálót sző.
Jelenbe mártott múlt vagy Föld,
velőnkbe égetett jel,
az emberfalka ízekre marcangol
egy angyal tekintetével.







ÁGYADBAN


Íves árnyék ringass még!
Züllött vérem úgy imád.
Légy testemben ajándék,
nyál csorgatva add a szád!

Harapj át, s ne kíméld a húst!
Marj belém, majd ringass újra,
ízes csókod mézforrasztó must.
Ernyedjük! Keljünk megint útra!

Hogy érezzem az őserőd,
Szerelmünk szagát,
nyersfuldokló sikolyod,
könnycsepped illatát.







ÁRVÁN


...úgy elfutottál...
még hallgattam volna
csörgedező szavaid,
ajkad tej ízű illatát is
szippantani vágytam
- nem ölelt már ágyam -
Mit hagytál mást,
csak mindent, ami
nélküled hamis.
Elloptad belőlem
összes magad,
s belédvesződtem
magam is.







EGYEDÜL


Árva közhellyel intettünk,
- majd hívj, meg ilyesmi...
Felszálltál, s repültél
...már nem bírtam tovább.

Most torkomban lüktetsz,
lengén, érintetlenül,
melled rózsája halkan,
nyílóajkamra feszül.

Sóvárgom a tegnapot,
a holnap csalfa fényét,
korholom a mát
...rémiszt az egyedüllét.







EMLÉKED


Hittem, eljössz még.
Meglep reszketeg fényed.
Hozzám bújsz, s álmokat dalolsz...

Hazug a menny, meg minden
odafenn. Elvett mellőlem.
Elragadott. Húsomból kitépett.
Viaszos lepelbe csomagolt,
és szemed imádott sugarát
éhes gödörnek lökte.

Várok egy évet, vagy többet is,
- hiányod talán megszokom,
csorbul majd nemléted vasfoga,
ám emléked örökké hordozom.







ÉRKEZTÉL


Vak homályból érkeztél szelíden,
puha sötét ábrándok közül,
most gyöngyfogaid ködén,
születtem én,
leheleted hűs arcomra ül.
Fényed kiragyog,
átszőnek villanó szálak,
leomol a fájó múlt,
- nincs gonosz -
világos váltja az árnyat.

*

Őrizetlen tested már enyém,
lágy ajkad búgása,
márvány bőröd aranyló pihéi,
ez újult erővel lélegző remény...







FUVALLAT


Hozzám fútt a tegnapelőtt,
most pihegsz mellemen,
lélegzeted hűen iszom,
nyílik a test, a szerelem.
Áramolsz bennem,
susogsz szüntelen,
öledben lelkem
ünnepel, pihen.

*
Rebbenő múlt,
fodrozódó jövő,
vágytól duzzadó
jelen idő.







HALOTTAK NAPJA ELÉ


Hogy szerettük őket...
Csókot osztogató
ajkuk helyén,
most a végtelen szunnyad,


álmokat kergető
tekintetükre,
csillagpor ül,
sóhajuk elhalt,
fájó emlékükre,
bús csokrunk kerül.







HA NEM VAGY ITT


Egy fontos dolgot nem mondtam még
...lelkem húsába mar hiányod,
és kifosztott csend fészkel az estre.
Nélküled.
Ma hol zsendül mézes ízű szád gyümölcse,
merre tart ékes alakod?
Becézgetem irdalt gondolatom,
hogy benned pezsgek még, akár megriadt véred.
Dongva bukdácsol a perctelen idő.
Gyere már, úgy félek...







HOLNAPTÓL


Holnaptól időtlenül ketyegsz,
'mint a vihar sűrű mélye'
belém vegyülsz...
(köszönöm)
Zegzugaidba búgom
bánatom és örömöm.







HÚZZ MAGADHOZ...


Húzz magadhoz Élet, melegedre vágyom,
Bontsd ki ágyad halkan, öleljen az álom.
Takard le a múltam, sírtam én már sokat,
Simogató kezed hűtse lázas homlokomat.







KERESLEK


Mint bolygó a tejút peremén,
hosszú magányban lebegek,
oly reszketeg vibrálok feléd,
kétségbe fulladtan kereslek.

Lesdeklőn kulcslyukon át,
félretett titkaid fürkészem,
fényem átfesti szobád falát,
selymed szikrázón meztelen.

Füledbe csókolom reményem,
s a lenyugvó árnyas múltat.
Lázam ki érti? Te egyetlen.
Ne álld el hozzád az utat!







KÉTSÉGBEN


Összegyűrve dobtak ebek elé.
Marnak, - míg tart velődből.
Hátrahagyott üres sorsodra
keselyűhad rontott, már nem fáj.
Reménytelen léted égő szárnyat bontott.
Még egy perc ..vagy annyi sem,
s elmúlik a kín. Nem zsibbaszt
többé ezerarcú reggel.
Vigasztalódsz, homályos bársony
nyirkos neszével.
Hideg csókod most már
senkinek sem kell...







LÉLEKZETEDBEN


Ugye nem hagysz soha el?!
...és hátadon hurcolsz mint régen.
...hogy szedsz velem cserebogarat is,
...még rugdosunk pipacsot a réten.

Meresztünk nyakat a hold arcára,
s hajnalig nem szendergünk,
van mondanivalók sok ezer,
titkunk, hogy - úgy - szeretünk.



Égető billogot nyom homlokomra,
lássátok, ezt tettem.
De édes leheletedben ha fürdök,
érted vált ritmust lélegzetem.







LÉLEKTÉRKÉP


Könnycsepp a Világ,
homályba fúló sós talány,
van, hogy lázas tánc,
máskor hideg magány.

Vércsepp a Világ,
forró, fénylő, zamatos,
néha pörgő gömbalak,
de többnyire csak lapos.

Te vagyunk a Világ,
fűszerillatú zene,
félszegen búgó csók,
éhes lelkünk szív-nedve.







MAGÁNY

Pusztán hogy vagy, szédülök!
Mindenem lehelném ajkadra.
Ha álmodban olykor feltűnök,
láthatsz, bolyongok magamba.

Mint társtalan üstökös rohanok,
úgy akarom, hogy rád találjak,
cafka fényű elsuhanó holnapok;
élek tegnapért, s halok a mának.







OTT VAGY


Fényedből merítenek a csillagok,
parányok osztoznak lélegzeteden,
veszkődnek zsibbasztó állomásokon,
hol simogatva hever a félelem.

Oldja a testem pár roskatag dallam,
legyint, majd suhan.
Mindened akartam...







ÖRÖK VAGY BENNEM...


előttem botorkáló kezed
most is rám lelt. Átkarolt és
új holdra serkentett. Simogatva,
szűzen, ágyékodhoz hajtott.
Nem ziháltál. Túl a csúcson
némán szorítva szenderedtél
mellem forró ütemén.
Hajóztál messzi csillagok ködén,
csiklandós kacajod boldogan szórtad
- felém. Álmodban is úgy szeretsz, mint
lucskos reggelekkor; csapzottan,
kivérezve, gyémánt vágyakkal.







ŐSZELŐ


Ólom fénnyel érkezik a reggel,
mulandó, üres szavakat suttog,
majd elillan büszke kerekekkel,
a házak mögött falevél csattog.

Röggé tapad a csillogó szél is,
utcánk végéig bukdácsol,
hamuszürke az ég,
hamarosan vihart ácsol.







PÁNCÉLCSÖND


Ha nincs rólad hírem,
nem remélem a volt illatát,
s áthangolt zongorák
ujjrendje másolódik bennem.
Ha nem hallok felőled,
oda minden remény,
lelkemben szótlanul botorkál a sötét,
és a fény.







PILLANAT


Takaróm alá bújt fényed,
elűzte a nyers homályt,
puhán, bontatlan lelkemhez simult,
ott még semmi sem fájt.

Magadévá tettél,
egybefolyt bennünk az álom,
az éjjel oda, testem remél
...kezed nem találom!

Gyönyört hoztál,
maradhattál volna még...







RUHA NÉLKÜL


Hosszú utat tett meg a fényed,
míg csillagod lelkembe foglalt,
egemre feszülő üzenet lettél,
legelsőnek írtam egy dalt.

Rút csomókká gyűlnek napjaim,
ha nélküled álmodok,
ám kisfiúként királlyá érek,
mikor végre melletted vagyok.

Üveg kristályba csorgatjuk
a reggelek mosolygós árnyát,
belépünk egymás ajtaján,
én várlak itt, s te fogadsz odaát.

A roppant idő elénk oson,
halványan pereg, mint a zaj,
lélegzetem helyére illatod ül,
odakint eláll a zivatar.

Átölel fájós közeled,
előlem feléd menekülök,
merev szirtek bokrába vésem,
te vagy nekem a szerelem...







SZERETLEK


Szeretlek, ha nem szabad, akkor is.
Szeretlek, ha világ tövestül kifordul.
Szeretlek ádáz, vad háborúban is.
Szeretlek, ha napunk mélysötétbe hull.

Szeretlek kínok között kacagva.
Szeretlek, ha mástól marlak is el.
Szeretlek gyászban könnyekre fakadva.
Szeretlek, ha szavam választ nem nyer.

Szeretlek, ha gyűrött kócosan ébredsz.
Szeretlek, ha némán csak úgy állsz.
Szeretlek, ha más kedvére tévedsz.
Szeretlek, ha engem soha nem vársz.







SZERETLEK NÉZNI


Szeretlek nézni ahogy öltözöl,
amint letepert ruháid bontod,
most eszméltünk a végtelenből,
tudom - van még ezernyi gondod.

Utánad nyúlok.. kívánlak még,
melleidtől nehéz búcsúznom,
varázsod nekem soha nem elég,
veled ébred, s nyugszik is napom.

Rab vagyok a te édes fogdádban,
fénylő aranyháló tömlöcöm fala,
bár szőtt cellám ajtaja nyitva van,
én nem szököm meg innen soha.

Rám hajolsz mosolyos csókoddal,
súgod hogy sietsz majd vissza,
átbúgom körmönfont bókommal:
szeretlek, mint medrét a Tisza.








SZÍVED MÉLYE


Hogy szíved mélye mit rejt,
oly' rég tudom.
- Apró fényes gyöngyöket,
ezüstszelencébe búvó
reményt,
ki nem mondott vágyaidat,
meghúzódva csalfaságot,
némán tűrő rongyos évet,
ébredező szerelmet,
s kesernyés szerelmedet.
- Hazug fázós vad vitát,
nyitott szemű éjszakát,
megvásárolt ölelést,
s egy óceánt, hogy
felette szabadon szállhass,
szippantsd a végtelen illatát.







SZOMJ


Az utolsó szó jogán odasúgtad,
s nem lett többé levegőm.
Elborult előttem, vagy bennem inkább,
összes unt álmom,
foltos, gyűrött lepedőm.
Csak leheleted gyöngye villanna még,
csak árnyad illata hajolna úgy...
fényed lenne bennem hű,
míg tagomban felnő, hogy te Nő
- keressük egymást ugyanúgy.
Száműzöttként hegynek, fel oromig,
levegőtlen bércre kapva...
ott lelni rád - bár legyek másutt
örökké tagadva.







TALÁLKA


Hajad illattal teli,
kezem alatta leli,
vágyam vackát.

Ujjamnál a kincs,
bár feszül a bilincs,
most megkapod
testem magvát.

Moccan a csend,
valami motoz bent,
hadd halljam hát!

Ajkadon a szó,
lágyan lefolyó...
- szerelmünkről
árulkodó.







TITKOM LETTÉL


Titkom lettél, mélyemen lapulsz,
elvadult kertben jövendő csírája,
zakatoló lelkem arcához simulsz,
nyugtalan testem rejtekét kínálja.

Megérint a tudat, itt vagy létezel,
bokrok sűrű tövise is megsebez.
Nincs élet már? Nekem az leszel.
Béna tüdőm éled s veled lélegez.







TÖBB VAGY

Nem vagy enyém,
de a magadé sem,
égbe cikázó angyal tán (?)
Tilos, az elérhetetlen
könnyező magány.

Testem virraszt, míg álmodom
a melletted ködét,
körülleng feszes illatod,
a bénának hitt csend
mellembe harapott.







TŐLED


Tőled érkezik a pillantás;
egy égbevesző jel,
onnét van a titok,
amibe feledkezel.

A mindenkori csend vagy,
józanodás és mámor,
ébrenlétbe feszített erkölcs is,
aki hatálytalanul határol.

Hömpölyögsz varázslat,
mint a mérhetetlenbe fúló idő,
Nő vagy, felejthetetlenül,
felejthetetlen Nő.







UTÁNAD


...hogy van-e élet utánad?
Nincs.
Oda minden levegőm.
Sodródok kábultan,
konok lábak elé omlok
remegőn.

Elsírtam minden utolsó
könnyem,
felfaltam összes szeretőm.
Lelkedbe kapaszkodva,
de nem remélek.

Nélküled holtan élek.







ÚGY KERESTELEK


Úgy kerestelek,
ahogy lámpafénye kutat
az irgalmatlan térben,
mint kagyló húsába rejtőzködőt,
akár Szu-Csong herceg a nőt.

Kacskaringós folyó mentén
követtelek,
zivataros határokon át,
fény is miattad lettem,
s érted akasztottam igát.







ÜZENET


Most újra hozzád menekülök,
később (?) akár többször is,
ma törékeny vagyok,
mint az ágtövis
(...)
Egy szippantásnyi gyönyör
a jelen,
az örök lélekvétel
vagy nekem...







VELŐMIG


Velőmig szivárog csókod.
Nyelved parazsa
átjárja titkolt szegleteim.
Belém oltódtál.
Nyüzsögsz bőröm alatt,
vérem lemezkéi között.
Végső sóhajtásod
sejtembe költözött.
Egy nedv mozgat minket
kívül, s belül...
- szerelmünk, mint a só,
lerakódik.
Csendesen ránk ül.







RINGATÓ


Hátad mögé hömpölygött a fény,
életre kelt kecses alakod,
lelkembe osont a remény,
hogy szerelmem tûzét tán
újra megfogod.
Valóra pezsdítsz, mint akkor,
széttárod nemes titkaid
- bölcs testem, mint vad kalandor,
benned üvölti bús vágyait.
...majd kioltva hozzám simulsz,
szunnyadó véred édes lüktetése,
álmunkat éberen őrzi...
















 
 
0 komment , kategória:  Serfőző Attila  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1546
  • e Hét: 4061
  • e Hónap: 29016
  • e Év: 146370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.