Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
x
  2013-02-06 20:21:09, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 06:54:32

Szabó T. Anna

Töredékek

...hogy a világon, hogy a hidegtág ég
elhihetetlen közönye alatt
pár évtizedig csak, itt éltem én is...

...hogy hallhattam a sötét hab felett
végigdübörgő ostoros vihart...

...a láthatatlan langyos víz alatt
érezhettem a magzat remegését...

...szakadt a zápor, fű- és földszagú,
és kézenfogva rohantunk az utcán...

...hogy sötétedéskor nagy hóban mentünk
az apámmal a holdashideg erdőn...

...és imbolyogva és egyensúlyozva
lépkedtem át a zúgó Malomárkon...

...a vén iskolaboltívek alatt
rövid szoknyában, csengővel szaladtam...

...hogy meglestem az újszülött öcsém
gyűrött arcát a zsebkendő alatt
a zötyögő és büdös taxiban...

...nyikorgó babakocsiban feküdtem,
felettem halkan himbáltak az ágak,
akár a...

...tátogattam és öklöm számba tömtem
a láthatatlan langyos víz alatt...

...hogy a hideg... ég...
...pár évtizedig...

...mind megtörténik...
...vajon látnak-e...
hány pillanatra állt meg az idő

...sosem tudom meg most már
mi a lényeg...




 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-03-21 12:52:38, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 06:22:10

Szabó T. Anna

"Pickle"

Sok libabőrös uborka,
körbe-körbe, vigyázzban,
szorosan a hengerüvegben,
állnak a lében, a pácban.

Tetején a fehér vizikígyó,
szisszenő S betű: torma.
Présből a paprika méreg-
erős pirosa szivesen kiugorna.

Borsszemek lenn: a sörétek
szőnyege, mélyfeketéje.
Száll a babér kicsi nyílhegye,
olvad a vízben a mérge.

Gyarmati hadsereg ázik a fojtó,
fullatag dzsungeli lében.
Néha egy kéz lenyúl értük,
kotorászik a kamrasötétben.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-03-20 19:58:37, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 06:31:25

Szabó T. Anna

Utazómagasság

Lackfi Jánosnak

Az ég teli van gyermeknevetéssel,
Szép lányok lépnek a szelek felett,
siklanak, mint az angyalok. No, nézz fel:
hallgasd, ahogy a lomb közt jár a szél,
hogy sodródak a tépett fellegek -
az ég teli van gyermeknevetéssel:
ösvényként hosszú kondenzcsík lebeg.

Ott járnak ők az ég tág útjain,
eszük a mélységét nem éri még fel -
siklanak égi jégmezők felett,
és kakaóznak vagy veszekszenek -
az ég teli van gyermeknevetéssel.


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 06:31:25

Szabó T. Anna

Új lakás

Most falak érdekelnek, függönyök,
felcsiszolt padó, csempe és csapok.
A mész szaga, a napfény a falon,
a fűtéstől langyos járólapok.

Új szavak jönnek: strang, cirkófűtés,
kéteres kábel, antracit fuga.
Most csak a konyhabútor érdekel,
a munkalap és az élfólia.

A százéves fal téglái közül
kibújt a gázvilágítás csöve:
a törmelék közt szénfekete csont.
Szóltam a kőművesnek, vágja le.

Széjjelverték a ház öreg húsát,
kihúzkodták a meszes ereket.
Most minden új lesz és működni fog.
Szőnyeget veszünk és növényeket.

Berendezzük és élünk boldogan,
csak lenne már kész - minél hamarabb!
Majd főzünk, dolgozunk, ölelkezünk...
És a konyhába besüt a nap.



 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-03-19 14:36:34, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:47:35

Szabó T. Anna
Éjjelilepkék

Kavarognak, pihék a fényben,
szárnyuk flitteres hímpora villog,
fehér reflektorok tüzében
keresik istenüket, a holdat,
nekivágódnak vergődő szárnnyal,
bele a tiszta fényességbe,
visszacsapódnak megperzselten,
kipörögnek a tág sötétbe,
és vissza megint, csapatostól,
tükrös piheként kavarognak,
cikázva, körbe, föl-le, föl-le,
neki a lámpák üvegének,
hangtalan rítus, gyors haláltánc,
neki megint, megint hiába,
visszacsapódnak, kipörögnek,
őrület monotóniája,
sötétből fénybe, ismét sötétbe,
lepkeviharzás, sosem ér véget -
közben fekete cikkanással
ropogtatnak a denevérek.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-03-19 14:30:02, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:43:20

Szabó T. Anna

Örökség
Lengyel Balázsnak

1.

Tanulni kell. Tőlük tanultam nézni.
Várost és mezőt, záporvert tetőt,
felhőábrát, vésett kőtömböket,
szétgéppuskázott házfalak előtt
virágzó hársfát, lekaszált füvet.

Tanulni kell. Tőlük tanultam élni.
Történetük az én történetem.
Répát, nyers krumplit nem ettem,
fagyott földbe sem temettem -
örökségem mégis ostrom,
bombakráter, lótetem.

2.

Tanulni kell. Tőlük tanultam írni.
Hogy továbbadjam, amit kaptak, adtak.
Verset a vershez, szót a kínhoz mérni,
és meghallani, amit elhallgattak.

Mert élnek ők, mert állnak az időben,
mert senki őket nem bánthatja többé,
a hangjuk is, az arcuk is időtlen.
Vannak és lesznek, örökkön örökké.



 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-03-19 11:00:13, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 07:06:31

Szabó T. Anna

Ballada

Kétoldalt gyümölcsfasor,
keskeny földút közötte.
Forró és síma por tapad
sebes lábujjközökbe.

Csak megy a száraz ég alatt,
már nem tudja, hogy hol van.
Kettérepedt cseresznyék:
sötét szempár a porban.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-03-19 08:43:35, szombat
 
 
Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 06:10:02

Szabó T. Anna

A MAI NAP

1.

Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott -

hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett -
döbbenten álltam.

Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
érzetem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.

Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi.

2.

Hogy folyt a könnyem! Nem tudtam, mi van,
csak feküdtem alattad boldogan.
Egy másik város, egy régi lakás.
És ezután már soha semmi más.

Elvesztettem, de megtaláltalak.
Csak azt vesztettem el, mi megmarad.
Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem.
Jöttél az úton, indultál velem.

3.

Levágott hajad sepregetem össze.
Tizenhat éve együtt. Hány helyen.
Terek, lakások. Nézegetem: őszül.
Jaj, életem.

Szemétlapátra. Hogy lehet kidobni?
Inkább szálanként összegyűjteném.
Jó, tudom: soha semmit sem dobok ki.
De hát: enyém!

Fenyőtűk közte. Nyáron napraforgó
pöndör szirmai. Hogy hull minden el.
Forog a föld is velünk, körbe-körbe.
Nem érdekel.

4.

Nem érdekel csak a nyakad, a vállad.
Ahogy megyünk egy téli hídon át,
összefogódzva. Ahogy hazavárlak.
Csak vándor hordja hátán otthonát.

Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
A csupasz padlón, széken, asztalon.
Én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.

5.

Képzeld, mi történt. Érzem, hogy öregszem.
Házunk a várunk, így gondolkozom.
Pedig nem kősziklára építettünk,
hanem utazunk, egymás melegében,
a ködös hídon, egy villamoson.

És azt érzem, hogy megtörténhet bármi,
mint akkor, ott, az első éjjelen.
Pedig csak sín visz. Köd van. Ki kell várni.
Ahova te mész, oda jöjj velem.







 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-03-18 10:30:23, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... (#3) 2011-03-18 08:52:17

Szabó T. Anna

A NÉZÉS TÁRGYA

Egy alvó férfi talpa. Ennyi látszik
a sárga lámpafényben, meg egy fotelkarfa
az ágyhoz közel. Feszes, sima, barna
mind a kettő, de az egyik él.
A léte létebb lét a többinél.

A tárgy nem érdekel. Az megmarad,
sütkérezik a fényben akkor is,
ha nem leszünk. De talpad egyszeri.
Nézem, és bizsereg a tenyerem.

Nem tud hasonlatot, de ismeri
hajlását, dombját, biztos melegét,
ő tudja túloldalt a lábfejet,
és bentről, látás nélkül ismeri
a lábujjak bimbói közti rés
otthonosságát, ahogy rászorul
egy pillanatra a besikló ujjra,
hol sejteni a bőrön átsütő vér
lüktetését, s lennebb a csontokat
a hús alatt, a körmök hűvösét,
a boltozatot és az inakat,
ahogy a test terhétől szabadulva
a talp moccanás nélkül, boldogan
a súlyra vágyó tenyérbe simul,
engedi, tűri, kéri a nyomást,
a csiklandó és csúszó ujjakat,
issza az egész testbe szétsugárzó
masszírozást, ahogy talp és tenyér
gyűrődve, fúrva, gyúrva, idomulva,
a bőrön át és a határon át
egymásba olvad és egymásba forr.

Csak nézlek most. Tart és betölt a nézés.
Mit mondhatnék a talpadról a látás
szavaival? Hogy hosszúkás, finom,
hogy fényes, lapos, csontos, terrakotta,
hogy olyan, mint a talp a képeken,
ahogy a sötét háttérből csak síkban,
fénycsíkban látszik, fehér lepedőn?
Hogy olyan, mint egy pucér, pihenő hát
válltól fenékig? Hogy fenn kihívó,
barnába játszó, kemény rózsaszínje
elkülönül az alsó puha párnák
ujjakkal szegett negyedkörívétől?
Hogy nézzelek elfogulatlanul?
Érinthető-e a megfoghatatlan?

Ez te vagy. Ki vagy? Hosszan néztelek,
de, mintha pilla csiklandozta volna
talpadat, az érzékelés határán,
szemem álmodban megbizsergetett,
és lábad hirtelen, határozottan
berántottad a takaró alá.

Tárgytalan nézni. Leoltom a lámpát.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-03-18 10:27:05, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... (#3) 2011-03-18 08:52:17

Szabó T. Anna

Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
Sz T. Anna
  2011-02-07 10:47:48, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:52:17

Szabó T. Anna
Titkosírás

illat aminek nincs neve
megfészkel az emlékezetben
de nem köthető semmihez
mondhatatlan idézhetetlen
az illattal telt pillanat
megállsz egy lélegzetnyire
van valami de nincs neve
emlékszel rá de nincs mire

*

úgy olvasni a jeleket
gyökerek kalligráfiáját
giliszták írását a földben
pockok göcsörtös betűit
avar között a bogarak
kérgen a hangyák verseit
mint őszi erdő talaján
a szimatoló rókaorr



















 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 748
  • e Hét: 8286
  • e Hónap: 23925
  • e Év: 57321
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.