|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2011-04-07 13:04:56, csütörtök
|
| |
| |
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-04-07 10:06:29
Becsy András
A gyűrű
I.
(szökés az életből)
Belülre meg nevünk kerülne,
mutattál ott a jegygyűrűre,
hát persze, csakis úgy lesz, mondtam
a Nagy bevásárló központban
(a név védett, nem írom itt le,
hogy pontosan melyikben is, pe-
dig egészen jó jambus lenne,
mert ránézésre az van benne),
a betűtípust te válaszd ki,
csókoltalak meg, s hogy maradj itt,
a kocsiban hagytam valamit,
és tudtam, kinn már vár a taxi,
amiben egy lány ül (ki kérte,
hogy itt ne írjam a nevét le!).
II.
(szökés a halálból)
Ez a vonat kettőnkre vár csak,
ölelt át, s hogy most már örökre
együtt, így, neki a világnak,
a jegyeinket is előre
megvette már, de nem találja.
Csomagját a peronra tettem,
van időnk, néztem az órámra,
s nekem is még haza kell mennem,
csak fordulok, fogok egy taxit,
otthon felejtettem valamit,
- s ez az utolsó képem róla:
pakkok között egy lány (ki kérte,
hogy itt ne írjam a nevét le
- pedig remek jambus lett volna!)
III.
(hazamegyek)
Már azt hittem, világgá mentél,
angolosan, a dolgok elől,
nevettél a tejtermékeknél,
megannyi joghurt, sajt, és tejföl
előtt. Látom, nevettem akkor,
ijedtedben nem tétlenkedtél,
kikandikál a kosaradból
két zacskós tej, s fél kiló kenyér.
És csak nevettünk mind a ketten,
de mintha máshogy - nem értettem,
vékonyka, ívelt gót betűre
gondoltam, néztél a gyűrűre,
s én végre, ott, az áruházban
valami Írhatót találtam.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-23 11:43:29, csütörtök
|
| |
| |
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-03-05 11:28:01
Becsy András
Ha jön a Tél,
A szuterénben lakó részeges család
Visszahúzódik, megnémul,
Nem veri magát,
Aztán Tavasszal
A téli gumikat nyárira cseréljük,
A sportmedencéről,
A szobrokról
Lehámlik a ponyva,
Egyeztetni kell gyorsan
A szabadságokat,
Sorsot vetünk a hónapok napjain,
Mert rövid időt mérnek mostanság,
Hamar zuhan a Nyár
A kerti fehér fonott fotelbe,
Viccet ereszt a fröccsbe,
Kávét rendel,
Régi házakat fényképez,
Klaffog papucsa,
A szuterénben család veri magát,
És ezt mind a kofferében
Gondosan megőrzi, hogy
Ne kelljen sorsot vetni rajtuk,
Ha jön az Ősz,
Mely a nyári gumikat
Télire cseréli,
Mikor a szobrokra már
Ponyvák kapaszkodnak,
Fázik a sportmedence,
Ilyenkor jó kollégistaként
Teával, tollal
Szilenciumra készül,
Bohóc bambaságba
Kell bábozódnia,
De tudja,
Kékje, zöldje, rozsdavöröse
Begyógyul majd,
Ha jön a Tél.
Hagyjuk,
Nem kell forszírozni,
Untig elég ez, ami itt van,
Bent a szobában, ennyi és mi,
Amit a ,,kint" adott, már megírattatott,
Csak olvasni kell,
Riglizd az ablakot, zárd az ajtót,
Kevéske dohány, köménymagleves,
Spenót, csirke kompóttal,
A kertben nyáron bodza terem szörpnek,
Ahol a fiú tegnap a virágágyáson csigát talált,
Üres a ház, mondtad,
Nyugodtan vele alhat, kis markában
Szorította kincsét, mely másnap szaglott,
Az óvatos állat belerohadt,
S a legényke tenyerét sikáltuk,
De mintha még éreztük volna,
Mostuk egyre,
Egyre mostuk,
Aztán mondtad, elég lesz,
Hagyjuk.
Két
Leütés szünetében
Cigarettapernye száll
A klaviatúra billentyűi közé,
Míg te Angol-Holland
Bálás butikban
Ingeket, zakókat vásárolsz nekem,
Velük díszítesz fel, magadra szabsz,
Hogy hajnalban, indulóban,
Szépen öleljem át a fiút és a lányt,
Több kiló gyémántként
Nehezülsz rám,
Alattad tündöklök fényesen
Levegőért kapálózva,
Izzadtan lapátolod egyre fel
A homokóránk aljáról a sárga port,
S én segítenék, de mágiád,
Ez a varázs egy hegy tetejére ültet,
Moccanni sem bírok,
Nem engeded ki pórusaimból a nedvem,
Ne bíbelődjek, mint első találkánkkor,
Hagy aludjanak autóvezetőim
Jambikus lejtésű útjaimon,
Utazzak csak, rakjam tele kofferem,
Mert szilenciumra készülök már
Teával, tollal, köménymaglevessel,
Kevéske dohánnyal, egy tengeri csigaházzal,
Melyben a sós víz szava suttog,
Mert te tudod, szabad életem
Lüktetése a te metronómod,
Mert te tudod, így kell történjen,
Mert te tudod, ez kell nekem,
Egy a tik-tak, ez az egy-
Két.
November
Fényfonálból szőtt
báli selyem-termek az
őszi temetők.
Bika
Lány-póló alatt
keményedő mellbimbó
a májusi rügy.
Kék
Hóban üveg-arc
a Tiszából csáklyázott
örök szerelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-06 15:47:06, péntek
|
| |
| |
Becsy András
A hetedik
Álmomban kísértett Tamara,
ő volt a szerelem szamara,
agyilag hibádzott,
nem szólt, csak iázott,
amikor rám cuppant a fara.
Állatidomár volt a Sára,
azt mondta, csináljuk, akár a
kutyák a rakparton,
nem volt nála pardon,
hátizsákként húzott magára.
Majd jött a Négy Mancs-tól Agáta,
a biológia barátja,
mint libát, úgy tömött
két akció között
fent és lent felváltva magába.
,,Kiváló Dolgozó" volt Ivett,
tárcámból mit lehetett, kivett,
mit mondjak, rászolgált,
itt volt vagy fél órát,
de az tán két hetet is kitett.
Zárdából szökött el Johanna,
a hírnévért tűzbe rohanna,
mondta, leápolna,
hogyha a kápolna
falán őt zengné egy hozsanna.
Hatodik ágyasom Franciska,
a kis liliputi artista,
bár nőtt csak apróra,
megérte a próba,
mutatványból nagy volt a lista.
Irodalmi igénnyel Klára
fülébe súgtam: kéne mára,
vállat volt, úgy mondta,
ez nem az ő gondja,
s hogy: ,, A hetedik te magad légy!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-06 06:28:31, péntek
|
| |
| |
Becsy András
A fél négyes vendég
Utolszor épp egy légy röptének í-
vét mérve latolgattam azt, vajon
a kis rovart a szomszéd asztalon
melyik vízzel teli pohár nyeli
be majd, s a kávéháznak karzatán
az érdekelt még volna, hogy csupán,
egy mondat és egy hosszú csend után,
kávét vagy sós rudat is kérsz talán.
Aztán mondtad, négyig maradjak itt,
Te most elmész s hogy ez így lesz jó, bár
akartam még kérdezni valamit,
De Te intettél, hogy fizetnél már:
volt összesen két szimpla, valamint
az a kis légy a szomszéd asztalnál.
A fényben el
Már földet ért a bra-
zil kávé illata,
mikor jöttél felém,
veled szemben meg én,
s akkor mi (két, kalap
alá begyűrt alak)
egy lámpavas alatt,
míg arra én, s te er-
re, pont a fényben el,
láttuk, hogy két darab
kialvatlan kalap
köszön, s tovább halad,
egymásnak adva át
a kávé illatát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-04 14:58:58, szerda
|
| |
| |
Becsy András
Virágének (Zsenának)
1. Füvek
Nyakig gombolt ingű felhők elől
bújnék behúzott függönyöd mögé,
s kapaszkodnék testedre egyre föl,
mint zsenge szőlőkacs sodrony köré,
s hiába húzna mélyből-nőtt azúr,
ereszteném úgy körmeim beléd,
mint vízesésnek zöldje gyökerét
síkos kövek közébe támaszul.
Az Átrium kávéház karzatán
csészéd gőzébe pólyált arcodat
légkondi' őrzi, déli hangulat,
s a fölénk hajló pálmafák, rügyek
tövén a fittre lakkozott füvek...
Az Átrium kávéház karzatán.
2. Kövek
kövek vagyunk gyémánttá csiszoltak
rácsos szerkezetem hajszálrepe-
déseiből burjánzó indák in-
dulnak szigonyként feléd kötni hoz-
zád magam suhanva budapestnek
míg a visszarohanó fák kande-
láberekkel versengve maradnak
el mögöttünk az árnyjátékokban
3. Kagylók
Trabant-szín nappalok tapéta-bája
(akár mosatlan késen tegnapi csók)
ragad, s éjjelre hálójába várja
egy összegyűrt ágy támláján túli pók.
Cipőm talpán unott rágógumi-szók
száradnak el előszobákba zárva,
s kis szélmalom-tusáik, mint kavicsok,
ropognak lépteimnek ritmusára.
Riglizd az ablakot, betedd az ajtót,
és mint ki halhatatlan művet alkot,
hozzánkvaló tésztát végy, s főzd a pörce
zsírján, hogy túró, tejföl csússzon össze,
s őrizd, ne vedd fedőjét lábosáról
ne hűljön el, s veszítsen illatából! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-04 09:37:36, szerda
|
| |
| |
Becsy András
Vidéki vers
,,Alkonynak végén ablakod világa
kis titkokat küld rejtjelekbe zárva."
Talány ez itt!
Talán egy emberöltőn
át is kifoghat egy vidéki költőn,
hiszen: mivel nincsen mit versbe költsön,
ál-tématár e tippjét kérve kölcsön
fáradhatatlanul fejt, rejtekén zi-
hál, ám végül tudatlanul bevégzi.
Vidéki sors vidéki versbe írva:
a mindenségről mindhiába írna,
meg nem leli a költemény a tárgyát;
s lehet pácolva szonett-formalinba,
e művi minta itt maga a kripta,
a csend. - Hiába rakja rá a trágyát.
Képkeret
Kilencszer pont tizenkét cm
(a képen éppen átkarolva téged
füledbe súgom, hogy..., de már nem érted,
s köröttünk:): Képkeret! Hát ennyi fért el,
ezt őrzi belőlünk ez antik ékszer,
amelyben annyi pillanat, kis élet
a halhatatlanság vágyával égett,
amint mi itt, egy megbotlott igével.
Centikre mérve hát, ami marad u-
tánunk; s még gyertyacsonk, boritta damaszt,
megannyi meddő messiási adu,
s kávéskanálnyi remény rőfnyi malaszt-
ra.
Hol az a szó? - Nem jön már a számra.
Titkunk tőlünk titkolja el a ráma. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-19 14:11:22, szombat
|
| |
| |
Becsy András
Angyal brigád
Sáncok mélyén tenger tövisbe
fulladt búzavirág,
a szikkadt, köves dűlő
végén bemosdik a brigád,
kinyújtóztatják csorbaságuk
némán az ókaszák,
az útfélre hullott magokon
varjak vívnak csatát,
kombájnok indulnak át
a dús táblákon, betakarítják
most a gabonát,
a konkolyt kévébe rakva
égetik el, az asztag
maradhat csupán. Aratnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-25 15:18:57, kedd
|
| |
| |
Becsy András
Persona non grata
Negyedhárom leült a tér sarkára,
lábánál pincérek perdültek, játszva
zötyögtek a tuják előtte sárga
sállal, zsiráffá mozdult egy akácfa.
Az átfázott smaragd foltozta tető-
kön a triangulum lehunyta szemét,
rozsdagyepből rézkürtök bújtak elő,
a cintányércen megkövült az ebéd.
Egy negyvenes nő két nylon szatyorral
megállt a téren, majd bólintott: ,,Szóval
megint Negyedhárom, és ismét piknik."
s a zsiráf az asszony hajába súgta:
,,Önt is várjuk majd holnap, jöjjön újra,
de ne legyen ilyen pontos! Nem illik!"
Élményfürdő
kongatnak jönnek a hullámok a medencében
törülközőkről nők és férfiak ugrálnak fel
elszáradt fűszálak hullnak le róluk a földre
egy turnus pontosan öt percig tart szaladni kell
lassan csomósodó kávépor a tej tetején
egy irányban mindenki bugyognak maguk alá
hátukba várják a víz bársony-lágy lökéseit
amelyek a lányok mellét az állukig dobják
két nagy hullám között kallódva kallóznak vissza
lábujjhegyen tipegve furakodnak helyükre
comb combhoz csusszan elnézést rötyög néhány toka
sodrás van sodródnak majd aztán kongatnak megint
nők és férfiak fekszenek frottír tükreiken
elszáradt fűszálak tapadnak a testekre fel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-20 14:18:09, szerda
|
| |
| |
BECSY ANDRÁS
Kezdődik
Kávé, kristálycukor,
a zongora mellett
egy moll-leheletet
egy akkord ér utol,
a szomszéd asztalnál
ezüst füst-fonálból
selymet sző, varázsol
egy cigarettaszál.
A pincér pultnak dől,
de intenek neki
az éj kellékei:
már díszszemlére vár
kancsó, korsó, pohár,
hát tápászkodjon föl.
Születésnapomra
(József Attila tiszteletére)
I.
Mint püffedt báb, melyet kéreg
rejt el rakás falánk féreg,
ínyenc madár, s patkány elől,
így dermedek kívül-belől,
ám évenként egy hajnalon
szélesre tárom ablakom,
s párkányra lámpásnak viszem
gyönyörű szép kristály-szívem,
de ilyenkor senki nincsen,
hogy megálljon, betekintsen,
csak a csoszogó csorba Hold
emel motyogva kalapot,
s látom, míg éjt nappalba old,
kezén pihen pár hullafolt.
Születésnapomra
II.
Ha dacból is, de még tovább,
akár püffedt pillangó báb,
(mit edz
ínyenc
rágcsáló, féreg és madár,
nyugtot csak fatörzsben talál:
odva
óvja),
mely mozdulatlan, de éber,
mint sáncban rossz fegyverével
az a
baka,
kit körbekerítettek már,
a fürkész dermedtsége száll
rám is,
ám kis
remény: ha lehull a kéreg,
ne fájjon, csak ennyit kérek,
akár-
mi vár.
Egy nappal a halál után
(J. D. Salinger emlékére)
I. Hajnal
Zsebemből még előkotortam
egy szál ronggyá gyűrt cigarettát,
a srác úgy tízkor jöhetett át
a szomszédból, vagy valahonnan,
,,Uccsó?" - kérdezte, bólintottam:
,,Aha!" - s a konyha ablakán át
bámultuk a kert éjszakáját,
ahogy a fénybe belerokkan.
,,Ezt a bulit az éj most vissza-
nyeli, a hajnal meg felissza
a szemetet - semmit se hagynak,
azt mondják, állítólag, igen,
a szerelem lehet még ilyen..."
- s nekidőlt a csempézett falnak.
Zsena és a zsengék
Benned maradnak mind,
az összegyűrt papír-
ból integetnek ki,
és már hiába ír-
tod, a porszívócső
szűk, kályhatűz se bír
velük, élősködők,
nem fog rajtuk radír,
mert Ők rakták zsebre,
náluk van, mi kelle-
ne, az a Valami,
amellyel egyszerre
gyilkolni lehetne,
s szerelmet vallani. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Becsy András 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2019. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
| 25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
68305 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2064
- e Hét: 5590
- e Hónap: 21229
- e Év: 54625
|
|
|
xMagazin
Offline
