Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Hungarizmus ...7.rész
  2011-04-23 20:36:42, szombat
 
 
Jászkunsági Imre:
Visszaemlékezés a Hungarizmus 32 éves harcára VII. rész -- Vége.

Zsarnokoskodni fegyverekre támaszkodva, amint a ma történtek mutatják, lehet, de uralkodni nem, vagy csak rövid ideig. Vallom, hogy hamarosan eljön az idő, amikor magyar népünk őszintén megmondhatja véleményét és kinyilváníthatja akaratát. Addig is, folytatta emelt messze csengő hangon, azt nem tilthatják meg, hogy a város nyugati szélén levő, beszálló vendéglő nagy kerthelyiségében egy-egy pohár bor mellett, beszélgessünk egymással. Vezessek testvérek a csoportot ebbe a vendéglőbe, én is ott leszek pár perc múlva.

Két testvért előre küldtünk, hogy értesítse a vendéglőst jöttünkről, mert akkora tömegre nem számíthatott, ahányan mi meglepni készültünk a helyiségét. Az elvonulásunk ugyanolyan rendben és fegyelmezetten történt, mint az érkezésünk. A zene és nótaszóval tovahaladó hungarista kerékpáros csoport, mint mágnes a vasat, delejes erővel vonzotta maga után a város lakosságának számos tagját is, okik kíváncsian figyelték a számukra nem mindennapi eseményeket.

A vendéglő kerthelyisége azonban kicsinek bizonyult, mert a gyűlésre felkészült, de a csendőrök által szétoszlatott tömeg az utcán járkálva együtt maradt, s amikor megtudta, hogy mi a vendéglőbe megyünk egy kis bormelletti beszélgetésre, valamennyien utánunk tódultak. Odaérkezésünk után segítettünk elrendezni az asztalokat, székeket a személyzetnek és kiadtuk az utasítást a testvéreknek, hogy négy fejenként rendelhetnek egy liter bort egy üveg szódával. Közben a közénk szivárgó helybelieknek, alig győztük kielégíteni a kíváncsiságát, akik egyre-másra adtak fel kérdéseiket: Hogyan jutottunk a kerékpáros csoport megalakításának gondolatára? Mikor kezdtük kiképezni őket? Mennyi ideig tartott, amíg jól begyakorolták magukat? Hány kilométert tudnak megtenni anélkül, hogy kimerülnének? Hány testvért oszlunk be egy-egy csoportba, ha különböző irányban küldjük szét őket? Történt-e már nézeteltérés az egyes csoportok tagjai között? Mi történik, ha útközben kilukad a kerékpár belső gumija?

A feltett kérdésekre felelve elmondtuk, hogy bizony gyakran előfordul, amikor olyan víznélküli területen vezet át utunk, ahol nem tudjuk megállapítani, hogy hol van a luk a gumin, akkor a legközelebbi kútig, tóig, folyóig, vagy helységig, egyik testvér a kerékpárt veszi a vállára, a másik pedig a tulajdonosát a kerékpár vázra és úgy haladunk tovább, amíg vizet nem találunk. Elmondtuk ezután azt is, hogy egy-egy csoport hatótávolsága 10 km-től 25 km-ig terjed aszerint, hogy hegyek között, vagy sík vidéken kell nekik a látogatásokat eszközölni, de függ ez attól is, hogy mennyi szervezetet látogatnak meg, mert az ott tartózkodás ideje szervezetenként, két óránál nem lehet kevesebb. Nézeteltérés semmi körülmények között nem fordulhat elő a csoportokon belül, mert vezetőknek minden esetben olyan testvéreket jelölünk ki, akik nem csak a honvédségnél kapott rendfokozatukkal állnak a csoport tagjai fölött, hanem ideológiai ismereteikkel, tudásukkal, fegyelmezett magatartásukkal, már is tekintélyt vívtak ki maguknak. Ne felejtsék el a testvérek azt sem, hogy a hungarizmus tekintélyrendszer alapján építi mozgalmát, súrlódás már azért sem lehet, mert mi a mozgalom harcos tagjait fegyelemre neveltük és a három éve folytatott szervezési munkák eggyé kovácsoltak bennünket, s így a kijelölt vezetők utasításait pontoson végrehajtják.

Gr. S. M, orsz. gyűl. képviselő is megjött közben és nagy érdeklődéssel hallgatta a feltett kérdéseket és az azokra adott válaszokat. Az egyik közbeeső kis szünetben ő sem tudta megállni, hogy kérdéseket ne tegyen fel. Ezek szerint 25 km-en túleső helységeket, nem látogatnak a kerékpáros csoportok? --- tette fel első kérdését.

De Igen, --- hangzott a válasz, --- csak akkor úgy intézzük a dolgunkat, hogy vasútállomással rendelkező helység az utunk végcélja, ahol a kerékpárokat személypoggyászként feladva, egy késő délutáni vonattal jövünk vissza városunkba.

És oda is ilyen nagy létszámmal vonulnak fel, mint erre az általam meghirdetett gyűlésre? --- kérdezte komoly arckifejezéssel nézve körül az asztaloknál ülő, lassan borozgató és csendesen beszélgető tömegen.

Hát azt bizony nem mondhatjuk, --- feleltük és a mi arcunk is elkomolyodott --- oda csak a tehetősebb testvérek kerülnek bevetésre, akik saját zsebükből fedezik a visszautazás költségeinek terhét. --- Közben a zenekar részére rendeltem három liter bort, s hallgatós kuruc nóták játszására kértem őket, amiből később olyan parázs hangulat kerekedett, hogy a testvérnőket táncba vitték a legények jókedvűen járva a csárdást.

De ekkora taglétszámmal --- folytatta a beszélgetést gr. S. M. rámutatva a körülöttünk ülő testvérekre, --- tekintélyes összegnek kell bejönni havonta a párt pénztárába, amiből kell teljen útiköltségre a szegényebb sorsúaknak is.

Sajnos annyi tagdíj nem folyik be képviselő testvér, --- válaszoltam neki, --- hogy tömegek utaztatására is futná, pedig az ittlévő testvérek csak tíz százaléka a tényleges taglétszámnak, ezek a minden munkából részt vállaló harcos hungaristák. Vannak ugyan tekintélyes állású, emberek is a soraink között, de ezek közül csali H. J. gyárigazgató fizet tetemesebb havi tagdíjat ötven pengőt, a többi egytől-öt pengőig, a zöme azonban munkásokból, parasztokból tevődik össze, akiit húsztól, ötven fillérig tudnak havonta áldozni. Viszont a nagyobb anyagi áldozathozatalt, olyan kiváló szervezési munkával pótolják, ami pénzzel megfizethetetlen lenne. Azt is tudomásodra kell hozzam, hogy a befolyt tagdíjakból két párthelyiséget bérlünk, egyik az ó- másik az újvárosban van és mindkettő a főutcán, ezért a bérük igen magas, majdnem felemészti a tagdíjakból havonta befolyó pénzösszeget. Mutass rá bármelyik testvérre és én idehívom, hogy el mondhassa az életkörülményeit.

Választása egy távolabbi asztalnál iddogáló G. Jánosra esett. Intettem neki, --- félszemmel valamennyien a mi asztalunknál ülő társaságot figyelték, --- hogy jöjjön ide a mi asztalunkhoz. Mint a villám pattant fel és jött hozzánk. --- Parancs vezetőtestvér, --- állt mag előttem, katonásan kihúzva magát. --- Képviselő testvér szeretne egy pár kérdést intézni a testvérhez, feleljen a legjobb lelkiismerete szerint. --- Igenis vezetőtestvér, --- válaszolta és helyet szorítottunk neki asztalunknál, --- parancsoljon velem képviselő testvér. --- Hány éves? --- hangzott az első kérdés. --- Harmincnegyediket taposom a talpam alá ebben az évben,, --- zengett a válasz, népies zamatossággal. --- Nős ugye? --- kérdezte gr. S. --- Már tizenkét éve annak, hogy eltemettem a legénységemet és feleséget vettem magamhoz élettársul, hangzott bátran a felelet. --- Gyermekei vannak? --- öt Isten áldása eszi a kenyeret az asztalomnál képviselő testvér, --- húzta ki magát ültében G. János testvérünk, --- ez első lány lett, hogy segítsen az édesanyjának a háztartási munkákban, az utána jövő három fiú mint a vasgyúrók olyanok mind, --- körülhordozta értelemtől ragyogó szemét az asztalnál ülőkön, hogy kétségbe meri-e vonni valaki az állítását --- az ötödik megint leánykának született, hogy legyen az anyjuknak akkor is segítsége, ha az elsőt elviszik a háztól feleségnek. --- Ml a foglalkozása? --- kérdezte tovább gr. S. --- Hivatalosan gyári munkásnak vagyok elkönyvelve, --- mondta testvérünk, --- de abból amit ott keresek, öt gyermek száját nem lehetne betömni, tehát elvállalok minden kereseti lehetőséget, ami a gyárban eltöltött munkaidő után adódik. --- Mennyi a keresete állandó munkahelyén a gyárban? --- csattant el a kérdés. --- 44 filléres órabérem van, negyvenöt órát dolgozunk minden héten, kéthetenként fizetnek bennünket, a levonások utáni 35-36 pengőt viszek haza a családnak, --- hangzott csattanósan a válasz is.

Két orvos is ült asztalunknál, akik latin-Amerikából meggazdagodva jöttek vissza, s a járás egyik helységében modern klinikát rendeztek be, ahol majdnem ingyen gyógyították az arra rászorulókat. Ők is a gyűlésre jöttek, s mivel azt nem lehetett megtartani, együtt jöttek gr. S.-vel a vendéglőbe, ahol nagy figyelemmel kisérték a beszélgetést, s többször jelentősen összenéztek a feleletek hallatára.

Dehát ebből az összegből nem tud megélni hetedmagával, --- méltatlankodott gr. S. M. --- miből tartja el a családját?

G. János testvérünk, látva a nagy érdeklődést, egészen belemelegedett munkásélete történetének elmondásába: Kora tavasszal, amikor a föld fagya kienged ketten, hárman vagy négyen összefogva, kertásásokat vállalunk az uraknál. Aszerint fogunk össze, amilyen a felásandó kertek nagysága. A munkákat miniden esetben átaljában vállaljuk, megmondva a kerek összeget az elvégzendő dologért, s mivel mi nem csak a csavarkulccsal és a kalapáccsal, de a kaszával, kapával, ásóval, lapáttal és csákánnyal is kora ifjúságunkban ismeretségbe kerültünk, mindig bocsütetes munkát adunk ki a kezünk alól. Ennek következtében, ahová mi munkánk által betettük a lábunkat, oda minket mindig visszahívnak dolgozni. Sokszor nyolcan, tízen kell összefogjunk, hogy a felvállalt munkát időben tudjuk bevégezni.

Hiszen akkor 14-16 órát is kell dolgozniuk naponta, --- szögezte le a valóságot gr. S. M. képviselő.

Fiatalok vagyunk képviselő testvér, --- válaszolta testvérünk, --- és bírjuk erővel ha az egészséget megadta az Isten. Így hát arra törekszünk, hogy Jézus urunk teste, az áldott magyar kenyér, mindennap megfelelő mennyiségben kerüljön az asztalra. Mert mi szegényebb emberek azt tartjuk, ha a kenyerünk meg van, akkor mindenünk megvan. De ebből nehogy arra következtessen képviselő testvér, hogy már megszoktuk a rosszat. Hogyha ez fönnállna, akkor nem küzdenénk az életünkben előforduló rendellenességek megszüntetése miatt, a hungarista mozgalom keretében, most már három év óta. Azután, amikor a tavaszi fagyveszély már elmúlt, paraszttestvéreink a szőlőnyitást átengedik nekünk részben azért, hogy anyagilag segítsenek rajtunk, részben pedig azért, mert az özönnel nyakukba szakadt tavaszi munkálatok miatt, ők nem tudnák idejében kinyitni szőlőjüket. Ezekből a mellékkeresetekből kuporgatja össze az én áldott lelkű Piroskám, a feleségem, a két választási malackának az árát, amiket a tavasai vásáron szoktunk megvenni. A malacokat már három hónapos korukban szemre fogjuk és hetenként emelve a fejadagot, a rosszabb étvágyút karácsonyra, a jobban evőt pedig húsvétra vágjuk le. A két hízóból rendszerint 75-80 liter zsírt tudunk kisütni, ami majdnem fedezi az évi szükségletet és hát a bab- vagy krumplileves is ízesebb a füstölt oldalastól, sonkacsülöktől. A paprikás krumpli is jobban ízlik, ha közötte kolbászszeletek találhatók, nem is beszélve a babfőzelék tetejére sütött füstölt szalonnáról, hogy meg tudja, ízesíteni azt.

Ámulva hallgattuk még mi is testvérünk szabatos előadását életéről, mert nem szokott ez ennyit beszélni, de most úgy látszik ki akarja panaszkodni magát, egy országgyűlési képviselőnek, hátha az segít a nehéz életformáját könnyebbé tenni, hiszen azért képviselő, hogy megismerve a nép fiainak panaszait orvosolja azokat.

A kétheti aratási szabadság ideje alatt, --- folytatta elbeszélését testvérünk mély lélegzetet véve, --- mi segédmunkások részaratást vállalunk paraszttestvéreinknél, amellyel nagyobb szelet kenyeret tudunk biztosítani gyermekeinknek.

A hízóknak pedig az aratásból nekünk jutott árpával, változatosabb élelmet, mert a csak kukoricával hizlalt disznó előbb megbodádzik és nem tud kihízni rendesen. Aztán az is sokat segít rajtunk, hogy mi állandó munkásai a gyárnak, kapunk a gyár mögött fekvő, «higgasztó»-nak nevezett területen pár száz négyszögöl földet, amit kukoricával vetünk be, közéje takarmánytököt ültetünk, s beszegjük körül tányérrózsával egy-soroson. Az itt termelt tök és kukorica adja a hízók élelmének zömét. A tök- és napraforgómagot megszárítva taroljuk és télen elvisszük az olajsutuba, ahol kipréselik nekünk fizetés nélkül, ha az olajpogácsákat otthagyjuk a sutu tulajdonosának. A negyven napos nagyböjtben, az így kapott olajjal süt-főz az én drága kincsem feleségem, eleget téve Krisztus urunk tanításának és saját takarékossági ösztönének.

Vannak aztán nagyobb méretű vállalkozásaink is. Ilyen volt többek között, egy vizenyős völgynek a közeli homokhegyből való feltöltése, amire ketten adtuk rá fejünket Sz. Illés testvérrel. Ez még akkor történt, amikor a súlyos gazdasági helyzet miatt, csak két hetet dolgozhattunk a gyárban havonta. Amikor az elvállalt munkának híre futott, az emberek kinevettek bennünket. Sokan még gúnyolódtak is mondván; aztán a zsebkendőtökkel hordjátok le a hegyet a völgybe? Mi azonban már előzőleg megegyeztünk a gyárunk keresztény és magyar műszaki igazgatójával, O. Lászlóval abban, hogy a vastalpas iparvágányokból, kölcsön kapjuk a megfelelő hosszúságú sínpárokat, billenthető csillével együtt arra az időre, amíg elvégezzük az elvállalt munkát. Azt is megígérte, hogyha a munka tovább is tartana egy-két hónapnál, nem tartja megszakítottnak a munkaviszonyt köztünk és a gyár között. Gyári igával kiszállíttatta a sínpárokat és a csillét és még 10 kg. «fáradt» olajat is utalt ki ingyen a csille olajozására.

A kora reggeli órákban raktuk le a homokhegy lábánál a stráfkocsin szállított sínpárokat és csillét. Délelőtt összecsavaroztuk a sínpárokat, hosszában fektetve le őket, a mesgyét képező kis patak partján, úgy építve meg a pályát lejtősen, hogy a megrakott csille, saját súlyánál fogva gördüljön a végcélig, mi pedig a csille végére állva vitettük magunkat, s a kívánt távolságnál fadorongokkal fékeztük le és fordítottuk ki könnyedén a kiegyensúlyozott csilléből a közel három köbméter homokot. Az első földcsík feltöltése a kívánt, közel két méter magasságig, nagyon nehéz, fáradtságos munka volt. De amikor ennek egy méter szélességű tetejére ráépítettük a sínpárt, utána már csak le kellett zúdítani a mélységbe a homokot, s ha ez is betelt, akkor két hosszú farúddal a töltés szélére toltuk a sínpárt, s így haladtunk előre a munka bevégzéséig, mely az elgondolt hat hét helyett, csak három hetet igényelt. A munka elvégzése közben, anélkül, hogy mi tudtunk volna róla, igazgatónk elküldte H. F. mérnököt az ellenőrzésünkre, hogy nem nyomorítjuk-e el a síneket és a csillét. Csak jóval később tudtuk meg, hogy a legnagyobb elismeréssel számolt be az általunk végzett munkáról, többek között azt is kijelentve, hogy a mérnöki rajzasztalon sem tudta volna a végrehajtást jobban kidolgozni, mint ahogyan azt mi a gyakorlatban megcsináltuk.

Testvérünk elbeszélése érdekes volt, de nekem már dicsekvésnek tűnt és közbeszóltam; most már elég volt testvérem, köszönöm, az eddigi felvilágosítását az élettel folytatott harcairól.

A két orvos közül, akik édestestvérek voltak egymással, az egyik odafordult hozzám; én testvérem, akár reggelig is elhallgatnám ezeket a dolgokat, mert fajtánk életakarása csillan fel az óriási erőfeszítést igénylő többletmunkák elvégzésében, amiket családjaik jobblétének érdekében vállalnak.

Gr. S. M. szólalt meg és kért bennünket; megengedjük-e, hogy a külön asztalnál ülő testvérekkel beszélhessen?

Elkísérlek képviselő testvér, --- válaszoltam, és befelé mosolyogtam, meg voltam róla győződve, hogy azért akar többekkel beszélni, mert tudni akarja, menynyire képzettek, iskolázottak a hungarista mozgalom azon tagjai, akikkel még nem beszélhetett. Nem féltettem őket. Azok, akik Szálasi Ferenc 1935-38-ig tartó nemzetvédelmi, hazavisszaszerzési tanfolyamát végigharcolták, minden kérdésben megálltak a helyüket, de ma is elmondhatjuk, hogy azon kevesek, akik életben maradtunk, a hungarizmustól el nem tántorodtunk, s az eszmén keresztül nemzetünk szolgálatában állunk mindhalálig.

Elvegyültünk az asztalok között és a feltett kérdésekre röviden, világosan, érthetően hangzottak a feleletek. --- Arra a kérdésre, hogy; ugye az első dolguk volt minden helységben a szervezetek megalakítása? Máris felelt a kérdezett testvér; nem ez volt az első munkánk képviselő testvér, hanem a Hungarizmus célkitűzéseinek ismertetése. Ennek első pontjaként Magyarország visszaállítását szögeztük le az ezer éves határokkal, befolyásmentes népszavazás útján.

Tisztában vagyunk azzal a ténnyel, ha a Hungarizmus hatalomra jut, rövid idő elmúltával egy olyan vonzó életformát tud megteremteni, még a csonkaország területén is, hogy a múltban velünk együtt élő testvérnépek, szabad akaratukból fogják kiharcolni a hozzánk való csatlakozásukat, s élik velünk élet- társ- és sorsközösségüket, mint élték ezer éven keresztül. --- És ha ez nem következne be, --- kérdezte gr. S. --- akkor mi történik? --- Olyan nincs képviselő testvér, --- volt a felelet. --- egy erkölcsi nagyságot, szellemi tisztaságot, szabadságot és anyagi jólétet megteremtő államforma, amilyent a Hungarizmus akar alkotni, még a szomszéd országokra is olyan óriási, ellenállhatatlan hatást gyakorol, hogy életszükségletből át kell venni annak gyakorlati rendszerét, mert ha nem, akkor a szomszéd ország népe fogja kiharcolni a központi erőt, anyagi jólétet kisugárzó nemzetünkhöz való csatlakozását, ha másképpen nem megyen, akkor szövetségi formában.

Feladódtak a kérdések, nemcsak gr. S. M. részéről, de mindenkitől, akik még nem voltak soraink között, s zuhogtak rá a feleletek szabatos, tiszta mondatokban. A kérdések és feleletek sokaságának leírására, e cikk keretei kicsinek bizonyultak. Egy azonban biztos volt, hogy a legteljesebb egyetértésben váltunk el egymástól. A két orvos testvér kért bennünket, hogy látogassuk meg klinikájukat, amit meg is ígértünk a látogatás időpontját későbbi dátumra tolva ki. Ezt a látogatást azonban, már csak G. R. és F. S. testvéreink eszközölték, mert minket másfelé hívott a kötelesség. Utunk első eredménye ezen, látogatáson mutatkozott meg, mert a két orvos belépett a pártba, jelentős pénzáldozattal járulva hozzá terjeszkedésünkhöz. Az utána következő időkben pedig, minden igyekezetük odairányult, hogy növeljék a Nyilaskeresztes Párt --- Hungarista Mozgalom táborát és terjesszék a Hungarizmus eszméjét, ami hivatásuknál fogva, igen széles körökre terjedt ki.

Minket, hazafelé tartó utunkban, mindkét megyéhez tartozó csendőrjárőrök igazoltattak, megbontva ezzel rendben tovahaladó sorainkat. A nyilaskeresztes karszalagokat azzal az indokolással szedették le velünk, hogy karszalagot csak hatósági közegek viselhetnek Magyarországon. Harminc testvér nem vette le karszalagját ezek neveit, adatait felírták és feljelentették őket, csendőrökkel szembeni ellenséges viselkedés miatt. A főszolgabíróságon egy heti fogházra ítélték őket, amibe belenyugodtak, de mivel a főszolgabíróság tömlöce ezt a nagy létszámú foglyot befogadni nem tudta, a járásbírósági törvényszéki elnöki palota börtönéhen helyezték el őket, ahol mint politikai elítélteket a nap minden órájában szabad volt látogatni. Mi aztán úgy szerveztük meg a látogatásokat, hogy testvéreink csak az éjszakai órákban voltak bezárva, mert a nap minden órájában annyi látogatójuk volt, hogy nyüzsgött a járásbírósági törvényszéki elnöki palota udvara a zöldingesek tömegétől, aminek következtében a törvényszéki elnök, soha többet nem vállalta a főszolgabíróság által elítélt politikai foglyok megőrzését.

A szomszéd megyébe való átrándulásunk által elért legnagyobb eredményt azonban csak hetek múlva tudtuk meg, egy a központtól érkezett levélből, amelyben. O. A. testvérünk, aki a központi szervezési osztály motorja volt, (Budapest védelmében hősi halált halt, szerk.) arról értesített bennünket, hogy gr. S. M. orsz. gyűl. képviselő megjelent a központban és kérte a pártba való felvételét. Azt is megírta, hogy ők mennyi mindent elkövettek arra nézve, hogy belépjen a pártba, s az soha nem járt sikerrel. Most pedig jött önként és valóságos dicshimnuszokat zeng rólatok kijelentve, hogy ő ilyen fegyelmezett, jól képzett, szívósan, célratörő magyarokat, egyetlen politikai pártban sem látott még.

örömmel vettük tudomásul az elért sikeres eredményt, s a legközelebbi nagytanácson O. T. testvérünk hatalmas karjaival, megropogtatta csontjainkat ölelés közben a jól végzett munka jutalmazásaiként.

A rákövetkező években, ha gr. S. M. képviselő testvér meglátogatott bennünket, ami pedig többször is előfordult, mert nagyon megszeretett minket, első útja a ferencrendi atyák templomába vezetett, második a lakásomra, ahol egyetlen bánata az volt, hogy gyermekeim reggelizés előtt nem imádkoznak és a harmadik útja velem együtt a párthelyiségbe.

 
 
0 komment , kategória:  Hungarizmus ...7.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 26
  • e Hét: 4263
  • e Hónap: 10984
  • e Év: 376474
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.