Belépés
tripike.blog.xfree.hu
Kell a föld, hogy legyen élet, Kell a Nap, hogy legyenek fények, Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, Kellesz Te, hogy boldog legyen életem Tripolszki Zoltánné
1959.11.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
Özvegy
  2015-12-29 07:58:12, kedd
 
  A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek
ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.

(Gárdonyi Géza)





 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Hiányod felsikolt
  2015-12-29 07:56:57, kedd
 
  Grigo Zoltán:

Itt hallgatsz bennem, már nagyon régen,
a számat összeszorítom és itt a mélyben
ölellek én téged és lelkemben felzokog
az érzés, felkiált, felsikolt, hogy Hiányzol!

Hiányzik az ölelésed, minden kis szavad,
a nevetésed, ahogy szemedbe hull hajad,
a mozdulat, ahogy poharad szádhoz emeled,
és kezeden megfeszülnek az apró kis erek,
amikor az asztal felett hozzám áthajolsz,
mosolyogsz rám közben és én érzem illatod,
ahogy melled megrezzen, ha a kezemhez ér
és ereinkben száguldani kezd el a vér,
hiányzik minden érzés, minden szép pillanat,
de itt él bennem mélyen és sokszor megragad,
látlak magam előtt, látom szemeid fényét,
hallom távolból szólni hangod lágy zenéjét.

De az esti csendben, már csak magam vagyok,
néhány régi fénykép, meg egy kihúzott fiók,
kicsit nézem őket, a szememet behunyom,
a hirtelen sötétben, hiányod felsikolt.





 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Gyász
  2015-07-11 13:55:23, szombat
 
  Aminek kezdete van, véget is ér egyszer.
Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.

(Buddha)








 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Emlékezés
  2014-12-12 10:11:15, péntek
 
  Már 16 éve, hogy elmentél!
(1948 - 1998)

Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet,
Egy simogató kéz, egy sóhaj, egy lehelet,
Bennünk él a múlt egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk senki soha el nem vehet.
Te jóságodat két marékkal szórtad,
Önzetlenül adtál a rossznak és a jónak.
Mindig egy célod volt, a családodért élni,
Ezt a halál tudta csak széjjel tépni.
Míg köztünk voltál mi nagyon szerettünk,
Hiányzol nagyon, soha nem feledünk!

Nyugodj békében!






 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Égő gyertya
  2014-11-06 08:06:53, csütörtök
 
  Elfogadni tudni a másik halálát annyit jelent, hogy elfogadunk
egy soha viszont nem látást, egy hang és gyengédség megszűntét,
melyek hordozói voltak a kapcsolatnak, elfogadjuk az elképzelt közös
tervekben a jövő hiányát. Az életmód megváltozása, a közös helyek
és tárgyak érzelmi felszámolása, a realitás elfogadása őnélküle: ez
jelenti a gyászmunkát.

(Polcz Alaine)








 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Soha
  2014-10-29 12:55:15, szerda
 
  Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket.
Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből.
Csak nem egy szobában vagyunk velük.

Paulo Coelho








 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Könnyes
  2014-10-28 16:55:02, kedd
 
  Mikor a szemünket könnyek borítják,
Torkunkat vaskezek összeszorítják,
Szánk széle kínosan megremeg,
Azt mondjuk: sírunk, mi emberek.
S az arcunkon gyöngycseppek futnak,
n nem tudom, hogy hová jutnak,
De mind ég, fojtogat és fáj,
S a lelkünkön barázdát váj.
E könnyek, melyek fel-feltörnek,
Úgy kínoznak és elgyötörnek,
A mosolyunkat megtapossák,
De lelkünket tisztára mossák.








 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Szomorú nő
  2014-10-28 16:44:41, kedd
 
  - Erősebb vagy, mint gondolnád, de csak ha te magad akarod.
- Nem könnyű.
- Persze hogy nem, de meg kell értened, hogy nem az érzéseidről
beszélek. Azokon nem lehet uralkodni. Később is fogsz sírni,
később is lesznek pillanatok, amikor úgy érzed, nem megy tovább.
De úgy kell tenned, mintha ez nem így volna. Az ilyen időszakokban
az egyetlen, amit uralni lehet, azok a tettek.

Nicholas Sparks









 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Gyertyák
  2014-10-27 11:36:44, hétfő
 
  Önmagát az ember nem tartja csodának, inkább esendőnek.
De akit szeret, abban meglátja a soha nem ismétlődő csodát,
az egyetlent és egyszerit.
Ezért elviselhetetlen elveszíteni azt, akit szeretünk.
Ezért nem lehet betölteni utána az űrt.

Kun Erzsébet






 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
A halál és a gyermek
  2014-10-03 13:05:01, péntek
 
  Történelmünkkel egyidős az a szokásunk, hogy halottainkat eltemetjük, meggyászoljuk, és rendszeresen lerójuk előttük tiszteletünket. Régebben a haldokló otthon töltötte utolsó napjait, majd miután elhunyt, a család házában ravatalozták fel, a családtagok mosdatták meg és virrasztottak mellette. Csak ezután történt meg a végső búcsú a temetőben. Így a gyerekek is szemtanúi, sőt, részesei lettek a gyász folyamatának.

Mai világunkban, mint annyi mindenből, a halálból is tabutémát kovácsoltunk. Hozzátartozóinkat ma már nem a család körében éri a halál, hanem kórházban, szeretetotthonban, netán öregek otthonában. A ravatalozás szertartásának helyszíne sem az otthon, hanem a temetők hivatalos ravatalozója. A virrasztás, mosdatás ma már teljesen kikopott a rituálék sorából. A halállal kapcsolatos teendők nagy részét nem a családtagok, hanem vállalkozók végzik el a rokonok figyelő szemeitől távol. Ezért aztán nekünk, felnőtteknek sem mindig van pontos képünk arról, mi is történik ilyenkor, de gyermekeink még nehezebb helyzetben vannak. Pedig kérdeznek ők, bátran, őszintén és kíváncsian, nekünk meg csak egyetlen dolgunk lenne: válaszolni. Ugyanúgy, ahogy ők kérdeznek.

De a legtöbb szülő nem válaszol. Inkább elüti a gyerek kérdését azzal, hogy ő ehhez még kicsi, vagy egész egyszerűen közli vele, hogy ez nem az ő dolga, foglalkozzon mással. Elüti, de nem oldja meg. Mert a gyerek ettől még foglalkozni fog a kérdéssel, ám szegényt még az is magára hagyja a kérdés megválaszolásában, akire leginkább számít a világ és az élet megismerésében: a szülei. De miért nem mernek sokan válaszolni? Mitől félnek, mitől féltik gyermekeiket? Miért tabu a halál (és párja, a születés)? A halál elkerülhetetlen mindannyiunk számára. Egy olyan ,,rossz", ami szerves része az életnek, életünknek. Rossz, mert végérvényes, visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan. Fájdalommal és gyásszal jár. És mi sem értjük pontosan, mit is jelent az: meghalni. Azt sem tudjuk, nem is tudhatjuk, mi következik utána. Ezért sokan úgy gondolják, jobb, ha be sem engedik életükbe. Ha kipucolják a család életéből, még akkor is, ha egyébként aktuális lenne beszélni róla, megélni a veszteséget.

Pedig minél őszintébben merünk erről (is) beszélni, annál kevésbé válik félelmetessé. Amikor a gyerek kérdez, beszéljünk róla: mondjuk el az ő szintjén saját élményeinket, tapasztalatainkat és véleményünket. A gyerekek a halál minden részletére kíváncsiak: hogyan történik, milyen érzés, mi van utána. Persze, minél kisebb, annál kevésbé fogja még fel a halál végleges mivoltát, de ha a kérdéseire mindig kap választ, azok szépen, fokozatosan beépülnek az ő világába, gondolkodásába. Elmondhatjuk, hogy mindenki másképp hal meg, hogy a halál után a test már nem érez, nem lát, nem hall. Még arról a kettősségről is beszélhetünk velük, amit test és lélek együttese jelent, ki-ki aszerint, hogy miben hisz. Abba is beavathatjuk a gyereket, hogy a halállal kapcsolatban milyen hiedelmek, hitek vannak. Hogy léteznek olyanok, akik hisznek a túlvilágban, az újjászületésben, de olyanok is akadnak, akik szerint az életnek ott egyszer és mindenkorra vége szakad. Ne próbáljuk meg más dolgokhoz hasonlítani a halált; ne mondjuk azt, hogy olyan, mintha aludnál, csak sosem ébredsz fel belőle. Ezzel ugyanis rendesen elvehetjük a kedvét attól, hogy este pihenésre hajtsa a fejét.

Amikor a lányom 2-3 évesen erről kezdett kérdezni, úgy magyaráztam el neki, mi történik, hogy kértem, képzelje el a testét, amit lát a tükörben is, úgy, mint egy dobozt, a lelkét pedig, amivel érez és gondolkodik, mint egy lufit. Amikor a teste meghal, a doboz felnyílik, és a lélek-lufi szabadon elszállhat. Hogy hová, azt éppúgy nem tudjuk, mint azt sem, hogy mi történik a piros lufival, mikor felengedjük a felhők felé. Egy ideig még látni, de egy idő után már nem...

És ha meghal egy hozzátartozó vagy egy szeretett lény, ne titkolózzunk a gyerek előtt. Tudassuk vele a tényt, hogy az, akit szeretett, örökre eltávozott. Ügyeljünk persze arra, hogy mindezt úgy tegyük, hogy ő is értse, felfogja. Fájdalmas lesz neki, ahogy nekünk is, de ez természetes. De ha azt látja, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben az érzései teljesen normálisak, hiszen anya-apa is fájdalmat érez, sír, tudni fogja, hogy ez vele jár. Viszont azt is látni fogja, hogy egy ilyen helyzetben az emberek egymásba kapaszkodnak, és bár idő kell hozzá, de képesek ismét folytatni az életet. Ha tehetjük, vigyük el őt is a temetésre, hadd legyen lehetősége neki is elbúcsúzni attól, akit szeret. De ha mégis úgy gondolnánk, hogy magán a szertartáson nincs helye a gyereknek, legalább pár nappal később vigyük el a temetőbe, hogy megadjuk neki ezt a lehetőséget, illetve megadjuk neki a kérdezés lehetőségét is. Jó ötlet ilyenkor adni a gyereknek egy tárgyat, ami az elhunyt rokonhoz tartozott, ami továbbra is összeköti a gyereket vele.

Mivel közeledik a Halottak Napja, fogjuk kézen gyermekünket, és vigyük ki magunkkal a temetőbe. Mutassuk meg neki felmenői sírját, vigyünk közösen virágot és mécsest, és meséljünk neki, hogy akinek a sírját látja, milyen ember volt, mit csinált, míg élt, mit szeretett és mit nem. És ha sír a veszteség miatt, ne féljünk, hiszen ebből látszik: képes a kötődésre, a szeretetre!






 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2 db bejegyzés
Összes: 19268 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 651
  • e Hét: 5031
  • e Hónap: 10549
  • e Év: 547963
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.