Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A vérvád történetének-13.rész
  2011-04-27 20:18:48, szerda
 
 
Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata XIII. rész

XIII.

Alig múlott el egy esztendő De Marinis János levele után,
midőn Bécsben a következő eset történt.[36]
1665. május 22-én Bécs zsidó városrészének
egyik pocsolyájában, ahol a zsidók lovaikat szokták úsztatni,
egy asszonynak hulláját találták, mely téglákkal nehezített zsákban volt lesüllyesztve.
Az asszony teste tele volt szúrt sebekkel s darabokra volt vagdalva.

Hogy megtudják, kinek a hullája, az asszonynak fejét, amelyen még rajta volt egy kötél,
nyilvánosan közszemlére kitették egy üvegtartóban.

Így csakhamar fölismerték, hogy a fej egy mesterember feleségéé,
aki Neustiftban egy aranyműves házában lakott.
Ezt megerősítette nemcsak a megidézett aranyműves,
hanem később maga a férj is.
Igen, a feleségem --- mondotta ---, de nem én öltem meg.
Kihallgatása alatt azonban bevallotta, hogy eladta feleségét a zsidóknak.
Aztán elküldötte a zsidók városrészébe azon ürügy alatt,
hogy ott valamit elzálogosítson; így játszotta az asszonyt hóhérainak kezére.
A zsidók pedig vérét vették az áldozatnak, mire szétvagdalták testét
s beledobták az említett pocsolyába.

A vérvád történetének megírásánál a XVII. században különös figyelemre kell
méltatnunk egy kiváló protestáns tudóst, Wagenseil János Kristófot (1603-1705),
aki Altdorfban[37]
a jogtudományok és keleti nyelvek tanára s a zsidó irodalomnak
és szokásoknak alapos ismerője volt.
A zsidóknak több keresztényellenes könyvét
Tela ignea Satanae cím alatt összegyűjtve kiadta latin fordítással s észrevételeivel,
illetőleg cáfolataival.[38]

Wagenseil azonban nem volt a zsidók ellensége, amint sokan e gyűjteményes munkájának
címe után gondolták. Ha meg is támadta itt a zsidókat, nemcsak nem volt ellenségük,
hanem őszinte jó szándékkal,
komolyan dolgozott megtérítésükön.
S ezen céljának elérésére kiváló eszköznek tartotta éppen a vérvád elleni küzdelmet.

Hogy a vérvád alaptalanságát kimutassa, könyvet is írt, amelynek címe:
Der denen Juden fälschlich beigemessene Gebrauch des Christen-Bluts. Das ist:
Unwidersprechliche Widerlegung der entsetzlichen Unwahrheit, dass die Juden zu ihrer Bedürfniss Christen-Blut haben müssen, welche so viel tausend dieser unschuldigen Leute um
Hab und Gut, Leib und Leben gebracht.[39]

Wagenseilnak ez a könyve voltaképpen négy értekezésből áll.
Az elsőben az Alénu imával foglalkozik, amelyet a zsidók mindennap kétszer mondanak el
a zsinagógában s kimutatja, hogy ezzel (bár a Szentírásból vett szavakból van összeállítva) a kereszténységet gyalázzák és szidalmazzák. Amiért is azt a tanácsot adja,
hogy minden zsidóval évenként ünnepélyes esküvel meg kell fogadtatni,
hogy sem Krisztust, sem a Boldogságos szent Szüzet nem fogja szidalmazni.
Rendkívül veszedelmesnek tartja az engesztelésnapi Kol nidré imájukat is,
mert azzal a zsidók már előre ünnepélyesen föloldozzák magukat teendő fogadalmaik
érvénye és esküik kötelező ereje alól.[40]

A második értekezésben kimutatja, hogy a Talmudban számtalan hely van,
amely Krisztust szidalmazza s káromolja.
Ez ellen sem tud jobbat ajánlani, mint az első értekezésben tanácsolt esküt.
Hogy azonban ez az eskü érvényes és kötelező legyen, bizonyos formaszerűségeket ír elő.[41]

A harmadik értekezésben a zsidók megtérésének reményével foglalkozik.
A zsidóknak a protestantizmusra való térését, úgy látszik,
élete legfőbb céljául tűzte ki magának.
Mellesleg sok oldaltámadást intéz itt a katholikus egyház ellen.

A negyedik értekezésében iparkodik
ellenmondást nem tűrő módon megcáfolni azt a szörnyű valótlanságot,
hogy a zsidók szükségleteikre keresztény vért használnak.
Ugyancsak itt foglalkozik tüzetesen különösen a trienti esetekkel.

Wagenseil könyvének ez a minket legközelebbről érdeklő negyedik fejezete,
ha nem is egyedüli, de legerősebb fegyvertára mindazoknak,
akik valaha a rituális gyilkosságokat tagadták és még ma is tagadják
s jó ideig az volt azoknak is, akik a trienti esetre vonatkozólag azt állították, hogy a kis Simon meggyilkolásában a zsidóknak nem volt semmi részük.
Pedig mily kevéssé sikerült Wagenseilnek a vérvádat megdöntenie, kitűnik azon érveinek tarthatatlanságából, amelyeket a vérvád alaptalansága mellett felhoz.

Megengedi ugyan, hogy a zsidók elkövethettek vérgyilkosságokat keresztény gyermekeken,
de azt mondja, hogy az igen ritkán történt, mert a zsidóknak nincs szükségük keresztény vérre.
Hogy a zsidók nem használnak keresztény vért, a következőkkel bizonyítja:

1. A zsidók éppen olyan szigorúan tartják meg étkezési törvényeiket,
mint azt a tilalmat, hogy gyermekeiket nem szabad Moloch bálványnak áldozniok.

Ámde a Szentírás mégis arról tanúskodik,
hogy a zsidók e szigorú isteni tilalom ellenére mégis feláldozták gyermekeiket Molochnak
s ezt még zsidó királyok is megtették, így Akáz és Manasszesz saját fiát sem
átallotta feláldozni Moloch bálványnak.[42]
Ha valamely isteni parancs vagy tilalom eo ipso kizárná a megszegésének lehetőségét,
akkor soha lopást, rablást, csalást, gyilkosságot, házasságtörést, hamis esküt,
sem semmiféle más bűnt nem követtek volna el az emberek.
Tudjuk azonban, hogy, sajnos, nem így áll a dolog a gyarló embereknél.
S a zsidók sem kaptak különös privilégiumot Istentől,
hogy nem szeghetik meg az isteni törvényeket.

2. A zsidók nagy gonddal távolítják el a vért eledeleiktől.
Metszők (sakterok) és a metszéshez értó rabbik oly jártasak a vér dolgában, hogy a legnagyobb könnyűséggel húszféle vért is meg tudnak különböztetni.

De vajon így cselekszenek-e a vér minősítésében ily jártassággal bíró fanatikusok is?
S hátha valamely titkos tan üdvösségesnek mondaná ártatlan keresztény gyermekek vérét?!

3. A zsidók a lelkehagyott ember vérét tisztátalannak tartják,
még a zsidó vértanúkét is, annál inkább egy keresztény gyermek vérét.

De vajon így gondolkozik-e a fanatizmus és a babona is?
Annyi bizonyos, hogy az Ószövetségben az áldozati vér éppenséggel nem volt tisztátalan,
hanem szent s éppen azért Istennek szentelt dolog.

4. Sem Ázsiában, sem Afrikában nem merültek föl vérvádak, hanem egyedül csak Európában.

Eltekintve attól, hogy Ázsia és Afrika, mint túlnyomólag pogány és mohamedán vallású,
nem jó indulattal viseltetik a kereszténység iránt,
amiért a keresztények sérelmeivel sem sokat törődött a múltban s még most is
kevés érzéket tanúsít azok iránt, éppen az ottani közbiztonsági fogyatékos állapotok
s a rendőri és igazságszolgáltatási rendezetlen viszonyok mellett régebben egy-egy kereszténynek eltűnése sokkal kisebb jelentőségű dolog volt, semhogy nagyobb feltűnést okozhatott volna
s pláne még Európa figyelmét is fölkeltse. De újabban e tekintetben is némi javulás állván be, a keresztényeken elkövetett vérgyilkosságok sem maradnak egészen titokban.

Példa reá, hogy egyebekről hallgassunk, Damaszkusz és Tripolisz.
Az előbbi tudvalevőleg Ázsiában, az utóbbi Afrikában van. E két helyen előfordult esetekről
azonban még ezután szólunk csak. S aztán nem vérvádról, hanem vérgyilkosságról van itt szó,
nem egyszerű vádról, hanem tényekről.
Továbbá nem az összes zsidóságot, hanem csak egy fanatikus titkos szektát vádolnak
a rituális gyilkosság elkövetésével.

5. Ha a zsidóknak rituális célból keresztény vérre volna szükségük,
honnan vennék azt a sok keresztény vért?

Senki sem állítja, hogy az illetők vödörrel isszák a keresztény vért.
Már a trienti per alkalmával tett vallomások szerint is a legcsekélyebb adag, egy csepp, egy lencsenagyságú vagy szemernyi adag is egy egész húsvéti lakomához elégséges.

6. Ha a vérvád igaz lenne, már régen leleplezték volna a konvertiták, a kereszténységre tért zsidók.

Mintha bizony ilyen leleplezések és vallomások még nem történtek volna.
Megtörtént az már a trienti bűnper alkalmával s utóbb is ismételten egészen a legújabb korig.
A legmeglepőbb és legmegdöbbentőbb vallomásokat és leleplezéseket
majd csak ezután közöljük.

7. Végre pápák bullái s fejedelmek rendeletei a vérvád ellen nyilatkoznak
és tiltják a zsidóknak a vérváddal való zaklatását.

Ámde a nevezettnek a fennforgó esetekből kifolyólag nem mint az ügyben eljárt bírák
nyilatkoztak, hanem bulláikban és rendelkezéseikben elsősorban és
főként annak akarták elejét venni, hogy ne vádolják a mózesi vallás alapján a zsidóságot rituális gyilkosságokról, és a humanizmustól vezéreltetve gátat akartak emelni annak,
hogy egyes vádlottak elégséges ok nélkül bűnhődjenek s végül
hogy a vérvád miatt feldühödött tömegek mészárlásának ártatlan zsidók essenek áldozatul.
Egyébiránt bulláikkal szemben egész sorát az ellenkező fejedelmi és pápai rendeleteknek
lehet felhozni. Majd később rátérünk ezekre is.

A vérvád alaptalanságát tehát nem sikerült Wagenseilnak kimutatnia felsorolt
érveinek egyikével sem.[43]

Ami pedig különösen a trienti esetet illeti, annak nagy jelentőségét Wagenseil elismeri ugyan,
mert köztudomású mindenfelé. Azért éppen ezt az esetet tagadja a legmakacsabb módon,
minden áron ártatlannak akarván feltüntetni a zsidókat. Sőt annyira megy, hogy a trienti történetet a legnagyobb és leggyalázatosabb valótlanságnak mondja, amelyet valaha elbeszéltek és olvasnak.

S hogy merész állítását igazolja, ellenmondásokat vél fölfedezni a tanúk között, de --- s ez jól megjegyzendő --- nem a periratokban szereplő tanúk között,
hanem azok között, akik a trienti eseményről írnak és tudósítanak:
Tiberinus orvos, Jac. Phil. Bergamo, Fr. Leander Alberti da Bologna,
Pietro Mocenigo, Velence dogeja stb. A per aktáiról Wagenseilnak fogalma sincs;
nemcsak nem olvasta, hanem nem is ismerte, sőt nem is említi azokat s egész könyvében sehol a legcsekélyebb nyomát sem találjuk azon ismeretének. Pedig itt az akták perdöntők.

Ismerve a trienti per aktáit, Wagenseil ellenvetései oly semmitmondók, érvelése oly gyönge,
állításai oly tarthatatlanok, hogy azok cáfolásával nem érdemes foglalkozni.[44]
S ma már azok sem hivatkoznak Wagenseil ezen érveire, akik a trienti esetet tagadni szeretnék.

Ha a különben becsületes jellemű Wagenseil a trienti periratokat ismeri,
bizonyára egészen másképpen írt volna ez esetről. Így azonban a zsidók megtérítésének
vak buzgalmában túllőtt a célon, amivel a zsidóknak többet ártott, mint használt.
Szándéka jó lehetett, eszközei azonban nemcsak elégtelenek,
hanem részben tisztességtelenek is voltak, amennyiben nem átallott néha merő
gyanúsításokkal és ráfogásokkal is élni.

[36] K. Ch. Pawlikowski Der Talmud in der Theorie und in der Praxis,
Regensburg 1866. 265-266. old.

[37] A Nürnberg melletti Altdorf egyeteme 1623-1809-ig állt fönn
s régebben szép számmal magyar ifjak is látogatták.

[38] Wagenseil e vaskos könyvének teljesebb címe, mely egyszersmind azt is mutatja,
milyen keresztényellenes zsidó munkák vannak itt egybegyűjtve, a következő:
Tela ignea Satanae. Hoc est: Arcani et horribiles Judaeorum adversus
Christum Deum et christianam religionem libri .
Sunt vero: R. Lipmanni Carmen Memoriale. --- Liber Nizzachon Vetus auctoris
incogniti. --- Acta disputationis R. Jechielis cum quodam Nicolao. --- Acta disputationis R. Mosis Nachmanidis cum Fratre Paulo Christiani et Fratre Raymundo Martini. --- R. Isaaci liber
Chissuk Emuna. --- Libellus Toldos Jeschu. --- Joh. Christophorus Wagenseilius
ex Europae Africaeque latebris erutos in lucem protrusit, theologorum christianorum fidei,
ad tanto rectius meditandum ea, quae conversionem miserrimae gentis
Judaicae juvare possunt, illos committens commendansque. --- Additae sunt
Latinae interpretationes et duplex confutatio .... Accedit Mantissa de LXX. hebdomadibus
Danielis, adversus V. C. Johannis Marshami equitis aurati angli novam et incommodam earundem explicationem. Altdorfi Noricorum 1681.

[39] Wagenseil
Benachrichtigungen wegen einiger die Judenschaft angehenden wichtigen Sachen.
Erster Theil, Leipzig, 1705. 126-206. oldalain.

[40] A Kol nidré-re vonatkozólag, valamint az eltemetésekre és ezek cáfolatára vonatkozólag lásd. J. A. Eisenmenger Entdecktes Judenthum, Schieferl-féle kiadás, Dresden, 1893. 407-430. old.

[41] Ezen figyelemreméltó formalitásokat Wagenseil a következőkben foglalja össze: Az eskü letételénél legalább tíz zsidónak kell jelen lennie s azok mindegyikének legalább 13 esztendős s egy naposnak kell lennie. Az esküt tevő zsidó rendesen kabáttal, övvel és köpennyel legyen öltözve, kis sapkája és kalapja vagy biretuma a fején legyen az eskü alatt is. A tefillím (imaszíjazat) homlokára és bal karjára legyen erősítve, feje pedig a tállisszal (imakendő) takarva. A nők közönséges ruházatban, tefillím és tállisz nélkül teszik le az esküt. Keresztény tanúk kíséretében néhány zsidónak el kell hoznia a zsinagógából a felolvasásnál használt tórát (Mózes öt könyvének pergamen-tekercsét). A tórát az illető zsidónak az eskü letevése előtt meg kell csókolnia, aztán jobbkarjára véve, balkezét rátennie s kelet felé fordulva az esküt valamely kereszténynek előmondása után lassan és értelmesen utána mondania s végül a tórát újból megcsókolnia. Magának az eskünek szavait pedig Wagenseil ekképpen szövegezte meg:
Én N. fia N.-nek, esküszöm a mindenható Istenre, aki az eget és földet teremtette, hogy:
1. hibátlan tóra-könyv van karjaim között;
2. hogy N.-t elüljárómnak elismerem, akinek mindenben engedelmeskedni tartozom;
3. hogy Krisztust semmiképpen szidalmazni nem fogom;
4. hogy az Úrvacsorát nem fogom gúnyolni;
5. hogy az egyházat s a papságot tiszteletlenséggel nem illetem;
6. hogy egy keresztényt sem tévesztek meg vallása gyakorlatában;
7. hogy a megtért zsidókat nem üldözöm;
8. hogy ezen eskü alól senki által fel nem oldoztatom magamat...
Ezen eskümet meg akarom tartani, amily igazán imádom az Istent s amily igazán vallom
a 613 parancsot, mely az ő szent tórájában foglaltatik,
amelyet karjaimon tartok. Ha pedig nem tartanám meg, akkor sújtson az átok...
(itt aztán következnek az Ószövetségből vett iszonyú átok-fenyegetések).
Erre az esküt tevő Áment mond. --- Csak is ezen formalitások megtartása mellett tartja Wagenseil érvényesnek és feloldhatatlannak a zsidónak esküjét. Ha csak egyetlen egy körülmény is figyelemen kívül hagyatik, a zsidó töloldozhatja azt, vagy föloldoztathatja magát az alól. Ámde ha szigorúan vesszük Wagenseilnak a Kol nidré-ről vallott nézetét, akkor a formalitások is mind hiábavalók.

[42] Paul Scholz Götzendienst und Zauberwesen bei den alten Hebräern und den benachbarten Völkern, Regensburg, 1877. 182-197. oldal, ahol a Szentírásnak megfelelő helyei is idézve vannak.

[43] Jos. Deckert Vier Tiroler Kinder, Opfer des chassidischen Fanatismus, Wien, 1893. 49-53. oldal.

[44] Lásd különben azokat ízzé-porrá zúzva J. Deckert Vier Tiroler Kinder stb. id. m. 53-64. old. De már Bonelli Benedetto da Cavalese kimutatta azok tarthatatlanságát.
Dissertazione apologetica sul martyrio del b. Simone da Trento nell' a. 1475. dagli Ebrei ucciso, Trento 1747. című munkájában, melyben Jacques Basnage de Beauval kálvinista prédikátorral és egyháztörténetíróval is végez, aki
Histoire de la religion des Juifs depuis Jésus-Christ jusqu' á rprésent,
Rotterdam 1706. című munkájában (I. IX. ch. 30. n. 9.) egy oldalon át szintén foglalkozik
a trienti esettel, azonban annyi téves adatot, valótlanságot és badarságot halmozott össze,
ahány szót ír ez oldalon. Wagenseilról és Basnageról XIV. Benedek pápa is megemlékezik
a Beatus Andreas kezdetű bullája 5. §-ában, ezeket írván:
Breve Sixti V. insertum est praecitatae disceptationi apologeticae super martyrio B. Simonis,
Tridentinis praelis cusae anno 1747. pag. 207. ubi eruditus auctor
(tudniillik Bonelli Benedetto) refutare non negligit, quaecunque Wagenseilius
et Basnagius in pueri innoxii martyrium objecerant; idque ipsum, vi et eruditione haud
impari praestatur a Flaminio Cornelio senatore Veneto in suo opere
De cultu S. Simonis puero Tridentini, Venetiis recuso sub annum 1743.
Benedicti Papae XIV. Bullarium, tom. IV. Romae, 1762. pag. 103.
 
 
0 komment , kategória:  A vérvád történetének-13.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.