Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A vérvád történetének-14.rész
  2011-04-27 20:07:55, szerda
 
 
Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata XIV. rész

XIV.

A XVII. század vérgyilkosságaiból említésre méltó még egy különös eset,
amely Franciaországban történt XIV. Lajos francia király (643---1715) korában.
Az esetnek egykorú, bő és hiteles leírását Metz városának könyvtárában őrzik s abból kitűnik,
hogy Lévy Rafael boulay-i rabbi, Glatigny falu közelében egy odavaló lakosnak fiacskáját elrabolta
s minden bizonnyal meg is ölte, mert később megtalálták a falu melletti erdőben
a gyermek ruhácskájával annak fejét s testének néhány részecskéjét.
Miután hosszas vizsgálat után a bűntény elkövetése
(a legfőbb ítélőszék három határozata szerint) a rabbira kétségbevonhatlanul rábizonyult,
1670 január 17-én, a kor szigorú irányának megfelelően, elevenen elégették.

Az eseménnyel egykorú Eisenmenger röviden közölvén ezt az esetet, elbeszéléséhez
ezt fűzi még hozzá: Mindez olvasható egy Parisban 1670-ben 16° nyomatott könyvecskében,
amelynek címe Abrégé du procés fait aux Juifs de Mets azaz
Rövid tartalma a metzi zsidók ellen folytatott pörnek. Ezt a könyvecskét egy jóbarátom
éppen akkor kölcsönözte nekem, amikor ezt az anyagot följegyeztem.
Benne részletesen le van írva az egész ügy.[45]

Az igen érdekes esetnek főbb részletei a következők: 1669 szeptember 25-én
délután 1 óra tájban a Metz közelében fekvő Glatigny faluban Gilles de Moyne
kerékgyártó felesége a falun kívül levő kúthoz ment fehérneműt mosni.
Magával vitte körülbelül hároméves kis fiát, kinek szőke haja
(ami a per folyamán igen fontos körülménynek bizonyult) el volt választva.
A fiú vörös sipkát viselt. A gyermek útközben visszamaradt s minthogy rövid idő múlva
nem mutatkozott, édesanyja érette ment, de nem találta sem az úton, sem a rokonoknál,
sem az egész faluban. A falu elüljárója nyomban elrendelte, hogy keressék a fiút a falu körül elterülő erdőben, de az sem vezetett eredményre.

Közben Gillesné, a gyermekét szerető atyának sajátos éleslátásával,
több rokona kíséretében, a gyermek lábnyomait követte. A lábnyomok kivezettek
a metzi országútra, de itt csak rövid ideig leheteti azokat követni.
Gillesné nem sokkal utóbb találkozott férjével, aki aközben végigszaladt az országúton
és azzal a hírrel jött vissza, hogy útközben megállított egy lovast és megkérdezte,
nem látott-e az úton egy kis fiút. Az úr minden habozás nélkül azt válaszolta, hogy egy sűrű fekete szakállas zsidóval találkozott, aki fehér lovon Metz felé vágtatott, karjai között egy 3-4 éves gyermeket tartva.

Ezek a felvilágosítások, különösen a gyermek korára vonatkozók, teljesen meggyőzték
az apát arról, hogy az illető gyermek az övé. Azért haladéktalanul Metzbe sietett
s ott a német kapu-nál tudakozódott, nem haladt-e a kapun át egy zsidó,
akire ráillik a fenti leírás? És csakugyan akadtak, akik a zsidót látták.
A további tudakozódások eredménye az volt, hogy a lovas nem volt más,
mint a Boulay-ból való Lévy Rafael. Többen azt is észrevették,
hogy Lévy egy csomagfélét rejtegetett köpenye alatt.

Gilles most azt is megtudta, hogy Lévy, valahányszor Metzbe jön, mindig Garçon zsidónál szokott megszállani. A szerencsétlen apa azért oda sietett és hevesen követelte gyermeke kiadását.
Garçonéknál úgy tettek, mintha nem tudnák, mit akar Gilles,
aki végre is kénytelen volt eredmény nélkül és szomorúan hazatérni.
De nem hagyta a dolgot annyiban, hanem följelentette a törvényszéknél.

A vádlott Lévy Rafael rabbi és a zsinagóga elöljárója volt a Metztől körülbelül öt órányira fekvő
Boulay városkában. Energikus, vállalkozó férfiúnak ismerték, aki évekkel azelőtt nagy utazásokat tett keleten, Olaszországban és Németországban. Termete közép, haja fekete, szakálla szintén fekete és szokatlanul sűrű volt.

Nyomban a följelentés után azt írták neki a metzi zsidók, jöjjön hamar Metzbe és jelentkezzék önként a törvényszéknél, hogy magát igazolja. Ezzel a feljelentésnek az alaptalanság látszatát kellett adni. Lévy követte ezt a tanácsot. Azonban e vakmerősége sem mentette meg attól, hogy börtönbe ne essék. A vizsgálóbíró a fennforgó súlyos gyanúokok miatt azonnal láncra verette.

Metzben a törvényszéki vizsgálatot több mint három hónapon át a legapróbb részletességig menő lelkiismeretességgel, a csak némi fontossággal bíró összes mozzanatok legpontosabb megvizsgálásával és olyan pártatlansággal vezették, hogy amint a gyermekrablás bebizonyult, minden elfogulatlan bíró kénytelen volt Lévyt vétkesnek mondani.

A vizsgálat folyamán Lévy azt vallotta, hogy ő azon a napon, amelyen a gyermek eltűnt Boulayből, Metzbe lovagolt és a várost már délutáni 1 órakor ismét elhagyta. Ezen vallomás szerint kell, hogy nem sokkal 1 óra után már látták azon az országúton, amely azon hely mellett vonul el, ahol a gyermek eltűnt. A számos tanú közül öten azt vallották, hogy ugyanazon a napon a metzi országúton, illetőleg a «német kapu»-nál egy fehér lovon tovanyargaló sűrű feketeszakállas zsidót láttak, aki köpenyében egy körülbelül hároméves elválasztott szőke hajú és vörössipkás gyermeket tartott. A tanúk egyike egészen határozottan kijelentette, hogy az illető lovas a gyermekkel, nem volt más, mint Lévy Rafael rabbi. Végül maga a vádlott is megengedte, hogy azon a napon más zsidó bizonyára nem utazott, mert az összes zsidókat igénybe vette egy aznap délután kezdődő nagy ünnep.

Éppen ezen ünnep miatt ő is azon volt, hogy már délután 4 órakor szülőföldjére, Boulayba érkezzék és hogy 4 órakor valóban oda is ért, amiért is ugyanaznap délután Metzben nem időzhetett.

A tanúk vallomása azonban ezen kijelentésnek éppen ellenkezőjét bizonyították be.
A metzi történetíró erre vonatkozólag így vélekedik:

Azonkívül nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy keresztény gyermek elrablását vallási aktusnak tekintik, amely sokkal érdemesebb, mint a vallási szertartásnál való jelenlét. Az utóbbit az. előbbiért elmulasztani a zsidónál nem lelkiismeretbe vágó dolog, sőt ellenkezőleg, egyenesen bűnnek tartaná a vallási szertartáson való jelenlétét, ha ezáltal egy keresztény gyermek elrablásának el kellene maradnia.

[45] Joh. Andr. Eisenmenger Entdecktes Judenthum, Schieferl-féle kiadás, Dresden 1893. 373-374. old. Consi. Pawlikowski Der Talmud in der Theorie und in der Praxis, Regensburg 1866. 266. old. H. Desportes Le mystére du sang chez les Juifs de tous le temps», Paris 1890., bőven írja le s ennek alapján közli B. Freimut Die jüdischen Blutmorde von ihrem ersten Erscheinen in der Geschichte bis auf unsere Zeit, Münster, i. W. 1895., 26-35. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  A vérvád történetének-14.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 551
  • e Hét: 2892
  • e Hónap: 16169
  • e Év: 336201
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.