Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
szeretettel
  2011-05-29 09:40:24, vasárnap
 
 


Hajnal Anna
Alkonyfény

Szélfútta lomb közül jő a rőt, a szökkenő fény,
a boldog ablakon ujjongva törve át
azonnal táncba áll a színekkel, kik jöttén
némán is bedalolják az üdvözült szobát.

Mézszínű mezzóhang, arany gordonka szólam
elzengő alkonyokról, mirólunk énekel,
rólad örökre-ifjú s fehérhajúról rólam,
kiket körülvirul az időtlen jelen:

a piros heverőn még fejed nyoma a párnán,
- eléri a sugár, felizzik a mosoly -
lágy hosszú lépteid a szobán végig járván
nesztelen folytatódnak álmomban valahol.

Asztalon piros lángok, égnek hűs kardvirágok,
kancsókban magas ágak, kibomló liliomok,
mi így szeretjük: nyár van, mindig piros virág van,
örökkön ünnep, gyertyák, fény, színek, illatok;

filodendron kinyúlva felénk zöld tenyerekkel
sok ágaskodó kézzel karéjos csillogás,
a szárnyas pálmaág szól, rezeg finom neszekkel,
zöld láthatatlan szélben ő zeng, a citorás;

a parkett barna rőt - alkonyi tótükörben
elnyúlva fürdik-fürdik fehér hattyui árny
rézsárga hattyucsőrrel kilincse vár időtlen,
az ajtó néma vággyal lefogott hattyuszárny.

Ő őriz minket: Ő a nem hervadó jelenben,
lágy alkonyfényben itt örökre ifjan jársz,
veled az alkonyfénybe, örökös ünnepségre
őrzőnk a fehér ajtó örökre összezárt.
Őrzőnk a fehér ajtó kizárta a halált.
 
 
0 komment , kategória:  HAJNAL ANNA Peteránec  
szeretettel
  2011-05-26 09:50:25, csütörtök
 
 


Hajnal Anna: A lány újra szól

Én szeretem, hogy lány vagyok
s előtted csupa félelem,
és csupa sejtő reszketés,
húzódozás, önvédelem,
mikor te nem is sejted még
s csak alig érintett szavad,
egy hangra megrebben szemem
és lélegzetem elakad...

egyszerre megnyílik a perc,
és izzó mélységeken át
megérzem lenn az a parázs
hogy lehel évezredeken át,
minden mélyen át az a csók
feltör, megérint és elér...
valami vonzó rettenet,
amelytől elakad a vér...

mint villámfény, távoli kard,
egy villanás szemembe vág,
s gerincen át a sarkamig
átfénylik rajtam a halál;
egy percig fehér láng vagyok,
és ami ajkamon lehell
a mélyből jövő üzenet,
érzed, hogy te gyujtottad fel?

Te vagy a titkos kapcsoló...
tán nem tudod mit hordozol,
míg fénylő távolt és közelt
szivedben eggyé oldozol...
Előled rejteném magam
te mágnességgel telített?
felszikrázom, ha csöndesen
térdemre fekteted kezed.
 
 
0 komment , kategória:  HAJNAL ANNA Peteránec  
szeretettel
  2011-05-25 15:28:57, szerda
 
 


Hajnal Anna:
Tavaszi himnusz

"Tágul a fény édes köre,
délben az árnyék rövidül,
egyre élőbb mosoly süt rám
mind áttetszőbb napok mögül,
ragyogás, ki az éjszakán
is átsütsz, úrnő, égi lány,
hogy aludtad át télidőd
a kemény, fagyos nyoszolyán?..."
 
 
0 komment , kategória:  HAJNAL ANNA Peteránec  
szeretettel
  2011-05-25 14:00:28, szerda
 
 


Hajnal Anna - Fáradtan

Csak egyszer meglazitni
a féket ami nyom,
magamat elveszitni,
lebegni szabadon,
csak egyszer elterülni,
mély vizekbe merülni
s csak álomban örülni,
hogy nincs sem út sem nyom.

Hogy nem kell már akarni
s indulni nincs miért,
hogy köd lett minden célból
s a kin hogy véget ért,
ott csak a víz morajlik,
a távol ég hajnallik,
a szél fölébem hajlik
s egyik sem kérdi mért.

Nem kérdnek, nem felelnek,
ott elaludt a szó,
nem mérnek ott időket
és nincs sem év, sem hó
s akik ott találkoznak,
többé nem hadakoznak,
egymásra álmot hoznak
és nincs többé való.

Csak szótlan csókok vannak
és kábult halk mosoly
és ég és víz s a másik
minden egymásba foly,
mintha a szél ringatna,
az ég karjában tartna
s nem tudod kinek ajka,
ki csókol és hogy hol.

Nem tudsz, nem kérdesz semmit,
nincs más csak szerelem,
álom-karok kinyulnak
s ölelnek nesztelen,
bódult sziveknek álma,
nincs dobbanás, sem lárma,
sem vágynak sóhajtása,
csak teljesült jelen.

Egymásba nyilt szemekre
alig jön rebbenés,
százados szomjuságra
iszunk ott enyhülést
s a sápadt ég derengve,
sorsunkon elmerengve
reánk borul kerengve
mint boldog szédülés.

Félholtra van csigázva
e hősi akarat,
a gát mely eddig védett,
inog, recseg, szakad,
s rám csapnak áradások,
oly édes szomjuságok,
hogy menekvést nem látok
sehol az ég alatt.

Hol van most cifra gőgöd?
hogy sorsodat legyőzöd,
végzeted megelőzöd,
ha tudod védd magad!
S hogy végre szabaduljak,
bőségembe ne fuljak,
magam is elárullak
börtönőr akarat.
 
 
0 komment , kategória:  HAJNAL ANNA Peteránec  
szeretettel
  2011-05-25 13:03:46, szerda
 
 


HAJNAL ANNA
A MAGAM TÖRVÉNYE SZERINT...

Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani mennyire boldog vagyok,
éjjel volt, hirtelen elállt az eső, kacagtak a friss illatok
kettesben mentünk a fák közt az úton percekre boldogok.

Aludni sem hagyott örömem éjjel, nevetve gondoltam rád,
megszűnt a rettegés, gyanú és vágyódás, megszűnt a rabszolgaság,
szeretlek, mégis a magamé vagyok, most szabadon gondolok rád.

Bízhatok magamban, biztosan ringanak napjaim felém megint,
haragod nem halál s üdvözülhetek a magam törvénye szerint!
Hajnalok, nappalok vágytalan derűje s csillagok nyugalma int.

Mert tudom ha engednék, nem lenne csókodból sohasem, sohasem elég,
örvénylő keringés, kábulás, zuhanás, nem bánnám hogyha az ég
naprendszerei bomolva keringnek és itt a szörnyű vég.

S a nyújtózó fák közt megéreztem hirtelen: szabad-szabad vagyok,
énekeltek a csendben a cseppek s a bolondul friss illatok -
sohsem szerettelek annyira még mint most, hogy szabad vagyok!
 
 
0 komment , kategória:  HAJNAL ANNA Peteránec  
szeretettel
  2011-05-25 12:41:46, szerda
 
 


Szabolcsi Erzsébet - Sóhajokba kapaszkodva

...mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal...
 
 
0 komment , kategória:  HAJNAL ANNA Peteránec  
szeretettel
  2011-05-25 12:37:19, szerda
 
 


HAJNAL ANNA
Peteránec

Nyolc éves voltam, kis horvát falun
látogatóban, ott egy kisleány,
horvát kislány, annyi idős mint én,
úgy megszeretett, félénk idegent,
ahogy a szemközti kapuban álltam,
hogy átjött hozzám és egy piros almát
adott nekem, de előbb kötényében
fényesre megtörölte, úgy mutatta,
hogy mennyire megkedvelt engemet.
Még most is érzem, hogy pirultam akkor,
hogy örültem, hogy az idegen világban,
pajtásra leltem; mert e sík falu
s e hosszú utca dombszokott szememnek
idegen volt, mint a horvát beszéd.
Dunántúli falum fölött az ég
nem volt ily forró, enyhébb volt a fény
s az arcok mások. Itt az emberek,
éreztem jól, nem csak nyelvükben mások,
s tarka ruhájuk idegen színe
csak megmutatta, hogy a meszelt házak,
bár olyanok, mint Füzes házai,
itt nem a meghitt szokásokat rejtik.

És mégis milyen nagy lett a barátság.
Marica horvátul beszélt serényen
s magyarul én, de megértettük egymást.
És mentünk együtt, hosszú vándorútra,
a napfoltos gyümölcsösön keresztül
az erdő-magas, szép kukoricásba,
hol kis fejünkre bólogatva néztek
a hosszuszárú, daliás junákok.
Ott mondta el Marica, - most is látom
fontoskodó, kipirult almaarcát, -
hogy amott messze ég az egész erdő.
és ég talán majd a világ végéig
mert olyan aszaló e július
hogy kiszáradt az erdő füve végig
s szikráival felgyújtja a vonat,
mikor az erdőn estefelé átmegy.

És elhatároztuk: odamegyünk
s mentünk, sok letarolt földön keresztül
és olyan vadul tűzött ránk a nap,
hogy szomjan veszünk ám, ha nincs egy almánk.
De volt, s megettük. Mentünk. Merre, meddig?
Már nem tudom, de végre odaértünk
a borzalmas erdő szélére, hol
tüzet sehol nem láttunk, ám helyette
vasúti sínt s mellette bakterházat.
És méhes volt mellette és a fán
fagyöngy és macskaméz. Fel hát a fára!
Rossz íze volt, s az őrnek felesége
meglátott fent. De nem szidott meg érte,
csak behívott a házba, s megvendégelt,
tejfelt adott és barna kenyeret,
és ő is csak horvátul szólott hozzám.
Én arcát néztem. Meleg és derűs volt,
mosolygott, s én csak ettem szótlanul.
Marica kérdezett kettő helyett is.
S megtudtuk messze-messze van a tűz,
gyalog nem érnénk el oda ha három
nap s három éjjel mennénk szakadatlan.

És búsan indultunk visszafelé.
Még forróság volt s már sötétedett,
egy távol felhő egyre csak villámlott
s én mindig-mindig jobban félni kezdtem.
És láttam, Marica is félt kicsit
de nem szólt róla, csak összébb simultunk,
csak siettünk, s egyre sötétedett
s a villám fénye egyre élesebb lett.
Futottunk már, s még messze volt hazáig,
és sírtunk, egymást átölelve ketten
amikor végre a kukoricákhoz
lihegve értünk, kik a a sötétségben
fenyegetőn a kék villámra vártak,
és némán tisztelegtek, hogyha jött - - -
és végre át a zúgó gyümölcsfák közt!
És hazaérve még mindig remegtünk,
és otthon elmeséltük a kalandos
hosszu utat, és aztán kéz a kézben
álltunk soká: egymást csodáló hősök.

----------------------------------------------------
Már régen volt, és mégis boldogan
merülök el a régi félelembe,
mert közös félelem volt, s a veszély
kettőnket csak még jobban összetartott.
(Most történhetne bármi, senkim sincs,
veszélyről szólnék, ki hallgatna rám
öröm? kit érdekel?senki sem ér rá
s a közös vonzalom mintha csak álom
lenne az agyonhajszolt emberek közt.)
Magam maradtam, nem vádolok senkit,
s hogy ne legyek egészen egyedül
gyerekkorom barátait idézem
és olyan jó meleg árad a múltból
és úgy iszom magamba békességét
ártatlan kis kalanjait, akár a
meleg tejet falumban, mikor este
homályos istállóban frissen fejték,
és csillogott a zséter a sötétben...
1933 szeptember
 
 
0 komment , kategória:  HAJNAL ANNA Peteránec  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 606
  • e Hét: 606
  • e Hónap: 80164
  • e Év: 2021444
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.