Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A vérvád történetének-15.rész
  2011-04-28 22:31:41, csütörtök
 
 
Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata XV. rész

XV.

A metzi zsidók mindent elkövettek, hogy Lévy érdekében mentő tanukat hozzanak össze,
úgy látszik azonban, hogy a mentő vallomások nem nyomtak sokat a latban,
mert az államügyész csakhamar halálos büntetést kért a vádlottra.

De a törvényszék a vizsgálat folytatását határozta el, ami az igazság érdekében nagyon helyes volt,
mert ahelyett, hogy a vizsgálat további folyamán sikerült volna Lévyt felmenteni,
az újabb mozzanatoknak egész sorozata derült ki,
amelyek Lévynek már bebizonyított vétkességét még megerősítették.

Különösen fontos Lévy titkos levelezésének fölfedezése, amelyről szintén közölnünk kell a következőket:Egy napon a börtönőr meglepte a vádlottat, amint börtönében leveleket
dobott egy szolgáló felé. Azonnal behatóan megvizsgálták a vádlott börtönét és ruháit,
és ágyának szalmazsákjában, Lévy zsebeiben és pénztárcájában összesen kilenc
hasonló levelet találtak. Az említett szolgáló boulay-i születésű volt.
Lévy fia több ízben adott neki atyjára címzett leveleket és
a leány --- amint azt a törvényszék előtt bevallotta --- nagy jutalom reményében elvállalta
a levelek közvetítését. A levelek héber és német nyelven voltak írva.
Különösen érdekes Lévynek egy, a metzi zsinagóga elüljáróihoz intézett levele,
ugyanaz, amelyet a szolgáló felé dobott.
Egy megtért zsidó, aki azelőtt orvos volt Metzben és megkeresztelkedése után
Elszászba költözködött, lefordította a levelet és Lévy maga is elismerte, hogy a fordítás helyes.
A fordításnak csak egy mondatát nem ismerte el.
A levélben ugyanis az állt:
A zsidó, aki ételeimet hozza, azt mondta, hogy a gyermeket megkötözték.
Lévy azzal, hogy ezt írta, elismerte, hogy a gyermek a zsidók kezei közt van és
hogy ezek erőszakosan bánnak el vele.
Éppen azért utóbb azt állította, hogy azt írta:

A gyermeket úgy találták (t. i. megkötözve),
mert azzal olyanná akart feltűnni, mintha azt hinné, hogy a gyermek véletlenül elveszett.
A vizsgálóbírák nem vették Lévy kijelentését semmibe, mert aközben
egy másik konvertitált és a héber nyelvet bíró zsidó ugyanígy fordította le a levelet,
mint az említett orvos.

Lévynek a zsinagóga elüljáróihoz írt ezen levele így hangzik:

Hitközségünk drága elöljárói! Kérlek benneteket, adjatok nekem hírt arról, hogy mit határozott tegnap a törvényszék? Mert az állami főügyész jelen volt, s ezért folyton aggódom. Egyáltalában üzenjétek meg nekem, miről tárgyalt a törvényszék és mit akar itt az ellenőr (Boulay-i lakos). A börtönfelügyelő szolgálója azt mondta nekem, hogy a gyermeket megkötözték. Írjátok meg, kérlek, miképpen állanak tanúim és közöljétek azt velem valami módon, de pontosan, hogy legalább némi vigasztalásom legyen. Küldjelek nekem papírost. Aman[46] ma itt volt a börtönben és úgy nyilatkozott, hogy halomra fog dönteni mindent, amit a törvényszék határozott. Ezért is kövessétek figyelemmel a tárgyalások menetét. Kérlek, jöjjetek segítségemre, hogy megszabaduljak szerencsétlen helyzetemből. Fontoljátok meg, vajon nem számolhatnék le Metzben az ellenőrrel,[47] és vajon nem beszélhetnék-e kedves nőmmel és gyermekeimmel? Csak egy falat kenyerük legyen kedves nőmnek és gyermekeimnek, akkor örömmel meghalok, mint Izrael fia és megszentelem Isten nevét. Csak azt kérem, hogy már eljegyzett leányomat, Blimelét adjátok férjhez, és hogy nőm és gyermekeim ne hagyassanak magukra. Én a közjóért döntöttem magomat e bajba és a nagy Isten segíteni fog. Zsidó temetést követelek, mert máskülönben nem bocsátok meg senkinek.

Feltűnő, hogy midőn Lévy azt kéri, legyenek iránta irgalmasak és segítsenek, ennek okául egyáltalában nem hozza föl, hogy ő ártatlan. S ha még tekintetbe vesszük azt a kijelentését, hogy a közjóért keverte magát e bajba, ezzel indirekte bevallja e levelében, hogy vétkes.

Lévy elfogott levelezése közölt még különös figyelmet keltett egy kis levélke, amelyet a metzi zsinagóga elöljárója intézett Lévyhez és amely így hangzott:

Ha megesnék, amitől Isten óvjon, hogy hozzád intézik e kérdést,
akkor válaszul háromszor e szavakat fogod mondani:
Én zsidó, zsidó én; él egy zsidó, egy zsidó él; meghal egy zsidó, egy zsidó meghal.

Lévy maga is helyesnek jelentette ki a fordítást és mikor azt kérdezték tőle, hogy e szavak nem valami varázsformula-e, azt válaszolta, nem az, hanem csak ima.

A következőkre nézve a metzi krónikásnak adjuk át a szót:

A metzi zsidók mindent elkövettek, hogy mennél több erőt és súlyt kölcsönözzenek azoknak a bizonyítékoknak, amelyeket a vádlott ártatlanságának bebizonyítására felhozni fáradoztak. Ugyanazon csellel és kifogással éltek, mint Jákob fiai, amikor testvérüket eladván azt mondták:
Fera pessima comedit eum, devoravit cum», fenevad ette meg és nyelte el Józsefet. Ezért is a zsidók elhíreszteltek a városban és a környékbeli falvakban, hogy a gyermeket vadállatok szétmarcangolták és hogy ezt annál könnyebben elhitethessék az emberekkel, a következő eszközhöz nyúltak, amelyből persze kitűnt, hogy vaksággal voltak megverve.

Annyira mentek vakmerőségükben, hogy a gyermek ruháit és fejét elvitték a Glatigny falutól félórányira fekvő erdőbe. A fejen még csüngött a nyak és a bordák egy része. Hogy már most annál könnyebben lehessen a fejet fölfedezni, a fiú ingecskéjét egy három lábnál magasabb cserjére akasztották. Ez meglevén, nagv jutalmakat tűztek ki a gyermek megtalálására. Az emberek természetesen buzgón kutattak-kerestek és bejárták az erdőket. Egy szomszédos faluból való asszony később kijelentette, hogy három metzi zsidó kérdezte tőle, hogy mit beszélnek az emberek az elrabolt gyermekről. Az asszony azt válaszolta, hogy ha vadállatok tépték szét a gyermeket, akkor az erdőben mindenesetre meg kellene találni ruhájának maradványait, mire az egyik zsidó úgy vélekedett, hogy talán még a fejét is meg lehelne találni.

És csakugyan nem sokkal utóbb, november 20-án négy kanász, akik ugyanazon erdőben őrizték sertéseiket, megtalálták egy gyermek fejét a nyakkal és a bordák egy részével együtt, valamint két egymásba dugott ruhácskát: lenből való harisnyát, vörös sipkát és egy bokorról lelógó ingecskét. És e ruhadarabok egyike sem volt elszakítva, sem véres.

Gilles, a gyermek atyja és az államügyész jelentést tettek a leletről, mire a törvényszék egy bírót kiküldött a helyszínére, aki ott pontosan jegyzőkönyvbe vette a tényállást és az összes körülményeket. Gilles kijelentette, hogy a ruhákat fia viselte azon a napon, amelyen eltűnt. A gyermek testi maradványait illetőleg nem mondhatott semmi biztosat, mert az arc egészen el volt torzítva; a fejen levő sebek még meglehetősen frisseknek látszottak.

A pásztorok is azt vallották, hogy az összes tárgyakat fönt leírt állapotban találták és egyikük még azzal toldotta meg szavait, hogy lehetetlen, hogy a gyermeket vadállatok tépték szét, mert eltekintve attól, hogy a ruhák nem voltak sem szétszakítva, sem véresek, ő azt a megfigyelést tette, hogy az erdő ragadozó állatai, valahányszor juhot vagy más háziállatot ragadtak el, mindig először a fejét falták föl.

A gyermek hullarészeit átadták a törvényszéknek, ahol két orvos pontosan megvizsgálta, akik aztán határozottan kijelentették, hogy a hús még friss, piros és véres. Ez a körülmény világos jele volt annak, hogy a halál csak rövid idővel előbb állhatott be és semmi esetre mindjárt az elrablás után, amióta már két hónap és egy nap telt el. El sem lehetett tehát képzelni, hogy vadállat tépte szét a gyermeket. Hiszen ebben az esetben hol lehetett volna két hónapon át?

A zsidók e csalás véghezvitelére valószínűleg egy másik gyermek holttestét használták.

A vádlott rabbit a gyermek maradványai elé állították s ott azt kérdezték tőle, mit szól az ilyen alattomos csínyekhez? --- Lévy tagadta, hogy erről egyáltalában tudomása volna és makacsul megmaradt azon állítása mellett, hogy ő nem rabolta el a gyermeket és hogy minden nap imádkozik Istenhez, fordítsa el tőle ezen hamis vádakat. Hiszen --- úgymond --- valahányszor elvész egy gyermek, a keresztények mindig a zsidókat vádolják.

Ámde a bíróság, mely a világi és egyházi hatóságok által annyiszor konstatált vérgyilkosságok kétségbevonhatatlansága alapján jól tudta, hogy a keresztények bizalmatlansága nagyon is jogosult, sőt még nem is eléggé nagy, a vizsgálatot most már fokozott buzgalommal és körültekintéssel folytatta.

Hayes-ben lakott egy Lévy Gedeon nevű zsidó. Ennek szomszédai azt vallották, hogy a gyermekrablás óta a metzi zsidók igen sűrűn látogatták meg Lévy Gedeont, sokkal gyakrabban, mint azelőtt ós hogy az éj minden órájában jönnek hozzá, nem is egyenkint, hanem egyszerre többen. A szomszédok egyike még sokkal fontosabb följelentést tett. Ugyanis kevéssel a gyermek ruháinak és fejének megtalálása előtt látta az erdőbe menni Lévy Gedeont, aki egy hátas kosarat vitt a hátán. Egy másik tanú azt vallotta, hogy Gedeon fölszólította őt, keresse a gyermeket s egyszersmind már előre is célzásokat tett arra nézve, hogy a gyermek maradványait hol fogja megtalálni. Ezen vallomások alapján Lévy Gedeont is letartóztatták és a törvény határozata értelmében börtönre vetették.

Kihallgatása alkalmával Lévy Gedeon jóformán mindent tagadott, amivel vádolták. Csak annyit engedett meg és hagyott helyben, hogy a metzi zsidók utasításai értelmében fölszólított több egyént, keressék a gyermeket és hogy ő maga 100 tallért ígért annak, akinek kutatásai sikerrel járnak.

Lévy Ráfael rabbira még terhelőbbek voltak azok a tanuk, akikre igazolása végett hivatkozott. Ezeknek a tanuknak vallomásaiból kitűnt, hogy a rabbi szeptember 25-én, a bűntett napján csak naplemente után félórával hagyta el Metzet. Egyedül volt, fehér lovon ment, köpenyegét viselt, amit tagadni iparkodott és olyan izgatott és zavart volt, hogy letérve a rendes útról, a rétekre tévedt. Ekkor három férfiúval találkozott, akik visszavezették a helyes útra. Most éppen ezek a férfiak állottak a törvény előtt és a rabbi ellen vallottak. A rabbinak a találkozás idejére vonatkozó kijelentéseit meghazudtolták, mert azt vallották, hogy körülbelül esti 6 óra tájban találkoztak vele; a rabbi ellenben azt állította, hogy már 4 órakor érkezett vissza a Metztől körülbelül öt órányira fekvő Boulay-be.

Másik három tanú azt vallotta, hogy ugyanazon a napon a metzi német
kapura nyíló úton egy zsidót láttak, akinek leírása egészen ráillett Lévy Ráfael rabbira.
A zsidó veressipkás gyermeket vitt, amely körülbelül hároméves lehetett.
E tanuk egyike,
egy asszony, akit többször szembesítettek a rabbival, kijelentette,
hogy ráismer benne arra a férfiúra, akit Metz utcáin látott.

Jóllehet a rabbi a számos vallatáskor nagy lélekjelenlétet tanúsított,
mégis a többi között a következő ellenmondáson kapták rajta.
Az utolsó vallatások egyikén azzal ez állítással igyekezett magát mentegetni,
hogy már azért sem vehetett volna magához a lóra gyermeket,
mert lova olajjal és boroskancsókkal volt megrakva.
De ezzel szembe állították előbbi vallomását, hogy a kancsókat fia szállította.

A tanúvallomások olyan szabatosak és terhelők voltak, hogy már lehetetlenné vált kételkedni a rabbi vétkességében. A törvényszék tűzhalálra ítélte a gyermekrablót és az ítélet 1670. január 17-én végre is hajtatott.

A rabbi rendületlen lélekerőt tanúsított utolsó leheletéig. Mikor elbúcsúzott több hitsorsosától, nemcsak szeretőtökbe ajánlotta nejét és gyermekeit, hanem eskü alatt is kötelezte őket, hogy gondoskodni fognak özvegyéről és árváiról. A bort, amellyel az akkori szokás szerint megkínálták, nem akarta meginni azért, mert nem volt kóser. A haldoklók gyertyáját, amelyet a kezébe akartak adni, visszautasította. A kapucinus atyát pedig, aki végtelen türelemmel és szeretettel figyelmeztette a halálra és a túlvilági életre, eltaszította magától és hangosan kiáltotta: Én zsidó vagyok és mint zsidó akarok meghalni!

Elevenen elégették nemcsak őt, hanem Lévy Gedeont is.

[46] Tudvalevő, hogy Aman Mardocheusnak,
Eszter nagybátyjának s a zsidóknak esküdt ellensége volt,
amiért neve a zsidók legdurvább szidalmainak egyike.
Lévy itt az államügyészt érti rajta.

[47] Lévy adósa volt az ellenőrnek.

 
 
0 komment , kategória:  A vérvád történetének-15.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 41
  • e Hét: 1868
  • e Hónap: 5239
  • e Év: 388275
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.