Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A vérvád történetének-16.rész
  2011-04-28 22:26:06, csütörtök
 
 
Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata XVI. rész

XVI.

A XVII. században már nem is annyira a vérgyilkossági esetek,
amelyeket a közönség már szinte természetesnek tartott,
mint inkább ama szenzációs nyilatkozatok érdemelnek figyelmet,
amelyek hol itt, hol ott egyes kiváló, zsidó és nem zsidó férfiak részéről elhangzottak,
s amelyek a vérvád addig némileg titokzatos kérdését, ha nem is oldották még meg véglegesen,
de elősegítették tisztázását.
E nyilatkozatokkal a közvélemény figyelmét mintegy elvonták a kevésbé szenzációs
esetek iránti érdeklődéstől s inkább a tett nyilatkozatok felé terelték, azokkal foglalkoztatták.
Ez folytatódott a XVIII. században is,
avval a különbséggel, hogy akkor már nem csak egyesek, hanem főiskolák,
egyetemek s tudós társaságok is megszólaltak ez ügyben,
hallatva nézetüket a vérvádra vonatkozólag.
Ezért a vérvád történetében e két századot méltán nevezhetjük a nyilatkozatok századainak.

Így a XVII. század végén újból hallunk egy nyilatkozatot Christiani Frigyes Albert,
konvertita zsidótól,
aki 1674-ben keresztelkedett meg Strassburgban s mint a rabbinikus irodalom kiváló ismerője,
Lipcsében az egyetem tanára lett. Ő ezeket írja a vérvádról:

Habár a zsidókat közönségesen arról gyanúsítják,
mintha keresztény gyermekek után ólálkodnának, s kézre kerítvén őket,
förtelmesen szurkálnák, vérüket vennék,
melyet részint asszonyaiknál nehéz szülések alkalmával, részint pedig haldoklóknál utolsó
vonaglásaik alkalmával bizonyos szertartások között mint üdvös szert használnának,
én mégis mint született zsidó (aki dicsekvés nélkül mondhatom,
hogy minden szokásaikat jól ismerem, azokat nagyrészt magam is gyakoroltam
vagy legalább szememmel láttam) Istenre hivatkozva állíthatom, hogy azon egész idő alatt, amíg a zsidóságban voltam, ilyesféle eljárást keresztény gyermeken soha sem tapasztaltam,
még kevésbé azt, hogy keresztény vér lett volna birtokukban,
vagy hogy olyant a fönt említett módon valaha fölhasználtak volna.

Christiani nem átallja a trienti esetet a majna-frankfurti esettel[48]
egy kalap alá fogni s arról, valamint az utóbbi századokban másutt történt esetekről így nyilatkozni:
hogy azt bizonyára néhány gonoszlelkű keresztény cselekedte,
akik az ottani zsidók iránt ellenséges indulattal viseltettek, hogy ekképpen ádáz gyűlöletből őket szerencsétlenségbe döntsék.[49]

Aki azonban ennyire nem képes vagy nem akar történelmi adatok, tények között különbséget tenni, az maga fosztja meg nyilatkozatát ama komolyságtól, súlytól és jelentőségtől, amellyel azt tenni szándékozta.

Mielőtt búcsút vennénk a XVII. századtól, közlünk még egy esetet, amely annak legvégén, nyugati Oroszországban, ennek grodnói kormányzóságában történt.[50] Grodnó közelében 1690-ben egy falusi földműves házaspárnak hatéves Gábor fiacskája egy napon egyedül maradt otthon, midőn anyja ételt vitt ki a mezőn dolgozó férjének. Ez alatt a szomszédos pálinkamérés zsidó bérlője, Schulka, jött a házba s magához csalogatván a kis fiút, elvitte azt Bialystokba (Bjelostok), a grodnói kormányzóság székvárosába, ahol több zsidó jelenlétében megölték. Előbb egy sötét pincébe hurcolták s itt kereszt alakjában vért vettek oldalából, azután különféle eszközökkel halálra kínozták, végre pedig egy rozsföldre dobták prédául a vadállatoknak és ragadozó madaraknak.

A szimatjuk által köréje gyűlt kutyák azonban három napon át mintegy őrt állva a holttest mellett, ugatásukkal nemcsak elriasztották a vadállatokat a holttesttől, hanem végre az emberek kíváncsiságát is fölkeltették, kik oda menve, megtalálták a fiúcska holttestét, melyet Zabludow helységbe vittek.

A gyilkosság gyanúja a zsidókra esvén, azokat letartóztatták s megindították ellenük a vizsgálatot.
A fiút pedig eltemették a görög templom közelében.

Midőn harminc évvel utóbb a fiúcska sírja helyén újból sírt ástak,
holttestét sértetlen állapotban találták, sőt még egyetlen egy sebe sem változott el.
Midőn hivatalosan konstatálták, hogy ez a zsidók által 1690-ben megölt Gábor fiúcska holtteste,
a templom sírboltjában helyezték el. E templom 26 évvel ezután leégett s ez alkalommal
a holttestet még mindig el nem pusztult, ép állapotban találták. Ezért a holttestet Kozaczynski archimandrita 1755-ben a minski kormányzóság Sluzk (Sluck) nevű kerületi székváros közelében
levő s a Szentháromságról elnevezett szerzeteskolostorba vitette s ott temettette el.
Ennek az 1684-ben született és 1690-ben a zsidóktól halálra kínzott fiúcskának sorsát
a sírfelirat röviden elmondja s avval záródik,
hogy aki részletesebben kíván erről olvasni,
az forduljon a zabludowi városi tanács levéltárában őrzött aktákhoz.

A XVIII. század küszöbén különösen Eisenmenger János András, kiváló orientalista vonja magára figyelmünket, aki Entdecktes Judenthum című munkája révén világhírnévre tett szert.

Ősrégi tekintélyes protestáns családból származott. Született 1654-ben Mannheimban, ahol atyja a választófejedelem kincstárosa volt. Miután atyját 1666-ban a pestis elragadta, a fiút Heidelbergbe vitték iskoláztatás végett. A héber és vele rokon nyelvekben oly jártas volt, hogy magára vonta Károly Lajos választófejedelem figyelmét, aki Eisenmengert tanulmányainak tökéletesítése végett Hollandiába és Angolországba küldte saját költségén. Hasonló célból már egy keleti útra készült; midőn azonban pártfogója váratlanul meghalt, erről az útról le kellett mondania s visszatért Amsterdamba.

Visszakerülvén hazájába, előbb Heidelbergben, később Frankfurtban lakott, ahol ernyedetlen szorgalommal tovább folytatta tanulmányait. 1699-ben meghívták az utrechti s már 1700-ban a heidelbergi egyetemre a keleti nyelvek tanszékére.

Még amsterdami tartózkodása alatt két tapasztalat nagyon bántotta. Egy hitvita alkalmával megbotránkozással hallotta Lida Dávidnak, az ottani német zsidók főrabbijának gyalázásait Jézusról; 1681-ben pedig a zsidók ámításai által megtévesztett három keresztény a zsidó vallásra tért.
Ezek a tapasztalatok annyira felháborították,
hogy már akkor megfogamzott benne egy nagyobb munka megírásának az eszméje,
melyben a keresztény nagyközönség előtt részletesebben fel akarja tárni a rabbinizmus
balga dogmatikáját és botrányos morális elveit.

Tizenkilenc esztendeig bámulatos szorgalommal dolgozott nagyszabású munkáján, melynek megírása céljából 193 zsidó szerzőt tanulmányozott át alaposan. Ez a munkája fölemésztette vagyonának tekintélyes részét.

Midőn munkájával elkészült, Entdecktes Judenthum címen kinyomatta 1700-ban a Majna melletti Frankfurtban kétezer példányban.[51]

Eisenmenger még el sem árulta, hogy könyvet szándékozik kiadni a zsidókról, ezek tudván, hogy milyen alapos ismerője a héber nyelvnek s hogy milyen beható tanulmányokat végzett a Talmudban, abban a balga reményben ringatták magukat, hogy a nagy tudós a zsidótanok igazságát belátván, talán nemsokára áttér a zsidó vallásra. Ezért gyakran fölkeresték, sőt bizalmasan nem egy titkot is közöltek vele a rabbik tanaiból.

[48] Ez az eset röviden a következő. Majna-Frankfurtban 1504-ben Bryen Henrik cipész szíjjal halálra verte mostohafiát. Már az első kihallgatásnál őszinte vallomást tett; a másodiknál is tortúra nélkül beismerte a gyilkosságot, de megjegyezte, hogy a fiút agyonszúrta, vérét pedig, melyet egy tálban fölfogott, Gompchen zsidónak vitte, aki zálog mellett pénzt kölcsönzött neki. Gompchen, habár szintén kínvallatásnak vetették alá, kijelentette, hogy az egészről mit sem tud s azt kérte --- habár hasztalan --- hogy a bűntény elkövetőjéhez vezessék, hogy azt szemtől-szembe láthassa. A cipész szolgálójának vallomásából azonban kiderüli, hogy a zsidó Gompchen ártatlan. Bryen néhány nappal elitéltetésének kihirdetése előtt beismerte, hogy Gompchent hamisan vádolta s ezt a vallomását meg is ismételte kevéssel kivégeztetése előtt. L. Neustad Eine Blutbleschuldigung in Frankfurt a M. im Jahre 1504. Auf Grund der Prozess-Akten des Frankfurter Stadt-Archivs. Magdeburg 1892.

[49] Friedrich Albrecht Christiani Der Jüden Glaube und Aberglaube, Leipzig 1705. Anhang IV. 181---184. old. és másutt.

[50] K. Ch. Pawlikowski Der Talmud in der Theorie und in der Praxis», 1866., 266---267. old.

[51] E klasszikus munkának teljes címe a következő: Johann Andreá
Eisenmengers Entdecktes Judenthum, oder gründlicher und wahrhaffter Bericht,
welchergestalt die verstockte Juden die hochheilige Dreyeinigkeit, Gott Vater,
Sohn und heiligen Geist, erschrecklicher Weise lästern, und verunehren.
die christliche Religion spöttlich durchziehen, dabey noch viele andere
Dinge und grosse Irrthümer der jüdischen Religion und Theologie,
vie auch viel lächerliche und kurtzweilige Fabeln und andere ungereimte Sachen an den
Tag kommen; Alles aus ihren eigenen, und zwar sehr vielen, mit grosser Mühe und
unverdrossenem Fleiss durchlesenen Büchern, mit Anziehung der hebräischen Worte,
und deren treuen Übersetzung in die Teutsche Sprach, kráfftiglich erwiesen allen
Christen zur treuhertzigen Nachricht verfertiget.
Frankfurt a. M., 1700. Két negyedrétű kötet; az első 998, a második pedig 1108 oldalas.
Legújabban átdolgozta és (az eredeti héber és arámi szövegek nélkül) egy kötetbe kiadta
Franz Xaver Schieferl e cím alatt:
Joh. Andr. Eisenmenger's, weiland Professors der orient. Sprachen an der Universität
Heidelberg, Entdecktes Judentum. Das ist: wortgetreue Verdeutschung der wichtigsten
Stellen des Talmuds und der sonstigen, den Christen zu einem grossen Teile noch ganz
unbekannten, hebräisch-rabbinischen Litteratur, welche einen sicheren
Einblick in die jüdische Religions- und Sittenlehre gewähren.
Dresden, 1893. Minthogy Eisenmenger eredeti munkája nagy ritkasága
miatt a nagyközönség számára nehezen hozzáférhető,
azért tanulmányunkban állandóan a Schieferl-féle kiadásra hivatkozunk.
 
 
0 komment , kategória:  A vérvád történetének-16.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 862
  • e Hét: 1732
  • e Hónap: 12883
  • e Év: 278098
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.