|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 19:16:01, hétfő
|
| |
| |
B. Huszta Irén: Álmodj velem
Olyan szép ez az álom
Ne ébredj fel!
Hagyj kicsit álmodni! Most
Ne ébressz fel!
Könnyű angyalszárnyakon
Repülök én,
Körülölelsz, s megszűnik
Idő és tér.
Érzem veled egy vagyok,
Mint te velem
Fényedben feloldódom
Könnyű leszek,
Eltűnik minden fájdalom,
Minden remény,
Minden vágy kielégül, míg
Miénk a fény.
Pilleszárnyú kis álom,
Ne hagyj ma el!
Jó lenne beléd halnom -
Ne engedj el!
Életem halál, az álmom
A tiszta lét
Egysége, melyben izzik, mint
Alkonyi ég
Nyárvégi napnyugtakor -
Isten fénye
És nem hasonlítható
Szeretése.
Fogd kezem, s hagyd érezni,
Ne kelljen még
Az egyedül-létbe halnom
Egy kéz elég!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 15:37:03, vasárnap
|
| |
| |
B. Huszta Irén:TISZA-PARTON
Folyópartra lemegyek,
Suttogom a nevedet,
Vigye el a víz hozzád,
Hogy mennyire vágyom rád.
Szőke Tisza, szeretlek
Téged is, mint kedvesem.
Szelíd hullám simogat,
Súg fülembe titkokat.
Tajtékot vet a szélnek,
Ellenáll az erőnek
Lágyságával keményen -
Ne bánthassák, mint engem.
Ha megcsal a szerelem,
Mely több, mint az életem,
Eggyé válok teveled,
Ringató, hűs szeretet.
Te nem csapsz be sohasem...
Ölelésed soha nem
Tiszavirág-életű,
Hullám-szíved mindig hű.
Elmerülök habodban,
Lágy, ölelő karodban,
Víz-koporsóba teszem
Bánatomat, s létemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 15:31:52, vasárnap
|
| |
| |
B. Huszta Irén: Ütött az óra
Indulni kell, ütött az óra
Thanatosszal a kézfogóra.
Búcsúzik tőled, erdei virág,
kinek bibéjén zöld hernyó rág,
s tőletek is, ti szálas szilfák.
Árnyaitok az avarba írják
törzseteknek mindenik görcsét;
hány villám döntött volna hétrét,
ha hagyta volna a teremtő.
Alkonyodik és furcsán megnő
széltében-hosszában minden árnyék.
Sötétedik. ó, bárcsak látszanék
remény és értelem itt maradni!
Nem tartja vissza senki, semmi!
Sem jó barát, sem hű ellenség,
holdtalan, sötét, vagy fényes, kék ég,
család, kinek terhére lenni
gyűlölne - több gondot okozni...
Indulni kell. Ütött az óra.
Felkapta fejét a kongatásra...
Már a fájdalom ereje is meggyengült,
mi teste, s a lelke között ott ült
a kettőt egymáshoz kötő szálon,
mint messzi, ködbe veszejtő álom,
egyetlen, mi még küzdeni késztette,
lelkébe százezer sebet égetve,
s nincsen idő, mely mindet gyógyítja...
Indulni kell. Ütött az óra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 15:25:03, vasárnap
|
| |
| |
B. Huszta Irén: Talán
Amint a tünde nap lement,
Az alkonyóra feldereng,
A kedves est, az édes éj
Pironkodása mit sem ér.
Ha szél kering a fák között,
S a hold a földre költözött,
Talán felébredett, a csend
Ölében újra él a rend.
A napra hold, az éjre nap
A változásra mondanak
Örökbecsű igézetet;
A holnapod talán lehet...
Talán lehetne szebb idő:
Ha nyári égre újra jő
A nap, a hold, a csillagár...
A holnap új csodája vár.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 15:20:59, vasárnap
|
| |
| |
B. Huszta Irén: Őszi dal
Sárgul a lomb már, nap ha benéz,
Játszik a tűzzel, árnyat igéz,
Múlik a nyár, most ősz a zenész,
Penget a lantján őszi zenét.
Hull a levél, vállamra esik,
S makkja a tölgynek. Őzek eszik
Fű maradékát, mókusokat
Ugrani látok. Lenn tapogat
Hangya, a szorgos - lám mi mozog,
Mag van a hátán, úgy mocorog.
Gyűjti az étket, tél közeleg,
Hó lepi majd be ételüket.
Meztelen ág int, tisztogatott
Északi széllel ősz ma is ott,
Hol rügyezett nemrég a tavasz,
Öltözetet vált most a ravasz.
Színorgiából szürke marad,
Fázva ha húzod össze magad,
Ködfalon ásít őszi sugár,
Hűvösen úszik dél fele már.
Fűre fehéren szállt le a dér,
Túlnan a sarkon ballag a tél,
Ám ma az őszi nap sugarát
Szűri a szellő lombokon át. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 15:10:33, vasárnap
|
| |
| |
B. Huszta Irén: Vihar
Ma szél dühöng a fák között.
Az ég sötétbe öltözött,
de csillagok se látszanak,
kihunyt a nap egy perc alatt.
Alácikázó villanás
után a tompa robbanás
a föld felett, az ég alatt,
mögötte méla csönd fakadt...
Aztán morogta hangosan;
e szép világnak vége van.
Az ég nyilát kilőtte ránk -
kettéhasadt az almafánk...
...és megrepedt az ég hasa,
özönvíz lett és éjszaka
kopogtatott az ablakon,
s a jégdió a vállamon.
Tengernyi sár az kerteken,
virága vérzik csendesen,
sok ág halomba fák alatt
a vad viharba törve halt.
Halott virág, halott az ág,
meghalt a nap. Haló világ!
Zokogja bűneink az ég;
Talán még nincsen itt a vég... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-28 14:57:29, vasárnap
|
| |
| |
B.Huszta Irén: Őszi alkony
Harangszó zendül, este van.
Szökőkút adta halk moraj
Kíséri mély magányomat,
S a szeptemberi alkonyat.
Nem várok én már herceget,
Csak annyit, hogy beszélhetek
Gondról - örömről véletek,
Ti varázslatos emberek!
Boldog vagyok, hogy rám tekint
Egy őszi napsugár megint,
Mielőtt végleg eltűnik...
Amott fönn már a hold virít.
Nem mondhatom el - nincs kinek -
Apró, de mély örömömet,
Hogy lelkem zenével tölti meg
Az őszi nap, mely rám nevet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - B.HUSZTA IRÉN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1559
- e Hét: 3230
- e Hónap: 13583
- e Év: 72836
|
|
|
Offline
