Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Máté evangéliuma 28. befejező fejezete(Máté 28:1–20)
  2016-09-22 21:40:44, csütörtök
 
  Máté evangéliuma 28. befejező fejezete

1Sabbat után, amikor a hét első napjára virradt, Mária Magdaléna és a másik Mária elmentek megnézni a sírt.2És lám, nagy földrengés volt előzőleg;mert Jehova angyala leszállt az égből, és odament, elhengerítette a követ, és ott ült rajta.3Külső megjelenése olyan volt, mint a villámlás, és öltözéke oly fehér, akár a hó.4Igen, a tőle való félelem miatt az őrök remegtek, és mint a halottak, olyanok lettek.5De az angyal megszólalt, és ezt mondta az asszonyoknak:,,Ti ne féljetek, mert tudom, hogy Jézust keresitek, akit oszlopra feszítettek.6Nincs itt, mert feltámadt, ahogy megmondta. Jöjjetek, lássátok a helyet, ahol feküdt.7És menjetek gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és íme, előttetek megy Galileába;ott majd látni fogjátok őt. Íme! Megmondtam nektek."8Gyorsan eltávoztak hát az emléksírtól, félelemmel és nagy örömmel, és futottak, hogy beszámoljanak a tanítványainak.9És íme, Jézus szembejött velük, és így szólt:,,Legyetek üdvözölve!"Ők odamentek, megragadták a lábát, és hódoltak neki.10Jézus akkor ezt mondta nekik:,,Ne féljetek! Menjetek, adjatok hírt a testvéreimnek, hogy elmenjenek Galileába;és ott majd látni fognak engem."11Míg ők úton voltak, íme, az őrségből némelyek bementek a városba, és jelentették a papi elöljáróknak mindazt, ami történt.12Ezek pedig, miután egybegyűltek a vénekkel, és tanácsot tartottak, adtak elég ezüstöt a katonáknak,13és így szóltak:,,Ezt mondjátok:A tanítványai éjjel eljöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk.14Ha pedig ez fülébe jut a kormányzónak, majd mi meggyőzzük őt, és levesszük rólatok a gondot."15Azok tehát fogták az ezüstöket, és úgy jártak el, ahogy kioktatták őket;és ez a beszéd széles körben elterjedt a zsidók között mind a mai napig.16A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket,17és amikor meglátták őt, hódoltak neki, de némelyek kételkedtek.18Jézus pedig odament, és így beszélt hozzájuk:,,Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön.19Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében,20és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig."


 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté evangéliuma 27. fejezet(Máté 27:1–66)
  2016-09-22 21:28:43, csütörtök
 
  Máté 27. fejezete

1Amikor reggel lett, tanácskozást tartott az összes papi elöljáró és a nép vénei Jézus ellen, hogy halálra juttassák őt.2És megkötözték, azután elvezették, és átadták Pilátusnak, a kormányzónak.3Akkor Júdás, aki elárulta őt, látva, hogy elítélték, lelkifurdalást érzett, és visszavitte a harminc ezüstöt a papi elöljáróknak és a véneknek,4és ezt mondta:,,Vétkeztem, amikor igazságos vért árultam el."Azok így szóltak:,,Mi közünk hozzá?A te dolgod!"5Így hát bedobta a templomba az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.6A papi elöljárók pedig fogták az ezüstöket, és ezt mondták:,,Nem szabad a szent kincstárba dobni őket, mert vérnek ára ez."7Miután tanácskoztak, megvették belőle a fazekas mezejét idegenek temetésére.8Ezért hívják azt a mezőt ,,Vérmezőnek" mind a mai napig.9Akkor beteljesedett, ami megmondatott Jeremiás próféta által, aki így szólt:,,És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akire Izrael némely fiai árat szabtak,10és odaadták a fazekas mezejéért, aszerint, amit megparancsolt nekem Jehova."11Jézus pedig a kormányzó előtt állt, és a kormányzó feltette neki a kérdést:,,Te vagy a zsidók királya?"Jézus így felelt:,,Magad mondod."12De amikor a papi elöljárók és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.13Akkor Pilátus ezt mondta neki:,,Nem hallod, mennyi mindenről tesznek ellened bizonyságot?"14Ő azonban nem válaszolt neki, még csak egy szót sem, úgyhogy a kormányzó nagyon csodálkozott.15Ünnepekkor pedig a kormányzónak szokása volt szabadon bocsátani egy rabot a sokaságnak, azt, akit akartak.16Éppen abban az időben volt egy hírhedt rabjuk, akit Barabásnak hívtak.17Így hát, miután egybegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:,,Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon, Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?"18Mert tisztában volt vele, hogy irigységből adták át.19Ezenkívül, míg ő a bírói székben ült, a felesége elküldött hozzá valakit ezekkel a szavakkal:,,Ne legyen semmi közöd ahhoz az igazságos emberhez, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta."20A papi elöljárók és a vének azonban meggyőzték a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig pusztíttassák el.21A kormányzó tehát így szólt hozzájuk:,,Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon a kettő közül?"Azok ezt mondták:,,Barabást."22Pilátus így szólt hozzájuk:,,Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?"Mindnyájan ezt mondták:,,Feszítsd oszlopra!"23Ő így szólt:,,De hát mi rosszat tett?"Ám azok annál inkább kiáltoztak:,,Feszítsd oszlopra!"24Pilátus, amikor látta, hogy ez semmit nem használ, sőt csak felfordulás támad, vizet vett, megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta:,,Ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől. Magatok lássátok."25Erre az egész nép így válaszolt:,,Ránk szálljon a vére, és gyermekeinkre!"26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék oszlopra.27Akkor a kormányzó katonái elvitték Jézust a kormányzói palotába, és egybegyűjtötték hozzá az egész katonai egységet.28Levetkőztették, skarlátpiros köpenyt borítottak rá,29tövisből koronát fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Letérdeltek előtte, és csúfot űztek belőle, ezt mondva:,,Légy üdvözölve, te zsidók királya!"30Leköpték, fogták a nádszálat, és ütni kezdték a fejét.31Végül, miután csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták a saját felsőruháit, és elvezették, hogy oszlopra feszítsék.32Kifelé menet egy Simon nevű, cirénei születésű emberre találtak. Ezt szolgálatra kényszerítették, hogy vegye fel a kínoszlopot.33És amikor elértek egy helyre, amelyet Golgotának, más szóval Koponyahelynek hívnak,34epével elegyített bort adtak neki inni;de amikor megízlelte, nem volt hajlandó inni.35Miután oszlopra feszítették, szétosztották a felsőruháit sorsvetéssel,36aztán ott ültek, és őrködtek felette.37Az ellene szóló vádat is a feje fölé erősítették. Ez volt ráírva:,,Ez Jézus, a zsidók királya."38Akkor oszlopra feszítettek vele együtt két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.39Az arra menők pedig kezdtek becsmérlően beszélni róla, és a fejüket csóválva40ezt mondták:,,Ó, te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad!Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!"41Hasonló módon a papi elöljárók is, az írástudókkal és a vénekkel együtt, kezdtek csúfot űzni belőle, és ezt mondták:42,,Másokat megmentett; önmagát nem tudja megmenteni!Izrael királya ő;szálljon le most a kínoszlopról, és hinni fogunk benne.43Az Istenbe vetette bizodalmát; mentse meg most Az, ha akarja őt, hiszen azt mondta:Isten Fia vagyok."44Ugyanígy kezdték gyalázni még a rablók is, akiket vele együtt feszítettek oszlopra.45A hatodik órától fogva sötétség borult arra az egész földre, a kilencedik óráig.46A kilencedik óra körül Jézus hangos szóval felkiáltott, ezt mondva:,,Éli, Éli, lama szabaktáni?",azaz:,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"47Ennek hallatán az ott állók közül némelyek ezt kezdték mondogatni:,,Ez Illést hívja."48És az egyikük azonnal futott, fogott egy szivacsot, átitatta savanyú borral, rátette egy nádszálra, és kezdett inni adni neki.49De a többiek így szóltak:,,Hagyjad!Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse."[[Egy másik fogott egy lándzsát, és átszúrta az oldalát, és vér és víz jött ki.]]50Jézus ismét felkiáltott hangos szóval, és kilehelte szellemét.51És íme, a szentély függönye kettéhasadt, felülről az aljáig, és a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.52És az emléksírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szent teste előtűnt53(és emberek, akik a feltámadása után kifelé jöttek az emléksírok közül, bementek a szent városba), és láthatóvá váltak sokak számára.54Mikor pedig a katonatiszt, és akik vele együtt őrködtek Jézus felett, látták a földrengést és a végbemenő dolgokat, nagyon megijedtek, és ezt mondták:,,Bizony, Isten Fia volt ez."55És sok asszony volt ott, akik távolról figyeltek;ezek elkísérték Galileából Jézust, hogy szolgáljanak neki.56Közöttük volt Mária Magdaléna, továbbá Mária, Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.57Késő délután pedig jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa lett Jézusnak.58Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.Pilátus akkor megparancsolta, hogy adják ki.59És József vette a testet, tiszta, finom lenvászonba göngyölte,60és új emléksírjába fektette, amelyet a sziklába vágott.És egy nagy követ hengerítve az emléksír bejáratához, elment.61Mária Magdaléna és a másik Mária pedig ott maradtak, és a sír előtt ültek.62A következő napon, amely az előkészületi nap után volt, a papi elöljárók és a farizeusok egybegyűltek Pilátus elé,63és így szóltak:,,Uram, eszünkbe jutott, hogy az a szélhámos, mikor még élt, azt mondta:Három nap múltán feltámadok.64Parancsold meg azért, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, és azt mondják a népnek:Feltámadt a halottak közül!, és ez az utolsó szélhámosság rosszabb legyen az elsőnél."65Pilátus így szólt hozzájuk:,,Van őrségetek. Menjetek, biztosítsátok, ahogy tudjátok."66Azok tehát elmentek, és biztosították a sírt úgy, hogy lepecsételték a követ, és őrséget állítottak.


 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté evangéliuma 26. fejezet(Máté 26:1–75)
  2016-09-22 21:08:30, csütörtök
 
  26. fejezet

1Mikor pedig Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt a tanítványaihoz:2,,Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka, és az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy oszlopra feszítsék."3Akkor a papi elöljárók és a nép vénei egybegyűltek a főpap udvarába, akit Kajafásnak hívtak,4és arról tanácskoztak, hogy agyafúrt cselvetéssel megfogják Jézust, és megöljék.5De ezt mondogatták:,,Ne az ünnepen, nehogy felfordulás támadjon a nép között."6Amikor Jézus éppen Betániában volt a leprás Simon házában,7odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrompalackban értékes, illatos olaj volt, és kezdte ráönteni azt az asztalnál fekvő Jézus fejére.8Látva ezt a tanítványok, felháborodtak, és ezt mondták:,,Mire való ez a pazarlás?9Hisz jó pénzért el lehetett volna ezt adni, és szegény embereknek lehetett volna odaadni."10Jézus észrevette ezt, és így szólt hozzájuk:,,Miért akarjátok háborgatni ezt az asszonyt?Hiszen jót tett velem.11Mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem leszek mindig veletek.12Mert amikor ez az asszony kiöntötte a testemre ezt az illatos olajat, azért tette, hogy felkészítsen a temetésemre.13Bizony mondom nektek, bárhol prédikálják is e jó hírt az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."14Akkor a tizenkettő egyike, az, akit Iskariót Júdásnak hívtak, elment a papi elöljárókhoz,15és ezt kérdezte:,,Mit akartok nekem adni, hogy eláruljam őt nektek?"Azok harminc ezüstöt szabtak meg neki.16Így aztán ettől kezdve folyton kereste a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt.17A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték:,,Hol akarod, hogy előkészületeket tegyünk arra, hogy megedd a pászkát?"18Ő ezt mondta:,,Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok neki, hogy a Tanító ezt mondja:Közel van a meghatározott idő számomra;nálad fogom megünnepelni tanítványaimmal a pászkát."19És a tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és előkészítettek mindent a pászkára.20Mikor aztán beesteledett, ő az asztalnál feküdt a tizenkét tanítvánnyal.21Mialatt ettek, így szólt:,,Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem."22Nagyon bánatosak lévén emiatt, mindegyikük kérdezgetni kezdte:,,Uram, csak nem én?"23Így felelt:,,Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.24Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja!Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."25Erre Júdás, aki azon volt, hogy elárulja őt, megkérdezte:,,Csak nem én, Rabbi?"Ő ezt mondta neki:,,Magad mondtad."26Amint folytatták az evést, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadva azt a tanítványoknak, ezt mondta:,,Vegyétek, egyétek. Ez jelenti a testemet."27Vett egy poharat is, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta:,,Igyatok belőle mindnyájan,28mert ez jelenti a véremet,a szövetség vérét, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett.29Mondom pedig nektek, hogy mostantól semmiképpen nem iszom a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen az újat iszom majd veletek az én Atyám királyságában."30Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.31Akkor Jézus így szólt hozzájuk:,,Ezen az éjszakán mindnyájan megbotlotok a velem történtek miatt, mert meg van írva:Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.32Ám feltámadásom után előttetek megyek Galileába."33De Péter erre ezt mondta neki:,,Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha!"34Jézus így szólt hozzá:,,Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem."35Péter ezt mondta neki:,,Még ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged."A többi tanítvány is mind ugyanezt mondta.36Akkor Jézus odaért velük a Gecsemáné nevű helyre, és így szólt a tanítványokhoz:,,Üljetek le itt, míg én oda megyek, s imádkozom."37És magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, és bánkódni kezdett, és kínzó nyugtalanság fogta el.38Akkor így szólt hozzájuk:,,Mélységesen bánatos a lelkem, igen, mindhalálig. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!"39Majd egy kissé előbbre ment, arcra borult, és imádkozott, ezt mondva:,,Atyám, ha lehetséges, múljon el tőlem e pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te."40Aztán odament a tanítványokhoz, és alva találta őket, és így szólt Péterhez:,,Hát egyetlen órát sem tudtatok virrasztani velem?41Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge."42Másodszor is elment, és imádkozott, ezt mondva:,,Atyám, ha nem lehetséges, hogy ez elmúljon tőlem anélkül, hogy ki ne innám, legyen meg a te akaratod."43És odament ismét, és alva találta őket, mert elnehezült a szemük.44Így hát otthagyva őket, ismét elment, és imádkozott harmadszor, megint ugyanazokkal a szavakkal szólva.45Akkor odament a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik:,,Olyan időben, mint ez, ti alszotok és pihentek?! Íme, elközeledett az óra, hogy az Emberfiát bűnösök kezébe adják!46Keljetek fel, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem."47És még beszélt, amikor íme, odaért Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt a papi elöljáróktól és a nép véneitől egy nagy sokaság jött kardokkal meg dorongokkal.48Aki pedig elárulta őt, jelt adott nekik, ezt mondva:,,Akit megcsókolok, az ő;vegyétek őrizetbe."49És egyenest Jézushoz menve így szólt:,,Légy üdvözölve, Rabbi!",és nagyon gyöngéden megcsókolta.50De Jézus így szólt hozzá:,,Barátom, mi végett vagy itt?"Akkor előléptek, kezet vetettek Jézusra, és őrizetbe vették.51De íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.52Jézus akkor így szólt hozzá:,,Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.53Vagy úgy gondolod, nem kérhetném meg az Atyámat, hogy most mindjárt több mint tizenkét légió angyalt adjon mellém?54De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?"55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz:,,Kardokkal meg dorongokkal jöttetek ki, mint valami rabló ellen, hogy letartóztassatok?Nap nap után a templomban ültem és tanítottam, mégsem vettetek őrizetbe.56De mindez azért lett, hogy beteljesedjenek a próféták írásai."Akkor a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.57Akik őrizetbe vették Jézust, elvezették őt Kajafáshoz, a főpaphoz. Ott már egybegyűltek az írástudók és a vének.58Péter pedig jókora távolságból követte őt, egészen a főpap udvaráig, és miután bement, ott ült a ház szolgáival, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.59Közben a papi elöljárók és az egész szanhedrin hamis tanúságot keresett Jézus ellen, hogy halálra juttassák,60de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Később aztán előállt kettő,61és ezt mondta:,,Ez az ember azt mondta:Képes vagyok arra, hogy leromboljam az Isten templomát, és felépítsem három nap alatt."62Erre a főpap felállt, és így szólt hozzá:,,Semmit nem válaszolsz?Miről tesznek ezek bizonyságot ellened?"63De Jézus hallgatott. Így hát a főpap ezt mondta neki:,,Az élő Istenre esketlek meg, hogy mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!"64Jézus így szólt hozzá:,,Magad mondtad.Ámde mondom nektek, hogy mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin."65Akkor a főpap megszaggatta felsőruháit, és ezt mondta:,,Káromlást szólt!Mi szükségünk van még tanúkra?Íme!Most hallottátok a káromlást.66Mi a véleményetek?"Azok ezt válaszolták:,,Méltó a halálra!"67Akkor az arcába köptek, és öklükkel ütötték. Mások arcul csapták,68és ezt mondták:,,Prófétálj nekünk, te Krisztus!Ki ütött meg?"69Péter ekkor kinn ült az udvarban, egy szolgálólány pedig odament hozzá, és így szólt:,,Te is a galileai Jézussal voltál!"70De ő ezt mindnyájuk előtt tagadta, ezt mondva: ,,Nem tudom, miről beszélsz."71Miután kiment a kapubejáróhoz, észrevette őt egy másik lány, és így szólt az ott levőkhöz:,,Ez a názáreti Jézussal volt."72És ő ismét tagadta, mégpedig esküvel:,,Nem ismerem azt az embert!"73Kis idő múltán odamentek a közelben álldogálók, és ezt mondták Péternek:,,Bizony te is közülük való vagy, hiszen a tájszólásod is elárul."74Akkor átkozódni meg esküdözni kezdett:,,Nem ismerem azt az embert!"És a kakas azonnal megszólalt.75Péternek pedig eszébe jutottak a szavak, amelyeket Jézus mondott:,,Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem."És kiment, és keservesen sírt.


 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté 21. fejezettől- 25-ig
  2009-11-24 10:34:08, kedd
 
 


Link




Máté 21. fejezet


1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,


2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.


3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.


4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:


5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.


6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,


7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.


8 A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.


9 Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!


10 És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?


11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.


12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.


13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.


14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.


15 A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,


16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?


17 És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.


18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.


19 És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.


20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?


21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;


22 És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.


23 És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?


24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.


25 A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?


26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.


27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.


28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.


29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.


30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.


31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.


32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.


33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.


34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.


35 És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.


36 Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.


37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.


38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.


39 És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.


40 Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?


41 Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.


42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.


43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.


44 És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.


45 És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.


46 És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.



Máté 22

1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:


2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.


3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.


4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.


5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;


6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.


7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.


8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.


9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.


10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.


11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.


12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.


13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.


14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.


15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.


16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.


17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?


18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?


19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.


20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?


21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.


22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.


23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,


24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.


25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;


26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.


27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.


28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.


29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.


30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.


31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:


32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.


33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.


34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;


35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:


36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?


37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.


38 Ez az első és nagy parancsolat.


39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.


40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.


41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,


42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.


43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:


44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.


45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?


46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.


Máté 23


1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,


2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:


3 Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.


4 Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.


5 Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;


6 És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést.


7 És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!


8 Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.


9 Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.


10 Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.


11 Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.


12 Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.


13 De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.


14 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.


15 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.


16 Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.


17 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?


18 És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az.


19 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?


20 A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.


21 És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.


22 És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.


23 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.


24 Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.


25 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel.


26 Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.


27 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.


28 Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.


29 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit.


30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.


31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.


32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!


33 Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?


34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról- városra üldöztök.


35 Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.


36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.


37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.


38 Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.


39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!


Máté 24


1 És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.


2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.


3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?


4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,


5 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.


6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.


7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.


8 Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.


9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.


10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.


11 És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.


12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.


13 De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.


14 És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.


15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):


16 Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;


17 A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;


18 És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.


19 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.


20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:


21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.


22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.


23 Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.


24 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.


25 Ímé eleve megmondottam néktek.


26 Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.


27 Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.


28 Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.


29 Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.


30 És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.


31 És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.


32 A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:


33 Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.


34 Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.


35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.


36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.


37 A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.


38 Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.


39 És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.


40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.


41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.


42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.


43 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.


44 Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.


45 Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?


46 Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.


47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.


48 Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;


49 És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:


50 Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,


51 És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.



Máté 25


1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.


2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.


3 A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;


4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.


5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.


6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!


7 Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.


8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.


9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.


10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.


11 Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.


12 Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.


13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.


14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.


15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.


16 Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.


17 Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.


18 A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.


19 Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.


20 És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.


21 Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.


22 Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.


23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.


24 Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;


25 Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.


26 Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;


27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.


28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.


29 Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.


30 És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.


31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.


32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.


33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.


34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.


35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;


36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.


37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?


38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?


39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?


40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.


41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.


42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;


43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.


44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?


45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.


46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.




 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté 15. fejezettől 20-ig
  2009-11-23 20:10:06, hétfő
 
 

1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.


2 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.


3 Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?


4 E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.


5 És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.


6 Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.


7 Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.


8 Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!


9 Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?


10 Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?


11 Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?


12 Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.


13 Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?


14 Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.


15 Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?


16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.


17 És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.


18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.


19 És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.


20 Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.


21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.


22 És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.


23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.


24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.


25 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.


26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?


27 Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.


28 Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.


Máté 17

1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.


2 És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.


3 És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.


4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.


5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.


6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.


7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!


8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.


9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.


10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?


11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;


12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.


13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.


14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,


15 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.


16 És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.


17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.


18 És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.


19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?


20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.


21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.


22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;


23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.


24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?


25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?


26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.


27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.




Máté 18

1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?


2 És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,


3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.


4 A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.


5 És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.


6 A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.


7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.


8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.


9 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.


10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.


11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.


12 Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?


13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.


14 Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.


15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;


16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.


17 Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.


18 Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.


19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.


20 Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.


21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?


22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.


23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.


24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.


25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.


26 Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.


27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.


28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.


29 Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.


30 De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.


31 Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.


32 Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:


33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?


34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.


35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.




Máté 19

1 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl;


2 És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket.


3 És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?


4 Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,


5 És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.


6 Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.


7 Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?


8 Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.


9 Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.


10 Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.


11 Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott.


12 Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.


13 Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.


14 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.


15 És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét.


16 És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?


17 Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.


18 Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;


19 Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.


20 Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?


21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.


22 Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.


23 Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.


24 Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.


25 A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?


26 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.


27 Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?


28 Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.


29 És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.


30 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.




Máté 20


1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.


2 Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.


3 És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.


4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.


5 Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.


6 Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?


7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.


8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.


9 És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.


10 Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.


11 A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,


12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.


13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?


14 Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.


15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?


16 Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.


17 És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:


18 Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,


19 És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.


20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.


21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.


22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.


23 És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.


24 És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.


25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.


26 De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;


27 És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.


28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.


29 És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.


30 És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!


31 A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!


32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?


33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.


34 Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.





 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté 11fejezettől-15-ig
  2009-11-15 12:04:17, vasárnap
 
  Máté 11. fejezete

1 És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.


2 János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,


3 Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?


4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:


5 A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;


6 És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.


7 Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?


8 Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.


9 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!


10 Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.


11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.


12 A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.


13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.


14 És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.


15 A kinek van füle a hallásra, hallja.


16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,


17 És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.


18 Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.


19 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól.


20 Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg:


21 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.


22 De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.


23 Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.


24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.


25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.


26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.


27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.


28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.


29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.


30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.




Máté 12


1 Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.


2 Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.


3 Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának?


4 Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak?


5 Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?


6 Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.


7 Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.


8 Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.


9 És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.


10 És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.


11 Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?


12 Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.


13 Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik.


14 A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.


15 Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;


16 És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;


17 Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:


18 Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.


19 Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.


20 A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.


21 És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.


22 Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.


23 És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?


24 A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.


25 Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.


26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?


27 És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.


28 Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.


29 Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?


30 A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.


31 Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.


32 Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.


33 Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.


34 Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.


35 A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.


36 De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.


37 Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.


38 Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled.


39 Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.


40 Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.


41 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.


42 Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.


43 Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:


44 Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.


45 Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.


46 Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.


47 És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.


48 Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?


49 És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!


50 Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.




Máté 13

1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.


2 És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.


3 És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,


4 És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.


5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.


6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.


7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.


8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.


9 A kinek van füle a hallásra, hallja.


10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?


11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.


12 Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.


13 Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.


14 És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:


15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.


16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.


17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.


18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.


19 Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.


20 A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;


21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.


22 A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.


23 A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.


24 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;


25 De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.


26 Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.


27 A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?


28 Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?


29 Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.


30 Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.


31 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;


32 A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.


33 Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.


34 Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,


35 Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.


36 Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.


37 Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;


38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.


39 Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.


40 A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.


41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,


42 És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.


43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.


44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.


45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;


46 A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.


47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;


48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.


49 Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.


50 És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.


51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.


52 Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.


53 És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.


54 És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?


55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?


56 És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?


57 És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.


58 Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.




Máté 14



1 Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,


2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.


3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.


4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.


5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.


6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;


7 Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.


8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.


9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.


10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.


11 És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.


12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.


13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.


14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.


15 Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.


16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.


17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.


18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.


19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.


20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.


21 A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.


22 És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.


23 És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.


24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.


25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.


26 És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.


27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!


28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.


29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.


30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!


31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?


32 És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.


33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!


34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.


35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;


36 És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.



Máté 15


1 Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:


2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.


3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?


4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.


5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.


6 És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.


7 Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:


8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.


9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.


10 És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:


11 Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.


12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?


13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.


14 Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.


15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.


16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?


17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?


18 A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.


19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.


20 Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.


21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.


22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.


23 Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.


24 Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.


25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!


26 Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.


27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.


28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.


29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.


30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,


31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.


32 Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.


33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?


34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk.


35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.


36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.


37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.


38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.


39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.


 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté 5-10.fejezetei
  2009-11-11 09:01:10, szerda
 
 


Link

(Máté 6:1-34) Nagyon ügyeljetek rá, hogy igazságosságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok azért, hogy megfigyeljenek benneteket; különben nem lesz jutalmatok égi Atyátoktól. 2 Ezért amikor irgalmas adományokat adsz, ne kürtölj magad előtt, mint ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták már teljes jutalmukat. 3 Te pedig, amikor irgalmas adományokat adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobbod, 4 hogy irgalmas adományaid titokban legyenek; akkor a te Atyád, aki titokban néz, megfizet neked. 5 Ezenkívül amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók; mert ők szívesen imádkoznak a zsinagógákban és a széles utak sarkain állva, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták már teljes jutalmukat. 6 Te azonban, amikor imádkozol, menj be a szobádba, és miután bezártad az ajtódat, imádkozz Atyádhoz, aki rejtve van; akkor a te Atyád, aki titokban néz, megfizet neked. 7 Mikor pedig imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt, mint ahogy a nemzetekből valók teszik, mert ők azt hiszik, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 8 Ne legyetek hát hozzájuk hasonlóvá, mert az Isten, az Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. 9 Ti tehát így imádkozzatok: »Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved. 10 Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is. 11 Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket; 12 és bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. 13 És ne vigyél minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.« 14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek a vétségeiket, égi Atyátok is megbocsát tinektek; 15 míg ha nem bocsátjátok meg az embereknek a vétségeiket, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétségeiteket. 16 Amikor böjtöltök, ne öltsetek többé szomorú arcot, mint a képmutatók, mert ők eltorzítják arcukat, hogy feltűnjön az embereknek, hogy böjtölnek. Bizony mondom nektek, megkapták már teljes jutalmukat. 17 Te pedig, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18 hogy ne az embereknek tűnjön fel, hogy böjtölsz, hanem Atyádnak, aki rejtve van; akkor a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked. 19 Ne gyűjtsetek tovább kincseket magatoknak a földön, ahol moly és rozsda emészt, és ahol tolvajok törnek be és lopnak. 20 Inkább az égben gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol nem törnek be és nem lopnak tolvajok. 21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. 22 A test lámpása a szem. Ha tehát a szemed egyszerű, az egész tested világos lesz, 23 de ha a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha a benned levő világosság valójában sötétség, mily nagy az a sötétség! 24 Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak; mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok rabszolgaként Istennek is, és a Gazdagságnak is. 25 Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy mit fogtok inni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni. Hát nem jelent többet a lélek, mint az eledel, és a test, mint az öltözék? 26 Figyeljétek meg gondosan az ég madarait, mert nem vetnek, nem is aratnak, nem is gyűjtenek tárházakba, égi Atyátok mégis táplálja őket. Hát nem értek ti többet náluk? 27 Ki az közületek, aki aggódásával hozzá tud tenni egyetlen könyöknyit az élettartamához? 28 Az öltözék miatt is miért aggódtok? Okuljatok a mező liliomainak példájából, hogyan növekednek: nem fáradnak, se nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy még Salamon sem öltözködött dicsősége teljében úgy, mint ezek közül egy. 30 Ha pedig a mező növényzetét, amely ma itt van, és holnap a sütőkemencébe dobják, így öltözteti az Isten, vajon nem fog-e sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek? 31 Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« 32 Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre. 33 Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként. 34 Soha ne aggódjatok hát a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai. Minden napnak elég a maga baja.

(Máté 7:1-29) Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek, 2 mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek. 3 Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe? 4 Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: »Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor íme, a saját szemedben gerenda van? 5 Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből. 6 Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy valamikor is megtiporják azokat lábukkal, azután megforduljanak, és széttépjenek benneteket. 7 Állandóan kérjetek, és adnak nektek; állandóan keressetek, és találtok; állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8 Mert mindenki, aki kér, kap, és mindenki, aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyittatik. 9 Ugyan ki az az ember közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? 10 Vagy ha talán halat kér, kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, akkor égi Atyátok mennyivel inkább ad jó dolgokat azoknak, akik kérik őt! 12 Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük; mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták. 13 Menjetek be a szűk kapun; mert széles és tágas az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be; 14 ellenben szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. 15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül prédaleső farkasok. 16 Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket. Tövisről ugye sohasem szednek szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? 17 Hasonlóképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de minden korhadt fa értéktelen gyümölcsöt terem; 18 jó fa nem hozhat értéktelen gyümölcsöt, és korhadt fa sem teremhet jó gyümölcsöt. 19 Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzbe vetnek. 20 Úgy bizony, a gyümölcseikről fogjátok felismerni ezeket az embereket. 21 Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« 23 De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek! 24 Így tehát mindazt, aki hallja e beszédeimet, és cselekszi azokat, értelmes férfihoz fogják hasonlítani, aki sziklára építette a házát. 25 És ömlött az eső, jöttek az árvizek, fújtak a szelek, és nekivágódtak annak a háznak, de nem dőlt össze, mivel sziklára alapozták. 26 Továbbá mindazt, aki hallja e beszédeimet, és nem cselekszi azokat, bolond férfihoz fogják hasonlítani, aki homokra építette a házát. 27 És ömlött az eső, jöttek az árvizek, fújtak a szelek, és nekiütköztek annak a háznak, úgyhogy az összedőlt, teljesen összeomlott." 28 Mikor pedig Jézus befejezte ezeket a beszédeket, olyan hatást ért el, hogy a sokaság ámult a tanítási módján; 29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

(Máté 8:1-34) Miután lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt. 2 És íme, odament egy leprás, és hódolni kezdett neki, ezt mondva: ,,Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani." 3 Így hát kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: ,,Akarom. Tisztulj meg!" És azonnal letisztult a leprája. 4 Jézus ekkor ezt mondta neki: ,,Vigyázz, senkinek ne mondd el, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes kijelölt, tanúságul nekik." 5 Amikor bement Kapernaumba, egy katonatiszt odament hozzá, és kérlelte őt, 6 így szólva: ,,Uram, a szolgám bénultan fekszik a házban, és borzasztó kínjai vannak." 7 Ő így szólt hozzá: ,,Meggyógyítom, mikor odaérek." 8 A katonatiszt így felelt: ,,Uram, nem vagyok én méltó arra, hogy házam fedele alá betérj, hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám. 9 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és alattam is vannak katonák, és az egyiknek azt mondom: »Menj el!«, és elmegy, a másiknak meg: »Gyere ide!«, és odajön, a rabszolgámnak meg: »Tedd ezt!«, és megteszi." 10 Amikor Jézus ezt hallotta, elámult, és így szólt az őt követőkhöz: ,,Az igazságot mondom nektek: senkinél sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. 11 Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd keleti vidékekről és nyugati vidékekről, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában; 12 a királyság fiai ellenben ki fognak vettetni a külső sötétségre. Ott lesz nekik sírás és fogcsikorgatás." 13 Jézus ekkor így szólt a katonatiszthez: ,,Menj. Legyen neked a hited szerint." És a szolga még abban az órában meggyógyult. 14 És amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. 15 Megérintette hát a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgálni kezdett neki. 16 Miután beesteledett, sok, démontól megszállt embert vittek hozzá; ő pedig kiűzte a szellemeket szóval, és meggyógyította mindazokat, akik valamiben szenvedtek, 17 hogy beteljesedjen, ami megmondatott Ézsaiás próféta által, aki így szólt: ,,Ő vette el betegségeinket és hordozta bajainkat." 18 Amikor Jézus látta, hogy sokaság van körülötte, megparancsolta, hogy induljanak el a túlsó partra. 19 És odament egy bizonyos írástudó, és így szólt hozzá: ,,Tanító, követlek téged, bárhová készülsz is." 20 Jézus azonban ezt mondta neki: ,,A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét." 21 A tanítványok közül egy másik aztán így szólt hozzá: ,,Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." 22 Jézus ezt mondta neki: ,,Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el halottaikat." 23 És amikor beszállt egy csónakba, a tanítványai követték őt. 24 És íme, nagy háborgás támadt a tengeren, úgyhogy a csónakot elborították a hullámok; ő azonban aludt. 25 Odamentek hát, és felébresztették, ezt mondva: ,,Uram, ments meg minket, mindjárt elveszünk!" 26 De ő így szólt hozzájuk: ,,Miért vagytok bátortalanok, ti kicsinyhitűek?" Akkor fölkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, és nagy csendesség lett. 27 Az emberek pedig elámultak, és ezt mondták: ,,Miféle ember ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?" 28 Amikor eljutott a túlsó partra, a gadarénusok vidékére, két, démontól megszállt ember jött vele szembe, akik az emléksírok közül jöttek elő; rendkívül vadak voltak, úgyhogy senkinek sem volt bátorsága elhaladni azon az úton. 29 És íme, ezt ordították: ,,Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy a meghatározott idő előtt kínozz minket?" 30 Távol tőlük pedig egy nagy disznócsorda legelészett. 31 Így hát a démonok kérlelni kezdték őt, ezt mondva: ,,Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába." 32 Ezt mondta hát nekik: ,,Menjetek!" Azok kimentek, és belementek a disznókba, és íme, az egész csorda a szakadék felé rohant, és ott a tengerbe zuhant, és a vízbe veszett. 33 A pásztorok pedig elmenekültek, és bemenve a városba, mindenről beszámoltak, ideértve a démontól megszállt emberek esetét is. 34 És íme, az egész város kiment Jézus elé, és látva őt, nyomatékosan kérték, hogy távozzon a területükről.

(Máté 9:1-38) Beszállt tehát a csónakba, átkelt, és elment a maga városába. 2 És íme, odavittek hozzá egy ágyon fekvő béna embert. Jézus a hitük láttán ezt mondta a bénának: ,,Bátorság, gyermekem; megbocsáttattak bűneid." 3 És íme, némelyek az írástudók közül így szóltak magukban: ,,Ez káromlást szól." 4 Jézus pedig ismerve gondolataikat, ezt mondta: ,,Miért gondoltok gonosz dolgokat szívetekben? 5 Például, melyik könnyebb, azt mondani, hogy megbocsáttattak bűneid, vagy azt mondani, hogy kelj fel, és járj? 6 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön bűnöket megbocsátani . . ." Akkor így szólt a bénához: ,,Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és menj haza!" 7 Az pedig felkelt és hazament. 8 Amikor a sokaság látta ezt, félelem szállta meg, és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott embereknek. 9 Amint továbbment onnan Jézus, meglátott egy Máté nevű embert, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: ,,Légy a követőm!" Erre az felkelt, és követte őt. 10 Később, amikor az asztalnál feküdt a házban, íme, sok adószedő meg bűnös jött, és kezdtek letelepedni Jézus és tanítványai társaságában. 11 Látva ezt a farizeusok, mondogatni kezdték a tanítványainak: ,,Miért van az, hogy a tanítótok adószedőkkel és bűnösökkel eszik?" 12 Hallva őket, ezt mondta: ,,Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegségben szenvedőknek viszont igen. 13 Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.« Mert nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam." 14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok szoktunk böjtölni, de a te tanítványaid nem böjtölnek?" 15 Jézus erre ezt mondta nekik: ,,Van-e okuk keseregni a vőlegény barátainak, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, és akkor majd böjtölni fognak. 16 Senki sem varr foltot be nem avatott anyagból régi felsőruhára, mert az erősebb anyag kiszakítana a felsőruhából, és még rosszabb lenne a szakadás. 17 Új bort sem tesznek régi bortömlőkbe; ha pedig megteszik, akkor a bortömlők szétrepednek, a bor kifolyik, és a bortömlők tönkremennek; az új bort inkább új bortömlőkbe teszik, és mindkettő megmarad." 18 Míg ő ezeket mondta nekik, íme, egy bizonyos elöljáró, aki odament, hódolni kezdett neki, és így szólt: ,,A lányom most már biztosan halott, de jöjj, tedd rá a kezed, és életre kel." 19 Jézus akkor felkelt, és követni kezdte őt; ugyanígy a tanítványai is. 20 És íme, egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, odalépett hátulról, és megérintette felsőruhájának rojtozatát; 21 mert ezt mondogatta magában: ,,Ha csak megérintem a felsőruháját, rendbe jövök." 22 Jézus megfordult, és észrevéve őt ezt mondta: ,,Bátorság, leányom; a hited gyógyulást szerzett neked." És az asszony még abban az órában rendbe jött. 23 Mikor pedig Jézus az elöljáró házába ért, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, 24 ezt mondta: ,,Menjetek innen, mert a kislány nem halt meg, hanem alszik." Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. 25 Mikor aztán kiküldték a sokaságot, ő mindjárt bement, megfogta a kislány kezét, az pedig felkelt. 26 Az erről szóló hír persze elterjedt azon az egész vidéken. 27 Amint Jézus továbbment onnan, két vak követte őt, és így kiáltoztak: ,,Irgalmazz nekünk, Dávid Fia!" 28 Miután Jézus bement a házba, a vakok odamentek hozzá, ő pedig megkérdezte tőlük: ,,Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?" Így válaszoltak neki: ,,Igen, Uram." 29 Akkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: ,,Legyen nektek a hitetek szerint." 30 És megnyílt a szemük. Jézus ezenkívül erélyesen megparancsolta nekik: ,,Vigyázzatok, senki meg ne tudja!" 31 De ők, miután kimentek, hírét vitték azon az egész vidéken. 32 Mikor pedig ezek éppen elmentek, íme, odavittek hozzá egy démontól megszállt némát; 33 és miután kiűzte a démont, beszélt a néma. A sokaság bizony csak ámult, és ezt mondta: ,,Soha semmi effélét nem láttak még Izraelben!" 34 De a farizeusok ezt kezdték mondogatni: ,,A démonok uralkodója által űzi ki a démonokat." 35 És Jézus körútra indult minden városba és faluba, tanított a zsinagógáikban, prédikálta a királyság jó hírét, és gyógyított mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot. 36 Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok. 37 Akkor így szólt a tanítványaihoz: ,,Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. 38 Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába."

(Máté 10:1-42) Magához is hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött, hogy kiűzzék azokat, és hogy gyógyítsanak mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot. 2 A tizenkét apostol neve pedig ez: először is Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; 3 Fülöp és Bertalan; Tamás és Máté, az adószedő; Jakab, az Alfeus fia, és Taddeus; 4 a Kananei Simon, és Iskariót Júdás, aki később elárulta. 5 Ezt a tizenkettőt küldte el Jézus, és a következő utasításokat adta nekik: ,,A nemzetek útjára ne térjetek, és szamáriai városba ne menjetek be, 6 hanem inkább újra meg újra Izrael házának elveszett juhaihoz menjetek. 7 Amint mentek, prédikáljatok, és mondjátok: »Elközeledett az egek királysága.« 8 Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9 Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetek erszényébe, 10 se elemózsiás tarisznyát az útra, se két alsóruhát, se sarut, se botot; mert megérdemli a munkás az eledelét. 11 Amely városba vagy faluba csak bementek, járjatok utána, ki méltó abban, és maradjatok ott, míg tovább nem mentek. 12 Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet; 13 és ha méltó a ház, szálljon rá a béke, amelyet kívántok neki, de ha nem méltó, térjen vissza rátok a tőletek való béke. 14 Ahol nem fogad be valaki titeket, és nem figyel szavatokra, ott kimenve abból a házból vagy abból a városból, rázzátok le a port lábatokról. 15 Bizony mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb dolga lesz az ítéletnapon, mint annak a városnak. 16 Íme! Elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek hát óvatosak, mint a kígyók, de ártatlanok, mint a galambok. 17 Vigyázzatok az emberekkel, mert kiszolgáltatnak benneteket helyi törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket. 18 Igen, kormányzók és királyok elé fognak hurcolni benneteket énértem, tanúságul nekik és a nemzeteknek. 19 Amikor azonban kiszolgáltatnak titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy miként vagy mit beszéljetek, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit kell mondanotok; 20 mert nem csupán ti beszéltek, hanem Atyátok szelleme beszél általatok. 21 Továbbá, halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, és gyermekek kelnek fel szüleik ellen, és halálra juttatják őket. 22 És gyűlölet célpontjai lesztek minden ember előtt az én nevem miatt, de aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben. 23 Amikor üldöznek benneteket az egyik városban, meneküljetek a másikba; mert bizony mondom nektek, semmiképpen sem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia megérkezik. 24 A tanítvány nem áll a tanítója felett, sem a rabszolga az ura felett. 25 Elég, ha a tanítvány olyanná lesz, mint a tanítója, és a rabszolga, mint az ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább úgy hívják majd a háznépéhez tartozókat! 26 Ne féljetek hát tőlük; mert nincs olyan elfedett dolog, amely le ne lepleződne, és olyan titok, amely ki ne tudódna. 27 Amit a sötétben mondok el nektek, mondjátok a világosságban; és amit suttogó hangon hallotok, prédikáljátok a háztetőkről. 28 És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. 29 Vajon nem két verebet adnak egy csekély értékű pénzérméért? Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül. 30 Nektek pedig fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. 31 Ne féljetek hát, ti sok verébnél többet értek. 32 Így tehát aki csak megvallja az emberek előtt, hogy egységben van velem, arról én is meg fogom vallani égi Atyám előtt, hogy egységben vagyok vele; 33 de aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is meg fogom tagadni égi Atyám előtt. 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre; nem békét hozni jöttem, hanem kardot. 35 Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és apja között, a leány és anyja között, a fiatal feleség és anyósa között. 36 Az embernek bizony a saját háznépéhez tartozók lesznek ellenségei. 37 Aki jobban vonzódik apjához vagy anyjához, mint énhozzám, nem méltó hozzám; és aki jobban vonzódik fiához vagy leányához, mint énhozzám, nem méltó hozzám. 38 És aki nem fogadja el kínoszlopát, és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja a lelkét, el fogja veszíteni azt, és aki elveszíti a lelkét énértem, meg fogja találni azt. 40 Aki titeket befogad, engem is befogad, és aki engem befogad, azt is befogadja, aki elküldött engem. 41 Aki prófétát fogad be, mert az próféta, próféta jutalmát kapja, és aki igazságos embert fogad be, mert az igazságos ember, igazságos ember jutalmát kapja. 42 És aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet is azért, mert az tanítvány, bizony mondom nektek, semmiképpen nem veszíti el jutalmát."



 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté 1-5. fejezetei
  2009-11-10 09:54:47, kedd
 
 


(Máté 1:1-5:48) Jézus Krisztus történetének a könyve, aki Dávid fia, aki Ábrahám fia:  2 Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob nemzette Júdát és testvéreit;  3 Júda nemzette Pérecet és Zerahot Támártól; Pérec nemzette Hecront; Hecron nemzette Rámot;  4 Rám nemzette Amminádábot; Amminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Sálmont;  5 Sálmon nemzette Boázt Ráhábtól; Boáz nemzette Obedet Ruthtól; Obed nemzette Isait;  6 Isai nemzette Dávidot, a királyt.  Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől;  7 Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Abiját; Abija nemzette Asát;  8 Asa nemzette Josafátot; Josafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Uzziást;  9 Uzziás nemzette Jótámot; Jótám nemzette Aházt; Aház nemzette Ezékiást; 10 Ezékiás nemzette Manassét; Manassé nemzette Ámont; Ámon nemzette Jósiást; 11 Jósiás nemzette Jekóniást és testvéreit a Babilonba való elhurcoltatás idején. 12 A Babilonba való elhurcoltatás után Jekóniás nemzette Sealtielt; Sealtiel nemzette Zorobábelt; 13 Zorobábel nemzette Abiudot; Abiud nemzette Eljákimot; Eljákim nemzette Azort; 14 Azor nemzette Cádókot; Cádók nemzette Akimot; Akim nemzette Eliudot; 15 Eliud nemzette Eleázárt; Eleázár nemzette Mathánt; Mathán nemzette Jákobot; 16 Jákob nemzette Józsefet, Mária férjét. Máriától született Jézus, akit Krisztusnak hívnak. 17 Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcoltatásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcoltatástól a Krisztusig tizennégy nemzedék volt. 18 Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária, amikor jegyben járt Józseffel, várandósnak találtatott a szent szellemtől, még mielőtt egybekeltek. 19 Mária férje, József azonban, minthogy igazságos volt, és nem akarta őt közmegvetésnek kitenni, titokban szándékozott elválni tőle. 20 De miután végiggondolta ezeket, íme, Jehova angyala megjelent neki álomban, és ezt mondta: ,,József, Dávid fia, ne félj otthonodba vinni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, a szent szellemtől van. 21 Fiút szül, és a Jézus nevet add neki, mert ő menti meg népét bűneitől." 22 Mindez valójában azért történt, hogy beteljesedjen, amit Jehova megmondott a prófétája által, aki így szólt: 23 ,,Íme! A szűz teherbe esik, és fiút szül, és az Immánuel nevet adják neki", ami lefordítva azt jelenti: 'Velünk az Isten'. 24 József ekkor felébredt álmából, és úgy tett, ahogy Jehova angyala meghagyta neki: otthonába vitte feleségét. 25 De nem hált vele, míg az fiút nem szült; és József a Jézus nevet adta neki.

2 Miután Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király napjaiban, íme, keleti vidékekről való asztrológusok jöttek Jeruzsálembe, 2 és ezt mondták: ,,Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk a csillagát, amikor keleten voltunk, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." 3 Amikor ezt meghallotta Heródes király, izgatottá vált, és vele együtt egész Jeruzsálem, 4 ezért egybegyűjtve a nép minden papi elöljáróját és írástudóját, kérdezgetni kezdte tőlük, hogy hol kell a Krisztusnak megszületnie. 5 Azok ezt mondták neki: ,,A júdeai Betlehemben; mert így van megírva a próféta által: 6 »És te, ó, Júda földjének Betleheme, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb város a Júdát kormányzók között, mert belőled támad majd valaki, aki kormányoz, aki terelgetni fogja népemet, Izraelt.«" 7 Akkor Heródes titokban hívatta az asztrológusokat, és gondosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét; 8 és amikor elküldte őket Betlehembe, ezt mondta: ,,Menjetek, gondosan kutassatok a kisgyermek után, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki." 9 Azok, miután meghallgatták a királyt, elmentek; és íme, a csillag, amelyet láttak, amikor keleten voltak, előttük ment, mígnem megállt a fölött a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. 10 A csillag láttán bizony nagyon örvendeztek. 11 Mikor aztán bementek a házba, látták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak a gyermeknek. Kincseiket is feltárták, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel azonban isteni figyelmeztetést kaptak álomban, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, más úton mentek vissza földjükre. 13 Miután elmentek, íme, Jehova angyala megjelent álomban Józsefnek, és ezt mondta: ,,Kelj fel, fogd a kisgyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked; mert Heródes keresni készül a kisgyermeket, hogy elpusztítsa." 14 Felkelt tehát, és még az éjjel maga mellé vette a kisgyermeket és anyját, elment Egyiptomba, 15 és ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjen, amit Jehova megmondott a prófétája által, aki így szólt: ,,Egyiptomból hívtam ki a fiamat." 16 Akkor Heródes látva, hogy az asztrológusok túljártak az eszén, nagyon feldühödött, és embereket küldött ki, és megöletett minden fiút Betlehemben és annak egész környékén kétéves kor alatt, a szerint az idő szerint, amelyet gondosan megtudakolt az asztrológusoktól. 17 Akkor beteljesedett, ami megmondatott Jeremiás próféta által, aki így szólt: 18 ,,Hang hallatszott Rámában, sírás és nagy jajveszékelés; Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé." 19 Amikor Heródes meghalt, íme, Jehova angyala megjelent álomban Józsefnek Egyiptomban, 20 és ezt mondta: ,,Kelj fel, fogd a kisgyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert akik a kisgyermek lelkére törtek, halottak." 21 Így hát felkelt, fogta a kisgyermeket és anyját, és bement Izrael földjére. 22 De amikor hallotta, hogy Júdea királyaként Arkelausz uralkodik apja, Heródes helyett, félt odamenni. Miután pedig isteni figyelmeztetést kapott álomban, Galilea területére ment, 23 és megérkezve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjen, ami megmondatott a próféták által: ,,Názáretinek fogják hívni."

3 Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és prédikált Júdea pusztájában, 2 és ezt mondta: ,,Tanúsítsatok megbánást, mert elközeledett az egek királysága." 3 Mert ő az, akiről Ézsaiás próféta által a következő szavakkal beszéltek: ,,Figyeljetek! Valaki kiált a pusztában: »Készítsétek elő Jehova útját! Tegyétek egyenessé ösvényeit!«" 4 Ennek a Jánosnak az öltözéke teveszőrből volt, és derekát bőröv vette körül; az eledele pedig sáska volt, meg vadméz. 5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. 6 Bűneiket nyíltan megvallották, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7 Amikor meglátta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, ezt mondta nekik: ,,Ti viperafajzatok, ki szólt nektek, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megbánáshoz illő gyümölcsöt, 9 és ne merészeljétek magatokban azt mondani: »Nekünk Ábrahám az atyánk.« Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is képes gyermekeket támasztani Ábrahámnak. 10 A fejsze már a fák gyökerén van; minden fát tehát, amely nem terem jó gyümölcsöt, ki fognak vágni, és tűzbe fognak vetni. 11 Én vízzel keresztellek titeket megbánásotok miatt, de aki utánam jön, erősebb nálam, akinek saruját sem vagyok méltó levenni. Az majd szent szellemmel és tűzzel fog keresztelni titeket. 12 Szórólapátja a kezében van, és teljesen meg fogja tisztítani szérűjét, és begyűjti búzáját a tárházba, de a polyvát elégeti olthatatlan tűzzel." 13 Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. 14 De János megpróbálta visszatartani őt, így szólva: ,,Nekem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz énhozzám?" 15 Jézus ezt felelte neki: ,,Engedd ez alkalommal, mert így illik teljesítenünk mindazt, ami igazságos." Akkor nem tartotta tovább vissza őt. 16 Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből; és íme, az egek megnyíltak, és látta, amint Isten szelleme alászáll, mint egy galamb, és leereszkedik rá. 17 Íme, hang is hallatszott az egekből, amely így szólt: ,,Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek."

4 Akkor a szellem felvezette Jézust a pusztába, hogy az Ördög megkísértse őt. 2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, megéhezett. 3 Ekkor a Kísértő odament, és ezt mondta neki: ,,Ha Isten fia vagy, mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré." 4 De ő ezt felelte: ,,Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik.«" 5 Akkor az Ördög magával vitte őt a szent városba, odaállította a templom párkányára, 6 és ezt mondta neki: ,,Ha Isten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van írva: »Parancsot ad felőled angyalainak, és tenyerükön fognak hordozni, hogy soha ne üsd kőbe a lábad.«" 7 Jézus így szólt hozzá: ,,Viszont meg van írva: »Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet.«" 8 Ismét magával vitte őt az Ördög, most egy rendkívül magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát és azok dicsőségét, 9 majd ezt mondta neki: ,,Mindezeket neked adom, ha leborulsz, és imádatot mutatsz be nekem." 10 Akkor Jézus így szólt hozzá: ,,Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«" 11 Akkor elhagyta őt az Ördög, és íme, angyalok jöttek, és szolgálni kezdtek neki. 12 Mikor pedig hallotta, hogy Jánost letartóztatták, elment Galileába. 13 Miután Názáretet elhagyta, Kapernaumba ment, és ott letelepedett a tenger mellett, Zebulon és Naftali területén, 14 hogy beteljesedjen, ami megmondatott Ézsaiás próféta által, aki így szólt: 15 ,,Ó, Zebulon földje és Naftali földje a tenger útja mentén, a Jordánon túl, a nemzetek Galileája! 16 A sötétségben ülő nép nagy világosságot látott, és akik a halál árnyékának földjén ültek, azoknak világosság támadt." 17 Ettől fogva kezdett Jézus prédikálni, ezt mondva: ,,Tanúsítsatok megbánást, mert elközeledett az egek királysága." 18 A Galileai-tenger mellett járva meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívnak, és testvérét, Andrást, amint halászhálót eresztettek a tengerbe, mert halászok voltak. 19 És ezt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket." 20 Azok rögtön otthagyták a hálókat, és követték őt. 21 És továbbmenve onnan másik két testvért látott, Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, akik a csónakban apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javítgatták, és elhívta őket. 22 Azok is rögtön otthagyták a csónakot és apjukat, és követték őt. 23 Aztán körös-körül bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, prédikálta a királyság jó hírét, és gyógyított mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot a nép között. 24 És eljutott a híre Szíria egész területére; és hozzá vitték mindazokat, akik valamiben szenvedtek, akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek, a démontól megszálltakat, az epilepsziásokat és a bénákat, ő pedig meggyógyította őket. 25 Ezért nagy sokaság követte őt Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

5 Amikor látta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá a tanítványai; 2 ő pedig megnyitotta a száját, és tanítani kezdte őket, ezt mondva: 3 ,,Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mivel övék az egek királysága. 4 Boldogok, akik keseregnek, mivel meg fognak vigasztaltatni. 5 Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet. 6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot, mivel megelégítik őket. 7 Boldogok az irgalmasok, mivel irgalmasságra fognak találni. 8 Boldogok a tiszta szívűek, mivel látni fogják az Istent. 9 Boldogok a békeszerzők, mivel »Isten fiainak« fogják őket hívni. 10 Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mivel övék az egek királysága. 11 Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. 12 Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben; hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. 13 Ti vagytok a föld sója; de ha a só elveszíti az erejét, hogyan adják vissza sósságát? Semmire sem jó többé, csak arra, hogy kidobják és megtiporják az emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyen fekvő várost. 15 Az emberek, ha lámpát gyújtanak, nem a véka alá helyezik, hanem a lámpatartóra, és fénylik mindazoknak, akik a házban vannak. 16 Hasonlóképpen engedjétek fényleni világosságotokat az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőséget adjanak égi Atyátoknak. 17 Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem betölteni; 18 mert bizony mondom nektek, hogy előbb múlna el az ég és a föld, mint hogy a legkisebb betűből e g y is, vagy egy betű egyetlen írásjele is elmúljon valamiképpen a Törvényből, s ne történjen meg minden. 19 Aki tehát megszegi e legkisebb parancsolatok egyikét, és aszerint tanítja az embereket, azt az egek királyságára »legkevésbé méltónak« fogják hívni. Aki viszont cselekszi és tanítja ezeket, azt az egek királyságára »méltónak« fogják hívni. 20 Mert mondom nektek, hogy ha az igazságosságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába. 21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne gyilkolj; aki pedig gyilkosságot követ el, számot kell hogy adjon a törvényszéknek.« 22 Én azonban azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragtartó testvérével szemben, számot kell hogy adjon a törvényszéknek; aki pedig megvetéssel teli, minősíthetetlen szóval illeti a testvérét, számot kell hogy adjon a Legfelsőbb Törvényszéknek; míg aki azt mondja: »Te hitvány bolond!«, méltó a tüzes gyehennára. 23 Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, 24 hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel, és amikor visszajöttél, akkor ajánld fel az ajándékodat. 25 Légy kész hamar rendezni a dolgokat azzal, akinek peres panasza van ellened, míg az úton együtt vagy vele, nehogy a panaszos valamiképpen kiszolgáltasson a bírónak, a bíró meg a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. 26 Bizony mondom neked, biztos, hogy nem jössz ki onnan, míg meg nem fizetted az utolsó, igen csekély értékű pénzérmét is. 27 Hallottátok, hogy megmondatott: »Ne kövess el házasságtörést.« 28 Én pedig azt mondom nektek, mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében. 29 Ha pedig a jobb szemed botlásba visz téged, vájd ki, és dobd el magadtól. Mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, mint hogy egész testedet a gyehennába vessék. 30 Ugyanígy, ha a jobb kezed visz botlásba, vágd le, és dobd el magadtól. Mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, mint hogy egész tested a gyehennába jusson. 31 Ezenkívül megmondatott: »Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet.« 32 Én azonban azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elválik feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el. 33 Hallottátok továbbá, hogy megmondatott a régieknek: »Ne esküdjél úgy, hogy nem teljesíted, hanem teljesítsed fogadalmaidat Jehovának.« 34 Én azonban azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek, se az égre, mert az az Isten trónja, 35 se a földre, mert az a lábzsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. 36 A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszálat sem tudsz fehérré vagy feketévé tenni. 37 Hanem beszédetekben legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem, mert ami ezeken felül van, a gonosztól van. 38 Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért és fogat fogért.« 39 Én azonban azt mondom nektek, hogy ne álljatok ellen annak, aki gonosz, hanem aki arcul csap a jobb orcádon, annak fordítsd oda a másikat is. 40 És ha valaki pereskedni akar veled, és magának akarja az alsóruhádat, engedd át neki a felsőruhádat is; 41 és ha valaki, akinek hatalma van, szolgálatra kényszerít egy mérföldre, menj el vele kettőre. 42 Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el attól, aki kölcsön akar kérni tőled kamatmentesen. 43 Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« 44 Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, 45 hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok, mivel ő felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is. 46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Nemde az adószedők is ugyanezt teszik? 47 És ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde ugyanezt teszik a nemzetekből valók is? 48 Ezért hát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti égi Atyátok tökéletes.


 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté 24 fejezet
  2007-12-03 11:52:41, hétfő
 
  Máté Evangyélioma 24. rész

Jeruzsálem elpusztulásáról, Krisztus visszajövetelértől és a világ végéről.
Intés vigyázásra

1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
29. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
31. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
34. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
36. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
40. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
41. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.


 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
Máté 19 fejezet
  2007-11-28 10:34:14, szerda
 
  Máté Evangyélioma 19. rész

1. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl;
2. És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket.
3. És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?
4. Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,
5. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
6. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.
7. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?
8. Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
9. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.
10. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.
11. Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott.
12. Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.
13. Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.
14. Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.
15. És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét.
16. És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17. Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19. Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21. Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
22. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
23. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
24. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
25. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
26. Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
27. Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?
28. Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.
29. És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.
30. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.



 
 
0 komment , kategória:  KeresztényGörögIratok/Máté  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 64 db bejegyzés
Összes: 7486 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 232
  • e Hét: 2265
  • e Hónap: 6364
  • e Év: 19007
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.