Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Márk evangéliuma 1 fejezet 1-45-ig terjedő fejezetei
  2016-09-21 20:46:34, szerda
 
  1fejezet (Márk 1:1-45)

1A Jézus Krisztusról szóló jó hír kezdete:2Mint ahogy meg van írva Ézsaiás prófétánál -,,(Íme!Elküldöm követemet színed előtt, aki előkészíti utadat.)3Figyeljetek! Valaki kiált a pusztában:Készítsétek elő Jehova útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!"-,4megjelent a keresztelő János a pusztában, prédikálva a keresztséget, mint ami a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképe.5Kiment pedig hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Bűneiket nyíltan megvallották, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.6János pedig teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, és sáskát meg vadmézet evett.7És így prédikált:,,Énutánam olyasvalaki jön, aki erősebb nálam;nem vagyok méltó arra, hogy lehajoljak, és megoldjam a saruszíját.8Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig majd szent szellemmel fog keresztelni titeket."9Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban.10És azonnal, ahogy feljött a vízből, látta, amint az egek szétnyílnak, és a szellem, mint egy galamb, leszáll rá;11és hang hallatszott az egekből:,,Te vagy az én szeretett Fiam; helyesellek téged."12A szellem pedig azonnal arra késztette, hogy menjen a pusztába.13Így negyven napig a pusztában maradt, s eközben Sátán kísértette őt, és a vadállatokkal volt, de az angyalok szolgáltak neki.14Miután pedig Jánost letartóztatták, Jézus Galileába ment, prédikálta az Isten jó hírét,15és ezt mondta:,,Betelt a meghatározott idő, és elközeledett az Isten királysága. Tanúsítsatok megbánást, és higgyetek a jó hírben!"16A Galileai-tenger mellett járva meglátta Simont és Andrást, Simon testvérét, amint kivetették hálóikat a tengerbe, mert halászok voltak.17Ekkor Jézus ezt mondta nekik:,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket."18Azok pedig rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt.19Miután egy kissé továbbhaladt, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint épp a hálóikat javítgatták a csónakjukban,20és habozás nélkül elhívta őket. Erre ők otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal a csónakban, és elmentek őutána.21És Kapernaumba vitt az útjuk. Alighogy eljött a sabbat, bement a zsinagógába, és tanítani kezdett.22És elámultak a tanítási módján, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.23És éppen volt a zsinagógájukban egy ember, aki tisztátalan szellem hatalma alatt állt, és így kiabált:24,,Mi közünk hozzád, názáreti Jézus?Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?Pontosan tudom, ki vagy:az Isten Szentje."25Jézus azonban megdorgálta:,,Hallgass, és menj ki belőle!"26A tisztátalan szellem pedig, miután rángást hozott rá, és teljes erejéből üvöltött, kiment belőle.27Az emberek pedig mindnyájan annyira meg voltak döbbenve, hogy tanakodni kezdtek maguk között:,,Mi ez?Új tanítás!Hatalommal parancsol még a tisztátalan szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki."28Így a róla szóló hír azonnal elterjedt mindenfelé az egész környéken Galileában.29És azonnal kimentek a zsinagógából, s Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András otthonába mentek.30Simon anyósa pedig lázas betegen feküdt, és rögtön szóltak Jézusnak felőle.31Odamenve hozzá, felsegítette őt a kezénél fogva;és a láz elhagyta őt, és szolgálni kezdett nekik.32Miután leszállt az este, és a nap már lenyugodott, kezdték odavinni hozzá a betegeket mind, és a démontól megszálltakat;33és az egész város összegyülekezett közvetlenül az ajtónál.34Így sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek, és sok démont kiűzött, de nem engedte a démonokat beszélni, mert azok tudták, hogy ő Krisztus.35Kora reggel pedig, amikor még sötét volt, felkelt, kiment, egy elhagyatott helyre távozott, és ott imádkozni kezdett.36Simon és a vele levők azonban utánasiettek,37megtalálták, és ezt mondták neki:,,Mindenki téged keres."38De ő így szólt hozzájuk:,,Menjünk valahova máshova, a közeli kisvárosokba, hogy ott is prédikáljak, mert ebből a célból jöttem."39El is ment, és prédikált a zsinagógáikban szerte egész Galileában, és kiűzte a démonokat.40Odament hozzá egy leprás is, és kérlelte őt, sőt térdre borult, úgy mondta neki:,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani."41Erre szánalomra indult, kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá:,,Akarom. Tisztulj meg!"42És azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult.43Jézus pedig szigorúan ráparancsolva, rögtön elküldte,44és ezt mondta neki:,,Vigyázz, senkinek ne mondj el semmit, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a megtisztulásodért azt, amit Mózes meghagyott, tanúságul nekik."45Ám az, miután elment, kezdte széles körben híresztelni a dolgot, és mindenfelé terjeszteni, úgyhogy Jézus nyilvánosan már be se mehetett egy városba sem, ezért inkább kint maradt, elhagyatott helyeken. De azért továbbra is jöttek hozzá mindenfelől.


 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
Márk evangéliuma 4. fejezet 1-41-ig terjedő versei
  2016-09-21 20:43:33, szerda
 
  4. fejezet (Márk evangéliuma 4:1-41)

1zután ismét tanítani kezdett a tenger mellett.És nagyon nagy sokaság gyülekezett össze hozzá, úgyhogy beszállt egy csónakba, és a tengeren tartózkodott, az egész sokaság pedig a tenger mellett, a parton volt.2Sok dolgot kezdett nekik tanítani szemléltetésekkel, és tanításában ezt mondta nekik:3,,Figyeljetek! Íme, a magvető kiment vetni.4Amint vetett, némelyik mag az útfélre esett, majd jöttek a madarak, és felették.5Más mag sziklás helyre esett, ahol persze nem volt sok földje, és azonnal szárba szökkent, mert nem volt mély a földje.6De amikor felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.7Más mag pedig a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és megfojtották, így nem hozott termést.8Más magok pedig a jó földbe estek, s felnőve és gyarapodva termést kezdtek hozni, és teremtek harmincszorosan, hatvanszorosan és százszorosan."9Majd hozzátette:,,Akinek van füle a hallásra, hallja!"10Amikor aztán egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt kérdezgetni kezdték őt a szemléltetésekről.11Erre ezt mondta nekik:,,Nektek megadatott az Isten királyságának szent titka, de a kívülállóknak minden szemléltetésekben adatik,12hogy még ha néznek is, nézzenek, de ne lássanak, és még ha hallanak is, halljanak, de ne fogják fel az értelmét, és nehogy valaha is megtérjenek, és megbocsátást nyerjenek."13Továbbá ezt mondta nekik:,,Ha nem értitek ezt a szemléltetést, akkor miképpen fogjátok megérteni a többit?14A magvető a szót veti.15Ezek pedig az útfélen levők, ahová vetik a szót, de mihelyt meghallják azt, eljön Sátán, és elveszi a beléjük vetett szót.16És hasonlóképpen ezek a sziklás helyekre vetettek: mihelyt meghallják a szót, örömmel fogadják.17De mivel nincsen gyökér bennük, csak egy ideig maradnak meg, azután mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, elbotlanak.18Vannak még mások is, a tövisek közé vetettek;ezek azok, akik hallják a szót,19de ennek a világrendszernek az aggodalmai, a gazdagság megtévesztő hatalma és az egyéb dolgok utáni kívánságok a szívükbe hatolnak, és megfojtják a szót, és az gyümölcstelenné válik.20Végezetül, a jó földbe vetettek azok, akik figyelnek a szóra, kedvezően fogadják, és gyümölcsöt teremnek harmincszorosan, hatvanszorosan és százszorosan."21Ezután így szólt hozzájuk:,,Vajon azért hoznak lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá tegyék?Nem azért hozzák, hogy a lámpatartóra tegyék?22Mert semmi sincs elrejtve másért, mint hogy lelepleződjék;semmit sem lepleztek el gondosan másért, mint hogy nyilvánosságra kerüljön.23Akinek van füle a hallásra, hallja!"24Továbbá ezt mondta nekik:,,Figyeljetek oda arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek, igen, többet is adnak hozzá nektek.25Mert akinek van, annak még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van."26Ezután így folytatta:,,Ily módon az Isten királysága éppen olyan, mint amikor egy ember elveti a magot a földbe,27és éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudja.28A föld saját magától hoz termést fokozatosan, először a zöld sarjat, azután a kalászt, végül a teljes szemet a kalászban.29Mihelyt pedig a termés engedi, az ember nekiereszti a sarlót, mert eljött az aratás ideje."30Ezután így szólt:,,Mihez hasonlítsuk az Isten királyságát, vagy milyen szemléltetésben ábrázoljuk?31A mustármaghoz hasonló, amely, mikor elvetették a földbe, a legapróbb volt minden mag közül a földön,32de miután elvetették, felnő, és nagyobb lesz minden más zöldségfélénél, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyéka alatt helyet találhatnak, ahol letelepedhetnek."33Sok ilyen szemléltetéssel beszélt nekik a szóról, ahhoz mérten, ahogy képesek voltak figyelni.34Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.35Azon a napon, miután leszállt az este, ezt mondta nekik:,,Menjünk át a túlpartra!"3Miután tehát elbocsátották a sokaságot, elvitték őt csónakban, ahol volt;és más csónakok is voltak vele.37Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok újra meg újra becsaptak a csónakba, úgyhogy az kis híján megtelt.38De ő a csónak hátsó részében volt, és egy párnán aludt. Felébresztették hát, és ezt mondták neki:,,Tanító, nem törődsz azzal, hogy mindjárt elveszünk?"39Ekkor felkelt, megdorgálta a szelet, és ezt mondta a tengernek:,,Hallgass!Némulj el!"És a szél elült, és nagy csendesség lett.40Erre így szólt hozzájuk:,,Miért vagytok bátortalanok?Még mindig nincs hitetek?!41De ők szokatlanul nagy félelmet éreztek, és ezt mondták egymásnak:,,Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?"



 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
Márk evangéliuma 6. fejezete
  2016-09-21 20:40:35, szerda
 
  6. fejezet (Márk 6:1-56)

1s elment onnan, s a hazájába ért, a tanítványai pedig követték.2Amikor sabbat lett, elkezdett tanítani a zsinagógában;és a legtöbben azok közül, akik figyeltek, ámultak, és ezt mondták:,,Honnan vette ez az ember ezeket? Miféle bölcsesség adatott ennek, és miféle hatalmas cselekedetek mennek végbe a keze által?3Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére?És nincsenek-e itt velünk a húgai?"Úgyhogy megbotránkoztak benne.4Jézus erre ezt mondta nekik:,,Nincs próféta tisztesség nélkül, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában."5Nem is vihetett ott véghez egyetlen hatalmas cselekedetet sem azon kívül, hogy meggyógyított néhány beteges embert a kezét rájuk téve.6Valóban csodálkozott hitetlenségükön.Azután bejárta a környező falvakat, és tanított.7Majd magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte kiküldeni őket kettesével, s hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött.8És utasította őket, hogy semmit se vigyenek az útra egy boton kívül, se kenyeret, se elemózsiás tarisznyát, se rézpénzt az övük erszényében,9hanem kössenek sarut, és ne viseljenek két alsóruhát.10Ezenkívül ezt mondta nekik:,,Ha valahol bementek valaki otthonába, maradjatok ott, míg el nem mentek arról a vidékről.11És amely vidék nem fogad be titeket, és nem is hallgat meg benneteket, elmenve onnan, rázzátok le a port, ami a lábatokhoz tapadt, tanúságul nekik."12Azzal elindultak, és prédikáltak, hogy az emberek megbánást tanúsíthassanak;13sok démont kiűztek, és sok beteges embert megkentek olajjal, s meggyógyították őket.14Ez pedig Heródes király fülébe jutott, mert Jézus neve közismertté lett, és az emberek ezt mondogatták:,,A keresztelő János támadt fel a halottak közül, és emiatt képes hatalmas cselekedeteket véghezvinni."15Mások meg azt mondták:,,Illés az."Ismét mások ezt mondták:,,Próféta ez;mintha egy lenne a próféták közül."16De amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt:,,Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel."17Mert annak idején maga Heródes küldte ki embereit, és tartóztatta le Jánost, és vetette börtönbe megkötözve Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége - mivelhogy feleségül vette őt.18János ugyanis újra meg újra megmondta Heródesnek:,,Nem lehet a tied a testvéred felesége."19Heródiás azonban haragot táplált iránta, és meg akarta ölni, de nem tudta.20Mert Heródes félt Jánostól, igazságos és szent férfinak ismerve őt, és védelmébe vette. S miután meghallgatta, nem is tudta, mitévő legyen, mégis örömest hallgatta azután is.21Ám eljött egy alkalmas nap, amikor Heródes vacsorát adott a születésnapján a főrangú embereinek, a katonai parancsnokoknak és Galilea első embereinek.22Ugyanennek a Heródiásnak a leánya pedig bement, és táncolt, és kedvére volt Heródesnek meg azoknak, akik vele együtt telepedtek asztalhoz. A király ezt mondta a leánynak:,,Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked."23Igen, megesküdött neki:,,Amit csak kérsz tőlem, megadom neked, akár a királyságom felét is."24Ő pedig kiment, és így szólt az anyjához:,,Mit kérjek?"Az ezt mondta:,,A keresztelő János fejét."25A leány azonnal besietett a királyhoz, és előadta a kérését:,,Azt akarom, hogy nyomban add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét."26Bár a király mélységesen bánatos lett, mégsem akarta visszautasítani őt, az esküire és az asztalhoz telepedettekre való tekintettel.27Így aztán a király azonnal elküldött egy testőrt, és megparancsolta neki, hogy hozza el János fejét.Az pedig elment, és lefejezte őt a börtönben,28és elhozta a fejét egy tálcán, odaadta a leánynak, a leány pedig odaadta az anyjának.29Amikor a tanítványai ezt meghallották, eljöttek, és elvitték a holttestét, és egy emléksírba fektették.30Az apostolok pedig egybegyűltek Jézus elé, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.31Erre ő ezt mondta nekik:,,Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek meg egy kicsit."Mert sokan jöttek-mentek, és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek.32Így hát elmentek a csónakkal magukban egy elhagyatott helyre.33De az emberek látták, hogy elmennek, és sokan megtudták, s minden városból odasiettek gyalog, és megelőzték őket.34És amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok;és kezdte őket sok mindenre tanítani.35Ekkor már későre járt az idő;és odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták:,,Félreeső ez a hely, és későre jár már az idő.36Küldd el őket, hogy elmenjenek a környező tanyákra meg falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót."37Így felelt nekik:,,Ti adjatok nekik enni!"Erre megkérdezték tőle:,,Menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, s azt adjuk enni az embereknek?"38Ezt mondta nekik:,,Hány kenyeretek van?Menjetek, nézzétek meg!"Miután kiderítették, ezt mondták:,,Öt, és még két halunk."39És utasította az összes embert, hogy telepedjenek le csoportonként a zöld fűre.40Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban.41Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket, és kezdte a tanítványoknak adni azokat, hogy tegyék az emberek elé, majd elosztotta a két halat mindenkinek.42Így hát mindannyian ettek, és jóllaktak;43végül összeszedték a darabokat, tizenkét teli kosárral, a halakat nem számítva.44Egyébiránt ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett.45Majd azonnal sürgette a tanítványait, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek át előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő maga elbocsátja a sokaságot.46Miután pedig elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon.47Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.48Látva, hogy küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrszolgálata körül feléjük közeledett a tengeren járva;de el akart menni mellettük.49Amikor meglátták őt a tengeren járni, azt gondolták:,,Káprázat ez!"És hangosan felkiáltottak.50Mert mindannyian látták, és nyugtalanná váltak. Ő azonban rögtön beszélt velük, és ezt mondta nekik:,,Bátorság, én vagyok az, ne féljetek!"51Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél. Ezen nagyon álmélkodtak magukban,52mert nem fogták fel a kenyerek jelentését, hanem szívük továbbra is el volt tompulva, és nem értették meg.53Amikor átkelve partot értek, Genezáretbe jutottak, s a közelben vetettek horgonyt.54De mihelyt kiszálltak a csónakból, az emberek felismerték őt,55és futva bejárták azt az egész vidéket, és a betegségben szenvedőket elkezdték hordágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint volt.56És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket letették a piacterekre, és esdve kérték őt, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát hadd érintsék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.



 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
Márk evangéliuma 7-11-ig terjedő fejezetei
  2016-09-21 20:02:50, szerda
 
  7. fejezet

1Köréje gyűltek pedig a farizeusok, és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek.2Amikor látták, hogy némelyik tanítványa beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel eszik3 - ugyanis a farizeusok és a zsidók általában nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, mivel erősen ragaszkodnak a régiek hagyományához,4és amikor megjönnek a piacról, nem esznek addig, amíg meghintve magukat meg nem mosakszanak; és sok egyéb hagyomány van, melyeket azért vettek át, hogy erősen ragaszkodjanak hozzájuk: poharak, kancsók, rézedények bemerítése -,5akkor ezek a farizeusok és írástudók megkérdezték tőle:,,Miért van az, hogy a tanítványaid nem járnak a régiek hagyománya szerint, hanem beszennyezett kézzel étkeznek?"6Ő ezt mondta nekik:,,Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva:Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.7Hiába imádnak engem, mert tanokként emberek parancsait tanítják.8Az Isten parancsolatát elhagyva, az emberek hagyományához ragaszkodtok erősen."9Ezután még ezt is mondta nekik:,,Ügyesen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a magatok hagyományát.10Mózes például azt mondta:Tiszteld apádat és anyádat, és:Aki szidalmazza apját vagy anyját, halállal lakoljon.11De ti ezt mondjátok: »Ha egy ember azt mondja apjának vagy anyjának:Amim van, amivel hasznodra lehetnék, az korbán (vagyis Istennek odaszentelt ajándék)...,12már nem hagyjátok, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért,13és ezzel érvénytelenné teszitek az Isten szavát a hagyományotok által, melyet továbbadtatok. És sok effélét tesztek."14Majd ismét magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk:,,Figyeljetek rám mindannyian, és értsétek meg, miről van szó.15Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja őt beszennyezni, hanem ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert."16 - 17Mikor pedig a sokaságot elhagyva bement egy házba, a tanítványai kérdezgetni kezdték a szemléltetésről.18Erre ezt mondta nekik:,,Ti sem fogjátok fel, mint ahogy ők sem? Nem vagytok tisztában vele, hogy semmi olyan, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja beszennyezni,19mivel nem a szívébe megy, hanem a beleibe, és az emésztőgödörbe megy ki?"Ilyenformán minden eledelt tisztának nyilvánított.20Továbbá ezt mondta:,,Ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert;21mert belülről, az emberek szívéből jönnek elő ártalmas okoskodások: paráznaságok, tolvajlások, gyilkosságok,22házasságtörések, mohó kívánságok, gonosztettek, csalárdság, gátlástalan viselkedés, irigy szem, káromlás, gőg, esztelenség.23Ezek a gonoszságok mind belülről erednek, és beszennyezik az embert."24Onnan fölkerekedve Tírusz és Szidón tájékára ment. Bement egy házba, és nem akarta, hogy bárki is megtudja ezt. De nem tudott észrevétlen maradni,25mert egy asszony, akinek a kislányában tisztátalan szellem volt, amint hallott róla, hogy ott van, eljött, és leborult a lábához.26Az asszony görög volt, szíroföníciai nemzetiségű. És egyre csak kérlelte, hogy űzze ki a démont a lányából.27De ő ekkor így szólt hozzá:,,Előbb hadd lakjanak jól a gyermekek, mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és odavetni a kiskutyáknak."28Ám az így felelt neki:,,Igen, uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt a kicsiny gyermekek lehullajtotta morzsákból."29Erre ő ezt mondta neki:,,Mivel ezt mondtad, menj, a démon kiment a lányodból."30Így hát az asszony hazament, és a kisgyermeket az ágyra fektetve találta, és a démon már kiment belőle.31Amikor pedig visszafelé tartott Tírusz tájékáról, Szidónon át a Galileai-tengerhez ment, Dekapolisz tájékán keresztül.32Itt odavittek hozzá egy nehezen beszélő süketet, és kérlelték, hogy tegye rá a kezét.33Ő elvitte őt a sokaságtól külön, és ujját a férfi fülébe tette, majd miután köpött, megérintette annak nyelvét.34És feltekintve az égre, mélyet sóhajtott, és ezt mondta neki:,,Effata",azaz,,Nyílj meg!"35Erre a férfi füle megnyílt, nyelvének köteléke megoldódott, és rendesen kezdett beszélni.36Ekkor Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek; de minél inkább megparancsolta nekik, annál inkább híresztelték.37És valóban szerfölött ámultak, és ezt mondták:,,Mindent jól cselekedett. Még a süketeket is hallóvá teszi, a némákat pedig beszélővé."

8. fejezet
1Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság volt ott, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:2,,Szánalmat érzek a sokaság iránt, mert három napja immár, hogy mellettem vannak, és nincs mit enniük;3és ha étlen küldöm őket haza, kidőlnek az úton. Hiszen némelyek közülük messziről jöttek."4A tanítványai azonban így válaszoltak neki:,,Honnan lesz képes bárki is itt, egy félreeső helyen jóllakatni ezeket az embereket kenyérrel?"5Mégis megkérdezte tőlük:,,Hány kenyeretek van?"Ők ezt mondták:,,Hét."6Ekkor utasította a sokaságot, hogy telepedjenek le a földre, majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és kezdte a tanítványainak adni, hogy tegyék eléjük, ők pedig a sokaság elé tették.7Volt néhány halacskájuk is, és miután megáldotta ezeket, azt mondta nekik, hogy ezeket is tegyék eléjük.8Így hát ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat, hét teli élelmiszeres kosárral,9pedig mintegy négyezren voltak. Végül elküldte őket.10Utána azonnal csónakba szállt a tanítványaival, és Dalmanuta vidékére jutott.11Itt kijöttek a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, égből való jelt követelve tőle, hogy próbára tegyék.12Így hát szellemétől indíttatva mélyen sóhajtott, és így szólt:,,Miért akar jelt ez a nemzedék? Bizony mondom, nem adatik jel ennek a nemzedéknek."13Azzal otthagyta őket, ismét csónakba szállt, és elment a túlsó partra.14Történt, hogy elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és egy kenyéren kívül nem volt náluk semmi a csónakban.15Ő pedig ezt a határozott utasítást adta nekik:,,Tartsátok nyitva a szemeteket, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!"16Így hát beszélgetni kezdtek egymással arról, hogy nincs kenyerük.17Észrevéve ezt, így szólt hozzájuk:,,Miért beszélgettek arról, hogy nincs kenyeretek?Még mindig nem fogjátok fel, és nem értitek, hogy ez mit jelent?El van tompulva a szívetek, és nem értitek?18Van szemetek, és mégsem láttok;van fületek, és mégsem hallotok?És nem emlékeztek,19hogy amikor megtörtem az öt kenyeret az ötezer embernek, hány kosarat szedtetek tele darabokkal?"Ezt mondták neki:,,Tizenkettőt."20,,Amikor megtörtem a hetet a négyezernek, hány élelmiszeres kosarat szedtetek tele darabokkal?"Ezt mondták neki:,,Hetet."21Erre így szólt hozzájuk:,,Még mindig nem értitek, miről van szó?"22Azután megérkeztek Betsaidába. Itt egy vakot hoztak hozzá, és kérlelték őt, hogy érintse meg.23Ő pedig kézen fogta a vakot, kivezette a falun kívülre, azután a szemére köpve rátette a kezét, és kérdezni kezdte őt:,,Látsz valamit?"24A férfi feltekintett, és ezt mondta:,,Embereket látok, mert mintha fákat látnék, de járkálnak."25Akkor ismét rátette a kezét a férfi szemére, és az tisztán látott, rendbe jött, és mindent világosan látott.26Így aztán hazaküldte, és ezt mondta:,,De ne menj be a faluba!"27Jézus és a tanítványai pedig elindultak Cezárea Filippi falvaiba, és útközben kérdezgetni kezdte tanítványaitól:,,Kinek mondanak engem az emberek?"28Ők ezt mondták neki:,,Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, megint mások a próféták egyikének."29És feltette nekik a kérdést:,,Hát ti kinek mondotok engem?"Péter így válaszolt neki:,,Te vagy a Krisztus."30Erre ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak őróla.31Arra is tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a papi elöljárók és az írástudók, és meg kell öletnie, és három nappal később fel kell támadnia.32Ezt bizony nyíltan kijelentette. Péter azonban félrevonta, és dorgálni kezdte.33Ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert, majd így szólt:,,Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem az emberekéi szerint."34Ekkor magához hívta a sokaságot meg a tanítványait, és ezt mondta nekik:,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.35Mert aki meg akarja menteni a lelkét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem és a jó hírért, megmenti azt.36Csakugyan, mi haszna van abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkét pedig elveszti?37Csakugyan, mit adna az ember cserébe a lelkéért?38Mert aki szégyell engem és a szavaimat ebben a házasságtörő és bűnös nemzedékben, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor megérkezik Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal."

9. fejezet
1Azután így szólt hozzájuk:,,Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik semmiképpen sem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják előbb, hogy az Isten királysága már eljött hatalomban."2Ennek megfelelően hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte, csak őket, egy magas hegyre. És elváltozott előttük,3és felsőruhái tündöklővé váltak, sokkal fehérebbé, mint amilyenre a földön bármelyik ruhatisztító kifehéríthetné őket.4Illés meg Mózes is megjelent nekik, és beszélgettek Jézussal.5Péter pedig erre ezt mondta Jézusnak:,,Rabbi, kellemes nekünk itt lennünk;verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."6Nem tudta ugyanis, hogy mit szóljon a dologhoz, mert igen nagy félelem fogta el őket.7És egy felhő képződött, beárnyékolva őket, és hang hallatszott a felhőből:,,Ez az én szeretett Fiam;figyeljetek rá!"8De hirtelen körülnéztek, és már senkit sem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.9Amint jöttek lefelé a hegyről, Jézus határozottan utasította őket, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, csak miután az Emberfia már feltámadt a halottak közül.10És megszívlelték a szót, de azon tanakodtak maguk között, hogy mit jelent ez a halottak közül való feltámadás.11És kérdezgetni kezdték tőle:,,Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?"12Ő ezt mondta nekik:,,Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent;de akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedést kell átélnie, és semmibe kell hogy vegyék?13De mondom nektek, Illés csakugyan eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, mint ahogy meg van írva róla."14Mikor aztán a többi tanítvány közelébe értek, nagy sokaságot vettek észre körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.15De mihelyt meglátta őt az egész sokaság, megrendültek, és odafutva hozzá, üdvözölték őt.16És megkérdezte őket:,,Miről vitatkoztok velük?"17Erre a sokaságból egy ember így válaszolt neki:,,Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, mert néma szellem van benne;18és ahol csak megragadja, a földhöz vágja, neki meg habzik a szája, a fogát csikorgatja, és elveszíti erejét. És mondtam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták."19Erre ő ezt mondta nekik:,,Ó, hitetlen nemzedék, meddig kell veletek maradnom?Meddig kell elviselnem titeket? Hozzátok őt hozzám!"20Így hát odavitték hozzá. De amikor meglátta őt a szellem, rögtön rángásokat hozott a gyermekre, az pedig a földre esve fetrengett, és habzott a szája.21Jézus megkérdezte a fiú apját:,,Mióta történik ez vele?"Az ezt mondta:,,Kisgyermekkora óta;22és újra meg újra belevetette a tűzbe is, meg a vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha tudsz valamit tenni, szánj meg minket, és segíts nekünk!"23Jézus ezt mondta neki:,,Ez a kifejezés:Ha tudsz!Nos, minden lehetséges annak, aki hisz."24A kisgyermek apja azonnal felkiáltott ezekkel a szavakkal:,,Hiszek!Segíts nekem, ahol hitre van szükségem!"25Amikor Jézus észrevette, hogy sokaság fut össze hozzájuk, megdorgálta a tisztátalan szellemet, ezt mondva neki:,,Te néma és süket szellem, megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és ne menj bele többé!"26Erre az felkiáltott, és sok rángás közepette kiment, a fiú pedig olyan lett, mint egy halott, úgyhogy a legtöbben közülük ezt mondták:,,Meghalt!"27Jézus azonban kézen fogta, felsegítette, és az felkelt.28Majd miután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle külön:,,Mi miért nem tudtuk kiűzni?"29Ő pedig így szólt hozzájuk:,,Ez a fajta semmi másra nem megy ki, csak az imádkozásra."30Eltávoztak onnan, és Galileán keresztül vitt az útjuk, de nem akarta, hogy ezt megtudja valaki,31mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik:,,Az Emberfiát az emberek kezébe adják, és megölik őt, és bár megölik, három nappal később feltámad."32Ők azonban nem értették a beszédet, és féltek őt kérdezgetni.33És Kapernaumba értek. Amikor aztán bent volt a házban, feltette nekik a kérdést:,,Miről vitáztatok az úton?"34Hallgattak, mert az úton arról vitáztak maguk között, hogy ki a nagyobb.35Akkor leült, odahívta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik:,,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája."36És fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és így szólt hozzájuk:37,,Aki befogad egyet az ilyen kisgyermekek közül az én nevemben, engem fogad be;és aki engem befogad, nemcsak engem fogad be, hanem azt is, aki engem elküldött."38János ezt mondta neki:,,Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem jött velünk."39De Jézus ezt mondta:,,Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert nincsen senki, aki hatalmas cselekedetet visz véghez az én nevemben, és mindjárt képes lenne szidalmazni engem;40mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.41Aki ugyanis inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, semmiképpen nem veszíti el jutalmát.42De aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek, annak jobb lenne, ha a nyakába kötnének egy afféle, szamár forgatta malomkövet, és belevetnék a tengerbe.43És ha a kezed valamikor is botlásba visz téged, vágd le;jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehennába, az olthatatlan tűzre menned.44 - 45És ha a lábad visz botlásba, vágd le;jobb fél lábbal bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennába.46 - 47És ha a szemed visz botlásba, dobd el;jobb fél szemmel bemenned az Isten királyságába, mint hogy két szemmel vessenek a gyehennába,48ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem oltatik el.49Mert mindenkit tűzzel kell megsózni.50A só jó, de ha egyszer a só elveszíti az erejét, mivel fogjátok megízesíteni?Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között."

10. fejezet
1Felkerekedett, és onnan Júdea határvidékeire ment, meg a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt össze hozzá, ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.2Farizeusok is jöttek, és hogy próbára tegyék, kérdezgetni kezdték tőle, hogy szabad-e a férfinak elválnia a feleségétől.3Így válaszolt nekik:,,Mit parancsolt nektek Mózes?"4Ezt mondták:,,Mózes megengedte, hogy elbocsátólevelet írjunk, és elváljunk."5Jézus azonban ezt mondta nekik:,,Keményszívűségetekre való tekintettel írta nektek ezt a parancsolatot.6De a teremtés kezdetétől fogva Ő férfinak és nőnek alkotta őket.7Ennélfogva a férfi elhagyja apját és anyját,8és a kettő egy test lesz, úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test.9Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza."10Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték efelől.11Ő ezt mondta nekik:,,Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene,12ha pedig egy asszony a férjétől elválva máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el."13Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg azokat, de a tanítványok korholták őket.14Látva ezt, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik:,,Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket;ne próbáljátok gátolni őket, mert ilyeneké az Isten királysága.15Bizony mondom nektek, hogy aki nem úgy fogadja az Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."16És karjába vette a gyermekeket, s kezét rájuk téve megáldotta őket.17Amikor kifelé tartott, odafutott hozzá egy ember, térdre esett előtte, és ezt kérdezte tőle:,,Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet örököljek?"18Jézus ezt mondta neki:,,Miért nevezel engem jónak?Senki sem jó, csak egy, az Isten.19Ismered a parancsolatokat:Ne gyilkolj.Ne kövess el házasságtörést.Ne lopj.Ne tanúskodj hamisan.Ne csalj.Tiszteld apádat és anyádat."20Az ezt mondta neki:,,Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam."21Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta így szólt hozzá:,,Egyvalami hiányzik belőled:menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy a követőm!"22Ám az elszomorodott ezen a beszéden, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.23Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak:,,Milyen nehéz lesz bemenniük az Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!"24A tanítványok pedig meglepődtek szavain. Erre Jézus ismét ezt mondta nekik:,,Gyermekeim, milyen nehéz bemenni az Isten királyságába!25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten királyságába."26Ők még inkább elámultak, és így szóltak hozzá:,,Ki részesülhet akkor megmentésben?"27Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta:,,Embereknél ez lehetetlen, de nem így Istennél, mert Istennél minden lehetséges."28Péter megszólalt, és ezt mondta neki:,,Íme! Mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."29Jézus így szólt:,,Bizony mondom nektek, hogy senki sem hagyott el házat vagy fivéreket vagy nővéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,30aki százannyit ne kapna most, ebben az időszakban:házakat, fivéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.31Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első."32Akkor felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment, ők meg csak ámultak;de akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, aminek meg kell történnie vele:33,,Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a papi elöljáróknak és az írástudóknak, és ők halálra ítélik, majd átadják a nemzetekből valóknak,34és azok csúfot űznek belőle, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nappal később feltámad."35Odalépett pedig hozzá Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá:,,Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled."36Ő így szólt hozzájuk:,,Mit akartok, mit tegyek értetek?"37Azok ezt mondták neki:,,Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőségedben."38Jézus azonban ezt mondta nekik:,,Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy megkeresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?"39Ezt mondták neki:,,Képesek vagyunk."Erre Jézus így szólt hozzájuk:,,A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.40A jobbomhoz vagy a balomhoz való leülést azonban nem az én dolgom megadni, hanem azokat illeti az, akiknek készült."41Nos, amikor a többi tíz hallott erről, felháborodott Jakab és János miatt.42De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik:,,Tudjátok, hogy akik a nemzeteken uralkodni látszanak, hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.43Nem így van ez tiköztetek;hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,44és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.45Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért."46És Jerikóba értek. De amint ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus(Timeus fia), a vak koldus.47Amikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva:,,Dávid Fia, Jézus, irgalmazz nekem!"48Erre sokan erélyesen inteni kezdték, hogy legyen csendben, de ő annál inkább kiáltozott:,,Dávid Fia, irgalmazz nekem!"49Így hát Jézus megállt, és így szólt:,,Hívjátok ide!"És odahívták a vakot, ezt mondva neki:,,Bátorság, kelj fel, hív téged!"50Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és Jézushoz ment.51Jézus erre így szólt hozzá:,,Mit akarsz, mit tegyek érted?"A vak ezt mondta neki:,,Rabbóni, hadd lássak újra!"52Jézus pedig ezt mondta neki:,,Menj, a hited gyógyulást szerzett neked."És azonnal visszanyerte látását, és követni kezdte őt az úton.

11. fejezet
1Mikor pedig közeledtek Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához, elküldött kettőt a tanítványai közül,2és ezt mondta nekik:Menjetek be a faluba, amelyet magatok előtt láttok, és mihelyt beértek abba, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember;oldozzátok el, és hozzátok ide.3És ha bárki azt mondaná nektek:Miért teszitek ezt?, mondjátok:Az Úrnak van szüksége rá, de rögtön vissza is fogja küldeni ide."4Így hát elmentek, és megtalálták a csikót az ajtónál megkötve, kint a mellékutcában, és eloldozták.5Ám néhányan az ott állók közül ezt mondták nekik:,,Miért oldozzátok el a csikót?"6Ők pedig úgy beszéltek hozzájuk, ahogy Jézus mondta, és azok hagyták, hadd menjenek.7Elhozták a csikót Jézushoz, rátették felsőruháikat, és ő felült rá.8Sokan az útra terítették felsőruháikat, mások meg lombos ágakat vágtak a mezőkről.9Az elöl menők és a hátul jövők így kiáltoztak:,,Mentsd meg, kérünk!Áldott, aki Jehova nevében jön!10Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő királysága!Mentsd meg, kérünk, fenn a magasságokban!"11Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba;és körös-körül mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.12Másnap, amikor kijöttek Betániából, megéhezett.13Távolról meglátott egy lombos fügefát, és odament, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált, csak leveleket, mert nem volt itt a fügeérés időszaka.14Úgyhogy erre ezt mondta neki:,,Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé."A tanítványai pedig figyeltek.15Azután Jeruzsálembe értek. Ott bement a templomba, és kiűzte azokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait;16és senkinek sem engedte meg, hogy valamilyen eszközt átvigyen a templomon,17hanem tanított, és ezt mondta:,,Nincs-e megírva:A házam imádság háza lesz minden nemzet számára.De ti rablók barlangjává tettétek."18A papi elöljárók és az írástudók hallották ezt, és keresni kezdték a módját, hogy elpusztítsák őt;féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság egyfolytában csak ámult a tanításán.19Amikor csak beesteledett, kimentek a városból.20Amikor azonban kora reggel arra mentek el, látták, hogy a fügefa már gyökerestül elszáradt.21Így aztán Péter visszaemlékezve, így szólt hozzá:,,Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt."22Jézus pedig így felelt nekik:,,Higgyetek Istenben!23Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek:Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, annak meglesz az.24Ezért mondom nektek, higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már meg is kaptátok, és meglesz nektek.25És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy égi Atyátok is megbocsássa nektek vétségeiteket."26 - 27Ismét Jeruzsálembe mentek. És amint a templomban járt, a papi elöljárók, az írástudók és a vének odamentek hozzá,28és ezt mondták neki:,,Milyen hatalommal teszed ezeket?Vagy ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket tedd?"29Jézus így szólt hozzájuk:,,Kérdezek tőletek valamit. Válaszoljatok nekem, és én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.30A János általi keresztség égből volt, vagy emberektől?Válaszoljatok nekem."31Azok pedig okoskodni kezdtek maguk között, így szólva:,,Ha azt mondjuk:Égből, azt fogja mondani:Akkor hát miért nem hittetek neki?32De mondhatjuk-e:Emberektől."Féltek ugyanis a sokaságtól, mert azok mind azt tartották, hogy János valóban próféta volt.33Ezért ezt felelték Jézusnak:,,Nem tudjuk."Jézus pedig így szólt hozzájuk:,,Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket."

 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
Márk evangéliuma 12-16-ig terjedő fejezetei
  2016-09-18 21:45:19, vasárnap
 
  12. fejezet

1Ezután szemléltetésekkel kezdett szólni hozzájuk:,,Egy ember szőlőt ültetett, körbevette kerítéssel, borsajtókádnak való helyet vájt, tornyot emelt, kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.2A megfelelő időszakban pedig elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy kapjon a szőlőművesektől a szőlő gyümölcséből.3De azok megfogták azt, elverték, és üres kézzel küldték el.4Egy másik rabszolgát is elküldött hozzájuk, azt meg fejbe verték és meggyalázták.5Elküldött ismét egy másikat, azt pedig megölték. Azután még sokakat elküldött, és ezek közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek.6Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondva:A fiamat meg fogják becsülni.7De azok a szőlőművesek ezt mondták maguk között:Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!8Megfogták hát, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.9Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa?Eljön, és elpusztítja a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.10Hát soha nem olvastátok ezt az írást:A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.11Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben."12Erre keresni kezdték a módját, hogy megfogják, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy őrájuk gondolva mondta a szemléltetést. Így aztán otthagyták és elmentek.13Ezt követőleg elküldtek hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják őt beszédében.14Ezek megérkezve ezt mondták neki:,,Tanító, tudjuk, hogy igazmondó vagy, és senkivel sem törődsz, mert nem nézed az emberek külső megjelenését, hanem az igazságnak megfelelően tanítod az Isten útját. Szabad-e fejadót fizetni a császárnak, vagy sem?15Fizessünk, vagy ne fizessünk?"Átlátva képmutatásukon, ezt mondta nekik:,,Miért tesztek próbára?Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem!"16Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük:,,Kinek a képmása és felirata ez?"Így válaszoltak neki:,,A császáré."17Jézus ekkor ezt mondta:,,Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené."És elálmélkodtak rajta.18Ezután szadduceusok mentek oda hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és a következő kérdést tették fel neki:19,,Tanító, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon tőle utódot a testvérének.20Volt hét testvér;az első megházasodott, de amikor meghalt, nem hagyott utódot.21A második elvette az asszonyt, de úgy halt meg, hogy nem hagyott utódot;a harmadik ugyanígy.22És a hét közül egy sem hagyott utódot. Mindnyájuk közül utolsóként meghalt az asszony is.23A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége?Hiszen mind a hétnek felesége volt."24Jézus így szólt hozzájuk:,,Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát?25Mert amikor feltámadnak a halottak közül, a férfiak nem nősülnek, és a nők sem adatnak férjhez, hanem olyanok, mint az angyalok az egekben.26Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogyan mondta neki az Isten:Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.27Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Nagyon tévedtek."28Akkor az egyik írástudó, aki odament, és hallotta őket vitatkozni, és tudta, hogy ő jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle:,,Melyik az első minden parancsolat között?"29Jézus így válaszolt:,,Az első ez:Halld, ó, Izrael, Jehova, a mi Istenünk egy Jehova,30és szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel.31A második ez:Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat."32Az írástudó ezt mondta neki:,,Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy Ő egy, és rajta kívül nincs más;33és az, ha valaki szereti őt egész szívével, egész értelmével és egész erejével, és az, ha valaki úgy szereti felebarátját, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden egészen elégő felajánlás és áldozat."34Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki:,,Nem vagy messze az Isten királyságától."De senkinek sem volt többé bátorsága kérdezgetni őt.35Amikor azonban Jézus a templomban tanított, ezekkel a szavakkal felelt:,,Hogyhogy az írástudók azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?36A szent szellem által maga Dávid mondta:Így szólt Jehova az én Uramhoz:Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad alá vetem.37Maga Dávid az Urának hívja őt, de hogy lehet az, hogy a fia?"A nagy sokaság pedig szívesen hallgatta.38És miközben tanított, így folytatta:,,Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben akarnak járni-kelni, üdvözléseket akarnak a piactereken,39az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban, és a főhelyeket a vacsorákon.40Ők azok, akik felemésztik az özvegyek házát, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak;ezek súlyosabb ítéletet fognak kapni."41Leült pedig a perselyekkel átellenben, és figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe;és sok gazdag ember sok pénzérmét dobott be.42Jött pedig egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét.43Magához hívta hát a tanítványait, és ezt mondta nekik:,,Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be mindazoknál, akik pénzt dobtak a perselyekbe;44mert azok mind a fölöslegükből dobtak be, de ő a nélkülözéséből dobta be mindazt, amije volt, egész megélhetését."

13. fejezet
1Amikor kifelé ment a templomból, így szólt hozzá az egyik tanítványa:,,Tanító, nézd, micsoda kövek, és micsoda épületek!"2Jézus azonban ezt mondta neki:,,Látod ezeket a nagy épületeket?Semmiképpen nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának."3Mikor pedig az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, Péter, Jakab, János és András külön kérdezgetni kezdték őt:4,,Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek ezek, és mi lesz a jel, amikor mindezeknek a befejezésükhöz kell érniük?"5Jézus erre így kezdett nekik beszélni:,,Vigyázzatok, hogy senki ne vezessen félre titeket!6Sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják:Én vagyok az, és sokakat félrevezetnek.7Ezenfelül, amikor háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rettenjetek meg;ezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég.8Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen, lesznek földrengések egyik hely után a másikon, és lesznek élelmiszerhiányok. Ez a gyötrő fájások kezdete.9Ami titeket illet, vigyázzatok magatokra;helyi törvényszékeknek szolgáltatnak ki benneteket, zsinagógákban vernek meg, és kormányzók és királyok elé állítanak énértem, tanúságul nekik.10Ezenkívül a jó hírt előbb minden nemzetben prédikálni kell.11De amikor elvezetnek, hogy kiszolgáltassanak benneteket, ne aggódjatok előre amiatt, hogy mit mondjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a szent szellem.12És testvér testvért fog halálra adni, és apa gyermeket, és gyermekek kelnek fel a szülők ellen, és halálra juttatják őket;13és gyűlölet célpontjai lesztek minden ember előtt az én nevem miatt. De aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben.14Amikor azonban meglátjátok a pusztító utálatosságot, hogy ott áll, ahol nem kellene(az olvasó éljen tisztánlátással),akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni.15Aki a háztetőn van, ne menjen le, és ne is menjen be, hogy kihozzon valamit a házából,16és aki a szántóföldön van, ne térjen vissza a hátrahagyott dolgokhoz, hogy felkapja a felsőruháját.17Jaj a várandós és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!18Kitartóan imádkozzatok, hogy ne télidőben legyen ez;19mert azok a napok olyan nyomorúság napjai lesznek, amilyen nem volt az Isten alkotta teremtés kezdetétől fogva mind az ideig, és nem is lesz többé.20Bizony, ha Jehova nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem részesülne megmentésben egyetlen test sem. De a választottak miatt, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.21És ha valaki akkor azt mondja nektek:Íme!Itt a Krisztus!,Íme!Amott van!, ne higgyétek el.22Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket meg csodákat tesznek, hogy ha lehet, eltévelyítsék a választottakat.23Legyetek hát résen;mindent előre megmondtam nektek.24Azokban a napokban pedig, az után a nyomorúság után a nap elsötétül, a hold nem ad világosságot,25a csillagok hullani fognak az égről, és az egekben levő erők megrázkódnak.26És akkor látni fogják az Emberfiát eljönni felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel.27És akkor elküldi az angyalokat, és egybegyűjti választottait a négy szél felől, a föld végső határától az ég végső határáig.28A fügefáról pedig értsétek meg a szemléltetést:mihelyt fiatal ága zsendül, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár.29Hasonlóképpen ti is, amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok meg, hogy ő közel van, az ajtóknál.30Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.31Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el.32Azt a napot vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.33Állandóan figyeljetek, maradjatok ébren, mert nem tudjátok, mikor van a meghatározott idő.34Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy ember, aki külföldre utazott, otthagyta házát, és rabszolgáinak adta a hatalmat, kinek-kinek a maga munkáját, az ajtóőrnek pedig megparancsolta, hogy kitartóan virrasszon.35Kitartóan virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön el a ház ura:a késői órákban-e, vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy kora reggel;36hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon alva titeket.37Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom:kitartóan virrasszatok!"

14. fejezet
1Két nap múlva volt pedig a pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A papi elöljárók és az írástudók keresték a módját, hogy agyafúrt cselvetéssel megfogják, és megöljék őt;2mert egyre csak ezt mondták:,,Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében."3Amikor Betániában volt a leprás Simon házában, és ott feküdt étkezéshez telepedve, odament egy asszony, akinél egy alabástrompalackban illatos olaj volt, igazi nárdusolaj, nagyon drága. Feltörte az alabástrompalackot, és Jézus fejére kezdte önteni az olajat.4Erre némelyek felháborodásuknak adtak hangot maguk között:,,Miért kellett az illatos olajat így pazarolni?5Hiszen ezt az olajat el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és azt oda lehetett volna adni a szegényeknek!"És nagyon mérgesek voltak az asszonyra.6De Jézus ezt mondta:,,Hagyjátok békén! Miért próbáljátok háborgatni őt?Hiszen jót tett velem.7Mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, mindig tehettek velük jót, de én nem vagyok mindig veletek.8Ő megtette, amit tudott: előre hozzálátott, hogy illatos olajat öntsön a testemre a temetésre.9Bizony mondom nektek, bárhol prédikálják is a jó hírt az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."10Iskariót Júdás pedig, a tizenkettő egyike, elment a papi elöljárókhoz, hogy elárulja őt nekik.11Amikor azok ezt hallották, örvendeztek, és megígérték, hogy ezüstpénzt adnak neki. Így aztán keresni kezdte a módját, hogy adandó alkalommal elárulja őt. 12 A kovásztalan kenyerek első napján pedig, amikor fel szokták áldozni a pászkaáldozatot, a tanítványai ezt mondták neki:,,Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?"13Erre ő elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik:,,Menjetek be a városba, és szembejön majd veletek egy ember, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt,14és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának:A Tanító ezt kérdezi:Hol van az a vendégszoba számomra, ahol megehetem tanítványaimmal a pászkát?15És mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve, készen;ott tegyetek előkészületeket számunkra."16A tanítványok tehát elindultak, bementek a városba, és úgy találták, ahogy megmondta nekik;és előkészületeket tettek a pászkára.17Miután leszállt az este, odament a tizenkettővel.18Amint az asztalnál feküdtek és ettek, Jézus így szólt:,,Bizony mondom nektek, egyikőtök, aki velem eszik, elárul engem."19Bánkódni kezdtek, és egyik a másik után kezdte kérdezni tőle:,,Csak nem én?"20Ő így szólt hozzájuk:,,Egy a tizenkettő közül, aki velem márt a közös tálba.21Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja!Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."22Amint folytatták az evést, vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, és ezt mondta:,,Vegyétek, ez jelenti a testemet."23És vett egy poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.24És ezt mondta nekik:,,Ez jelenti a véremet,a szövetség vérét, amely kiontatik sokakért.25Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amelyen az újat iszom majd az Isten királyságában."26Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.27Jézus pedig így szólt hozzájuk:,,Mindnyájan meg fogtok botlani, mert meg van írva:Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok.28Ám feltámadásom után előttetek megyek Galileába."29De Péter ezt mondta neki:,,Még ha a többiek mind megbotlanak is, én akkor sem."30Jézus erre így szólt hozzá:,,Bizony mondom neked, hogy ma, igen, még ezen az éjjelen, mielőtt a kakas kétszer szól, éppen te tagadsz meg engem háromszor."31De ő erősítgetni kezdte:,,Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged."A többiek is mind ugyanígy kezdtek beszélni.32Egy Gecsemáné nevű helyre értek, és így szólt a tanítványaihoz:,,Üljetek le itt, míg én imádkozom."33Magával vitte Pétert, Jakabot meg Jánost, és megrendült, és kínzó nyugtalanság fogta el.34Így szólt hozzájuk:,,Mélységesen bánatos a lelkem, igen, mindhalálig. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok!"35És egy kissé előbbre ment, a földre borult, és imádkozni kezdett, hogy ha lehetséges, múljon el tőle ez az óra.36Azután ezt mondta:,,Abba, Atyám, minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat".De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz."37Azután odament, és alva találta őket, és így szólt Péterhez:,,Simon, alszol? Hát egyetlen órát sem volt erőd kitartóan virrasztani?38Kitartóan virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge."39És ismét elment, és imádkozott, ugyanazzal a beszéddel szólva.40Aztán ismét odament, és alva találta őket, mert elnehezült a szemük, így aztán nem tudták, mit válaszoljanak neki.41Majd odament harmadszor, és ezt mondta nekik:,,Olyan időben, mint ez, ti alszotok és pihentek?!Elég!Eljött az óra!Íme, az Emberfiát bűnösök kezébe adják!42Keljetek fel, menjünk!Íme, közel van már, aki elárul engem."43És azonnal, még mialatt beszélt, megérkezett Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy sokaság kardokkal meg dorongokkal, a papi elöljáróktól, az írástudóktól és a vénektől.44Aki pedig elárulta őt, egy megegyezés szerinti jelt adott nekik, ezt mondva:,,Akit megcsókolok, az ő;vegyétek őrizetbe, és vezessétek el biztos kísérettel."45És egyenesen odament, hozzálépett, és így szólt:,,Rabbi!",és nagyon gyöngéden megcsókolta.46Erre rávetették kezüket, és őrizetbe vették.47Egyvalaki az ott állók közül azonban kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.48Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik:,,Kardokkal meg dorongokkal jöttetek ki, mint valami rabló ellen, hogy letartóztassatok?49Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam, mégsem vettetek őrizetbe. Mindazonáltal azért van ez, hogy beteljesedjenek az Írások."50És mindnyájan otthagyták őt, és elmenekültek.51Egy bizonyos ifjú azonban, aki finom lenvászon ruhát viselt mezítelen testén, követni kezdte őt közelről;és megpróbálták megfogni,52de ő hátrahagyta lenvászon ruháját, és mezítelenül elmenekült.53Akkor elvezették Jézust a főpaphoz, és egybegyűltek mindnyájan a papi elöljárók, a vének és az írástudók.54Péter pedig jókora távolságból követte őt, be egészen a főpap udvaráig, és ott ült a ház szolgáival együtt, és a lobogó tűznél melegedett.55Közben a papi elöljárók és az egész szanhedrin bizonyságot keresett Jézus ellen, hogy halálra juttassák, de semmit sem találtak.56Sokan ugyan hamisan tanúskodtak ellene, de a bizonyságtételeik nem egyeztek.57Ekkor előálltak némelyek, és hamisan tanúskodtak ellene, ezt mondva:58,,Hallottuk, amikor ezt mondta:Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz."59De ebben sem egyezett a bizonyságtételük.60Végül felkelt közöttük a főpap, és így kérdezgette Jézust:,,Semmit nem felelsz?Miről tesznek ezek bizonyságot ellened?"61De ő hallgatott, és semmit nem felelt. A főpap ismét elkezdte kérdezgetni, és ezt mondta neki:,,Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?"62Jézus ekkor így szólt:,,Én vagyok;és látni fogjátok az Emberfiát, amint ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőivel."63A főpap erre megszaggatta alsóruháit, és ezt mondta:,,Mi szükségünk van még tanúkra?64Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?"Azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.65És némelyek elkezdték őt köpdösni, az egész arcát befedték, öklükkel ütötték, és ezt mondták neki:,,Prófétálj!"És a törvényszéki szolgák, arcul csapva őt, elvitték.66Mialatt pedig Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya,67és amikor meglátta Pétert melegedni, egyenesen ránézett, és így szólt:,,Te is a Názáretivel voltál, ezzel a Jézussal."68De ő tagadta, és ezt mondta:,,Nem ismerem őt, és nem is értem, mit beszélsz",és kiment a bejárati csarnokhoz.69Amikor a szolgálólány meglátta, ismét így szólt az ott állókhoz:,,Ez közülük való."70Ő ismét tagadta. Az ott állók pedig kis idő múltán megint mondogatni kezdték Péternek:,,Bizony közülük való vagy, hiszen galileai vagy."71De ő elkezdett átkozódni meg esküdözni:,,Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek."72És a kakas azonnal megszólalt, másodszor;és Péter visszaemlékezett a beszédre, amellyel Jézus szólt hozzá:,,Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem."És összetört, és sírva fakadt.

15. fejezet
1Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a papi elöljárók a vénekkel és az írástudókkal, igen, az egész szanhedrin, és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.2Így hát Pilátus feltette neki a kérdést:,,Te vagy a zsidók királya?"Ő így válaszolt neki:,,Magad mondod."3A papi elöljárók pedig sok mindennel kezdték vádolni őt.4Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt:,,Nem felelsz semmit?Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!"5Jézus azonban semmit sem válaszolt többé, úgyhogy Pilátus elálmélkodott.6Ünnepekkor szokása volt szabadon bocsátani nekik egy rabot, azt, akit kikértek.7Abban az időben volt egy Barabás nevezetű rab, aki bilincsekben volt a zendülőkkel együtt, akik a zendülésükkor gyilkosságot követtek el.8A sokaság tehát felment, és kérni kezdték, hogy tegye meg, amit meg szokott nekik tenni.9Pilátus így válaszolt nekik:,,Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?"10Mert tisztában volt vele, hogy irigységből adták át a papi elöljárók.11De a papi elöljárók felzaklatták a sokaságot, hogy inkább Barabást bocsássa nekik szabadon.12Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:,,Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondtok?"13Azok újra felkiáltottak:,,Feszítsd őt oszlopra!"14Pilátus azonban így szólt hozzájuk ezután:,,De hát mi rosszat tett?"Ám azok annál inkább kiáltoztak:,,Feszítsd őt oszlopra!"15Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a sokaságnak, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy feszítsék oszlopra.16A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet,17majd bíborba öltöztették őt, töviskoronát fontak, és rátették.18És elkezdték köszönteni:,,Légy üdvözölve, te zsidók királya!"19És nádszállal verték a fejét, leköpték, és térdet hajtva hódoltak neki.20Végül, miután csúfot űztek belőle, lehúzták róla a bíbort, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.21Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött, szolgálatra kényszerítettek, hogy vegye fel a kínoszlopot.22Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva Koponyahelyet jelent.23Itt kábító hatású mirhás bort akartak adni neki, de ő nem fogadta el.24Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon. 25 A harmadik óra volt, amikor oszlopra feszítették. 26 És az ellene szóló vádat jelző felirat oda volt írva fent:,,A zsidók királya".27Ezenkívül oszlopra feszítettek vele együtt két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.28 - 29Az arra menők becsmérlően beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva ezt mondták:,,Hah!Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,30mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról!"31Hasonló módon a papi elöljárók is csúfot űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták:,,Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!32Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról, hogy lássunk és higgyünk."Még azok is gyalázták, akiket vele együtt feszítettek oszlopra.33Amikor eljött a hatodik óra, sötétség borult arra az egész földre a kilencedik óráig.34És a kilencedik órában Jézus hangos szóval felkiáltott:,,Éli, Éli, lama szabaktáni?",ami lefordítva azt jelenti:,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"35Némelyek a közelben állók közül, amikor ezt hallották, elkezdték mondogatni:,,Íme!Illést hívja."36Valaki pedig futott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és inni adott neki, ezt mondva:,,Hagyjátok!Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye."37Jézus pedig hangosan felkiáltott, és kilehelte utolsó leheletét.38És a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt.39Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között lehelte ki utolsó leheletét, ezt mondta:,,Bizony, ez az ember Isten Fia volt."40Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek;köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé,41akik mindig elkísérték és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.42Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt,43eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten királyságát. Felbátorodott, és bemenve Pilátus elé, elkérte Jézus testét.44De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.45Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek.46Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, és levette őt, begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírhelybe fektette, és egy követ hengerített az emléksír bejáratához.47Mária Magdaléna és Mária, a Józsé anyja pedig továbbra is nézték a helyet, ahová fektették.

16. fejezet
1Mikor pedig eltelt a sabbat, Mária Magdaléna, Mária, a Jakab anyja, és Salómé fűszereket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék őt.2A hét első napján elmentek jó korán az emléksírhoz, amikor a nap már felkelt.3Ezt mondogatták egymásnak:,,Ki hengeríti el nekünk a követ az emléksír bejáratától?"4De amikor feltekintettek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt.5Amikor beléptek az emléksírba, jobboldalt egy fehér köntösbe öltözött ifjút láttak ülni, és megrendültek.6Az így szólt hozzájuk:,,Ne legyetek oly megrendültek!A názáreti Jézust keresitek, akit oszlopra feszítettek. Feltámadt, nincs itt. Nézzétek, ez az a hely, ahova fektették.7De menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek:Előttetek megy Galileába, ott majd látni fogjátok őt, amint megmondta nektek."8Amikor aztán kijöttek, elfutottak az emléksírtól, mert remegés és erős megindultság szorongatta őket. És senkinek sem mondtak semmit, mert féltek. A Péter körül levőknek azonban elmondták röviden mindazt, amire parancsot kaptak. Maga Jézus ezek után még kiküldte őket kelettől nyugatig az örök megmentés szent és romolhatatlan kihirdetésére.9Miután a hét első napján korán feltámadt, először Mária Magdalénának jelent meg, akiből hét démont űzött ki.10Ez elment, és beszámolt azoknak, akik Jézussal voltak, mert keseregtek és sírtak.11De amikor azok meghallották, hogy életre kelt, és hogy Mária látta őt, nem hitték el.12Ezek után pedig közülük kettőnek jelent meg egy másik formában útközben, amikor vidékre mentek.13Ezek visszamentek, és beszámoltak a többieknek. Nekik sem hittek.14Később azonban magának a tizenegynek jelent meg, amint az asztalnál feküdtek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, mert nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt a halottak közül.15Majd ezt mondta nekik:,,Menjetek el az egész világba, és prédikáljátok a jó hírt az egész teremtésnek!16Aki hisz, és meg van keresztelve, megmentésben fog részesülni, de aki nem hisz, azt elítélik.17Továbbá, akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni:A nevemet használva démonokat fognak kiűzni, nyelveken szólnak majd,18és kezükkel kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, semmi kárt sem tesz bennük. Kezüket betegekre teszik, és azok rendbe jönnek."19Az Úr Jézus pedig, miután szólt hozzájuk, felvitetett az égbe, és leült az Isten jobbjához.20Ők tehát elmentek, és mindenütt prédikáltak, s eközben az Úr együtt munkálkodott velük, és támogatta az üzenetet a kísérő jelek által.



 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
NE FELEDjük!!! NAPLEMENTE UTÁN
  2008-03-22 17:56:17, szombat
 
 















MA, NAPLEMENTE UTÁN, BIBLIAI IDŐ SZERINT NISZÁN HÓ 14-ÉN



Március 22., szombat

Emlékünnep
naplemente után

Krisztus, a pászkaáldozatunk
feláldoztatott (IKorinthus 5:7)

Mivel Jézus mentes volt a bűntől,
a halála nagyon értékes áldozat volt.
Megszabadította vele Ádám és Éva
hűséges leszármazottait a bűntől és
a haláltól. Akkor lett a megígért Mag
'sarka szétzúzva', amikor Jézus
meghalt a kínoszlopon (I Mózes 3:15,
Héberek 9:11-14).
Jézus i. sz. 33. niszán 14-én halt meg.
Izraelben niszán14-én ünnepelték a
pászkát, ami örömteli esemény volt.
A családok minden évben elfogyasztottak
ezen a napon egy ételt, mely egy
fiatal, ép bárányból készült.
Ez az emlékezetünkbe idézte, milyen
szerepet játszott a bárány vére az
izraelita elsőszülöttek megszabadítá-
sában, amikor a halál angyalai
i. e. 1513. niszán 14-én lesújtott
Egyiptom elsőszülöttjeire (2 Mózes
12:1-14). Ahogyan a pászkabárány
vére, úgy Jézus kiontott vére is sok
ember megmentését teszi lehetővé
(János 3:1616. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.


, 3636. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
). w07 1/1 1:3-4

Emlékünnepi biblialolvasás:
(Niszán hó 13-ának és 14-ének
eseményei)

Máté 26: 17-19
17. A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
18. Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
19. És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.

Márk 14: 12-72
12. És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13. Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
14. És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
15. És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
16. Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
17. Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
18. És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
19. Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
20. Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
21. Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22. És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
25. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
26. És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
27. És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
29. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
31. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
32. És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
33. És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
34. És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
36. És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37. Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
38. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
39. És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
40. A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
41. Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
42. Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
43. És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44. Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
45. És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
46. Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
47. De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
48. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
49. Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
50. Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
51. Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
52. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
53. És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
54. Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
55. A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
56. Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
57. És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
58. Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
59. De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
60. Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
61. Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62. Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
63. A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
64. Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
65. És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
66. A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
67. És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
68. Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
69. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
70. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
71. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.
72. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.
 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
Holnap A Nagy Nap
  2008-03-21 23:18:23, péntek
 
 





Március 22., szombat

Emlékünnep
naplemente után

Krisztus, a pászkaáldozatunk
feláldoztatott (IKorinthus 5:7)

Mivel Jézus mentes volt a bűntől,
a halála nagyon értékes áldozat volt.
Megszabadította vele Ádám és Éva
hűséges leszármazottait a bűntől és
a haláltól. Akkor lett a megígért Mag
'sarka szétzúzva', amikor Jézus
meghalt a kínoszlopon (I Mózes 3:15,
Héberek 9:11-14).
Jézus i. sz. 33. niszán 14-én halt meg.
Izraelben niszán14-én ünnepelték a
pászkát, ami örömteli esemény volt.
A családok minden évben elfogyasztottak
ezen a napon egy ételt, mely egy
fiatal, ép bárányból készült.
Ez az emlékezetünkbe idézte, milyen
szerepet játszott a bárány vére az
izraelita elsőszülöttek megszabadítá-
sában, amikor a halál angyalai
i. e. 1513. niszán 14-én lesújtott
Egyiptom elsőszülöttjeire (2 Mózes
12:1-14). Ahogyan a pászkabárány
vére, úgy Jézus kiontott vére is sok
ember megmentését teszi lehetővé
(János 3:1616. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

, 3636. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
). w07 1/1 1:3-4

Emlékünnepi biblialolvasás:
(Niszán hó 13-ának és 14-ének
eseményei)

Máté 26: 17-19
17. A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
18. Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
19. És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.

Márk 14: 12-72
12. És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13. Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
14. És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
15. És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
16. Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
17. Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
18. És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
19. Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
20. Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
21. Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22. És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
25. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
26. És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
27. És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
29. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
31. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
32. És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
33. És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
34. És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
36. És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37. Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
38. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
39. És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
40. A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
41. Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
42. Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
43. És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44. Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
45. És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
46. Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
47. De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
48. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
49. Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
50. Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
51. Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
52. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
53. És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
54. Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
55. A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
56. Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
57. És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
58. Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
59. De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
60. Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
61. Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62. Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
63. A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
64. Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
65. És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
66. A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
67. És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
68. Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
69. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
70. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
71. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.
72. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.





 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
Márk Evangyélioma 5. rész
  2007-12-16 16:49:22, vasárnap
 
  Márk Evangyélioma 5. rész

1. És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
2. És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3. A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
4. Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
5. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
6. Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
7. És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8. (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
9. És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10. És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11. Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
12. És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
13. És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
14. A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
15. És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
16. A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
17. És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
18. Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
19. De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
20. El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
21. És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
22. És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
23. És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24. El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
25. És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
26. És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
27. Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
28. Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
29. És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
30. Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
31. És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
32. És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
33. Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
34. Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
35. Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
36. Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37. És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38. És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
39. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
40. És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
41. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
42. És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
43. Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
Márk evangéliuma 3.fejezet
  2007-12-14 12:27:13, péntek
 
  31 És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.


32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.


33 Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?


34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.


35 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.





 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
Márk szerint 2. fejet 17 vers
  2007-12-13 09:09:59, csütörtök
 
  től

1 Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.


2 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.


3 És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.


4 És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.


5 Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.


6 Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván:


7 Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?


8 És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?


9 Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?


10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:


11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.


12 Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!


13 És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ő hozzá, és ő tanítja vala őket.


14 És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt.


15 És lőn, a mikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt.


16 És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?


17 És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.


18 A János és a farizeusok tanítványai pedig bőjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bőjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?


19 Jézus pedig monda nékik: Avagy bőjtölhet-é a vőlegény násznépe, a míg velök van a vőlegény? A meddig a vőlegény velök van, nem bőjtölhetnek.


20 De jőnek majd napok, a mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak azokon a napokon.


21 Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb szakadás lesz.


22 És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.


23 És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.


24 Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?


25 Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe?


26 Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?


27 És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.


28 Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.



 
 
0 komment , kategória:  Márk/Újszövetség  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.02 2019. Március 2019.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 64 db bejegyzés
Összes: 7486 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 123
  • e Hét: 1529
  • e Hónap: 6053
  • e Év: 30686
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.