Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A vérvád történetének-18.rész
  2011-05-02 18:00:47, hétfő
 
 
Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata XVIII. rész

XVIII.

Az egyetemek részéről ez ügyben elhangzott e legelső nyilatkozat, mely mindenesetre amilyen figyelemre méltó, épp oly meglepő, 1714. május 8-án kelt s a következő szavakkal kezdődik:

Miután bizonyos fölmerült esetek ennek a kérdésnek kimerítő megvitatását követelik: kimutatható-e s hihető-e, hogy a zsidó népnek vallása tőrvényei értelmében, vagy a közötte dívó babonás hit szerint keresztény vérre szüksége van, s hogy e célból fiatal gyermekek titkos meggyilkolásával annak birtokába jutni iparkodik?, --- és tőlük eziránt Lengyelország királya Ő Felségének, és II. Frigyes Ágoston választófejedelem Ő Fenségének nevében a mi lelkiismeretes és kötelességszerű véleményünk kívántatott: azért mi legalázatosabb kötelességünk szerint, e kérdésre tagadólag nyilatkozunk, mely tagadó nyilatkozatunk igazolására az alábbi okokat kell fölhoznunk.

E hódolatteljes bevezetősorok után általánosságban föIsorolják, hogy ezer esztendeig semmit sem hallottak az emberek ilyen gyilkosságokról, s hogy e vád csak a XIII. században merült fel. Már pedig 1. nem hihető, hogy a zsidók nem öltek volna keresztény gyermekeket a pogány római császárok alatt, ha e vérre szükségük lett volna, amikor a keresztények még elnyomatás alatt voltak, hanem azt csak akkor kezdték volna, amikor a keresztények magukhoz ragadták az uralmat. 2. Pápák és világi uralkodók hazugságnak és rágalomnak nyilvánították a zsidók ellen ilyen gyilkosságok miatt emelt vádat. 3. Sok ezer zsidó megkeresztelkedett, de egy sem (?) hozakodott elő ezzel a váddal volt hitsorsosai ellen; ellenkezőleg sokan közülök, mint Gerson Keresztély, Pfefferkorn, Wagenseil visszautasították ezt a vádat. 4. Beszélnek ugyan különféle esetekről, mintha zsidók ókeresztény gyermekeket megöltek volna, de az elbeszélések ellenmondók, s olyan korból származnak, melyben a nép tudatlan és könnyenhívő volt, s ha bizonyítva volna is ilyen gyilkosság, azzal még nincs bizonyítva, hogy az a meggyilkolt vérének élvezése végett történt. 5. Okul, amiért a zsidóknak keresztény vérre van szükségük, némelyek azt adják elő, hogy a zsidóknak azért kell azt használniok, hogy elhárítsák maguktól a bűnösséget; mások azt mondják, hogy húsvéti kenyerükhöz és borukhoz van arra szükségük, vagy a kürülmetélésnél a vérzés elállításához; a kezek megkenésére a papi áldás osztásánál; a mátkapárok megáldásánál; a haldoklók megkenésére, akiknek ez alkalommal állítólag ezeket a szavakat mondják a fülükbe: «Ha Jézus az igazi Messiás, akkor ez ártatlan kereszténynek a vére, aki Megváltójában való hitében halt meg, használjon neked az örök életre»; ismét mások azt mondják, hogy a keresztény vért az asszonyok használják, hogy könnyebben szüljenek vagy hogy az titkos betegségek gyógyítására alkalmas, vagy szerelmi italok készítésére. Ezek az állítások oly dőrék, hogy cáfolásra sem méltók; azokhoz a mesékhez tartoznak, amelyeket egy Brenz nevű, gonoszindulatú, hitehagyott zsidó terjesztett, avagy egy együgyű könyvből vannak merítve, amely az egyes zsidótörzseknek sajátos betegségeket tulajdonit, holott a törzsek közötti különbség már régen elmosódott. Azok, akik még hisznek a szerelmi italokban, még azt is mondják, hogy hatással csak annak a személynek a vére bír, aki iránt fölgerjesztendő a szerelem; ámde akkor nem érthető, micsoda szerelmet akarhatnának a zsidók ébreszteni keresztény gyermekek vérével. 6. Végezetül különösen kiemelik; hogy a zsidók törvényei és rendeletei a legszigorúbban tiltják az emberölést, valamint a vérnek élvezését és használatát, amiért is a zsidók még vértanúiknak vérét is, ha az esetleg valahová ért, lemossák, lekaparják és elássák.[59]

Aláírták e véleményt a fakultásnak dékánja, szeniorja s más doktorai és tanárai is.

Nemsokára a lipcsei egyetem megnyilatkozása után, 1736. október 20-án egy prágai jezsuita tanár, Haselbauer Ferenc is adott egy nyilatkozatot, melyet tőle a nagytekintélyű s akkor még prágai rabbi Eibeschütz Jonathán[60] kért. Szószerinti szövege a következő:

«Mintán engem, alulírottat Eibeschütz Jonathán, prágai zsidó prédikátor az egész zsidó hitközség nevében arra kért, hogy bizonylatszerű választ adjak e kérdésre vonatkozólag: vajon Talmudjuk és rabbinikus szokásaik alapján van-e szükségük keresztény vérre a zsidóknak? ezennel bizonyítom: hogy sem a zsidó és rabbinikus iratok egyikében sem, sem nyomtatásban megjelent más héber könyvekben nem találtam, hogy azokban a zsidódnak ilyesmi meg volna parancsolva, sőt inkább a vernek, mint iszonyú dolognak mindennemű használata föltétlenül meg van tiltva; hasonlóképpen nem található semmi alap erre a vádra a zsidó dolgokban tudós keresztények, mint Buxdorffer, Eisenmenger és mások irataiban, akik pedig a zsidók tévelyeit. és babonáját, alaposan megvizsgálták és feltárták. Zsidók, akik valamint, tanárságom előtt, úgy 26 évi tanárságom óta a keresztény vallásra tértek és népüknek gyarlóságait nyíltan fölfedezték, egyhangúlag erősítették, hogy a keresztény vér szükségletére vonatkozó e vád merően koholt ráfogás, amit ezennel az igazság kedvéért bizonyítok és nevem aláírásával, valamint kollégiumunk idenyomott pecsétjével megerősítek, jézus-társasági Haselbauer Ferenc, héber könyvek censora, sajátkezűleg.»

Az irat hátára ez van írva «Attestatum meum de non usu sanguinis christiani». (Bizonylatom a keresztény vérnek nem használásáról.[61]

A bécsi lsraelitische Kultusgemeinde birtokában levő másolata e bizonyságlevélnek Fischer Károly csász. kir. könyvrevizor és cenzor által van hitelesítve.

Miként látható Haselbauernek nyilatkozata a lipcsei egyeteménél valamivel kimértebb, tartózkodóbb és óvatosabb, amennyiben nem tagadja kereken a dolgot, hanem voltaképpen csak annak kijelentésére szorítkozik, hogy a keresztény vér használatára nézve iratokban nem talál alapot, s hogy a keresztény vallásra tért zsidók koholmánynak nyilvánították ezt a vádat.

Gerson Mosche Cohen, aki 1748. január 30-án Wolfenbüttelben tért át a zsidóságról a keresztény vallásra, s a keresztségben Károly Antal nevet kapott, mint a rabbinikus tudományok lektora, elismert tekintélynek örvendett, ő is egyik művében fájdalommal nyilatkozik a rituális gyilkosság «valótlan és szerencsétlen rágalmáról», a többi között ezeket írván:

Én részemről, aki a zsidó vallásban huszonhárom esztendőt töltöttem és. saját épülésemre s hogy az említett zsidó tökéletességre eljussak, minden lehetséges, általános és különös tantételekkel megismerkedtem, és többször kigúnyoltam s megvetettem immáron isteni Megváltómat, egyedüli vigaszomat minden szenvedésben s halálom óráján, igen egyedüli reménységemet ama bizonytalan örökkévalóságban, most ezt a Megváltót, akinek szájában álnokság nem találtatott s aki mindenkinek, aki őt imádja, azt parancsolja, hogy az ellenségekről is igazságot mondjunk, hívom élő bizonyságul s reá hivatkozva állítom, hogy sohasem hallottam, hogy a zsidók húsvétkor vagy más valamire keresztény vért használnak, hogy valamely kereszténynek vérét vették volna avagy valami hasonlót elkövettek volna. Arra azonban jól emlékszem, hogy egykori testvéreimmel együttesen küldtem fohászokat és könnyeket az égbe nemcsak azok miatt, akik ilyen gyilkos hazugságot terjesztettek, hanem azok miatt is, akik azt embertelenül felhasználták.[62]

Sonnenfels Alajos, szintén zsidó konvertita s a bécsi egyetemen az államtudományok tanára, a vérvád miatt zaklatott lengyelországi zsidók kérésére hasonlóan nyilatkozik egyik iratában:

Ha már most mindez, amint mesélik, megfelelne a valóságnak, akkor nem lehetne rossz néven venni a keresztény felsőbbségektől, ha ezt az elvetemedett, embertelen népséget tűzzel-vassal üldöznék s megparancsolnák, hogy őket dühös ebekkel széttépessék vagy a hóhér által ízenként szétdarabolják. Én azonban, aki atyámnak nemcsak Berlin, hanem az egész Brandenburg választófejedelemség főrabbijának oktatása mellett már legzsengébb ifjúkoromban az egész zsidóság legapróbb s legrejtettebb titkait egy szálig megismertem, mivel belőlem is egykor az ő foglalkozásabeli embert kívánt faragni, Isten előtt lelkemre bizonyítom, hogy ez a legnagyobb valótlanságok egyike, melyet valaha a világon hallani lehetett.[63]

A lipcsei egyetemnek kereken tagadó véleménye, Gersonnak, Sonnenfelsnek és utánuk még másoknak szintén elutasító nyilatkozata mindenesetre nemcsak meglepő, hanem valósággal paradoxonnak tűnik fel, ha a századok folyamán történt s megdönthetetlenül beigazolt tényeket vesszük figyelembe.

E különös tüneménynek, valamint általában a vérgyilkosság egész rejtélyének teljes magyarázatát ugyan majd csak a XIX. század elején nyerjük, azonban némileg már most is megértjük e furcsaságot, ha szem előtt tartjuk azt a közismert történeti tényt, hogy éppen ez a XVIII. század volt a hamis felvilágosodás, racionalizmus, szabadelvűség és álhumanizmus legklasszikusabb kora.

Ez a XVII. század végén már mutatkozó hamis felvilágosodás és álhumanizmus éppen a XVIII. század elején indult ki hódító útjára s szédületes gyorsasággal hatalmába ejtette egész Európát. Éppen ez a század volt az, mely a kereszténység s különösen az egyház iránti ellenszenvből szuverén megvetéssel tekintett vissza a sötét középkorra, mint túlhaladott álláspontra és a priori kész volt elvetni mindent, amit bármi módon a középkor állítólagos előítéletének lehetett, mondani, s elkövetni mindent, amivel az egyház tekintélyének árthatni vélt.

Éppen azért a priori nem hitték el e század felvilágosodott tudósai a vérgyilkosságokat;
hallani sem akartak a tanúk vallomásairól, és azt állították, hogy bizonyára félreértésből vádolják a zsidókat, és hogy az állítólag vérgyilkosságnak áldozatul esett keresztényeknek halála valami szerencsétlenségnek vagy véletlennek tulajdonítandó. Példájukkal egyenesen beleszuggerálták a merő felvilágosodási szomjúságból vakon utánuk induló kritikátlan félműveltekbe is a vérvádnak alaptalanságát, a vérgyilkosságoknak lehetetlenségét.

De nemcsak a föntebb közölt furcsa nyilatkozatok, hanem az a körülmény is rendkívül meglepő, hogy éppen a XVIII. századból feltűnően kevés vérgyilkosságról bírunk tudomással.

Ennek okát Pawlikowskival[64] egyesek abban látják, hogy a zsidók okulva a múlt tapasztalásain, óvatosságból egyelőre megszüntették a vérgyilkosságokat. Mások véleménye szerint azonban csak kevesebbszer követték el, vagy ami valószínűbb, oly ügyesen tudták most azokat titkolni, hogy nem sült ki rájuk s így a megtorlást, elkerülhették.

A vérgyilkosságok titokban maradását nagyban megkönnyítette a zsidóknak a XVIII. századnak éppen említett szelleme és irányzata is. E kornak fiai, mint a tudomány és felvilágosodás emberei,
méltóságukon alulinak tartották a zsidók ellen emelt vérvádnak megvizsgálását, mert a priori mesének, rosszakaratú koholmánynak, merő középkori ostobaságnak, hülyeségnek tartották. Ilyen hamis felvilágosultságtól, álhumanizmustól s a zsidók iránti fonák rokonszenvtől vezéreltetve, természetes, hegy e században vagy éppen nem, vagy csak a legritkább esetekben nyomoztak elkövetett vérgyilkosságok után és érthető, hogy a fölmerült vérvádi esetekben végül még a legsúlyosabb bizonyítékok ellenére is fölmentették a vádlottakat, merő felvilágosodásból.

[59] Ch. F. Börner, Auserlesene Bedenken der theologischen Facultát zu Leipzig. Leipzig, 1751. 613---622. old.

[60] Eibeschütz Jonathán (1690---1764) előbb prágai, később metzi és végre hamburgi főrabbi.

[61] Idézve Fr. Frank, Der Ritualmord vor den Gerichtshöfen der Wahrheit und der Gerechtigkeit,
2. Aufl. Regensburg 1901. 150---151. old. és H. L. Strack, Das Blut im Glauben und Aberglauben der Menschheit, 8. Aufl. Leipzig, 1911. 191. old.

[62] K. A. Gerson, Kurzer Entwurf der Erklärung jüdischer Gebräuche, Braunschweig, 1752. III. köt. előszavában.

[63] Aloysius von Sonnenfels, Jüdischer Blut-Eckel, oder Das von Gebrauch des unschuldigen Christen-Bluts angeklagte, untersuchte und unschuldig befundene Judenthum. Aus Trieb der Wahrheit an Tag gegeben, mit Erlaubnis hoher Obrigkeit. Anno Domini 1753. Wienn, gedruckt bey Joh. Ignatz Heyinger, Ertz-Bischöflicher Hof- und Universitáts-Buchdr. V. ö. különösen a 20. s köv. old. Könyvét egyidejűleg latin nyelven is kiadta s ennek címe: Judaica sanguinis nausea seu Judaismus de usu insontis christiani sanguinis accusatus, inquisitus et absolutus amore veritatis luci exhibitus. Cum licentia superiorum. Anno domini 1753. Viennae typis Joannis Ignatii Heyinger, archiepiscopalis aulac et universitatis typographi.

[64] K. Ch. Pawlikowski, Der Talmud in der Theoria und in der Praxis, Regensburg, 1866. 267---268. old.
 
 
0 komment , kategória:  A vérvád történetének-18.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 35
  • e Hét: 1900
  • e Hónap: 13051
  • e Év: 278266
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.