Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A vérvád történetének-17.rész
  2011-05-02 18:07:29, hétfő
 
 
Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata XVII. rész

XVII.

Midőn azonban látták, hogy Eisenmengernek esze ágában sincs a zsidó vallásra áttérni,
sőt Entdecktes Judenthum címen könyvet is akar kiadni,
amelyben esetleg elárulja a vele bizalmasan közölt titkokat is, megdöbbentek.
Jól tudták ugyanis, hogy a rabbinikus irodalomban ilyen otthonos, kiváló hebraistának leleplezései mekkora súllyal esnek majd a latba s milyen felháborodást idézhetnek elő a zsidóság ellen. Azért 12,000 forintot ajánlottak föl neki, ha munkájának összes példányait nekik kiszolgáltatja. S midőn a szerző erre semmiképpen sem volt hajlandó, azonnal lépéseket tettek, hogy a félelmetes munka elkoboztassák.

S hogy céljukat biztosan elérjék, felhasználták a bécsi udvarnál legbefolyásosabb embereiket (Oppenheimer[52], és Wertheimer-családok) és jóbarátaikat, akiknek ravasz módon sikerült I. Lipót császárral, Magyarország királyával elhitetni, hogy Eisenmenger munkájában hallatlan módon gyalázza és veszélyezteti a katholikus vallást.

E hamis vád alapján I. Lipót parancsára a munka mind a kétezer példányát lefoglalták és zár alá helyezték. Ez az eljárás annyira bántotta a nemcsak igazságtalanul megszégyenített, hanem tetemesen meg is károsított Eisenmengert, hogy bánatában megtörve nemsokára meghalt 1704. december 20-án, alig ötvenesztendős korában.

A szerző családja és örökösei azonban nem nyugodtak meg e méltatlan és jogtalan eljáráson, hanem mindenképp azon voltak, hogy az elkobzott munka kiadassék nekik. Végre I. Frigyes porosz királyhoz fordultak segítségért, aki miután mindent gondosan megvizsgált, arra a meggyőződésre jutott, hogy az Eisenmenger ellen felhozott vádak nem egyebek a bosszul lihegő zsidók teljesen alaptalan gyanúsításainál s hazugságainál. Azért 1705. április 25-én ő maga fordult ez ügyben I. Lipóthoz. S mivel ennek betegeskedése és közbejött halála miatt az ügy abban maradt, újból megsürgette a dolgot 1708. március 19-én kelt s I. Józsefhez írt levelében.[53]

De mert a zsidók hatalmával szemben kérése ismét eredménytelen maradt, ő maga nyomatta ki azt újból saját költségén 3000 példányban 1711-ben, állítólag Königsbergben, tényleg azonban Berlinben. A példányok legnagyobb részét Eisenmenger örököseinek engedte át.

I. József császár halála után az eredeti 2000 példányt is kiadták, miután negyven éven át zár alatt voltak.

Eisenmengernek ez a különös sorsban részesült könyve tagadhatatlanul egyike a XVII. század legmonumentálisabb, legjelentősebb munkáinak. A céljából kifolyó amaz egyoldalúsága ellenére, hogy a rabbinikus irodalomból a zsidóságra csak hátrányos világot vető anyagot gyűjtött össze, s hogy néha egyik-másik forrásának értékét túlbecsüli, mégis e nemben a legalaposabb s legtudományosabb munka, melyet e téren valaha alkottak, valósággal klasszikus mű. Kiválóságáról s teljes megbízhatóságáról elfogulatlan s komoly tudósok és a legjelesebb orientalisták a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak.[54]

Csak mikor Eisenmenger könyve a zsidók rendkívüli bosszúságára végre piacra került, tűnt ki igazán, mert iparkodtak a zsidók eleve lerontani annak hitelét s minden áron megakadályozni, hogy nyilvánosságra kerüljön.

A benne összehordott rengeteg idézet halmazban ugyanis mint valami ördöngős kaleidoszkópban láthatta most a keresztény nagyközönség, milyen sekély, balga s istenhez méltatlan theológia vezeti ezeket a kereszténységgel szöges ellentétben levő «tudós» rabbikat és követőiket; feltárult előtte, milyen laza, sunyi, szeretetlen és közveszélyes «erkölcsi» elvek irányítják őket minden nemzsidóval, de különösen a keresztényekkel szemben; milyen szánalmas gőg és elbizakodottság tölti el szívüket; mennyi alacsony és méltatlan babona tartja fogva lelküket; a keresztények iránt mily mélységes megvetés és gyűlölet tölti el bensejüket; a boldogságos szent Szűznek s Krisztusnak mily képzelhetetlen káromlására ragadtatják magukat elvakultságukban és dühükben.[55]

Magára a vérvádra vonatkozólag Eisenmenger, miután az ő koráig történt főbb vérgyilkossági eseteket fölsorolta, ezeket írja könyvének kilencedik fejezetében:

Manap azonban Németországban nem hallani ilyen kegyetlen tettekről, kivéve azt, amit, ha jól emlékszem, néhány évvel ezelőtt olvastam az újságban, hogy Franciaországban találtak egy meggyilkolt gyermeket, s hogy emiatt a zsidókat fogták gyanúba; mivel ugyanis azelőtt igen szigorúan jártak el a zsidókkal szemben, amikor ilyen bűntényeket elkövettek, azért nem lehet kétség aziránt, hogy a büntetéstől való félelemből tartózkodnak most a vérontástól, habár gyűlöletük a keresztények iránt még mindig olyan nagy, mint amekkora egyáltalán valaha lehetett. A fönnebb mondottakból kitűnik, hogy egy kereszténynek megölését a zsidók nem tartják lélekben járó dolognak és kell, hogy ez meg legyen nekik engedve, csak lehetséges legyen alkalmilag és titokban veszedelem nélkül.[56]

Abravanel Izsák tagadó nyilatkozatával szemben pedig ezeket mondja:

Mivel azonban sok tekintélyes szerző azt írta, és példákkal is bebizonyította, hogy a zsidóknak szükségük van a keresztények vérére és mert az általuk megölt gyermekeket rendszerint húsvét táján gyilkolták meg, azért ezzel szemben mégis gyaníthatni, hogy nem minden lesz valótlan. Egyébként nem akarom eldönteni, így van-e a dolog vagy sem. Ami pedig azt a körülményt illeti, hogy rendszerint húsvétkor követik el a zsidók a gyermekgyilkolást, az kétségkívül azért történt, mert Üdvözítőnket, Jézus Krisztust húsvétkor feszítették keresztre és mert a zsidók az ő kigúnyolására teszik azt.[57]

E figyelemre méltó nyilatkozata után egyben óva int Eisenmenger a zsidó orvosok igénybevételétől, mert ezek mint a keresztények esküdt ellenségei, a betegeket, akik rájuk bízzák életüket, átsegítik a másvilágra. Előadván ennek főbb okait, adatokkal is bizonyítja állításának igazságát.[58]

Tehát a vérvád kérdésének rejtelmei, habár már századok óta foglalkoztatták a keresztény társadalmat, még a XVIII. század elején sem voltak minden, tekintetben tisztázva. Mert íme maga Eisenmenger, a rabbinikus irodalomban oly bámulatos jártassággal bíró komoly tudóst bár a tagadhatatlan tényekkel szemben éppen nem mondhatja alaptalannak a vádat, még mindig nem lát oly világosan, hogy ez ügyben véglegesen döntő ítéletet mondhasson.

Azért Eisenmenger után más úton kísérelték meg ennek a már égető társadalmi kérdéssé lett rejtelemnek megoldását. Ugyanis ahhoz a módhoz folyamodtak, amelyet a középkorban nem egyszer vettek igénybe, midőn tudományos kérdések merültek föl, melyeknek megoldása nehéz volt, de a társadalmi életre való befolyásuk miatt megoldást követeltek. Ilyenkor az egyetemek vagy főiskolák, különösen a Sorbonne (a párizsi egyetem hittani kara), voltak azok a legfelsőbb tekintélyű ítélőszékek, melyekre annak a fontos és égető kérdésnek végleges eldöntését bízták. Tehát ennek a régi szokásnak alapján történt most, hogy a vérvád kérdését is a lipcsei egyetem protestáns theológiai kara elé terjesztették véleményezés végett.

[52] A zsidó Oppenheimer Sámuel 1700 körül császári főbiztos volt, ami persze nagy irigységet keltett ellene. Egy alkalommal csődület is támadt s a csőcselék berontott Oppenheimer házába s ott nagy rombolást vitt véghez. A főcinkost azonban megbüntették.

[53] Az idevágó levelezést eredeti szövegbeli közli Pawlikowski Der Talmud in der Theorie und in der Praxis. Regensburg, 1866. 324---331. old. I. Frigyes I. Lipóthoz írt levelében a többi között azt mondja, hogy magának a keresztény vallásnak válnék szégyenére, ha a zsidóknak akkora hatalmuk volna, hogy elnyomhatnak egy könyvet, amely a keresztény vallás védelmére s a zsidók tévelyeinek megcáfolására készült. A zsidók ugyan azt mondják, hogyha e könyv a nyilvánosság elé kerül, a keresztényeket a zsidók lemészárlására s agyonverésére izgatná s hogy abban a katholikus vallás ellen is sok gyalázás foglaltatik. Ámde ennek alaptalansága a megejtett vizsgálat után világosan kiderült; a könyvöt ugyanis nemcsak a héber nyelvben jártas két tudós jezsuita atya (Kümmers doct. Theol. Aschaffenburgban és Vincke prof. Hebr. linguae Mainzban), hanem Schnormauern, a heidelbergi egyelem dékánja és theológiai tanár vizsgálták meg, nem is szólva arról, hogy maguk a rabbik sem találtak benne egyetlen téves idézetet vagy helytelen fordítást. Hogy pedig a zsidók elleni esetleges zendüléstől mennyire nem kell félni e könyv publikálása után, bizonyítja az eddigi tapasztalni, amennyiben azelőtt is láttak napvilágot különféle könyvek, amelyek a zsidók gonoszságát és istentelenségét leírták, anélkül, hogy zendülést okoztak volna. A gyanúsításokkal szemben igaz az, hogy Eisenmenger könyve ellenkezőleg éppen a keresztény vallás érdekében van írva, hogy azok, akik olvassák, megszilárduljanak hitükben és megóvassanak a hithagyástól s a tévelyhez való pártolástól, ami néhány évvel előbb többször is megtörtént; a zsidókat pedig e könyv meg fogja győzni tévelyükről s ezáltal a Messiás megismerésére vezeti. Kéri azért I. Józsefet, ne adjon hitelt a zsidóknak, hanem intézkedjék, hogy cselszövényeik által a Majna melletti Frankfurtban zár alá került könyvnek kétezer példánya kiadassék, amire a szerző egész vagyonát költötte s a zsidók illetéktelen beavatkozása miatt halálra búsulta magát; s a keresztény vallás kárára és gyalázatára ne akadályozza továbbra is a könyv publikálását, hanem kártalanítsa a szerző örököseit a nekik okozott kárért s nyújtson nekik végre elégtételt.

[54] Buddeus János ( 1729) egyetemi tanár, orientalista s a legtudósabb protestáns tehológusok egyike szerint Eisenmenger azt az ígéretét, hogy a zsidóság rejtett titkait fölfedezi, különös hűséggel és ügyességgel teljesítette. (Isagoge hislorico-theologica ad Theologiam universam singulasque ejus partes, Lipsiae, 1727. 2. köt. 1219. old.) --- Tychsen Olaf Gerhard († 1815) egyetemi tanár s korának legbámultabb orientalistája 1787-ben a berlini királyi kamarai törvényszéknek a következő bírálatot adta róla:
Az Eisenmenger által klasszikus zsidó írókból nyújtott kivonatok
olyan híven vannak közölve és lefordítva, hogy minden próbát kiállnak. Minthogy maguk a zsidók bűnnek tartják rabbijaiknak mondásait, nyilatkozatait dőréknek nyilvánítani, csak maguknak tulajdoníthatják, ha értelmes olvasók a legjobb akarat mellett sem képesek méregből mézet, badarságból igazságot, türelmetlenségből türelmet, ellenségeskedésből és gyűlöletből barátságot és szeretetei kihozni. --- Bamberger József pedig így nyilatkozik e könyvről:
Éppenséggel ne tévesszenek meg senkit Eisenmengerre nézve a zsidóknak szidalmai és senki se hallgasson rájuk, míg be nem bizonyítják,
hogy Eisenmenger nem értette meg a rabbikat, vagy tévesen fordította. Arra azonban még nem akart vállalkozni egy zsidó sem, jóllehet már száz esztendő telt el azóta, hogy e férfiú élt. S nem is fog vállalkozni e munkára senki sem, mert az lehetetlenség. (Freimüthige Gedanken über den Geist des Judenthums, Germanien 1818. 470. old.) --- Michaelis Keresztély Benedek († 1764) egyetemi tanár, orientalista és protestáns theológus azt írja, «hogy Eisenmenger munkája alapos tudományosságnak, igazságszeretetnek és bátor őszinteségnek bizonyságait tartalmazza egyaránt s előforduló zsidó kérdésekben kormányok és egyetemi előadások számára annál nagyobb fontosságú, mert mindenütt utal a forrásokra és a legkiválóbb zsidó jogi és erkölcsi tanoknak helyes fordításait adja.
(Was glauben die Juden? Bamberg, 1823. 4. o.)
--- Lásd különben még Anton Theod. Hartmann Johann Andreas Eisenmenger und
seine jüdischen Gegner in geschichtlich-literarischen Erörterungen kritisch beleuchtet, Parchim,
1834. Még az elfogult filoszemita Strack is kénytelen legalább annyit elismerni róla,
hogy bár Eisenmenger polémiája megfelel nyers korának s bár nem egyszer téves (?!) a fordítása,
mégis alaptalan a zsidók részéről gyakran hangoztatott az a vád, hogy hamisított;
mert ő nemcsak fordít, hanem megjelöli az idézetek helyét is s közli az idézetek eredeti héber,
illetőleg arámi szövegét is. H. L. Strack, Einleitung in den Talmud. 4. Aufl. Leipzig, 1908. 115. old.

[55] Eisenmenger monumentális munkájában különösen a következőkről tárgyal
és tájékoztat.

1. A Talmudról és balgaságairól.
2. Hogyan átkozzák a zsidók a keresztényeket.
3. Milyen csúfnevekkel illetik a keresztény egyházat.
4. Hogyan gúnyolják a szentségeket és a keresztény papokat.
5. Hogyan gúnyolják ki a keresztények ünnepeit.
6. Milyen alattomosan gyalázzák a keresztényeket.
7. Minden más népek iránti gyűlölet törvény a zsidóknál.
8. Hogyan szidalmazzák a rabbik a keresztény vallást.
9. Hogyan leselkednek a zsidók a keresztények életére.
10. Fortélyaik és cselszövényeik a felsőbbség előtt. Mit kell tartani a zsidók esküjéről.
11. A zsidóknak csalásai, lopásai, uzsorája és üzleti gyakorlata.
12. Miért nem esznek a zsidók a keresztényük ételeiből s miért nem isznak azok italaiból.
Milyen undort keltő módon bánnak az élelmiszerekkel, melyeket a keresztényeknek adnak el.
13. A Talmudnak tiszteletlen tanai az Istenről.
14. Hogyan káromolják a zsidók Krisztust s milyen megbecstelenítő módon rágalmazzák
a boldogságos szent Szüzet.
15. Azt tanítják, hogy minden keresztény elkárhozik.
16. A zsidók ízetlen és buja tanítása az ördögökről.

[56] Eisenmenger, Entdecktes Judenthum, Fr. X. Schieferl-féle kiadás, Dresden, 1893. 374. old.

[57] Eisenmenger, Entdecktes Judenthum, Fr. X. Schieferl-féle kiadás, Dresden, 1893. 376---377. old.

[58] Id. m. 377---383. old.
 
 
0 komment , kategória:  A vérvád történetének-17.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 430
  • e Hét: 3987
  • e Hónap: 17264
  • e Év: 337296
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.