Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Cselekedetek 1-5-ig terjedő fejezetei
  2016-09-15 02:30:10, csütörtök
 
  Cselekedetek 1. fejezet

1Az első beszámolót, ó, Teofilusz, arról írtam meg, mi mindent kezdett Jézus tenni, és tanítani is,2addig a napig, amelyen felvitetett, miután szent szellem által parancsot adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.3Ezeknek, miután szenvedett, sok cáfolhatatlan bizonyíték által meg is mutatta magát, hogy él:negyven napon át látták őt, és ő beszélt az Isten királyságára vonatkozó dolgokról.4És amikor összejött velük, ezt az utasítást adta nekik:,,Ne menjetek el Jeruzsálemből, hanem kitartóan várjátok, amit az Atya megígért, amiről hallottatok tőlem;5 mert János ugyan vízzel keresztelt, de ti nem sok nappal ezután szent szellemben fogtok megkereszteltetni."6Mikor aztán egybegyűltek, kérdezgetni kezdték őt:,,Uram, ebben az időben állítod helyre Izraelnek a királyságot?"7Ő ezt mondta nekik:,,Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett;8de erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig."9És miután ezeket mondta, a szemük láttára felemeltetett, és egy felhő takarta el őt a szemük elől.10És amint szemüket az égre szegezték, miközben távozott, íme, ott állt mellettük két férfi fehér ruhában,11és így szóltak:,,Galileai férfiak, miért álltok itt az égre nézve?Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, így fog eljönni, ugyanilyen módon, ahogy az égbe menni láttátok."12Akkor az Olajfák hegyének nevezett hegyről, mely közel van Jeruzsálemhez, egy sabbatnapi útra, visszatértek Jeruzsálembe.13Mikor tehát bementek, felmentek a felső helyiségbe, ahol szálláson voltak:Péter csakúgy, mint János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a buzgó, és Júdás, a Jakab fia.14Ezek mindnyájan rendületlenek voltak egy akarattal az imában, néhány asszonnyal, Jézus anyjával, Máriával, és a testvéreivel együtt.15Azokban a napokban pedig felállt Péter a testvérek között(összesen mintegy százhúsz főből állt a sokaság),és így szólt:16,,Férfiak, testvérek, szükséges volt, hogy beteljesedjen az írás, amelyet a szent szellem előre kijelentett Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik letartóztatták Jézust,17mert közénk számított, és részt nyert ebből a szolgálatból.18(Ez pedig földet szerzett az igazságtalanság béréből, és fejjel lefelé lezuhanva, nagy csattanással kettészakadt középen, és minden belső része kiomlott.19Ez tudomására jutott Jeruzsálem minden lakosának is, úgyhogy elnevezték azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.)20Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében:Lakóhelye legyen pusztává, és ne legyen lakó abban,és:Felvigyázói tisztségét más vegye át.21Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egybegyűltek velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt22 - attól kezdve, hogy János megkeresztelte, addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk -, nos, hogy azok közül egyvalaki velünk együtt tanújává legyen a feltámadásának."23Így hát jelöltek kettőt:Józsefet, akit Barsabásnak, vagy más néven Jusztusznak is hívtak, meg Mátyást.24És imádkoztak, ezt mondva:,,Te, ó, Jehova, aki mindenkinek a szívét ismered, jelöld meg, e kettő közül melyiket választottad,25hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostolságnak azt a helyét, amelyet Júdás elhagyott, hogy a maga helyére menjen."26Sorsot vetettek hát rájuk, és a sors Mátyásra esett;és a tizenegy apostolhoz tartozónak tekintették.

2. fejezet
1Mikor pedig a pünkösd ünnepének napja már elkezdődött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,2és hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.3Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá, szétoszlottak, és mindegyikükre ráült egy.4Mindnyájan beteltek szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy a szellem megadta nekik, hogy szóljanak.5Tartózkodtak pedig Jeruzsálemben zsidók, istentisztelő férfiak, az ég alatt levő minden nemzet közül valók.6Mikor tehát ez a hang támadt, összegyűlt a tömeg, és meg volt zavarodva, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.7Igen, meg voltak döbbenve, elcsodálkoztak, és mondogatni kezdték:,,Nézzétek már, nemde mind galileaiak ezek, akik beszélnek?8Akkor hogyhogy mindnyájan a magunk anyanyelvét halljuk?9Pártusok, médek, elamiták, és akik Mezopotámiában lakunk, és Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsia tartományban,10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának a Ciréne felé található részein, és akik Rómából jöttünk, és itt tartózkodunk, zsidók és prozeliták egyaránt,11krétaiak és arabok: a saját nyelvünkön halljuk őket beszélni az Isten nagyszerű dolgairól."12Igen, mindannyian meg voltak döbbenve, és tanácstalanok voltak, és ezt mondták egymásnak:,,Mi akar ez lenni?"13Mások viszont csúfolták őket, és elkezdték mondogatni:,,Édes borral itták tele magukat."14Péter azonban felállt a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk:,,Júdeai férfiak, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, legyen ez tudtotokra, és fordítsátok fületeket a beszédeimre!15Mert ezek az emberek nem részegek, ahogy vélitek, hiszen a harmadik órája ez a napnak.16Ellenkezőleg, ez az, ami megmondatott Jóel próféta által:17És az utolsó napokban - ezt mondja az Isten - kitöltök az én szellememből mindenfajta testre, és fiaitok meg leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak;18és még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kitöltök szellememből azokban a napokban, és prófétálni fognak.19Előjeleket adok az égen fenn, és jeleket a földön lenn, vért, tüzet és füstködöt;20a nap elsötétül, a hold pedig vérré válik, mielőtt elérkezik Jehova nagy és dicső napja.21És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.22Izrael férfiai, halljátok meg e szavakat:a názáreti Jézust, a férfit, akit az Isten nyilvánosan megmutatott nektek hatalmas cselekedetek, előjelek és jelek révén, melyeket általa tett közöttetek, ahogy magatok is tudjátok,23ezt a férfit, akit az Isten elhatározott szándéka és előretudása szerint kiszolgáltattak, ti törvénytelen emberek keze által oszlopra szegeztétek, és végeztetek vele.24Az Isten azonban feltámasztotta őt, feloldva a halál kínjait, mert lehetetlen volt, hogy az továbbra is fogva tartsa őt.25Dávid ugyanis ezt mondja róla:Jehova szüntelen a szemem előtt volt;hisz ő jobbomon van, hogy soha ne inogjak meg.26Emiatt felvidult a szívem, és nagyon örvendezett a nyelvem. Sőt, a testem is reménységben fog lakozni,27mert nem hagyod lelkemet a hádeszben, és azt sem engeded, hogy a te lojálisod romlást lásson.28Megismertetted velem az élet útjait, derűvel fogsz betölteni engem a te arcod előtt.29Férfiak, testvérek, beszédbeli nyíltsággal szólhatok hozzátok Dávidról, a családfőről, hogy elhunyt, el is temették, és a sírhelye a mai napig nálunk van.30Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten megesküdött neki esküvel, hogy az ő ágyékának gyümölcséből ültet valakit a trónjára,31előre látva, a Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy sem a hádeszben nem hagyják őt, sem a teste nem lát romlást.32Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta, és e ténynek mi mindannyian tanúi vagyunk.33Mivel tehát felmagasztaltatott az Isten jobbjára, és megkapta a megígért szent szellemet az Atyától, kitöltötte azt, amint látjátok és halljátok.34Dávid valójában nem ment fel az egekbe, hanem ő maga mondja:Így szólt Jehova az én Uramhoz:Ülj az én jobbomon,35mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.36Tudja meg hát Izrael egész háza bizonyossággal, hogy Úrrá is, és Krisztussá is tette őt az Isten:azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek."37Mikor pedig ezt hallották, szíven találta őket, és így szóltak Péterhez meg a többi apostolhoz:,,Férfiak, testvérek, mit tegyünk?"38Péter ezt mondta nekik:,,Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát.39Mert az ígéret nektek és a ti gyermekeiteknek szól, meg mindazoknak, akik távol vannak, ahányat csak elhív magához Jehova, a mi Istenünk."40És sok egyéb szóval is alaposan tanúskodott, és tovább buzdította őket, ezt mondva:,,Meneküljetek ki ebből az elferdült nemzedékből!"41Akik tehát szívesen fogadták a szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.42És továbbra is az apostolok tanításának és az egymással való osztozásnak, az étkezéseknek és az imáknak szentelték magukat.43Bizony félelem kerített hatalmába minden lelket, és attól kezdve sok előjel és jel történt az apostolok által.44Mindazok, akik hívőkké lettek, együtt voltak, és mindenük közös volt,45és eladták javaikat meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége.46Nap nap után állandóan ott voltak a templomban egy akarattal;magánotthonokban étkeztek, és nagy örvendezéssel és őszinte szívvel részesedtek az eledelből,47dicsérve az Istent, és kegyet találva az egész nép előtt.Ugyanakkor Jehova továbbra is naponta gyarapította őket megmentésben részesülőkkel.

3. fejezet
1Péter és János éppen a templomba ment fel az imádkozás órájára, a kilencedik órára.2Ekkor egy férfit vittek arra, aki anyja méhétől fogva sánta volt. Naponta letették a Szépnek nevezett templomajtó közelébe, hogy irgalmas adományokat kérjen azoktól, akik bemennek a templomba.3Ez, amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen be akartak menni a templomba, kéregetni kezdett, hogy irgalmas adományokat kapjon.4Péter pedig Jánossal együtt rászegezte a szemét, és ezt mondta:,,Nézz ránk!"5Rájuk figyelt hát, azt várva, hogy kap tőlük valamit.6Péter azonban így szólt:,,Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked:a názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!"7Azzal megfogta a jobb kezénél, és felemelte. Nyomban megerősödött a talpa és a bokacsontjai;8felugorva lábra állt, járni kezdett, és bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.9És az egész nép látta, hogy járkál, és dicséri az Istent.10Sőt, kezdtek ráismerni, hogy ő volt az, aki a templom Szép kapujánál ült irgalmas adományokat kéregetve, és döbbenettel és elragadtatással teltek el amiatt, ami vele történt.11Mármost, mivel a férfi nem tágított Péter és János mellől, az egész nép összesereglett körülöttük a Salamon oszlopcsarnokának nevezett helyen, s azt se tudták, hová legyenek meglepetésükben.12Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez:,,Izrael férfiai, miért csodálkoztok ezen, vagy miért meredtek ránk úgy, mintha a saját erőnkkel vagy Isten iránti odaadásunkkal értük volna el, hogy ő járjon?13Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, ősatyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus színe előtt, mikor ő már úgy döntött, hogy szabadon bocsátja.14Igen, megtagadtátok a szentet és igazságost, és azt kértétek, hogy egy férfit, egy gyilkost ajándékozzanak oda nektek,15az élet Főközvetítőjét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül, és e ténynek mi tanúi vagyunk.16Ennélfogva a nevébe vetett hitünk által az ő neve tette erőssé ezt az embert, akit ti láttok és ismertek, és a hit, amely általa van, az adta neki ezt a teljes épséget mindnyájatok szeme láttára.17És most, testvérek, tudom én, hogy tudatlanságból cselekedtetek, ahogy a ti elöljáróitok is.18Az Isten azonban így teljesítette be azokat, amiket előre bejelentett az összes próféta szája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog.19Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, hogy felüdülés időszakai jöjjenek Jehova személyétől,20és hogy elküldje a nektek kinevezett Krisztust, Jézust,21akit bizony az égnek kell befogadnia minden olyan dolog helyreállításának idejéig, amelyről az Isten a régi időkben élt szent prófétáinak szája által beszélt.22Mózes valójában megmondta:Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek Jehova Isten a testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindannak megfelelően, amit mond nektek.23Igen, minden lélek, amely nem hallgat arra a Prófétára, teljesen kiirtatik a nép közül.24Sőt az összes próféta is, Sámueltől kezdve, és az utána következők, ahányan csak szóltak, világosan hirdették ezeket a napokat.25Ti vagytok a próféták fiai, és a szövetségéi, amelyet az Isten ősatyáitokkal kötött, így szólva Ábrahámnak:És a te magodban megáldatik majd a föld minden családja.26Az Isten, miután színre léptette Szolgáját, először hozzátok küldte el őt, hogy megáldjon benneteket azáltal, hogy közületek mindenkit elfordít a maga gonosztetteitől."

4. fejezet
1Mialatt pedig ők ketten a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papi elöljárók, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok,2bosszankodva amiatt, hogy tanítják a népet, és világosan hirdetik Jézusnak a halottak közül való feltámadását;3rájuk vetették kezüket, és őrizet alá helyezték őket másnapig, ugyanis már este volt.4De sokan hittek azok közül, akik figyeltek a beszédre, és a férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett.5Másnap az történt, hogy egybegyűltek Jeruzsálemben az elöljáróik, véneik és írástudóik6(Annás, a papi elöljáró is, és Kajafás, János meg Alexander, és ahányan csak a papi elöljáró rokonságához tartoztak),7középre állították őket, és faggatni kezdték őket:,,Milyen erővel, vagy kinek a nevében tettétek ezt?"8Akkor Péter szent szellemmel telve így szólt hozzájuk:,,Elöljárói a népnek, és vének,9ha a kihallgatásunkra a mai napon egy betegségben szenvedő emberen véghezvitt jótett miatt kerül sor azt illetően, hogy ki által gyógyult meg ez az ember,10legyen tudtára mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit az Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek épségben ez az ember.11Ez az a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett.12Továbbá senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetünk."13Mikor pedig látták Péter és János nyíltságát, és felismerték, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek, elcsodálkoztak. És rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak;14és amikor látták, hogy a meggyógyított ember ott áll velük együtt, semmiben sem mondhattak ellent.15Megparancsolták hát nekik, hogy menjenek ki a szanhedrin termén kívülre, majd tanácskozni kezdtek egymással,16és ezt mondták:,,Mit tegyünk ezekkel az emberekkel?Mert bizony figyelemre méltó jel történt általuk, olyan, amely Jeruzsálem minden lakosa előtt nyilvánvaló;és le sem tagadhatjuk.17De hogy tovább ne terjedjen a nép között, megfenyegetve őket, mondjuk meg nekik, hogy egyetlen embernek se beszéljenek többé ebben a névben."18Azzal hívatták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek, és ne is tanítsanak sehol Jézus nevében.19Péter és János azonban ezt felelte nekik:,,Hogy igazságos-e az Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint az Istenre, ítéljétek meg magatok.20Ám ami minket illet, nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk."21Így azok, miután még megfenyegették, szabadon bocsátották őket, mivel nem találtak semmilyen okot, ami alapján megbüntethették volna őket, és a nép miatt, mert mindannyian dicsőítették az Istent a történtekért;22az az ember ugyanis, akin a gyógyításnak e jele történt, több mint negyvenéves volt.23Szabadon bocsátásuk után elmentek az övéikhez, és beszámoltak arról, hogy miket mondtak nekik a papi elöljárók és a vének.24Ezt hallva, egy akarattal felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak:,,Legfőbb Úr, te vagy az, aki alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,25és aki szent szellem által Dávid ősatyánknak, a te szolgádnak szája által ezt mondtad:Miért váltak háborgóvá a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek?26A föld királyai fölkerekednek, és az uralkodók egybegyűlnek Jehova ellen, és az ő felkentje ellen.27Éppígy Heródes és Poncius Pilátus egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és Izrael népeivel ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, 28 hogy megtegyék, amiről kezed és szándékod előre elrendelte, hogy megtörténjen.29Most pedig, Jehova, fordíts figyelmet a fenyegetéseikre, és add meg rabszolgáidnak, hogy mindig teljes bátorsággal szólják szavadat,30mialatt kinyújtod a kezedet gyógyításra, és mialatt jelek és előjelek történnek szent szolgádnak, Jézusnak a neve által."31Miután könyörögtek, megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek;egytől egyig beteltek szent szellemmel, és bátorsággal szólták az Isten szavát.32Sőt, azok tömegének, akik hittek, szíve-lelke egy volt, és egy sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt.33És az apostolok továbbra is nagy erővel tettek tanúságot az Úr Jézus feltámadásáról, és bőséges volt a ki nem érdemelt kedvesség mindnyájukon.34Valójában egy sem szűkölködött közöttük;mert mindazok, akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, és elhozták az eladott javak értékét,35és letették az apostolok lábához. Azután kinek-kinek a szükséglete szerint lett szétosztva.36Így hát József is, akinek az apostolok a Barnabás nevet adták(ami lefordítva azt jelenti:Vigasztalás fia),egy ciprusi születésű lévita,37mivel volt egy darab földje, eladta azt, a pénzt pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.

5. fejezet
1Egy bizonyos férfi azonban, név szerint Anániás, a feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,2és titokban visszatartott valamennyit az árból, a felesége tudtával, és csak egy részt hozott el, és letette azt az apostolok lábához.3Péter pedig így szólt:,,Anániás, miért biztatott fel Sátán, hogy megpróbáld kijátszani a szent szellemet, és titokban visszatarts valamennyit a föld árából?4Amíg ott volt neked, vajon nem a tiéd volt, és az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele továbbra is?Miért határoztál el ilyen tettet a szívedben?Nem embereket, hanem az Istent próbáltad kijátszani."5E szavak hallatára Anániás összeesett, és kilehelte utolsó leheletét. És nagy félelem töltötte el mindazokat, akik hallottak erről.6A fiatalabb férfiak pedig felkeltek, kendőkbe göngyölték őt, kivitték és eltemették.7Mintegy három óra elteltével pedig bement a felesége, nem tudva, mi történt.8Péter így szólt hozzá:,,Mondd meg nekem: ennyiért adtátok el ti ketten a földet?"Ő azt mondta:,,Igen, ennyiért."9Péter erre így szólt hozzá:,,Miért egyeztetek meg egymás között ti ketten, hogy próbára teszitek Jehova szellemét?Íme!Az ajtónál van azoknak lába, akik eltemették a férjedet, és kivisznek téged is."10Az nyomban összeesett a lábánál, és kilehelte utolsó leheletét. Amikor az ifjak bejöttek, holtan találták;kivitték, és eltemették a férje mellé.11Erre nagy félelem töltötte el az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallottak ezekről.12Ezenfelül az apostolok keze által továbbra is sok jel meg előjel történt a nép között;és mindannyian a Salamon oszlopcsarnokában voltak egy akarattal.13Igaz, mások közül senkinek sem volt bátorsága velük tartani, mindamellett magasztalta őket a nép.14Mi több, továbbra is csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiaknak és asszonyoknak tömege egyaránt;15úgyhogy még a széles utakra is kivitték a betegeket, és kis ágyakra meg hordágyakra fektették őket, hogy amint Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjön rá valamelyikükre.16A Jeruzsálem körüli városokból is egyre gyűlt a tömeg, hozták a betegeket és azokat, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot, s ezek egytől egyig meggyógyultak.17Felkelt azonban a főpap, és a vele levők mind, a szadduceusok akkori szektája, és féltékenység töltötte el őket.18Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket.19Éjszaka azonban Jehova angyala kinyitotta a börtön ajtóit, kivitte őket, és így szólt:20,,Menjetek, és kiállva a templomban, továbbra is szóljátok a népnek ennek az életnek minden beszédét."21Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba, és tanítani kezdtek. Mikor pedig a főpap és a vele levők megérkeztek, összehívták a szanhedrint, és Izrael fiai véneinek egész gyűlését, és elküldtek értük a tömlöcbe, hogy elhozassák őket.22De amikor a hivatalszolgák odaértek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek tehát, és jelentést tettek,23ezt mondva:,,A tömlöcöt teljes biztonsággal bezárva találtuk, az őröket pedig az ajtóknál állva, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk odabenn."24Mikor pedig a templomőrség parancsnoka is, és a papi elöljárók is hallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek ezek miatt a dolgok miatt, nem tudva, hogy mi lesz ebből.25De érkezett egy ember, és jelentette nekik:,,Íme! Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, ott állnak, és tanítják a népet."26Akkor a parancsnok elment a hivatalszolgáival, fogta, és elhozta őket, de erőszak nélkül, mivel féltek, hogy megkövezi őket a nép.27Elhozták hát, és odaállították őket a szanhedrin termébe. A főpap pedig kikérdezte őket,28és ezt mondta:,,Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább ebben a névben, és íme, ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és elhatároztátok, hogy ránk hárítjátok ennek az embernek a vérét."29Péter és a többi apostol így válaszoltak:,,Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.30Ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti megöltetek, oszlopra akasztva őt.31Ezt az Isten felmagasztalta mint Főközvetítőt és Megmentőt az ő jobbjára, hogy megbánást adjon Izraelnek, és a bűnök megbocsátását.32Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, és a szent szellem is, melyet az Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak."33Amikor ezt hallották, mélységesen sértve érezték magukat, és végezni akartak velük.34Ám felkelt valaki a szanhedrinben, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép által becsült törvénytanító, és parancsot adott, hogy egy kis időre vigyék ki az embereket.35Majd így szólt amazokhoz:,,Izrael férfiai, ügyeljetek magatokra, mit szándékoztok tenni ezekkel az emberekkel.36Ezek előtt a napok előtt például felkelt Teudás, azt mondva magáról, hogy ő valaki, és számos férfi - körülbelül négyszáz - csatlakozott a pártjához.De végeztek vele;akik pedig engedelmeskedtek neki, mind szétszéledtek, és semmivé lettek.37Őutána az összeírás napjaiban felkelt a galileai Júdás, és embereket vont maga után. Mindazonáltal elveszett ez az ember is, és mindazok, akik engedelmeskedtek neki, szétszóródtak mindenfelé.38Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem hagyjátok őket békén(mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni,39de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket);különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak."40Azok pedig hallgattak rá, és hívatták az apostolokat, megverették őket, aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, és elengedték őket.41Ők tehát elmentek a szanhedrin elől, örvendezve, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért.42És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról.


 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 6-10-ig terjedő fejezetei
  2016-09-15 02:11:16, csütörtök
 
  6. fejezet

1Azokban a napokban pedig, amikor a tanítványok száma gyarapodott, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélő zsidók ellen, mivel özvegyeiket elhanyagolták az eledel naponkénti kiosztásánál.2Ezért a tizenkettő odahívta magához a tanítványok tömegét, és így szólt:,,Nem kedves dolog elhagynunk az Isten szavát azért, hogy eledelt osszunk szét az asztalokra.3Keressetek hát, testvérek, hét, jó bizonyságot szerzett férfit magatok közül, akik telve vannak szellemmel és bölcsességgel, hogy kinevezzük őket erre a szükséges tevékenységre;4mi pedig az imának és a szó szolgálatának szenteljük magunkat."5És kedvére valók voltak a mondottak az egész tömegnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és szent szellemmel teljes férfi volt, meg Fülöpöt, Prokoruszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és Nikolauszt, az antiókiai prozelitát;6és az apostolok elé állították őket, azok pedig, miután imádkoztak, reájuk tették kezüket.7Ennélfogva az Isten szava tovább növekedett, és a tanítványok száma igencsak sokasodott Jeruzsálemben, és a papoknak nagy sokasága kezdett engedelmeskedni a hitnek.8István pedig - ki nem érdemelt kedvességgel és erővel telve - nagy előjeleket és jeleket tett a nép között.9Ám felkeltek bizonyos emberek az úgynevezett Felszabadítottak zsinagógájából, és a ciréneiekéből és az alexandriaiakéból, és a Ciliciából meg Ázsiából valók közül, hogy vitatkozzanak Istvánnal;10de nem tudták megvédeni magukat a bölcsességgel és a szellemmel szemben, amellyel beszélt.11Akkor titokban felbiztattak férfiakat, hogy mondják ezt:,,Hallottuk, amint káromló beszédeket szólt Mózes és az Isten ellen."12És felizgatták a népet, a véneket meg az írástudókat, és rátörve, megfogták erővel, és a szanhedrin elé vezették.13Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták:,,Ez az ember nem szűnik meg e szent hely és a Törvény ellen beszélni.14Hallottuk például, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus le fogja rombolni ezt a helyet, és megváltoztatja a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk."15És amint a szanhedrinben ülők mind rámeredtek, azt látták, hogy az arca olyan, mint egy angyal arca.

7. fejezet
1A főpap pedig megkérdezte:,,Így vannak ezek?"2Ő ezt mondta:,,Férfiak, testvérek és apák, halljátok!A dicsőség Istene megjelent ősatyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,3és ezt mondta neki:Menj ki földedről és rokonaid közül, és gyere be arra a földre, amelyet mutatok neked.4Akkor ő kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten arra indította, hogy települjön át onnan erre a földre, amelyen ti most laktok.5Ám nem adott neki örökölhető birtokot benne, nem, egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja birtokul, és az ő magvának őutána, mikor még nem is volt gyermeke.6Az Isten ezenfelül arról beszélt, hogy a magva jövevény lesz egy idegen földön, és rabszolgává teszik őket, és nyomorgatják őket négyszáz évig.7És azt a nemzetet, amelynek rabszolgaként szolgálnak majd, megítélem - mondta az Isten -, ők pedig ezek után kijönnek, és szent szolgálatot fognak végezni nekem ezen a helyen.8A körülmetélkedés szövetségét is adta neki;így ő nemzette Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon;Izsák pedig Jákobot, Jákob pedig a tizenkét családfőt.9A családfők pedig féltékenyek lettek Józsefre, és eladták Egyiptomba. Az Isten azonban vele volt,10minden nyomorúságából megszabadította őt, és kedvessé és bölccsé tette a fáraó, Egyiptom királya előtt. És ez kinevezte őt, hogy kormányozza Egyiptomot és az egész házát.11Éhínség jött pedig egész Egyiptomra és Kánaánra, igen, nagy nyomorúság, és ősatyáink nem találtak ennivalót.12Jákob azonban hallotta, hogy Egyiptomban van élelem, és elküldte ősatyáinkat első alkalommal.13A második alkalommal pedig József megismertette magát a testvéreivel, és nyilvánvalóvá lett József nemzetsége a fáraó előtt.14Így hát József elküldte embereit, és elhívta arról a helyről apját, Jákobot és minden rokonát, szám szerint hetvenöt lelket.15Jákob lement Egyiptomba. Majd elhunyt, és ugyanígy az ősatyáink is.16Átvitték őket Sikembe, és abba a sírhelybe fektették őket, amelyet Ábrahám áron vett meg, ezüstpénzen Hámor fiaitól Sikemben.17Amint közeledett az idő annak az ígéretnek a beteljesedésére, amelyet az Isten nyíltan kijelentett Ábrahámnak, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban,18mígnem egy másik király támadt Egyiptom fölött, aki nem tudott Józsefről.19Ez ravaszul bánt nemzetségünkkel, és jogtalanul arra kényszerítette atyáinkat, hogy tegyék ki kicsinyeiket, hogy ne maradjanak életben.20Ebben az időben született Mózes, aki nagyon szép volt, az Isten szemében is. És három hónapig az apja otthonában gondoskodtak róla.21Mikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fia gyanánt nevelte fel.22Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden bölcsességére. Igen, hatalmas volt szavaiban és tetteiben.23Mikor pedig közel járt ahhoz, hogy betöltse a negyvenedik évét, szívébe ötlött, hogy megszemléli testvéreit, Izrael fiait.24És amikor meglátta, hogy az egyikkel igazságtalanul bánnak, megvédelmezte, és bosszút állt a bántalmazottért, leütve az egyiptomit.25Úgy vélte, a testvérei felfogják majd, hogy az Isten az ő keze által ad nekik megmentést, de nem fogták fel.26Másnap meg olyankor jelent meg náluk, amikor éppen verekedtek, és megpróbálta összebékíteni őket, ezt mondva:Férfiak, testvérek vagytok. Miért bántok egymással igazságtalanul?27Az azonban, aki igazságtalanul bánt felebarátjával, eltaszította őt, ezt mondva:Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak mifölénk?28Csak nem akarsz velem is végezni, ugyanúgy, ahogy tegnap az egyiptomival végeztél?29Erre a beszédre Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, s ott két fiút nemzett.30Negyven év elteltével pedig megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy pusztájában egy tövisbokor tüzes lángjában.31Mózes pedig, amikor látta, elálmélkodott a látványon. De amint közelebb ment, hogy megvizsgálja, Jehova hangja hallatszott:32Én vagyok ősatyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.Mózest remegés fogta el, és nem mert tovább vizsgálódni.33Jehova ezt mondta neki:Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.34Bizony láttam, milyen rosszul bánnak népemmel, mely Egyiptomban van, hallottam nyögésüket, és leszálltam, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj, elküldelek Egyiptomba.35Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, ezt mondva:Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak?,ezt az Isten elküldte mint uralkodót és egyben szabadítót, az angyal keze által, aki megjelent neki a tövisbokorban.36Ez az ember kivezette őket, előjeleket és jeleket téve Egyiptomban, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át.37Ez a Mózes mondta Izrael fiainak:Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek az Isten a testvéreitek közül.38Ő az, aki ott volt a gyülekezet közepette a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi ősatyáinkkal, és élő szent kijelentéseket kapott, hogy nektek adja azokat.39Ősatyáink nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki, hanem félrelökték, és szívükben visszafordultak Egyiptom felé,40ezt mondva Áronnak:Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak. Mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.41Borjút készítettek hát azokban a napokban, és áldozatot vittek fel a bálványnak, és vigadozni kezdtek kezük munkái láttán.42Így hát az Isten elfordult, és átadta őket, hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének, mint ahogy meg van írva a próféták könyvében: »Ugye nem nekem ajánlottatok fel áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó, Izrael háza?43Hanem Molok sátrát és Refán isten csillagát emeltétek a magasba, a képmásokat, melyeket azért készítettetek, hogy imádjátok őket. Ezért elhurcollak titeket Babilonon túlra.44Ősatyáinknál ott volt a tanúság sátra a pusztában, ahogy ő arra utasításokat adott, amikor elmondta Mózesnek, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amelyet látott.45És ősatyáink, akik átvették azt, be is vitték Józsuéval az azoknak a nemzeteknek a birtokában levő földre, amelyeket az Isten kiűzött ősatyáink elől. Ott maradt Dávid napjaiig.46Ő kegyet talált az Isten előtt, és azt a kiváltságot kérte, hogy hadd gondoskodhasson lakhelyről Jákob Istene számára.47De Salamon épített neki házat.48Mindazonáltal a Legfelségesebb nem lakik kézzel készített házakban; mint ahogy a próféta mondja:49Az ég a trónom, a föld pedig lábzsámolyom. Miféle házat fogtok építeni nekem?Ezt mondja Jehova. Vagy melyik az én nyugalmamnak helye?50Nemde az én kezem alkotta mindezeket?51Konok és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindig ellenálltok a szent szellemnek;ahogy ősatyáitok tettek, úgy tesztek ti is.52Melyik prófétát nem üldözték ősatyáitok?Igen, megölték azokat, akik előre bejelentették az Igazságos eljövetelét, akinek most árulói és gyilkosai lettetek,53ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg."54Mikor aztán ezeket hallották, a szívükig sértve érezték magukat, és csikorgatni kezdték a fogukat ellene.55Ő azonban szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján,56és ezt mondta:,,Íme!Látom az egeket megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján."57Erre teljes erejükből felkiáltottak, befogták a fülüket, és egy akarattal rárohantak.58Miután pedig kiűzték a városon kívülre, köveket kezdtek hajigálni rá. És a tanúk lerakták felsőruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.59És miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő könyörgött, és ezt mondta:,,Úr Jézus, fogadd el szellememet."60Aztán térdre ereszkedett, és erős hangon felkiáltott:,,Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!"És ezt mondva, halálalvásba merült.

8. fejezet
1Saul pedig helyeselte a meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés támadt a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen;az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájékain mindenfelé.2Istentisztelő férfiak azonban elvitték Istvánt eltemetni, és nagyon megsiratták.3Saul pedig gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket.4Azok viszont, akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve a szó jó hírét.5Fülöp például lement Szamária városába, és elkezdte nekik prédikálni a Krisztust.6A sokaság egy akarattal odafigyelt azokra, amiket Fülöp mondott, mialatt hallgattak, és nézték, milyen jeleket tesz.7Mert sokakban voltak tisztátalan szellemek, és ezek hangos szóval kiáltva kimentek belőlük. Ezenfelül sok béna és sánta meggyógyult.8Lett is nagy öröm abban a városban.9Volt pedig a városban egy Simon nevű férfi, aki ezt megelőzően mágiát űzött, és ámulatba ejtette Szamária nemzetét, nagy valakinek mondva magát.10És mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig odafigyeltek rá, és ezt mondták:,,Ez az ember az Isten Ereje, amelyet Nagynak lehet nevezni."11Odafigyeltek hát rá, mert jó ideje ámította őket azzal, hogy mágiát űzött.12Mikor azonban hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló jó hírt hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és asszonyok egyaránt.13Simon maga is hívő lett, és miután megkeresztelkedett, állandóan ott volt Fülöp mellett, és ámult, amint látta, hogy jelek és igen hatalmas cselekedetek mennek végbe.14Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost;15ezek pedig lementek, és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet.16Mert még egyikükre sem szállt rá, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.17Akkor rájuk tették a kezüket, és ők attól fogva kaptak szent szellemet.18Simon pedig, amikor látta, hogy a szellem az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt ajánlott nekik,19ezt mondva:,,Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon."20Péter azonban így szólt hozzá:,,Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzért birtokába jutsz az Isten ajándékának.21Sem részed, sem jussod nincs ebben a dologban, mert nem egyenes a szíved az Isten szemében.22Bánd meg tehát e rosszaságodat, és könyörögj Jehovához, hogy — ha lehetséges — bocsássa meg neked szíved törekvését;23mert látom, hogy mérgező epe vagy, és az igazságtalanság bilincse."24Simon válaszul így szólt:,,Könyörögjetek értem Jehovához, hogy semmi se jöjjön reám abból, amit mondtatok."25Miután alaposan tanúskodtak, és szólták Jehova szavát, visszafordultak Jeruzsálem felé, és hirdetni kezdték a jó hírt a szamáriaiak sok falvának.26Jehova angyala azonban így szólt Fülöphöz:,,Kelj fel, és menj délre, arra az útra, amelyik Jeruzsálemből Gázába visz lefelé."(Pusztai út ez.)27Erre ő felkelt és elment. És íme, egy etióp eunuch, aki hatalommal bíró ember volt az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában, és akit annak minden kincse fölé rendeltek, Jeruzsálemben járt, hogy imádatot mutasson be.28Most pedig visszatérőben volt, és a szekerén ülve fennhangon olvasta Ézsaiás prófétát.29A szellem tehát ezt mondta Fülöpnek:,,Menj oda, és csatlakozz ehhez a szekérhez!"30Fülöp odafutott, és hallotta, amint fennhangon olvassa Ézsaiás prófétát, és ezt mondta:,,Érted is, amit olvasol?"31Az így szólt:,,Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki útmutatást nem ad?"És kérlelte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön le mellé.32Az Írásnak pedig az a szakasza, amelyet fennhangon olvasott, ez volt:,,Mint a juhot, úgy vitték a levágásra, és mint a bárány, amely néma a nyírója előtt, úgy ő sem nyitja meg a száját.33Megaláztatásakor elvétetett tőle az ítélet. Ki fogja elmondani az ő nemzetségének részleteit?Mert elvétetik a földről az élete."34Erre az eunuch ezt mondta Fülöpnek:,,Kérve kérlek:kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"35Fülöp megnyitotta a száját, és ezzel az Írással kezdve hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt.36Amint pedig mentek az úton, valami vízhez értek, és az eunuch így szólt:,,Íme, víz!Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?"37 - 38Azzal megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és mindketten bementek a vízbe, Fülöp is, és az eunuch is, és Fülöp megkeresztelte őt.39Amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme gyorsan elvezette Fülöpöt, és az eunuch nem látta őt többé, mert folytatta útját örvendezve.40Fülöp pedig Asdódba került, és átmenve a területen továbbra is hirdette a jó hírt minden városnak, míg Cezáreába nem ért.

9. fejezet
1Saul pedig, még mindig fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegve az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz,2és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve hozhasson Jeruzsálembe bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik, férfiakat és asszonyokat egyaránt.3Mikor aztán már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, akkor hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből,4mire ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá:,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?"5Ő ezt mondta:,,Ki vagy, Uram?"Az így szólt:,,Jézus vagyok, akit te üldözöl.6De kelj fel, menj be a városba, és megmondják majd neked, mit kell tenned."7A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak;hallottak ugyan egy hangot szólni, de senkit sem láttak.8Saul pedig felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit. Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba.9És három napig semmit sem látott, és nem is evett, nem is ivott.10Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban:,,Anániás!"Ő ezt mondta:,,Itt vagyok, Uram."11Az Úr ezt mondta neki:,,Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi embert. Mert íme, imádkozik,12és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását."13Anániás azonban így válaszolt:,,Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a te szentjeiddel Jeruzsálemben.14Itt is felhatalmazása van a papi elöljáróktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik segítségül hívják a nevedet."15Az Úr azonban ezt mondta neki:,,Menj, mert választott edényem ő, hogy elvigye a nevemet a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is.16Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért."17Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt:,,Saul, testvér, engem az Úr küldött el - az a Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél -, hogy visszanyerd a látásod, és betelj szent szellemmel."18És azonnal valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását;és miután felkelt, megkeresztelkedett,19majd eledelt vett magához, és erőre kapott. Néhány napig Damaszkuszban volt a tanítványokkal,20és azonnal elkezdte prédikálni a zsinagógákban Jézust, hogy Ő az Isten Fia.21Akik pedig hallották őt, mind megdöbbentek, és ezt mondták:,,Hát nem ez az, aki vesztükre tört Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják, és aki éppen abból a célból jött ide, hogy megkötözve a papi elöljárókhoz vigye őket?"22Saul azonban egyre több erőre tett szert, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus.23Jó néhány nap elteltével pedig a zsidók tanácsot tartottak, hogy végezzenek vele.24Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele.25Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel, egy kosárban engedve le.26Jeruzsálembe érkezve megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány.27Így hát Barnabás a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton, és hogy az beszélt vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében.28És velük maradt, járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében;29beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.30Amikor a testvérek rájöttek erre, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba.31A gyülekezet ekkor valójában egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett, épült, és ahogy Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járt, egyre gyarapodott.32Péter pedig, amikor átment minden vidéken, lement a Liddában lakó szentekhez is.33Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt a hordágyán, mivel béna volt.34És Péter így szólt hozzá:,,Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be az ágyad!"Erre az azonnal felkelt.35Látták őt mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán laktak, és az Úrhoz tértek.36Joppéban pedig volt egy bizonyos nőtanítvány, akinek Tábita volt a neve, ami lefordítva Dorkászt jelent. Ő bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban, melyeket adott.37Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Megfürdették hát, és lefektették egy felső helyiségben.38Mivel pedig Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, amikor meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt:,,Kérünk, tétovázás nélkül jöjj át hozzánk!"39Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső helyiségbe;az özvegyek pedig mind eléje álltak, sírtak, és mutattak sok olyan alsóruhát és felsőruhát, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt.40Péter pedig mindenkit kiküldött, és térdre ereszkedve imádkozott, majd a testhez fordulva így szólt:,,Tábita, kelj fel!"Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.41Ő a kezét adva neki felsegítette, és behívta a szenteket meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.42Ez ismeretessé vált egész Joppéban, és sokan hívőkké lettek az Úrban.43Péter pedig jó néhány napig Joppéban maradt egy bizonyos Simonnál, a tímárnál.

10. fejezet
1Volt pedig Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat katonatisztje,2hitbuzgó ember, aki egész háznépével együtt félte az Istent. Ő sok irgalmas adományt adott a népnek, és folyton könyörgött az Istenhez.3A nap kilencedik órája körül világosan látta látomásban, hogy az Istennek egy angyala bejön hozzá, és ezt mondja neki:,,Kornéliusz!"4Ő rámeredt, és megrémülve így szólt:,,Mi az, Uram?"Az ezt mondta neki:,,Imáid és irgalmas adományaid emlékeztetőül felszálltak az Isten elé.5Most tehát küldjél férfiakat Joppéba, és hívass egy bizonyos Simont, akit Péternek is hívnak.6Ő egy bizonyos Simonnál, a tímárnál vendégeskedik, akinek a tenger mellett van háza."7Alig ment el az angyal, aki beszélt vele, ő máris szólított kettőt a háziszolgái közül és egy hitbuzgó katonát azok közül, akik állandóan a szolgálatára álltak,8mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.9Másnap, míg ők úton voltak, és közeledtek a városhoz, Péter a hatodik óra körül felment a háztetőre imádkozni.10De nagyon megéhezett, és enni kívánt. Amíg készítettek valamit, ő révületbe esett,11és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valamilyen edény, olyan, mint egy nagy lenvászon lepedő, amelyet a négy sarkánál fogva eresztenek le a földre;12és mindenféle földi négylábú teremtmény, csúszó-mászó állat meg égi madár volt benne.13És egy hang szólt hozzá:,,Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!"14Péter azonban ezt mondta:,,Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi beszennyezettet és tisztátalant."15A hang pedig ismét szólt hozzá, másodszor is:,,Amit az Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek."16Ez harmadszor is megtörtént, majd az edény azonnal felvitetett az égbe.17Nos, Péter nagyon tanácstalan volt bensőjében azt illetően, hogy mit jelenthet a látomás, amelyet látott, s közben íme, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, utánajártak, hol van Simon háza, és ott álltak a kapunál.18Kiáltottak, és tudakozódtak, hogy ott vendégeskedik-e Simon, akit Péternek is hívnak.19Miközben Péter a látomáson tűnődött, a szellem így szólt:,,Íme, három férfi keres.20Kelj fel hát, eredj le, és indulj útnak velük, egyáltalán nem kételkedve, mert én küldtem őket."21Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt:,,Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi okból vagytok itt?"22Azok ezt mondták:,,Kornéliusz, a katonatiszt - egy olyan férfi, aki igazságos és féli az Istent, és aki jó hírben áll a zsidók egész nemzete körében - isteni utasítást kapott egy szent angyal által, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg a mondanivalódat."23Így hát behívta és vendégül látta őket. Másnap felkelt, elment velük, és a joppéi testvérek közül is vele mentek néhányan.24A rá következő napon megérkezett Cezáreába. Kornéliusz természetesen már várta őket, és összehívta rokonait és meghitt barátait.25Amint Péter belépett, Kornéliusz eléje ment, leborult a lábához, és hódolt neki.26Péter azonban felemelte, ezt mondva:,,Kelj fel;magam is ember vagyok."27Ahogy beszélgetett vele, bement, és sok embert talált egybegyűlve.28Ezt mondta nekik:,,Jól tudjátok, mennyire nincs megengedve egy zsidónak, hogy egy más nemzetséghez tartozó emberhez csatlakozzon, vagy közeledjen hozzá, de nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert se szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak hívnom.29Ezért eljöttem, méghozzá ellenvetés nélkül, amikor hívattak. Kérdem tehát: mi okból hívattatok?"30Kornéliusz erre így szólt:,,Ebben az órában lesz négy napja, hogy a kilencedik órában a házamban imádkoztam, amikor íme, ott állt előttem egy fénylő öltözetű férfi,31és ezt mondta:Kornéliusz, az imád kedvező meghallgatásra talált, és irgalmas adományaidról megemlékeztek az Isten előtt.32Küldj el azért valakit Joppéba, és hívasd Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy bizonyos Simonnak, a tímárnak a házában vendégeskedik, a tenger mellett.33Rögtön elküldtem tehát hozzád valakit, és te jól tetted, hogy idejöttél. Most hát mindannyian jelen vagyunk az Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, aminek az elmondását Jehova megparancsolta neked."34Péter ekkor megnyitotta a száját, és ezt mondta:,,Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten,35hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik.36Elküldte a szót Izrael fiainak, hogy hirdesse nekik a béke jó hírét Jézus Krisztus által:Ez mindenki másnak Ura.37Tudjátok, miről beszéltek Galileától kezdve egész Júdeában a János által prédikált keresztség után:38a Názáretből való Jézusról, hogy miként kente fel őt az Isten szent szellemmel és erővel, és ő átment a vidéken, jót cselekedve, és meggyógyítva mindazokat, akiket elnyomott az Ördög; mert vele volt az Isten.39Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók vidékén is, és Jeruzsálemben is tett;de végeztek is vele, oszlopra akasztva őt.40Ezt az Isten feltámasztotta a harmadik napon, és megadta neki, hogy nyilvánvalóvá legyen,41nem az egész népnek, hanem az Isten által előre kinevezett tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halottak közül.42Meg is parancsolta nekünk, hogy prédikáljuk a népnek, és tanúskodjunk alaposan arról, hogy ő az, akit az Isten az élők és a halottak bírájául rendelt.43Mellette tanúskodik az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök megbocsátását, aki hisz benne."44Még beszélt Péter ezekről a dolgokról, amikor a szent szellem leszállt mindazokra, akik hallgatták a szót.45És ámultak a körülmetéltek közül való hűségesek, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a szent szellem ajándéka a nemzetekből valókra is kitöltetik.46Hallották ugyanis, hogy nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor Péter megszólalt:47,,Megtagadhatja-e bárki is a vizet ezektől, hogy meg ne keresztelkedjenek, ők, akik ugyanúgy megkapták a szent szellemet, mint mi?"48Azzal megparancsolta nekik, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték, hogy maradjon még néhány napig.


 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 11-15-ig terjedő fejezetei
  2016-09-15 02:05:57, csütörtök
 
  11. fejezet

1Meghallották pedig az apostolok és a testvérek, akik Júdeában voltak, hogy a nemzetekből valók is elfogadták az Isten szavát.2Így amikor Péter felment Jeruzsálembe, a körülmetélkedés támogatói perlekedni kezdtek vele,3azt mondva, hogy körülmetéletlen férfiak házába ment be, és együtt evett velük.4Péter erre magyarázni kezdte nekik a részleteket:5,,Joppé városában voltam, és imádkoztam, és révületben láttam egy látomást:leszállt valamilyen edény, olyan, mint egy nagy lenvászon lepedő, amelyet a négy sarkánál fogva eresztettek le az égből, és lejött egészen énhozzám.6Belenézve szemügyre vettem, és négylábú földi teremtményeket láttam, meg vadállatokat, csúszó-mászó állatokat és égi madarakat.7Egy hangot is hallottam, amint így szólt hozzám:Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!8Én azonban ezt mondtam: »Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ment be a számba beszennyezett vagy tisztátalan dolog.9Másodszor az égből jövő hang így felelt:Amit az Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek.10Ez harmadszor is megtörtént, majd mindent felvontak, vissza az égbe.11És íme, abban a szempillantásban ott állt három férfi a háznál, amelyben voltunk; Cezáreából küldték őket hozzám.12A szellem pedig azt mondta, hogy menjek velük, egyáltalán nem kételkedve. Ez a hat testvér szintén velem jött, és bementünk annak a férfinak a házába.13Ő beszámolt nekünk róla, hogyan látta, amint az angyal ott áll a házában, és ezt mondja:Küldjél embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak,14és ő elmondja majd neked azokat, amik által te és a te egész háznéped megmentést nyerhettek.15Mikor aztán elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a szent szellem, mint ahogy ránk is kezdetben.16Ekkor visszaemlékeztem az Úr beszédére, hogy ezt mondta:János vízzel keresztelt, de ti szent szellemben fogtok megkereszteltetni.17Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk is, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozhattam volna az Istent?"18Mikor pedig ezeket hallották, belenyugodtak, és dicsőítették az Istent, ezt mondva:,,Akkor hát a nemzetekből valóknak is megadta az Isten a megbánást az életre."19Ezért akik az István miatt támadt nyomorúság miatt szétszóródtak, elmentek egészen Föníciáig, Ciprusig és Antiókiáig, de senki másnak nem szólták a szót, csak a zsidóknak.20Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik elmentek Antiókiába, és szólni kezdtek a görögül beszélőkhöz, hirdetve az Úr Jézusról szóló jó hírt.21Jehova keze is velük volt, és sokan hívőkké lettek, és az Úrhoz tértek.22A róluk szóló beszámoló a Jeruzsálemben levő gyülekezet fülébe jutott, és kiküldték Barnabást egészen Antiókiáig.23Amikor megérkezett, és látta az Isten ki nem érdemelt kedvességét, örvendezett, és bátorítani kezdte mindnyájukat, hogy maradjanak meg az Úrban elszánt szívvel;24mert jó ember volt, telve szent szellemmel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.25Így hát elment Tárzuszba, hogy felkutassa Sault,26és miután megtalálta, elvitte Antiókiába. Így történt, hogy egy egész évig egybegyűltek velük a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak, és először Antiókiában volt, hogy a tanítványokat isteni gondviselés által keresztényeknek hívták.27Azokban a napokban pedig próféták mentek le Jeruzsálemből Antiókiába.28Felkelt az egyikük, név szerint Agabusz, majd a szellem által rámutatott, hogy nagy éhínség jön az egész lakott földre;ez egyébként be is következett Klaudiusz idejében.29Elhatározták hát azok a tanítványok, mindegyikük, amint módjában állt, hogy szolgálatot végeznek úgy, hogy segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.30Így is tettek, elküldve azt a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

12. fejezet
1Éppen ez idő tájt Heródes király kezet vetett a gyülekezetből valók közül némelyekre, hogy rosszul bánjon velük.2Jakabot, János testvérét karddal megölette.3Mikor látta, hogy ez kedvükre van a zsidóknak, Pétert is letartóztatta.(Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak akkor.)4Elfogta és börtönbe vetette, átadva őt négy, egyenként négyfős katonai őrségnek, hogy felváltva őrizzék, mivel az volt a szándéka, hogy a pászka után elővezetteti őt a népnek.5Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig nem szűnt meg buzgón imádkozni érte az Istenhez.6Mikor aztán Heródes arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt, két lánccal megkötözve, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt.7De íme, ott állt Jehova angyala, és világosság fénylett a börtöncellában. Meglökte Péter oldalát, és felkeltette őt, ezt mondva:,,Kelj fel gyorsan!"És a láncai leestek a kezéről.8Az angyal ezt mondta neki:,,Övezd fel magad, és kösd fel a sarudat!"Úgy is tett. Végül így szólt hozzá:,,Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!"9Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy ami az angyal által történik, az valóság. Úgy vélte ugyanis, hogy látomást lát.10Miután átmentek az első és a második őrségen, a városba vezető vaskapuhoz értek, és ez magától kinyílt előttük. Miután kimentek, továbbhaladtak egy utcányit, és az angyal azonnal eltávozott tőle.11Péter pedig magához térve így szólt:,,Most már igazán tudom, hogy Jehova elküldte angyalát, és megszabadított Heródes kezéből, és mindattól, amire várt a zsidók népe."12És miután átgondolta a dolgot, Máriának, a Márk nevet is viselő János anyjának a házához ment, ahol már jó néhányan egybegyűltek, és imádkoztak.13Amikor zörgetett a bejárati kapu ajtaján, egy Rodé nevű szolgálólány jött, hogy megnézze, ki az,14és felismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapubejárat előtt.15Azt mondták neki:,,Elment az eszed."Ő azonban továbbra is váltig bizonygatta, hogy úgy van. Azok elkezdték mondogatni:,,Az angyala az."16Péter pedig ott maradt és zörgetett. Amikor kaput nyitottak, látták őt, és meg voltak döbbenve.17Ő pedig intett nekik a kezével, hogy legyenek csendben, és részletesen elmondta nekik, hogyan hozta ki őt Jehova a börtönből, majd ezt mondta:,,Számoljatok be ezekről Jakabnak és a testvéreknek!"Azzal kiment, és egy másik helyre távozott.18Mikor pedig nappal lett, nem kis kavarodás támadt a katonák között azt illetően, hogy vajon mi is történt Péterrel.19Heródes szorgalmasan kereste őt, és amikor nem találta, kihallgatta az őröket, és megparancsolta, hogy vezessék el őket, hogy megkapják a büntetésüket;majd lement Júdeából Cezáreába, és ott töltött némi időt.20És harcos indulattal volt a tírusziak és a szidóniak ellen. Ezért azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután meggyőzték Blásztuszt, aki a királyi hálóhelyiség felügyeletével volt megbízva, békét kértek, mivel országukat a királyéból élelmezték.21Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi öltözetet vett magára, a bírói székbe ült, és nyilvános beszédet kezdett intézni hozzájuk.22Az egybegyűlt nép pedig kiáltozásba fogott:,,Ez isten hangja, és nem emberé!"23Jehova angyala nyomban lesújtott rá, amiért nem az Istennek adta a dicsőséget;férgek ették meg, és kilehelte utolsó leheletét.24Jehova szava azonban tovább növekedett és terjedt.25Barnabás és Saul pedig, miután teljesen elvégezték a segéllyel kapcsolatos szolgálatot Jeruzsálemben, visszatértek, és magukkal vitték Jánost, azt, akit Márknak is hívtak.

13. fejezet
1Antiókiában pedig, a helyi gyülekezetben voltak próféták és tanítók:Barnabás, Simeon, akit Nigernek hívtak, a cirénei Lúciusz, és Manaen, aki Heródessel, a területi uralkodóval együtt nevelkedett, és Saul.2Amint ezek nyilvánosan szolgáltak Jehovának, és böjtöltek, a szent szellem így szólt:,,Válasszátok külön nekem mindenki közül Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket."3Akkor böjtöltek, imádkoztak, reájuk tették a kezüket, és elbocsátották őket.4Ők tehát a szent szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra.5És amikor Szalamiszba értek, hirdetni kezdték az Isten szavát a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs.6Miután az egész szigeten átmentek egészen Páfoszig, találkoztak egy férfival, egy varázslóval és hamis prófétával, egy zsidóval, akinek Barjézus volt a neve.7Ez Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy intelligens férfival volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, és komolyan igyekezett hallani az Isten szavát.8Elimász, a varázsló azonban(így fordítják ugyanis a nevét)kezdett ellenszegülni nekik, és igyekezett elfordítani a prokonzult a hittől.9Saul, aki Pál is, betelve szent szellemmel, reá szegezte tekintetét,10és így szólt:,,Ó, mindenféle csalással és mindenféle gazsággal teli ember, te Ördög fia, te minden igazságosnak ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni Jehova helyes útjait?11Nos hát, íme, Jehova keze rajtad van, és vak leszel, és nem fogod látni a napfényt egy ideig."Azon nyomban sűrű köd és sötétség szállt rá, és körbe járt, és embereket keresett, hogy kézen fogva vezessék őt.12Akkor a prokonzul a történtek láttán hívő lett, mivel ámult Jehova tanításán.13Pál és a vele levők pedig tengerre szálltak Páfoszban, és megérkeztek a pamfíliai Pergába.János azonban elment tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.14Ők pedig továbbmentek Pergából, és eljutottak a pizidiai Antiókiába, és bemenve sabbatnapon a zsinagógába, helyet foglaltak.15A Törvény és a Próféták nyilvános felolvasása után a zsinagógai elöljárók hozzájuk küldtek, ezt mondva:,,Férfiak, testvérek, ha van valami bátorító szavatok a nép számára, mondjátok el!"16Erre Pál felkelt, és kezével intve, ezt mondta:,,Férfiak, izraeliták és ti többiek, akik félitek az Istent, halljátok!17Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta ősatyáinkat, és felmagasztalta a népet, amikor jövevényként lakoztak Egyiptom földjén, és felemelt karral kihozta őket onnan.18És egy körülbelül negyvenéves időszakon át tűrte viselkedésüket a pusztában.19Miután elpusztított hét nemzetet Kánaán földjén, sorsvetéssel felosztotta földjüket;20mindezt mintegy négyszázötven év alatt. Ezek után pedig bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.21Attól kezdve azonban királyt követeltek, és az Isten Sault, a Kís fiát adta nekik, a Benjámin törzséből való férfit, negyven évre.22És miután őt elmozdította, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről tanúskodott is, és ezt mondta:Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki megteszi majd mindazt, amit kívánok.23Az ő utódjai közül Isten az ígérete szerint megmentőt hozott Izraelnek, Jézust,24miután János - még Annak színrelépése előtt - megbánást jelképező keresztséget hirdetett nyilvánosan Izrael egész népének.25János pedig, mikor pályafutásának befejezése felé járt, így beszélt:Kinek gondoltok engem?Én nem ő vagyok. Hanem íme, utánam jön valaki, akinek a lábán a sarut nem vagyok méltó megoldani.26Férfiak, testvérek, akik Ábrahám nemzetségének fiai vagytok, és mások közöttetek, akik félik az Istent! Ennek a megmentésnek a szava nekünk küldetett el.27Mert Jeruzsálem lakosai és elöljáróik nem ismerték fel Őt, hanem amikor bíráskodtak, beteljesítették a Próféták kijelentéseit, melyeket minden sabbaton felolvasnak,28és bár semmi halálra való okot nem találtak, a kivégzését követelték Pilátustól.29Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg van írva róla, levették az oszlopról, és egy emléksírba fektették.30Az Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül;31és ő sok napon át láthatóvá vált azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most tanúi a nép előtt.32Így mi a jó hírt hirdetjük nektek, mely az ősatyáknak tett ígéretről szól:33az Isten egészen beteljesítette azt nekünk, a gyermekeiknek Jézus feltámasztása által;mint ahogy meg is van írva a második zsoltárban:Te vagy az én fiam, én Atyáddá lettem a mai napon.34Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halottak közül, és nem fog többé visszatérni a romlásba, így jelentette ki:Nektek adom a Dávid iránti szerető-kedvesség megnyilvánulásait, amelyek megbízhatók.35Ezért egy másik zsoltárban ezt is mondja:Nem engeded, hogy a te lojálisod romlást lásson.36Egyfelől ugyanis Dávid az Isten kifejezett akaratát szolgálta a maga nemzedékében, és halálalvásba merült, és ősatyái mellé fektették, és bizony romlást látott.37Másfelől, akit az Isten feltámasztott, az nem látott romlást.38Legyen azért tudtotokra, testvérek, hogy Általa a bűnök megbocsátását hirdetjük nektek,39és hogy mindabban, amiben Mózes törvénye által nem lehetett vétlennek nyilvánítani benneteket, Általa mindenkit vétlennek nyilvánítanak, aki hisz.40Vigyázzatok tehát, nehogy reátok jöjjön, ami megmondatott a Prófétákban:41Lássátok, ti, akik megvetést tanúsítotok, és csodálkozzatok rajta, és legyetek semmivé, mert egy cselekedetet viszek véghez a ti napjaitokban, olyan cselekedetet, amelyet semmiképpen nem hisztek el, még akkor sem, ha valaki részletesen elmondja nektek."42Mikor pedig mentek kifelé, az emberek nagyon kérték, hogy a következő sabbaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.43Így, miután feloszlott a zsinagógai gyűlés, a zsidók közül és az Istent imádó prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, azok pedig szóltak hozzájuk, és biztatni kezdték őket, hogy maradjanak meg az Isten ki nem érdemelt kedvességében.44A következő sabbaton csaknem az egész város egybegyűlt, hogy hallja Jehova szavát.45Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, féltékenység töltötte el őket, és kezdtek káromlóan ellentmondani a Pál által mondottaknak.46Így aztán Pál és Barnabás bátran ezt mondták:,,Szükséges volt, hogy először nektek szólják az Isten szavát.Mivel ti eltaszítjátok azt magatoktól, és nem ítélitek magatokat méltónak az örök életre, íme, a nemzetekhez fordulunk.47Jehova valójában parancsolatot adott nekünk ezekkel a szavakkal:Nemzetek világosságává neveztelek ki, hogy szabadítás légy a föld végső határáig."48Amikor a nemzetekből valók hallották ezt, örvendezni kezdtek, és dicsőíteni kezdték Jehova szavát, és mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek.49Jehova szava pedig továbbra is terjedt szerte az egész vidéken.50A zsidók azonban felzaklatták az Istent imádó, tekintélyes asszonyokat, továbbá a város főembereit, és üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határaikon kívülre.51Ők lerázták lábukról a port ellenük, és elmentek Ikóniumba.52A tanítványok pedig továbbra is telve voltak örömmel és szent szellemmel.

14. fejezet
1Ikóniumban pedig bementek együtt a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy tömege lett hívővé.2Azok a zsidók azonban, akik nem hittek, felzaklatták és rosszra befolyásolták a nemzetekből valók lelkét a testvérek ellen.3Ezért elég sok időt töltöttek ott, és bátorsággal beszéltek Jehova felhatalmazása által, aki tanúskodott az ő ki nem érdemelt kedvességének szava mellett azzal, hogy megadta, hogy jelek és előjelek történjenek az ő kezük által.4A városbeli tömeg azonban megoszlott, és némelyek a zsidók mellett voltak, mások viszont az apostolok mellett.5Mikor pedig a nemzetekből valók csakúgy, mint a zsidók, az elöljáróikkal együtt erőszakos kísérletet tettek arra, hogy arcátlanul bánjanak velük, és köveket vessenek rájuk,6ők, értesülve erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, meg a környékre;7és ott tovább hirdették a jó hírt.8Lisztrában pedig ült egy mindkét lábára nyomorék férfi, aki anyja méhétől fogva sánta volt, és még soha nem járt.9Ez figyelt, amint Pál beszélt, ő pedig rászegezve tekintetét, és látva, hogy van hite ahhoz, hogy gyógyulást nyerjen,10hangos szóval ezt mondta:,,Állj a lábadra egyenesen!"Az pedig felugrott, és járni kezdett.11A sokaság pedig látva, hogy mit tett Pál, felemelte a hangját, és likaóniai nyelven ezt mondta:,,Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!"12Aztán Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, mivel ő vitte a szót.13A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig bikákat és lombfüzéreket vitt a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatokat kívánt bemutatni.14Mikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál hallottak erről, megszaggatták felsőruháikat, és odaugrottak a sokaság közé, ezt kiáltva:15,,Férfiak, miért teszitek ezt?Mi is emberek vagyunk, akiknek ugyanolyan fogyatékosságaik vannak, mint nektek, és hirdetjük nektek a jó hírt, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek az élő Istenhez, aki alkotta az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.16Az elmúlt nemzedékekben hagyta, hogy a nemzetek mind a maguk útján járjanak,17bár valójában nem hagyta magát tanúság nélkül, hiszen jót cselekedett, esőket adva nektek az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szíveteket eledellel és derűvel."18És még ezeket mondva is csak alig-alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzon nekik.19Antiókiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek, és meggyőzve a sokaságot, megkövezték Pált, majd kivonszolták a városon kívülre, abban a hiszemben, hogy halott.20Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással elindult Derbébe.21És miután hirdették a jó hírt annak a városnak, és jó néhány embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába.22Erősítették a tanítványok lelkét, bátorítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és ezt mondva:,,Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába."23Ezenfelül véneket neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben, és böjtölésekkel imádkozva rábízták őket Jehovára, akiben hívőkké lettek.24Átmenve Pizidián, Pamfíliába érkeztek,25és miután szólták a szót Pergában, lementek Attáliába.26Onnan pedig elhajóztak Antiókiába, ahol annak idején rábízattak az Isten ki nem érdemelt kedvességére a végett a munka végett, amelyet most teljesen elvégeztek.27Amikor megérkeztek, és egybegyűjtötték a gyülekezetet, elmondták, mennyi mindent tett általuk az Isten, és hogy megnyitotta a hithez vezető ajtót a nemzeteknek.28Így aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.

15. fejezet
1Lejöttek némelyek Júdeából, és így kezdték tanítani a testvéreket:,,Ha nem metélkedtek körül Mózes szokása szerint, nem részesülhettek megmentésben."2Mikor pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendezték, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez e vita ügyében.3Így aztán ezek az emberek, miután a gyülekezet elkísérte őket egy darabon, folytatták útjukat Fönícián és Szamárián keresztül, részletesen elmondva a nemzetekből valók megtérését, és nagy örömet szereztek az összes testvérnek.4Ahogy Jeruzsálembe érkeztek, a gyülekezet, az apostolok és a vének kedvesen fogadták őket, ők pedig elbeszélték, mennyi mindent tett általuk az Isten.5Ám a farizeusok szektájából valók közül néhányan, akik hívőkké lettek, felálltak ülőhelyükről, és ezt mondták:,,Szükséges körülmetélni őket, és megparancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét."6Egybegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.7Miután pedig sokat vitatkoztak, Péter felállt, és így szólt hozzájuk:,,Férfiak, testvérek, jól tudjátok, hogy az Isten a kezdeti napoktól fogva úgy választott közöttetek, hogy a nemzetekből valók az én szám által hallják a jó hír szavát, és higgyenek;8és az Isten, aki ismeri a szívet, tanúskodott azáltal, hogy megadta nekik a szent szellemet, mint ahogy nekünk is.9És semmi különbséget sem tett köztünk és köztük, hanem a hit által megtisztította a szívüket.10Most tehát miért teszitek próbára az Istent azzal, hogy olyan igát raktok a tanítványok nyakába, amelyet sem ősatyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?11Ellenkezőleg, bízunk benne, hogy az Úr Jézus ki nem érdemelt kedvessége által nyerünk megmentést, ugyanúgy, mint ők is."12Erre az egész tömeg elcsendesedett, és figyelni kezdtek Barnabásra és Pálra, amint elmondták azt a sok jelet és előjelet, melyet általuk tett az Isten a nemzetek között.13Miután elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta:,,Férfiak, testvérek, hallgassatok meg!14Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.15És ezzel egyeznek a Próféták szavai, mint ahogy meg van írva:16Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom,17hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket,18amik régtől fogva ismeretesek.19Ezért nekem az a döntésem, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik az Istenhez térnek,20hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól, a paráznaságtól, a megfojtott állattól és a vértől.21Mert Mózesnek a hajdani idők óta megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák őt."22Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt jónak találták, hogy maguk közül választott férfiakat küldjenek Antiókiába Pállal és Barnabással, mégpedig Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást, akik vezető férfiak voltak a testvérek között;23és ezt írták saját kezűleg:,,Az apostolok és a vének, a testvéreitek, a nemzetekből való antiókiai, szíriai és ciliciai testvéreknek:Üdvözlet!24Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk nyugtalanságot okoztak nektek beszédeikkel, megpróbálva feldúlni a lelketeket - pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást -,25teljes egyetértésre jutottunk, és jónak találtuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal;26ezek olyan emberek, akik odaadták lelküket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevéért.27Elküldjük tehát Júdást és Silást, hogy ők is beszámoljanak ugyanezekről a dolgokról szóban.28Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül:29tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok.Legyetek jó egészségben!"30Ezek tehát, amikor elbocsátották őket, lementek Antiókiába, és egybegyűjtve a tömeget, átnyújtották nekik a levelet.31Azok miután felolvasták, örvendeztek a bátorításnak.32Júdás és Silás pedig, mivel maguk is próféták voltak, sok előadással bátorították a testvéreket, és erősítették őket.33Miután pedig egy bizonyos időt ott töltöttek, a testvérek elbocsátották őket békében azokhoz, akik elküldték őket.34 - 35Pál és Barnabás azonban tovább időzött Antiókiában, sokadmagukkal tanítottak, és hirdették Jehova szavának jó hírét.36Néhány nap múlva pedig Pál ezt mondta Barnabásnak:,,Mindenekelőtt térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova szavát, hogy lássuk, hogy vannak."37Barnabásnak az volt az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost is, akit Márknak hívtak.38Pál azonban nem tartotta helyénvalónak, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál eltávozott tőlük, és nem ment velük a munkára.39Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy elváltak egymástól;Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.40Pál Silást választotta ki, és elment, miután a testvérek rábízták őt Jehova ki nem érdemelt kedvességére.41Átment Szírián és Cilicián, erősítve a gyülekezeteket.

 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 16-20-ig terjedő fejezetei
  2016-09-14 21:18:59, szerda
 
  16. fejezet

1Így megérkezett Derbébe, és Lisztrába is. És íme, volt ott egy bizonyos tanítvány, név szerint Timóteusz, egy hívő zsidó asszonynak, de görög apának a fia,2aki jó hírben állt a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében.3Pál kifejezte kívánságát, hogy ez tartson vele, és fogta őt, és körülmetélte a zsidók miatt, akik azokon a helyeken voltak, mivel egytől egyig tudták, hogy az apja görög volt.4És amint átutaztak a városokon, átadták az ottaniaknak megtartás végett a rendeleteket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak.5Így a gyülekezetek bizony továbbra is szilárdultak a hitben, és napról napra gyarapodtak számban.6Ezenkívül Frígián és Galácia vidékén mentek át, mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia tartományban szólják a szót.7Továbbá, amikor leértek Míziába, megkísérelték, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus szelleme nem engedte nekik.8Elmentek hát Mízia mellett, és lementek Troászba.9Éjjel pedig látomás jelent meg Pálnak:egy makedón férfi állt ott, és kérlelve őt ezt mondta:,,Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!"10Mihelyt pedig látta a látomást, igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert úgy következtettünk, hogy az Isten odahívott minket, hogy hirdessük nekik a jó hírt.11Tengerre szálltunk hát Troászban, és egyenes úton Szamotrákéra jutottunk, az azt követő napon pedig Neápoliszba,12onnan pedig Filippibe, egy kolóniába, amely Makedónia azon területének legfőbb városa. Ebben a városban maradtunk, itt töltöttünk néhány napot.13Sabbatnapon pedig kimentünk a kapun kívülre, egy folyó mellé, ahol - úgy gondoltuk -van egy olyan hely, ahol imádkozni szoktak, majd leültünk, és beszélni kezdtünk az egybegyűlt asszonyoknak.14És egy Lídia nevű asszony, aki bíborárus volt Tiatira városából, és aki az Isten imádója volt, figyelt, és Jehova szélesre tárta a szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra.15Mikor pedig ő és a háznépe megkeresztelkedett, ezt mondta kérlelőn:,,Ha úgy ítélitek meg, hogy hű vagyok Jehovához, jöjjetek el a házamba, és maradjatok ott." És valósággal kényszerített bennünket, hogy odamenjünk.16Történt pedig, hogy amikor arra a helyre mentünk, ahol imádkozni szoktak, szembejött velünk egy szolgálólány, akiben szellem, jövendőmondó démon volt. Ő mindig nagy nyereséghez juttatta urait azzal, hogy a jövendölés mesterségét űzte.17Ez a lány kitartóan követte Pált és minket, és ezekkel a szavakkal kiáltozott:,,Ezek az emberek a legfelségesebb Isten rabszolgái, akik a megmentés útját hirdetik nektek!"18Ezt sok napon át folytatta. Pál végül belefáradt, megfordult, és így szólt a szellemhez:,,Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy menj ki belőle!"Ki is ment még abban az órában.19Mikor pedig az urai látták, hogy nyereségük reménysége odalett, megragadták Pált és Silást, és a piactérre vonszolták őket az elöljárókhoz,20és a polgári főtisztviselők elé vezetve őket, így szóltak:,,Ezek az emberek nagy zavart keltenek városunkban, mert zsidók,21és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad átvennünk, sem gyakorolnunk, mivel rómaiak vagyunk."22És a sokaság együttesen felkelt ellenük, a polgári főtisztviselők pedig, miután letépték róluk felsőruháikat, parancsot adtak, hogy vesszőzzék meg őket.23Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy tartsa őket biztos őrizet alatt.24Az, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába szorította.25Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsérte az Istent;igen, a rabok hallgatták őket.26Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrázkódtak a tömlöc alapjai. Ezenfelül nyomban megnyílt az összes ajtó, és mindenkinek megoldódtak a bilincsei.27Amikor a börtönőr felébredt álmából, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kihúzta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy elszöktek a rabok.28Pál azonban hangos szóval felkiáltott, ezt mondva:,,Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!"29Az tehát világosságot kért, beugrott, és remegés fogta el, úgy borult le Pál és Silás elé.30Majd kivitte őket, és ezt mondta:,,Uraim, mit kell tennem, hogy megmentést nyerjek?"31Ők így szóltak:,,Higgy az Úr Jézusban, és megmentést nyersz, te és a háznéped."32Aztán szólták Jehova szavát neki és mindazoknak, akik a házában voltak.33Ő pedig maga mellé vette őket az éjszakának abban az órájában, és kimosta sebeiket, majd ő és az övéi késedelem nélkül megkeresztelkedtek mindahányan.34És elvitte őket a házába, asztalt terített nekik, és nagyon örvendezett egész háznépével, most, hogy hitt az Istenben.35Amikor nappal lett, a polgári főtisztviselők elküldték a hatósági szolgákat, hogy megmondják:,,Bocsásd szabadon azokat az embereket!"36Így aztán a börtönőr hírül adta Pálnak a szavaikat:,,A polgári főtisztviselők embereket küldtek, hogy ti ketten szabadon bocsáttassatok.Most azért jöjjetek ki, és menjetek el békével!"37Pál azonban ezt mondta nekik:,,Ítélet nélkül nyilvánosan megvertek minket, akik római emberek vagyunk, és börtönbe vetettek;most meg titokban dobnak ki bennünket?Azt már nem!Hanem jöjjenek ők maguk, és vigyenek ki minket!"38A hatósági szolgák tehát jelentették ezeket a beszédeket a polgári főtisztviselőknek.Azokon félelem vett erőt, amikor meghallották, hogy rómaiak.39Odamentek hát, és kérlelték őket, és miután kivitték őket, azt kérték tőlük, hogy távozzanak a városból.40Ők pedig kijöttek a börtönből, és Lídia otthonába mentek. Látva a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.

17. fejezet
1Akkor átutaztak Amfipoliszon és Apollónián, és Tesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.2Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három sabbaton át érvelt nekik az Írásokból;3megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szükséges volt szenvednie és feltámadnia a halottak közül, és ezt mondta:,,Ez a Krisztus: az a Jézus, akit én hirdetek nektek."4Ennek eredményeként néhányan közülük hívőkké lettek, és csatlakoztak Pálhoz meg Siláshoz, ugyanúgy az Istent imádó görögöknek is nagy tömege, továbbá a legelőkelőbb asszonyok közül sem kevesen.5A zsidók azonban, mivel féltékenyek lettek, maguk mellé vettek néhány gonosz férfit a piactéri léhűtők közül, csődületet támasztottak, és kezdték felforgatni a várost. Megrohanták Jáson házát, és azon igyekeztek, hogy kihozassák őket a gyülevész népség elé.6Amikor őket nem találták, Jásont és bizonyos testvéreket vonszoltak a városi elöljárók elé, ezt kiáltva:,,Ezek, akik felforgatták a lakott földet, itt is jelen vannak,7Jáson meg vendégszeretettel fogadta őket!És ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek, azt mondva, hogy más a király:Jézus."8Fel is izgatták a sokaságot és a városi elöljárókat, akik hallották ezeket;9és csak miután elegendő biztosítékot kaptak Jásontól és a többiektől, akkor engedték el őket.10A testvérek azonnal, még éjjel elküldték Pált is, és Silást is Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába.11Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok.12Így sokan közülük hívőkké lettek, ugyanúgy a tekintélyes görög asszonyok közül és a férfiak közül sem kevesen.13De amikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti az Isten szavát, oda is elmentek, hogy bujtogassák és felizgassák a tömeget.14A testvérek akkor azonnal elküldték Pált, hogy menjen el egészen a tengerig; de Silás és Timóteusz ott maradt.15Akik azonban Pált kísérték, elvitték őt egészen Athénig, majd miután parancsot kaptak Silás és Timóteusz számára, hogy a lehető leggyorsabban menjenek el hozzá, eltávoztak.16Miközben pedig Pál várta őket Athénban, háborgott a szelleme benne annak láttán, hogy a város tele van bálványokkal.17Érvelni kezdett hát a zsinagógában a zsidóknak és a többi, Istent imádó embernek, és a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak.18Némelyek azonban mind az epikureus, mind a sztoikus filozófusok közül vitába szálltak vele, és egyesek ezt mondták:,,Mit szeretne ez a fecsegő mondani?"Mások:,,Idegen istenségek hírnökének látszik."Ez azért volt, mert a Jézusról és a feltámadásról szóló jó hírt hirdette.19Megragadták hát, és az Areopáguszra vitték, ezt mondva:,,Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyet szólsz?20Mert olyasmikkel állsz elő, amik idegenek a fülünknek.Meg kívánjuk tehát tudni, mik akarnak ezek lenni."21Az athéniak mind, meg az ott tartózkodó idegenek ugyanis semmi mással nem töltötték szabad idejüket, mint azzal, hogy valami újat mondjanak, vagy valami újra figyeljenek.22Pál pedig megállt az Areopágusz közepén, és így szólt:,,Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket, mint mások.23Például amint mentem, és gondosan megszemléltem imádatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva:Egy ismeretlen Istennek.Aminek azért ti nem ismerve adóztok Isten iránti odaadással, azt hirdetem én nektek.24Az Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, mivel ő égnek és földnek Ura, kézzel készített templomokban nem lakik,25sem emberi kezek nem szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.26És egy emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén, és kiszabta a meghatározott időket és az emberek lakásának megállapított határait,27hogy keressék az Istent, sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják, bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem.28Mert általa van életünk, általa mozgunk és létezünk, mint ahogy a köztetek levő költők közül is mondták némelyek:Mert az ő leszármazottai vagyunk.29Mivel tehát az Isten leszármazottai vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy az isteni Lény aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg.30Igaz, az Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett, de most azt mondja az embereknek, hogy mindenhol mindnyájan tanúsítsanak megbánást.31Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül."32Nos, amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek csúfolódni kezdtek, míg mások ezt mondták:,,Majd még meghallgatunk erről máskor is."33Így Pál eltávozott közülük,34de néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett;közöttük volt az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, Dioníziusz is, és egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is.

18. fejezet
1Ezek után eltávozott Athénból, és Korintuszba ment.2És talált egy Akvila nevű, pontuszi születésű zsidót, aki nem sokkal azelőtt jött Itáliából a feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából. Hozzájuk ment hát,3és mivel ugyanaz volt a mestersége, az otthonukban maradt, és dolgoztak;mesterségükre nézve ugyanis sátorkészítők voltak.4Mindamellett minden sabbaton előadást tartott a zsinagógában, és meggyőzően beszélt zsidókhoz és görögökhöz.5Mikor pedig Silás is, és Timóteusz is lejött Makedóniából, Pál a szónak szentelte magát, tanúskodva a zsidóknak, hogy bizonyítsa:Jézus a Krisztus.6De miután állandóan ellenszegültek és becsmérlően beszéltek, megrázta ruháit, és ezt mondta nekik:,,Véretek a ti fejeteken legyen. Én tiszta vagyok. Mostantól fogva a nemzetekből valókhoz fogok menni."7El is távozott onnan, és egy Tíciusz Jusztusz nevű ember házába ment, aki az Isten imádója volt, és akinek a háza közvetlenül a zsinagóga mellett állt.8Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hívővé lett az Úrban, és ugyanígy az egész háznépe is. És sokan azok közül a korintusziak közül, akik hallották az üzenetet, hinni kezdtek, és megkeresztelkedtek.9Ezenfelül éjjel az Úr látomás által így szólt Pálhoz:,,Ne félj, hanem továbbra is beszélj, és ne hallgass,10mert én veled vagyok, és senki nem fog rád támadni, hogy ártson neked;mert sok emberem van ebben a városban."11Ott maradt hát egy évig és hat hónapig, tanítva közöttük az Isten szavát.12Mikor pedig Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók egy akarattal felkeltek Pál ellen, és a bírói szék elé vitték,13és ezt mondták:,,Ez az ember a törvénnyel ellentétesen más meggyőződésre viszi az embereket az Isten imádatában."14Mikor azonban Pál meg akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak:,,Ha csakugyan valami helytelenségről vagy gonosz gaztettről volna szó, ó, zsidók, lenne rá okom, hogy türelmesen elviseljelek titeket.15De ha beszéddel, nevekkel és a köztetek uralkodó törvénnyel kapcsolatos vitás kérdésekről van szó, intézzétek el magatok. Ezeknek én nem óhajtok bírája lenni."16Azzal elűzte őket a bírói széktől.17Erre mindannyian megragadták Szosztenészt, a zsinagógai elöljárót, és verni kezdték a bírói szék előtt.Ám Gallió mit sem törődött ezekkel a dolgokkal.18Pál azonban, miután jó néhány napig maradt még, elbúcsúzott a testvérektől, és elhajózott Szíria felé - és vele együtt Priszcilla és Akvila is -, miután Kenkreában rövidre nyíratta a haját, ugyanis fogadalma volt.19Megérkeztek Efézusba, és otthagyta őket;ő maga pedig bement a zsinagógába, és érvelt a zsidóknak.20Bár egyre csak kérték, hogy maradjon huzamosabb ideig, nem egyezett bele,21hanem elbúcsúzott, és ezt mondta nekik:,,Ismét visszatérek hozzátok, ha Jehova úgy akarja."Majd tengerre szállt Efézusban,22és leért Cezáreába. Majd felment, üdvözölte a gyülekezetet, azután lement Antiókiába.23Miután ott töltött egy bizonyos időt, elindult, és sorra bejárta a helységeket Galácia és Frígia vidékén, erősítve az összes tanítványt.24Efézusba érkezett pedig egy Apollós nevű, alexandriai születésű, ékesen szóló zsidó férfi, aki igen jártas volt az Írásokban.25Már kapott szóbeli oktatást Jehova útjáról, és mivel izzott a szellemtől, kezdte pontosan szólni és tanítani a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségét ismerte.26És bátran kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és még pontosabban kifejtették neki az Isten útját.27Továbbá, mivel Akhájába kívánt átmenni, a testvérek írtak a tanítványoknak, buzdítva őket, hogy fogadják őt kedvesen. Így, amikor odaért, nagy segítségére volt azoknak, akik hívőkké lettek, az Isten ki nem érdemelt kedvessége által;28mert erőteljesen és alapossággal bizonyította nyilvánosan, hogy a zsidóknak nincs igazuk, kimutatva az Írások által, hogy Jézus a Krisztus.

19. fejezet
1Az események előrehaladtával, amíg Apollós Korintuszban volt, Pál átment a szárazföld belsejében fekvő vidékeken, és leérve Efézusba, talált néhány tanítványt,2és így szólt hozzájuk:,,Kaptatok-e szent szellemet, amikor hívőkké lettetek?"Azok ezt mondták neki:,,Hiszen még soha nem hallottuk, hogy volna szent szellem."3Ő pedig így szólt:,,Akkor mibe keresztelkedtetek meg?"Ezt mondták:,,János keresztségébe."4Pál így szólt:,,János a megbánást jelképező keresztséggel keresztelt, és azt mondta a népnek, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban."5Ezt hallva, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.6És amikor Pál rájuk tette a kezét, eljött rájuk a szent szellem, és kezdtek nyelveken szólni és prófétálni.7Összesen mintegy tizenkét férfi volt.8Bement a zsinagógába, és bátorsággal beszélt három hónapon át, előadásokat tartva és meggyőzően érvelve az Isten királyságával kapcsolatban.9Mikor azonban egyesek továbbra is megkeményítették magukat, és nem hittek, és gyalázkodva beszéltek az Útról a tömeg előtt, eltávozott tőlük, különválasztotta tőlük a tanítványokat, és naponta előadásokat tartott Tirannusz iskolájának előadótermében.10Ez két éven át folyt, úgyhogy mindazok, akik Ázsia tartományban laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök egyaránt.11Az Isten pedig továbbra is rendkívül hatalmas cselekedeteket vitt véghez Pál keze által,12úgyhogy még a testén levő kendőket és kötényeket is elvitték a betegségben szenvedőkhöz, és a betegségek elhagyták azokat, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.13A démonűzést gyakorló vándor zsidók némelyike pedig szintén vállalkozott arra, hogy kimondja az Úr Jézus nevét azok felett, akikben gonosz szellemek voltak, így szólva:,,Ünnepélyesen kényszerítelek titeket a Jézusra, akit Pál prédikál."14Volt pedig egy bizonyos Szkévának, egy zsidó papi elöljárónak hét fia, akik ezt tették.15A gonosz szellem azonban ezt válaszolta nekik:,,Jézust ismerem, Pál is ismert előttem, de ti kik vagytok?"16Azzal rájuk ugrott az az ember, akiben a gonosz szellem volt, sorra föléjük kerekedett, és diadalmaskodott rajtuk, úgyhogy meztelenül és megsebesülve menekültek ki abból a házból.17Ez mindenkinek a tudomására jutott, mind a zsidóknak, mind a görögöknek, akik Efézusban laktak, és félelem fogta el mindnyájukat, az Úr Jézus neve pedig továbbra is magasztaltatott.18Akik hívőkké lettek, azok közül sokan eljöttek, és nyíltan megvallották és elmondták gyakorlataikat.19Igen, a mágiát űzők közül elég sokan összehordták könyveiket, és mindenki előtt elégették őket. Összeszámolva azok árát, értéküket ötvenezer ezüstnek találták.20Így Jehova szava továbbra is hatalmasan növekedett és tért hódított.21Miután pedig ezek végbementek, Pál elhatározta szellemében, hogy átmenve Makedónián és Akháján, Jeruzsálembe utazik, és ezt mondta:,,Miután oda eljutottam, Rómát is látnom kell."22Elküldött hát Makedóniába kettőt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteuszt és Erásztuszt, ő maga pedig egy ideig ott maradt Ázsia tartományban.23Ebben az időben nem kis zavarodás támadt az Út miatt.24Egy Demetriusz nevű ezüstműves ugyanis ezüst Artemisz-szentélyek készítésével nem kis nyereséghez juttatta a kézműveseket;25összegyűjtötte őket meg az ilyen dolgokkal foglalkozókat, és így szólt:,,Férfiak, jól tudjátok, hogy ebből a foglalkozásból van a mi jómódunk.26Azt is látjátok és halljátok, hogyan győzött meg ez a Pál egy igen nagy sokaságot, és hogyan bírta őket más nézetre, nemcsak Efézusban, hanem szinte egész Ázsia tartományban, azt mondva, hogy amiket kézzel készítenek, azok nem istenek.27Ezenfelül nemcsak az a veszély fenyeget, hogy ez a mi iparunk rossz hírbe kerül, hanem az is, hogy a nagy Artemisz istennő templomát semmire sem fogják becsülni, és nemsokára semmivé fog alacsonyodni még az ő nagyszerűsége is, amelyet egész Ázsia tartomány és a lakott föld imád."28Ezt hallva, és megtelve haraggal, kiáltozni kezdtek:,,Nagy az efézusiak Artemisze!"29Így hát a városban eluralkodott a fejetlenség, és egy akarattal a színházba rohantak, s közben erőszakkal magukkal vitték a makedón Gájuszt és Arisztárkuszt, Pál útitársait.30Pál be akart menni a néphez, de a tanítványok nem engedték.31Még az ünnepekkel és játékokkal foglalkozó bizottság tagjai közül is elküldtek hozzá némelyek, akik barátságosak voltak vele, és esdve kérni kezdték, hogy ne merészkedjen a színházba.32Mármost ki ezt, ki azt kiáltozta;mert a gyűlésben fejetlenség volt, és a legtöbbjük nem tudta, milyen okból gyűltek össze.33Így hát együttesen előállították Alexandert a sokaságból, a zsidók ugyanis előretuszkolták;Alexander pedig intett a kezével, és elő akarta adni védekezését a népnek.34Ám amikor felismerték, hogy zsidó, mindnyájukból egyetlen kiáltás tört ki, és mintegy két órán át kiabálták:,,Nagy az efézusiak Artemisze!"35Amikor a városi jegyző végül lecsendesítette a sokaságot, így szólt:,,Efézusi férfiak, ugyan ki az az emberek között, aki ne tudná, hogy az efézusiak városa őrzi a templomban a nagy Artemiszt és az égből lehullott képmást?36Mivel tehát ezek vitathatatlan dolgok, illő, hogy megőrizzétek nyugalmatokat, és semmit se tegyetek elhamarkodottan.37Mert idehoztátok ezeket a férfiakat, akik se nem templomrablók, se nem káromlói az istennőnknek.38Ha tehát Demetriusznak és a vele levő kézműveseknek valami ügyük van valakivel, tartanak törvényszéki napokat, és vannak prokonzulok; hozzanak fel vádakat egymás ellen.39Ha azonban ezenkívül akartok valamit, afelől rendes gyűlésen kell dönteni.40Mert bizony az a veszély fenyeget minket, hogy zendüléssel fognak vádolni a mai dolog miatt, mivel egyetlenegy ok sem létezik, amellyel megindokolhatnánk ezt a rendbontó csődületet."41Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.

20. fejezet
1Miután lecsillapodott a felfordulás, Pál hívatta a tanítványokat, és bátorítva őket, meg búcsút véve tőlük elindult, hogy Makedóniába utazzon.2Miután átment azokon a vidékeken, és sok szóval bátorította az ottaniakat, elment Görögországba.3És amikor már három hónapot töltött ott, úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza, mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amikor arra készült, hogy elhajózik Szíriába.4Kísérője volt Szopáter, a bereai Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül Arisztárkusz és Szekundusz, a derbéi Gájusz, Timóteusz, és Ázsia tartományból Tikikusz és Trofimusz.5Ezek továbbmentek, és Troászban vártak ránk;6mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után tengerre szálltunk Filippiben, és öt napon belül eljutottunk hozzájuk Troászba, és ott hét napot töltöttünk.7A hét első napján, miután egybegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál előadást kezdett tartani nekik, mivel másnap el akart utazni;és éjfélig meghosszabbította a beszédét.8Jó néhány lámpa volt pedig a felső helyiségben, ahol egybegyűltünk.9Egy Eutikusz nevű ifjú, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mialatt Pál tovább beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel.10Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt:,,Ne lármázzatok, hiszen benne van a lelke."11Azután fölment, megtörte a kenyeret, és eledelt vett magához, és miután még jó ideig - virradatig - beszélgetett, végül is útnak indult.12A fiút tehát élve vitték el, és mérhetetlenül megvigasztalódtak.13Mi pedig előrementünk a hajóhoz, és elhajóztunk Asszoszba, és ott szándékoztunk felvenni Pált, mert ő maga, miután ilyen utasítást adott, gyalog szándékozott jönni.14Így aztán mikor utolért minket Asszoszban, felvettük, és Mitilénébe mentünk;15a rá következő napon elhajóztunk onnan, és Kiosz átellenébe érkeztünk, másnap pedig kikötöttünk Számoszon, és az azt követő napon Milétuszba érkeztünk.16Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus mellett, hogy semmi időt ne töltsön Ázsia tartományban, mivel sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd ünnepének napjára odaérjen Jeruzsálembe.17Milétuszból azonban elküldött Efézusba a gyülekezet véneiért, és hívatta őket.18Mikor megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik:,,Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba léptem, hogyan voltam veletek egész idő alatt,19rabszolgaként szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázatossággal és könnyekkel meg próbákkal, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek engem;20eközben nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket,21hanem alaposan tanúskodtam zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről.22Most pedig, íme, a szellemtől elkötelezve Jeruzsálembe utazom, noha nem tudom, mi történik ott velem,23kivéve, hogy a szent szellem városról városra újra meg újra tanúskodik nekem, amikor azt mondja, hogy bilincsek és nyomorúságok várnak rám.24De nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem, csak hogy befejezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett.25És most, íme, tudom, hogy többé senki sem fogja látni az arcomat közületek, akik között jártam, a királyságot prédikálva.26Ezért e mai napon felhívlak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok,27mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjam nektek az Isten egész szándékát.28Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg.29Tudom, hogy eltávozásom után elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal,30és közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.31Ezért maradjatok ébren, és tartsátok elmétekben, hogy három éven át, se éjjel, se nappal nem szűntem meg könnyek között inteni egyenként mindenkit.32Most pedig rábízlak benneteket az Istenre és az ő ki nem érdemelt kedvességének szavára, amely képes felépíteni titeket, és megadni nektek az örökséget az összes megszentelt között.33Senkinek az ezüstjét vagy aranyát vagy öltözetét nem kívántam mohón.34Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek elégítették ki a magam és a velem levők szükségleteit.35Mindenben bemutattam nektek, hogy ily módon fáradozva, segítsétek a gyengéket, és tartsátok elmétekben az Úr Jézus szavait, aki maga mondta:Nagyobb boldogság adni, mint kapni."36És miután elmondta ezeket, mindnyájukkal együtt letérdelt, és imádkozott.37Azok pedig mindannyian igen nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és gyengéden csókolgatták,38mert az a szó fájt nekik különösen, amellyel azt mondta, hogy nem látják többé az arcát. Ezután elkísérték a hajóhoz.



 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedek ut.2 fejezete
  2008-03-23 10:31:52, vasárnap
 
  28. rész

1. És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.
2. A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.
3. Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada.
4. Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.
5. De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.
6. Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt.
7. Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, névszerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.
8. Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt.
9. Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és meggyógyulának.
10. Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.
11. Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala.
12. És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig.
13. Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba.
14. Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába.
15. Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn.
16. Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel.
17. Lőn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai,férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.
18. Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy én bennem semmi halálra méltó vétek nincsen.
19. De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra appellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam.
20. Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánczczal.
21. Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül ide jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felőled valami rosszat.
22. Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak.
23. Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig.
24. És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének.
25. Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván:
26. Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok!
27. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
28. Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.
29. És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve.
30. Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik ő hozzá menének.
31. Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.
 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 25-26 rész
  2008-03-22 09:27:10, szombat
 
 

Cselekedetei 25. rész

1. Festus tehát, miután bement a tartományba, három nap mulva felméne Jeruzsálembe Czézáreából.
2. Panaszt tőnek pedig néki a főpap és a zsidók főemberei Pál ellen, és kérék őt,
3. Kérvén magok számára jóindulatát ő ellene, hogy hozassa át őt Jeruzsálembe, lest vetvén, hogy megölhessék őt az úton.
4. Festus azonban azt felelé, hogy Pált Czézáreában őrzik, ő maga pedig csakhamar ki fog menni:
5. A kik azért köztetek, úgymond, főemberek, velem alájővén, ha valami gonoszság van abban a férfiúban, emeljenek vádat ellene.
6. Miután pedig tíz napnál tovább időzött közöttük, lemenvén Czézáreába, másnap ítélőszékibe üle, és Pált előhozatá.
7. Mikor pedig az megjelent, körülállák a zsidók, kik alámentek vala Jeruzsálemből, sok és súlyos vádat hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani;
8. Mivelhogy ő a maga mentségére ezt feleli vala: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.
9. Festus pedig a zsidóknak kedveskedni akarván, felelvén Pálnak, monda: Akarsz-é Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni meg ezekről én előttem?
10. Pál azonban monda: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod.
11. Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; ha azonban semmi sincs azokban, a mikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra appellálok!
12. Akkor Festus tanácsával értekezvén, felele: A császárra appelláltál, a császár elé fogsz menni!
13. Néhány nap elmúltával pedig Agrippa király és Bernicé érkezék Czézáreába, hogy köszöntsék Festust.
14. Mikor pedig több napig időztek ott, Festus elébe adá a királynak a Pál dolgát, mondván: Van itt egy férfiú, kit Félix hagyott fogva.
15. Ki felől, mikor Jeruzsálembe mentem, jelentést tőnek a főpapok és a zsidóknak vénei, kérve ő ellene ítéletet.
16. Kiknek azt felelém, hogy nem szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely embert halálra adjanak, mielőtt a vádlott szembe nem állíttatik vádlóival, és alkalmat nem nyer a vád felől való mentségére.
17. Mikor azért ők ide gyűltek, minden haladék nélkül másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozatám azt a férfiút,
18. Ki ellen, mikor vádlói előálltak, semmi bűnt nem hoztak fel azok közül, a miket én sejtettem:
19. Hanem valami vitás kérdéseik valának ő vele az ő tulajdon babonaságuk felől, és bizonyos megholt Jézus felől, kiről Pál azt állítja vala, hogy él.
20. Én pedig bizonytalanságban lévén az e felől való vitára nézve, kérdém, vajjon akar-é Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg ezek felől.
21. Pál azonban appellálván, hogy ő Augustus döntésére tartassék fenn, parancsolám, hogy tartassék fogva, míg őt a császárhoz nem küldhetem.
22. Agrippa pedig monda Festusnak: Szeretném magam is azt az embert hallani. Ő pedig monda: Holnap meg fogod őt hallani.
23. Másnap tehát eljővén Agrippa és Bernicé nagy pompával, és bemenvén a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főfőpolgáraival együtt, Festus parancsolatjára előhozák Pált.
24. És monda Festus: Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, kik velünk egybe itt vagytok! Látjátok őt, ki felől a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem, mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell néki tovább élnie.
25. Én pedig, ámbár megértém, hogy semmi halálra méltó dolgot sem cselekedett, de mivel éppen ő maga appellált Augustusra, elvégeztem, hogy elküldöm őt.
26. Ki felől nem tudok valami bizonyost írni az én uramnak. Ezért hoztam őt előtökbe, és kiváltképen te elődbe, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.
27. Mert esztelen dolognak látszik nékem, hogy a ki foglyot küld, az ellene való vádakat is meg ne jelentse.


Cselekedetei 26. rész

1. Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:
2. Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon;
3. Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!
4. Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.
5. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
6. Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:
7. Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.
8. Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
9. Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
10. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.
11. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is.
12. E dologban épen útban lévén Damaskus felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,
13. Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.
14. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
15. Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.
16. De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni;
17. Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek,
18. Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
19. Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;
20. Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.
21. Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.
22. De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:
23. Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.
24. Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.
25. Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.
26. Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.
27. Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28. Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.
29. Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva.
30. És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;
31. És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.
32. Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.


 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 24
  2008-03-21 23:01:50, péntek
 
  Apostolok Cselekedetei 24. rész

1. Öt nap mulva aztán aláméne Ananiás főpap a vénekkel és egy Tertullus nevű prókátorral, kik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen.
2. Mikor pedig ő előszólíttatott, Tertullus vádolni kezdé, mondván:
3. Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy te általad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt.
4. De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint.
5. Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje,
6. Ki a templomot is meg akarta fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni.
7. De Lisiás, az ezredes, nagy karhatalommal oda jövén, kivevé őt kezünkből.
8. És azt parancsolá, hogy az ő vádolói hozzád jőjjenek. Tőle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekről, melyekkel mi őt vádoljuk.
9. Helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek.
10. Felele pedig Pál, miután intett néki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendő óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében,
11. Mert megtudhatod, hogy nincsen tizenkét napjánál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe.
12. És a templomban sem találtak engem, hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezendítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban.
13. Rám sem bizonyíthatják azokat, a mikkel most engem vádolnak.
14. Erről pedig vallást teszek néked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.
15. Reménységem lévén az Istenben, hogy a mit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.
16. Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.
17. Sok esztendő múlva pedig eljövék, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat.
18. Ezek közben találának engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúságtámasztásban, némely Ázsiából való zsidók,
19. Kiknek ide kellett volna te elődbe jőni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem.
20. Avagy ezek magok mondják meg, vajjon találtak-é bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács előtt álltam;
21. Hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felől vádoltatom én tőletek e mai napon.
22. Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztá dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felől, és monda: Mikor Lisias ezredes alájő, dönteni fogok ügyetekben.
23. És megparancsolá a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon néki, vagy hozzá menjen.
24. Egynéhány nap mulva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban való hit felől.
25. Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged.
26. Egyszersmind pedig azt is reményli vala, hogy Pál pénzt ad néki, hogy őt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hivatván őt, beszélget vala véle.
27. Mikor pedig két esztendő elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lőn; és a zsidóknak kedveskedni akarván Félix, Pált fogságban hagyá.
 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 23.
  2008-03-19 10:26:39, szerda
 
 
Apostolok Cselekedetei 23. rész

1. Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.
2. Ananiás főpap pedig megparancsolá azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon.
3. Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?
4. Az ott állók pedig mondának: Az Istennek főpapját szidalmazod-é?
5. Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd!
6. Mikor pedig Pál eszébe vette, hogy az egyik részök a sadduczeusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiálta a tanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak reménysége és feltámadása miatt vádoltatom én.
7. A mint pedig ő ezt mondta, meghasonlás támada a farizeusok és a sadduczeusok között, és a sokaság megoszlott.
8. Mert a sadduczeusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják.
9. Támada azért nagy kiáltozás: és felkelvén az írástudók a farizeusok pártjából, tusakodnak vala, mondván: Semmi rosszat sem találunk ez emberben; ha pedig lélek szólott néki, vagy angyal, ne tusakodjunk Isten ellen.
10. Mikor pedig nagy hasonlás támadt, félvén az ezredes, hogy Pál szétszaggattatik azoktól, parancsolá, hogy a sereg alájővén, ragadja ki őt közülök, és vigye el a várba.
11. A következő éjszakán pedig melléállván néki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképen kell néked Rómában is bizonyságot tenned.
12. Midőn pedig nappal lőn, a zsidók közül némelyek összeszövetkezvén, átok alatt kötelezék el magokat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált.
13. Többen valának pedig negyvennél, kik ezt az összeesküvést szőtték.
14. Ezek elmenvén a főpapokhoz és a vénekhez, mondának: Átok alatt megesküdtünk, hogy semmit nem ízlelünk addig, míg meg nem öljük Pált.
15. Most azért ti jelentsétek be az ezredesnek a tanácscsal egybe, hogy holnap hozza le őt ti hozzátok, mintha az ő dolgának tüzetesebben végére akarnátok járni. Mi pedig, minekelőtte ő ide érne, készek vagyunk őt megölni.
16. Meghallván azonban a Pál nőtestvérének fia e cselvetést, megjelenvén és bemenvén a várba, tudtára adá Pálnak.
17. Pál pedig egyet a századosok közül magához hívatván, monda: Ezt az ifjat vezesd az ezredeshez; mert valamit akar néki jelenteni.
18. Az annakokáért maga mellé vévén őt, vivé az ezredeshez, és monda: A fogoly Pál magához hivatván engem, kéré, hogy ez ifjat hozzád vezessem, mert valamit akar néked mondani.
19. Az ezredes pedig őt kézen fogván, és félrevonulván külön, tudakolá: Micsoda az, a mit nékem jelenteni akarsz?
20. Az pedig monda: A zsidók elvégezték, hogy megkérnek téged, hogy Pált holnap vidd le a tanács elé, mintha valamit tüzetesebben meg akarnának tudakozni ő felőle.
21. Te azért ne engedj nékik: mert közülök negyvennél több férfiú leselkedik ő utána, kik átok alatt kötelezték el magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik őt. És immár készen vannak, várakozva a te izenetedre.
22. Az ezredes tehát elbocsátá az ifjat, meghagyván néki, hogy el ne mondd senkinek, hogy ezeket megjelentetted nékem.
23. És magához hivatván kettőt a századosok közül, monda: Készítsetek föl kétszáz vitézt, hogy induljanak Czézáreába, és hetven lovast, és kétszáz parittyást, az éjszakának harmadik órájától fogva.
24. És hogy barmokat is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve békességgel vigyék Félix tiszttartóhoz.
25. Levelet is írt, melynek tartalma ez vala:
26. Klaudius Lisiás a nemes Félix tiszttartónak üdvöt!
27. Ezt a férfiút, kit a zsidók megfogtak és meg akartak ölni, oda menvén a sereggel, kiszabadítám, megértvén, hogy római.
28. Meg akarván pedig tudni az okát, miért vádolják őt, levivém őt az ő tanácsuk elébe.
29. És úgy találtam, hogy ő az ő törvényüknek kérdései felől vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs.
30. Minthogy pedig nékem megjelentették, hogy a zsidók e férfiú után ólálkodni akarnak, azonnal hozzád küldém, meghagyva vádolóinak is, hogy a mi dolguk van ő ellene, te előtted mondják meg. Légy jó egészségben!
31. A vitézek tehát, a mint nékik megparancsolták, Pált felvévén, elvivék azon éjszakán Antipatrisba.
32. Másnap pedig hagyván a lovagokat tovább menni ő vele, visszatérének a várba.
33. Azok pedig eljutván Czézáreába, és átadván a levelet a tiszttartónak, Pált is elébe állaták.
34. Mikor pedig elolvasta a tiszttartó, és megkérdezte, melyik tartományból való, és megértette, hogy Czilicziából,
35. Monda: Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is eljőnek. És parancsolá, hogy a Héródes palotájában őrizzék őt.
 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 22.fejezete
  2008-03-17 07:03:24, hétfő
 
 








Apostolok Cselekedetei 22. rész

1. Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.
2. Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:
3. Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
4. És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
5. Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
6. Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
7. És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
8. Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
9. A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.
10. Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.

11. Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
12. Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
13. Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
14. Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.
15. Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.
16. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
17. Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
18. És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.
19. És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:

20. És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.
21. És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
22. Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.
23. Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,
24. Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
25. A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
26. Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
27. Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.
28. És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.
29. Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.
30. Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.

 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
Cselekedetek 21
  2008-03-16 21:03:46, vasárnap
 
 

Apostolok Cselekedetei 21. rész

1. A mint pedig, ő tőlük elszakadván, elindultunk, egyenesen haladva Kóusba érkezénk, másnap pedig Rhodusba, és onnét Patarába.
2. És mikor találtunk egy hajót, mely Fenicziába méne által, abba beülvén, elhajózánk.
3. És miután megláttuk Cziprust és elhagytuk azt balkézre, evezénk Siriába, és Tirusban köténk ki: mert a hajó ott rakja vala ki a terhét.
4. És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5. Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestől, gyermekestől egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk.
6. És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.
7. Mi pedig a hajózást bevégezvén, Tirusból eljutánk Ptolemaisba; és köszöntvén az atyafiakat, nálok maradánk egy napig.
8. Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik ő vele valánk, érkezénk Czezáreába; és bemenvén a Filep evangyélista házába, ki ama hét közül való vala, ő nála maradánk.
9. Ennek pedig vala négy szűz leánya, a kik prófétálnak vala.
10. Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint Agabus.
11. És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, a kié ez az öv, ekképen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.
12. Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők, mind mi, mind az oda valók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13. De Pál felele: Mit míveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.
14. Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja.
15. E napok után pedig felkészülődvén, felmenénk Jeruzsálembe.
16. Jövének pedig mi velünk együtt a tanítványok közül is Czézáreából, kik elvezetének bizonyos cziprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk.
17. Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.
18. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.
19. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
21. Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak.
22. Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél.
23. Ezt míveld azért, a mit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra;
24. Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, a miket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.
25. A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.
26. Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ő velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, a míg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat.
27. Mikor pedig a hét nap immár eltelőben volt, az Ázsiából való zsidók, meglátván őt a templomban, felindíták az egész sokaságot, és reá veték kezöket,
28. Kiáltván: Izraelita férfiak, legyetek segítségül: ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; ezen felül még görögöket is hozott be a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet.
29. Mert látták vala annakelőtte az efézusi Trofimust ő vele a városban, kiről azt vélék, hogy Pál bevitte a templomba.
30. Megmozdula azért az egész város, és a nép összecsődüle: és Pált megragadván, vonszolják vala ki őt a templomból: és mindjárt bezáratának az ajtók.
31. Mikor pedig meg akarák őt ölni, feljuta a hír a sereg ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem felzendült.
32. Ki azonnal vitézeket és századosokat vévén maga mellé, lefutott hozzájok. Azok pedig mikor meglátták az ezredest és a vitézeket, megszűnének Pált verni.
33. Akkor odaérvén az ezredes, elfogatá őt, és parancsolá, hogy kötözzék meg két lánczczal; és tudakozá, hogy kicsoda és mit cselekedett.
34. De ki egyet, ki mást kiált vala a sokaság között; és mikor nem értheté meg a bizonyos valóságot a zajongás miatt, parancsolá, hogy vigyék el őt a várba.
35. Mikor pedig a lépcsőkhöz jutott, lőn, hogy úgy vivék őt a vitézek a néptömeg erőszaktétele miatt;
36. Mert követi vala a népnek sokasága, kiáltozva: Öld meg őt!
37. És mikor immár a várba akarák bevinni Pált, monda az ezredesnek: Vajjon szabad-e nékem valamit szólanom te hozzád? Az pedig monda: Tudsz görögül?
38. Hát nem te vagy az az egyiptomi, ki e napoknak előtte fellázította és kivitte a pusztába azt a négyezer orgyilkos férfiút?
39. Monda pedig Pál: Én ugyan tárzusi zsidó ember vagyok, Cziliczia nem ismeretlen városának polgára; de kérlek téged, engedd meg nékem, hogy szóljak a néphez.
40. Mikor aztán az megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek: és mikor nagy csendesség lőn, megszólala zsidó nyelven, mondván:
 
 
0 komment , kategória:  Cselekedetek /Új szövetség  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7487 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 31
  • e Hét: 31
  • e Hónap: 8646
  • e Év: 43676
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.