Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 89 
x
  2013-01-07 20:08:48, hétfő
 
  Victor Hugo: Autre Guitare

(Les rayons et les ombres: XXIII)

18 juillet 1838

Comment, disaient-ils,

Avec nos nacelles

Fuir les alguazils?

- Ramez, disaient-elles.

Comment, disaient-ils.

Oublier les querelles,

Misère et périls?

- Dormez, disaient-elles.

Comment, disaient-ils,

Enchanter les belles

Sans philtres subtils?

- Aimez, disaient-elles.

Gitár

(A Fények és árnyak című kötetből)

A csónak sem jó -mondták halkan ők,

a férfiak -, megyünk a vad halálnak,

a partokon zsandárok állnak...

-Evezzetek -mondták a nők.

Ó, hogy lehetne -mondták halkan ők,

a férfiak -felednünk, hogy veszélyek,

nyomor vár, harc s úgy fél a lélek?

-Aludjatok -mondták a nők.

Ó hogy lehetne -mondták halkan ők,

a férfiak -megkapni drága ékül

titeket bájitalok nélkül?

-Szeressetek -mondták a nők.

(Radnóti Miklós fordítása)

















 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-11-27 12:53:13, kedd
 
  Hugo, Victor: Szeretem a csalánt, a pókot én (J'aime l'araignée Magyar nyelven)

J'aime l'araignée (Francia)


J'aime l'araignée et j'aime l'ortie,

Parce qu'on les hait ;

Et que rien n'exauce et que tout châtie

Leur morne souhait ;



Parce qu'elles sont maudites, chétives,

Noirs êtres rampants ;

Parce qu'elles sont les tristes captives

De leur guet-apens ;



Parce qu'elles sont prises dans leur oeuvre ;

Ô sort ! fatals noeuds !

Parce que l'ortie est une couleuvre,

L'araignée un gueux;



Parce qu'elles ont l'ombre des abîmes,

Parce qu'on les fuit,

Parce qu'elles sont toutes deux victimes

De la sombre nuit...



Passants, faites grâce à la plante obscure,

Au pauvre animal.

Plaignez la laideur, plaignez la piqűre,

Oh ! plaignez le mal !



Il n'est rien qui n'ait sa mélancolie ;

Tout veut un baiser.

Dans leur fauve horreur, pour peu qu'on oublie

De les écraser,



Pour peu qu'on leur jette un oeil moins superbe,

Tout bas, loin du jour,

La vilaine bête et la mauvaise herbe

Murmurent : Amour !





Szeretem a csalánt, a pókot én (Magyar)


Szeretem a csalánt, a pókot én, mert

sorsuk: gyűlölet,

s megbüntetik mogorva, meg nem értett

esengésüket.



Mert csimpaszkodó, korcs, fekete lények,

átkos fajzatok,

mert tulajdon kelepcéjükben élnek,

nyomorult rabok.



Mert munkájuk rájuk csavarodó gúzs;

ó sors! bénító

kötelék! Mert a pók szomoru koldus,

a csalán kígyó.



Mert szakadékok vetnek rájuk árnyat,

mert elkerüli

mindenki őket, mert az éjszakának

áldozatai.



A mord növényen, szegény állatocskán,

ember, szánakozz!

Könyörületre indítson az ocsmány,

a csípős, a rossz.



Mélabúval mindennek mélye terhes,

mindent vágy hevít.

Undorító lényükhöz légy kegyelmes

egy pillanatig,



vess egy pillantást, kevésbé kevélyet

rájuk, s a rideg

zugban a gonosz gyom s a sanda féreg

suttog: szeretet!

Lator, László
 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-11-17 17:11:23, szombat
 
  Hugo, Victor: Kézen fogva a két kicsit (Je prendrai par la main les deux petits enfants Magyar nyelven)

Je prendrai par la main les deux petits enfants (Francia)


Je prendrai par la main les deux petits enfants ;

J'aime les bois où sont les chevreuils et les faons,

Où les cerfs tachetés suivent les biches blanches

Et se dressent dans l'ombre effrayés par les branches ;

Car les fauves sont pleins d'une telle vapeur

Que le frais tremblement des feuilles leur fait peur.

Les arbres ont cela de profond qu'ils vous montrent

Que l'éden seul est vrai, que les coeurs s'y rencontrent,

Et que, hors les amours et les nids, tout est vain ;

Théocrite souvent dans le hallier divin

Crut entendre marcher doucement la ménade.

C'est là que je ferai ma lente promenade

Avec les deux marmots. J'entendrai tour à tour

Ce que Georges conseille à Jeanne, doux amour,

Et ce que Jeanne enseigne à George. En patriarche

Que mènent les enfants, je réglerai ma marche

Sur le temps que prendront leurs jeux et leurs repas,

Et sur la petitesse aimable de leurs pas.

Ils cueilleront des fleurs, ils mangeront des műres.

Ô vaste apaisement des forêts ! ô murmures !

Avril vient calmer tout, venant tout embaumer.

Je n'ai point d'autre affaire ici-bas que d'aimer.






Kézen fogva a két kicsit (Magyar)


Kézen fogva a két kicsit, elindulok.

Az erdőt szeretem, hol őzbak andalog,

és foltos szarvasok űznek fehér ünőket,

felágaskodva, ha egy ág rettenti őket;

mert a vadállatok olyan izgékonyak,

lomb lágy neszétől is félve iramlanak.

A fáknak az a mély, nagyszerű tanusága,

hogy van éden, s a szív ott lel szívbéli társra,

s hogy semmi mit sem ér, csak a fészek s a csók.

Hajdan Theokritosz az isteni bozót

mélyén hallotta, hogy suhannak a menádok.

Sétámra jó helyet majd én is ott találok

a két kicsivel. És közben kihallgatom,

mit magyaráz a kis Jeanne-nak Georges oly nagyon,

s mikre tanítja Jeanne Georges-ot. Mint pátriárka,

kit a gyerek vezet sétálva s meg-megállva,

ahogy étvágyuk és játékuk rendeli,

léptem picike kis léptüket követi,

virágot szednek, és eszegetik a szedret.

Ó erdők óriás nyugalma! drága zengzet!

Április illata és békéje lebeg.

Egyetlen dolgom e földön a szeretet.

Somlyó György


 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-11-17 08:41:38, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-07-30 11:51:41

Úgy szeretem . . .
Úgy szeretem a tél első lehét! a tarka
tarlót, mely nem törik, ha setteng a vadász:
szénától illatos réten leszáll a szarka,
a tüzet éleszt ölén a régi úriház.

Városi évszak ez . . . még emlékszem tavalyra
mikor megjöttem és láttam megint száz
tornyú dómot, a Louvre-t, Párizst, füsttől takarva,
(és hallom még, amint a postakürt traráz).

E szürke napokat szerettem és a Szajnát,
ezer lámpás alatt fekvő királyi szajhát!
A télhez jöttem én. És hozzád életem!

Hogy megfürösztve bús lelkem tekintetedben
köszöntsem falaid. Mert szinte hihetetlen,
hogy szíve, asszonyom, kihűlt ily hirtelen.
Victor Hugo


 
 
3 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-10-23 20:36:21, kedd
 
  Victor Hugo

A CSUPASZ KÉPŰ KIS APRÓD



Csupasz képű kis apród

Alél, a hölgy remeg.

- Fa alatt, ha esett,

Fűben, ha enyhe nap volt.



Oldta a hölgy azonmód

Szoknyán a zsineget.

- Fa alatt, ha esett,

Fűben, ha enyhe nap volt.



Imponált ám az apród:

Veréb túzok helyett.

- Fa alatt, ha esett,

Fűben, ha enyhe nap volt.



Ragozzuk ama nagy szót:

Szeress! Isten szeret!

- Fa alatt, ha esett,

Fűben, ha enyhe nap volt.

Fordította - Lackfi János





 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-06-21 20:26:48, csütörtök
 
  Victor Hugo

EGY KUTYA HALÁLA



Csődület állt körül imént, ott lenn a partnál

Valamit a kövön. - Kutya, majdnem kimúlt már!

- Kiáltja pár gyerek, amit most tudni kell.

S láttam, lábuk előtt vén kutya nyúlik el.

És ráfröcsög habos tajtékja tengereknek.

Mondják az asszonyok: - Már három napja szenved,

Szólongathatjuk ám, szemét se nyitja ki.

Mond egy agg: - Tengerész a gazdája neki.

Szól a révkalauz, ablakába kiállva:

- Megdöglik ez, amért urát hiába várja.

Pedig itt a hajó, a kikötőbe ér,

A gazda megjön, ám a kutya már nem él.



Az állat csak feküdt, én megálltam felette

Már vak volt és süket, nem moccant feje, teste,

Húnyt szemmel, mint tetem, az utcán ott hevert.

És mire visszatért gazdája, este lett.

Sietett az öreg, de járását kikezdte

Már a kor, a kutya nevét suttogta csendbe.

Ekkor mély, árnyteli, elcsigázott szemét

Kinyitva a kutya ránéz urára még,

Megcsóválja öreg farkát szegény utolszor,

S már halott.

Fenn a kék bolton mély szurdokokból

Felbukó fáklya ég: a Vénusz. Éjszaka,

Kérdelek: Honnan e csillag? S hol a kutya?

Fordította - Lackfi János





 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-06-19 19:00:33, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .. 2011-01-30 13:14:40
victor hugo: előhang
Elmondanám nektek e rémületes évet -
de máris valami riaszt s habozni késztet.
Kell-e, megéri-e, folytassam e tovább?
Ó, látni gyász hazám kihunyó csillagát!
Érzem, hogy fedi el az eget a gyalázat.
Ó, szörnyű gond! csapás ad helyet új csapásnak.
Mindegy. Folytasd. Hív a történelem szava.
E század van soron. S én vagyok tanuja.

/Ford.: Somlyó György/





 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-06-05 17:58:53, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:09:17


LÁSD, ÉRDES EZ AZ ÁG

Hugo

Lásd, érdes ez az ág, fekete; és a mennyből
az esővíz csupasz kérgére szüntelen dől;
de várj csak, megy a tél, s meglátod azután:
átüti egy levél kemény görcsét a gallynak,
véknyan, törékenyen, s te kérded: hogy fakadhat
ily zöld, ily gyönge rügy ilyen fekete fán?

Kérdezd, szerelmesem, kérdezd meg tőlem akkor,
hogy jaj! már kérgesen, érdesen annyi bajtól
lelkem, ha átsuhan rajta lehelleted,
mért űzi, szökteti szikkadt nedveim újra,
mért tárja szirmait, és virágba borulva
s eléd hullatva mind, miért hajt verseket?

Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak,
mert a holdtalan éj majd megleli a holdat,
mert minden mély apály új hullámot dagaszt,
mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek,
mert annyi kín után mosolyod rámvetetted,
mert múlóban a tél meghozta a tavaszt!

(Nemes Nagy Ágnes)


 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-03-16 11:38:23, péntek
 
  Hugo, Victor: Árnyból s márványból (Je suis fait d'ombre et de marbre Magyar nyelven)

Je suis fait d'ombre et de marbre (Francia)


Je suis fait d'ombre et de marbre.

Comme les pieds noirs de l'arbre,

Je m'enfonce dans la nuit.

J'écoute ; je suis sous terre ;

D'en bas je dis au tonnerre :

Attends ! ne fais pas de bruit.



Moi qu'on nomme le poëte,

Je suis dans la nuit muette

L'escalier mystérieux ;

Je suis l'escalier Ténèbres ;

Dans mes spirales funèbres

L'ombre ouvre ses vagues yeux.



Les flambeaux deviendront cierges.

Respectez mes degrés vierges,

Passez, les joyeux du jour !

Mes marches ne sont pas faites

Pour les pieds ailés des fêtes,

Pour les pieds nus de l'amour.



Devant ma profondeur blême

Tout tremble, les spectres même

Ont des gouttes de sueur.

Je viens de la tombe morte ;

J'aboutis à cette porte

Par où passe une lueur.



Le banquet rit et flamboie.

Les maîtres sont dans la joie

Sur leur trône ensanglanté ;

Tout les sert, tout les encense ;

Et la femme à leur puissance

Mesure sa nudité.



Laissez la clef et le pène.

Je suis l'escalier ; la peine

Médite ; l'heure viendra ;

Quelqu'un qu'entourent les ombres

Montera mes marches sombres,

Et quelqu'un les descendra.






Árnyból s márványból (Magyar)


Árnyból s márványból róttak össze.

Akár a fák fekete tönkje,

az éjszakába olvadok.

Figyelek, földdel eltakarva,

és lentről szólok a viharra:

Várj még! Ne üss zajt, légy nyugodt.



Én, akit költőnek neveznek,

vagyok az éji rejtelemnek

csavarmenetű lépcseje;

csigalépcső vagyok, homályban,

kanyaraimban haloványan

néz-néz az árnyék nagy szeme.



Fáklyák gyertyává szelídülnek.

Szűz fokaim kerüld, s becsüld meg,

ki nappal élsz, napfényesen!

Az én lépcsőimet ne járja

az ünnep szárnyas-sarku lába,

s meztelen-talpú szerelem.



Sápadt mélységemtől remegnek

a földiek, s kísérteteknek

verejték lepi homlokát.

A sírból jövök, ahol árny vár,

s fent végződöm a kapuszárnynál,

hol egy fénycsík kivág.



Világol és nevet az ünnep.

Hatalmasok vidáman ülnek,

a véres trón jókedvet ad;

a tömjén száll, mindenki szolga;

őket lesik a nők, latolva

ruhátlanságukat.



Ne nézd a kulcsot és a zárat.

Lépcső vagyok; töpreng a bánat;

az óra eljön, itt-talál;

valaki majd, ki árnyba tévedt,

fokaimon magasra lépked,

s valaki majd rajtuk leszáll.

Nemes Nagy Ágnes

 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
x
  2012-03-09 12:26:36, péntek
 
  Hugo, Victor: Szépséges parancsolómnak (A la belle impérieuse Magyar nyelven)

A la belle impérieuse (Francia)


L'amour, panique

De la raison,

Se communique

Par le frisson.



Laissez-moi dire,

N'accordez rien.

Si je soupire,

Chantez, c'est bien.



Si je demeure,

Triste, à vos pieds,

Et si je pleure,

C'est bien, riez.



Un homme semble

Souvent trompeur.

Mais si je tremble,

Belle, ayez peur.




Szépséges parancsolómnak (Magyar)


Szépség, nem lehet

józanon

kibírni veled,

ez borzalom.



Szólnék, te nem szólsz,

értesz? soha.

Sóhajtok, dalolsz,

te mostoha.



Maradnék, elmész,

fényre ború,

sírok, nevetgélsz,

ez szomorú.



Téved az ember

még bölcsen is.

Szépség, ez egyszer

csalódj te is.

Koosán Ildikó
 
 
0 komment , kategória:  Victor Hugo 1.  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 89 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.