Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Anka János:Északi fényIII.rész
  2011-05-04 19:43:12, szerda
 
 
Anka János: Északi fény III. rész

VII.

Már vigasztalásra szorult az én gazdag barátom, de nem éreztem semmi részvétet.
Nem értette meg az időket, csak megriadt tőlük.
Az eszét még mindig a zsebében hordta.
Kis lelkiismeret furdalással állított be hozzám.
Eszébe jutott a fia.
A vitának csak ennyi eredménye volt.
Apai kötelességére gondolt.

- Szeretnék tőled tanácsot kérni, kezdte, -- ha már ilyen válságosnak látod a helyzetet. A fiam anyai örökségét is én kezelem. Nagy része pénzben van. Mit csináljak vele?

- Add ki a fiadnak, -- mondottam, majd ő elhelyezi a saját garasait. Akármit is csinál, nem leszel felelős érte. Leteszed az apai gondot.

- Én is gondoltam erre, -- töprengett pillanatig,- de nem bízom benne. Könnyen hívő ember! Ha valami szép és hangzatos dologgal jönnek, odaadja az ingét is. Az anyjától örökölte ezt a rajongó hajlamot. Az is ezreket dobált egykor hazafias célokra.

- Az sem lesz baj, -- húztam az öreget, -- a sajátját adja. Sok fukar és kapzsi ember van a világon, hát legyen áldozatkész, bőkezű ember is. Ne féltsd te a fiadat! Komoly és eszes ember.

- Nem bánom, beszélj vele. Én nem tudok a fiammal nyugodtan tárgyalni. Könnyen megbántódik, ha erősebb szót használok. Anyai örökségét kiadom a közjegyző előtt. Annyi a kikötésem, hogy mostohaanyjától kérjen bocsánatot...

A fiút nem a hivatalában kerestem fel, hanem otthonában. Egyszerű hónapos szobában lakott. Kevés bútor és sok könyv a lakásban. Már ebből láttam jellemvonásait. Nem adott sokat a külsőségekre, nem volt hiú, úrhatnám ember. Szeretett olvasni és gondolkozni. Mikor elmondtam az apja izenetét, tűzbe borult az arca.

- Kérjek bocsánatot? Nem tehetem. Az a zsidóasszony megbántotta anyám emlékét, hát elégtételt vettem magamnak. Nem ismertem meg az utcán, keresztülnéztem rajta...

Hiába kapacitáltam, felháborodott érzéséből nem engedett. A vagyonnal sem törődött.

- Majd megkapom egyszer, ha jog és igazság van a világon.

A fiú karakán magyar volt. Mély érzés és erős akart. A közügyeket hoztam szóba. Így akartam gondolkozását közelebbről megismerni. Csupa lelkesedés, izzó tűz volt a lénye. Rajongással beszélt arról, hogy milyen nemes és szép a magyar nép jelleme. Nemzeti érzése lángoló költemény volt. A szociális kérdésben is szélsőséges elveket vallott. Jólétet követelt minden embernek. Az új korszak szellemét teli tüdővel szívta magába, a nacionalista mozgalmak iránt lázasan érdeklődött. Nagy fantáziával színezte ki a magyar jövendőt. Nagyszerű eshetőségeket látott. A parasztságot messiási küldetéssel rutázta fel, az intelligenciának a honfoglaló vezérek dicsőséges szerepét szánta. A mesebeli király bármihez nyúlt, az arany lett, az megszépült és megnemesedett. A fiú ilyen lélek volt. A kérdéseket érzelmei aranytürdőjében galvanizálta, a valóságot lelkesedése varázstükrében látta.

- Te költő vagy, barátom, -- mondtam neki, -- bár nem írsz verseket. Megszépíted a zordon valóságot. Én megértelek, ismerem ezt a magyar lelki tulajdonságot. Ez szép és értékes vonás, de ebből sok baj származik az életben. Te még fiatal vagy, még optimista a lelkületed. Sötét elkeseredés, vagy fásult közöny lehet belőle. A bús magyaroly mind lelkes költők voltak valamikor. Egyetlen nép sem szül annyi mártírt és annyi Pató Pált, mint a magyar. Itt az érzések vagy az égre feszülnek, vagy a nirvanába kívánkoznak.

A fiú figyelemmel hallgatott, de nem fogadta el a véleményemet.

- Nem érted meg, kedves bátyám, a mi gondolkozásunkat.

-Az idősebbek nálunk csak kritizálni tudják az ifjúságot. Ez érthető dolog, de nincs foganatja. Mi nem adjuk fel eszményeinket. Dicső nemzetet, Nagy-Magyarországot akarunk! Követeljük méltó helyünket a nap alatt. Valamikor Európa hőse voltunk...

- Jól van, barátom! A magyar hitről és reményről ne vitatkozzunk. Ez szent dolog akkor is, ha másképpen értelmezzük. Én csak az élet parancsára akarlak figyelmeztetni. Az bizony önismeretet követel. Csupa lélek vagy, nemesek a céljaid és gondolataid. Ez még nem a siker biztosítéka. Az eget ostromolod, de van-e elég talaj a lábad alatt? Új világot akarsz, új korszak eszméit melengeted lelkedben. Hát előre a világnézetek harcában! Mégis akarok mondani valamit. Nem veszed rossz néven, ha pesszimista leszek e lelkes hangulatban?

- Nem!

- Te először is összetéveszted a politikát a lírai költészettel. Krédót énekelsz, mikor leckét kell felmondani. A politikához is kell hit és lírai lángolás, de előbb meg kell vizsgálni a való tényeket. A politika nem vallás és nem rajongó misztika, hanem Kossuth Lajos meghatározása szerint az exigenciák tudománya. A létharc kérdése. Eszményi célokból és gyakorlati feladatokból alakúi ki közéleti programtuja. Lelki erők és kenyérgondok hullámoznak a politikában. A próféta is elbukik benne, ha nem számol az élettel. A valóságot fogd meg, ha akarod az új korszakot.

- Ezt teszem.

- Csak úgy hiszed, csak úgy gondolod. Áltatod magad. Kicsit idealista, kicsit soviniszta vagy, mint annyi sokan a lelkes magyar táborban. Ez bizony nem politika, hanem csak lelkiállapot. A magyar fantázia tündérjátéka. Haj, haj barátom! A politikai küzdelmekben szigetvári kirohanásokkal nem lehet semmit elintézni. Alapos számadást kelt önmagunkkal végezni, mert nagy tévedésekben, romantikus elképzelésekben élünk. Az új korszak úgy állít meg bennünket a politikai romantikában, mint egykor a kalandozó magyarokat az augsburgi csata. Nagy vereség árán ébredtek annak tudatára, hogy körülöttük a világ megváltozott. Míg ők kalandoztak vagy vadásztak, mások várakat és városokat építettek nyugaton. A letelepült népek erősebbek lettek a nomád harcosoknál. A következmény? Veszedelembe került a magyar élet. Szent István felismerte a sorskérdést, hogy új, rendet kell teremteni az országban. A magyarság vagy letelepedik és beilleszkedik az európai életbe, vagy pedig elpusztul, eltűnik nyomtalanul, mint annyi nép ezen a tájon. Hát letelepítette népét, új hitet és új életformát adott neki. Ez a történelmi sorskérdésünk most is. A magyar léleknek le kell telepednie az új Európa szociális, gazdasági és politikai rendjében. A jövőnket játsszuk el, ha az új világrend nomádjai maradunk...

VIII.

A fiú nem engedte el füle mellett, amit a magyar életről mondtam. Napokig gondolkozott rajta. Fogékony lélek volt, minden komoly szó visszhangot keltett benne. Hatalmas irattáska volt nála, mikor a szállásomon meglátogatott. Könyveket, lapokat hozott. A maga gondolkozásának tudósait és íróit vonultatta fel, hogy hitét és meggyőződését igazolja velük. Meghallgattam. Az egyik arról elmélkedett, hogy milyen és ki a magyar. A fejtegetésekből csak a szerző lelkes, de zavaros gondolkozása tűnt ki. Az egész népre fogta a saját humanista elképzeléseit. A másik lobogó sovinizmussal a parasztkultuszt hirdette. A harmadik az ősi alkotmányt és a zsebben hordozható szabadságot magasztalta.

- Hagyjuk most a könyveket, -- mondottam, -- inkább nézzük meg az életet. Akkor megértjük ezeket a lelkes írókat is. Mind lírikusok, a maguk hitét mondják el tudományos műszavakkal, vagy politikai fogalmakkal. Mi keressünk feleletet arra a kérdésre, hogy mi volt az oka a magyar összeomlásnak? Hol fordult ki sarkából a magyar élet? Mi történt a nagy államférfiak és a nagy katonák nemzetével, hogy a liberális áfium, a zsidó szellem úgy megmérgezte lelkét néhány évtized alatt? Sőt most is attól a fertőzettől terhes a gondolkozása.

- Ha jól értem, -- jegyezte meg, -- a magyarság faji jellemében keresd a történelmi válságokra a magyarázatot.

- Úgy van! A magyarság ezeréves történelme folyamán ideálokért, eszményi értékekért küzdött. A hit és a szabadság bajnoka volt. A magyar vérből eredt nagy emberek: az apostolok, az államférfiak, a nagy katonák és a költök mind magyar idealizmust képviselnek az élet színe előtt. A nép faji erényei: hősiessége, hazaszeretete, önfeláldozása, nagylelkűsége mind eszményi gondolkozásról tanúskodnak. Ezek a szép tulajdonságok pedig az emberi jellem területén érzelmi talajból fakadnak. A magyar a szív embere. Gondolatai a szív pecsétjével jelentkeznek az öntudatban. Csak akkor ad nekik igazat, ha azok érzelmeivel összhangban vannak. A gonoszság, a bűn is érzelmi dolog a magyarban. Indulat, vagy szenvedély. Hideg ésszel nem tud a magyar az ördög pártjára állni. Irigységében, vagy haragjában ellenség lesz, de akkor tüzel az agya és háborog a vére. Nem való detektívregénybe, csak drámát lehet írni róla. Az őrmagával meghasonlott magyar, érzelmei tengerén jutott zátonyra. Benne az öröm és a bánat a szív egének fénye, vagy árnya. Így van a mindennapi életben, de így van a történelemben is. Ha szívügye lett valami a magyarnak, akkor életre-halálra harcolt érte. Ilyen volt a kereszténység és később a szabadság, a kuruc, majd a honvédidőkben. Vitam et sangvinem! -- kiáltotta a pozsonyi országgyűlésen, mert nemes érzéseire hivatkozott Mária Terézia. Hősiesen küzdött érte. Eb ura fakó! -- hangzott fel Onódon, mert lelke mélyéig felháborodott. A magyar szívben találjuk meg Szigetvárt és Rodostót. A magyar gondolkozásnak érzelmi gyökere van.

- Ezt elismerem. Tapasztaltam magamon.

- Menjünk csak tovább az önismeretben. Mi következik ebből a gyakorlati életben? A híres magyar szalmaláng a lobbanó érzésekben gyullad ki és enyészik el hirtelen. A lelkes ember rendes tulajdonsága, hogy átadja magát a gondolatnak. Így a benne lakó jóakaratot és hiszemet hamar megfogják szép szóval. Ellenkező esetben konok lesz, vagy ellenségesen bizalmatlan. Hiába akarod ésszel meggyőzni. Könnyen hivő, de éppen úgy lesz zárkózott is. Ha pedig bízik a szavakban és lelkébe fogadja a gondolatot, akkor az érzéseinek megfelelő hangulatcsinálással fanatizálni lehet. Olyankor az indulatok hatalmába kerül, a józan észre nem hallgat. A magyar közvélemény mindig közhangulat volt. A hangulatkeltő beállítások, a tüzes szónoklatok, a felkavart szenvedélyek döntötték el a politikai kérdéseket. Mikor a zsidó hatalmába kerítette a sajtót, az üstökénél ragadta meg a magyar életet. Az izgága zsidó üzletszerűen izgatta a magyar lelket. Politikai botrányokat kavart, heccelődött és uszított. Így sikkasztotta el a nemzeti közvéleményből a sorsdöntő gazdasági és szociális kérdéseket. A magyarságot egyre mélyebbre nyomta a meddő politikai vitákba, a hűbele gondolkozásba.
A nemzeti közvélemény felett az a ,,zsidógyerek" uralkodott,
ki legjobban kavarta a szenvedélyeket és legmerészebben rágalmazott.
A magyarság a liberális korszakban a zsidó sajtó játékszere volt.
Nem látta az élet mélységeit, az idők problémáit, csak a felszínre dobott rongy érdekeket, a vezércikkekben úszó békanyálat.
Vigécszabású szellem árasztotta el az országot.
Az újságolvasó magyarság előfizetője volt a saját végzetének.

- Idegrendítő az igazságod, -- kiáltott fel fiatal barátom.

- Ez még nem a teljes igazság, -- folytattam, -- menjünk tovább ezen a soron. Először is vonjuk le a tanulságot! A magyar közvéleményt a nép faji jelleme miatt nem szabad jellemtelen és lelkiismeretlen embereknek kiszolgáltatni. Egész lényéből és exisztenciájából kiforgathatják a magyart propagandával, érzelmei megmérgezésével. Nemzetgyilkos hazugsággal fanatizálhatják a tömegeket, amint az őszirózsás és vörös forradalom bizonyítja. Csalt illúziót kell kelteni a magyarban és akkor a fejét is odaadja. Itt a nyitja a liberális politika sikerének és a zsidó érvényesülésnek. A magyarság érzelmi alapon ítélte meg a liberális gondolatot. Történelme folyamán mindig nemes emberi hite, eszményi sóvárgása fényénél nézte a világot. Mindig valamilyen eszmei illúzióban ringatózott. A török ellen küzdött. Nagyszerű illúzió lelkesítette, a keresztény nyugat védelmezője volt. A kuruchősök szabad és független halát akartak a vezérlő fejedelem jogara alatt. A majtényi síkon temették el a kurucillúziót. Kossuth támasztotta fel azt a negyvennyolcas szabadságharcban. A debreceni függetlenségi nyilatkozattal az ónódi illúziónak adtak hangot. A kiegyezés után a függetlenségi politika ugyanabból a hitből táplálkozott. Hatvanhét és negyvennyolc harca a kettéhasadt magyar lélek állandó érzelmi konfliktusa, a kiábrándultak és a rajongók hitvitája volt.

- Most már értem a régi pártharcokat, hajtogatta a fejét a barátom.

- Mikor a liberális eszmeirány betört nyugatról, a magyarság éppen új életet kezdett a világosi katasztrófa és a Bach-korszak elnyomása után. A liberalizmus a szabadság kultuszával jött, jogot és gazdagságot ígért a nemzetnek. Mindannak boldog megvalósulását, amiért annyit vérzett és szenvedett. Hát így a magyar múlt minden illúzióját lángra lobbantotta, Magyarország nem volt, hanem lesz, -- hangzott fel mindenütt az országban. A magyarság a szabadság lázában, nagylelkűségi rohamában törvénybe iktatta a zsidó recepciót. Hiába intették a legnagyobb magyar baljóslatú szavai, csak az illúziójára hallgatott. A többit már tudjuk. A lelkét megmérgezte. Egyik történetírónk megállapítása szerint a világháború előtt évtizedeken keresztül a zsidó gyártotta a magyarnak a népszerű politikai illúziókat. Hibái erejével uralkodott rajta. Mi a végső mérlege a liberális korszaknak? Az minden téren gyökértelen és idegem szellenti inváziója volt. Nemzetsorvasztó eszmék, élősdi érdekek uralkodtak az illúziókat kergető, álmodozó lelkű magyar fölött.

IX.

Az apa nagyon megdöbbent, mikor a fia válaszát megtudta. Nem hatotta meg a fiút a pénz, a vagyon.

- Ilyen ember ő, -- töprengett az öreg, -- de nem csodálkozom rajta. Vannak ilyen bolondok. Honnan vette ezt a makacs természetét, nem tudom.

- Tőled kapta, barátom! Te is ilyen konok vagy a magad pártján. Hiába próbálom kinyitni a szemedet. Nem engedsz azokból az elképzelésekből, melyeket eddig helyeseknek tartottál. A világ a második oldalára fordulhat, de te megmaradsz a régi fantáziádnál. Mi az oka ennek? A véred!

- Már megint okoskodsz, -- bosszankodott barátom, -- mindenre találsz valami magyarázatot. Most már a vérrel akarsz falnak állítani. Nem fogadom el ezeket a szőrszálhasogatásokat. A vér nem magyaráz meg semmit.

- Nem? Az a magyarázata az emberek karakterének és gondolkozásának. Ha azt tudom valakiről, hogy magyar, vagy zsidó, már az egész lényét ismerem. Megmondom az alaptermészetét személyes ismeretség nélkül. A vér úgy determinálja az ember életét és lelki világát, mint a termőtalaja növényeket, vagy a termelési lehetőségeket.

- Nem hiszem. A faji kérdést is úgy találták ki a huncutok, mint a világnézetet és a szocialista elméleteket. Így akarják megnyergelni a hiszékeny tömegeket.

- Nem lehet téged kapacitálni, mert érzelmeid és álmaid más láthatárt mutatnak. Ezt is a vér magyarázza. Az illúzió fontosabb neked, mint a dolgok valóságos értelme. Az elmélyedés, a végiggondolás nem a te természeted. Egyébként épen úgy tüzelsz és feszülsz, mint a fiad, csak a világ ellenkező sarkán. Hiába tusakodsz az igazsággal, az parancsol neked is. A Teremtő faji törvényre építette az emberi világot, a faj jelenti az alapot az élet testesülési titkában. Minden nép faji jellemet kapott a végzet napján. Ezt pedig a vér hordozza. Mit mond ez a törvény? A népek benső világának a vér a geológiai térképe. Minden történelmi folyamat és politikai áramlat annak forrásvidékén fakad.

- Honnan veszed?

- A tudomány állapította meg, barátom! A biológia. A tudományos felismerésből ugrott a politikába a faji probléma. Nem így született, mint a liberális gondolat. Az orvosi tudomány tanítja, hogy a beteg szervezetben gyógyító erők termelődnek. A történelmi létben is így védekezik az örök élet. A bomlott korszak gyógyító szellemet érlel az eszmélő lelkekben. A faji öntudat így fogantatott a liberális nemzetrontás és vérmérgezés idején. Az örvény szélén felébredtünk. A politikai és gazdasági megszállás gyilkos következményei jelentkeztek a nép faji életében is. A zsidóvér kikezdte a magyarság biológiai erejét a faji keveredéssel. Vészes a hatása. Megváltoztatja a testi és lelki alkatot az utódokban. Fajtalan embert produkál.

Kígyó csípte meg barátomat. Úgy ugrott fel, mintha veszedelmet látott volna.

- Mit mondtál?

Most már irgalmatlanul ütöttem:

- Nem szabad megengedni a vérségi kapcsolatokat a zsidóval.
Nem fér össze a két vér.
Többnyire anyagi érdek hozza létre az ilyen bárosságot, de azt súlyosan megbosszúlja az élet.
Nagy lelki szakadék támad lassan a felek között.
A végén idegenül néznek egymásra.
Ha az anyagi érdekek megváltoznak, ellenségek lesznek életre-halálra.
A gyermekek pedig a félvérek szerencsétlen sorsára jutnak.
Testileg, lelkileg korcsok lesznek.
zűrzavaros gondolkozással, örökös nyugtalansággal.
Néha úgy viselkednek, mintha őrültek volnának...

Barátomat a saját szavával csaptam agyon.
Ezt mondta egyszer a gyermekeiről keserű hangulatában.
Most nem szólt semmit, de ez nekem elég volt. Híven jellemeztem családi körülményeit.
Súlyos titkát eltaláltam, pedig csak elvi alapon beszéltem.
Sokáig hallgatott.
A végén megmakacsolta magát, csak azért is vitatkozott.

- Regényeket mesélsz nekem a zsidókról, de én nem vagyok hiszékeny gyerek.
Állításaidból nem igaz semmi.

- Nagyon örülök, barátom, hogy igazoltad meggyőződésemet. Ez a zsidók álláspontja és te is közéjük tartozol. Vannak lelki zsidók is.

Haragosan, gyűlölettel nézett rám. Mikor eltávozott, ezt mondtam neki az ajtóban:

- Az új korszak faji alapon áll.
Vérükben és gondolkozásukban is megnemesíti a nemzeteket.
A fajvédelemmel a történelmi életet visszaállítja az isteni törvény alapjára.
 
 
0 komment , kategória:  Anka János:Északi fényIII.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 302
  • e Hét: 302
  • e Hónap: 17344
  • e Év: 282559
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.