Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Anka János:Északi fény II.rész
  2011-05-04 20:15:04, szerda
 
 
Anka János: Északi fény II. rész

IV.
Most már világosan állt előttem barátom egyénisége és gondolkozása.
Keményen mondtam meg neki az igazat..

- Te barátom, liberális polgár vagy, titokban az aranyborjút imádod.
Gondolkozásod elzsidósodott.

- Ne sértegess, -- méltatlankodott, -- a szentbenedeki földesúr fia vagyok most is.
Főnemes család sarjadéka. Független magyar úr!

- Vér szerint így van, ezt nem vonom kétségbe.
Mindjárt megindokolom véleményemet, ha magyar türelemmel meghallgatod.

- Halljuk, -- gyújtott a csibukjára.

- A tárgyi igazságot tárom eléd. Nem mártom a kérdést villámokba, mint a római mondta a csata előtt. Nem is a magam véleményét fejtem ki, hanem az egyik zsidóíró őszinte vallomását idézem:
Pap Károly (?) név alatt ír, sűrűn szerepelt a Nyugatban és a liberális napilapokban.
,,Zsidó sebek és bűnök" címmel jelent meg az a könyve,
amelyben a saját fajtájának hű jellemrajzát adta.

,,A zsidóság a középkorban, -- írta Pap Károly, -- csak azokban az országokban helyezkedett el,
ahol egészségtelen társadalmi viszonyok uralkodtak: minél betegebb volt az ország, annál több zsidót engedett, vagy hívott be". Így magyarázza ez a zsidó író az újkori zsidó bevándorlást is.
,,A zsidóság szerepe a magyarság történetében,
-- írja:
-- a magyarság hiányainak hű tükre. A zsidóság sorsa szerinte a történelem folyamán mindig
az aranytól függött.
,,Az arany, ami másoknál a jólét, a gazdagság mértéke, -- mondja, -- a zsidóságnál a biztonság jelképévé változott, ez határozza meg a lét és a nemlét kérdését: ez fontosságával lassan a zsidóság szellemét és belső szerkezetét átitatta. A gyülekezetek vezetői csak aranyban súlyos férfiak lehetnek, ők állnak jót aranyaikkal a zsidó tömegekért válságos időkben. Udvari és üzleti összeköttetéseikkel ők a száműzött zsidóság szálláscsinálói." Itt a világos magyarázata barátom, a Rotschildok európai szerepének. A zsidóság Pap Károly megállapítása szerint két típusban él. Az egyik a rítusőrző, a másik az aranygyűjtő, de ezek minden pillanatban helyet cserélhetnek. A rítusőrzőből lehet aranygyűjtő, mert a hajlamok és képességek mind a kettőben megvannak. E jellemzés alapján a zsidó lelkiséget így összegezi: ,,A zsidóság mindig megmarad a rítusőrzők és aranygyűjtők vezetése alatt. Az újkor hajnala úgy találja, mint amilyen az elmúlt századokban volt. A zsidóság lelkét gazdasági öntudat tölti be és a spekuláló ész tisztelete, valamint a rítusok: imádata. A zsidóság sorsát évszázadokon át a gazdasági erők határozták meg és a spekuláló ész, amellyel ezeket az erőket megszerezte és csoportosította. Ebből a lelkiségből táplálkozik a marxismus, a történelmi materializmus elmélete. Ennek csak a zsidóság történeti sorsára teljes érvényűek igazságai. A zsidók a népek mozgalmait: a háborúkat, a forradalmakat, a vallásos megmozdulásokat, a politikát képtelenek megérteni. Az ösztönük elsatnyult ehhez, csak a tudományban, a művészetben lehetnek lassan otthon a maguk sajátos módján. Az emancipáció tehát a zsidóság részére elsősorban a középkorban összezsúfolódott s megkínzott gazdasági öntudatnak és spekuláló képességüknek felszabadítását jelentette."

- Meglepő dolgok ezek, -- vakarta fejét barátom.

- Ez a zsidó író, -- folytattam, -- olyan ember, ki életük gyökeréig ismeri a saját véreit. A zsidóság számára tehát az arany a lét alapja és jelképe... Így értjük meg, hogy mi az aranyvaluta. Vele a világ gazdasági rendjébe építették a zsidólétet és biztonságot. A zsidóság gazdasági öntudata uralkodott anyagi hatalmával, a pénz erejével népek és országok fölött. A zsidó az arany irányításával gyakorolt befolyást birodalmak, világrészek sorsára. Ilyen világrendről és kultúráról mit gondoljunk? A nemzetek existenciája olyan alapon épült, amit az ,,aranygyűjtők" zsebre vághatnak és a másik világrészbe tolhatnak. A zsidóság létét az arany jelképezi és lelkét gazdasági öntudat tölti be, viszont ezzel ellentétben az európai népek szellemi és erkölcsi öntudatban élnek. A zsidóság tehát belső lényegénél, századok folyamán megrögzött világnézeténél fogva kívül esik az erkölcsi öntudaton alapuló európai civilizáción. Egész lényében és gondolkozásában materialista. Aranyból és ócskavasból öntött a lelke, gondolatai fából és bőrből vannak. A gazdasági öntudatban élő zsidóságot nem fogják megváltoztatni az erkölcsi öntudatban élő népek, de ő a liberális korszak bizonysága szerint felbomlaszthatja mindenütt azok életét anyagias szellemével és hatalmával. A forradalmi marxismustól beteg lett az egész világ ipari munkássága. Gazdasági öntudatba, vagyis zsidó gondolkozásba transzponálta a tömegeket. A kommunizmussal pedig kísérletet tett arra a zsidóság, hogy a maga világnézetét és létet intézményesen stabilizálja a világ rendjében. A zsidó sorsot akarta vele megoldani. Most már érted? Az anyagiasságba merült emberek öntudatlanul zsidó lelke van. Zsidó öntudatban élnek azok, akiknek a pénz, a vagyon a legtöbb érték és boldogság ezen a világon. A te eszményképed: az a bizonyos úr, silány zsidóutánzat. Sok pénze lehet, de azért két garast sem ér...

V.

Az orvosnál szokott néha úgy összerázkódni az ember, mint az én barátom, mikor megállapítottam beteg életének és gondolkozásának diagnózisát ilyen klinikai vizsgálattal. Néha pirosarcú, erőtől duzzadó emberről derül ki, hogy halálos kórság lappang a szervezetében. Persze nem hiszi el az orvos szavát, kételkedik a diagnózisban. Barátom is így volt.

- Nem találtad el a bajomat, -- mondta napok múltán, -- más gondok nyugtalanítanak. A kisebbik fiam és a leányom természetét figyelem nagy aggodalommal. Néha így viselkednek, mintha őrültek volnának. Máskor beszélünk majd erről, most a zsidótréfára akarok neked megfelelni. Igazad lehet általában, jól jellemezted a zsidót, de mi a tőzsdén és a bankban is mások vagyunk. Megfigyeltem sok embert, néha magamat is. Más a vérünk és a jellemünk: Az egészből annyit ismerek el, hogy hasonló liberális szellemben gondolkozunk. Ez pedig nem szégyen. Kiváló magyar államférfiak hirdették a liberális elveket. Én azokat most is vallom.

- Ezt természetesnek találom, mert zsidó a gondolkozásod. Gazdasági öntudattal nézed a világot. Álljunk meg énnél a kérdésnél, barátom. Vizsgáljuk meg az emberi élet szempontjából a liberális gondolatot! Az ember társadalmi kötelékben él. Életfeltételei közösek másokkal, vagyis existenciális viszony fűzi össze az egyént a sokasággal. Az ember nem élhet, nem existálhat a többiek nélkül, nem lehet Robinson a Senki szigetén. A társadalmi kötelék pedig egyrészt korlátokat szab vágyának és indulatainak, másrészt kötelességeket ír elő neki. Az összesség létérdeke áll az egyén fölött: ez a közérdek! hasonló a rend a természet világában is. Az élet minden megnyilatkozása, a természet minden paránya az egyetemes erők és kapcsolatok roppant szövevényében áll. Így az ember is. Erényei és bűnei visszahatnak valamilyen formában az összesség sorsára. A társadalmi összefüggésben tehát az élet az egyéntől erkölcsöt, önfeláldozást, szolidaritást követel. Munkát, szorgalmat, fegyelmet! Az idők megrendítő tanulságokkal bizonyítják az alapvető igazságot, hogy az egyes ember életét a közösség sorsától elválasztani nem lehet. A társadalom válsága megrendíti az egyén existenciáját is. Az ország pusztulása mindenki számára a végső veszély. Hát akkor ezen a téren mi az élet parancsa mindenek fölött? A közérdeket szolgálni! A közösség ügyét előmozdítani.

- Ezt értem, -- jegyezte meg barátom, -- de a liberális elvek ezzel nem ellenkeznek.

- Nem? Az egyén önző érdekei és ösztönös szenvedélyei nem ezen az úton járnak, egészen mást akarnak. Azok bizony az ellenkező irányba igyekeznek, a rend és erkölcs ellen lázadoznak. Nagy utat tett meg a világ az egykori horda és a mai nemzeti öntudat között, de azért az emberi természet változatlan maradt. Ma is él az állatember a föld gyermekeiben. Ma is úgy lázad a vér és úgy lobog .a szenvedély, mint egykor Holofernesben, vagy a numidiai barbárokban. Ha felrúgja az erkölcsi törvényeket és szabadjára engedi érzéki szenvedélyeit, akkor az úgynevezett kultúrember is a dúvaddal rokon. Az intelligencia nem adhat jellemet, mert a tudástól független a lelkület. Tudatlan ember lehet Cato és nagyeszű művelt ember Catilina. Az életben gyakran találkozunk velük, csak most nem játszanak történelmi szerepet. Cato esetleg községi bíró valahol Csíkországban, Catilinát pedig elsőszámú közellenségnek nyilvánították Amerikában. A társadalmi vonatkozáson túl a magánélet is erkölcsöt követel. A zabolátlanság megőrli az idegeidet, -- írja egy kiváló orvos, -- a kéj megeszi gerincedet. A szenvedély előbb-utóbb katasztrófába kergethet. A lelkiismeretlenség a végén Richarddal jajgat a végzet csapásai alatt. Az élet önmagában is olyan korlátokra és kötelességekre utal, melyek a társadalom életében is sorsot és világrendet jelentenek. Most már mi az ember érdeke és életfeltétele úgy egyéni életében, mint a közösségi kapcsolatban A szellemi erők ápolása, a veleszületett kötelesség teljesítése, az erkölcsi világrend törvényeinek megtartása. Az embernek a lélek irányába kell fordulnia, ha célhoz akar érni az életúton. A lélekrendből sem az egyénnek, sem az összességnek kiszakadni nem lehet. Az foganatosítja a boldogulást és a katasztrófát is.

- Hát ezzel mit akarsz mondani?

- Megvilágítottam a liberális gondolat örvényeit. A legmélyét mutattam meg annak az élet tükrében. A liberális gondolat az ember életét és történelmi haladását negatív irányba fordította. A világot az emberi élet feltételeivel ellenkező utakra sodorta. Az egyénben felszabadította a lázadó ösztönöket, a társadalomban pedig a bomlasztó erőket. A liberális szellem luciferi gondolat volt. Hadüzenet a lét törvényeinek. A liberalizmus a zsidónak teremtett érvényesülési lehetőséget. Az bizony elemében volt, mint hal a vízben:

- Ennyi az egész, -- gúnyolódott barátom.

- A zsidóveszedelem csak egyik része az európai népek válságának. A liberális korszak világmegváltó ígéretekkel indult, de azután világpusztító forradalmakban végződött. A népek szabadságát, az egyéniség jogát követelte a fórumokon. Kultúrát, jólétet, boldogságot ígér a polgároknak, de a végén a proletárdiktatúrát zúdította a fejükre. A vörös őrületet szabadította a világra. A liberális maffia csak a lelket gyilkolta, de a bolseviki cseka már elpusztította a testet is. Így érlelődtek sorra a liberális gondolat vészes következményei. A liberalizmus feltalálta az ekrazitot, a marxismus elkészítette a bombát és a bolsevizmus fel akarta robbantani vele az európai civilizációt. Ez nem elég neked?

- Nem. A liberalizmus gazdasági téren felvirágoztatta a világot.

- Jól van. Beszéljünk erről is. A liberalizmus a szabad versenyt hozta. A szabad ipart, a szabad kereskedelmet. A szabad versenyben pedig, -- mint Prohászka mondta, az erős legyőzte a gyengét, a csuka megette a pontyot. A liberális korszak a tőkét emelte a hatalomra. Soha nem látott kapitalizmust teremtett, mely állam lett az államban. Az egyén és a közösség élete is három tényezőtől függ ezen a világon. Az egyik az állam, a másik a tőke, a harmadik a munka. Ezek olyan életfeltételt jelentenek a történelemben, mint a napfény a természet világában. Az állam a maga eszmei tartalmával az erkölcsi világrendet képviseli, a tőke az anyagi értékeket, a munka pedig az alkotó erőket. Az állam és a tőke is a munka révén egzisztál, mert az termeli az anyagi javakat. Mit csinált ezekkel a tényezőkkel a túlsúlyra jutott tőkehatalom? Az állameszmét elsorvasztotta, a munkát pedig kiuzsorázta, elnyomta. Itt rontotta el az életet, itt bomlasztotta fel az állami és társadalmi rendet. Az állam legyengült, a társadalom pedig meghasonlott. Osztályharcok dúltak mindenütt. Az elnyomott, kiuzsorázott munka jogtalan helyzete lázadást szított. A liberális kapitalizmus tehát a forradalmi marxismust, -- vagyis a zsidó gondolatot segítette diadalra a világháború után.

-Nem mindenütt.

- A győztes államokban nem tört ki proletárforradalom,
de ott is a marxista politika szerezte meg a kormányhatalmat.

Persze mindenütt zsidó vezetéssel.

A végén a győztes államokban is jelentkeztek a kapitalizmus és a marxismus
vészes következményei. Az egyes népek jelleme szerint különböző formában ütköztek ki azok,
de az eredmény mindenütt egyforma volt.
A híres polgári rend felmorzsolódott,
a szabadság, egyenlőség és testvériség csődbejutott.
Mi maradt meg a liberális korszakból napjaink számára?
A liberális polgár!
Az a bizonyos úr, aki a zsebére üt.

- Ne személyeskedj, -- ugrott fel barátom.

- Nem rólad beszélek, -- nyugtattam meg, -- csak liberális barátaidat jellemzem. A polgári társadalom nagy hazugságban élt, mikor nyakig merült az anyagiasságba. Egész léte és egzisztenciája eszményi feltételéhtől függ, de ő csak az anyagi kultúrát ápolta. Élvezeteket hajszolt, hedonista volt. A pénzzel mérte a becsületet és a társadalmi fokot. Ha szegény voltál, nem álltak szóba veled. Köztekintélynek örvendezett az a polgár, ki a közérdekkel nem törődött, csak a maga hasznával és önző céljaival. A közösséggel semmi szolidaritást nem érzett. Nem tisztelt semmit abból, ami az államot és a nemzetet fenntartja. Az állam és a nemzet erkölcsnek, munkának, kötelességteljesítésnek a történelmi műve, a dicsőséges eredménye. A liberális polgár a közösségért való munkát nem vállalja. kötelességteljesítés, áldozatkészség nélkül követeli a világ javait és az élet jogait. Minél kisebb fáradsággal, minél nagyobb élvezetet biztosítani! Ez a világnézete! Neki a legfőbb polgári cél: mindentől független úrnak lenni. Még az erkölcstől is! Munkanélküli jövedelemből akar élni. Az ilyen polgár ma már felesleges teher a társadalom nyakán. Nincs létjogosultsága. Elavult, idejét múlta. Az élet elhaladt mellette, bolha lett a nemzet testén. Itt az áthidalhatatlan szakadék a liberális polgári társadalom és a mai nacionalista korszak között.

VI.

Az én barátomról, a független gazdag úrról kisült, hogy albérletben lakik a zsidósoron. Elavult gondolkozásban élő liberális polgár. Ezt nyíltan megmondtam neki. Véleményem lesújtotta. Megrendült benne az a biztonság, amit a teli zseb adott. Nagyon jellemző módon tört ki belőle az aggodalom. Nem a politikai és szociális földrengés izgatta, hanem a pénz sorsa, az aranyvaluta válsága.

- Ha valóban ilyen bajok vannak, mondotta, -- a válságot megérzi a pénz is. Jaj, mi lesz velünk? Innen is, onnan is menekül az arany. Mit gondolsz, barátom, mi lesz a pénzzel? Már több bankárral beszéltem. Nem tudnak ők sem okosat mondani.

Már alig van olyan valuta, mely szilárd és biztos volna.

- Hát én csak azt mondom neked, hogy a gazdasági rendszerek is elavulnak a maguk idején. Világnézeti függvényen azok is. Az új gondolkozás új gazdasági rendet épít. A kapitalista rendszer azzal a tudományos okoskodással áltatta magát, hogy a közgazdasági életnek önmagában rejlő törvényei vannak. Az aranyvalutát kiküszöbölni nem lehet, mert az arany lesz mindig az értékmérő. A kereslet és kínálat szabályozza mindenkor a forgalmat. Még sok hasonló dogmát idézhetnék, de feleslegesnek tartom. A gazdasági életben nincsenek időtlen törvényszerűségek. A korszerű gondolkozás és az életszükséglet határozza meg a gazdasági rendet. Az azonban bizonyos, hogy a tőkét megsemmisíteni nem lehet. Az ember anyagi egzisztenciája az időt; végéig betáblázott tőkéje a világnak. A kapitalizmust megszüntethetik, de a tőke gazdasági szerepe akkor is megmarad. Az új korszak itt fordítja meg a népek anyagi sorsát, a tőkét az élet tényezői között a maga helyére szorítja. Eddig a tőke sorsdöntő hatalom volt politikai és közgazdasági pallosjoggal. Minden egzisztencia tőle függött és neki adózott. A szellem is az ő rabszolgája volt. Most a tőke termelési tényező lesz a népek életében. Egyenrangú társa a másik életfaktornak: a munkának. A pénz pedig fizetési eszköz lesz a különböző javak és teljesítmények értékesítésénél. Eddig mi volt? Szupervagyon! A legfőbb értékmérő és gazdasági cél! Az ingó vagyon diktatúrája az ingatlan fölött. Az erőszakos kisebbség az elnyomott többség nyakán. Mondjuk a pénz két-három milliárd volt, de az negyven-ötven milliárd nemzeti vagyon fölött uralkodott. A föld, a ház, a vállalat, a munka mind az ő szeszélyétől és érdekétől függött. Az egész életet alárendelték a pénz akaratának és kapitalista rendszerének. A föld közönséges árú lett: Jelzálog, árverési kótyavetye, pedig a föld a nemzet létét, kenyerét, jövőjét jelenti. A föld: a haza! A negyven-ötven milliárd nemzeti vagyon értékét és helyzetét eddig az döntötte el, hogy a három-négy milliárd pénz a páncélszekrényben mit álmodott. Ez is zsidó érdek, zsidó imperiális politika volt. A pénzrendszerrel a zsidók zsebre vágták az egész világot. A népek verejtékével és vérével spekuláltak a tőzsdéken és valutapiacokon. A történelem olvasása közben sokszor csodálkozunk, hogy milyen szörnyű hiedelemben élt az ember valaha. Hát az arany és a vele kapcsolatos pénzrendszer is a világ súlyos tévedését jelenti. A nagyra nőtt emberi értelem ebben a kérdésben sokáig kiskorú maradt.

- Nem hallgatlak tovább, -- tört ki barátom, -- tönkreteszed minden hitemet és bizalmamat.

- Nem én zavarom meg aranyhegyekről szőtt álmodat, hanem maga a mindennapi Élet. A történelmi fejlődés szabadítja fel az aranyborjú hatalma alól a népeket. Még ilyen nagyjelentőségű szabadságharc nem volt, mint az a küzdelem, mely kikergeti Európából az aranyborjút és helyébe a munkavalutát állítja. ,,Ma már egyetlen államot sem lehet kapitalista alapra felépíteni". Ezt mondotta a szabadságharc vezére: Hitler Adolf 1941. február 24-én tartott müncheni beszédében. Ez az új korszak sorsdöntő vívmánya. Ha ez a gazdasági fordulat nem következik be, minden szellemi nagyság és hősi dicsőség kárba veszett volna. Ez a biztosíték; a jobb és igazabb kor számára. Különben a nagy katonai győzelmek és politikai sikerek dacára bizonyos idő múlva a pénz visszaszerzi régi hatalmát és szerepét Európában. Vele pedig visszatér a kapitalista rendszer. Így véglegesen megérkeztünk az új világba.

- Elég baj az nekem, -- sóhajtott fel gazdag barátom.

- Az embernek magasabb rendeltetése van, Jóska!

Sokáig vesztegel a materiális zátonyokon,
de azért a tisztultabb szellem,
a nemesebb világrend irányába halad.

Alig volt silányabb és ostobább elképzelés, mint az a gondolat,
hogy az emberiség életét a plutokrata diadalkapuhoz lehet láncolni és ott megállítani.
Nincs tovább, ott végződik az emberi út.
Az évezredek szellemi erőfeszítése, hősi lángolása hiábavaló volt, mert az angol font és
az amerikai dollár képviseli a történelmi végzetet?

A sok harcnak és munkának annyi az értelme,
hogy az újkor folyamán létrehozta az angol világbirodalmat?
Itt kulminált a történelmi folyamat, itt betetőződött az emberiség műve?
Nem, barátom!
Ha ez így volna, akkor a teremtés és benne az emberi élet céltalanság és őrültség lenne.
Az új korszak a plutokrácia letörésével rehabilitálja az emberiséget.
Az új gazdasági renddel oltárra emeli annak fenséges céljait, nagy gondolatait.
Ez vigasztaló és fölemelő tudat a nemzetek számára.

Visszakapják azok a lelküket és ősi örökségüket:

Ismét érdemes lesz élni és dolgozni.

Az idők új felismeréssel gazdagították szellemi életünket.

Az egzisztenciális kérdések, a gazdasági intézmények is szellemi feltételektől,
erkölcsi törvényektől függnek.

A pénz annyit ér,
amennyi értéket ad neki az öntudatos,
jellemes nemzet alkotó munkájával,
erkölcsi tekintélyével.
 
 
0 komment , kategória:  Anka János:Északi fény II.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.