Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Anka János:Északi fény I. rész
  2011-05-04 20:23:21, szerda
 
 
Anka János: Északi fény I. rész
I.
A költői fantázia nem éri utói az életet.
A legszebb drámák és regények messze elmaradnak az élet csodálatos fordulatai mögött.
Harminc év után találkoztam azzal az emberrel,
aki valamikor pályám kezdetén barátom volt.
Minden időnket együtt töltöttük.
A hitünk és reményünk is egy volt.
Én költői sikerekről álmodoztam, ő művészi becsvágyat melengetett a lelke mélyén.
Tehetségesen rajzolt és festett.
Meggyőződéssel bíztam talentumában.
Egyszer csak elmaradt, nem jelent meg a szokott kávéházban.
Napok múlva telefonált, hogy vidékre kell utaznia.
Nagy elhatározás előtt áll.
Mi történt vele?
Titkából nem árult el semmit.

Később megtudtam.
Feleségül vette az ideálomat. Gyönyörű szép és gazdag leány volt.
Én csak lélekben találkoztam vele, verseket írtam róla.
Tovább nem jutottam.
Barátom ügyesebb és merészebb volt. Hát megértettem elmaradását,
nem akart szégyenszemre elém kerülni.
A maga boldogsága érdekében kifosztotta orvul a szívemet.
Nagy keserűséget éreztem, de szélbe fújtam bánatomat.
A csalódásból gazdagodott a lelkem, még szebb verseket írtam.
Telt az idő.
Barátom már a Svábhegyen lakott tornyos villában.
Egyszer-kétszer láttam a járda széléről, amint mellettem luxusautóján elrobogott.
Nagy lábon élt, előkelő társaságokban forgolódott.
Évekig tartózkodott külföldön.
Az Atlasz-hegységben festette az olajfaerdőket.
Mi történt a végén?
Szembejött velem az utcán. Tovább akartam menni, de ő megállított.

- Nem ismersz meg, -- lépett elém -- annyira megváltoztam?

A régi kedéllyel válaszoltam, mintha semmi sem történt volna.

- Hadd nézzelek meg, Jóska!

Jól szemügyre vettem. Már kopasz és fogatlan öregúr volt. Idő előtt megvénült,
pedig gond nélkül élhetett.
Megártott neki a sok jó, az élvezetekkel megzsarolta vérét és az idegeit.
A szenvedélyek rovásírását láttam az arcán.
Egyébként elegánsan öltözködött, ébenfabot a karján és brilliáns gyűrű az ujján.

- Nem változtál sokat, Jóska! A szemed a régi. Bizonyára most is tudnál a napba nézni.
Emlékszel-e?
Ott kerestük egykor a varázsos színeket.

- Emlékszem, -- sóhajtott fel, -- de én már csak feketeséget látok ezen a világon.
Nem vagyok a régi ember. Hiábavaló minden!
Hazugság és csalás az élet.

- Ezt nem mondhatod komolyan, -- néztem a szemébe, -- ez csak pillanatnyi rosszkedv lehet.
A gazdag híres spleenje. Hinni kell az élet szépségében és örök rendeltetésében, különben értelmetlen és céltalan egész létünk. Látod én deresedő fejjel a régi rajongó ifjú maradtam.
Én szentül hiszem, hogy a mosolygó gyermeknek van igaza.
Sok küzdés és szenvedés után találkoztam azzal az angyallal,
akire a gyermek mosolyog álmában.

- Hát ez afféle költői beszéd, -- legyintett barátom, -- szép frázisokkal áltatod magad.
Verset mondtál fel nekem.
Tapasztalt, komoly ember nem hiheti az élet szépségéről szóló ostobaságot.
Más az én meggyőződésem.

Kicsit megbántódtam. Erős hangsúllyal mondtam:

- Nem vallod az én hitemet? Hajh, pedig a fejemet teszem arra, amit most neked mondtam.
Hát akkor te valójában mit hiszel?

Pillanatig gondolkozott.

- Mit hiszek, barátom? Semmit! Bolhák vagyunk a vak és könyörtelen végzet bundájában.

- Látod ez is hit! Ha agyagi kérdést kell rendezni, az bizonyára nem okoz gondot neked.
Így vagyok én is ezen a téren. Könnyedén intézem el azokat a kérdéseket,
amelyektől az emberek néha megbolondulnak.
Sokat gyűjtöttem magamnak a lélek napszámában.
Így pár szóval bebizonyítom, hogy tévedésben vagy, barátom!
Bábeli nyelvzavar búvócskázik fogalmaidban.

- Nem értem!

- Megmagyarázom. Minden ember kivétel nélkül valamilyen felfogásban él.
Még az őrültnek is van rögeszméje, mely bomlott gondolkozását irányítja.

Hit nélkül nincs emberi élet.

Én nem a vallásos hitre gondolok.
A religión kívül vart még élethit is. Minden ember valamilyen életfogalmat alkot magának,
amiben hisz, vagy amit igazságnak és valóságnak tart a lelke mélyén. A világról, a jóról és a rosszról bizonyos véleményt táplál magában. Szépnek, vagy rútnak, jónak, vagy rossznak találja az életet.
Ha valaki anyagi kérdésnek, gyomorproblémának tartja, akkor az az ő hite.
A pénzben van a bizalma. A vagyont vallja a legfőbb boldogságnak?
Az is hit!
Az istenhívő és az istentagadó egyaránt hitet vall az élet színe előtt.
Ha az ember vallásos, akkor a religióba vetett hite irányítja gondolatait és cselekedeteit.
A hitetlen, jobban mondva a vallástalan ember szintén a maga látásának és felfogásának hitében él.
Nincs Isten? Az az atheista hite! Anyag itt minden. Ezt a materialista hiszi.
Vallástalan ember van, de hitetlen nincs. Nem is lehet!
A hit úgy fogja át létünket, mint a test a lelket, vagy a fizikai erő a világot.
Kenyér és levegő nélkül nem élhetünk. A hit ilyen feltétele a gondolkozásnak és a cselekvésnek.
A hitből kilépni, kiszakadni nem lehet.
Az változhatik, ezer megnyilatkozási formája lehet az állatember és a szent között,
de minden pillanatban változatlan a létérvénye. A léleknek ez a kenyere és a lélekzése.
Ha nem tudják az emberek, vagy pedig tagadják a hitet, akkor is az a valóság,
hogy minden sorsban hitből élünk...

- Nagyon érdekes, -- hajtogatta fejét barátom.

- Többet mondok neked, -- ragadtam meg a karját, -- minden lépésünkkel vallomást teszünk a mennyei hatalom előtt. Ha elindulsz itthonról, azt a hitet vallod, hogy kitűzött célodhoz fogsz érni. Meglátogatod a szomszédot és kérsz tőle valamit Akkor abban a hitben vagy, hogy meghallgatja a szavadat. Különben két lépést se tennél. Mikor a földművelő elveti a búzát, szentül hiszi, hogy az kikél és a maga idején learathatja. A munka, a törekvés, a küzdés, mind hitből fakad. Az egyes emberek és népek egyaránt hitük szerint élnek és dolgoznak. A történelem a nemzeti hit hőskölteménye. Az évezredek bizonysága szerint a hit, a legnagyobb csoda a nap alatt. Kik élnek a földön? Az Isten gyermekei! Mi magasabb a Tejútnál? A szellemi öntudat!

Tűzzel és meggyőződéssel beszéltem. Barátom úgy nézett rám, mintha szellemi jelenést látott volna. A vállára csaptam.

- Hát bolhák vagyunk-e a végzet bundájában?

- Nem tudom, -- mondotta, -- megzavartad gondolataimat. Eddig megnyugodtam abban, hogy ostobaság az egész élet. Most már kételkedni kezdek önmagamban. Talán elhibáztam valahol.

- Rosszul hittél, Jóska! Vedd elő az eszedet! Rendezd el magadban a szétkuszált hitet. Ha akarod, ha nem, hinni kell, mert hit nélkül lélegzeni sem lehet ezen a világon. Az uzsorának és a babonának egyaránt valamilyen emberi hit az alapja. A sátánok is hisznek a pokoli tanokban. A hit: életparancsolat! Hát akkor légy ember és nem cserebogár! Ha nem hiszel semmit, akkor a magad ostobaságát hiszed. Itt kezdődik az ember értéke! A hite alapján lehet megbecsülni. A létről és az életről alkotott véleménye jelöli ki rangsorát az emberek között. Így értékelhetjük igazi fajsúlyuk szerint a népeket is. Milyen az emberi hitük, az életfelfogásuk?!

II.

A véletlen hozott össze barátommal, de azután tervszerűen találkoztam vele. Meglátogatott otthon, felkeresett a kávéházban. Így ragaszkodott hozzám. Polgári felfogás szerint jómódú, sőt gazdag ember volt. Két nagy bérháza és egész halom értékpapírja. Mégis roskadozott a gondok és bajok terhe alatt. Lélekben nagyon beteg volt. Csak lassan engedett föl nyomott hangulata. Büszke, gőgös ember volt, nem állott akárkivel szóba. Nekem meggyónt. Hát igyekeztem kiverni fejéből a bolond kétségeket. A gazdag embernek apró szellemi kölcsönöket adtam...

Így vita közben tudtam meg életének fontos eseményeit. Első felesége, az én gyermekkori ideálom korán meghalt, a párisi temetőben fekszik hatalmas márványobeliszk alatt. Jelentékeny vagyon maradt utána és két fiú. Az egyik meghalt, a másik él. Másodszor is megházasodott. Ki a második feleséget Azt nem mondta el, pedig kerülgette a dolgot. Csak annyit árult el, hogy a második házasságából is két gyermek született. A nagyobbik leány, a kisebbik fiú.

-Ilyenformán három gyermeked van, Jóska, -- szorítottam a sarokba, -- három rózsaszál virít a szíved fölött. Még te mersz panaszkodni?! Büszke apa lehetsz, ha jól meggondolod.

Nem éltél hiába! Tovább élsz gyermekeidben. Két fiú és egy leány őrzi meg a nevedet.

Nagyot sóhajtott.

- Így lenne, ha úgy volna! Éppen ez a három gyermek eszi meg az életemet. Különösen az első asszonytól való fiú...

- Ugyan bizony, -- csodálkoztam, -- érthetetlen. Hát mit csinált az a fiú? Züllött, romlott gyerek?

- Az nem, -- rázta a fejét, -- nagyon komoly ember. Nem fogad el tőlem semmit, maga keresi meg a kenyerét a fegyvergyárban. Mérnöki oklevéllel közönséges munkás volt. Most már osztályvezető...

- Nos, akkor mi a bajod vele?

- Meghasonlottunk. A fiam lélekben teljesen elidegenedett. Két éve nem láttam, csak telefonon beszéltem pele. Nem tudjuk egymást megérteni. Más a világnézete, ahogy ő szokta mondani. Mostanában sokszor hallja az ember ezt a butaságot. Folyton világnézetről beszélnek, mintha annak valami értelme volna.

- Bizony van, -- vágtam a szavába, nagyon is van. A világnézet sorsdöntő az emberek életében.

- Ne beszélj ilyeneket, -- mérgelődött barátom, -- jelszónak találták ki a széllelbélelt politikusok. Mi megvoltunk világnézet nélkül.

- Tévedsz, Jóska! Nektek is volt világnézetetek, csak nem tudtatok róla. Nem adtatok nevet neki. Fiad gondolkozását elitéledt Mi az oka ennek? Más a világnézeted!

- Nekem hiába beszélsz, -- háborgott barátom, -- a világnézet csak mostanában szerepel a politikában. tólfalat emelnek vele az emberek között. Nem kell nekünk semmiféle világnézet! A gyakorlati élettel kell foglalkozni. A kenyér, a megélhetés a legfőbb probléma. A többi kérdések szót se érdemelnek. Nagyon kártékony dolog a világnézetek harca...

- Ez a te véleményed? Akkor ez a te világnézeted. Te anyagi kérdésnek tartod az életet. A múltkor már magyaráztam neked, hogy minden ember kivétel nélkül valamilyen hitben él. Ez a világnézet alapja. Ha az életről való hitünket és a világról alkotott véleményünket elmondjuk, a világnézetünket fejezzük ki vele. Mi az valójában? A saját hitünknek és értelmünknek megfelelő világmagyarázat. Az az egyéni ítélet, amit az életről és a világról alkotunk. A világnézet: az ember és a világ kérdésére adott felelet. Nagy különbség van az egyes emberek értelme és gondolkozása között. Az egyéni világnézet is minőségében és tartalmában sokféle lehet, de minden embernek kivétel nélkül van valamilyen világnézete. Még az afrikai zulunak is. A világnézet mozgatja és irányítja úgy az egyéneket, mint a tömegeket. Nem történik soha más a közéletben, mindig világnézetek ütköznek a különböző politikai, szociális és gazdasági harcokban. Bármilyen nevet is adnak a pártnak, programnak, vagy szakszervezetnek, az a maga szellemével és tájékozódásával valamilyen világnézetet képvisel. Ha nem is tudnak róla, a mozgalmak akkor is annak köszönhetik létüket. A terjedő és érvényesülő világnézet ereje viszi azokat győzelemre, viszont annak hanyatlása pecsételi meg sorsukat. A korszerű világnézetből úgy ugranak ki a közéleti mozgalmak, mint a lobogó lángokból a tűzvészek szikrái. A korszerű világnézet hordozza az uralkodó politikai rendszereket. A világnézeti irányváltozások érlelik a különböző politikai, szociális és gazdasági átalakulásokat. A forradalmak és diktatúrák, a békék és háborúk mind a törvényszerűen érvényesülő korszellem velejárói. A történelem az a meder, amelyben az emberi szellem árad. Mindig világnézet áll az események mögött.

- Ez egész új dolog nekem, -- hümmögött, -- ez nem szerepelt a tizenkilencedik század gondolkozásában.

- Valóban nem. Az emberi értelem a műveltség emelkedésével lassan alakítja ki az alapvető fogalmakat. Nézd csak, barátom! Ma mindenki kultúráról beszél. A népek kultúrát szerveznek, a költők és tudósok kultúreszméket hirdetnek. Ezt ma mindenki természetesnek találja. A kultúrát pedig mint történelmi jelenséget a német Herder fedezte fel a múlt század elején. A nevet is ő adta a kultúrának. Addig is volt kultúra, addig is fejtett ki az emberiség kultúrtevékenységet, de ez nem volt még öntudatosított fogalom a népek ismerettárában. Hát nem is beszéltek róla, nem volt arra szavuk sem. Vagy ott van az elektromosság problémája. Ez a természeti erő évezredek óta szerepet játszott az emberiség életében, de csak Volta felfedezése alapján vett erről tudomást az ember. A világnézet is ilyen utat tett meg az ismeretek fogalmi fejlődésében. Csak napjainkban világosodott meg az értelme és ugrott az ember öntudatába. Ma már a nehézkedéssel magyarázzuk és értjük meg a világegyetem centrális összefüggéseit. Ezt a törvényt Newton fedezte fel és iktatta a köztudatba. A világnézet is ilyen felfedezés eredménye. Az ember felismerte és megfogalmazta azt a gravitációt, mely a történelmi életet a lelki mindenségben összetartja és mozgatja. A világnézet fogalmi kristályosodása és köztudatba emelkedése határkőt jelent a gondolkozás fejlődésében. Ez a század értelmi haladásának korszakos vívmánya.

III.

A lakásán látogattam meg barátomat. Ragyogó pompa fogadott. Ritka bútorok, drága szőnyegek mindenütt. A feleségének is bemutatott. Néhány szót váltottam vele. Az asszonynak nagyon jellemző arca volt sasorral és ferde szemekkel. Egyébként elegáns dáma. Barátom dolgozó szobájába vonultunk. Ezüst ivókészlet az asztalon, híres festők művei a falakon. Hatalmas pénzszekrény állott a napos, széles szoba sarkában.

- Hát a műtermed, -- kérdeztem tőle.

- Már eltemettem a művészetet, -- mondotta, -- nem maradt arra időm. Sok gondot adott a családi vagyon. Azt bizony ápolni és kamatoztatni kell, különben elolvad, mint a hó az ember talpa alatt. A gazdag ember hamar tönkre mehet, ha nem vigyáz a pénzére, vagy a birtokára. Sokat dolgoztam és töprengtem a vagyon miatt.

- Akkor szép örökséget hagyhatsz gyermekeidnek.

- Ez volt éppen a célom, -- emelte fel büszkén a fejét, -- gyermekeimről gondoskodtam. Annyit gyűjtöttem nekik, hogy majd úri módon, gond nélkül élhetnek. A kamatokból kitelik fiam úri háztartásra. Minden kedvtelését kielégítheti, de ő nem akar úri naplopó lenni.

Ezt vágta a szemembe. Vérig sértett azért, mert urat akarok belőle csinálni. A második házasságot is miatta siettem el annak idején. Nincs semmi okom panaszra, csak a rokonságot rühelem. Az asszony nagy vagyont hozott a házhoz, hát elnézem a származási szépséghibákat. Az apósom haszonbérlő volt...

Mikor ezt mondta, kínos zavarban volt. Látszott az arcán, hogy szívből rühelli a rokonságot. Nem akartam érzékenységét bántani, hát másra tereltem a szót.

- Most már értem gondolkozásodat. A te világnézeted szerint a vagyon, a gondtalan élet a legnagyobb boldogság ezen a világon. Azt tartod igazi úrnak, aki munka nélkül élhet. Így van?

- Igen. Csak vagyonos ember lehet úr.

- A szegény ember nem?

Barátom gúnyosan kacagott.

- A szegény embert hívhatják Kovács úrnak, esetleg nagyságos, vagy méltóságos címe lehet, de az csak közönséges alkalmazott, a mások szolgálatában élő pária. Nem független úr. A kenyérért izzad, vagy körmöl valahol. Csak a gazdag ember élhet a kedve szerint, mert nem parancsol neki senki. Ezt csináltam én ésszel és okossággal. Igazi úr lettem. Fütyülök az egész világra!

Gőgösen csattant fel a hangja. Most már én kacagtam gúnyosan.

- Hát a fiadnak igaza volt. Szavaidból igazolva látom, hogy te az ,,úri naplopót" tartod eszményképnek. Nagy tévedésben vagy, barátom, de ez a gondolkozás nem a te hibád. Téged is elkapott az abesszin törzsfőnök gőgje. Tehát az az úr, akinek pénze van... Így beszélnek és így gondolkoznak a bankárnegyedben. Sajnos, ilyen a közvélemény az anyagias gondolkozású korszakban. Anyagi javakkal mérik a földi boldogságot és az emberi értéket. Olyankor az igazi úri tulajdonságok nem számítanak. A lelki nemesség, a férfias jellem, a szeplőtelen becsület. Hejh, pedig ilyen tulajdonságokkal rendelkezik az igazi úr! Ilyen az embernek az a nemes és értékes példánya, akit magyar kifejezéssel úrnak mondanak. Mindazokat a szép tulajdonságokat és kultúrértékeket képviseli, melyek a művelt emberiség díszére válnak. A szó igazi értelmében az úr az emberiség és műveltség gáncsnélkülii lovagja. Lehet miniszter, vagy esetleg falusi bíró is. Gazdag férfiú, vagy szegény ember. Nem a diploma, vagy a vagyon határoz, hanem az egyén jelleme, az ember személyi értéke. A kenyérért dolgozó ember is lehet úr, viszont a te gazdag embered lehet hitvány sehonnai.

Barátom gondolkozásából már megértettem a fiát. A fiatal ember apja anyagias gondolkozását elítélte, mert úri érzésű, nemes hajlamú ember volt. Így láttam abból, amit barátom mondott. Nagyon érdekelt ez a vita, mert az idők világnézeti harcának lelki lényegébe világított. A fiú szembe került az apával az ellenkező élet felfogása miatt. Nem az anyagi érdekek támasztottak ellentéteket közöttük, hanem a világnézeti különbségek, az erkölcsi szempontok. Nem csalódtam várakozásomban. A fiú ezeket mondotta, mikor meglátogattam és a különös viszályról beszélgettünk:

- Apám egész szenvedéllyel vetette magát a spekulációkba. Minden áron gazdag ember akart lenni. Ezt el is érte második házasságával. Az egyik dunántúli zsidóbérlő leányát vette feleségül másfél millió hozománnyal. Megfizették a nevét, mert az apósnak nagyon rossz neve volt. Csalárd bukásért és más hasonló bűnökért többször ült a hűvösön. Jól megszedte magát, pénze volt bőven, hát apám behunyta a szemét, semmit sem látott. Mások is tettek hasonlót, mert akkor ilyen világ volt. A zsidót befogadták mindenütt. Én még kölyök voltam, de a zsidótól ösztönszerűleg irtóztam. Az új rokonokat nézni sem tudtam. Apám intézetbe adott. A szünidőt anyám rokonainál töltöttem. Apám abban bízott, hogy nagykoromban megjön az eszem. Majd megalkuszom a helyzettel, de érettségi után szerinte végkép elment az eszem.
Öntudatos antiszemita lettem.
Apám házába nem tettem be a lábamat, csak idegen helyeken találkoztam vele.
Akkor más alapon igyekezett jobb belátási a bírni.
Szép örökséget, nagy jövedelmet ígért, ha visszatérek és elhelyezkedek a családban.
Több szinekúrát ajánlott azokban a vállalatokban, ahol ő és az após főrészvényes volt.

Itt megállott a fiú, kicsit gondolkozott.

- Nem mondom, apám a maga hite szerint javamat akarta.
A vagyonszerzésnél reám is gondolt.
Gazdag örökségtől gondoskodott, de ilyen pénz nem kell nekem.
Hitelesen tudom, hogy gyalázatos a múltja.

Szegény zsellérek életéből és verejtékéből sajtolta ki az a szörnyű ember.
Csalás és uzsora méhéből született a Berger-vagyon,
mely nekem is úri módot adott volna. Inkább suszter,
vagy kubikus leszek, de ilyen fényből és pompából nem kérek.
Nem adom el érte férfias önérzetemet. Különben is az életet másnak képzelem el,
mint úri naplopásnak, gondtalan henyélésnek.
A munka örömét mindennél többre becsülöm, valamit akarok csinálni ezen a világon...

- Hivatást érzel magadban, -- szóltam közbe kigyúlt lélekkel, -- nem elégít ki a briliánsgyűrű
és a terített asztal.

- Nem, -- tüzelt a fiú.

- Itt a nyitja az egész vitának! Apád a fizikai létre, az anyagi egzisztenciára helyezi a súlyt, te a szellemi értékeket, az erkölcsi öntudat boldogságát becsülöd többre. Apád materialista, te pedig idealista vagy a lelked mélyén. Ez persze nem jelenti azt, hogy az anyagi valóságokat nem veszed tekintetbe. A maguk értéke szerint megbecsülöd azokat is, de csak eszköznek tartod az élet fenntartására és nem életcélnak.

- Így gondolkozom, -- mondotta, -- más érték is van a világon, mint a pénz, vagy a palota. Nem érdemes csak azért élni, hogy bankbetétünk, vagy úri kényelmünk legyen valaha. Azt megszerezhetjük úgy is, ha teljesítjük igazi hivatásunkat.

- Helyes és nemes az életfelfogásod, állapítottam meg nagy lelki gyönyörűséggel,
-- méltán képviseled a jobb világért küzdő nemzedéket.

Tiszta a fejed és erős az erkölcsi öntudatod.

Itt kezdődik az új élet és az új társadalom.
Az emberek az anyagias gondolkozású korszakban azzal indulnak neki az életnek,
hogy majd megkeresik a kenyeret valahogy és szerencsés esetben vagyont is gyűjthetnek.
Az egzisztencia jelenti életcéljukat.
Tebenned és a hozzád hasonlókban az emberi hivatás magasabb öntudata gyulladt ki.
A kenyéren túl más feladatot is kell teljesíteni.
Az életben értékeket kell produkálni, melyek erősítik, gazdagítják az egyént és a nemzetet.
Ez az emberhez méltó életcél!
Úgy kell elindulnunk a földi pályán, hogy az emberi tartozáson kívül megfizetjük
adósságunkat az alkotó géniusznak is.
Valamit produkálunk majd, ami pluszt jelent az örök ember számadásában.
Termékeny élet, alkotó erő akarunk lenni, nem fogyasztó elem, meddő egzisztencia.
Itt a különbség a két világnézet között:
az új korszak a produktív életet, a szellem és vagyongyarapító munkát hirdeti...

 
 
0 komment , kategória:  Anka János:Északi fény I.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 76
  • e Hét: 1629
  • e Hónap: 13172
  • e Év: 378662
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.