Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Vesze László
  2017-01-12 14:45:29, csütörtök
 
 










VESZE LÁSZLÓ


Vesze László /Papamaci/: Mezőtúr, 1957. október 12. - , önkormányzati műszaki főelőadó, mellette verseket ír. Csodálatosak a versei, a videók zenei aláfestéseivel pedig hihetetlen az összhang is! Érdekesség, hogy a versek sokszor adott szavakból íródnak /Játékos versíró verseny/...







AZ AKT
/Versíróverseny: Adott szavak: valósággal, keretezetlen, olyan, kevesebbet, nézte, tudatlanság, képe, viharvert/


Egy kiállításon láttam meg
Egy viharvert, keretezetlen képen.
Valósággal meghűlt bennem a vér;
Ő volt, kivel találkoztam a héten.

Ugyan olyan volt az életben
Mint itt ezen a kiállított akton,
Bár csak egy pillanatra láttam
Sudár alakját, lent a Duna parton.

A folyó hömpölygő vizét nézte,
Melyen tükröződött a part képe,
Majd lassan megfordulva felnézett
S tekintetem kutatta szeme kékje.

Kevesebbet láttam, mint akartam,
Közelebb szerettem volna menni,
De halvány mosollyal az arcán
Elsietett, már nem volt mit tenni.

Ki e kék szemű, földöntúli szépség,
Merre járhat épp, vajon hol lehet?
A tudatlanság súlya nyomta lelkem,
S éreztem, bilincsbe zárta szívemet.

De egy szép napon mégis rátaláltam,
S Ő viszonozta vágyott szerelmem,
Azóta is hálás vagyok a sorsnak,
Hogy segített a Párom meglelnem.







ÉLJ ÚGY


Élj úgy, hogy a lelkek találkozóján
egyenes derékkal állhass!
Élj úgy, hogy az úr elé kerülésre
alkalmassá válhass!
Élj úgy, hogy magadnak, családodnak,
embertársaidnak elszámolhass,
Veled együtt próbálok én is így élni,
hogy a barátodnak mondhass.







HALDOKLIK A REMÉNY


Valami elpattant,
Valami itt belül.
Nincs rá magyarázat,
De fáj kegyetlenül.

A remény haldoklik
Már a végét járja,
De előtte kihal
Még az élet fája.

Lehullik a lombja,
Kiszárad gyökere,
Enyészetté válik
Az életereje.

Az utolsó pillanat,
Tán még megmenthető,
Vízre van szüksége,
Mely friss és éltető.

De ide ér-e az,
Ki a vizet hozza,
Vagy valami történt,
Mi akadályozza?

Vagy a haló reményt
Akarja becsapni,
Hisz eszébe sincsen
A fát megitatni?

Akkor végignézi
Míg a fa és remény
Utolsókat mozdul
És többé már nem él.


Vesze László - Haldoklik a remény /Zene: Ennio Morricone - Volt egyszer egy vadnyugat/

Link



Ua. de képernyő méretben

Link








A LÁTOGATÓ
/Adott szavak: Szerda, ruha, szobája, középkorú, egyforma, selymes, látogatás, vendégekkel/


Selymes bőrét lágy esésű
Ruha takarta szelíden,
A szíve hevesebben vert,
Arcára volt írva minden.

E szokatlan látogatás
Felzaklatta egy kissé Őt,
Nem számolt vendégekkel,
Nem várt sem férfit sem nőt.

Szerda van, szobája rendben,
Bárki is az bejöhet,
Legyen egy utazó ügynök
Vagy akár maga a Nagykövet.

Keze már a kilincsen,
Az ajtót lassan kitárja,
Egy középkorú férfi az
Ki a bebocsájtást várja.

Tekintetük egybe olvadt,
Egyforma a felismerés,
Hisz az első nagy szerelmet
Sosem érheti feledés.

Nézik egymást könnyes szemmel
És átkozzák az életet,
Egymás nélkül szenvedték át
Az elmúlt hosszú éveket.










LEHUNYOM SZEMEM


Ha lehunyom szemem
Rögtön Téged látlak.
Nem tudom miért,
De nagyon kívánlak.

Nincs rá magyarázat,
Nekem tünemény vagy,
Egy égi káprázat
Mit az Úr elém rak.

De arra jól vigyáz
Nehogy elérjelek,
Gyötri a lelkemet,
Testem beleremeg.

Hiába a kínzó vágy,
Hiába a remegés,
Nincs reá gyógyír,
Nem megy a feledés.

Hogy mi lesz a jövő,
Azt még nem sejtem,
Mit érzek irántad,
Azt mélyen elrejtem.

És egyszer majd talán
Eljön az én napom,
Amikor hozzám érsz
S szemem kinyithatom!


Vesze László - Lehunyom szemem /Zene: Volt egyszer egy vadnyugat (pánsíp)/

Link



Ua. képernyő méretben

Link








LÉGY NEKEM


Légy nekem a minden,
Értelme a létnek,
Mint a friss esőcsepp
A zöldülő rétnek!

Mint szomjúhozónak
A forrás üde vize,
Barát magányosnak,
Kinek nincs senkije!

Légy nekem a napfény,
Hogy lássam az utat,
Sötétben holdvilág,
Mi nyughelyet mutat!

Ha üldözne a sors,
Ne hagyd hogy elmenjek,
Engedd, hogy karjaid közt
Végleg békét leljek!

Légy Te a lepedőm,
Ha fázom paplanom,
Amíg csendben alszom
Az őrző angyalom!

Légy az én kedvesem,
Gyönyörű istennőm,
A legjobb barátom
És igaz szeretőm!

Ha eljön az időm
S szólít a teremtőm,
Légy a ravatalom
És néma szemfedőm!


Vesze László - Légy nekem /Zene: Richard Clayderman - Ballade Pour Adeline/

Link



Ua. képernyő méretben

Link








VERSENYRE KELVE


/Adott szavak: tervek, kuka, nyomtató, cellux, alkoholos filc,
idegbaj, egér, bélyegző/


Fel van adva a lecke,
Elmém versenyre kelhet.
Most idegbaj kerülget;
Viselnem kell e terhet.

Gondolatom most épp szül,
Világra jönnek a tervek,
Válogatok belőlük;
Majd megragadok egyet.

Kell az alkoholos filc,
A cellux a nyomtató,
A kuka már mellettem,
Ha kell, hadra fogható.

Kell majd a bélyegző is,
Ha kész lesz a remekmű,
Hisz pecsét kell majd rája,
Hogy valódi vers, nem mű.

Remélem, hogy a versem
Nálatok tetszést arat
És nem az egér mondja;
Nahát, ez remek falat!










VOLT-E MÁR


Volt már valaha részed
olyan éjszakában,
mikor láttad magad
szerelmed szemének tavában?

Mikor a szem a szembe néz
és érdeklődve kutat,
mikor a vágy és szenvedély
egy közös irányt mutat?

Érezted hogy a másik
ugyan így közelít feléd,
hogy az édes felismerés
villámként hasít beléd?

Volt-e már, hogy az idő
szinte egy helyben járt
s tudtad ez a pillanat az
mire tested, lelked várt?

Érezted-e azt néha,
hogy örökre elvesztél,
a karjai közt békét
és megnyugvást leltél?

Hogy nincs annál sem jobb
sem szebb ezen a világon,
mikor két szerelmes szív
izzik egyforma lángon?

Ez csak egyszer adatik,
csak egyszer ez életben
és soha többé nem mar
ily gyönyört a lélekben.


Vesze László - Volt e már /Zene: Andre Rieu - Romeo & Juliet/

Link



Ua. képernyő méretben

Link











VOLT FÉNY


A testemben forró tűz lobog,
Emészti szívem, alig dobog.
Kínszenvedés az életem
Mióta vagy; nem létezem.

Megszűnt bennem az ki voltam,
Itt maradtam kiraboltan.
Vitted lelkem, gondolatom,
Ködbe veszett a holnapom.

Olyan vagy Te, mint az álom,
Asztrál tested nem találom,
Kínzó vágyam fokozódik,
Közben képed elmosódik.

Míg az érzés kölcsönös volt,
Volt fény, remény, tiszta égbolt,
De szerelmed más irányt vett,
Édes álmom rémálom lett.

Éjszakánként felébredek,
Félálomban elrévedek,
A könnyeim tengerében
Elúsztál a messzeségben.

Emléked lassan halványul,
Szívem örökre bezárul,
Nem visel el már több sebet,
A föld simítja el a heget.


Vesze László - Volt fény /Zene: Richard Clayderman - Nostalgy

Link



Ua. képernyő méretben

Link












 
 
0 komment , kategória:  Vesze László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 473
  • e Hét: 1276
  • e Hónap: 26231
  • e Év: 143585
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.