Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
A jó könyv rózsakert
  2020-04-04 19:28:21, szombat
 
 


Faludy György - A jó könyv rózsakert

A jó könyv rózsakert zsebedben,
mondod. Soha levelei
nem hervadnak. Még sokkal szebben
Heinsius így fejezte ki:

ha nagykönyvtár küszöbén lépsz át
s behúzod súlyos ajtaját,
elmarad mögötted a pénzvágy,
a gőg, a kéj, az aljasság -

s aztán? tán megnő emberséged,
talán egy szebb világba lépsz be,
s boldogabb leszel ott, hol a

tévére s pusztulásra éhes,
két lábon járó árnyékszékek
utol nem érhetnek soha.
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
Faludy György - Tanuld meg ezt a versemet
  2020-03-17 19:04:43, kedd
 
 


Faludy György(1910-2006) - Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad, vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég — és mit gondolsz, milyen meleg, egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz, és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz, s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó —
memóriádból szedd elő,
s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed —
hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott,
hova mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn, a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol?
S mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

Elképesztő és kegyetlen ez a vers, pont olyan katasztrofális jóslat, mint amikor Zolnay Pál Nagy Lászlóval készített portréfilmjében megkérdezte a költőtől, hogy mit üzen az ezredforduló utáni nemzedéknek és Nagy László azt válaszolta, ‘csókoltatom őket, ha lesz emberi arcuk...'

 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
Faludy Györgytől idézet
  2019-09-03 19:38:47, kedd
 
 


"Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny,
mint hárfahúr, a szélben elszakad,
elég hozzá egy rosszul értett szó is,
elég egy félreértett mozdulat"

/Faludy György/
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
Faludy György : Egy boltíves szobáról álmodom…
  2019-09-03 18:42:38, kedd
 
 


Faludy György : Egy boltíves szobáról álmodom...

Egy boltíves szobáról álmodom,
hol száz szilánkból lennék büszke egység
és lépteimtől zengene a padlat.
Köröttem kristályfényű, langymeleg lég,
avitt ereklyék és oltáros ablak.
Konok magányom néma lenne s ódon,
tömény falak közt, hol szomszéd se szól át,
búját zokogva és a tornyos órát
velencés mór verné a kis komódon.
Ajtómon torlasz lenne, cifrazárú,
s a függönynél, hol gyenge szél szivárog,
végignéznék, mint száműzött királyok,
a vásáron, hol megrohadt az árú.
Vén nénék álma közt az éjszakában
élnék így, almák hűsölő szagában,
s leanderem virulna, hosszúszárú.
Szelíd sört innék, melyen könnyű hab forr,
olvasgatnék, pipázva meg-megállnék,
s a bolton járó sok tótágas árnyék
futó során merengnék alkonyatkor:

jól tudva már, hogy minden egyremegy.
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
Faludy György : Bordáim rácsa közt
  2019-09-03 18:40:02, kedd
 
 


Faludy György : Bordáim rácsa közt

Bordáim rácsa közt, mint a vadállat
négy puha talpon jár a szenvedély
s érted liheg. Csókoltalak, de számat
bőrödbe vertem. Nincs se nap, sem éj:

téged kutatlak. Közénk bújt a tested:
hol voltál, míg magamhoz húztalak?
Hiába alszol, csak téged kereslek
e titkos lánggal égő húsfalak

mögött. Bőrtömlő, nem neked könyörgök!
A lelkeddel szerződtem, mint az ördög,
s mit bánom olcsó, pőre testedet,
farod két gömbjét, szeplős válladat?
Elfordulok, hogy megkeresselek.
Szemet hunyok, hogy jobban lássalak.

(Málta, 1966)
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
Faludy György - Szerelmes vers
  2019-09-03 18:08:33, kedd
 
 


Faludy György - Szerelmes vers

Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.

Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincseimnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.

Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
s hosszú, szőke hajadon a kezem.

Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.

Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.

Budapest, 2004.
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
Emlékezés Faludy Györgyre
  2019-09-02 19:43:33, hétfő
 
 


"eltűntem én, a múló fenomén
a fenomének örök tengerén"
- Faludy György -
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
13 éve halt meg Faludy György
  2019-09-02 19:25:48, hétfő
 
 


13 éve halt meg Faludy György, Kossuth-díjas költő, műfordító.

Egykor magamról hittem, hogy abszolútnak jöttem
a földre, és elérek, mit akarok, akármit
mint az autochtón zsarnok, úgy térben mint időben.
Azóta ráébredtem, hogy relatív vagyok csak.
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
Faludy György - Kósza lelkek
  2019-07-13 22:33:58, szombat
 
 


Faludy György - Kósza lelkek

Bolyongó árnyak, árva lelkek
vagyunk mind, földi emberek,
magános, durva sziklavárak,
mert nincsen bennünk szeretet.

Hogy vágyódunk mind a szobába,
hol a barátság kályhája ég,
s mégis, mily távol van egymástól
anya és gyermek, férj és feleség!

Az emberek közöny gőgös jegével
a rosszat még csak rosszabbá teszik;
jó szót oly ritkán hallsz a társaságban,
oly ritkán - pedig olyan jól esik.

S durvák, hidegek vagyunk mindnyájan,
pedig a szív oly könnyen megreped,
úgy fáj a szó, úgy bánt a gúny, a tréfa,
s oly távol állunk mind, mi emberek.

Távolabb, mint az őszi ködfelhőben
hegycsúcsokon az árva, karcsú fák,
úgy vágyódunk egymás után, s nem értve
meg senkit, csak futunk megint tovább.

Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny,
mint hárfahúr, a szélben elszakad,
elég hozzá egy rosszul értett szó is,
elég egy félreértett mozdulat.

S bár közel vagyunk egyre csak a célhoz,
ha már a megértés fáklyája int,
egy durva szótól megriadva, újra
csak szétbolyongnak kósza lelkeink,

csak szétbolyongnak kósza lelkeink.

Faludy György - Elfeledett versek.Kötetbe nem sorolt és publikálatlan művek. Ez a kötet születésének századik évfordulójára megjelent válogatás eddig ismeretlen verseit gyűjti össze.
Állítólag ezt a versét 17 évesen írta és a későbbi visszaolvasások után, Ő maga is hitetlenkedve olvasta.
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
Faludy György – Úgy jöttél
  2018-05-06 21:25:11, vasárnap
 
 


Faludy György - Úgy jöttél

Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így néztem én is fel reád, aki
nem várt már semmit. Kloáka az élet,
de egymást még meg tudjuk váltani.

Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.

Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki. Plátó nevelt engem
meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd

(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok.
Azonnal dobd ki Árisztotelészt.
 
 
0 komment , kategória:   Faludy György  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2020.05 2020. Június 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 639 db bejegyzés
Összes: 1940 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 234
  • e Hét: 700
  • e Hónap: 234
  • e Év: 72803
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.