Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A vérvád történetének-25.rész
  2011-05-19 00:08:28, csütörtök
 
 
Huber Lipót: A vérvád történetének vázlata XXV. rész

XXV.

Mintegy három évtizeddel Neofit könyvének megjelenése után
a francia Achille Laurent az exrabbi vallomásait
mint a damaszkusi vérgyilkossági bűnperhez szolgáló fontos bizonyítékot
idézetképpen beleszőtte nagyobb művének 11. kötetébe a 338. s. k. old.
Ennek a nagyjelentőségű művének teljes címe:

Rélation historique des affaires de Syrie depuis 1840 jusqu. au
1842. Statistique générale du Mont-Liban et procédure compléte dirigée en
1840 contre les Juifs de Damas á la suite de la disparition du Pére Thomas,
publiées d aprés les documents recueillis en Turquie en Egypte et en
Syrie par Achille Laurent, membre de la Société Orientale. Paris (Gaume Fréres), 1846.

Laurent művét kivonatolta G. des Mousseaux
Le Juif, le judaisme et la judaisation des peuples chrétiens:
Paris, 1869. című munkájában.

Azonban meglepő,
hogy Laurent és Mousseaux művei is hamarosan eltűntek a könyvpiacról
s ma a legnagyobb s leghíresebb könyvkereskedések révén sem igen kaphatók.[101]
Valószínű, hogy munkák eltüntetésére is ugyanazok
az ellenséges titkos kezek működtek közre, amelyekről Laurent --- munkája
II. k. 378. old. Neofit exrabbi könyvének megsemmisítéséről panaszkodva --- így ír:
Noha e mű három kiadást ért, vajmi ritkán található: erős a meggyőződésünk,
hogy e példányokat maguk a zsidók semmisítették meg.[102]

Minthogy Neofit könyvének nemcsak eredetije oly nagy ritkaság, hanem Laurent és Mousseaux műveihez sem igen juthat manap a legtöbb ember: sokan kétségbe is vonták már nemcsak Neofit könyvének, hanem magának a szerzőnek a létezését is s az állítólagos könyvből vett idézeteket az idézők agyában született koholmányoknak nyilvánították. Nem tagadható, hogy e nézetükben megerősíthette őket az a körülmény is, hogy Neofitnek egyes könyvökben található, nem egyszer nagyon is szabad, felületes fordítások alapján készült idézetrészletei többször nem egyeztek meg egymással.

Olyanok sem átallották ezt tenni bizonyos táborban, akik tudnak a moldvai exrabbinak és könyvének létezéséről. Jobb meggyőződésük elleni tagadásukkal így vélik a be nem avatott hiszékenyek előtt leronthatni Neofit vallomásainak tekintélyét.

Ha pedig tagadásuk tarthatatlanságáról meggyőzik őket s a könyv létezését elfogadni kényszerülnek, akkor azt kifogásolják, hogy szerzője elhallgatta igazi nevét, mert Neofit név alatt bocsátotta közre könyvét. Ezzel azt akarják mondani, hogy az álnév vagy névtelenség homályába rejtőzködő szerző nem tarthat igényt hitelre.

Ámde eltekintve attól, hogy maga az álnév vagy névtelenség éppenséggel nem ingatja meg valamely író szavahihetőségében való bizalmunkat, az adott esetben afelől teljes garanciát nyújt azon tény, hogy Neofit leleplezései teljesen megegyeznek a trienti és más zsidó tanúk vallomásaival s megerősítik azokat a Neofit halála után 1840-ben lefolyt damaszkusi pör adatai, hanem különösen az a figyelemreméltó körülmény, hogy könyvét Moldva metropolitája adatta ki. Tehát a rideg névtelenség vádja s az abból vont következtetések a józan ész szerint elesnek.

Nincs egyáltalán elfogadható ok, amiért Neofit szavainak megbízhatóságát kétségbe vonva, őt hazugságról, volt hitsorsosainak rágalmazásáról vádoljuk.

A józan ész ugyanis azt követeli, hogy Neofitnál is csak attól tegyük függővé
a szavahihetőséget, amitől más íróknál. A szavahihetőségnek pedig két feltétele van:
a tudás és az őszinteség s ez a kettő benne is megvolt.
Mint zsidó rabbi és beavatott ember tudhatta, sőt jobban ismerhette a zsidók titkos tanait,
mint bárki más. Hogy pedig őszintén közölte, az minden gyanún felül áll.
Szerénysége, egyszerű, nyílt s csaknem naiv elbeszélése őszinteséget lehel.
Igazmondóságára vall az a körülmény is, hogy amit máshonnan tudunk
a zsidók vallási babonáiról és titkairól, az éppenséggel nincs Neofit leleplezéseivel ellenmondásban. Csak ennyi a különbség, hogy Neofit többet tud és árul el.

Ha tehát szavahihetőségéhez semmi gyanú sem férhet,
akkor vallomásai, leleplezései igazak, megfelelnek a valóságnak.

Hogy pedig Neofit megtérése előtt csakugyan rabbi volt,
azt a könyvében látható nem egy tartalmi és alaki jelenség is világosan elárulja.
A szerző egész gondolkozása, okoskodásának menete, bizonyítási módja,
az ószövetségi Szentírásban való feltűnő otthonossága, a talmud- és rabbinikus irodalom befolyására valló sajátszerű, nem egyszer valósággal naiv szentírás-értelmezési modora, a szentírási idézeteknek oly sűrű használata, hogy velük szinte túlterheli könyvét, ezeknek az idézeteknek alkalmazása olyan dolgokra is, amikre voltaképpen nem vonatkoztathatók; továbbá hebraisztikus nyelvezete mondatszerkezetei, a mondatokat kezdő és-nek (héber ו) feltűnően sűrű használata s egyéb hebraizmusok, mind-mind a volt rabbira vallanak.

A rabbiból görög szerzetessé lett jóhiszemű pravoszláv-ot pedig elárulja az a csaknem naiv lelkesedés, amellyel nem egyszer áradozva magasztalja a pravoszlaviát, amelyet, mint egyedül üdvözítő vallást s Krisztus igaz egyházát állítja oda minden más keresztény felekezettel szembe, amelyeket mind eretnekeknek nyilvánít.

Hogy pedig tulajdonképpeni nevét ne írja ki, az indokolt is volt nála, az exrabbinál, mert mint kikeresztelkedett, hitehagyott árulót a talmudi törvény halálra méltónak tekintette, akit joga volt bármely zsidónak megölni.[103]

Végül pedig kérdjük: föltételezhető-e egy metropolitáról, hogy Neofit könyvét mint görög szerzetessé lett volt rabbinak könyvét kiadja, ha Neofit tényleg nem az lett volna? Ki merne egy ilyen magas egyházi méltóságban álló férfiúról ilyen alacsony szédelgést, ilyen világcsalást feltételezni?

Hogy olyanok, akik Neofit könyvét sohasem látták vagy annak tartalmába nincsenek egészen beavatva, mert csak a vértitokra vonatkozó néhány idézetét ismerik, vagy ha be vannak avatva, elfogultságból tisztán látni képtelenek, micsoda furcsa, szinte hihetetlen dolgokat nem írnak e könyvről s annak szerzőjéről, arra --- eltekintve egyes protestáns íróktól --- elég hivatkoznunk néhány elfogult katholikus íróra. Így dr. Kopp J. katholikus ügyvéd, akinek beküldték ugyan Neofit könyvének eredetijét s görög fordítását is, amikből azonban saját bevallása szerint egy kukkot sem ért, az exrabbi könyvére hivatkozó Rohling prágai egyetemi theologiai tanár ellen polemizálva, ezeket írja:
Ismerem én az én Rohlingomat... Nem is Moldavo exrabbi könyvére hivatkozik ő,
amelyet nem is ismer; az ő forrása Laurent könyve,
ez pedig az udvari könyvtárban mindenkinek rendelkezésére áll...
A derék, de tudom is én kicsoda Laurent Achilles tehát egy névtelenre hivatkozik
s Rohling ez utóbbiból egy Moldavo urat csinál, hogy bebizonyíthassa, hogy egy,
különben ismeretlen megkeresztelt zsidó megerősíti a keresztények rituális leölésének valóságát.[104] Dr. Frank Fr. katholikus plébános és bajorországi volt képviselő,
Neofit könyvét, mint olyant, «amely a zsidókról a legborzalmasabb és legízetlenebb dolgokat, különösen pedig a keresztény vérnek élvezését is a zsidók húsvétján elbeszéli,
egyszerűen szennyiratnak (Schandschrift), lázító és piszkolódó iratnak
(Brand- und Schandschrift) nevezi és Rohling fölött gúnyolódva,
mert (Neofit helyett) Moldavo exrabbira hivatkozik, nem átallja azt írni,
hogy ez csak Rohling képzeletében létezik.[105] Másutt meg azt mondja:

Moldávo nevű exrabbi sohasem létezett.
Az a szennyirat, amely e név alatt látott napvilágot, összefércelése azoknak
a vallomásoknak, amelyeket a rituális gyilkossággal vádolt zsidóktól a kínpadon kicsikartak,
s meg egyéb rágalmaknak,
amelyeket a zsidók ellenségei bocsátottak közre a zsidók ellen.[106]

Tény, hogy Neofit könyve éppen nem hízelgő a zsidóságra nézve,
mert kitűzött céljánál fogva nem is akar a zsidókról dicsőítő irat lenni.

Ámde szabad-e valamely iratot szennyiratnak nevezni csak azért,
mert valamely nép hibáit, bűneit, babonáját s egyéb eltévelyedéseit leleplezi?
És szabad-e valamely iratot lázító iratnak nevezni azért,
mert ama hibákat megbélyegzi s ostorozza?

Még meglepőbb azonban, sőt teljesen érthetetlen a protestáns
Strack-nak magatartása Neofittal szemben. Strack ugyanis már idézett müvében[107]
csaknem kínos szorgalommal böngészett össze mindent, ami a vérvádra vonatkozik
s nem egyszer még a legjelentéktelenebb könyvecskéket is kritikai bonckésre méltat s a vérvád ügyében a legteljesebb jártasságot tünteti föl. Neofitnak nagyjelentőségű és korszakos könyvét azonban még burkoltan sem említi sehol sem. Lehetséges volna, hogy Strack sohasem hallott, sehol sem olvasott volna Neofitról?!... Vagy olyan jelentékteleneknek tartja-e Neofit vallomásait, hogy érdemetlen azokkal foglalkozni?!... Avagy talán célzatosan agyon akarja hallgatni az ellene s álláspontja ellen a legdöntőbb erővel bizonyító tanuk egyikét?...

Ezeknek előrebocsátása után, még mielőtt Neofit részletes vallomásait közölnők, ismertetjük kivonatosan egész könyvének tartalmát. Erre okvetetlenül szükségünk van, hogy méltányosán, igazságosan ítélhessünk Neofitról. Meggyőződésünk szerint éppen e könyv egészének nemismerésében keresendő egyeseknél ama vakmerő állításoknak és ítéleteknek oka, amelyeket Neofittal szemben megengednek maguknak. Éppen azért azt hisszük, hogy ezen eljárásunk mindenkinek csak helyeslésével találkozik annál is inkább, mert Neofit könyvét a maga egészében, tudtunkkal, sem nálunk, sem külföldön nem ismertette még senki sem.

A körülbelül ötoldalnyi Előszóban a szerző áldja a Szentháromság igaz egy Istent, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és megismerje az igazság világosságát. Miként a teremtés kezdetén sötétség borította a földet, de miután Isten a Napot világítóvá tette, fény áradt el az egész földön, úgy szerző is 38 éves koráig a zsidóság tévelyében elfogulva, a tudatlanság sötétségében volt és lelke beteg volt. És nem akadt senki, aki a szentkeresztség vizéhez vezesse, hogy vége szakadjon tudatlansága sötétségének és meggyógyuljon lelke betegségéből.

Éppen azért kiáltani kezdett Dáviddal Istenhez világosságért, gyógyulásért.
És Isten meghallgatta kérését, mert reáárasztván a világosság fényét,
megismerte és a szent keresztség állal át is tért a keresztény vallásra. Isten különös kegyelmét pedig abban látja, hogy nem valamely eretnek keresztény vallásra, hanem az egyedül igaz pravoszláv vallás fölvételére vezette, amelyről Izaiás próféta 30. fej. 26. v. szavaival élve, azt mondja, hogy hétszeresen fölülmúlja ragyogásával az ó törvényét, amiért is a próféta azt napragyogásnak, emezt pedig holdfénynek nevezi.

És a hold --- úgymond --- megszűnt neki világítani, mihelyt feltűnt a nap,
amely kétszeresen is világított számára, mert fényénél nemcsak a tudatlanság sötétségétől szabadult meg, felvéve a «pravoszláv» hitet, amely a világosság napja, hanem még abban a kegyelemben is részesült, hogy fölvehette a szerzetesi ruhát, amiért hálát mond Krisztusának.

A hitetlenül maradt zsidókra vonatkozólag pedig
a Bölcsesség könyvének 5, 6. szavaira hivatkozik, akiknél ezen igéket beteljesedve látja:

eltévedtünk az igaz útról és az igazság világossága nem fénylett
nekünk és a nap nem támadott föl nekünk.

És mert Krisztus kegyelme legyőzte benne, a méltatlanban
a természet törvényét és a sötétségből világosságra hozta, isteni
Szabadítója iránti hálából megírta azt az igénytelen könyvecskét, amelyről azonban véli,
hogy hasznára lesz a tudományt kedvelő, hithű és a kereszténység ügyéért buzgólkodó

pravoszlávoknak,

mert le van benne írva a zsidóknak ostorozására
és üdvös megszégyenítésére ezeknek néhány nagy titka,
amit a
Megváltó keresztre feszítésétől
mind e mai napig teljesen még senki sem hozott napvilágra.

Végül azt mondja, hogy könyvecskéjét
a négy evangélista tiszteletére osztotta föl négy fejezetre,
ő, aki előbb a zsidóság között volt tanító, most azonban Urának,
Jézus Krisztusnak kegyelméből pravoszláv keresztény
s a szerzetesek közöli a legcsekélyebb: Neofit.

[101] Erről is saját tapasztalásunkból győződtünk meg. S ha akad is itt-ott egy-két példány, míg a szolidabb antiquariusok is jó magas árt követelnek érette. Így nemrég egy lipcsei tett nekünk ajánlatot, de 12 márkát követelt Mousseaux könyveért.

[102] Ki ne látná be,
hogy egyedül csak a zsidóknak volt érdekében az e könyvekben leleplezett vértitoknak
még a nyomait is megsemmisíteni,
különösen pedig az 1840-iki damaszkuszi vérgyilkosságnak emlékét is,
mely a kedélyeket annyira fölháborította s mely gyilkosság a konstantinápolyi
és szíriai diplomaták között jegyzékváltásokra is adott okot.
Az ily könyveltüntetések fölött éppen nem csodálkozhatunk.
Utóbb az ilyesféle mesterkedésekben legtöbbet fáradt és áldozott
az Alliance Israelite Universelle, a világ valamennyi zsidóinak központi segítőegyesülete,
amelyet Cremieux Izsák Adolf (1796---1880),
a francia szabadkőművesek akkori nagymestere (egy ideig francia igazságügy-miniszter is)
a zsidók közös érdekeinek megvédésére alapított Párisban 1860-ban.
(Civilta Cattolica, 1882. vol. IX. 733---734. old.) --- Hasonló könyveltüntetésekkel
a zsidók többször is megpróbálkoztak már s ezt ma is megteszik a rájuk nézve kellemetlen művekkel. Így, hogy csak egy példát említsünk,
a nyolcvanas években Moson megye N.-B. községében vásár alkalmával
a zsidók
Istóczy antiszemita 12 röpiratának minden példányát megvették és megsemmisítették,
nehogy a könyvárus útján valamiképpen az olvasóközönség kezébe jusson.

[103] Aboda Zará 26b; Chosen hammispat 425, 5.
Erre különben még visszatérünk tanulmányunk folyamán,
amikor is részletesebben szólunk róla.

[104] Dr. Joseph Kopp Zur Judenfrage nach den Akten des Prozesses Rohling-Bloch. Leipzig, 1886. 34---35. old.

[105] Dr. Fr. Frank Der Ritualmord vor den Gerichtshöfen der Wahrheit und der Gerechtigkeit. 2. Aufl. Regensburg, 1901. 85. 86. 87. old.

[106] Dr. Fr. Frank Nachtráge zu Der Ritualmord vor den Gerichtshöfen der Wahrheit und Gerechtigkeit. Regensburg, 1902. 11. old.

[107] H. Strack Das Blut im Glauben und Aberglauben der Menschheit. Achte Auflage. Leipzig, 1911.

 
 
0 komment , kategória:  A vérvád történetének-25.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 2073
  • e Hónap: 13224
  • e Év: 278439
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.