Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Málnási Ödön:Feladatok I.rész
  2011-05-22 14:49:08, vasárnap
 
 
Málnási Ödön:Feladatok I.rész

E L Ő S Z Ó

Minél kevesebbet ír egy mű szerzője,
annál inkább szükséges az olvasót tájékoztatni a mű céljáról.
Ezért bővebben foglalkozom jelen írásom céljával.

Évek hosszú során nem szóltam sajtó útján régi és újabb olvasóimhoz,
mert ebben évekig akadályozva voltam és mert utóbb a néppel való állandó,
közvetlen érintkezés miatt nem is volt időm erre. Hogy a kiadóvállalat megismételt kívánságára most mégis szakítok időt a népi feladatok közül a legfontosabbak vázolására, azért teszem,
mert tapasztalatom szerint éppen a reánk háramló feladatok felismerése körül a legnagyobb a zavar. Nem csodálatos jelenség, mert a legtöbbek figyelme a trianoni rendszerben csak a bennünket körülvevő ellenséges gyűrűre irányult, a nemzetiszocialista koreszme európai kibontakozása óta pedig a visszacsatolt területek népi, szociális, gazdasági és kulturális bekapcsolásának kérdéseire összpontosult. Ilyen körülmények között a legtöbben nem tudtak kellően betekinteni azon nagy, egymásra ható kontinentális erők működéséhe, amelyek átalakító hatású erejüket a Középduna-medence népeire is, már most is, előnyösen éreztetik, de méginkább megszabják a háború utáni jövőnket.

A reánkható erőkből fakadó legfontosabb követelményeket és feladatokat teljesen a meggyőződésemként vázolom, bár az alapelveket valóban európaformáló,
vezető politikusok megnyilatkozásaiból merítettem.
Azt csak azért említem, hogy néhány rosszhiszemű, világnézeti és politikai ellenfelem ne vadulhasson eltulajdonító plagizálással. A komoly, jóhiszemű érdeklődőknek pedig bármely vonatkozásban annyi idézettel szolgálhatok, ahányat kívánnak.

Eddig csak rendszeres, arányos munkát szoktam végezni. Aki ezt várja most is tőlem, előre figyelmébe kell ajánlanom, hogy a kiadás terjedelme és az idő miatt ez alkalommal nem elégíthetek ki ilyen igényeket. Amelyik kérdésben már teljesen kialakult közvélemény van, azt csak érintem, máshol viszont a részletfeladatokra is utalok.

Akik ezen műben közvetlenül időszerű, a politikai pártok közölt időszerűen vitatott kérdésekre választ keresnek, csalódottan fogják végig olvasni gondolatmenetem. Ma egyetlen közvetlenül időszerű politikai feladat van: Az Új-Európáért folyó világnézeti háborúnak mielőbbi, megsemmisítő győzelemmel való befejezése! De közben nem szabad figyelmen kívül hagyni a háború győzelmes befejezése után reánk váró feladatokat, mert a kontinentális hatóerők ezek egyrészének megvalósítását már a háború alatt elkerülhetetlenné tették, a háború után pedig olyan tömegben és olyan ütemben fognak jelentkezni, hogy csak olyan népek fognak startolhatni, amelyeknek vezetőrétegei a kontinentális közös célokból a népükre háramló részfeladatokat már most, előre felismerik és megvalósítását előkészítik. Ilyen célzattal bocsátom olvasóim rendelkezésére sokszor és sokak előtt elmondott néhány gondolatom.

Még azon olvasóknak kívánok egy megjegyzést tenni, akik a háború után reánk váró feladatok terén olyanfokú világnézeti vagy politikai ellentétben állanak, hogy a maga egészéhen, vagy nagyvészében elutasítják felfogásom. Az ilyenek vegyék figyelembe azt, hogy évtizedekig nem öncélúan, szobatudósként, álmatlan merengésként műveltem a történettudományt, hanem a történeti fejlődés erőinek, rugóinak és életvonalának megismerése és ismertetése céljából. Éppen ezért megtanultam a szükségképpeni, elkerülhetetlen jövőbe való következtetést is. Soha sem a múltnak és jelennek, még kevésbé magamnak éltem, hanem a nép jövőjének. Ezért megnyugvással állapíthatom meg azt is, hogy legutóbbi könyvem sok következtetését megjelenése óta akkori világnézeti vagy politikai ellenfeleim nagyvésze is magáévá tette és idézőjelek, hivatkozás nélkül úgy idézgeti, mintha régi meggyőződése lenne. Nem kívánok a szellemi javakra egyedárúságot, ezért megnyugvással állapítom meg ezt. De engedtessék meg, hogy a kontinentális történeti fejtődés erőinek, rugóinak működéséből a szükségképpeni, elkerülhetetlen jövőre, feladatainkra, újból ama reménnyel következtethessek, hogy a ma még más világnézetet és politikai felfogást valló, becsületes múltú olvasók is néhány éven belül nemcsak magukévá teszik, hanem ki meggyőződésből, ki alkalmazkodásból becsületes építőmunkát, jó teljesítményt is végez a vázlatosan kijelölt feladatok némelyikének megoldásában.

Mint vidéki ember, egy órával a vonatindulás előtt szoktam kimenni az állomásra. Soha egy pillanatig sem bántam meg, hogy a nemzetiszocialista koreszme vonatja elé is olyan korán mentem ki, hogy ezért nagyobb árat fizettem, mint Magyarországon bárki. Szívesen vállaltam a kockázatot, a teljes elszegényedést, bizonytalanságot és minden áldozatot, mert meggyőződésem szerint a nép ezt megérdemli. Most már nem szükséges olvasóimat hasonló áldozatok vállalására sürgetni, mert az úttörés megtörtént. Ezért nem propagandacélokra való jelen írásom. Csak egy célt szolgál: Ne késsük le a történelem közénk dübörgő vonatát! Menjünk eléje, meri rövid megállása, tartózkodása lesz. Készüljünk az elkerülhetetlen, nagy feladatok megoldására. Olyan nagyok ezek, hogy a becsületes múltú kipallérozott építőelemek mindegyikére szükség lesz, bármelyik pártkeretben is vannak ezidő szerint. Ezért is nem pártfelfogást közlök, hanem a magam személyes meggyőződését.

Budapesten, 1942. április 7.

Málnási Ödön

I. AZ ÚJ-EURÓPA.

Az Új-Európa a nemzetközi kapitalizmus felszámolásával nyit új korszakot.

A nemzetközi kapitalizmus történetének öt fokozata ismeretes:

1. A korakapitalizmus a termelést a manufacturától az indusztrializmusig fejlesztette.

2. A versenykapitalizmus vagy liberálkapitalizmus megindította a tőke akkumulálódását, lehetövé tette a tőke csaknem korlátlan koncentrálódását és nem a termelés, hanem a kizsákmányolás, a profithajhászás érdekében kifejlesztette csúcsszerveit: a kartelleket, trösztöket és szindikátusokat. Ezzel együtt a tisztavérű dolgozó népek tömegeit proletarizálta, az osztályellentéteket kimélyítette és a hatalmi erőszakszervezetek kiegészítéséül áldemokráciát, parlamentarizmust rendszeresített a túlnyomóan zsidó faji- és osztályérdekek leplezésére. A demokratikus intézmények feladataiban osztoztak a lelki rabszolgásítás szervei, amelyek a jogosan elégületlen dolgozó tömegeket a túlvilági boldogság ígéreteivel narkotizálták.

3. A monopolkapitalizmus a korábbi szabadkereskedelem rendszerét megmerevítette védvámos rendszerével és a rabszolgásítást minden vonatkozásban tökéletessé tette. Nyersanyagrabszolgaság, kamatrabszolgaság, árúárrabszolgaság, bérrabszolgaság és lelkirabszolgaság a monopolkapitalizmus eredménye. Az így keletkezett forradalmi feszültséget kétféle imperializmussal igyekeztek levezetni. A tőkeimperializmus a gyarmatosítás befejezése után a Wall Street-City uralma alá hajtotta a földkerekség népeit. A katonai imperializmus pedig kirobbantiotta az 1914-15-ös világháborút.

4. A kései kupitalizmus a páriskörnyéki békeszerződésekkel Európa népi erőit teljesen megosztotta, hogy könnyebben uralkodhasson fölöttük. Ezért autarhizált, védvámos rendszertől prohibitív vámrendszerre tért át. Kizárólag a profitszomjat szolgáló technicizálással és üzem racionalizálással egyrészt munkanélküliséget másrészt fogyasztási válságot teremtett. A kései kapitalizmus nagymesterei egyszerre mulattak fel árufelesleg-tömegeket és nélkülözőket, Egyik oldalon évenként milliárdokat érő árufeleslegeket semmisítettek meg az árszint emelésére a másik oldalon milliók haltak éhen. A tőke halálugrása, az árutermelés csődje kérlelhetetlenül bekövetkezett és felmerült a nagy kérdés áruk helyett szükségleti javak termelése.

S. A kései kapitalizmus csődjéből kétféle kísérlettel igyekeztek kivezetni a népeket. A szovjet a szocializmus jelszavainak hatalmas méretű propagálása közben nem szocializmust, hanem ipari elmaradottsága folytán államkapitalizmust vezetett be, amelyet borzalmas állami rabszolgásítással a zsidó faj érdekeit szolgáló katonai imperializmus céljaira irányított. Hatalmas kísérlete törvényszerűséggel a zsidó-angolszász kései kapitalizmus érdekeivel való összefonódásra vezetett. A másik oldalon a kései kapitalizmusnak és a páriskörnyéki békéknek leghatalmasabb üldözöttje: a német nép, Hitler Adolf vezetése alatt, faji erőinek tudatára ébredt és a nemzetiszocialista koreszme diadalra segítésével, valamint megvalósítása előfeltételeinek megteremtésével Iehetővé tette a kései kapitalizmus zsidó csődtömegének eszmei, gazdasági és katonai eszközökkel való felszámolását.

A most folyó nagy világháború után három vagy legfeljebb négy irányított nagytérgazdaság alakul ki.

1. Az Eurafrikai-nagytérgazdaság (Európa Elő-Ázsiával és Afrikával). Ennek szervezési központja kétségtelenül Berlin.

2. A Nagyázsiai-nagytérgazdaság (Ausztráliával és Polinéziával). Szervezési központja: Tokió.

3. Az Amerikai-nagytérgazdaság (Dél-Amerikával) Szervezési központja: New-York.

4. És esetleg a Nyugatázsiai-nagytérgazdaság a samojéd, vogul, osztyák, baskír, tatár, kirgiz, üzbég, turk és iráni népek számára: Taskeni szervezési központtal. A Nyugatázsiai-nagytérgazdaság lehetőségének kérdését a háromhatalmi egyezmény népeinek katonai teljesítöképessége fogja eldönteni. A háború utáni három vagy négy nagytérgazdaság egyenként önellátásra rendezkedik be, a mellett árucserét csak a nagyterek között folytat.

A nagy küzdelem gazdasági célja: Európa gazdasági egységének megteremtése is biztosítása. Ezt a célt csak úgy lehel elérni és biztosítani, ha Európát mentesítjük az Európán kívüli gazdasági erők befolyásától, tehát megteremtjük Euróa gazdasági szabadságát, továbbá Európa gazdasági életét válságmentesítjük a produktív népek életszínvonalának kiegyensúlyozásával és állandó javításával.

A mostani háború az európai kontinentális gazdálkodás formáinak kialakulását nemcsak elősegítette, hanem meg is gyorsította. A blokád először a közép-európai nemzetgazdaságok gazdasági szolidaritását erősítette meg, az ellenblokád és Angliának a kontinensről történt elűzetése pedig az európai nemzetgazdaságokat egymásra utalta és egymáshoz kényszerítette.

Az eurafrikai nagytérgazdaság politikai egységgé sűrűsödik, amely a non interventio elvét érvényesíti a nagytéren kívüli tényezők törekvéseivel szemben.

Az Új-Európa a zsidóság világuralmi törekvéseit szolgáló nemzetközi szocializmus, a zsidó plutokráciát szolgáló nemzetközi szabadkőművesség és a zsidó nép istentől kiválasztottságának meséjét prolongáló nemzetközi neojudaizmus fölölti megsemmisítő győzelemből táplálja a tisztafajú népeket mind erősebben betöltő kontinentális érzelmet, amely eleve elutasítja a kontinensen kívüli hatalmi tényezőknek Európa életébe való beavatkozását, sőt még befolyását is.

Az Új-Európában nem történhet meg az, hogy az egyik nép a másik ellen háborút indít az európai nagytéren kívüli hatalmak tőkeimperialista törekvéseinek szolgálatában, hogy az európai népek szerves és békés együttmunkálkodását megzavarja. Az Új-Európa védelmének feladatalt a német haderő és az ezt kiegészítő népi hadseregek látják el. Ez a körülmény a népek szabad fejlődését nem veszélyezteti, hanem éppen ellenkezőleg a kiegyensúlyozott Új-Európába való életkötősségüket biztosítja.

Az európai nagytér az európai tisztafajú népeknek érdekközösségén alapuló és egységes politikai irányítást igénylő élettere, amely minden idegen tényezőt kiküszöböl. Az európai nagytér népei érdekközössége a munkaközösségükön és teljesítőközösségükön alapszik. Ez az érdekközösség a népek számára nem enged csak a saját érdekeiket kielégítő öncélú termelést, hanem minden nép alá kell vesse magát, egész gazdálkodását a fölötte álló nagytérgazdaság érdekeinek. Ebből következik, hogy a nagytér a szétágazó érdekeket elvető, egységes felépítést és irányítást igényel. A mai világháború utáni békegazdaságban az európai nagvtérgazdaság kifelé kontinentális egységű tárgyalóféllé alakul, befelé pedig egységes irányítás alatt álló nemzetgazadasági terekre tagozódik.

Az eurafríkai kiegészített nagytérgazdaságban a gyarmatosítás súlypontja Iegfeljebb a Földközi-tengeri latin népek számára Afrika: de Európa többi népei, különösen kisebb népei számára Európa keleti térségének nagy nyersanyagterületei nyújtanak nagyjövőjű gyarmati teret.

Amíg a régi Európa gazdasági erővonalait túlnyomóan a Nyugatra állította he, addig az Új-Európa túlnyomóan Keletre. Európa keleti térségében még fel nem tárt, vagy kellően lel nem használt nyersanyagterületek felé összpontosítja erőit.

Kelet-Európának az európai nagytérgazdaságba való bekapcsolása után kontinensünk mezőgazdaságát legalább olyan szintre kell emelni, mint amilyenen jelenleg a német mezőgazdaság áll. Ez esetben kontinensünk mezőgazdasága körülbelül egymilliárd ember számára tud olyan változatos, magasigényű és bőséges élelmiszermennyiséget nyújtani, mint amilyenben a most folyó háborút megelőző években a német fogyasztók részesültek.

A mostani világháború alatt a német önellátás elve az európai önellátás gyakorlatává szélesült ki.

Európa minden gazdaságpolitikusát az a tiszta tudat kell betöltse, hogy az európai kontinens önmagából tudja kialakítani életét.

Az Új-Európában, bizonyos mértékben, a nemzeti önellátásra való törekvést, a kontinentális önellátás érdekében, meg kell szüntetni.

Európa a kálisók és a higany monopóliumának van a birtokában. A mezőgazdasági termelés fokozásának előfeltétele a mindenfajta műtrágyával való bőséges ellátása. A káli és nitrogéntrágya Európában korlátlan mértékben megtalálhatók, a foszfát pedig Észak-Afrikának az európai nagytérgazdaságba való bekapcsolódásakor szintén kielégítő mértékben fog rendelkezésére állani.

Európa vaskészlete legalább három évszázadig fedezi a szükségleteket.

Európa szénkészlete, kőszénmértékre átszámítva, 800 milliárd tonnára becsülhető, amely a mostani maximális fogyasztás alapján legalább négy évszázadra elég.

A szénkészletek kímélése céljából tervszerűen ki kell építeni és az egész európai nagytérgazdaságra kiterjedően egységesíteni a vízierő termelést. Szükség van az európai elektromos áramtermelő telepek kapcsolatára. Az egész Európa elektromos áram termelése ezidő szerint 260 milliárd kwó mennyiséget meghaladja. Minden nemzetgazdaságnak meg kell állapítani elektromos áramszükségletét, áramtermelő üzemeinek termelési adatalt és azután összes energiaforrásait, hogy egy kontinentális áramelosztó hálózat létesülhessen. Ehhez még az üzemanyagoknak szabványosítása is szükséges. Európa elektromos áramfogyasztása néhány éven belül, már a háborút követő első években 600 milliárd kwórára emelkedik és ezért új energiaforrások megnyitása szükséges.

Az új-európai gazdaságpolitika alapgondolata az európai kontinens gazdasági közösségének elve.

A második világháború hajtóerői Európát teljesen átalakítják. Az átalakulás gazdaságpolitikai jelenségei a legszembetűnőbbek. Európa népei nem tarthatnak fenn öncélú termelést, mert egymást kiegészítő nemzetgazdaságaikat összhangba kell hozzák, különféle kívánságaikat össze kell egyeztessék a szervezett munkálkodást biztosító kontinentális béke parancsoló igényei szerint. Az Új-Európa belső határai mindinkább spiritualizálódnak és a népeket az érdekközösségen alapuló termelési és teljesítményi fegyelem fűzi egybe az eddiginél sokkal szervesebben és tartósabban. Amelyik nép az Új-Európa közösségérzelméből fakadó gazdasági felfogást kellő ütemben nem tudja megvalósítani, az vagy az elsorvadás, vagy az Európából való kiközösítés kockázatát vállalja.

Európa népeinek boldogulását csakis valamennyi európai erő teljes hasznosítása és az európai népek szerves politikai együttműködése biztosíthatja.

Európa népeinek közös erővel kell a közösségi feladatokat megoldani.

A népek versenyében csak az a nép maradhat meg, amelynek teljesítménye a fennmaradásra képesít. A teljesítmény elvének uralomra jutása a népek életének teremtő, szabályozó dinamikus elve, amely a népek életében az erőszak helyébe a népek békés teljesítményi versenyét állítja az egyenlő feltételek, lehetőségek biztosításával.

Délkelet-Európa népeinek is termelési adottságaikat és viszonyaikat figyelembe véve, összhangba kell hozniok egész gazdasági életüket egymással és az Új-Európa nagytérgazdálkodásának igényeivel. Eddigi szétkülönülésüket a közlekedési hálózat egységesítése, elsősorban a Dunára támaszkodó egységes és szerves közlekedéspolitika megszűnteti. A Duna-Majna-Rajna csatorna gravitációs ereje pedig véglegesen kiküszöböli Délkelet-Európa újabb balkanizálási veszélyét. Ezenfelül Kelet-Európa gazdasági erőinek az európai nagytérgazdálkodásba való szerves bekapcsolása hat Délkelet-Európa népeire a legerősebben. A Földközi tengeri államok gabonaszükségleteiket ezután nem Délkelet-Európából fedezik, hanem olcsó tengeri úton Ukrajnából és a délkelet-európai agrárnépek mezőgazdasági feleslegük elhelyezése szempontjából a Duna-Majna-Rajna csatorna igénybevételével Európa nyugati és északi piacainak megszerzésére, illetve kiszélesítésére lesznek utalva.

Az európai nagytérgazdaság új rendjéből adódó feladatokat a liberális gazdaságpolitika elvei és módszerei alapján nem lehet megoldani, hanem csak forradalmi gazdaságpolitikai elvekkel és módszerekkel.

Az Új-Európa gazdasági egysége már a folyamatban lévő háborúban is kialakulóban van. Ezt látjuk az államilag irányított gazdálkodás módszereinek összhangosuló érvényesülésénél, a valutapolitika és devizapolitika egységesülésénél, a klíringközpont kifejlődésénél és a kontinentális kereskedelem élénkítésénél.

A mai háborúban a Nagynémet-Birodalomból szétsugárzó és kialakuló európai véderő-gazdálkodás nemcsak hadfelszerelési gazdálkodást jelent, hanem olyan gazdasági rendszert is, amely a háborúi követő békekorszakban is érvényben marad.

A gazdasági életet teljesen az állami főhatalom irányítása és befolyása alá kell helyezni. A mindenre kiterjedő állami irányítás mellett a gazdasági életben az egyéni kezdeményezésnek és egyéni vállalkozásnak megfelelő szerepet kell biztosítani.

Az irányított gazdálkodás legfőbb célja: az összes gazdasági folyamatokat egységes irányelvek szerint összefoglalni.

Az irányított gazdálkodás rendszere az állami gazdasági vezetéses, a gazdasági önkormányzatok és a magánvállalkozók együttműködésén alapszik. Az állami gazdasági vezetés feladata a vállalatok tevékenységét a népközösségi célok elérésének szolgálatába állítani, figyelemmel Európa többi népeinek összehangolt céljaira.

Az irányított gazdálkodásban az államnak nem az a feladata, hogy a vállalatokat igazgassa, hanem a dolgozó nép számára a teljesítmény maximumát hozza ki a teljesítmény szabadságnak biztosításával.

Az állam csak olyan mértékben gazdálkodhat, amennyiben a magángazdaság teljesítőképességét meghaladó, vagy pedig szociális szempontból elkerülhetetlen feladatok végzéséről van szó.

Az állami üzemeknek a magánvállaIatokkal szembeni kedvezőbb versenyviszonya az irányított gazdálkodásban az állami üzemekkel szemben állandó mérsékletet és gyakran korlátozást igényel, mert ellenkező esetben a vállalkozói szellem ellanyhul, az államot gazdasági részfeladatok vállalására kényszeríti és nem a nemzetiszocialista gazdálkodás teljes kibontakoztatása felé, hanem a szovjet rendszerben már egyszer csődbe jutott államkapitalizmus felé sodorja.

Községi vagy megyei gazdálkodást az irányított gazdálkodásban csak olyan esetekben lehet fenntartani, vagy bevezetni, ahol az parancsoló jelentőségő közérdek és nyilvánvalóan gazdaságosabb.

Az irányított gazdálkodás tervszerűsége sok évre kiterjedő állandóságot igényel.

Az irányított gazdálkodás terveinek megalkotása és a végrehajtáshoz szükséges szervezet felállítása; valamint végrehajtásának ellenőrzése Európa népei között is egyöntetűséget, a sajátos adottságok határain felül teljes összhangot igényel.

Irányított gazdálkodás csak egységes terven épülhet lel. Az egységes gazdaságpolitikából egymástól elkülönítetten nem lehet kiszakítani az agrárpolitikát, energiapolitikát, iparpolitikát közlekedéspolitikát, kereskedelempolitikát, hitelpolitikát és pénzügyi politikát. Ezek az egységes gazdaságpolitikának csak együttesen megoldható részfeladatai. A gazdasági és pénzügyi politika tervszerű együttműködést igényel. Szervesen összhangba kell hozni a termelés és fogyasztás irányítását, az árak és bérek szabályozását, az adópolitikát és hitelpolitikát. A nemzetiszocialista állam vezető gazdaságpolitikusa nem lehet a gazdaságpolitika szövevényes részleteiben magát elveszejtő munkaerő, hanem mindenkor nagyvonalú, a gazdasági életet a maga totalitásában szemlélő és a társadalompolitikai, valamint kultúrpolitikai összefüggéseket vizsgáló vezető kell, hogy legyen. A gazdaságpolitikát nem lehet elválasztani a birtokpolitikától, társadalompolitikától és kultúrpolitikától. Ezek együtt, egymástól elválaszthatatlanul az egységes nemzetpolitikának csak részfeladatai.

A kései kapitalizmus Európája vezető gazdaságpolitikusaink szerepe olyan volt, mint a cigányprímásé, aki hátat fordított saját zenekarának és gyakran szimatológiai érzékének megfelelően odament, ahol vonójával a legtöbb pénzt tudott kicsiklandozni. Az Új-Európa vezető gazdaságpolitikusainak modern karmesterekké kell alakulatok, akik saját gazdasági művészzenekaruk felé fordítják arcukat, az egyenként is kiváló művészeket karmesteri pálcájukkal, vezetői tudásukkal és elhivatottságukkal összhangba tudják fogni.

Az államilag irányított gazdálkodás a vezető gazdaságpolitikus részéről olyan nagyfokú gazdasági életközelséget és gyakorlatiasságot igényel, hogy sokkal szerencsésebb az a nép, amelynek vezető gazdaságpolitikusa az európai távlatokba beágyazott vállalkozókból kerül ki, mint az olyan nép, amelynek vezető gazdaságpolitikusa nagy theoréta, de a gyakorlati gazdasági életet csak madártávlatból ismeri. Éppen ezért a gazdaságpolitikusi utánpótlás érdekében a nagyvállalatok fiatal tehetségeinek gazdaságpolitikai kiképzésére nagy gondot kell fordítani. A nemzetiszocialista gazságpolitika célja nem a hiányok igazgatása, hanem az irányított bőség biztosítása. A nemzetiszocialista állam vezető gazdaságpolitikusa nem üres, vagy alig megrakott vagonokat tologat a gazdaságpolitika nagy rendező pályaudvarán, hanem fogyasztási javakkal megrakott teli vonatok maximális sebességgel való átrobogását biztosítja.

Az európai nagytérgazdálkodás megszünteti az egyoldalú termelést, a monokultúrát és a piac parancsuralma helyébe a népek termelőerőinek hasznosítását állítja. A megbukott kései kapitalizmus a kereslet-kínálat elve alapján a gazdasági élet központjának a piacot tekintette. A nemzetiszocializmus szerint a gazdasági élet központja az emberek termelőereje, az emberek termelőerejének szervezettsége, tehát az építő erők összefogása. A gazdasági élet lényege nem a tőkekérdés, hanem a termelő munkaerők szervezetének kérdése.

Irányított gazdálkodást a termelési ágak, hivatások megszervezése, a vállalkozók, alkalmazottak és munkások munkatársi egybekapcsolása nélkül megvalósítani nem lehet. A vállalkozó, mint az üzem vezetője, az alkalmazottak és munkások pedig mint az üzem személyzete, az üzemi célok előmozdítására és a nép hasznára együttesen kell dolgozzanak.

Az Új-Európa kontinentális gazdasági élete nem fogja tudni nélkülözni senkinek munkaerejét, akinek bármilyen mezőgazdasági, ipari, vagy kereskedői képességei és tapasztalatai vannak.

A vállalkozók mozgékonyságukkal és alkalmazkodóképességükkel az élet hétköznapi szükségleteit az állam által kitűzött gazdaságpolitikai alapelvek és irányvonalak figyelembevételével tartoznak kielégíteni.

A vállalkozókat az irányított gazdálkodás bizonyos irányvonalak gyors követésére kényszeríti, de ennek ellenében a gazdasági válságoktól mentesíti, vállalkozásaiknak biztonságot nyújt, éppen ezért számukra is az irányított gazdálkodás nyereséggel zárul.

Európa összes vállalkozóinak át kell itatódnia azzal a szellemmel, amely megtanítja őket engedelmeskedni az állami gazdasági irányításnak és megtanítja őket a magánkezdeményezés felelősségérzetének fokozására.

Ahol a vállalkozók nem tudnak kellő gyorsasággal, rugalmassággal az állam által megadott gazdaságpolitikai elvek és irányvonalak szerint a nép életigényeinek kielégítéséhez alkalmazkodni, ott az állami beavatkozásnak az átmeneti államosításig való kiterjesztése elkerülhetetlen.

A háború utáni Európa iparának legelső feladata a háborús károk helyreállítása lesz. Azután következik berendezésének kijavítása és felfrissítése, valamint az újítások bevezetése. A háború után a kontinens minden nemzetgazdaságára ki fog terjedni a termelés biztosításának és a létfenntartási színvonal rendszeres emelésének politikája. Ezért a fogyasztási javakat előállító iparosságnak nehéz lesz a vásárlási igényeket olyan gyorsan kielégíteni, mint ahogyan keletkeznek.

Az Új-Európában a vámvédelem hatása alatt megindult iparosodás folytatódni fog, de minden állam csak azon iparágakat tarthatja meg és fejlesztheti, amelyek legjobban megfelelnek nyersanyagkészletüknek, a természetes termelés feltételeinek és az európai piac szükségleteinek.

Az ipari munkásság teljes foglalkoztatását biztosítja az a körülmény, hogy az európai ipari termelést át kell állítani a liberális vállalati termelésről az államilag irányított vállalati termelésre és ezen átállításhoz az Új-Európa minden nemzetgazdasága már értékesíteni tudja a Nagynémet-Birodalom gazdasági átállításában szerzett tapasztalatokat. Az elkerülhetetlenül bekövetkező ipari munkaerőhiányt többféleképpen lehet leküzdeni. Elsősorban a részben elavult ipari termelési gépezetet korszerűen ki kell cserélni. Azután a nagyipari termelésnek bizonyos típusok gyártására kell áttérni és végül az egész európai ipart racionalizálni kell abból a szempontból, hogy munkaerőket szabadíthasson fel mindig újabb termelési feladatok elvégzésére.

Az európai népek gazdasági élete számára a nagytérgazdaság munkamegosztásának előnyeit és a német gazdasági élet segítségét csak multilaterális árusere-forgalommal lehet biztosítani. Európa külkereskedelme azon az alapon fog egységesülni és továbbfejlődni, ahogy azt a sokoldalú berlini klíringközpont működése már mutatja. Ebből a kontinentális nagytérgazdálkodásra elsősorban az a haszon háramlik, hogy függetlenné válik a világkereskedelem eddigi fontos tényezőjétől, az aranytól. Az aranyvalutás rendszer a jelenlegi háborúban végleg megszűnt és nincs visszatérés többé ezen túlélt valutára. Csak az európai klíringrendszernek van alig kiszámítható jövője. Az európai klíringrendszer elősegíti a nemzetgazdaságok együttműködését és nagyfokú könnyebbséget teremt az európai fizetési forgalomban.

Az európai államok közötti kereskedelmi forgalmat egyelőre teljesen kontinentális belkereskedelemnek nem lehet tekinteni, mert a háború után, a népek életszíntjének kiegyensúlyozása idejéig a vám- és devizaforrások nem szüntethetők meg, de mint nagytérgazdálkodási kereskedelemben, minden nemzetgazdálkodás kereskedelme élvezni fogja a piac erős állami irányításának minden előnyét. Minden nemzetgazdaság olyan mértékben teremti meg fejlődése lehetőségeit, amilyen mértékben és amilyen alkalmazkodóképességgel bekapcsolódik az európai nagytérgazdálkodásba.

Az európai nagytérgazdaságon belül az országhatárok olyan ütemben spiritualizálódnak, mint amilyen ütemben megvalósul a népek közötti munkamegosztáson alapuló kereskedelmi forgalom.

Az irányított gazdálkodás végrehajtása szakszerűséget igényel, ezért az általános igazgatásnak mind szűkebb körre kell vonulni és a szakigazgatásnak kell előtérbe nyomulnia.

A háború utáni Új-Európában minden népnek olyan súlya lesz, mint aminő teljesítményeket ért el az Új-Európáért folyó küzdelemben. A tisztavérű népekből álló Új-Európát olyan részvénytársaságnak is lehet tekinteni, amelyben a népek részvényhányadukat a most folyó háborúban hősi halottak és hadigazdasági teljesítmények árán vásárolják fel maguknak. És mint ahogy az Új-Európában minden nép olyan startolási helyet kap, mint amilyent a háborúban való részvétel arányos mértékével és teljesítményeivel kivív magának, úgy a háború utáni európai békegazdálkodásban a népek között meginduló nemes, teljesítményi versenyben azon népek érvényesülnek, amelyek faji erőik felfokozásával a legnagyobbat tudják adni nemcsak önmaguknak, hanem Európa többi népeinek is.

Az Új-Európában minden nép szabadon érvényesítheti népiségét, népi öntudatát kibontakoztathatja, de ezzel együtt a kontinentális érzület által táplálva csakis európai lehet.

Az európai nagytérgazdaság kevert népiségű területein népcserék lehetségesek. Ahol a népcserék megvalósítása súlyosabb akadályokba ütközik, ott a különböző népcsoportok népiségének, népszemélyiségének biztosítása parancsoló követelménnyé fejlődik.

Akik nem magyarságismeret és nem tudományos törekvés céljából, hanem részben a letűnő plutokráciába való beágyazottságuk, részben lelki alacsonyrendűségük miatt politikai értelemben vett turanizmust vallanak, azok az Új-Európából nem kacsintgathatnak Ázsiába, de az európaiasság megtagadása miatt a népcserék folyamán rövid úton Ázsiába települhetnek és a turáni alföld baskír, kirgiz, tatár népei között bőséges terük lesz turáni illúzióik kiélésére.
 
 
0 komment , kategória:  Málnási Ödön:Feladatok I.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 4166
  • e Hónap: 15317
  • e Év: 280532
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.