Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Örök Magyarország II. rész
  2011-06-05 11:14:03, vasárnap
 
 
literáti Vágó Pál Dr.: Örök Magyarország II. rész -- Vége.

III.

Ráttkay R. Kálmán a Nemzeti Újság egyik ellenünk irányuló támadására éspedig arra
a kérdésre, hogy mondjuk meg hát ,,mi a csuda is az a mi külön nemzetiszocializmusunk",
a Magyarság szeptember 10-i vezércikkében válaszol --- ugyanannyi jóakarattal,
mint amennyi eredménytelenséggel. Vajon valóban vannak
olyan naiv lelkek --- írja Ráttkay ---, akik azt hiszik, hogy létezik egy külön világ,
egy különálló ,,Magyar Glóbus", amelyre csak a vitézkötést kell rárakni és akkor máris valami csodát varázsolhatunk elő?" Ezzel kezdi okfejtését és folytatja azzal a megállapítással,
hogy az a fejlődés, amelyen társadalmi és állami életünk szent István óta átesett, sohasem volt más. mint az egyetemes európai kultúrfejlődés folytatása.
Ezért nem is szabad fennakadni azon, hogy nincs külön magyar nemzeti szocializmus,
mert úgymond ,,sohasem akkor voltunk a legerősebbek, amikor szemben fordultunk
az általános európai fejlődéssel, hanem amikor azt idejében magunkévá tettük".
Ha igaza is van bizonyos mértékig ebben Ráttkaynak, a leghatározottabban le kell
szögeznünk fenti okfejtésével szemben, hogy igenis van sajátos magyar nemzetiszocializmus és van külön magyar világ, bár szívesen elismerem, hogy ez a magyar világ nem abból születik, ha akár angol szabású pantallóra, akár másféle európai divatra felvarrjuk a vitézkötést. De igenis van magyar világ, amelyet magyar lelkeknek az európai fejlődést megelőző gondolataiban adtunk Európának! És éppen a ,,nemzeti" és ,,szociális" fogalomköröknek egyesítéséből született állampolitikai eszmerendszerek európai kialakulásában mi voltunk az elsők, akik a magyar birodalmi múlt emlékein nyugvó hungarisztikus felfogásunkkal olyan új és másutt fel nem ismert gondolatot adtunk a huszadik század állameszméjéhez, amely nélkül a nemzetiszocializmus egyetlen megnyilatkozási formája, sem a német, sem a fasiszta, sem a falangista eszme nem emelkedhetik egy nemzetek felett álló, nemzeteket egyetlen közösségbe összefogó európai gondolattá! Ha ezt a tényt a kitűnő tollú vezércikkíró figyelmen kívül hagyta, ez csak azt bizonyítja, hogy e tény jelentőségét a Magyarság körül csoportosuló párttöredékek vagy fel nem ismerték vagy német barátaink felé öntudatosan képviselni nem merték.

Tény, hogy ez volt az 1942 februári pártszakadás egyik felidézője. Azok, akik a Hungarizmust, mint idejétmúlt soviniszta magyar gondolatot azért tagadták meg, mert azt hitték, hogy ezzel kifelé a saját politikai szalonképességüket erősítik, elfelejtettéi hogy a nemzetben fakadt minden szellemi vívmány éppen úgy, mint a nemzeti erények minden megnyilatkozása a nemzet megbecsülésének forrása.

Már pedig a nemzeti becsület kérdésében meghátrálni, szellemi tulajdonjogunkat feladni semmiféle hatalommal szemben nem szabad, nemcsak önnön nemzeti életünk, de nem utolsó sorban barátaink érdekében sem, mert értéktelen minden olyan nép barátsága, amely a nemzeti megbecsülés kérdésében megalkuszik és amelytől tanulni semmit sem lehet.

Vitathatatlan, hogy a washingtoni és moszkvai világimperializmus ütközőpontjába
került európai kontinens népeit ma a legszorosabb sorsközösség fűzi egybe,
mert bármelyik ellenfelünk győzelme Európa gazdasági függetlenségének, évezredes hagyományokon nyugvó kultúrájának megsemmisítésével fenyeget.

Hogy ezek ellenére is mily siralmasan kismértékben vert gyökeret
a sorsközösség tudata Európa különböző népeinek közvéleményében,
ezt az Európa-szerte bekövetkezett legutóbbi események igazolják.
Amióta a hadiszerencse megfordult, az európai destrukció,
a belső széthúzás ellenséges földalatti hatalmai mindenütt felütik a fejüket, amelyeket egy győzelmes és népszerű európai gondolat hiányában úgy Franciaországban,
mint Itáliában és az északi államokban is, most már csak fegyveres közbelépés
képes megfékezni. Hiába is szépítgetjük, ma még nincsen európai közösségtudat és
ez a tény tragikusan igazolja úgy a disszidált testvéreinkkel,
mint német barátainkkal szemben a mi hungarisztikus felfogásunkban rejlő igazságokat!

Ennek a ma Európa-szerte jelentkező totális világnézeti eredménytelenségnek alapvető okát abban látom, hogy a német nemzetiszocializmus nem volt képes azt a belső ellentmondást, amely egyrészt az új világnézet egyetemes, tehát a nemzetek felett álló jellege, másrészt faji, illetve nemzeti elhatároltsága között fennáll, egy magasabb szintézisben feloldani, úgy mint azt Szálasi tette a hungarista eszmerend megalkotásában. Más szavakkal:

ha azt akarjuk, hogy az az új világnézet, amelyet hirdetünk, egyetemes európai, sőt minden államalkotó népnek a nemzetek felett álló közkincsévé emelkedjék, akkor nem helyezkedhetünk egyidejűleg arra az álláspontra, hogy ez az új világnézet csupán annak az egyetlen népnek nem exportálható szabadalma, amelynek életében ez a világnézet először érvényesült egy új államrendet kialakító sikerrel.

A német nemzetiszocializmus népi elhatároltsága logikus követelménye volt a Blut und Boden egységén nyugvó nemzetiszocialista állameszmének, mely az állam felségterületének határait a néprajzi határokban jelölte meg. Ez a felfogás a német hagyományokban gyökerezik, mert a németséget sokkal inkább fűzte egybe a közös származás és közös fajta, mint a történelmi közös sors, hiszen a különböző német néptörzsek évszázadokig éltek egymással harcban álló uralkodók felségjoga alatt, sorsuk és érdekeik gyakran ellentétesek voltak. Ezzel szemben Szálasi érdeme a felismerés, hogy a Blut und Boden egységén nyugvó német államgondolat nem egyeztethető össze a magyar nemzet történelmi hagyományaival, nem egyeztethető össze a történelmi magyar birodalmi gondolattal. Ezért Szálasi az államgondolat alapjává a Kárpát-medence tökéletes földrajzi egysége által sorsközösségbe fűzött népek nemzetiszocialista közösségét helyezte.

Ez a sorsközösség természettől adott valami. A föld nálunk erősebb kapocs, mint bármely európai nemzet sorsában. Ez a kapocs terelte össze a Kárpát-medence népeit közös gazdálkodásaira, közös védekezésre mindig az itt élő legerősebb vezető fajta uralma alatt. A Kárpát-népek nemzetiszocialista közösségének megteremtése azonban olyan ideológiai kérdés, amelynek megoldása egyszersmind magában foglalja az európai élettér közösségének és tágabb értelemben a XX. század tartós békéjének a feltételeit is. Így alakult ki a ,,Magyar Glóbus" földrajzi és történelmi adottságainak alapján egy sajátos magyar és mégis minden tekintetben európai állampolitikai gondolatkör az európai szellemi fejlődést megelőzve még abban az időben, amelyben a trianoni határok között éltünk, amelyben még a Németbirodalom sem került szembe más népek nemzetiszocialista közösségben való megszervezésének feladatával.

Hungarista felfogás szerint a nemzetiszocialista reformgondolat nem állhat meg egyes népek vagy nemzetek határainál.

Mert ha a nemzetiszocialista társadalmi reform jó és közérdekű --- amint ezt rendületlenül hisszük --- és minden faji imperializmus szándékától mentesen arra törekszünk, hogy az államalkotó népek békés együttélését biztosítsuk, akkor minden erőnkkel azon kell lenünk, hogy ez a reform az emberiség közkincse legyen.

A mi felfogásunk szerint semmivel sem indokolható, hogy a XX. század világnézetét, amely szükségképpen nemzeti és szociális gondolat kapcsolatán nyugszik, egyetlen nép vagy nemzet politikai szabadalmának nyilvánítsuk, hiszen azok az okok, amelyek e reformtörekvéseket létrehozták, világszerte azonosak. Világszerte azonos jelenségekben lépett fel a kapitalista liberális termelési rend válsága, azonos jelenségekben a zsidóság világhatalmi törekvése. Világszerte azonosak voltak a társadalom bajai, világszerte hasonló kell legyen az orvosság is.. Olyan nemzetiszocialista közösségre kell tehát törekedni a földkerekség nemzetei között, amelyből csupán azon népek vagy fajták rekesztendők ki, amelyek jelenléte a közösségre állandó politikai, erkölcsi és biológiai veszedelmet jelent.

Melyek most már azok az alapelvek, amelyeken a különböző nemzeteket egybefűzni alkalmas nemzetiszocialista közösség, a konnacionalizmus gondolata nyugszik? Alapvető az a felismerés, hogy minden nép éppen úgy, mint az egyén a saját életét éli. Aminthogy az egyéneket csakis azáltal lehet egy békés termékeny és alkotó közösségbe --- tehát állami kötelékbe --- összefűzni, ha a társadalom minden tagját olyan jogrend védelme alá helyezzük, amely minden egyén élet- és vagyonbiztosságát a jogegyenlőség elve alapján biztosítja, azonképpen a nemzetek közötti békés és termékeny együttélését is csak minden népre egyaránt érvényes jogrend biztosíthatja. A történelem számos --- eddig eredménytelen --- oly szövetségi alkotmány kialakítására irányuló kísérletet ismer, amelyek a nemzetek között a békés együttműködést hosszú időre voltak hívatva biztosítani.

A legnagyobb szabású kísérlet, az internacionálé, amely minden nép nemzeti sajátságának kiirtását tűzte ki céljául egyetlen olyan népfaj diktatúrájával, amelynek nincsen hazája, de mindenütt otthont követel magának.

Ez a kísérlet azonban éppen annyira természetellenes, mint a magántulajdon elvének tagadása, amely semmi más, mint ugyanazon emberi jog üldözése az egyén életében, amelyet a nemzetek kapcsolatában is megtagad. A teremtés azonban, nemcsak integrál, hanem differenciál is, más szóval álladó különbségek, ellentétek nélkül nincs mozgás, nincs harc, nincs fejlődés, nincs élet! Ezért semmiféle kommunista erőszak, a népeknek semmiféle mesterséges összegyúrása nem akadályozza meg a fajták elkülönülését és faji különbségek keletkezését. Ezért a kommunista kísérlet sohasem hozhat megnyugvást és termékeny békét az emberiségre. A kommunista világhatalom csak egy békét hozhat, a végleges, az örök békét: a temető békéjét!

A mi konnacionalista eszmerendünk az internacionálé, a kommunista életközösség teljes tagadása: lényege a felismerés, hogy az emberi nem tartós békéjét csak azáltal biztosíthatjuk, ha minden államalkotó nép jogát saját nemzeti életéhez elismerjük és a földkerekség népeinek kapcsolatát szabályozó szövetségi alkotmányt ugyanolyan erkölcsi elvekre építjük fel, mint aminő, erkölcsi elvek szabályozzák az egyén jogviszonyát a közösséghez a nemzetiszocialista államban.

Valamint a társadalmi béke alapfeltétele a társdalom tagjainak élet- és vagyonbiztonsága, ugyanágy a nemzetek közötti béke is csak olyan egyetemes, minden népre, egyaránt kötelező jogrend által tartható fenn, amely a konnacionalista népközösség minden tagja számára biztosítja a saját faji, területi és gazdasági birtokállományának sérthetetlenségét.

E tekintetben nem szabad különbséget tenni kis és nagy népek között. De amint a nemzetiszocialista felfogás nem ismer jogokat kötelezettség nélkül, ugyanígy e biztosítékokat csak a közösséggel szemben vállalt honvédelmi kötelezettségek teljesítése ellenében lehet nyújtani. E kereten belül az egyes népek hatalmi eltolódásának csak az egyenlő feltételekkel vívott szellemi, gazdasági verseny és a népi erőknek ezen nyugvó fejlődése vagy hanyatlása lehet az alapja.

A faji birtokállomány szavatolása a fajvédő gondolat következménye és azt jelenti, hogy a konnacionalista közösség nem ismeri sem az erőszakos, sem a mesterséges asszimilációt, mert tudja, hogy fenyegetések vagy jutalmak kilátásba helyezésével más népek soraiból csak a saját fajuk árulóit nyerhetjük meg magunknak. Márpedig az ilyen erkölcsileg gyengébb elemek rendszeres felszívása nem vezethet máshoz, mint a saját népünk hanyatlásához. Aminthogy a nemzetiszocialista társadalmi rend nem ismeri a puszta hatalmi tényen nyugvó kiváltságokból, a munka nélkül szerzett jövedelmi forrásokat, nem ismeri el a robot semmiféle burkolt alakját, ugyanígy nemzetközi viszonylatban sem tűrhető, hogy egyes népek a fizikai hatalom jogán más népeket ellenszolgálat nélkül munkára kötelezzenek.

Konnacionalista felfogás szerint az egyes népek közötti gazdasági kapcsolat csakis munkaegyenértékek cseréjében nyilvánulhat meg. Íme ez a válaszunk, amelyet ma Európa válságának óráiban, nem hagyhat figyelmen kívül a földkerekség egyetlen vezető hatalma sem, amely arra a feladatra vállalkozik, hogy életterének nemzeteit egyetlen békés közösségbe fűzze össze. Kétségtelen, hogy ilyen konnacionalista közösség az érdekelt nemzetek közmegegyezése alapján sohasem jöhet létre. Új hatalmi helyzetek kialakulásának útja a történelem folyamán mindenkor a háború volt. Mégsem szabad elfelejteniük azoknak, akik ma a nemzetek sorsát irányítják, hogy a fegyveres hatalom a birodalomépítő erőknek, habár szükséges, de nem elegendő feltétele és a valóságban a történelem nem ismer egyetlen hódító hadvezért vagy népet, aki maradandó birodalmat építhetett volna, ha a legyőzötteket a fegyverek fizikai hatalmán kívül nem hódítja meg a lelki meggyőzés fegyvereivel, ha nem volt képes a megdöntött régi uralom helyén olyan új hatalmi rendszert építeni, amely erkölcsi, szellemi és anyagi többletet jelent azzal az állapottal szemben, amelyet a legyőzöttek a maguk erejéből megvalósítani vagy teremtő elképzelésükkel köztudatosítani képesek voltak.

A politikai siker alapja mindenütt a bizalom.

Ugyanez áll nemzetközi vonatkozásban is. A nemzetek közötti termékeny békét csak olyan nagyhatalom képes biztosítani, amely a saját érdekterületén megszervezett nemzetek bizalmát kivívni képes. A nemzetközi bizalmat pedig a nagyhatalmaknak csak az a magatartása szerezheti meg, amely az élődött elveknek megfelel. Ez a magatartás az, amelyet Turán vezérnépének, Japánnak birodalomalkotó bölcsességében büszke csodálattal szemlélünk. Mert a birodalomalkotásnak az a munkája, amely ma Távol-Keleten folyik, nem más, mint kontinentális méretekben alkalmazott gyakorlati Hungarizmus!

Ez a lényege a mi hungarista hitvallásunknak, mely nem más, mint a zsidó hagyományoktól megtisztított gyakorlati kereszténység, amelynek hirdetésében a zsidó szellem elleni harcot megindító azon Jézus Krisztus követői akarunk lenni, aki irgalmas volt felebarátaival szemben, de korbácsot font a templomokat meggyalázó kufárok ellen.

A mi hungarizmusunk nem faji imperializmus. Távol áll akár az ószövetségi ígéretre, akár az északi emberfaj felsőrendűségre hivatkozó világhatalmi hóborttól.

Ezek után most már helyreigazíthatom Ráttkay Kálmán féligazságát: nemzeti erőnknek nem az a feltétele, hogy szembefordulunk-e vagy magunkévá tesszük-e az általános európai fejlődést; mert ha ez a fejlődés ellenkezik nemzetünk adottságaival, akkor erőnk az ellenállásban van! Mert a nemzetek erőforrása, az uralkodásra és a vezetésre való elhivatottsága, elsősorban a nemzet kezdeményező szellemében és képességben rejlik. Ez adja meg a mi hitünket s biztonságunkat a jövendővel szemben, bármilyen legyen is az! Mert a mi hitünkben, a mi hungarista felfogásunkban 1000 év óta ma jelentkezik először a magyar nemzet politikai fejlődésében valami, amit nem Európától vettünk, hanem Európának adtunk. Hogy mit hoz a jövendő: ez misztérium, de bármit hozzon, a jobbnak előbb vagy utóbb győzni kell. És itt eszembe jutnak néhai Csáky István grófnak egy nekem adott hosszabb kihallgatáson mondott mélyértelmű szavai:

--- Bármelyik fél győz is, jól tudom az az Európa, amely a háború után következik, nem lesz az az Európa, amely a háború előtti volt. Mert lehetett Napoleont Szent Ilonára deportálni, de a francia, forradalmat megállítani nem lehetett.

Eszméket nem lehet a hirdetőik mellé eltemetni és azok az eszmék, amelyek többet adtak a meglevőknél élnek és győznek!

(Fentiekben egyszersmind választ adtunk Orosz Károly nyíregyházi nyomdájának kiadásában --- természetesen névtelenül --- ,,Politikai főizmusok és elfajulások" címen megjelent, éppen annyira gondolatszegény, mint ízléstelen nyelvöltögetésre.

Ha pedig a Népszava szeptember 7-iki számában ,,Divatlevél" című cikkében hamisítatlan proletáröntudatosítással azt állítja, ... nem a mi sorainkból kerültek ki az orvtámadó eszmevédők, a bombákat gyártó testvérek és az emberrablást, hazaárulást, Kárpát-Duna nagyhazát tervező kiváltságosok", akkor erre csak egyet mondhatunk: micsoda iskolából kerültek ki 1918 hazaárulói és merénylői, ezt a történelem végérvényesen megállapította és ezzel a magyar közvélemény teljesen tisztában is van. De, hogy a Kárpát-Dunaközi szociáldemokrácia soraiból kezdeményező európai gondolatok nem kerültek ki, ebben tökéletesen igaza van.)

IV.

Birodalmak csak addig állnak szilárd alapokon, amíg fennállásuk szüksége a lelkekben áldozatkész közösség tudatában él. Kétségtelen, hogy a származás és a faj közösségének tudata a legerősebb, de nem az egyetlen birodalomalkotó kapcsolat. Történelmi példák igazolják, hogy a vérség kötelékein kívül kulturális és világnézeti kapcsolatok, valamint a földrajzi helyzetben gyökerező sorsközösség tudata is olyan szellemi tényezők, amelyek vegyes származású nemzetiségeket birodalomalkotó nemzetté képesek összefűzni. A vérség kötelékével egybefűzött birodalom klasszikus példája Nippon, a világnézeti és kulturális közösségé az antik Róma. Az előbbinél a közösségi szellem és az önfeláldozás csodálatos hőstettei a közös származásnak abból a mythoszából fakadnak, amely a nemzet eredetét az Istentől származó 2600 év óta uralkodó császári házra vezeti vissza. Ezzel szemben a római birodalom szervezete és hatalma évszázadokkal élte túl a birodalom faji egységének megszűntét abban az eszmei és világnézeti hódításban, amelyet a birodalomalapítók romanitása sugárzott szét kultúrájával, közigazgatási és katonai szervezetével, a közigazgatás és tudományos élet klasszikus nyelveivel. Ez a szellemi hódítás a magyarázata annak, hogy a római birodalom szükségességének tudta elevenen élt a lelkekben a császárság második, sőt harmadik évszázadában is, amidőn a birodalomalapító latin parasztság vérét a császári trónon, a hadseregben és a szenátusban is már túl-nyomóan idegen zsoldosok, kalandorok és kalmárok váltották fel.

Történelmi példák szerint a világnézeti és kulturális közösség a birodalomalkotó tudatnak nemcsak fenntartója, de egyúttal különböző népcsoportoknak birodalomalkotó nemzetekké való egybeolvasztója is lehet. Így születik meg a francia nép, a frank, burgund és nyugati gót népcsoportoknak mindenekelőtt nyelvi egybeolvadásából, a kereszténység és a latin szellemi kapcsolatok hatása alatt, Clodvig megtérése után és ugyanígy az angol nemzet a britek, skótok és szász elemek egybeolvadásából keresztény, latin hatás alatt. Napjainkban a technikai civilizáció és az abból fakadó új életfeltételek, amelyek nagyvárosokba, roppant ipari területekre tömörítenék százezreket a történelemnek az az olvasztótégelye, amely új nemzetekké forrasztja össze a legkülönbözőbb származású népeket. Szemünk előtt alakul ki egy velünk ellenséges amerikai birodalmi és nemzeti tudat oly nemzedékben, amelynek szülői még testvéreink voltak és az új amerikai államnyelvet még csak nem is ismerték. Ennek az új amerikai köztudatnak a forrása Amerika páratlanul védett földrajzi helyzete, az abból fakadó sorsközösségtudat és a jobb életlehetősége.
Önámítás volna azt állítani, hogy az a fanatizmus, amellyel a szovjet ejtőernyősök
és partizánok a kapott parancsot teljesítik, egyszerűen a mögöttük álló terror eredménye.
Sokkal inkább azt a megdöbbentő tényt igazolja, hogy világnézeti szellemben
a XX. században éppen úgy lehet, ha kell a saját fajuk ellen harcoló janicsárokat nevelni,
mint a hódító szultánok idejében.

Szent István a magyar állam létét a törzsek fajközösségének tudata helyett arra a jogforrásra építette fel, amely az akkor uralkodó európai, keresztény felfogás szerint a koronás király hűbérúri hatalmából fakadt. E tényben csúcsosodik ki reformjának lényege, amely az utána következő kilenc évszázad magyar történelmében sorsdöntő fontosságúnak bizonyult. Keresztény felfogás szerint minden hatalom isteni eredetű. A római pápa, mint Krisztus földi helytartója és a hatalom erkölcsi forrásának letéteményese, az általa megszentelt korona általi megkoronáztatás tényével a királyt ugyanezen Isten kegyelméből való hatalom részesévé teszi. A keresztény királyság intézményének elfogadásával a magyar állam létét István faji alapról világnézeti alapra helyezte át. Az új állameszme alapja ilyképpen hit és a magyarság megtérítése politikai szükségességgé lett. A nyugat-európai keresztény felfogás szerint a megkoronáztatással a magyar király is a pápa, illetve a német-római császár hűbérese lett ugyan, viszont a magyar király hűbéreseit ugyane közfelfogás kötelezte a hűségre a koronás királyukkal szemben. A keresztény hűbériség jogszokásain nyugvó ez az új birodalmi gondolat adja meg a lehetőségét, hogy István a magyar állam építményét az egyfajú nép helyett többfajú nemzet sokoldalú kultúrájának pilléreire építse és az európai környezetbe beleillessze. Az Imre herceghez intézett intelmei bizonyítják, hogy ez a politikai célkitűzés világosan lebegett az első király előtt.

Ha a szentistváni állameszme és a rajta nyugvó magyar birodalom kilenc évszázadnak viharaival dacolt, ez elsősorban annak köszönhető, hogy a keresztény feudalizmus, amelyen Szent István birodalma nyugodott, egészen a francia forradalomban megszületett liberális állameszméig Európa államalkotó eszméje maradt. Azonban az 1848-as forradalomban felszabadult nemzetiségi veszedelem világosan megmutatta, hogy a feudális keretek lebontása és a liberális állameszmének a nyugati minták szerinti átültetése Szent István birodalmában a történelmi Magyarország létalapjának veszélyeztetése nélkül nem volt lehetséges. Az 1840-es évek Kossuth nyomdokait követő reformnemzedéke --- ellentétben Széchenyivel --- teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a feudális rend felszámolása a liberalizmus szülőföldjén, Franciaországban és Angliában azért volt nagyobb megrázkódtatás nélkül lehetséges, mert ezek a kereszténység felvételét követő csaknem másfél évezred alatt a honalapítók nyelvével rokon latin közigazgatás és tudományos nyelv sohasem lehetett alkalmas arra, hogy a magyarságot a nemzetiségekkel egybefűző népnyelv kialakulásának alapja legyen és a legtöbb nemzetiségünk is a török időket követő alig 200 éves telepeseknek ivadéka még távol volt attól, hogy a magyarságnak akár hagyományaival, akár kultúrájával szervesen egybeforrott nemzetet alkothatott volna. Az 1840-es évek liberális mozgalma a rendi és nemzetiségi magyar államot egy csapásra akarta átalakítani az egy nyelvű nyugati államok mintájára, azok történelmi fejlődésének teljes figyelmen kívül hagyásával és ezeknek az államoknak szerkezetével külsőségeiben egyező parlamentáris felelősséggel kormányzott nemzeti állammá. Amikor a szinte isteni eredetűvé magasztosított egyéni szabadságjogokat a közéletet szabályozó elvvé emelte, a nemzetiségeket a legszentebb szabadságjognak a saját nemzetéhez való tartozás szabadságjogának megfosztásával fenyegette, amelyeket közigazgatási eszközökkel, mesterségesen, bizonyos mértékig kényszerítő úton kívánt magyarrá tenni. Az ebből fakadt elégedetlenséget azután a monarchia külső és belső ellenségei bőségesen ki is használták, egy magyarellenes hangulat felkeltésére.

A történelmi Magyarország még a kiegyezést követő időkben sem volt, mert nem is lehetett nyugati értelemben vett liberális állam. Léte változatlanul a koronázási esküvel megpecsételt, a nemzet és a király között megkötött a feudális múltba visszanyúló szerződéses viszonyon nyugodott, amely a királyt, egyúttal a monarchia fegyveres hatalmának urát a szent korona birtokállományának megvédésére kötelezte. Egyéb birodalomalkotó gondolat hiányában össze kellett omlania abban a pillanatban, melyben a király kiadta kezéből a négy világtáj felé vágó kardot.

Nyilvánvaló, hogy Trianon után minden, a hivatása magaslatán álló magyar politikának, amely az éppen annyira dicső, mint súlyos szentistváni örökséghez méltó akar maradni ennek az örökségnek, ha nem is formai, de lényegbeli megóvása kell, hogy örök vezéreszméje legyen. Ennek az örökségnek a megóvása fentiek szerint azzal a kérdéssel áll vagy bukik, hogy képes-e a magyarság olyan, az európai új korszellemnek megfelelő államalkotó eszme és rajtanyugvó társadalmi rend felépítésére, amely a benne ható erkölcsi, szellemi és anyagi erők magasabbrendűségével a nemzetiségi széthúzó erők ellensúlyozására alkalmas. Ez a kérdés a hungarizmus számára a magyar politikai égboltozat fix pontja, a sarkcsillag, amely körül számunkra minden politikai csillagkép forog és miként az Óceán végtelen horizontján a sarkcsillag állása kell irányt szabjon a hajó szerencsés kormányzásának, a bennünket követő nemzedékek szerencséjét vagy szerencsétlenségét egyedül az a körülmény dönti el, minő mértékben követte és követi a nemzet hajója ezt az örök magyar célkitűzés felé vezető utat. Mi, hungaristák, azt állítjuk, hogy lehetséges különböző nemzetiségű népek között is oly birodalmi sorsközösség kiépítése és közösségtudat felkeltése, amely őket közös, a faji közösség eszményei felett álló birodalmi gondolat őszinte szolgálatában fogja össze és azt állítjuk, hogy mi e hungarista népközösség felépítésére képesek is vagyunk. A hungarizmus ellenfelei ezzel szemben azzal érvelnek, hogy merő utópia az a birodalmi gondolat, amely a nemzetiségeket a hungarista birodalmi gondolattal ellenséges magatartást tanúsító fajtestvéreikkel való egyesülés szándékának feladására indíthatná, ezért a nemzetiségi magyar állam mással, mint a fegyveres központi hatalom erejével és az erre támaszkodó szigorúan központosító közigazgatási és rendészeti rendszabályokkal fenn nem tartható. Akik azonban így gondolkodnak, azoknak sejtelmük, sincs róla, hogy mi történik Európában, hogy minő történelmi erők azok, amelyek a mai páratlanul nagyméretű világmérkőzést irányítják és sejtelmük sincs arról, hogy éppen most alakul ki szemünk láttára Európa népei között egy olyan, az európai nemzetek fölött álló magasabb közösség, olyan birodalmi kapcsolat, mely már magában sem más, mint az európai élettérre alkalmazott hungarista konnacionalizmus. Ezért, aki a hungarista birodalom lehetőségét tagadja, annak tagadnia kell az európai élettér népközösségének lehetőségét, aki viszont elismeri az európai népek konnacionalista közösségét, annak el kell ismernie a Kárpát-medence földrajzi egységében foglalt népek hungarista népközösségének lehetőségét is. A hungarista birodalom és az európai élettér eszméi egymással a legszorosabb viszonosságban állnak. Egyik a másik nélkül nem érthető és meg sem valósítható. Éppen ezért a hungarista birodalmi eszmerendszer sem érthető meg az új Európa vajúdását kísérő jelen világháború történelmi rúgóinak ismerete nélkül.

Aki azt hiszi, hogy a múlt és a jövő birodalmainak keletkezése és fennállása egész egyszerűen a vezérnép fegyveres hatalmán nyugszik, az összetéveszti az okot az okozattal. Mert ugyanúgy, amint a történelem nem ismer békés revíziót, birodalmak békés egyesítését vagy közmegegyezéssel létesült államot, ugyanúgy nem ismer maradandó birodalmakat sem, amelyeket a puszta fegyveres erő forrasztott össze, birodalmat alkotó eszmények nélkül. Bármilyen emberi nagyság nyilatkozzék meg Nagy Sándor, Attila vagy Napoleon hódításaiban, az ilyen, kizárólag egyetlen zseniális vezérlő akarat segítségével összetartott hatalmi alakulatok éppen olyan gyorsan omlottak össze, mint aminő gyorsan építette fel őket alkotójuk, ha ezek a hatalmi alakulatok nem voltak egyszersmind birodalom közvéleményében tudatosítható birodalmi gondolatok megnyilatkozásai.

Ezt a tanúlságot hirdeti a páriskörnyékét békét követő 20 esztendő is, amelynél a világtörténelemnek is alig van csodálatosabb korszaka és amely minden idők számára ragyogó intelem azon ősi, de annyiszor feledésbement állampolitikai elv tiszteletben tartására, hogy az igazság minden uralom alapja.

A valóságban az emberiség története a szellemi áramlatok, világnézetek történelme, amelyeknek a fegyveres erő csupán végrehajtó eszköze. Megengedjük, hogy az impérium megszerzője a fizikai hatalom, mégsem szabad felednünk, hogy az az erő, amely a győzni hivatott jobb fegyvereket kovácsolja és a győzni hivatott haderőt megszervezi maga is magasabbrendű erkölcsi hatalom eredménye. Hitler Adolf fegyvereinek minden diadalán túlragyogó és soha meg nem semmisíthető győzelme az az erkölcsi győzelem volt, amely messze a fizikai fegyverek hatósugarán túl meghódította már a lelkek millióit még mielőtt az első ágyú eldördült volna. Ez a tény az új Európa megszületésének és tartós fennállásának tulajdonképpeni záloga.

Az európai földrész gazdaságpolitikai tagoltságának ismerete meggyőz róla, hogy egyetlen európai nép sincs olyan helyzetben, hogy korszerű gépesített háborút, amelynek hatósugara a légi fegyvernem jelen fejlettsége mellett is átfogja egész Európát, kizáróan a saját erőforrásaira támaszkodva vívjon meg. Ezzel szemben Amerika, a Távol-Kelet és az Orosz-birodalom példái a totális háború önellátó erőforrásaival rendelkező hatalmas egységek kialakulását mutatják és így közelfekvő a felismerés, hogyha az európai népek meg akarják tartani azt a viszonylagos jólétüket, amely fejlődésüket a XIX. században jellemezte és biztosítani akarják saját és az utánuk következő nemzedékek létét külső támadások ellen, akarva, vagy akaratlanul nemzeti érdekeiket az európai népközösség érdekeinek kell alárendelniük.

Ha azonban azt akarjuk, hogy ez a harmincféle nemzetiségből összetett Európa a jövő háborújában megállja a helyét, akkor ennek az új Európának olyan politikai szervezetet kell adnunk, amely arra képesíti, hogy e sokféle európai nemzet, mint egy test, egy lélek, teljesértékű erőkifejtésével szolgálja Európa közös ügyét. Mi a feltétele ennek az egyesített erőkifejtésnek? Amint a nemzetiszocialista állam a totális erőkifejtést csakis a nemzet minden tagjának a közösség vezetése iránti bizalmából, a belső meggyőződés hitéből fakadó áldozatkészségével volt képes elérni, úgy az új Európa népközössége is csak akkor fejtheti ki teljes erejét a népközösség jóléte és biztonsága érdekében, ha közösség minden nemzetét az a rendületlen hit élteti, hogy a közösség oltárán bemutatott minden áldozata sokszorosan tér vissza az európai közösség jóléte útján saját nemzete üdvére, tehát csakis akkor, ha ez az európai közösség nem a vezérnép önkényére, hanem az európai közösség összhangjára épül. Ez az európai közösségtudat csak akkor alakulhat ki Európa népei között, ha az Európa népeinek eljövendő kapcsolatát szabályozó szövetségi alkotmány ugyanazon erkölcsi elveken épül fel, mint aminő erkölcsi elvek szabályozzák az egyén és az állam jogviszonyát a nemzetiszocialista államban.

A történelmi Magyarország tökéletes földrajzi egysége következtében Magyarország területének gazdasági közigazgatása nem bontható meg a Kárpát-Duna népek egyetemes érdekeinek sérelme nélkül. Kárpátalja az az országrész ahol legkevesebb bizonyításra szorul ez, hiszen a felső Tisza és mellékfolyóinak gazdaságos energia-kihasználása, víztárolása, el sem képzelhető az Alföld-öntözésnek vele kapcsolt megoldása nélkül. Ezért Szálasi Ferenc törekvése arra irányult, hogy a magyarság kebelében kezdeményezően végrehajtott nemzetiszocialista reform példaadó hatásával a korszellemnek megfelelő rokonmozgalmakat indítson a nemzetiségeknél és az ily módon kialakult világnézeti közösségben --- amint azt a Rákóczi és bizonyos mértékben 48-as korszakban is láttuk --- a gazdasági érdek és sorsközösség tudatosítása útján a reintegráció alkalmas légkörét megteremtse. A magyarság is csak akkor hódíthatta meg a lelkeket, ha a haladást képviselte. Ezért tüntettek a Bach korszakban svábjaink magyar ruhában magyarságuk mellett. Szemben a német mozgalommal mi hungaristák ismertük fel, hogy a faji eszme nem egyedüli és kizárólagos forrása a közösségi tudatnak. El kell ismernünk, hogy a vallási meggyőződés és a vallási fanatizmusig kiélesedő világnézeti mozgalom képes faji ellentétek áthidalására és különböző fajú népek egybekapcsolására. A kereszténység és az iszlám nagy küzdelme szembeállította a fajrokon török és magyar népet, az utóbbit a tőle fajilag távol eső és hatalmi érdekeiben is ellentétes keresztény Habsburg-ház szövetségi rendszerébe kapcsolta. Ez nemcsak a múltban volt így, de a jelenben is így van. A jelen világnézeti küzdelem megbontotta a tegnap még faji fanatizmusban lángoló pánszláv közösséget. A szláv rokonság ellenére is lelkesen masírozik a szlovák haderő a fajrokon lengyel és orosz nép ellen, a német hatalom oldalán. A faji szolidaritás sem gátolta a Németbirodalmat, hogy japán szövetséget kössön a fajrokon angolszász hatalom ellen. Svájc államegységét sem volt képes megbontani az a magyar viszonyokat is jellemző tény, hogy Svájc német és olasz nemzetiségű lakossága a diadalmas világnézettel fanatizált olasz és német birodalmakkal határos, zárt településekben él. Miért ne volna lehetséges egyetlen birodalomépítő gondolatban egyesíteni a történelmi Magyarország nemzetiségeit, ha ez az egység biztosítja a szövetségesek nemzeti egyéniségét, de az egyesülés által a közösség minden egyes tagjára előnyt és magasabb szociális életszintet biztosít? Európa nemzetiségeinek ingerültségi állapotában csak olyan eszmerendszer lehetett erre alkalmas, amely a nemzeti sovinizmus bántó és külsőségekben tüntető élét kölcsönős türelemmel mellőzi és a mozgalom tengelyébe a hungarista népközösség szociális és gazdasági igényeinek kielégítését állítja.

Ma nem időszerű feltárni az okokat, amelyek miatt a trianoni korszakban nem sikerült a történelmi Magyarország népeit egybefogó hungarista tudat felébresztése. Az utánunk következő nemzedék ezt mindenesetre a magyar történelem súlyos veszteségének fogja betudni. Ezért a mai helyzetben a magyar birodalmi gondolatot egyedül önnön igazunk erejére utalva a Kárpát-népek támogatása nélkül kell képviselnünk. De éppen ebben az önmagunkra utaltságunkban bontakozik ki Szálasi történelmi érdeme, mert a hungarista birodalmi gondolat olyan európai gondolatnak bizonyult, amelynek alapelveitől az európai élettér rendezői az egyetemes európai érdekek sérelme nélkül el nem tekinthetnek. Ezért minden fölényeskedés nélkül mondhatta Szálasi 1942. tavaszán: --- Jól tudom, hogy az események rohannak, de még mindig mögöttem és a Hungarizmus mögött rohannak. A hungarizmus azóta kapta legfényesebb elégtételét és igazolását, amióta európai népeink ráeszméltek a háborúnak világnézeti háborúvá való kimélyülésével, hogy Európa már nemcsak földrajzi fogalom, hanem elsősorban a benne élő népek sorsazonosságának felismeréséből kialakuló életközösség és társközösség. --- Egy évvel Szálasi e nyilatkozata után következett be Mussolini és Ribbentrop német külügyminiszternek az a közös római nyilatkozata, amelyben ünnepélyesen leszögezték azokat az általános irányelveket, amelyekre az új Európa nemzetek közötti rendjét felépíteni kívánják. Az a nyilatkozat a hungarista igazság hajnalhasadását jelenti.

A liberalizmus 1848-as hirdetőivel szemben Széchenyi az, aki a nemzetiségi kérdésben kezdettől fogva azt az álláspontot képviseli, amely alapelveiben teljesen fedi a mi hungarista birodalmi felfogásunkat. Világosan látja, hogy közigazgatási eszközökkel, akár a megfélemlítés kényszereszközeivel, akár jóléti előnyök kilátásba helyezésével, tehát oly eszközökkel, amelyek nélkülözik a belső meggyőzés szellemi hódítását, csak hitehagyottakat, a saját nemzetiségük árulóit, tehát a társadalom salakját nyerhetjük meg a magyarságnak, amelynek rendszeres felvétele népi kötelékeinkbe nem vezethet máshoz, mint a magyarság erkölcsi hanyatlásához. Széchenyi egész tanítása kimeríti a gyakorlati hungarizmusnak azt a tantételét, hogy a hungarista birodalom integritását hatalmon kívüli helyzetünkben csupán olyan közviszonyok teremtésével biztosíthatjuk, amelyek erkölcsi, szellemi és anyagi tekintetben jobbak azoknál a viszonyoknál, amelyeket a nemzetiségek a velük határos anyaországaikban láthatnak.

A hungarizmus nemzetiségi politikáját maradéktalanul kimeríti
Széchenyi lángelméjének ez az egyetlen örök igazsága:

,,Nincs a haza terén egy, ki nemzetiségünket ne terjesztené,
vagy azon csorbát ne ütne.
Ki erkölcsileg bármely kicsinnyel is felsőbb, az terjeszt,
midőn bár hajszállal alantabb csorbít... magyarosítani?
De miképp és milyen eszközökkel?
A világon minden csak superioritásnak enged...
Ki kell tehát tisztítani előbb a magyarságot minden szennyeiből,
hogy elfogadható és idővel követésre méltó is lehessen."

Ez a mi utunk,
ez az a mód,
amivel a szentistváni örökséget megtartani s továbbfejleszteni akarjuk.
 
 
0 komment , kategória:  Örök Magyarország II. rész   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 299
  • e Hét: 3254
  • e Hónap: 14405
  • e Év: 279620
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.