Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-06-05 06:48:04, vasárnap
 
 


Heltai Jenő
JOUJOU KISASSZONY
Érzékeny jelenet

Személyek:
ARLEQUINO
FUXIN, a szolgája,
JOUJOU KISASSZONY
Történik az ARLEQUINO szobájában

ARLEQUINO: (az asztalnál ül és a tollat fogja. Majd fölveszi az előtte fekvő papírlapot és olvas:)
Joujou kisasszony, isten áldja meg,
Már én tovább bolondja nem leszek.
Verset magáról többé sohse mondok,
Keressen kis szívének más bolondot!
S míg hő szerelmem parazsa kihamvad,
Keresek én is más leányt magamnak,
Keresek én is - - - - -
(Leteszi a papirost, fölugrik és föl alá jár.)
Hiába minden, nem bírom tovább,
Rímem hiányzik s még egy kurta láb.
S melyet a kétség és csömör sugallt,
Be nem tudom fejezni ezt a dalt.
Hiába minden, nem bírom tovább!
Óh Arlequino, óh te gyatra báb,
Ki azzal hencegsz, hogy poéta-lelked
Minden piciny dalodba bélehelted,
Ki azzal hencegsz, hogy minden dalodban
Egy boldogtalan ember szíve dobban
S könyörg szerelmet és meghallgatást:
Mire jutottál vén szamár, no lásd!
Immár keserves három hónap óta
Joujou kisasszonyról szól mind a nóta,
Mely lantod ihlett húrjain fakadt:
S az ajka még nem érte ajkadat!
Szíved hiába ontott érte vért,
Hiába sóvárogtál csókjaért:
Ez ajk, amely ma lázban ég, remeg,
A kis ujját sem csókolhatta meg.
Ő dalaidnak helykén állott ellen,
Ő mindétig hideg maradt s kegyetlen
S míg te zokogva átkoztad a sorsot,
Ő más legény ölében ült s mosolygott!
Sok, sok daloddal ím ezt érted el,
Pedig talán jobb sorsot érdemel
Egy jó poéta, aki nappal-éjjel
Velőt sorvasztó, lázas szenvedéylyel,
Gondol örökké egy meg egy leányra
S az meg se látja és az meg se szánja!
Ha ez eszembe jut, elfog a bánat
S nyomán szívemnek bús sejtése támad,
Hogy amit vérnek néztem, víz a vér
S hogy amit írok, egy garast sem ér!
A mellőzést, ahogy csak elviselném,
Túladnék szívem hóbortos szerelmén,
De, hogy dalomnak többé nincs hatása,
Mit mondjak én e rengeteg csapásra?
Minden poéta addig él,
Míg poémáinak visszhangja kél,
Ha nem tetszik, amelyet zeng a dal,
Elhal a dal s a költő véle hal.
Dalom, hogy szánalomra sem talált,
Ez azt jelenti, kezdjük a halált!
(Leül az asztalhoz és fejét a tenyerébe fekteti)
FUXIN: (Óvatosan benyit. Alázatosan)
Nagyságos ur, ezer bocsánat,
Hogy hőn szerette jó gazdámat,
Megzavarom ez ihlett percben is,
De sürgetős a dolgom igenis.
A folyosón egy úri dáma már
Húsz perce hogy bebocsátásra vár,
Csinos, kis szöszke lány az illető,
Nagyságos úr, tán bejöhetne ő?
Ugyancsak ő járt itten tegnap este
És akkor is a gazd'uram kereste,
Szavamra mondom, helyre egy leány,
Uram helyén én bebocsátanám.
ARLEQUINO: (megdöbbenve)
Kis szöszke lány? Jól láttál-e öreg?
Én szöszke lányt csak egyet ismerek.
De az az egy dalomra nem felel
És nyomorult szobámba nem jön el!
FUXIN:
Már nem tudom, hogy úgy van-e vagy így,
De annyi szent (bár nem vagyok irigy),
Hogy e miatt a szöszke hölgy miatt,
Szörnyen irigylem nagysás uramat!
ARLEQUINO: (töprenkedve)
Ha ő volna! Kiért száz madrigálom
És száz meg száz szonettem hangzik el,
Ha ő volna! Kábító, édes álom
Borit be rózsaszín felhőivel...
Ha ő volna! Valójában csudálom,
Hogy nem reped meg ez a bús kebel
Súlya alatt e tenger-sok gyönyörnek,
Hogy odakinn egy szöszke lányka zörget.
Hiszen világos, mint az egyszeregy,
Van a világon szöszke lány nem egy,
S bár én az ő nevét sóhajtom,
Más is kopogtathat ezen az ajtón!
S valami mégis azt súgja nekem,
Hogy szép, kegyetlen, szöszke gyermekem
Te vagy, aki az ajtómon kopogtat.
S lebontott hajjal, mint ahogy te szoktad,
Te fogsz az ajtómon belejteni,
Te szép, te rossz, te jó, te isteni!...
Elég, ne vesztegessünk szót se többet,
Fuxin, bocsásd be azt a hölgyet!
FUXIN:
No, csakhogy tisztázódik a dolog,
Legyen uram, amint parancsolod!
(Meghajtja magát és kimegy.)
ARLEQUINO:
Az ajtó nyílik... bodros, szöszke fő...
Csodálatos, tengerkék szem... ez ő...
JOUJOU KISASSZONY: (belép, és Arlequinót meglátva, karjába fut)
Óh Arlequino, édes, kis poétám,
A kinek ajkát ridegen és léhán
Taszítottam magamtól eddig el,
Hogy ajakamról csókot ne szakasszon,
Ím hozzád térdre hullva esdekel
A szép, a hóbortos Joujou kisasszony,
Hogy megbocsássad néki ezt a vétket
S szeresd ezentúl úgy amint ő téged!
Úgy jöttem el, hogy minden ember lásson
Úgy mondom el szerelmi vallomásom,
Hogy az egész mindenség tudja meg,
Hogy édes lázban éretted remeg
Szerelmes testem minden porcikája
S hogy szomjas ajkam csókodat kívánja.
Te édesem, te üdvöm, mindenségem
A legragyogóbb csillag fönn az égen
Szerelmednél tisztábban nem ragyog,
Győztél poétám, a tiéd vagyok!
Amikor láttam, hogy poéta-lelked,
Minden piciny dalodba bélehelted,
Amikor láttam, hogy minden dalodban
Egy boldogtalan ember szíve dobban:
Nem bántam akkor, történjék akármi,
De nem fogok tovább még ellenállni!
Fut az idő és mindent összerombol,
Bolond, ki már ma a holnapra gondol,
Az okos emberek sietnek,
Mi okosak vagyunk és én szeretlek!
ARLEQUINO: (magában)
Oly különösen érzem magamat,
A győzelem boldogságot nem ad
S ami után epedve vágyakoztam,
Hogy édes csókban összeforrva, hosszan
Tartsuk így átkarolva egymást ketten,
Amire vágytam, mi után epedtem,
Minek reménye kínzott és gyötört:
Nem ad szívemnek többé már gyönyört.
Én nem tudom megmondani: mit érzek,
Talán varázslat, ördöngös igézet
Keze pusztított hóbortos szívemben,
Talán boszorkányság tart fogva engem:
De, amióta tudom, hogy szeret,
Még a szemébe nézni sem merek,
Mert attól félek, megláthatja benne,
Hogy nem kell immár csókja, sem szerelme!
JOUJOU KISASSZONY: (meglepetve)
Mi az, barátom? Min gondolkodol?
Hisz minden istenadta kurta perc,
Melyet habozva így elvesztegetsz,
Örökkön-tartó, gyötrelmes pokol
Az én szegény, szerelmes kis szívemnek,
Amely egyetlen üdvét tudja benned!
Ki, ha csókolhat, nem csókol, az bamba.
Arlequino, mért nem sietsz karomba?
ARLEQUINO: (rövid habozás után)
Nagyságos asszonyom, bocsássa meg,
Ha most az egyszer őszinte leszek.
Nem lehetetlen, hogy tán fájni fog
Az, amit önnel mostan tudatok,
De hát hiába, isten a tudója,
Én nem tehettem, nem tehetek róla!
JOUJOU KISASSZONY:
Nagy isten! mit fogok most hallani?
ARLEQUINO:
Nos hát, muszáj vagyok bevallani,
Hogy bár a szívem csaknem megrepedt,
Én sohasem szerettem kegyedet.
A dolog immár tisztán áll előttem,
Én madrigálba, ritornellbe szőttem
Az ön csodás szépségét asszonyom
S ezentúl is még dalomba fonom
A míg lehet, szabad csak énekelnem
Az én szegény, boldogtalan szerelmem.
Én nem tudok ujjongani, csak sírni,
A boldog ember nem tud verset írni
S csak sírással lehet sikert aratni:
Én boldogtalan akarok maradni.
Lemondok - bár szememben könny ragyog,
De első sorban versíró vagyok.
Nagysád, ön engemet ennyit sem érdekel,
Nekem nem szerető, nekem csak théma kell.
Színleljen ismét megvetést, közönyt,
S én ismét hőn fogom szeretni önt.
Ha ön szeretne, én más ideált keresnék,
Szép asszonyom, még dolgom van. Jó estét!
JOUJOU KISASSZONY:
Bizony magának igaza lehet.
Mondjon tovább is rólam verseket,
Ha szép személyemet megszokta már,
De megbocsásson édes Arlequino
Poétának lehet kegyed nagyon jó,
Hanem embernek - mille pardon! - szamár.
(Kecses pukkedlivel kilebben az ajtón.)

- Függöny -

 
 
0 komment , kategória:   Heltai Jenő JOUJOU KISASSZO  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5084
  • e Hét: 5084
  • e Hónap: 84642
  • e Év: 2025922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.