Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Hatalom és igazság
  2011-06-05 11:34:36, vasárnap
 
 
vitéz dr. Endre László: Hatalom és igazság

A Népszövetségnek a Saar-vidéki népszavazás, valamint a magyar-szerb konfliktus elintézésénél való sikeres közreműködése a világ közvéleményének nagyfokú érdeklődését keltette fel a népszövetségi intézmény iránt. Amíg a Népszövetség korábbi közbelépései a legtöbb esetben eredménytelenek maradtak, vagy alig értek el némi eredményt, addig kétségtelen, hogy a fentebb említett két kérdésben való közreműködése, úgy az érdekelt felek, mint a tárgyilagos ítéletű kívülállók szemében is konkrét eredményt nyújtott és nagyban hozzájárult az ellentétek kiküszöböléséhez, sőt egy fenyegető világháború megakadályozásához. Ezeket az eredményeket loyálisan elismerjük és méltányoljuk, azonban mégis két megjegyzést kell hozzájuk fűznünk. Az egyik az, hogy reánk nézve kedvezőbb elintézést azért nem érhettünk él, mert a Népszövetség nem pártatlan bírói, hanem politikai testület, amit nemcsak Titulescunak leleplezésszámba menő beismeréséből, hanem a szövetség alapokmányából is láthattunk, a másik megjegyzésünk pedig az, hogy a békés elintézés érdeme nem a népszövetségi intézményé, hanem a nagyhatalmaké, amelyek közül az adott pillanatban egyik sem akart háborút. Ezt nemcsak a magyar álláspont mellett bátran és nyíltan síkraszálló Olaszországról s a velük rokonszenvező angol közvélemény által nagyban befolyásolt, ugyancsak mindvégig korrektül viselkedő hivatalos Angliáról, hanem Franciaországról is tárgyilagosan meg kell állapítanunk.

Láttuk, hogy Laval külügyminiszter, ha a fórumon kénytelen volt is magáévá tenni a szerb kormány álláspontját, mert erre kötelezte a szövetséges hűség, a kulisszák mögött mindent elkövetett a békés megegyezés érdekében és személyes tekintélyének egész súlyával törekedett arra, hogy a kis-entente megbízottjait mérsékletre bírja. Azt is láttuk, hogy a francia közvélemény egyáltalán nem lelkesedett a háború gondolatáért és nem engedte befolyásoltatni magát sem a Benes által, sem a francia hadi nehézipar által pénzelt sajtó hangulatkeltéseitől. Sőt, ezúttal első alkalommal, velünk rokonszenvező hangok is felcsendültek a francia sajtó hasábjain, különösen a Délvidékről kiüldözött magyarok szenvedéseinek láttára. Azt hiszem, nincs túlzás abban a feltevésben, hogy a szerb kormány által követett barbár, kultúrnemzetek sorában érthetetlen magatartás s az a mód, ahogy a kiutasításokat végrehajtotta, nemcsak nagy rokonszenvet ébresztett a genfi színjátékra oly érthető izgalommal figyelő világ közvéleményében, hanem --- mint egy bekövetkezhető háború félrelebbent függönye --- bepillantást engedett azokba a várható szörnyűségekbe is, amelyek egy tényleges háború nyomában járhattak volna. Mindez tehát jó szolgálatot tett a háborúellenes hangulat kiváltásában s ezzel közvetve a békés elintézés létrejöttében.

Azonban annak is tudatában kell lennünk, hogy jöhetnek idők, amikor egyik vagy másik nagyhatalom, vagy talán a kulisszák mögött a kormányokat mozgató hadiipar elérkezettnek látja a pillanatot akár egy l'art pour l'art, nekik hasznos háborúra, vagy egy más hatalommal való leszámolásra. Nagy kérdés, hogy ez esetben sikerül-e majd az ellentétek hasonlóan sikeres elintézése, mint az a közelmúltban történt. Ez alig hihető, mert a Népszövetség jelenlegi összetételében csupán politikai testület, tehát nem pártatlan bírói fórum. Mivel pedig határozatainak moghozatalánál nem az igazságosság és méltányosság, hanem a nyers erőszak és ököljog elvei érvényesülnek, nem is kívánható, hogy az érdekelt felek a bírói ítéleteket megillető erkölcsi megnyugvással fogadják határozatait. Mivel pedig a Népszövetségnek végrehajtó hatalma nincsen, mindenkor lehetséges, hogy a határozattal meg nem elégedő fél a határozat figyelmen kívül hagyásával önerejével szerezzen magának elégtételt. Igaz, hogy addig, amíg a leszerelés kérdése végleges megoldást nem nyert és még talán azontúl is belátható ideig, Wells utópista álmait sem véve ki, alig lehet arra számítani, hogy a háború egyszer s mindenkorra kiküszöbölhető legyen s azért kérdés, van-e annak értelme, hogy a Népszövetség tisztán politikai fórum helyett olyan bírói fórummá alakuljon át, amely a nemzetek közötti ellentétek lehető kiküszöbölésére valóban hivatott és alkalmas legyen.

A kérdésre csak igennel felelhetünk és különösen, ha a mi saját szempontunkból nézzük a kérdést, kívánatosnak kell mondanunk, hogy a Népszövetség olyan testületté alakuljon át, amelyet határozatainak meghozatalánál az igazságosság, méltányosság és emberiesség, nem pedig a gyűlölet és az erősebb jogának a szava vezérel.

A Népszövetség jelenlegi szervezeti szabályzatát reánk vonatkozólag a trianoni békeszerződés I. részének 1---26. cikkei írják körül. A ,,Nemzetek Szövetségének" egyezségokmánya bevezető részében hangsúlyozza, miként a Magas Szerződő Felek azzal a céllal állapították meg az alább következő szabályokat, hogy a nemzetek együttműködését előmozdítsák, a nemzetközi békét és biztonságot megvalósítsák, hogy egyes esetekben kötelezettséget vállaljanak a háború elkerülésére, hogy nyílt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tartsanak fenn, hogy a nemzetközi jog szabályait a kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerjék és hogy a népek egymásközti érintkezésében az igazság uralmát és mindennemű szerződéses kötelezettség lelkiismeretes tiszteletbentartását érvényesítsék.

Az egyezségokmány bevezető része a fentiekből kitetszőleg az igazság uralmát hangsúlyozza, tehát arra enged következtetni, hogy mégis pártatlan fórum. Ha pedig pártatlan, akkor nem lehet politikai. Sajnos azonban, a bevezető részt csak mintegy elvi hangulatkeltésnek szánták, mert a következő 26 cikkelynek úgyszólván kivétel nélkül csak az a célja, hogy a Nemzetek Szövetségében egyszer s mindenkorra biztosítsa azoknak az alapító szövetséges és társult hatalmaknak fölényét, majoritását és irányító hatalmát, akik a szerződés létrejöttekor mint győző államok szerepeltek.

A Szövetség két legfőbb szerve a Közgyűlés és a Tanács. Az előbbi a 3. cikkely szerint a Szövetség tagállamai által kiküldött kormányok képviselőiből áll, a Tanács pedig a szövetséges és társult főhatalmak, tehát a győztes államok képviselőiből (négy tagjából). A Tanács csak a Közgyűlés többségének hozzájárulásával egészítheti ki magát. Mivel pedig úgy a Közgyűlés, mint a Tanács többsége a győzők kezében van, a Nemzetek Szövetsége nem egyéb, mint egy szerv, amely az 1919-ben létrejött úgynevezett békeszerződések egyszer s mindenkorra való fenntartására, örökéletű biztosítására és a győzők méltánytalan előjogainak örök időkig való fenntartására hivatott. A Szövetségben később felvett államok, mint Magyarország is, csak statisztaszerepet játszhatnak.

A Népszövetségnek leglényegesebb vonása, hogy Közgyűlése és Tanácsa nem állandó szervezet, hanem a kormányoknak esetenként változó, bármikor visszahívható képviselőiből áll, akik természetesen mindenkor kormányaik utasítására járnak el, adják le szavazatukat, vagy foglalnak állást egy-egy elvi, vagy konkrét kérdésben. Hiú remény tehát az a feltevés, hogy az egy-egy közgyűlési vitában felmerülő tárgyaknál az állás-foglalás vagy határozathozatal kimenetelére akár az érzelmi, akár az értelemre ható meggyőzés eszközei befolyással lehetnének. Hiú reménység az a feltevés, hogy bármily világos logikával felépített, az igazság minden ismérvét magában foglaló szónoki remekmű megváltoztathatná egyik vagy másik delegátus, kormánykiküldött felfogását vagy nézetét. Elvileg megtörténhetne ez egy-egy távol eső, látszólag érdektelen ország képviselőjével, akit kormánya konkrét utasítással esetleg nem látott el minden felmerülhető eshetőségre nézve, azonban ezeknél is már eleve bizonyos gazdasági, vagy politikai irányban való szolidaritás alakul ki a tanácskozásban résztvevő többségi államcsoport valamelyik tagjával szemben. Tárgyilagosság tehát nincs és nem is várható a jelenlegi Népszövetségtől, amíg annak tagjai csak utasításuk értelmében töltik be tisztüket. Ez csak oly testülettől várható, amelynek tagjai állandók és utasításaik nem konkrét ügyekre, csak egy bizonyos főirány, világfelfogás vagy szellem tekintetében érvényesek.

Legkönnyebben megérthető ez, ha a régi rendi követgyűléseket a jelenlegi népképviseleti parlamenti rendszerrel hasonlítjuk össze. A rendi országgyűlés követei a vármegyék utasításai szerint jártak el, vagy foglaltak állást és amennyiben ezzel ellenkező magatartást tanúsítottak, a vármegyék bármikor visszahívhatták őket. A követek nem hallgathattak lelkiismeretükre s csak kötött menetlevéllel indulhattak, szemben a mai nemzetgyűlési, vagy országgyűlési képviselővel, aki ténykedéséért mandátuma lejártáig csak a saját lelkiismeretének felelős. Ha azonban a világnak valamennyi modern kulturált állama jónak látta, hogy a követküldési rendszerről a demokratikus elvet kétségtelenül jobban kidomborító népképviseletre térjen át, mily visszásán hat, hogy a modern XX. századbeli Népszövetség e maradi szellem alapján áll és lényegében semmivel sem jobb a száz évvel előbb létrejött úgynevezett Szent Szövetségnél. Sőt emezzel szemben a Szent Szövetségnek határozott előnye volt, hogy ámbár nyíltan konzervatív, az eddig ismert rendszerek közt legmegbízhatóbbnak elismert világfelfogást képviselt, mégsem jelentett egy örök időkre tervezett bilincsszerű keretet az európai kultúrnemzetek egy kisebb államcsoportjára, melynek nincs más bűne, csak az, hogy legyőzetett.

A Népszövetség reformja valóban az igazság, jog és méltányosság uralmának biztosítását akkor szolgálná, ha a benne képviselt államok képviselőinek megbízatása határidőre szólna s ez idő alatt bár természetes, hogy a delegátus mindig elsősorban hazájának érdekeit tartaná szem előtt, felelősséggel mégis főként saját lelkiismeretének tartoznék és csak hazaáruló magatartásáért lenne helyéről elmozdítható. Ez esetben bízvást feltehető, hogy a Népszövetség tagját a napi politika és kormányrendszerek pillanatnyi szeszélyei helyett csakis a saját nagy nemzeti ideáljai vezérelnék, de emellett elhatározásában az igazságosságnak, a jognak és az egyetemes emberi érzeteknek eszménye is érvényesülne.

Ámbár nem egészen helyes az analógia, mégis hivatkozom az angol, illetőleg brit külügyi hivatal, a Foreign Office intézményére, amely mint a birodalom külügyi szerve alig függ az elég gyakran változó kormányoktól s mindig egy bizonyos, határozott, évszázados hagyományos irányzat képviselője. Ha a Népszövetség közgyűlési termében szavazó gépemberek helyett valóságos emberi szívvel és lélekkel bíró delegátusok foglalnának helyet, --- feltéve, hogy az egyes államok maguk is súlyt helyeznének arra, hogy delegátusnak ne napi politikusokat, zsonglőröket, szónoki debattereket küldjenek, hanem emelkedett szellemű, nagyvonalú államférfiakat, akik országukra nézve nemcsak szavazatot, hanem súlyt és tekintélyt is jelentenek, --- akkor elvárható lenne, hogy a határozatokat olyan szellemben hoznák meg, amely minden emberi kultúrközösségre számot tartó nemzetnek erkölcsi megnyugvást és lelki megbékélést jelentene. E kellék érvényesítése mellett a demokratikus elvnek is engedmény volna tehető abban a tekintetben, hogy a szavazatoknál a pluralitás érvényesüljön. Ez azt jelenti, hogy a nagyhatalmak aránylagosan nemcsak több képviselővel, de több szavazattal is vennének részt a határozathozatalban, mert valóban nevetséges, hogy egy hatvanmillió lélekszámú nagyhatalomnak csak annyi beleszólása legyen az ügyek intézésébe, mint egy másfélmilliós állam képviselőjének.

Ezzel a reformtervvel szemben felhozható, hogy ily fórum felállítása nem szükséges, mert hiszen ilyen hatáskörű bíróságnak szánták a Hágában székelő állandó nemzetközi bíróságot. Ez az ellenmondás azonban nem helytálló, mert a hágai bíróság nem nemzetek közötti, hanem nemzetek és állampolgárok, vagy azok bizonyos csoportjai közötti vitás és nagyobbrészt anyagi természetű kérdések eldöntésére létesített szerv, amelynek nincs hatásköre szuverenitások közötti s a bennünket leginkább érdeklő területi igények, vagy háborús ellentétek elintézésére.

Ami már most azt illeti, hogy mit várhatunk mi a magunk részéről a Népszövetség esetleges reformjának megvalósításától, e tekintetben két szempontra kell figyelemmel lennünk. Az egyik a saját, jelenlegi, azon nemzetközi birtokállományunk védelme, amelyet az úgynevezett trianoni békeszerződésnek a rendelkezései, bár szégyenletesen szűk keretek között biztosítanak nekünk. A másik szempont annak a vizsgálata, milyen lehetőségeket nyújt a Nemzetek Szövetségének jelenlegi kerete, azzal a megreformált népszövetségi kerettel szemben arra nézve, hogy békés eszközökkel, tehát háborús beavatkozás nélkül mennyivel kedvezőbb körülmények között tudjuk revíziós területi igényeinket érvényesíteni? Míg tehát az első esetben a már megszerzett jogok fenntartásáról és érvényesítéséről van szó, a másodiknál bizonyos jogkiterjesztésről, amely azonban még mindig a békeszerződésben foglalt népszövetségi alapokmány keretében mozgó rendelkezésekből sarjadna ki.

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a békeszerződésnek 364. cikkelye között, melynek első 27 §-át a népszövetségi alapokmány foglalja le, mindössze 3 olyan cikkely van, amely némileg a mi javunkra szolgál, ezekből 2 a kisebbségvédelemre, 1 pedig a békeszerződés alkalmazhatatlanná vált intézkedéseinek a felülvizsgálatára vonatkozik. Ez az a sokat emlegetett 19. §, amelyre mi is e szerződésben foglalt revíziós igényeinket alapítjuk.

Hogy magát a kisebbségi kérdést illetően mekkora fontossága van annak, hogy milyen összetételű a Népszövetség közgyűlése vagy tanácsa, arra nézve csak azt említem fel, hogy az úgynevezett utódállamokat, ezek közt is csupán az úgynevezett Szerb-Horvát-Szlovén államot, valamint Romániát is a szerződés 44. és 47. cikkében csupán egy-egy mondatból álló és csak általánosságokban mozgó kötelezettség terheli velünk szemben. E szerint az SHS állam megerősíti, illetőleg Románia elismeri azt a kötelezettségét, miszerint hozzájárul a szövetséges és társult főhatalmakkal kötött szerződésben oly rendelkezések felvételéhez, amelyeket ezek a hatalmak szükségesnek ítéltek abból a célból, hogy az illető államban a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakosok érdekei (valamint a forgalom szabadsága és más nemzetek kereskedelmének méltányos szabályozása) védelemben részesüljenek. A csehszlovák állam részéről semminemű ilyen kötelezettséget javunkra nem állapít meg a békeszerződés. Ezzel szemben a kisebbségvédelem tekintetében részünkről teljesítendő kötelezettségeket a szerződés külön, VI. címe alatt az 54.-től a 60.-ik cikkig bezárólag hat súlyos és terjedelmes § állapítja meg, amely a legméltánytalanabb kikötéseket tartalmazza az itt élő nem magyar ajkú, másfajú, vagy felekezetű állampolgárok javára jótékonysági, vallási, szociális, kulturális intézmények létesítése tekintetében, amelyeknél nemcsak azt állapítja meg, hogy a kisebbségeknek joguk van ilyen intézményeket létrehozni, azokban saját nyelvüket szabadon használni és vallásukat szabadon gyakorolni, hanem a magyar állam ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt köteles biztosítani mindazon összegek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi, vagy más költségvetésekben nevelési, vallási, vagy jótékonysági célra rendelkezésre állnak. Míg tehát a megszállt területeken élő magyar kisebbségek védelmére csak egy nagyon tágkörű elméleti utalás történik a békeszerződésben, egy homályosan megszövegezett mondat keretében és mindössze két szomszéd állam részéről állapít meg kötelezettségeket, addig részünkről a legsúlyosabb feltételeket szabja meg olyan kisebbségek számára, akik ezen a csonkaföldön kizárólag mint vendégnépek nyertek letelepedésre engedélyt. Szembe kell ezt állítani azzal, hogy míg a megszállt területeken három és félmillió magyar kisebbség van kiszolgáltatva a megszállók kénye-kedvének, addig nálunk csupán néhány ezer főnyi olyan kisebbség jöhet figyelembe, amely zárt tömbökben él és mint ilyen, különleges elbánásra tarthat számot.

Hallatlan jelentősége van tehát annak, hogy e kérdések elbírálását, amennyiben azok a Népszövetség illetékes fórumai elé kerülnek, milyen összetételű és milyen függőségi viszonyban álló gyűlési és tanácstagok végzik. Nyilvánvaló, hogy ha az elbírálásnál a politikai szempontok dominálnak, akkor, amennyiben valamely legyőzött nemzethez tartozó kisebbségek panaszairól van szó, a Népszövetség azonnal kész a 15. § 8-ik bekezdésében foglalt azon elv alkalmazására, hogy a felmerült eset, vagy panasz az érdekelt félnek (a győztes vagy utódállamok valamelyikének) hazai igazságszolgáltatása alá tartozik s a Tanács ezt jelentésében kimondja anélkül, hogy bármiféle megoldást ajánlana. Jól emlékezhetünk arra, hogy mikor a Népszövetség nyáreleji ülésszakán a mi kiküldöttünk a jugoszláv határszélen jugoszláv részről elkövetett tömeges határincidenseket, gyilkosságokat, valamint a kettészelt magyar birtokosok ügyeit tette szóvá, azzal a nagyon sovány eredménnyel kellett megelégednünk, hogy a Népszövetség tanácsa a két érdekelt felet közvetlen tárgyalásra utasította. Végeredményben tehát semmiféle elégtételt vagy kártérítést nem kaptunk.

A népszövetségi alapokmány, illetőleg a békeszerződés 8. §-a elvileg a fegyverkezés csökkentésének szükségességét is deklarálja. Kívánatosnak tartja ezt addig a legalacsonyabb fokig, amely az állam biztonságával és nemzetközi kötelezettségeknek közös eljárás útján megvalósítandó kikényszerítésével még összeegyeztethető. Az erre irányuló terveket az egyes államok földrajzi fekvésének és különös körülményeinek figyelembevételével bírálja el. Ebből a §-ból ésszerűen az általános leszerelés felé törekvésre, illetőleg az államoknak csupán oly fokú fegyverkezésére való engedélyezésre lehet következtetni, amely valamennyinek lehetővé teszi saját határainak célszerű védelmét. Ennek a §-nak nyílt megcsúfolása és megtagadása a szerződés 103. és 104. pontja, mely a természetes határaitól megfosztott és stratégiai védekezésre képtelen Magyarország fegyveres erejét minden pótkeret és pótalakulat, tiszti és altiszti létszám betudásával 35.000 főben állapítja meg, eltiltja az általános hadkötelezettséget, 110. §-ában lehetetlen módon határozza meg a szolgálati idő tartamát, eltiltja katonai repülőgépek, gázok, tankok gyártását és behozatalát és általában olyan kikötéseket ír elő, amelyek a határok védelmét teljesen lehetetlenné teszik. Ellenben egyetlen korlátozás sem áll fenn a velünk szomszédos utódállamok katonai erejének növelése tekintetében, sőt biztos tudomásunk szerint ezek az államok milliós hadsereggel, többezer repülőgéppel, a modern haditechnika minden új kreációjával, tankokkal, lángvetőkkel, gázokkal rendelkeznek s amellett egész lakosságukat annyira militarizálják, hogy, mint például a SHS királyságban, a 14. évtől kezdődően minden ifjú katonai nevelés alá kerül. Mit jelent mindez, ha nem a legvakmerőbb megtagadását a nemzetek közötti egyenlőségnek és a fegyverkezési egyenjogúságnak. A békeszerződés óta számtalanszor kezdeményezett leszerelési értekezletek sohasem hoznak más eredményt, mint újabb lendületet a hadiszergyártásnak és fegyverkezésnek, melynek a lőszereket és hadianyagokat gyártó magánvállalatok nemzetekfölötti hatalmas és titkos, üzleti és politikai szervezete diktálja a mind vadabb és őrültebb ütemet. A már fentebb említett 8. § 5-ik bekezdése súlyos aggodalmakat nyilvánít a lőszer- és hadianyagnak magánvállalatok részéről való gyártását illetőleg. Ebből kifolyólag a Tanács kötelességévé teszi, hogy az ebből származó káros következmények elhárítására javaslatokat tegyen. Ezzel szemben újra csak azt állapíthatjuk meg, hogy 1921. óta nemcsak nem történt kísérlet a hadiipari magánvállalatok visszafejlesztésére, hanem a sajtó, amíg megfelelő módszerekkel el nem hallgattatták, számtalan esetben derített világosságot ezeknek egy-egy olyan hazaárulás-számba is menő tevékenységére, amikor ily hadiszergyárak a kormányaikkal ellenséges viszonyban álló államoknak szállítottak hadiszereket.

Alig hihető, hogy a megreformált Nemzetek Szövetsége, amely többé már nem csupán politikai, hanem jogi és erkölcsi elvek, valamint az igazságosság és méltányosság követelményei szerint járna el, jóváhagyná az ilyen törekvéseket. Alig hihető, hogy egy ilyen szervezet ne tartaná az emberiség és a világbéke érdekében állónak, hogy az a kiáltó egyenlőtlenség, amely Magyarország és a környező államok hadereje között fennáll, hamarosan megszüntettessék, mert hiszen a jelenlegi állapot fenntartása a természeti és fizikai törvények szerint úgyszólván kiváltja ez utóbbiak részéről az ellenünk irányuló támadási szándékot, mintegy a sűrített levegő benyomulását a légüres térre. Természetes és kívánatos folyamatnak látszik ez az utódállamok részéről már csak abból a szempontból is, hogy ezzel saját belső, forradalmi tendenciákkal telített s a robbanásig feszülő válságaikat levezessék. De kívánatosnak látszik azért is, mert rossz lelkiismeretük folytán állandóan érzik, hogy a csonkaságában is élő és örök ígéretként ható Magyarország még lefegyverzettségében is határtalan veszélyt jelent azon erkölcsi erőtényezők folytán, amelyek a megszállott területekkel és annak lakosságával elválaszthatatlanul összekapcsolják.

Biztosak lehetünk abban, hogy a Népszövetség jelenlegi keretei között nem lehet alkalmas és hivatott sem arra, hogy a békeszerződésnek a ránk nézve kedvezőbb kisebbségvédő 44. és 47. §-ainak rendelkezéseit az utódállamokkal betartassa, akár hogy a jelenlegi határok közt való békés fennmaradásunkat is biztosítsa. Már pedig nekünk nemcsak ezen szempontokból, hanem a távolabbi jövő, a revíziós törekvések szempontjából is szükségünk van olyan Népszövetségre, amely a kérdések megoldására hivatott és alkalmas lehet. Az elvi lehetőséget erre a 19. § adja meg, mely szerint a közgyűlés időnként felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztetné. Ennek mikéntjére nézve a 15. § az irányadó. Az ügynek a Tanács elé terjesztéséhez elegendő, ha a felek egyike a vitás eset fennforgását bejelenti a főtitkárnak, aki minden szükséges lépést megtesz a tüzetes nyomozás és megvizsgálás érdekében. A Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy ha a Tanács jelentését --- a vitában álló felek képviselőinek szavazatát nem számítva --- a tagok egyhangúlag elfogadták, egyik olyan fél ellen sem viselnek háborút, amely a jelentésben ajánlott megoldást elfogadja. Ebből nyilvánvalónak látszik, hogy egy magas erkölcsi színvonalon álló testületnél (a megreformált Nemzetek Szövetsége) e két § alapján területi igényeink békés revíziós úton való érvényesítése nem jelent okvetlenül kilátástalan kísérletet. Azonban mai nap, amikor a velünk szemben érdekelt utódállamok, ha máshonnan nem, balkáni szövetségeseik közül mindig a tárgyaló asztalhoz állíthatnak egy olyan kormánykiküldöttet, aki a magyar revíziós kérdés tárgyalásánál vétót fog mondani, igazán hiábavaló lenne minden kísérlet.

A szankciók tekintetében a 16. § intézkedik, amely megállapítja, hogy ha a Szövetség valamelyik tagja a 12., 13. és 15. §-okban foglalt megállapodások ellenére a döntést háború útján keresi, ezt a tagot ipso facto olyannak tekinti, mintha háborús cselekményt követett volna el a Szövetség valamennyi többi tagja ellen. Ez utóbbiak kötelezik magukat, hogy az ilyen állammal minden kereskedelmi és pénzügyi összeköttetést haladéktalanul megszakítanak, saját állampolgáraik és a szerződést szegő állam polgárai között minden érintkezést betiltanak és a szerződést szegő és minden más állam polgárai között minden pénzügyi, kereskedelmi összeköttetést megszüntetnek, tekintet nélkül arra, hogy a másik állam a Szövetség tagja-e vagy sem. Ily esetben a Tanács az érdekelt kormányoknak ajánlatot tesz arra, minő szárazföldi, tengeri és légi haderővel járuljanak hozzá azokhoz a fegyveres erőkhöz, amelyek a szövetségi megállapodások betartását biztosítják. A Szövetség tagállamai kölcsönösen támogatják egymást a védekezésben, egyben meg kell engedniök, hogy területükön átvonulhassanak bármely szövetségbeli tagállamnak olyan haderői, amelyek a szövetségi megállapodások betartásának biztosításánál közreműködnek. A szankciók tehát a Népszövetség döntésével szembehelyezkedő állam ellenében elvileg elég hatályosak, azonban alig hihető, hogy e rendelkezésre álló intézkedéseket a Népszövetség a gyakorlatban is ilyen könnyen tudná érvényesíteni. Ehhez erkölcsi, jogi és lelkiismeretben biztonságérzetre van szükség, melynek alapját azonban csak az igazságosság figyelembevételével meghozott ítélet vagy határozathozatal adhatja meg.

Amennyire haszontalan és céltalan lenne revíziós törekvéseinket illetőleg minden reményünket akár a jelenlegi, akár a megreformált Népszövetségbe vetni, annyira vétkes és könnyelmű cselekedet volna nem törekedni arra, hogy a népszövetségi szervezetben rejlő lehetőségeket és erőforrásokat nemzetünk javára kihasználjuk. A Népszövetség már azáltal is, hogy ülésszakain alkalmat ad az egyes államok kiküldötteinek az egymással való érintkezésre, egymás megismerésére, bizonyos kényes kérdések fesztelen megvitatására, azáltal, hogy egy semleges helyen lehetőséget teremt, hogy a felelős államférfiak egymással találkozhassanak, nagyban hozzájárul a nemzetek közötti megértés és szolidaritás felismeréséhez. De ahhoz, hogy ennek az általuk is felismert nemzetközi és emberi szolidaritásnak az egyes nemzetek és az emberiség javára eredményesen és hasznosan szolgálatára lehessen, szükség van a szervezetnek a már körvonalazott megreformálásra. Enélkül nemcsak nem lesz eredményes és tartós a működése, nemcsak újra és véglegesen veszendőbe megy ideig-óráig helyreállított tekintélye, hanem a kapitalisztikus világrendnek válsága, a termelt javak rossz elosztása, a munkanélküliek tömegeinek felszaporodása, a nemzetközi banktőke néhány száz kézben való összezsúfolása és ezek kapzsisága folytán a nyugati, illetőleg európai-amerikai civilizációnak egy olyan katasztrofális megrázkódtatása vagy teljes összeomlása következik be, amilyen a római birodalom másfélezer év előtti összeomlása óta nem reszkettette meg a világot.

Tehát nemcsak magyar érdek, hanem az egyetemes emberi kultúra és civilizáció érdeke, hogy a Nemzetek Szövetsége megfelelően reformáltassék és ezen keresztül az igazságtalanságok kiküszöböltessenek.
 
 
0 komment , kategória:  Hatalom és igazság  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 567
  • e Hét: 2292
  • e Hónap: 15569
  • e Év: 335601
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.