Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
szeretettel
  2011-06-05 18:12:28, vasárnap
 
 


Marschalkó Lia
TAVASZI VERS AZ ISTENHEZ...

Nekem elpihent emlék néma arcod, a bimbós gyermekagy nagy reménye,
Mikor anyám száján szálltál lelkemig, ünnep tömjéne volt a levegőd,
Melyben arcod fényesen bukkant elém, s a misztikumba könnyen fölterelt...
De keresztrevert egy fiad fölött nem sírtam tiszta könnyeket
Nagy évek óta már, - mert annyi seb volt itt e barna földön,
S oly nehéz keresztek törték vállaim, hogy elmaradtam Krisztus öt sebétől..
Ha mondtam Isten, fohászom nyomán vágyam oly kemény volt
Mint a sarki jég, s nem hittem el a szentek tisztaságát,
A fehér jóság mennybeérkezését, s azt, hogy a bűnnek büntetése égi jog...
Csak jártam úgy az utak mély porában akár az állat, ha igába hajlott,
Néha cédaforrón futott a vérem, néha felsírtam kóbor kutyákért,
S bolyongó ifjú testért, mely lázban égett, míg bánatát hiába sírta Néked...
A testem nyillott, érett, csókra bujtott, meleg felhőket vont az ész elé
Ha ravasz kedvesem pihenni jött, s kereste azt az illatot,
Mely nincs virágban, könyvben, szép imákban, csak a szívben, mely gyötrött asszonyé..
Emlékszel-e, hogy mennyi éjjel kerestem lelked nyomát az ő szavában,
Hogy mult-e nap, amikor nem reméltem derűs kezed virágait
Sápadt földünk fölé, melyre hiába folyt a vér, csak nem piroslott rajta vigság...
Mennyit gyötörtél, míg a kétség elmarta szárnyam lengeségét,
Míg lenn maradtam földi koncnak, jó szolgának a nagy kaoszban
Melyet okos pokol kevert ily szörnyüvé, - sebző pernyét esőzve rám szünetlen..
S ha Mindennek titkát tudja elméd, emlékszel-e hogyan vigyáztam
Szép zöld ruhámra, melyet reménylő ifju sorsom szőtt szagos füvekből,
S a koszorúmra, s az esküvőmre, mikor elküldtek, hogy most Isten óvjon!
Láttad-e mondd a kezem remegését, az új élet elé, melyet hordtam tiszta kínnal,
Az ószinű árkot szemem nyomában, s nehéz foltokat zsenge combomon,
S gyermekemet, a szép szőke sugárzást, eléd mutatni hideg templomodban...
Te adtad mellém a sok ferde társat, kik százfelé törik egy perc értelmét.
Az okoskodókat, kik rendületlen, - akár a moly - rágják a hit ruháit
És az alázatban kevélykedőket, kik kiabálva mossák előtted bűneik?
Látod-e most a homlokom, nappali kíntól finom ránccal törve,
A virrasztástól mélyen elgyötörve, férges földhöz simulni, mint a remetét,
Ki a rögre hull, hogy az égbe jusson, s ott megszépítsd őt, mint a csodákat...
Engem is Uram, én jó vagyok, én kérlek Téged, hogy mutasd magad!
Csak egy sziromnyi csöndet adj, hogy illatán elméd szándokához érjek,
S ebben a rügyes tavaszi kékben, meginduljak a vezeklő szegény hitével...
Engedd el a sátán vérkezét, s fonódj magadban bölcsőink fölé,
Mulásunk fölé, izmaink közé, legyintsd képzetünk tavaszi bottal,
Melyet égi bokorról tördelt lélekké nagyult angyalszolga néped...
Tiporj a gyenge pázsit elevenére, s a gyönyörnek poros, mindesti csokrát
Hajítsd kezemből a zúgó folyóba; indulatomat lágyítsd sejtelemmé
Ha már tudásra méltatlan vagyok, - suhanj e délutánba égi jellel!
A fájdalmat fesd az ég falára, sürü biborral; mintha folyna vér,
Légy a napfénynek hívebb pásztora, dobáld a szívig, koronázd az árnyra,
Papi szobákba, örömlányi ágyba, - addig, amíg a futásom elájul, -
Ó, tégy csodát! S ez ájulásból támasszon szíved újra gyermek elmét,
S a tiszta szűznek mécsesét lobogva gyújtsd meg ágyékom pitvarában,
Hogy meglássam fogamzó pogányságom, s a kerítő űrbe visszaűzzem!
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lia MAGDALÉNA̷  
szeretettel
  2011-06-05 18:09:50, vasárnap
 
 


Marschalkó Lia
MAGDALÉNA...

Nyűtt, nyekergő lépcsőn álmos hangú gyertyát tartva ifjú kezemben
Vittem magam az uton felfelé. Fénylő bizásom hüsre öntözött,
A nyirkos favázon, míg felhaladtam s arcom kigyúlt
A játszi lázban, mely elvetélte párzó kínjaim s jajgó számat
Fényes imák szent hajlékába vonta álmodozni.
Jó volt később menni, bokrétás szókkal kötődve lágyan
S pőrén esni az első férfi táncbafogó karjai közé,
Ősanyák alázatát venni magamra s az imákat hagyni
Szent falak között, míg kívűl felgyulladt a nap
S részeg fényében oldott köntösben égtem dalolva.
Jó volt temetni habzó kinnal holt lányát első vágyaimnak
S multán rohanni másik vágy felé, míg ólmos őszben
Bucsuztak a fák s a régi templom, hol imákba dőltem
Lett holt terem, állt harangtalan. Ereklyéit szivemre loptam
S miséket énekeltem én magam, pergő eső szürke vizében.
Jó volt parázs felett pörkölődve meztelen hátam neki vetni
A csóktüzeknek, inas férfibokákhoz hullni eltörötten,
Megvert szívemet tenyeremre verni és friss malasztját fujni rá a szóknak,
Zenék vermébe törekedni s dús hurokon zengetni száz csalását,
Selymekbe pólyált kelletését, mézben oldódó remegését a szerelemnek..
Jó volt száz dobbanású szívvel, száz szív mellé csókfüvekre hullni,
Hiu kezekkel hajat bontani s árkos arcomra vonni kötekedve,
Hogy ne lássam intő fényét a napnak s a férfi testét ne lássam betelten
S lelkét kúszni a pillanat után, mely forró ágyékunkól felrepült,
Míg ernyedt testünk föld porában szürkült és szikkadt lett és daltalan.
De jaj, rossz most itt gáncstól elesetten próbálni új szelek sodrába kapni
És látni, hogy sülyed égő hajóm s a bűnöm hogy visz vizek fenekére,
Hogy lenn annyi a hinárhurok, mint férfi, ahány csókkal verdesett
S jaj, látni Téged ki későn jöttél s hazudni szent olajat nagy tüzekre,
Könyet ejteni szép kezedre, mely sáros már a multam rémitől.
Most menni kéne templomok elé, száz durva lépcsőn elmaratni térdem,
S kertemben, hol széttaposott földben régi gyökerek nedves mérge él,
Fekete szurkot gyújtani s máglyára törni a hegyes karókat,
Árnyak sötét ligetjét letarolni s fehér gyolcsot keresni, lopni
A sebekre, amelyek sziszegők s a szívemet is elborítják.
S csak forgok itt az ágyam fenekén s a kalmár végzet ül a párnám szélén
A számadásra szörnyű, végtelen, a kedve búmban mosolyogva fürdik,
Mert szereti az asszony életét, mely kapkodó és olcsó kábulatban
Viszi piaczra ifju lázait s az édes csendet elkerülte mindig
És kacagja a templomkapukat s a papot aki igékkel világit.
A gyertyát, amely lágy kezemben fénylett és őrt állt régi éjek kapujánál
És lángja csókok rossz tüzében sárgult, most égbe nyújtja szürke karja,
A rongyaimra rá világít, melyek porosak s úgy tapadnak
Hogy nincs köröm, mely leszakítsa, se tiszta csók, se fenkölt órák,
Se rimánkodás a régi templom visszalopott ereklyehalmán.
Ott pap beszél most s tömjént lenget fehér szűzeknek kitárt szivére,
Ott imázó szentek mosdanak a napban s a léptük fehér, nyomot se hagy,
Míg díszitik a templomoltárt, hol szép királyné voltam én,
De fenhéjázón más utakra hágtam, piros útra, hol vér dalolt
S most odabenn szüzek dalolnak s jaj téged, téged várnak!
Mert Krisztus nem jár a földön, testét, irgalmát felhők takarják,
Hiába vagyok Magdaléna, olajom hiába tisztább szüzek szeménél,
Csak nem szeretsz, csak vergődsz vágyam selymén s az életed viszed
A templomajtón befelé, szüzek szájának forró aranyába
 
 
0 komment , kategória:  Marschalkó Lia MAGDALÉNA̷  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1446
  • e Hét: 13191
  • e Hónap: 92749
  • e Év: 2034029
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.