Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-06-05 19:26:52, vasárnap
 
  Jaime Vándor
TEOLÓGIA II.



Adtam nekik szabad akaratot
korlátok között, persze
s ők tudtak vele élni
teremtettek is szépséget és rendet
és civilizált együttélést
korlátok között, persze
Megemésztették a tudás gyümölcsét
korlátok között, persze
gondolkodtak és fáradoztak
és építettek két kezükkel,
alkottak hasznos gépeket,
százféle csodát fölfedeztek
korlátok között, persze
Hagytam dönteni jóról, rosszról
korlátok között, persze
ám fukarok a jóban, furfangosak a rosszban,
nem érzik át a mások szenvedését
fennkölt eszmékkel fojtják el az érzést,
pedig meghagytam nekik, hogy szeressék
legvadabb ellenségük is
korlátok között, persze
Mikor vétkeik heggyé sokasodtak,
zúdítottam az özönvizet rájuk,
bár megmentettem Noét, na meg az egész cirkuszt,
de soha, soha, visszanyervén a Földet,
nem tették azt, amit Én vártam tőlük.
Kőbe álmodva önhitt gőgjüket
rakták, rakták, hogy nőjön mind az égig.
Büntetnem kellett, botor fennhéjázást,
összezavarván nyelvük és beszédük.
De mire volt jó? Magam voltam önhitt.
Kénkövet szórtam dühhel Szodomára,
Lótnak kegyelmezték, s fiai már feledték.
Végül is sovány, vékony az eredmény,
sosem tanultak. Sosem fogok én se.
Áronnal is megjártam, szép kis história,
hátát mutatta, mint a szélkakas
a főpapom az első szélfúvásra.
Küldtem Sámsont a filiszteusokra,
de beoltottam vággyal, mely kárhozatba vitte.
Ninivét fenyegettem, de meggondoltam másnap,
Jónás máig sem érti, hogy lehet szeszélyes egy Isten.
S szegény Jób szenvedése! Megtestesült alázat,
hű maradt, nyomorult, tevém, hogy hű legyen
(kétlem, hogy steril indítékaim
egy nyílteszűbb Jób akceptálta volna).
Mondhatnám: nem tudom, hogy mit is akarok,
vagyok aki vagyok, és nincs több magyarázat.
Azt hiszik, felelősek, s enyém a felelősség,
ebben a titok, melyben rejtezék,
nem vagyok végtelen, a hatalmam is véges,
nem tudok mindent, s olykor
nem tudni jobbnak látom,
lelkük posványa láttán fintorgatom az orrom,
s csak csóválom fejem, ha kegyetlenség bőszít.
Alázatot kívántam, s nem győznek ők imádni,
nevemmel mocskolják be a nyughatatlan kardjuk,
százfélemód sanyargatják maguk,
kilelnek pompát ceremóniákat,
álszent magasztalással, hízelgéssel remélnek
megvesztegetni engem, jövet-menet a hadba.
Sajnos a képmásomra teremtettem meg őket,
ezért képzelhetik, közülük egy vagyok,
de ha az vagyok is, szeszélyes, állhatatlan,
azért megvehető nem vagyok s nem leszek.
Gyötri őket a kéjnek rút bűnné mázolása,
és más parancsaim, mik már untatnak engem,
csak aljasságaiktól háborodom föl olykor.
Vad húsevő növények, amelyek éjjel mérget
szórnak a gyengébb szomszéd kertjébe gonoszul,
s elhervad saját liliomuk is
kiégett szívük barázdáiban.
Leleményük a rosszban végtelen.
Túlcsordult pohár, s azt kérdezem magamtól:
Nem elég büntetésnek, mit hordanak magukban?
Hogy mindörökre annak maradjanak, amik?
Torkig vannak velem, e törekvő kis férgek.
Néha magam sem értem - s tudom, ez jogtalan -
romboló szenvedélyük vad kilengéseit.
Véget vethetnék ennek, visszaszippantva egyszer,
amit beléjük, porszembe, leheltem,
tehetném, mondom, de már nem teszem.
Prófétákat sem küldök régóta rájuk,
nem reszkettetem döngve már a Szinai hegyét,
ez épp elég volt egyszer, és fáradt is vagyok,
már nem szolgál köröttem se Lucifer, se angyal,
szélnek eresztettem a sereget, s maradtam
magammal összezárva, kételyekbe merülten,
korlátok között, persze.
Ha pusztulni akarnak, vigyék csak maguk véghez,
már mindenük van hozzá, inkább mint valaha,
s csak lassan sarjad bennük a jóság, józan ész.
Talán eltévesztettem ott kezdetben a dózist,
tán túl sok szabadsággal áldottam-vertem őket,
s talán a védelemhez túl sok foggal-körömmel,
talán nem volt kedvükre a frigy, amit kötöttünk,
persze nem tiltakoztak, hisz választást nem adtam.
Talán csak meghaladták értelmük a szabályok,
vagy ahogy kezdem látni - s ez a valószínűbb,
s az én korlátaim nyilvánvaló jele -,
talán nem voltam képes mindezt elmagyarázni.
Most már magam sem látom világosan a dolgot.
Bár vagyok, ki vagyok, nem vagyok, aki voltam,
s még ha megbántam is, hogy teremtettem őket
a semmiből vevén, felemás ez az érzés.
Ernyedten és erőtlen, bágyadtan és mogorván,
belenyugvás, levertség, szorongás közepette,
hagyom, hogy kételyem, habozásom vezessen,
magam korlátja, íme én vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Jaime Vándor TEOLÓGIA II.   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 938
  • e Hét: 6230
  • e Hónap: 85788
  • e Év: 2027068
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.