Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Apám árnyéka
  2020-01-18 18:15:54, szombat
 
 


Gyurkovics Tibor - Apám árnyéka

Margó néni dolgozatot íratott velünk. Azt mondta, jól gondoljuk meg, aztán neki. Biztos könnyű lesz írni róla. Apró részleteket is írjunk bele, hogy élethű legyen. Élethű. Mi az? Hű az élethez? Vagy olyan életszerű, mintha élne? Igen, szoborra szokták mondani, mintha élne. Pedig nem él. De sokszor több is annál. Azt is mondta Margó néni, hogyha valaki elolvassa, jobban értse, mintha ismerné. Nem tudom, sikerült-e?

,,Apám
Apám nagy léptekkel jön haza. Az ajtóban sokáig törli a lábát. Csönget, vagyis saját kulcsa van. Azt forgatja sokáig a zárban, hogy tudjuk, ő jött meg. Mi a testvéreimmel tudjuk rögtön, hogy ő jött meg. ,,Na, megjöttem." - Ezt szokta mondani. Mi a testvéreimmel az előszobában állunk és várunk. Hogy megcsókoljon minket. Vagyis mi csókoljuk meg őt. Ő nem csókol meg soha minket, csak tartja az arcát. Még Mónit, a kicsit néha fölemeli és megcsókolja. (Ezt nem tudom biztosan, még megkérdezem majd a Mónitól. De ő nem biztos, hogy emlékszik rá.)
,,Na, mit hoztam?" - kérdezi, legtöbbször még kabátban. Mindennap hoz valamit, ha jön. Vagyis ha megérkezik, rögtön van nála valami. Minden jót kitalál. Sípot hozott már, rengeteg cukrot, nekem piros karórát vett, Móninak nagy oroszlánt, olyan érdekes dolgokat hoz mindig, ha jön. Dórinak egy karkötőt hozott, amin egy korongocska volt. Vonalakkal. Azt pörgetni kellett, és akkor a betűk összeugrottak. Ide írom, mi pörgött ki a betűkből: Ich liebe dich. Vagynicht, nem tudom. Ez érdekes volt. Hozott már léggömböt, diót, még szalonnát is. Nekem hozott egy macskát a falra, agyagból. De szép. Szóval így jön.
Aztán bemegy, üdvözli anyánkat. Leül az íróasztalhoz, sok dolga van. Ott ül. Még itthon is dolgozik. Mi akkor csendben vagyunk. Inkább csak a konyhában kuncogunk. Akkor kijön néha, ránk néz, elcsöndesedünk. Visszaül a helyére, feje kirajzolódik a lámpafényben a falra.
Aztán mindig játszik velünk. Mindig mesél. Egérről, farkasokról. Vicceseket, néha szomorúakat. Mi az ágyban fekve hallgatjuk. Ő sokszor az én kezemet fogja, úgy mesél. Akkor érzem magam a legjobban. Nem is értem már, mit mesél, csak hallom a hangját. ,,Na, most elég" - mondja a végén. Akkor behunyjuk a szemünket, hogy jöjjön a sötét. Az álom. És én mindig róla álmodom. Hogy jön, nagykabátban, hazafelé.
Ő meg visszaül a helyére, és dolgozik az íróasztalnál.
Árnyéka kirajzolódik a falra."
Hát ezt írtam. Nem tudom, tetszik-e majd Margó néninek? Hogy életszerű-e? Holnapig még meggondolom, ha nem jó, írok egy másikat. Talán kicsit túlságosan kiszíneztem. És nem egészen igaz. Margó néni mondta, hogy úgy írjuk le, ahogy van. Nem akaródzott. Ez is élethű. Apa ugyanis nem mindig jön haza, az nem igaz ebben az egész dologban. Vagyis ritkán jön. Az viszont nagyon igaz, hogy mindig hoz magával valamit, valami remek dolgot, arra esküdni mernék. Még le se tudtam írni elég élethűen, mennyi mindent hoz. Titkos, érdekes dolgokat. Azt sem egészen írtam igazán, hogy zörög a kulcsával, mert nincs is kulcsa. Csönget. Mi engedjük be. Sokszor kiabáljuk, rabló, rabló, ő meg csak áll ott. De nem rá értjük. És persze nem üdvözli anyánkat. És nem ül le az íróasztalhoz már régen. Ezt írjam meg? Ez aztán élethű lesz? De volt amikor leült! Az az igazság. És hogy sohasem mesél, mert este már sosincs ott? Ezt a mindennapos vacakságot írjam le? Vagy ez az igazság? Ilyen az igazság? De sétáltunk egyszer, és akkor gyönyörűt mesélt, az igaz. Meg hogy nem rajzolódik ki a feje a lámpafényben este? Na és? Van, aki sose látja az apukáját. És az is színigaz és élethű, hogy vele álmodom, hogy jön haza nagykabátban.
Még nem tudom, beadom-e a dolgozatot így, ahogy van. Holnap reggel még meglátom. Én annyira élethűnek találom.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor - Mi lesz velünk?
  2019-11-17 20:33:35, vasárnap
 
 


Gyurkovics Tibor - Mi lesz velünk?

Mi lesz velünk ha nem leszünk
ha mind a ketten eltűnünk
a sürü ködben egy letűnt
világban mint a sebesült
mi lesz velünk?

Akkor majd kiket szeretünk
ha nem leszel és nem leszünk
ha a ködök közt lebegünk
mint akinek az esze tűnt
mi lesz velünk?

Én nélküled te nélkülem
fölszállunk majd egyenesen
a kék szelekbe szertelen
és túlvilági szerelem
mi lesz velem?

Mi ketten már egyek vagyunk
és soha el nem szakadunk
te nélkülem én nélküled
többé már soha nem leszek
ugye szeretsz?

Csak örökké ezt kérdezem
mint szél a faleveleken
csak pörgök fújok reszketek
velem leszel de nélküled
én hol leszek?

Az űrbe dobva mint a kő
a végtelenbe térülő
időben hol lesz az a nő
aki te vagy és én meg ő
és én meg ő?

Gyurkovics Tibor (Budapest, 1931. december 18. - Budapest, 2008. november 16.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor - Örök levél
  2019-11-17 20:18:13, vasárnap
 
 


Gyurkovics Tibor - Örök levél
(1953 júniusában)

Örökre írom ezt a levelet,
Ezt írtam tegnap s írom holnap is,
Elfeleditek könnyen, meglehet,
Hisz elfeledjük még a holtat is.
Barátaim, kik vagytok - egynehány,
Költői vallást tenni - rossz szokás,
S bár görcsbe kényszeríti büszke szám
A megértés, s az alakoskodás,
S elvisz idő, elválaszt majd a tér
És más irányba kell majd mennetek,
Egy régi költő mindig visszatér:
Örökre írom ezt a levelet:

Nehéz szavaknak, emlékeknek - állni,
Kiállni fájó, gyilkos nyíl elé,
Mert életünket elveheti bárki,
De a halálunk csak az Istené.
Szerelmek, régi órák és tanárok
Az ifjúság bolond, szép napjai
Után feltűnnek más, komor határok
És gyermekeknek lesztek apjai.
Jézus azt mondta, jézusi tanítvány
Arról ismerszik meg majd, hogy szeret,
És nem közénk való, csaló, és hitvány,
Aki hazug és aki nem szeret.

Egy szó űzött el engem is hozzátok,
Bár én magam se vagyok semmi se.
De életemet verje meg az átok,
Ha bennem marad ez a dús ige.
Mint fantom kergetett sok éjen által,
Hogy ilyen terhet rátok rójak-e?
Mint érző, komoly őrült meditáltam
Márkussal együtt: kössek, oldjak-e?
E szó vajúdott bennem, mint anyában
Vajúdik fájó, áldott csecsemő,
Kit, míg hordanak, féltenek javában,
Nem tudni még, hogy meddig, mire nő?

Barátaim, most mégis ide hoztam,
Hogy köztetek legyen konok, erős.
Teremtője és apja-anyja voltam
És mindenért én leszek felelős.
Az életét a szenvedés befutja,
Mint tiszta kertet benövi a gyom,
De könnyes, göröngyös diadalútja
Könnyét, sebét és átkát vállalom.
Ki így, ki úgy, elválik mostan tőlem
S ez mindnyájunkat készületlen ér,
Hisz egyek lettünk búban és erőben,
Közös erünkben sok-sok csöppnyi vér.

Dalt zengeni, és emlékeknek állni
Rossz érzés ennyi hajszolt év után
S még én is, versben, szóban büszke márki,
Látjátok, én is itt állok sután.
Igét hirdetni nem hívott ma senki,
Lehet, hogy majd örömmel hívni fog,
De ebben is illőbb ma kételkedni,
Olyan kétséges - mint egy hittitok.
Barátaim, e rangra érdemes
Kevés fiú, s e rang, ez kötelez.
(Mert jön majd sok-sok szép és érdekes
És fonnak sok-sok hideg kötelet.)
Mindegy. Kiket itt illet ez a szó,
Kiket nem illet, úgy se veszi fel,
Most, hogy már lassan indul a hajó,
Kiáltom, állom: megmarad a jel.

Jézus azt mondta, (neki könnyű volt,
Istennek lenni szép és érdekes,
Emberként élni bizarr, szörnyű mód -
De ez káromlás, és felesleges.)
A szó tovább él, léte emberekben
Nő szenvedésre vagy az égre fel,
Ezért hirdettem és ezért szerettem.
És állom: bennünk megmarad a jel.

Én, Gyurkovics, a sorsomat kivárom,
Nem mondok költőit, sem istenit,
De hiszem, hogy majd szerte a világon
Barátaimat erről ismerik.
Varázsige, öngyilkos bűn velünk,
Az élettel merész versenyfutást,
Igazságot csak egyet ismerünk
S örök jelünk: a meg-nem-alkuvás!

(Megjelent a PoLíSz 100. számában, 2006. decemberben)
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Gyurkovics Tibor : Feleselő
  2019-04-10 14:46:00, szerda
 
 


Gyurkovics Tibor : Feleselő

Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen - Vele nem
Hogy mi a tűzbocsátkozás?
- csak ő legyen és senki más
Az utcán meg sem ismerem
- még szemhéját is szeretem!
Minden mozdulata hamis!
Mosolya, csókja - Akkor is!
Torkomig ér gyűlöletem:
senkivel se - Vele igen!
És kerülöm és megvetem
és átkozom - és szeretem!
Őrült vagyok és lángolok
karjában - mint a csillagok.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 622 db bejegyzés
Összes: 1923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 335
  • e Hét: 1829
  • e Hónap: 15720
  • e Év: 71565
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.