|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
|
|
2024-04-07 13:05:16, vasárnap
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Találkozás
A fenyőfák fölött a hold
földig fehéren imbolyog
s az utakon osonnak a
félig elrejtett angyalok
Melyik vagy te? Melyik lehetsz?
talán a kőben megbotolsz
s ölembe hullsz a végtelen
selyemkendőjén fölragyogsz?
S én fölfoglak mint földi lényt
ki emberi alakot ölt
mint zuhanó angyalt az ég
mint epilepsziást a föld.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-20 00:24:12, szombat
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor - Hó-film
Alig látlak a havon át
csak úgy ahogy egy babonát
amire rápereg a hó
a dús az örökkévaló
a hó egészen eltakar
alig látszik a láb a haj
örökké pergő filmen a
leány futása és maga
a befedő a takaró
leereszkedő film a hó
látni világos résein
lehulló fényes éveim
az éppen arra villanó
arcodat mit befúj a hó
látlak az ajtórácson át
mint lépcsőházi babonát
az örök havas udvaron
látom a fényt a homlokon
egy törött másodpercre csak
látom a havas szájadat
a lábadat a lefutót
s a hót a hót a hót a hót
hogy örök filmre veszi fel
lepergő hószemcséivel
a fogadat a fejedet
fehéren mit a szeretet
filmszalagjára rögzített
alig látni hogy mennyi lett
alig látni a havon át
ezt az egyetlen babonát
mit vakos szemmel nézek a
homályos lépcsőházban a
rácson keresztül mindig úgy
mint aki börtönbe szorult
és úgy tekinti a világ
minden esőjét és havát
mint ami nem vele hanem
az Istennel egyenesen
az Úrral esett volna meg
amiközben ő bentrekedt
s csak nézi ezt a babonát
a havon át a havon át...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-18 00:17:18, csütörtök
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor : Istenem
Ölelj meg engem, Istenem,
már föl akarom adni
az örök ellenállást,
már meg akarok halni.
Köszvényben és közönyben
nagyon sokáig éltem
bódító tisztességben
és tarkó-szenvedésben.
Vadász vadásznak vadra
figyelő úr-cselédje
voltam, miközben kaptak
engem is puskavégre.
A füvön így rohantam,
az erdőn így szaladtam,
kapkodtam lábam, ám de
a hitet megtartottam.
Valahol meg kell állni,
valahol meg kell halni,
valami könnyű réten
akarok elfakadni.
Az izmaim a télben
mint jéghúrok feszülnek,
úgy néznek a szemembe,
ahogy a menekültnek.
Nem félek a haláltól.
Megállok vele szemben.
De mikor lesújt rám,
Isten, ölelj meg engem.
Gyurkovics Tibor Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
(Budapest, 1931. december 18. - Budapest, 2008. november 16.)
Illusztráció : James Tissot - Amit Urunk a keresztről látott - Brooklyn Museum
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-18 00:15:14, csütörtök
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor : Béke
Még egyszer fölrepülni
az ismeretlen égre,
s a lengő madarakkal
azt kiáltani : béke!
Hol van az a szabadság?
És hol van a mi tájunk?
Mi örökösen égünk,
mi örökösen szállunk!
Kapaszkodunk a vékony,
folyékony levegőbe,
műholdak és rakéták
között úszunk előre.
Mi folyton szeretünk csak,
szemérmes szerelemmel,
vergődünk hosszan, árván,
ahogy a másik ember.
Föllobbanni a légbe,
hol a napsugár özönnyi,
Isten kitárt világát
még egyszer megköszönni!
Gyurkovics Tibor Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
(Budapest, 1931. december 18. - Budapest, 2008. november 16.)
Illusztráció : Victoria Stoyarova - (Békegalambokkal)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-18 00:08:46, csütörtök
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor : Tékozló fiú
Ha majd a föld begyógyul
mint régi-régi seb,
majd visszatérek hozzád,
mint engedelmesebb
mindenkinél, erősebb
leszek majd, mint a szél
és halhatatlanabb
leszek mindenkinél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-08-22 15:21:01, kedd
|
| |
| |
Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
Szeretlek, mintha te élnél
helyettem egy életen át.
Gyurkovics Tibor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-10 18:30:36, szombat
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor - Nyár
Mint asztalon a sárga tál,
itt van a nyár, itt van a nyár.
Színültig rakva, gazdagon
beérő méreg, egy halom
virág, gomolyog, mint a füst,
az illata, arany, ezüst.
Üvegpohár, hasadt gyümölcs,
Gauguin-csendélet, árva, bölcs.
És ikrasúlyú, sűrű méz,
azt hiszem, ennyi az egész.
S külön kupacban egymaga,
a tűz, a víz, a réz, a fa.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-26 00:40:15, vasárnap
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az otellója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
felgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait
meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-14 17:22:30, hétfő
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor - Figyel az erdő.
Az oltalom az oltalomban
a két karod a két karomban
a szerelem a szerelemben
a két szemed a két szememben.
Hogy szorítottam oltalomban
a két karját a két karomban
a szerelemben hogy szerettem
a két szemét a két szememben!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-07 00:37:53, hétfő
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor - Utolsó levél
Feküdj a vízre,hagyd magad sodorni,
mint folyóban a sárga falevél,
minek ereje óriás folyónyi,
miközben pihe-módra alig él.
Simulj a vízre, élj vízszintesen, hogy
ne látszódjék belőled semmi sem,
amíg a nyár arany ereje elfogy,
ő csak lebeg a végtelen vizen.
Suhanj vele - nem kell kirajzolódni,
nem kell pörögni, zúgni - lenni kell,
az Isten kezéből kiejtett holmi
a bőr levélerezeteivel.
A fa emléke borul, mint az árnyék
a hömpölyödő hűs folyón föléd,
nagy koronája biztat egyre: szállj még,
röpülj, suhanj, kitárva vár az ég!
Ne higgy neki. - Nem fa. Te a levél vagy,
mit üzenetül írott valaki,
amit kifog a parton, ha elég nagy
lesz majd a csönd, egy másik valaki.
Ki írt? Kinek? A betűk elmosódnak?
Kibetűzi őket az alkonyat?
Ne gondolj véle, magad megadón hagyd,
hogy fújja a szél levélarcodat.
Az út a fontos, mi magába fogja
a célt, ami Isten szívében él,
simulj a vízre, magad megadón hagyd,
hogy fújja levélarcodat a szél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
899 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 860
- e Hét: 3971
- e Hónap: 7721
- e Év: 76641
|
|
|
Offline
