Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Lassan búcsút veszünk a téltől
  2020-02-02 13:10:00, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
Sorakozó kórók
  2020-02-02 13:07:40, vasárnap
 
 


Foto: Boncsér Árpád szobrászművész
 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
Sétáltál már ma?
  2020-02-02 12:55:50, vasárnap
 
 


Kedvcsináló
 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
Mond kis kócos
  2020-02-02 12:53:54, vasárnap
 
 


"Mond kis kócos hol van a mamád?"
 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
Tiszadadai holtág
  2020-02-01 22:11:22, szombat
 
 


Tiszadadai holtág

Fotó: Boncsér Árpád szobrászművész
 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
A felkelő nappal társalkodó kis fenyőfa.
  2020-02-01 21:59:56, szombat
 
 


A felkelő nappal társalkodó kis fenyőfa.
 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
Dér lepte fák
  2020-02-01 21:53:54, szombat
 
 


Dér család

A fotót Boncsér Árpád szobrászművész követte el.
 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
Köszöntelek oldalamon
  2020-01-22 06:28:10, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
Pásztor Árpád: Hó
  2020-01-21 16:16:30, kedd
 
 


Pásztor Árpád: Hó

Ringva, lengve nagy pihékben,
Álmodozva lágy fehéren,
Nyarat és őszt eltakarva,
A mezőkre, az avarra,
Az erdőkre, pusztaságra,
Mint a felejtésnek árnya,
A szívemben... Fönn a légben,
Halk zenével, lágy fehéren...
Tompán... Szinte hallható -

Hull a hó.

Körültem semmi... Semmi...
Valami készt menni... Menni.
Ösmeretlen temetőkön,
Fehérlő nagy hómezőkön,
Úttalan utat keresve
A csillámló végtelenbe.
... Pedig halkan, egyre esve,
Minden léptet eltemetve;
Tompán. - Szinte hallható -
Hull a hó.
 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
Váci Mihály: Hidegben, hóesésben
  2020-01-21 16:13:34, kedd
 
 


Váci Mihály: Hidegben, hóesésben

Botladozom hóesésben, nyomomban
szétteríti - mint a rózsa a tavon
lebegő szirmait -, a páros lábnyom,
- s visszafelé megy valaki azon.

Megyek előre. Fáj a súlyos égbolt,
becéz a hó, magamra maradok.
Előre tartok én s mégis, belőlem
valaki már visszakanyarodott.

Rágondolok csak, szinte visszahúz.
Hátra se nézek, mégis hallgatom
a lépteit: - Hát magamra hagy mégis!
botorkál a visszavivő nyomon.

Mehetek én előre, egyre messzebb.
Ő egyre messzebb megy - visszafelé!
Két lélek ez már, - merre, mit keresnek?
Egyik az éj - másik hajnal elé!

Megyek tovább, tavaszban, s annyi télben!
utat taposva virágon, havon.
Nem jön utánam senki! - Aki voltam,
visszafelé megy megtett utamon.

Nem jön utánam senki! - Aki voltam,
az is elárul - a múltba visszamegy.
Vissza se int: elhagyja könnyű szívvel,
menekül attól - aki majd leszek.
 
 
0 komment , kategória:  TÉL  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 139 db bejegyzés
e év: 1316 db bejegyzés
Összes: 2617 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 274
  • e Hét: 1931
  • e Hónap: 15934
  • e Év: 156322
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.