Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Elekes Tímea Izabella versei
  2020-07-19 20:00:32, vasárnap
 
 





ELEKES TÍMEA IZABELLA VERSEI




Elekes Tímea Izabella, Sepsiszentgyörgy (1982.07.09 - ), 2002-ben Budapestre költözött, 13 évesen kezdte a versírást /gyerekversek/, 15 évesen írta az első novellát. 2009 óta folyamatosan jelennek meg versei és novellái antológiákban, újságokban, magazinokban!


"Úgy gondolom, ha az ember boldog, szereti azt, amit csinál.
Az én esetemben az írás, ezért, ha azt látom, hogy az olvasók elégedettek,
szívesen olvassák a verseimet, azt sikerélménynek könyvelem el."

A szerző



Link









ANYA A MINDEN!


Te vagy a fény,
az árnyék.
Te vagy a levegő,
az éltető erő.

Ha vidám vagyok,
Rád mosolygok.
Ha netán félek,
Hozzád bújok.

Rólad álmodom, ha
szemem lecsukom.
Puha felhőkön illatod
magamba szívom.

Öledbe lecsúszva
szomjamat oltom.
Te vagy a Minden,
Anya, füledbe súgom.







ANYA, APA, SZERESSETEK!


Anya, apa, szeress engem.
Kicsi vagyok és védtelen.
Nem kértem én az életet,
De köszönöm, hogy élhetek.

Anya, apa, ne dobjatok el.
Pici vagyok, de ver a szívem.
Más szülő mindent megtenne,
Hogy kisbabát tarthasson ölében.

Anya, apa, kérve - kérlek.
Gondoljátok át még egyszer.
Jó baba leszek, megígérem.
Csak szeressetek, ennyit kérek!







APÁHOZ


Játssz velem többet, apa, úgy kérlek,
Annyira hiányzol, nem vagy itt mellettem.
Mindig anya takargat be, reggel, délben, este,
Annyit mond csak, holnap majd több időd lesz.

Nem azért sírok, kérlek hidd el nekem,
Mert idegesíteni, bosszantani szeretnélek.
Csupán fáj a pocim meg a fogínyem,
Kár, hogy nem látod, reggel nevetgélek.

Anyának is hiányzol, érted folyik a könnye,
Magányosnak látom, miután lefektet engem.
Ez a szebbnél szebb játék mit sem ér nekem,
Azt kérem szeress, légy többet anyával és velem.







AZT BESZÉLIK


Azt beszélik szép a nyár.
Fényesen süt a napsugár.
Fán csicsereg sok kis madár.

Ismerem a telet én.
Olyankor fehér a rét.
Azt gondolom, ebből elég.

Várom azt a nyarat már.
Járkálni tudjak mezítláb.
Eljön már, csak kissé soká.

Kicsi vagyok nagyon még.
De már tudom miből elég.
Úgy vacogok, ha fúj a szél.







BOLDOG VAGYOK - DALOLOK




A nyári szél fuvallatában
Felcsendül halk muzsikaszó.
Azt suttogja - hiányzom.

Hajnali fény simogatja arcom,
Összes terhet leveszi vállamról.
Utamra enged - szabadon.

Dalolj szám, hadd szóljon,
Boldogságom ily' módon hozod.
Boldog vagyok - dalolok.




CSÁBÍT AZ ÁGY...


Rám köszönt az est
Oly üres minden.
Szívem dobbanását
Nem hallja senki sem...

Fázós éjszakán
Reszketnek a fák.
Szívem remeg,
Rohannék hozzád.



Hívogatlak téged,
Csábit az ágy.
Simogató kezem
Ismét rád talál.

Hallgatom lélegzeted
Gyorsuló szívverésedet.
Lüktető érzések
Felhevült testünkben...







CSILLAGOK


Kinézek az ablakon, rám ragyognak a csillagok,
Sötétedik, de én nem bánom,
Újra eljön ő, akit úgy várok!

Kitárom az ajtót, lépj be bátran,
Hiszen egész nap csak erre vártam,
Átölellek és suttogom, hogy imádlak!

Ragyognak a csillagok, a Hold is boldogan dalol,
Szeretlek, ezt te is tudod,
Ha nem vagy velem, nagyon hiányzol!







EGY GYEREK KÉRÉSE


Anya, fogd a kezem, kérlek.
Kicsi vagyok. Egyedül félek.
Ígérem, sokat mosolygok ébren,
Csak játsz velem, amikor kérem.

Anya, ölelj át szorosan, kérlek.
Kapcsolj lámpát. Sötétben félek.
A jó kedvem nem ér véget,
Csak olvass mesét, amikor kérem.







EMLÉKEMBEN MÉG ÉLSZ


Álmomban kopogás nélkül jöttél
(engedélyt soha nem kértél)
Emlékeimben még ott élsz,
Vajon számit-e ez még,
Vagy elfeledtél már rég?...

Lehajtott fejjel bámulom én


(ébredést követő eredmény)
Emlékezek, még van remény,
Vajon hiú ábránd-kép,
Vagy fel sem ébredtem még...







ÉDENKERT


Csodák vannak, léteznek.
Néha kétes, de elhiszem.
Reményem sem tűnik el,
Hitem sem szégyenít meg.
Hiszek egy szebb jövőben,
Ámbár nem földi élet,
Ott pihenünk végleg meg,
Otthonunk lesz az Édenkert.







ÉDES HAZÁMRÓL


Édes hazám, rád emlékezek,
Sokat változtál, mint egy ember.
Új köntöst húztál, régit levetted.
Léptem nyomát így felismered?!

Játszótér zaját nem feledem.
Hírül adták más lett minden...
Kocsik sorát számolják meg,
Régi fűszál meghalt régen.

Minden álmomban ,,otthon" vagyok,
Édes hazámban, mámor-ittasan.
Friss emlékek, soha nem múlnak.
Emlékszem én minden zeg-zugra!







ÉREZTEM HASONLÓAN...


Hajnal pirkadt.
Fénysugár áradt
Meleg szobába
Nevemet súgtad
(fülembe búgta)
"Beléd zúgtam"
Vágytam sovárogva
Édes csókodra.
Nagy bánatomra
Másnak adtad...

Halkan virradt.
Bezsongva vártam
Szívembe zártam
Zokogva láttam
(valaki mással)
Csókolt szájad
Valakit titokban.
Fejem fordítottam
Magamban ordítottam
- Rajtakaptalak.

Néztem holtan
(régen kacéran)
Álltam szótlan
Hallgattam szódra
Fülembe visszhang
"Várlak ottan"
Néztem csodálkozva
Magam csititottam
Tévedés biztosan
- Megbocsájtottam.

Hógolyó roppan
Ablakomon koppan
Szívem dobban
Egyre hangosabban
Szembe kandalómmal
Tele fájdalommal
(kezembe korsómmal)
Nézem padlómat
Szomorú belátással
- Éreztem hasonlóan...







HALDOKLÓ VIRÁGSZIROM


Árnyék a szíveken,
Rég járt már kikelet.
Szerelem szigete
Magány léte lett.

Fiatal virágszirom
Hajladozó ágakon,
Föld fölé hajol,
Úgy csókolja homlokon.

Valamikor érni kezdett,
Valaha volt élet benne.
Nyílni talán nem fog sose,
Éretlenül hull a földre! (...)







HA MAJD EGYSZER


Ha majd egyszer nagy leszek,
Letörlöm a könnyedet.
Egy bohócot felbérelek,
Aki felvidít, ha keseregsz.

Ha majd egyszer nagy leszek,
Adok puszit nem egyet.
Mesélek sok viccet neked,
Könnyed folyjon jó kedvedben.







HOL A SZERELEM?


Nyári napsütésben
Követem lépted...
Súrú erdőben
Megpihenek.

Tova tüntek
Régi percek,
Zord időben
Elrejtőztek...

Simogató kezed
Kerüli testem,
Rég feledtem
Mikor szerettek...







IGAZSÁGOT SZOLGÁLVA...


Féljetek ti
Gyáva emberek.
Bólogassatok
Akkor is,
Amikor nem kell.
Méltóságotok
Rég elveszett.
Igazságokra
Mondtok nemet.

Csak mert féltek...

Küzdök én,
Amíg lehet.
Ostorozzatok
Akkor is,
Amikor nem érdemlem.
Méltóságomat
Őrzöm, amíg élek.
Hazugsággal
Börtönözhetitek

Én nem...

Nem félek...







LÁTNI FOGLAK...


Látni foglak
Megannyi év után.
Százszor fogadtam
Nem haragszom már...

Azt hallottam
Hasonlítok rád.
Ráncos homlokodban
Magam látom tán...

Tárt karokkal
Vársz majd rám?
Csukott ajtókkal
Küldesz tovább?

Kérdés - válasz.
Álom csupán.
Sebem zeg - zuga
Tépem. Fáj.







LÁZAD ÉNÜNK...


Lázad testünk,
Lángol szívünk
Lelkünk rezdül
Zenénk csendül
És mi zengünk...

Kiabálva keresünk
Némán kérhetünk
Némán léphetünk
Lázad énünk
Megfékezhetetlenül...







LÉGY


Zim - züm
Zümmögő légy.
Méssz el innen,
Ne zümmögjél.

Zim - züm
Idegesítő légy.
Ide - oda repdes,
Hallgatom zümmögését.

Zim- züm
Zümmögő légy.
Repülj rétre,
Ott zümmögjél.







MAGÁNYOMBAN...
(búcsú apámtól)


Magam vagyok.
Kong a ház fala.
Gubbaszt a hold.
Semmi lárma.

Ülök, olvasok.
Imakönyvet lapozva,
Terád gondolok.
Fájó érzések mardosnak.

Szomorú napokon,
Gondolatom kutat.
Üres padon
Májusi eső ringat.

Magam vagyok.
Sírok halkan.
Búcsút mondok,
Eltűnök nyomtalan.

(Veled vagyok,
Csak láthatatlan.
Imát mondok
Gyászosan...)







MÁR ÚGYSEM FÁJ


Már nem fáj hogy nem vagy mellettem,
És régóta nem fogod két kezem,
Az élet annál többet rejt nekem,
Most én alakítom az életem,
A sors akarta tudom, hogy így legyen!

Már nem fáj hogy csak emlék vagy és képzelet,
Más van melletted, akit tán jobban szerethetsz,
Boldog élet vár rám így is, én hiszem,
Nem nyomja bánat már az én lelkem,
Megtaláltam helyem, és jót kívánok neked!

Már nem fáj, hogy ami szép volt elmúlt régen,
És nem vagy mellettem, hogy szerethesselek.
Jobb, ha nem is látjuk egymást sohasem,
Könnyebb feledni én úgy érzem,
Hát élj boldogul nélkülem, kedvesem!







MEGANNYI JÁTÉK




Mennyi mackó, mennyi báb,
Megszámolni se bírom már.
Kiságyamban baba bujkál,
Néha hozzá ér a lábujkám.

Gőzmozdony csak pöfékel,
Mire dédike is köhécsel.
Autó megy elemmel.
Néha meg - meg emelem.

Triciklivel megyek járdán,
Lovashinta cipel hátán.
Papa szemüvege párás,
Hahótázok ennek láttán.







NEHÉZ SZAVAK


Nehéz szavak
Súlya alatt
Rettegek.

Könnyes szemmel
Várva reggelt
Reszketek.

Tiltva testem
Minden része
Előled.

Megcsalt régen
Minden lélek
Félek.

Nem remélek
Azt érzem
Vége.







NEVETŐ VÁNDOR


A nap is fényesebben ragyogott,
mikor kinéztem az ablakon.
Sok - sok gyerek a téren játszott,
szeretet ölelte kedves családom.

Ma a zord bánat, magányom
rám telepszik, mint egy vándor
megpihen, s talán nevet most -
utazásom milyen változást hozott...







ÖRÖK SZERELEM


1

Én még mindig szeretlek téged
Pontosan úgy, mint régen
Te visszautasítottad a szerelmem
Neked csakis más kellett

2

Én vállaltam a szerelmünket
Megőriztem magam tisztán neked
De te eldobtad a testem, lelkem
Érzéseimet elvesztettem.

3

Már ideje hogy elmúljon a bánat
Legyen már vége a szorongásnak.
Felolvad szívemben a bánat még
Mint Napsütésben a fagyos jég.

4

Mikor láthatlak újra szerelmem?
Oly nehéz az élet nélküled!
Szükségem van a szerelmedre.
Kérlek szeress nagyon engem!

5

Mondd, mi voltam én neked?
Lehullott levél a fáról,
Mely idővel elszáradt?
Nézted undorodva, majd eltapostad...

6

Vagy egy gyönyörű rózsa,
Mely ha vizet kap, életre kel,
Vagy kis virágbimbó, mely éretlen,
Vagy egy kis szirom, melyet a szél fúj el.

7

Hadd legyek piros rózsád,
Gyönyörű és illatozó,
Mely soha nem hervad el.
Minden este a csókodtól életre kel.

8

Hadd legyek melletted örökre,
Rossz emléket feledve, törölve,
Mondd, hogy szeretsz, kellek neked,
De ha nem így érzel, mondd, ne játssz velem!







REMÉLVE...


Hulló esőben
olvad könnyem
Múló erőben
omlok össze.
Némán tekintek
fel az égre
Istent kérem,
legyen énvelem.
Vezesse léptem,
járjak fényben.

Egyedül ülök,
csend ölel.
Hiú ábránd,
mélabú követ.
Monoton hangok,
utcai fények,
Ringató álom
könnyeiben élek...
Boldogságot hozó
jövőt remélek.







SZABADON ENGEDLEK




Menj, repülj, szállj szabadon,
Mint sok más lepke a világon.
Felejtsd el minden bánatod,
Melyet én rád zúditok...

Élj boldogan, éld a gyönyört,
Elfeleded mind, mi gyötört.
Más világot álmodtunk meg,
Tudtuk, ez nem szerelem...

S szivembe loptad magad rég,
Nyitott könyv marad még.
Lelkemben sétálhatsz bármikor,
Ismered minden gondolatom...

Nehéz szívvel nyitok ajtót,
Az élet nagy ólomkövet dob.
Menj, repülj, szállj szabadon,
Szerelem nélkül, lényed imádom...







SZERETLEK


Véletlenül találkoztunk, vagy a sors akarta talán,
Nem tudom, de a szívem elraboltad már.
Kérlek, szeress és ölelj át, te kellesz nekem igazán,
Nincs a világon, akit ennyire szerettem talán!

Fogd a két kezem, most tudod, csak rád vágyom már,
Érzem a bőröd illatát, nézem a hajad csillogását,
Testem ég a vágytól, csakis te kellesz nekem már,
Ne taszíts el magadtól, inkább szeress, mint senki mást!

Várom a percet amikor átölelhetlek, érezhetem a tested,
Testem heves, forró lángban ég, nekem te vagy az egyetlen.
Kérlek maradj velem mindörökre, és ne hagyj el sose!
Súgd azt, hogy kellek és velem maradsz örökre!

A tavaszi szellő is azt suttogja, minden virág bimbója,-
Szép a szerelem és minden kinyílt tavaszi rózsa,
Legyél enyém, és boldoggá teszlek újra meg újra,
Nézd a fán, minden madárka ezt dalolja!







TE VAGY A MINDEN!


Fátyolos tekintetem
Rád emelem.
Féltő kezem
Téged ölel.

Leszáll az est,
Nem vagy velem.
Hiányzol nekem,
Te vagy a minden.

Te vagy a barát,
A társ, az életem.
Nélküled elveszek
Nem létezem...







ÜVÖLT A LELKEM


Üvölt a lelkem,
Ha szomorú szíved.
Arcodon látom
Könnyed lepereg.

Üvölt a lelkem,
Ha tükörbe nézek.
Lehulló könnyemet
Nem számolom már meg.

Üvölt a lelkem,
Kihűlt testem.
Kezem jéghideg,
Nem melegíti szerelmed.

Üvölt a lelkem,
Benned elvesztem...
Bimbózó szerelem helyett
Magány égeti sebeinket...







VÉGSŐ VALLOMÁS


Rám zuhan az éjszaka,
Megbújok sötét leple alatt.
Üvöltöző csendet hallgatom,
Csukott szemmel rád gondolok...

Te voltál a végzetem,
Hittem szerelmünkben.
Gyönyörű emlékek
Szemem előtt lebegnek...

Olyan, mint egy álom,
Mely sokszor elvarázsol.
Senkit nem szerettem ennyire,
Te voltál a múlt... talán jelen...







VÉNÜLŐ ÉNEM


Vének lettetek, és értetek élek.
Reszkető kezetek engem keresnek.
Remegő ajkatokkal hívtok engem.
Legnagyobb ajándék vagytok nekem!

Szemeitek tükrében látom a múltat,
Milyen emléket hordoztok magatokkal.
Magamat is vélem látni néhányatokban.
Köszönöm, hogy vagytok! Szeretetet hoztam!








 
 
0 komment , kategória:  Elekes Tímea Izabella   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 179 db bejegyzés
Összes: 3978 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1949
  • e Hét: 4787
  • e Hónap: 22303
  • e Év: 415187
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.