Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
H.K.:Mégegyszer a királyságról
  2011-06-23 20:58:39, csütörtök
 
 
A Cél múlt év július havi számában jelent meg egy cikkem ,,Királyság vagy köztársaság" címen. A cikk hungarista hozzászólás volt Marschalkó Lajosnak a Hídfőben közölt hasonló című írásához. Meglepetésszerűen nagyobb hatása volt cikkemnek semmint vártam volna. Hungarista berkekben is néhány helyen mesterségesen szított kisebb zúgás támadt s mint kiderült, olyanokat magyaráztak bele a cikkbe, amikről szó sem volt vagy aminek éppen az ellenkezőjét írtam. Akadt olyan is, aki a királypártiságunk feletti nagy nekibúsúlásában elhagyta Mozgalmunkat és azóta az alkotmányvédők táborában védi az alkotmányt, amelynek értelmében Magyarország királyság! (Ez aztán a logika és a magyar királyi ész!)

A cikknek már az elején világosan és határozottan, bár röviden kifejtettem, miért nem vagyunk legitimisták. Megírtam, hogy a Habsburg-ház négyszázéves uralma Magyarországon a nemzet egyetemére nézve csak szenvedést jelentett. Hogyan lehetett ebből azt kimagyarázni, hogy a mozgalom vezetősége már összeszűrte a levet Ottóval s mi vissza akarjuk ültetni a Habsburgokat a magyar trónra, az egyszerűen rejtély előttem. Tudtommal a Hungarista Mozgalom nem adott arra okot soha, hogy félrevezetési szándékkal megvádolhassák s bárki is feketét értsen, ha a mozgalom fehéret mond.

De ettől eltekintve is, a cikk nem a Hungarista Mozgalom hivatalos álláspontját fejtette ki, mint az a cikk alján lábjegyzetben olvasható is volt. Ugyancsak lábjegyzetben írva volt az is, hogy felfogásunk szerint az államforma kérdésében az emigráció nem dönthet, hanem csakis a felszabadult Nemzet. Úgy látszik azonban, hogy némelyek nem hajlandók megérteni azt, amit olvasnak, keresztül néznek rajta s egyszerűen a maguk gondolatát vagy gyanúját magyarázzák bele.

Bár cikkemet azzal a mondattal fejeztem be, hogy ,,igen üdvös lenne, ha az új-menekült magyar testvéreink is hozzászólnának ehhez a kérdéshez", egyetlen hozzászólást sem kaptam kézhez, senki sem óhajtotta megmagyarázni, hogy miért nem kíván királyságot és miért akar köztársaságot. Innen-onnan kerülő úton tudtam meg egy pár kifogást. Így van, aki azt mondja, hogy neki nem kell sem királyság, sem köztársaság, mert nagyon meg lenne elégedve a nemzetvezetői intézménnyel. Nos, meg kell mondanunk, hogy a nemzetvezetőség, mint államfői forma, egyáltalán nem szerepelt a hungarista tervek között. Szálasi Ferenc több ízben kijelentette, hogy neki mindig volt, van és lesz államfője. A történelem azonban beleszólt a dologba s Horthy, miután Szálasi Ferencet kinevezte miniszterelnöknek, lemondott, gondoskodni kellett hirtelen az államfői szék betöltéséről is. Ezt a problémát az akkori viszonyok között véglegesen megoldani lehetetlen volt s ezért az államfői méltóságot ideiglenesen a miniszterelnökre ruházták. A nemzetvezetői méltóság ad hoc alkotott intézmény volt s miként a kormányzóság, éppúgy a nemzetvezetőség, is csak átmeneti állapotot jelentett a ,,király hiánya" miatt.

Egy barátom a királyságot a trónöröklés miatt kifogásolja. Mi lesz, ha a királynak gyengeelméjű a fia? Vagy ha nem is gyengeelméjű, de tehetségtelen, nem királynak való? Nos, sem a csillagokban, sem a bibliában nincsen megírva, hogy a király utódja saját fia legyen. Ha elfogadott is a vérségi öröklés elve, emellett érvényben lehet az alkalmasság elve is és az elsőszülöttség mellett a szenioratus. Ha tehát a király fia nem alkalmas a trónra, a korona a király öccsére vagy a királyi ház legidősebb tagjára száll, illetve arra, aki arra a legméltóbb. Ez az elv már az Árpádok alatt érvényben volt s az elsőszülött trónöröklési joga a Habsburgok alatt is tulajdonképpen csak 1687-ben kezdődött. Addig, legalább is papíron, a rendeknek megvolt a joguk, hogy a Habsburg-házból válasszák a királyt, ne pedig az elsőszülöttet fogadják el minden további nélkül.

Ami a királyság intézményében a legfontosabb, az a "Szilárd Pont" elve. Ezt újból és újból szeretném hangsúlyozni azok felé, akik első cikkem e legfontosabb része fölött átsiklottak.

Lucifer mondja Az ember tragédiájában: ,,egy talpalattnyi föld elég nekem, hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni". Mi ez a talpalattnyi föld? Nem más, mint a szilárd pont, ahonnan kiindulhat. De szilárd pontra nemcsak Lucifernek van szüksége, hogy gonosz tervét végrehajthassa, hanem egyénnek, családnak, nemzetnek egyaránt. Ha vihar zúg feletted, boldog vagy, ha szilárd földet érzel talpad alatt s nem ingó hajón vagy csónakon hányódol. Nyíró József írja A sibói bölény című könyvében, hogy József császár a börtön papjától érdeklődik, mi az az erő, amely képessé teszi a rabokat a tömlöc szenvedéseinek és borzalmainak elviselésére. S a pap így felel: ,,Azt az erőt az egyiknél úgy hívják, hogy feleség, a másiknál úgy hívják, hogy gyermek, a harmadiknál eszme, a negyediknél gondolat, az ötödiknél cél és így tovább..." Ez az erő az a szilárd pont, amelyen a szenvedő ember megveti a lábát, amibe lelkével belekapaszkodhat, ahonnan a saját erejét merítheti. Elhull, elpusztul a megpróbáltatásnak alávetett ember, ha nincs szilárd pont a lába alatt, ha nincs semmi amibe gyötrődő lelkével megkapaszkodjék. Az összeroppant emberek azért követnek el öngyilkosságot, mert elvesztik a talajt, a szilárd pontot a létezésük alól.

A nemzet politikai életének, történelmi létének épp így szüksége van szilárd pontra, amely körül foroghat minden, de amely maga helyéből ki nem mozdul. S én ebben látom a királyság intézményének fontosságát. A köztársasági elnök a politikai erők játéka s maga is a politikai erők kényéből kerül néhány évre hatalomra. Egy párt többségi akaratából elnököl az állam felett s így tulajdonképpen nem az egész nemzetnek, hanem csak egy pártnak a köztársasági elnöke. A király viszont az egész nemzeté. Nem egy párté vagy nemzetiségé vagy társadalmi osztályé, hanem az egész nemzeté maradéktalanul. A király személye a körülötte folyó politikai harcból úgy emelkedik ki, mint a szikla a tenger hullámai közül. Mindig a helyén van, független a belpolitikai erők működésétől, nem kell sem önmagával, sem a demagógok okozta néphangulattal megalkudnia csak azért, hogy hatalmon lehessen.

Még egy másik igen fontos okot is hoztam fel a királyság intézménye mellett. A mai megcsonkított Magyarországon is vannak nemzetiségek s ha a Hungarista Birodalmat sikerül felépíteni, az ezeréves határokat visszaszerezni, akkor ismét olyan nemzetiségi ország lesz Magyarország, mint az első világháború előtt volt. Szabad lesz-e az államfő személyét esetleges nemzetiségi politikai mesterkedéseknek vagy éppen villongásoknak kitenni? Lehet-e majd olyan személy az államfő, aki nem az egész nemzetet képviseli, hanem csak egyik vagy másik nemzetiséget vagy éppen népcsoportot? Az államfőnek egyforma gondja kell, hogy legyen minden alattvalójára. Az államfő személyére úgy kell, hogy tekinthessen minden magyar, német, szlovák, román, horvát vagy szerb, aki a Magyar Birodalom alattvalója, mint az ő államfőjére.

Megpróbálom egy kis példával még világosabbá tenni a fentieket. Egy alkalommal mondom egy amerikai ismerősömnek, hogy szerencsém volt látni személyesen Eisenhower elnököt. Az amerikai vállat vont: ,,Nem érdekel, én demokratapárti vagyok." Ez az, aminek a jövendő Magyarországon nem szabad megtörténnie. Ne mondhassa egy magyar sem, hogy ez nem az én államfőm, mert én magyar vagyok, vagy nem érdekel az államfő személye, mert én szlovák vagyok.

Ugyancsak hangsúlyoztam, hogy egy modern királyságban nincs többé szükség születési arisztokráciára. Az Árpádok alatt sem volt s ma sem kell. Kezdetben a legmagasabb állami méltóságok viselőit nevezték báróknak, de ez nem volt örökletes rang. Csak amikor mindegyik igyekezett az általa elnyert méltóságot és vagyont megtartani a családja számára, alakult ki a születési arisztokrácia.

A szent korona tanának értelmében a nép a hatalmat a szent koronával való érintés által ruházza át a királyra. A királyság Magyarországon már a XV. században elvesztette egyházi jellegét, amikor a rendek kimondották, hogy ,,a koronázás mindig az országlakók akaratától függ". Ahogyan elvesztette a királyság az egyházi jellegét, úgy marad el mellőle a XX. században az arisztokrácia. Nincsenek többé örökletes állami méltóságok, nincsenek nagybirtokok, nincs tehát szükség bárókra és grófokra.

Van aki attól fél, hogy a királyság igen költséges. Az Árpádok korában ez nem volt probléma, mert a királyi családnak óriási birtokai voltak s nem adóból élt. Ma más a helyzet, de ne higgyük, hogy a köztársaság valami olcsó dolog. Bár az amerikai elnöknek az évi fizetése ,,csak" százezer dollár, de a Fehér Ház, az elnöki irodák, hivatalok fenntartása, az utazások s főképp a biztonsági szolgálat már millióka rúg (dollárban)! S ehhez vegyük hozzá azt a sok-sok millió dollárt, amibe a választások négyévenként kerülnek.

Voltak történelmünkben gyenge királyok, de Tildy Zoltán-féle rongyemberek soha. Pedig Tildy Zoltán ,,választott" elnök volt. Még szerencse, hogy nem a magyar nép választotta, hanem Nagy Ferenc-féle képviselők, akik előtt legnagyobb tekintélynek a miniszterelnök csizmája örvendett. A köztársaság tehát egyáltalán nem biztosítja, hogy megfelelő ember kerül az államfői székbe.

Próbáljuk megérteni, hogy a modern királyság nem hajbókoló, görnyedő, hátrálva kimenő udvaroncok tömegét jelenti. Az angol trónörökös iskolába jár, ahol a többi gyerekkel verekedik. A holland trónörököslányt a cselédek is egyszerűen Rix-nek szólítják. Az az udvaronc szellem, amely még száz év előtt lengett a trónok felett, ma már legfeljebb az arab királyságokban lelhető fel.

S még valami, ami igen fontos. A bolsevista veszély jelenleg sokkal nagyobb a köztársaságokban, mint a királyságokban. Ez is egy jó pont a királyság intézménye felé,

Higgye el nekünk mindenki, nincsen jelöltünk a magyar trónra. A jelenlegi politikai helyzetben egy kissé korai lenne ilyen problémával foglalkozni. Az államfő kérdését viszont legalább alapjaiban tisztáznunk kell, mert az ország felszabadulása után a Hungarista Mozgalom a hatalom igénylésével fog a politikai porondon ismét megjelenni.



 
 
0 komment , kategória:  H.K.:Mégegyszer a királyságról  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 63
  • e Hét: 2279
  • e Hónap: 20683
  • e Év: 340715
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.