Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Valóban meghalt-e hatmillió?6
  2011-06-24 15:57:13, péntek
 
 
Valóban meghalt-e hatmillió? VI. rész -- Vége.

9. A VÖRÖSKERESZT KIÉRTÉKELÉSE

A zsidókérdésnek és a koncentrációs táborok körülményeinek egyedülállóan tárgyilagos képét kapjuk a Vöröskeresztnek Genfben 1948-ban kiadott 3 kötetre rúgó ismertetésében. A könyv előszavában F. Siordet rámutat arra, hogy a VK tradíciójához híven a legszigorúbb politikai semlegesség alapján foglalkozott az üggyel.

Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a VK csak a német koncentrációs táborok megtekintésére kapott engedélyt a német hatóságoktól, ezzel szemben a Szovjet a szovjet táborok megtekintését soha nem engedélyezte.

A VK bevezetésül megállapítja a németországi zsidók internálásának jogi alapját: ellenséges idegenek. Olyanok, ,,akiknek jelenlétét az államra és a megszálló alakulatokra veszélyesnek tartották."

1943 őszétől 1945 májusáig a VK az amerikai zsidóság által ajándékozott 20 millió svájci frank értékben egy millió 112 ezer csomagot osztott szét a fogolytáborok és a börtönök lakói között 4500 tonna súlyban. A jelentés megjegyzi, hogy a foglyok részére szánt ellátmányok beszerzésében nem a németek, hanem a Szövetségesek idéztek elő legtöbb akadályt a szigorú blokád révén. A vásárlások legnagyobb része Magyarországon, Szlovákiában és Romániában történt. Külön kiemeli a VK jelentése a theresienstadti táborban levő privilegizált állapotokat, ahol mintegy 40 ezer zsidó volt fogva. Eszerint: ,,ezt a tábort a Birodalom vezetői kísérleti célból állították föl. Lehetővé tették a zsidóknak, hogy beavatkozás nélkül saját közösségi életre rendezkedjenek be, majdnem teljes zsidó autonómia mellett." /X. köt. 642. o./

Megállapítja azt is a VK bizottság jelentése, hogy az oroszok által elfoglalt táborokba a hatóságok nem engedélyezték a VK belépését és a csomagok és gyógyszerek odaküldését is megtiltották.

Ami leglényegesebb a VK jelentésében az azoknak az okoknak a feltárása, amelynek következtében a háború utolsó honapjaiban a tárborokban oly sok ember meghalt. ,,A visszavonuló csapatok okozta káoszban a táborok nem kaptak élelem utánpótlást, minek folytán halálozások fokozottabb mértékben fordultak elő. Maga a német kormány e válságos hetekben többször kérte a VK támogatását, maga Kaltenbrunner tábornok végül is a VK-t bízta meg a közvetlen élelemelosztás feladatával s minden táborban ott volt a VK megbízottja." /III. köt. 83. o./ Továbbá állapítják meg --- a német utak és vasutak embertelen bombázása következtében romlott a táborok ellátása.

A 3 kötetre rúgó jelentésből kitűnik, hogy a VK kiküldöttei soha nem találtak olyan állapotot vagy berendezést a táborokban, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy ott zsidók tervszerű kiirtása van folyamatban. Az 1600 oldal terjedelmű jelentésben egyetlen egyszer sem található olyan szó, hogy gázkamra.

Mind a VK, mind a Vatikán kiküldöttei semmi olyat nem találtak a Tengelyhatalmak uralma alatti területeken, aminek alapján a népgyilkosság vádját lehetett volna emelni.

A zsidók azzal érvelnek, hogy a mosó és mosdó berendezések a valóságban gázkamrák voltak. Ezzel szemben a VK jelentése /III. köt. 594. o./ így szól: ,,Nem csak a mosóhelységeket, hanem a fürdő- és tusolóhelységeket is ellenőrizte a bizottság. Többször intézkedett ezzel kapcsolatban a hatóságoknál, hogy a berendezések primitívségén javítsanak és hogy javítási és bővítési munkálatokat hajtsanak végre."

A III. kötet 3. fejezete a zsidók helyzetével kapcsolatban megállapítja, hogy az európai zsidóságnak csak egy része volt koncentrációs táborban, a többiek bizonyos korlátozással elvegyültek a szabad lakosságban. Ez a megállapítás eleve kizárja azt a vádat, mintha a zsidóságnak mint egésznek a kiártása ment volna végbe a háború alatt. Kizárja a Hoess-féle ,,emlékiratok" ama állítását, hogy Eichmann meg volt szállva attól a gondolattól, hogy ,,minden zsidót megragadjon akire rá tudta tenni a kezét". A VK jelentése megállapítja, hogy Szlovákiában, ahol Wisliceny, Eichmann hírhedt segédje volt a parancsnok, ,,a zsidók nagy része: nem táborban lakott." Különben is a Lengyelországból Szlovákiába menekült zsidók viszonylag nyugodt révre találtak. Az 1944 augusztusi szlovák zsidó lázadásig az itteni zsidók meglehetősen biztonságban érezhették magukat. A táborban lakó zsidók ellátása tűrhető volt, s ahol munkába állították őket, bérük majdnem akkora volt, mint a szabad polgári lakosságé." /I. köt. 646. o./

A Tengelyhatalmak alatt élő mintegy 3 millió zsidónak nagy része nemcsak hogy nem volt internálva, hanem ezek emigrációja a háború alatt továbbra is lehetséges volt Magyarországon, Románián és Törökországon át. ,,Azok a zsidók --- írja a VK jelentése --- akik a háború elején Lengyelországból Franciaországba menekültek s ott érték meg a németek megszállását, amennyiben amerikai vízum birtokában voltak, amerikai állampolgároknak tekintették a németek részéről, s ezek kivándorlását elősegítették. Ugyanígy jártak el a németek azzal a 3 ezer zsidóval, aki dél-amerikai útlevelet tudott felmutatni." /I. köt. 645. o./

Magyarországon át 1944 márciusáig szinte akadálytalanul emigrálhattak a zsidók, ,,amelyik zsidónak volt palesztinai vízuma, szabadon elhagyhatta az országot." /I. köt. 648. o./ De még 1944 márciusa után is bőven hagyták el zsidók a magyar területeket.

10. AZ IGAZSÁGRA VÉGÜL RASSINIER MUNKÁJA VET FÉNYT

Nem kétséges, hogy a zsidók kiirtása kérdésének pártatlan tanulmányozásában a legfontosabb hozzájárulást P. Rassinier munkássága jelenti. Munkájának értékét kidomborítja az. a tény, hogy maga Rassinier is a német koncentrációs táborok lakója volt, továbbá szocialista intellektüel és ,,náci-ellenes" lévén aligha érzett magában hajlamot arra, hogy Hitler és a nemzetiszocializmus védelmére keljen. Mégis az igazság és a történeti hűség érdekében 1966-ban bekövetkezett haláláig folytatott kutatásainak eredményeképpen teljesen elveti a 6 millió áldozat mítoszát és a gonosz ,,nácikról" költött ördögi legendákat.

Rassinier 1933-tól 1943-ig történettanár volt a belforti kollégiumban. A háború alatt ellenállási tevékenységben vett részt, emiatt 1943-ban a Gestapo letartóztatta s a buchenwaldi táborba helyezte el. A háború után az ellenállóknak járó több kitüntetésben részesült.

Rassinier professzor 1946-ban fogott neki a nagy munkának. Rendszeresen kielemezte az összes állítólagos német háborús kegyetlenségekről szóló jelentéseket. Nem meglepő, hogy írásait alig fordították le más nyelvre. Fő munkája: Le Mensonge d׳Ulysse/1949/, amelyben saját tapasztalataiból kiindulva tárgyalja a koncentrációs táborok állapotát. Másik műve: Ulysse trahi par les Siens /1960/, majd: Le veritable proces Eichmann /1962/ és Le drama des Juifs Europeen /1964/. Ebben a könyvében a kiirtási legenda politikai és financiális szempontjait vizsgálja és megállapítja, hogy a kommunista és zsidó propaganda a lehetőségeket a végsőkig kiaknázta. Rassinier 1960-ban felolvasó körúton volt Németországban, amelynek során felhívta a figyelmet a hazugság legendáira és kijelentette, hogy a leleplezésben a németeknek kell megtenni az első lépéseket.

Munkásságának felbecsülhetetlen értéke abban áll, hogy haláláig a történelmi igazság felkutatásán fáradozott, igyekezett felkeresni a kiirtási legenda szerzőit, ezeket és a hivatkozott tanúkat adataiknak forrásai felől kikérdezte. Így, többek közt érintkezésbe lépett abbé Jean Renard-ral a Chaines et lumieres c. könyv szerzőjével és megkérdezte, hogy honnan vette adatait arra vonatkozóan, hogy Buchenwaldban gázkamrák voltak fölállítva a foglyok kiirtására. /Ő maga is Buchenwald foglya volt./ Renard kijelentette, hogy mivel erről másoktól hallott, ezért vállalkozott tanúskodni a dolog mellett. Ugyanilyen válaszra jutott D. Dufournier: Ravensbruck Women's Camp of Death c. könyv szerzőjével, akinek megint semmi más bizonyítéka nem volt, mint a ,,hírek". Ugyanígy sorra járta a rémtörténeteknek a szerzőit: Ph. Frieman, E. Kogon, B. Kautsky, stb. Saját bevallásuk szerint egyikük sem látott soha gázkamrát, de ezek létezéséről ,,másoktól hallott". Nyiszli Miklósról megállapítja Rassinier, hogy ez olyan helyeket említ hazudozásaiban, ahol nyilvánvalóan sohasem járt.

A háború befejezése után Rassinier többször keresztül-kasul utazta Európát azzal a szándékkal, hogy olyan szemtanúkat fedezzen föl, akik valóban láttak gázkamrákat a táborokban. Soha egyetlen olyan embert nem tudott találni, aki maga látott volna ilyen gázkamrát, még kevésbé olyat, aki ezek működését is látta volna. Mindenki másokra hivatkozott, akik láttak ilyet vagy hallottak ilyesmiről és mindig olyan tanúkra hivatkoztak, akik már nem voltak életben.

Ami pedig a kommunisták által megszállt területeken lévő gázkamrákat és haláltáborokat illeti, Rassinier rámutat arra, hogy ezek mind Kurt Gerstein ,,vallomásain" alapulnak, akinek szerencsétlen jellemét és halálát már ismertettük. Gerstein annakidején 40 millió áldozatról tudott, amit csakhamar 25 millióra csökkentett, majd mivel a vizsgáló bizottság ezt is soknak találta, ezt is leszállította. Tanúskodását annyira megbízhatatlannak minősítették, hogy még a nürnbergi per során sem vették figyelembe. Ennek ellenére e ,,vallomások" különböző változatai jelentek meg német és angol nyelven s a német nyelvű változat szolgált ,,bizonyítékul" az Eichmann perben.

Rassinier külön felhívja a figyelmet arra, hogy a zsidó dokumentációs hivatal igazgatója nyíltan elismerte, hogy egyetlen, a zsidókra vonatkozó kiirtási rendeletet sem találtak a nyomozások során.

Továbbá rámutat Rassinier arra is, hogy a 6 millió áldozat legendája semmiképp sem fér bele a rendelkezésünkre álló statisztikába, továbbá, hogy a legendák, alapját jelentő Hoess, Hoettl, Wisliceny, stb. ,,nyilatkozatok" értéktelenek, mert azokat megfélemlítés és tortúra alatt vették ki belőlük. Az Eichmann per folyamán már nem is szerepelt a 6 milliós szám, csupán ,,néhány millió áldozatról" beszéltek. Végül pedig Rassinier hivatkozik a fenti zsidó iroda ,,végső" megállapítására, amely szerint a háború alatt az összes okokból bekövetkezett zsidó veszteség 1 millió 485 ezer 292 volt. A zsidó Hilberg még ezt a számot is leszállítja 896 ezer 891-re.

Végül álljon itt a svájci Die Tat c. lap /1957. jan. 19-i szám/ megállapítása, amely szerint 1939-1945 között összesen /nem csak zsidó/ 300 ezer ember halt meg a német uralom alatt politikai vagy faji okokból elszenvedett üldözés folytán.

Befejezésül Rassinier kijelenti hogy a 6 millió áldozatról szóló szélhámosság és hazugság rendkívül jövedelmező és minden idők legaljasabb csalárdsága és pénzügyi manipulációja volt.

* * *

Döbbent szorongással tesszük le a tollat. Két vonalon alkot egyedülállóan nagyot a XX. század, amire még nem volt példa a történelemben: a Holdraszállás legnagyobb technikai eredményével és a 6 millió áldozat legnagyobb hazugságával.

Mélyértelműen tragikus az, hogy a két egymásnak ellentmondó értékű tény egyáltalán lehetséges volt. Nemcsak a bolsevizmus és a zsidóság, az egész nyugati szisztéma kollektív bűne tornyosul elénk. A közösen elkövetett gaztett tudata viszi az USA elnököket a volt ,,haláltáborok" színhelyeinek meglátogatására és az ,,áldozatok" emlékműveinek megkoszorúzására, valahányszor a vasfüggöny mögé látogatnak.

Iszonyú ellentmondás, kettősség feszíti az emberiség lelkét, amikor az egyik oldalon a tudomány révén a természet Igazságait és Rendjét deríti ki, a másik oldalon pedig a Hazugság és Felforgatás sátáni dialektikáját szolgálja.

Egy bizonyos; a Hazugságnak e földi diadalát két hatalmasság képviseli: a Zsidóság és a Bolsevizmus. A filozófusok a Felsőbbrendű Emberről álmodoznak s ezek az álmok a cionizmus és marxizmus szörnyetegeiben öltenek testet.

Ezért gyűlöl minket ez a két hatalmasság. Ezért halmoz hazugságot hazugságra, terrort terrorra, mert fél attól, hogy valahol lábra kap az Igazság.

Az Isten felé tekintő embert ma a sátán kerítette hatalmába. A hazugság fegyverével megkeményíti az emberek szívét, megsüketíti a füleket. A hazugság leleplezésére az Igazságnak nem futja többre, mint rosszul nyomott, dugva továbbított újságokra, könyvekre. Az Igazság soha nem volt még a Földön oly parányi kisebbségben, mint ma és soha nem volt olyan népszerűtlen, mint ma és hirdetése soha nem volt olyan veszélyes, mint ma. A nemzetiszocialistát arról lehet megismerni, hogy keresi az Igazságot, hogy mer veszedelmesen élni.

Mikor, ó, mikor jön el a hazugság Nagypéntekjére a feltámadás Húsvétja?

 
 
0 komment , kategória:  Valóban meghalt-e hatmillió?6  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 55
  • e Hét: 1709
  • e Hónap: 8430
  • e Év: 373920
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.