Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
szeretettel
  2011-06-08 08:24:35, szerda
 
 


Korál - Amit nem mondhattam el

Nos, hát mégis Nélküled, múlik el az életem,
Pedig a fontos dolgokat, még nem mondhattam el,
Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon,
S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.



Igen, fájt minden szavad, tudom én rontottam el,
De csak egy dolog igaz, amit nem mondtam sosem,
És most vad tüzekkel ég, a hallgatáson túl,
És örökre megmarad kimondhatatlanul.



Nézd a föld forog tovább,
És már nem bánt semmi sem,
Csak egy szó amit Neked,
Soha nem mondhattam el
Soha nem mondhattam el,
Soha nem mondhattam el.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 08:20:34, szerda
 
 


Komáromi János - lépdelve



ott lépdeltél mellettem
egyszerre fogyott az út
elfeledtünk akkor minden
békét és minden háborút



a csend fogta össze
lóbálódzó két kezünk
semmit sem tudtunk arról
hogy mennyire szeretünk



vad árnyait távol tartotta tőlünk
a lomhán ébredő este
bennünk talán felkelő-Napos
hajnali önmagát kereste



kicsit előre hajtottam a fejem
oldalról néztem csak Rád
közben elmosódott köröttünk
a létező-valóság határ



nevettél olykor valamin
mit mondhattam Neked?
felragyogott ilyenkor
csillagként fénylett a szemed



kezem megmozdult néha
lágyan simogatni akart
erőszakkal kellett visszafognom
a meg-meginduló kart



a város alattunk csillogott
ezer pontja reszketve fénylett
az időből fölénk szőtt fátyol alatt
lassan sötét lett



egyszerre álltunk meg
és egymásra néztünk
szavakat nem mondtunk
talán mind a ketten féltünk



nem volt csók és semmi más
és nem voltak szavak
mindennél többet ért akkor
hogy a karomban tartalak.


 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 08:09:52, szerda
 
 


Komáromi János - még-már-még

még a felhők sem őrzik a titkot
még a napfény sem űzi a tajtékot
még halványan csillan csak a könny
még rendszeresen befed a közöny

már nem érti senki az imákat
már nem hiszi senki, hogy jól hibázhat
már elhazudott mindent az őszinte szó
már elérhetetlen álom a való

még csattan a zár az ajtókon
még lyuk vöröslik a homlokon
még lassan szivárog az élet
még vissza-vissza tér a lélek

emlékek - múltak
jók voltak - javultak
rossz álom ébreszt fel
folyton ölni vagy ölelni kell

tervek és jövők
négyzetek, körök
még-már-még ennyi
embernek lenni
(muszáj itt lenni)
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 08:07:34, szerda
 
 


Két napot: a tegnapot és a holnapot.

A tegnapból tanultam.
A holnap pedig a következménye lesz annak,
Amit ma teszek.

Ma azzal a meggyőződéssel
Nézek szembe az élettel,
Hogy ez a nap
Soha többé nem fog visszatérni.

A Ma az utolsó lehetőség arra,
Hogy intenzíven éljek,
Hiszen senki sem tud biztosítani arról,
Hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét.

Ma elég bátor leszek ahhoz,
Hogy ne szalasszak el több alkalmat.

Csak egyetlen lehetőségem van érvényesülni
Ma beruházok a legértékesebb
Erő forrásomból: az időmből

A legbizonytalanabb munkámba:
Az életembe.

Ma minden percet szenvedéllyel töltök,
Hogy a Mát egy különleges
Egy páratlan nappá tegyem az
Életemben.

Ma szembeszállok minden akadállyal,
Amely az utamba áll,
Bízva benne, hogy sikert aratok.

Ma ellenállok a pesszimizmusnak
És meghódítom a világot egy mosollyal
És pozitív hozzáállással
Mindig a legjobbat várom.

Ma minden megszokott feladatomat
Fennkölt önkifejezésként végzem el.

Ma úgy töltöm az időt, hogy boldog legyek
És otthagyjam a lábnyomaimat,
És a jelenlétemet

Mások szívében.

Ma meghívlak Téged, hogy kezdjünk egy új korszakot,
Ahol álmodhatjuk,
Hogy minden, amibe belefogunk lehetséges
És mi meg is valósítjuk
Örömmel és méltósággal.

Boldog napot és

Jobb holnapot kívánok!
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 08:05:02, szerda
 
 


Károlyi Amy - Szólongatás

Harmatcseppé válik szájadon a szó.
Azt mondod: fa -
és erdőstül állnak elibém a fák.

Azt mondod:kő -
nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.

Azt mondod: rét -
és lassú buborékkal
gyöngyök és gyűrűk szállnak fel a mélyből.

Azt mondod: szép -
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.

Azt mondod: én -
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyújtott gyertya szál.

Azt mondod: nyár -
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal púpozva a Tejúton ballag
egy júliusi szénásszekér.

Azt mondod: ősz -
és áfonyával telik meg harminc szőlős kosár.

S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 08:03:15, szerda
 
 


Gyurkovics Tibor - Örökké

Örökké van a táj, a fák, az alma kertek,
a fák végén a lomb vagy a dió levél,
miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
a lebegő ködök a levegőbe fúrva
egy helyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
a billenő hegyen a tér sziklája áll,
mint mértani idom, amelybe zárva él egy
madár és énekel tízezer éve már.

Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
a szívemet, szegezz a fák közé oda,
ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
s aranyként tündököl a tárgyak homloka.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 08:01:00, szerda
 
 


Huszti Sándor - Lélek-társak

A sötét éjben ragyognak a messzi égi régiók,
Fényük postalován utaznak az év milliók.
Nem látod a magasban a Létezés ködét,
Avatatlan szemek elől takarja a sötét.

A távol csillagok közt fogantak lelkeink,
Csak az istenek tudhatták, mik lesznek terveink.
A lelkek ketten egy testvér párt alkottak,
A bölcsesség adományán egyformán osztoztak.

Időtlen időkig keringtek egymás mellett,
Majd helyet kerestek ahol fejlődni lehet.
Egymás után indultak a nagy útra,
Előbb egyik, majd a másik zuhant az alagútba.

A szárnyas lelkek test gúnyába öltöztek
Csillagok honából földi házba költöztek.
Így a lélek-testvérek egymásról mit se tudtak,
Gyermekek voltak még, nevetve tanultak.

De szívük mélyébe ezer karcot véstek
A szellőként szárnyaló, tovafutó évek.
Útjukon sokáig egyedül haladtak,
Ám eljött az idő, és egymásba botlottak.
Mostantól fogva közös pályán járnak,
Szellemük ezentúl a messzeségbe szárnyal!
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 07:58:57, szerda
 
 


Áprily Lajos -Útravaló

A lélek,
mikor búcsúzva bontja szárnyait,
visz magával a földről valamit.

Eszmét, melyet világra ő hozott,
virágot, melyet ő virágoztatott.

Én Istenem, én mit vigyek neked?
Nem vihetek én mást, csak verseket.

Kiválasztok pár utamra valót,
a többinél tisztábban dalolót.

S ahol ösvénnyel vár az égi rét,
zenét hallok majd, felséges zenét.

Barátom, aki már előre ment,
azt a zenét rég hallja odafent.

S ahogy azt a muzsikát hallgatom,
azt a keveset rendre hullatom.

Az a zene csak vallatja velem:
Süket sor... nem merem... ezt sem merem.

S amikor, Uram, hozzád érkezem,
könnyű kezem miatt szégyenkezem.

A választottakból csak egy maradt,
az, melyben elfogtam egy sugarad.

Az, amelyikben elmondtam neked,
hogyan szerettem drága földedet.

S szólok: Csak ennyit hoztam. Ó, Uram,
ne ítéld meg nagyon szigorűan.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 07:56:41, szerda
 
 


Rajki Miklós - Ne rohanj

Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A verseny loholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a verseny agár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak,

A virágok szirmai más arcot mutatnak.

S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,

Van olyan, mint a színpadon a táncos pár.

Látod, mi mindent hagysz ki naponta?

Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.

A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.

Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipke bogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovább?
Rohansz, és mégse érsz sehová.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
szeretettel
  2011-06-08 07:53:59, szerda
 
 


Erdős Olga - Tegnap-ma-holnap

Tegnap
Még zöld aranyban álltak a fák,
és rózsa kék volt a kora este.
De tudtuk, utolsót sóhajt a nyár,
és beleremeg bágyadt teste.

Ma
Ködfolttal ébreszt az őszi reggel,
a kert végi nádas vöröslő hajnala.
Emléked elsárgul a levelekkel,
de velem marad tavaszunk dallama.

Holnap
Meztelen nyújtóznak felém az ágak,
meghitt ösvényünk hó paplan fedi.
Vakító fehéren tiszták a vágyak,
ha a Nap sugarát ajkamon feledi.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő:" Megállok a fehér   
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2582
  • e Hét: 17811
  • e Hónap: 62883
  • e Év: 2004163
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.