Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
x
  2012-11-05 19:47:21, hétfő
 
  Réthy László -
A gondviselés.
Mily szép a Föld! - mező ha zöldel
S nyár derekán aranykalászt terem;
A folyamakban hal tenyész s a háló
Nem jő fel zsákmány nélkül sohsem.

A nyáj s a csorda legelész s a csengő
Elhallik messze, - idyll, hangulat;
Az erdő szélen kürt szól s roskadó
Szarvast űz egy vídám 1ovascsapat.

A kertben méhkasok szép rendben állnak,
Kis nyilásukon méhek nyüzsgenek,
S ha édes mézzel megtelt már a kas,
A méhtől elszedik - az emberek.

Mert emberek vagyunk! - urak! - s a földtekén
Azért van állat, növény, - gyöngy s arany,
-lsten rendelte igy, a jó, a bölcs: -
Hogy mienk legyen minden, ami van.

S az oltárokról tömjén füstje száll
Az Égbe, honnan minden jó ered;
Hozsánna a nagy, szent, bölcs Gondozónak
Ki minket embereket így szeret!

De ám a mezők liliomait
Is ő teremté s öltözteti fel!
S a póknak is ő adta, hogyha éhes
Hálójával a legyet fogja el.

A vércsének, hogy gyors csapással
A szegény fürjet fojtsa meg,
Midőn a barázdákba' futva
Rovarra vadász kicsinyeinek.

Ha erdő mélyén andalogsz s a lombok
Között hallod a csalogány dalát:
Nem látod-e sötéten elsuhanni
A leselkedő fekete halált?

Öldöklés mindenütt - Az élet
Ily zordon, sivár terven épült!
Egy Alkotó szerzette ezt a sok kínt?
Nagy nevének - díszül, dicsőségül?

Mi gyönyört lel ez alkotásban,
Hogy teremtményi egymást falják?
Hogy oda dobta a szegényt s a gyengét
A zsarnoknak, - hogy azt uralják?

Mi gyönyört lel az ádáz küzdelemben,
Mely nemzet s nemzet közt dúl véresen,
A világtörténet évezrein ...?
-Mondjátok hittudósok meg nekem!

Mondjátok meg, hogy mi értelme van
A "fátumnak" mely vakon szórja szét:
-Nem válogatva jóba', rosszba' -
A pusztulás s a halál mételyét?

A véletlennek mért van ily hatalma?
A rendszerbe hogy illlik ez bele,
Amelyet alkotott s vezérel
Egy gondviselő atyai keze?...

Nem, nem! Nem vagyok én hitetlen,
De Zarathustra vallása igaz!
Két Isten van: egy Jó és egy Gonosz!
S amit látunk magunk körűl a földön,
Mérhetlen sok száz emberöltőn.
Örömet, kínt, diadalt és nyomort,
Mit a forgó szerencse szele összehord:
E két Istennek örök harca az!
Réthy László



 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
x
  2012-11-03 05:58:19, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-05-04 10:16:34


A régi és az új Isten.
A hajdankorban, aranykorban
Göröghon szép szigetvilágát
A rózsaújjú szűzi hajnal,
Édes fuvalma lengte át.

A mezők virágdiszt öltöttek,
S a partra gyöngyöt szórt a hullám.
S mint pillangók a virágkelyhen:
Úgy szerettek, ifjú s a lány.

Csak álmodott az ember s mit sem
Sejtett, mi kétkedővé tenne,
Az ég s a tenger tükör volt és
Saját képmását látta benne.

Emberi hangon beszélt minden,
Virág, fény, árnyék, szélvész, tenger,
S az ég s föld bájos összhangjában
Gyermek és költő volt az ember.

Az Olymp' magas ködös ormán
Zeüsz volt a fő-intéző, ki
Az istenek és istennőknek
Hívatását jelölte ki.

Magának tartva meg a kormányt,
S ha a világ romlásnak indúl:
Rettegjen a föld minden népe,
Villámai csapásitul.

S a kiklopszok (villámkovácsok),
A munkában karuk fesziték,
Hogyha dörögni akar Zéüsz,
Villám készlet legyen elég.

De uj kor jött s az Olympusról
Eltüntek mind az istenek:
Szétfoszlott a mesék világa,
Csak Zéüsz maradt meg, az Egy!

Keresztény Isten lett Zéüszből,
-Nem testi lény, de égi szellem,
De megtartotta a villámot
A bünrehajló ember ellen.

És térdre hull, minden jó lélek,
Ha zeng az ég s mennykő hull szerte,
Csak a fizikus mühelyében nincs meg
A Költészetnek ihlete.

Most olvasom, hogy Towbridge doktor,
Gőzbe villámszikrát pattintott,
S dörgést produkált műhelyében,
Zéüsz dolgába kapva ott.

S konstatálta, hogyha a villám,
A felhőt hévvel rázza fel:
Az hydrogén és oxygénre
Nagy dördülettel bomlik el.
Réthy László
 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
x
  2012-10-26 07:31:35, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:24:48



Angyalok.
E földi élet csak küszöb
Egy fényes, magas Lét felé,
Midőn a lélek boldogan
Jut Istennek színe elé.

Mily fényben trónol az Atya!
Jobbján fiával és körűl:
Rózsás felhőcskék habjain
Milljó angyal repes, örűl.

Anyáknak, hogyha gyermekük'
Veszitik el, milyen vígasz... (!)
- "Isten magához vette" - most
Aranyszárnyú kis angyal az...

Mily megható (!), mikor beteg
A kis poronty s az anya szól:
"Bár elvenné Istenke őt,
Akkor járna szegényke jól..."

S míg angyalokkal tölti be,
A Menny hét szféráját a Hit:
A földön gyűlni látjuk a
Pici síroknak ezreit...
Réthy László



 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
x
  2011-11-18 13:51:52, péntek
 
  Juhász Lajosné [Terike ] küldte az IWIW-en...... ........... ...........2009. június 28., 10:22 | 4791.


A napimádó éneke.
Égő Nap! a Menny királynéja Te,
Ki trónodról tekintsz a földre le.
Életet, áldást árasztva le ránk,
Szivem tárom ki előtted - Anyánk!

Szeretlek! - Te vagy Mindenünk aki,
Földi sorsunknak útját szabja ki,
S hatalmad, mely nekünk határtalan:
Szemed egy sugarára irva van.

Te adsz földünknek meleget s a Lét,
Tőled veszi minden leheletét,
Erőt az agy, izom, a sziv, a szárnyak,
S forrása vagy Te fénynek s árnynak.

Te fested meg a virág kelyhét,
Te oszlatod a felleget szét,
Ott vagy Te minden harmatgyöngyben,
A verejtékben s örömkönnyben.

Ott lobogtál egy kis ház tüzhelyén,
Hol meleged első csókját vevém,
Atyám lelkében, ki adott nevet,
S anyám szivében, ki szült s szeretett.

Csodállak Nap! - s amerre járom
Utaimat a nagy világon:
Kerestem mindenben a szépet,
De mindennél szebb a - Te képed!

Gyönyörrel néztelek a rónán
Hajnalbiborban, alkonyórán,
Tenger beláthatatlan síkján, fjordokon,
Kelet virányain, havas ormokon...

És mindenütt más, más az Élet,
Mert mindenütt más a Te képed,
Amint sugárid hinted rája:
Olyan a föld színe, ruhája.

A pálmának diszt, büszkeséget;
A zuzmónak csak szerénységet
Adtál, de mind azt vallja Néked,
Hogy szép, édes és jó az élet.

Játékaid mily tündérálmok!
Bolygó tüzek és délibábok,
S a szivárvány hét szinü fénye,
Az ősanyag nagy költeménye!

Földünk szülötti, kicsi emberek,
Isten lényét, akik keresittek:
- Nem látjátok a fönségest, nagyot?
Hulljunk térdre s imádjuk a Napot.
Réthy László
 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
Réthy László
  2011-05-14 09:31:18, szombat
 
  RÉTHY LÁSZLÓ versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A gondviselés___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A homokban___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kassai dómban___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A napimádó éneke_____________________________(#)- Juhász Lajosné
Angyalok___________________________(#)- Gizella Lapu
A régi és az új Isten___________________________(#)- Gizella Lapu
Az anyanyelv___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az én pesti családom___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Élet_____________________________(#)- Juhász Lajosné
Északon___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Fanny___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Isten képe_____________________________(#)- Gizella Lapu
Keresztény jelszavak___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Krisztusban élek_____________________________(#)- Gizella Lapu
Makrokozmosz___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Mikrokozmosz_____________________________(#)- Gizella Lapu
Monothesimus___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Nőm halálakor___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Örök igazság___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Pincs és veréb___________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Régi és új világ___________________________(#)- Vasné Marika



Gyűjtők névsora

Juhász Lajosné
Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
Vasné Marika
 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
R László
  2010-03-10 22:24:33, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:24:48



Réthy László Isten képe.

Hatodnapon teremte Isten embert,
Mint Mózes első könyve mondja:
Saját képére! s aztán megpihent, mert
A nagy probléma meg volt oldva.

Saját képére? - Különös, hiszen ha
Végignézzük az emberfajokat,
A fehértől a koromfeketéig
Egymásmellett van minden változat.

Az igazi melyik hát - amely joggal
Hivatkozhatik Isten képire?
- Olyan kérdés ez, melynek sohasem
Juthatnak el a - végire.

De ha a tételt megforditjuk:
- Az ember alkotta meg Istenét!
Megértjük, mért volt fehér Jahve
És mért imád a néger feketét?

Az Isteneszmének az ember
Amilyen maga, olyan színt ád,
Amilyen saját lelke, lénye:
Hisz' magáról veszi a mintát!

Ha ember helyett a világon,
Más állatfaj volna a vezető,
Isten képét minden bizonnyal
Úgy festenék, amilyen ő.

Ha a madár volna e sorsban,
Azt mondaná, ha a nap fölkel:
A láthatáron égi Isten
Arany páva alakban jő fel.

Ha pók volna szellemfölényben:
Órjás póknak képzelné Istent,
Ki hálójával tartja össze
Az Eget, Földet, a nagy Mindent!

S ha szarvasmarha volna az, ki
Megértené a Mindenséget:
- Egetrázó múúú! ünnepelné
Az aranyszarvú istenséget!

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:24:48



Mikrokozmosz.
Megyek városból ki, messze
Hol nincs autó s velocipéd,
Hol csak virágokkal beszélek
S a tücsök mond el egy regét.

Fáradt vagyok és megpihenni
Oly jól esik a fák alatt,
Fejem a fűbe temetem be,
Nincs agyamban bús gondolat.

S hogy igy fekszem, közelről látom,
Hogy egy arasznyi tér mily sok?
Hüvelykkel mérhetem és mégis
Egy új világot láthatok.

Tűlevelü fák, bozót, indák
Ős vadonjába (!) nézek itt,
S egy apró virág szűzi szirmán
Egy harmatcsepp kaczérkodik.

Fínom testű lények mozognak,
Miket a szem már alig lát:
S hajszál vékony gyökérke hosszán
Mint függő-hídon járnak át.

Picziny bogárcsalád tanyázik
Egy levél sátora alatt,
S egy kis pók mintha hálójából
Szőne be egy napsugarat.

Egy hangya nagy zsákot cepelve,
Homoktorlasz elé kerűl,
S egy baraczkmag is utját állja:
S ő húzza nagy terhét körűl.

Az élet mellett a halál is
Itt van: - száradt virágtövek, -
S a moh közt törött csigaházak.
Mint elszórt apró sirkövek.

Mig nézem ezt a Mikrokozmoszt,
Azt képzelem Isten vagyok,
S tőlem függ csak, hogy e világra
Az éltető napfény ragyog.

Isten vagyok! - csodát teszek most:
"Sötét legyen!" - azt akarom,
S e kicsi, kicsi, kis világot
Kalapommal letakarom.
Réthy László
(A kis világ.)

Juhász Lajosné [Terike ] küldte az IWIW-en...... ........... ...........2009. június 28., 10:22 | 4791.


Élet.
Bármerre is, tekint a szem,
Mindenütt: élet! élet!
Rózsás öléből hinti szét
Anyánk, a nagy Természet.

S minden oly szép, tökéletes,
Mit alkotott kezével,
S a Lét varázsát, örömét
Bölcsen osztotta széjjel:

A sas a bérceken tanyáz
S büszkén kereng a légben;
A denevér zsákmányra les,
Alkonyi sötétségben.

A méh tarka virágokon
Zsong s gyüjti édes mézét,
S egy atka silány hulladékból.
Veszi ki szerény részét.

Szitakötő a napsugárban
Cikázik a patak felett,
S a fecskepár kis páholyában
Él víg családi életet.

A vakond sötét rejtekében
Keres férget és bogarat,
S nem látott szegény életében
Sohasem - egy napsugarat.

Egy napig él a kérész és a
Száz éves holló károg a fán,
S az ember szól: "Enyém itt minden!
S lesz ezredek folyamatán."

S a virág hull és egyre hull,
Elporlik ember, féreg:
Ki tudná azt megmondani,
Mely'knek volt szebb az élet?...
Réthy László
 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
R László
  2010-03-10 22:22:49, szerda
 
  Réthy László Pincs és veréb.

Egy bolt elé a járda-szélen,
Valami jó kéz minden télen,
Kenyérmorzsát szór rendesen,
S eltünik szótlan, csendesen.

S a verebek fákrul, ereszrül
Szállnak az utcákon keresztül,
S sietve kapkodják fel ott,
Csipp! csipp! — mig minden elfogyott.

Egyszer, amint ott nézem őket.
A didergő kis dőzsölőket:
Egy hölggyel egy kis pincs megy el,
Húsz verebet riasztva fel...

Váu, váu, vonyit a kis pimasz,
De egy verébnek ám nagy az:
Arasznyi, fésült báb-alak,
És nyakán széles kék szalag.

S a verebek nagy ijedséggel
Röppennek gyorsan szerteszéjjel:
Ki merne moccani amíg
Pincs urfi el nem távozik?

Az állatban s az emberfajban,
Tudjuk, milyen sok hasonlat van:
- Mily gőgös köztünk sok "alak",
Ha nyakán csüng holmi szalag!



Fanny.
Az idő múlik, hanyatlik a nap,
Csak dereng még a láthatár felett;
De szivem forró, reszketek amint
Érintem fehér síma kezedet.

Minden, mi szép volt, drága, édes:
Abránd, költészet - Benned látom;
Szebbet mint Te, sosem találtam,
S nem képzelek a nagyvilágon.

Utolsó szerelmem! - jer édes, - látod,
Hogy vágyom érted, hogy ver a szivem?
Azt az érzést, ami szivemben él,
Csak költő érzi és más senkisem.

Óh jer, mit adjak? - Meglopom
Az őszi nap utolsó sugarát
S befonom szép szőke hajadba,
Öreg szivemnek búcsúja gyanánt.
Réthy László
(Utolsó szerelem.)



A homokban.
Láttam Párist, Rómát és Londont,
Tudok mindent, amit ember kigondolt,
A szív s az agy, mit magába vehet:
- S bejártam képzeletben az Eget.

Szívem van, de meg is szenvedtem érte,
A sors a jót nekem cseppenként mérte,
S hányszor volt, hogy hitem megfogyva,
Térdeltem jó Anyám sírjára rogyva.

Most Margit lányom s két kis unokám,
Marékkal szórják a homokot rám:
- Ennél szebbet nem láttam a világon,
Szebb két bimbót egy nyiló rózsaágon.
Réthy László
(Aradi házunk udvarán. Arad, 1910. május 20.)



Monothesimus.
Jahve teremté a Világot,
Egy szavával, mondván: Legyen!
S a nap sütött s forgott a föld, és
Völgyben fű nőtt s a fa a hegyen.

A hal eviczkélt a habokban,
Nílusban krokodíl lakott,
S az ember bicskájával egy jó
Nagy bunkós botot faragott.

Hogy megküzdjön a mamuttal s más
Vadakkal, - de történt az is,
Hogy fejebúbján vágta Ábelt,
Káin a gonosz, a hamis.

Éva anya is meghalt és más nő
Nem lehetett semerre sem,
S csodás! megszaporodott mégis
Nő nélkül az emberi nem.

S bolond fejjel sok mindent gondolt
A világról, mely az - övé,
Azt hitte Isten van tán száz is,
És meséit tovább szövé.

De Jahve nem tűrhette végre,
Hogy nem tudják, hogy ő csak Egy,
S zsidóknak nyilatkoztatá ki,
E nagy titkot az égi kegy.

Zsidóktól görögök, latinok
S más népek tanúlták meg azt,
(A kis Földközi-tenger szélén)
Hogy mi az üdv, mi az igaz?

Természetes, hogy a menyország,
Rendelkezésre nekik áll,
S akik nem egyistenhivők, hajh!
Sorsuk a kárhozat, halál!

De hisz Isten még sok más népfajt
Teremtett saját képire!
S aztéket, pápuát 's még száz mást
Mért felejtett el ennyire?

Hogy e szegények, butaságban,
S ős balbonában sinylenek,
Pedig egy szavába kerűl csak:
Hogy ők is üdvözüljenek!

Hja! ugy történt, hogy mikor Jahve:
Sugalmazta a Bibliát,
Csak nagysokára fedezték fel
Amerikát s Ausztráliát.
Réthy László
 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
R László
  2010-03-10 22:20:37, szerda
 
 



Réthy László - A kassai dómban.

Kora reggel még, - oly hideg van -
S kis gyermekek hosszú sorokban
Templomba mennek.
Fiúk s lányok; külön padokba'
Imát rebegnek fagyoskodva
A jó Istennek!

Mise van s hosszú zsolozsmákat
Osztály-tanítók intonálnak
S mind énekelnek.
Köhécsel egy köhécsel másik,
Fiú s lány valamennyi fázik.
S a percek telnek.

Merev szemű, mogorva szentek,
Maguk elé némán tekintnek.
S az ódon ablak
Üvegkockáin játszi szinbe,
Egy-egy félénk sugárkát hint be,
Az aranyos nap.

A mise vége. - Nagy zsivajjal
Tolong, siet ki a gyerekraj,
Ragyog kint minden:
A tavasz édes illatárja,
A gyermekek szivét átjárja:
Itt van az Isten!

Link




---------------------------------------------------------

Réthy László - Örök igazság.

Mióta ember van a földön.
A létezése okát kereste,
Istent látott a Tűzgolyóba nappal,
S holdfényben, csillagokban este.

S ha sok halat adott a tenger.
Vagy dögvész lepte barmait meg:
Azt képzelte szegény, hogy égben s földön
Harca folyik az isteneknek.

Jó és gonosz véres küzdelme!
Miből agya semmit sem ért meg...
- Érzi, hogy ember, aki vadat ejt le,
Mégis kicsi, nyomorgó féreg.

S terhét hurcolva roskadásig,
Lelke egy jobb létért esengett,
S megalkotá a tulvilág hitét, mely
Sebére hint gyógyitó cseppet.

S jött egy próféta, akinél jobb
Lelket nem látott a világ még,
S az emberszeretet hitét hirdetve
Feláldozta magát fajunkért.

Két ezredév mult el azóta,
S az emberiség ma se boldog,
A tudás törte fel a titok nyitját:
Önzés az Élet, s erőszak a Jog!

Testvériség! - csak hiú álom
Az "Én" a cél, a törvény, sarkpont,
Jó az, mi Nékem jó és gonosz minden,
Mi vágyam elé sorompót vont.

Legszebb nő az, ki Nékem legszebb,
S az Én hitem igaz s a legjobb,
S barátom az, ki a nagy ádáz harcban
Egy célra tör s Velem kezet fog.

A harc folyik és földtekénken
Minden rög egy gyengébbnek sírja,
S az erősebb válik ki diadallal,
Mert az győz - aki jobban bírja...

S igy lesz mindig s uj korszakokban
Uj jelszók váltják fel a régit,
Hitvallások lesznek majd mások, ujak,
Hirdetve koruk bölcseségit.

S a jövő ködképében látok
Egy nagy hajót fényben evezni,
Melyet a változó korok eszméi
Sem hagytak a hullámba veszni.

Egy hitvallás hajója az, mely
Egy igazságot visz magával,
Melyet, ha már nem hiszünk semmit, semmit:
- Minden lélek magáénak vall.

Igazság, mely mindig igaz volt,
Mit vall a sziv és tud az elme,
Egy igazság! - mely túl él minden kort s ez:
Az anyaszív örök szerelme!

S megy a hajó, folytatja útját,
S a hullámokat büszkén járja,
S az élet tengerén a szél zúg:
"Szent anyasziv! - Óh Ave Mária".
Réthy László


Réthy László - Nőm halálakor.

Beteg volt szegény, - nagy keservek
Ütöttek házunkon tanyát:
A lelkem sírt, ha vigasztaltam
A hervadó, szelíd anyát.

Két pici gyermekünk napestig
Játszadozott a kis lakásban:
Nem értették, hogy falaink közt
Mily mérhetetlen bánat van?

Aztán meghalt és ott állottam
A sírnál, csüggedten, letörve;
S a kisebbik gyermekem kérdé:
- Mért teszik a mamát gödörbe?

- Hazajöttünk és nehány hétig
A "mamát" emlegették még:
- Hogy egy szép aranyos kocsin
Messze, egy kertbe elvitték...

Aztán rokonokhoz jutottak
S szépen nőttek a gyermekek:
És a kedves uj környezetben
Egészen otthonossá lettek.

Egyszer hallottam egyiktől, hogy
"Tuli mama" vigyáz miránk:
- De ugye apus, egyszer régen
Volt nekünk egy másik mamánk?
Réthy László
(Tokaji Nagy Irén, meghalt Budapesten 1893. március 14-én)



Réthy László - Északon.

Drammen táján Norvégiában
Járok a fjord körűl magam:
Nézem, hogy a napfényes víznek
Mily csodás smaragd tűkre van.

A törpe nyírfák lombjaikkal
Üdvözlik a szerény nyarat,
S egy fenyőfán kopogni hallok
Egy megviselt bús madarat.

Temetés jön s a norvég zászlót
Viszi egy aggastyán elűl,
Megkapja e díszt minden honfi
A nemzettől - búcsú jelűl.

Velük megyek s egy erdő szélén
Elérjük a kis temetőt.
Meghajlik a zászló s a holtat
Átöleli az anyaföld.

Eloszlik a nép s én magamba'
A kápolna felé megyek:
Ócska, kopott fala, küszöbje,
S megroskadtak az ereszek.

Szegény kápolna, mennyit állt ki,
Évtizedek lassú során?
Mi mindent látott? - ... bút, bajt ...
gondot.
S korát is elfeledte tán?

A bejárat felett egy tábla! ...
S szivem megdobban hangosan:
Azon a kicsi ócska táblán
A születésem éve van.
Réthy László
(Norvégiai emlék.)


 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
R László
  2010-03-10 22:18:29, szerda
 
  Réthy László Az anyanyelv.

Az emberek, ha járnak-kelnek,
Hallanak mindenféle nyelvet:
- Egyik csicsergő, fülbemászó.
Ez komoly, az meg fennhéjázó;
Egyik mintha nehézkes lenne,
Mintha rithmus sem volna benne;
Ebben túl sok a mássalhangzó,
Abban meg lágyan hangzik a szó:
De bármiféle, valamennyi
Jót, szépet egyaránt fejez ki.

Melyik hát a sok közt a legszebb?
Nincs aki erre megfelelhet...

Minden nyelv szép, hisz jó anyácskánk
Csókjával hagyta nyelvünket ránk:
A lelke szólt a bölcsődalba,
S sírig azt halljuk - ébren-alva.





Keresztény jelszavak.
"Szeresd felebarátodat"
Igy szól a szép krisztusi - tan,
"Mint tenmagadat!" - ezzel sajna!
Nagyon megszigorítva van...

Mit a felső mondat kiván?
Már magában is szörnyü sok,
A másodikat? - megtartják tán
A földöntúl, az - angyalok.

Túlzó volt Krisztus s mennyire?
Hogy ilyen morált hirdetett.
Hogy lehet az élet vásárján
Alkalmazni ily elveket?

Embertársadnak érdeke,
Hogy lehúzza a bőrödet;
S ha nem teszi meg az a mamlasz?
Akkor vele majd - Te teszed!

Kétezer éve élünk már
Keresztény - szeretetben és
Krisztus tanának foganatja
Bizony isten édes-kevés.

De kitünt, hogy Isten-fia,
Az embert jól ismerte, - ki
Örűl, hogyha a címet, bárcát
Minél olcsóbban váltja ki...

Azért követel oly sokat
A morál, mit Krisztus tanit,
Hogy még a legjobb keresztény is
Lealkudhasson valamit!
Réthy László
 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
R László
  2010-03-10 22:16:32, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:24:48



Réthy László Krisztusban élek.

Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
-Minden szavamból rám ismernek:
Akik igazán keresztények.

Imádom Krisztust! - Nagy szivének
Hallgatom forró dobbanását,
Az élet roppant mozgalmában:
-Tengernyi hazugságon át!

Ha Krisztus ma eljönne hozzánk
S körülnézne a föld - színén:
Csalódás, fájdalom, keservek
Ütnének sebet nagy szívén.

Azt látná itt, hogy fényes kasztok,
Formákká törpiték az eszményt,
Külsőségek, jelszók és dogmák
Jelentik a hithű keresztényt!

Csodálkozna, ha maga látná,
Hogy vallása - "felekezet".
S zárt érdekszövetkezetekké
Szorúlt az "Emberszeretet!"

És csodálkozna, hogy a kasztok,
Az észt is lebilincselék:
Kimondva, hogy Krisztus korának
Tudása - örökre elég!

Pedig Krisztus ilyet nem kívánt,
Hisz a tudás - az csak keret,
Mely korról korra változik, de
Örök eszmény a "Szeretet!"

Krisztus tana, nem tudomány, de
Érzés! - mely szivünkhöz van kötve,
Virág, amelynek gyökere
Befogódzik a földi rögbe.

Nem korok s fajok külömbsége
A szeretet s a gyűlölet!
Légy pogány bár, Jézusban élsz, ha
Szent tanitását követed!

Egész lélekkel, igaz szívvel
Hódolok Krisztus szellemének!
Ne vessétek meg a "hitetlent"
Türelmes szívü keresztények!

 
 
0 komment , kategória:  Réthy László 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 578
  • e Hét: 8116
  • e Hónap: 23755
  • e Év: 57151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.