Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Füle Lajos: Napi csendességek 365 napon
  2019-02-26 21:00:38, kedd
 
 








Füle Lajos: NAPI CSENDESSÉGEK 365 NAPON



Link



Január 1.
365 NAPON

Háromszázhatvanöt napon,
JÉZUS, TE légy az oltalom,
JÉZUS, TE légy a holnapom,
Te égbe váró IRGALOM!

"Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében."
Zsolt. 130.5







Január 2.
ÚJ ÉV JÖN

Új év jön, új század, ezred...
Aki hisz, az el nem veszhet:
ISTEN áldó Keze tartja,
s ott nyugszik a LELKE rajta.

"Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
(János 3:36,)







Január 3.
MÉG VÁRSZ

Még vársz Urunk, mivel nem engeded,
hogy elvesszen egyetlen gyermeked,
kiért FIAD fizetett drága árat.
Dícsérjen a XXI. század!

"Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön
vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól
örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren,
mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén..."
1 Péter 1:18-19







Január 4.
ÚJJÁTEHET

Gond, pénz, siker volt is, nem is.
Újul az év... Újulsz te is?
Kívánod-e? - ISTEN veled!
Ő téged is újjátehet.
"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden."
(2 Kor. 5.17)







Január 5.
NAPONTA

Naponta cselekszik,
formálgatja lelkünk
ISTEN FIA értünk,
ISTEN LELKE bennünk.
"Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan."
(Ésa. 64.7)







Január 6.
TÚLLÁTHATUNK

Túlláthatunk a láthatáron,
nem vagyunk az Időbe zárva:
jöttünk az örökkévalóságból,
megyünk az örökkévalóságba.

"Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."

(2 Kor. 4.18)







Január 7. MIT OLVASTÁL?

Hallod? Valaki rád kiált!
Nem ember, csak a Bibliád.
Panaszként jajdul rád szava:
mit olvastál helyette ma?

"És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden igéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje."

(5 Móz. 17.19)







Január 8.
KÖNYVTÁRAM

Könyvtáramat egy Könyvben tartom,
tartalma hatvanhat kötet,
olvasgatom hittel, kitartón,
s áldása mindenben követ.

"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos
a tanításra, a feddésre, a megjobbításra,
az igazságban való nevelésre, hogy
tökéletes legyen az Isten embere,
minden jó cselekedetre felkészített."
(2 Tim. 3.16)







Január 9.

TÁMAD A SÁTÁN

Támad a Sátán szüntelen...
Mindennapos a küzdelem,
de ki az ÚRRAL harcol itt,
eleshetik, de nem vesz el.

"Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen."

(1 Pét. 5.8)







Január 10.
Az marad meg

Múlik a múltunk, jelenünk,
sietve múlik a jövőnk is.
Amit Isten hatalma őriz,
csak az marad meg egyedül.

"Mert bizony mondom néktek,
míg az ég és a föld elmúlik,
a törvényből egy jóta vagy
egyetlen pontocska el nem múlik,
a míg minden be nem teljesedik."
(Mát. 5.18)








Január 11.
GARANCIA

Mennyei garancia kell
az élethez és a halálhoz:
Boldog, ki élő hitre lel
JÉZUSBAN és hálával áldoz.

Adj hálát Istennek, ez legyen áldozatod, s ha ígértél valamit a Felségesnek, teljesítsd!

(Zsolt. 50.14)


11




Január 12.
SZÍNARANY

Kinek a kincse mennyben van,
hasonló kincsre úgyse lelhet:
mit Isten őriz, színarany,
becsülje, mint királyi gyermek!

" ,,Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket,
ahol elpusztítja a moly, a rozsda, vagy ellopják a
tolvajok és a betörők! Inkább a Mennyben
gyűjtsetek kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda
nem teszi tönkre, sem a tolvajok nem lopják el!."

(Máté 6.19-20,)







Január 13. - ÁMULAT (Füle Lajos)

Néhány titok még mindig megmarad:
"az agy csak részben érti az agyat"!
S engem hatalmas ámulat fog át,
hordván az egyik legnagyobb csodát.

"Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!"

(Zsolt. 118:23,)







Január 14. KI A NAGYOBB?

"Ki a nagyobb? Ki a nagyobb?"
- Ki eljutott a Golgotára,
nem kérdi már, hisz lerakott
rangot, sikert, s csak Őt csodálja.

"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért."

(Ján. 15.13

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. János 15:13,







Január 15. ZENGŐ DICSÉRET

Legyen dalom az öröm harangja,
amelynek hangja szívekbe száll,
legyen az élet naponta Néked
zengő dicséret, URAM KIRÁLY!

"Ha közületek valaki bajban van, imádkozzon!
Ha örül, énekeljen, s dicsérje az Urat!"
(Jakab 5.13) EFO







Január 16. AJÁNDÉK

Ajándék érkezett, fogadd,
fény harmatozza arcodat,
csillag derítse lelkedet!
VALAKI eljött, mert szeret.
(Füle Lajos)

"Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt
mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna
vele együtt mindent minékünk?"

(Róma 8.32)







Január 17. FORMÁLJ!

Atyám, műved szemléld bennem,
kedved szerint formálj engem,
mélységekből mindig végy fel,
hadd dicsérlek teljes szívvel!

"Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet."

(Zsolt. 9.2)







Január 18. Dicsérjétek...

Dícsér az Ég, dícsér a Föld,
amelyet LÉNYED úgy betölt.
A szívem belső embere
dícséreteddel van tele.

"Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!"

(Zsolt. 147.1







Január 19. Az Úr az Úr!

Ki magából istent csinál,
megcsúfolja azt a Halál.
Az ÚR az Úr! Rá néz a hit,
ISTEN meg nem csúfoltatik.

"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül."
(Zsolt. 1.1)







Január 20. Legyen meg!

Többféle baj, kór árnya hint rám
baljós jelet, fáj itt meg ott.
Legfontosabb kérésem immár:
"Legyen meg az akaratod!"

"Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod."

(Máté 26.42)







Január 21. Van-e?

Kérdezte egyszer tőlem valaki:
"Van-e második születésnapod?"
- Igenis - mondtam - van: amikor Ő,
Jézus elhívott és befogadott.

"Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek."

(János 1:13,)


21




Január 22. Sugárzó arcok

Vannak sugárzó arcú keresztyének,
akiknek az Úr mondott valamit.
Feléje ujjong lelkükben a hit,
és amit mondott, abból hittel élnek.

"És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség."

(Máté 17:2,)







Január 23. Valóság

Nem hazudik: az örök élet
VALÓSÁG, nem üres ígéret.
Ne kérdezd hát, hogy biztos-é?
VALÓSÁG az, a KRISZTUSÉ.

"Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében."

(1 János 5.13)







Január 24. Magad adtad

De sokat adtál nekem, ISTENEM!
Sokpénzű ember ugyan nem vagyok,
de íme, itt vagy mindennap velem!
Magadat adtad nekem, ISTENEM.

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka."

(Jakab 1:17,







Január 25. Evangélizáció után

Hányan tértek meg? - Nem tudom.
Van aki mondta, van ki nem.
De kiderül a járt úton,
s hogy van-e pecsét a hiten?

"Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." 2 Péter 3.9 - Károli

*
"Az Úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják. Nem várakoztat bennünket, hanem ő vár ránk türelmesen, hiszen nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt kívánja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkozását és hozzá forduljon." 2Péter 3:9, ERV-HU (Egyszerű forditás)







Január 26. Nem vagyok jobb

Nem vagyok jobb ma sem, mint rég,
de mert a hit drágakincsét
KRISZTUSOMNÁL megtaláltam,
megszentelt a vére által.

"Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság."

(Példabeszédek k. 15:6,)







Január 27. Mindenre

Minden nappal fogy az erő,
de naponta velem van Ő,
s belőlem bár mi sem telne,
mindenre van erő BENNE!

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."

(Fil. 4.13)







Január 28. Legyen kedved

Legyen kedved az áldáshoz,
idődet az ÚRNAK áldozd,
s minden napon legyen veled
"elkészített cselekedet"!

"És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek."

(János 8.29)







Január 29. Füle Lajos: Volt egyszer

Volt egyszer egy vallomásod,
s örömödnek nem volt híja:
magasztaltad, Ki megváltott!
Ma csupán csak nosztalgia?

"Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt."

(1 Tim. 6.12)







Január 30. Füle Lajos: Megváltoztatható

A múlt megváltoztatható!
Fehér lehetek, mint a hó,
ha bűneim a kegyelem:
JÉZUS szent vére fedi el.

"Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál." (Zsolt. 51.9)







Január 31. Füle Lajos: Isten ereje

Az erőtlen ereje nő,
ha hinni kezd, félnie nem kell.
A hit a legnagyobb erő:
ISTEN ereje - az emberben.

"Arra kérem, hogy dicsőséges gazdagsága szerint erősítse meg a ,,belső embert" bennetek a Szent Szellem segítségével," (Efézus 3:16 ERV-HU)


31




Február 1. Füle Lajos: Szirmok

Pillézve hull a hó,
fehér szirmok fekete fákra...
Épp így hullt tavaszon
ránk is a cseresznye virága.

"Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5:16,)


1




Február 2. Füle Lajos: Dérben a fű

A dér a fű nehéz keresztje,
hiába áll felékszerezve,
csupán halotti pompa ez.
Tél jön, hó-szárnyú szél neszez.

",,Aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, naponta vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen." (Lukács 9:23,) Egysz.ford.







Február 3. Füle Lajos: Add meg magad!

Ne úgy tekints URAD, ember,
mintha ellenfeled lenne!
Ne harcolj az Ige ellen,
add meg magad - kegyelemre!

"Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk,
megbékéltetett minket az Isten önmagával
Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk,
még inkább üdvözíteni fog élete által."

(Róma 5:10,)







Február 4. Füle Lajos: Úton

Öreg vagyok, de nem vagyok magányos,
úton vagyok sok kor- és eszmetárssal...
Közel vagyunk már az atyai házhoz,
s hiszünk egy boldog, szent találkozásban.

"Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!" (Zsolt. 71.9)







Február 5. Füle Lajos: Egy háladal

A szokott időt meghaladtam.
Ha megnyílik a föld alattam,
egy háladal száll ég fele,
s elszáll a lelkem is vele.

"Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!"

(Zsolt. 31.16)







Február 6. Füle Lajos: Csak az örök élet

Mikor fölöttünk elszállnak az évek,
mikor utunk már nem felhőzi érdek,
leveti balga vágyait a lélek,
s nem fontos semmi, csak az örök élet.

"És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem." (2 Korintus 12:9,)







Február 7. Füle Lajos: Közvetlen szám

Zsoltárok 50,15,
ISTEN közvetlen száma.
Nála mindig van ügyelet,
s ha hívjuk, nem hiába.

"És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem." Zsoltárok 50.15







Február 8. Füle Lajos: Készülök már

Készülök már én is veletek,
barátaim, hulló levelek.
Kezdem már a végső földi dalt,
testem földbe, lelkem égbe tart.

Az első ember földből, porból való,
a második ember mennyből való.
Amilyen a földből való,
olyanok a földiek is,
és amilyen a mennyből való,
olyanok a mennyeiek is.
És amint viseltük a földinek a képét,
úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.

1 Korintus 15: 47-49.







Február 9. Füle Lajos: Nem azé

"Mert nem azé, aki akarja,
nem azé, aki fut..."
Boldog, kinek csendes a szíve,
Boldog, ki várni tud.

"Boldog ember az, akinek te vagy erőssége,
s a te ösvényeid vannak szívében." (Zsolt. 84.6)







Február 10. Füle Lajos: A véka alatt

A véka alatt kialszik a láng,
a tétlenségben elernyed a test,
a hallgatásban elfárad a szíved...
- Szólj, tégy, világíts, mert elvész a rest!

"Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak." (Máté 5:15,)







Február 11. (Füle Lajos: 365 napon)
AZ ÉLET KÖNYVE (JEL 3,5)

Az Élet Könyve lapjain nevek.
Ott tartja számon Isten azokét,
akiken nem lett úrrá a sötét,
akik helyett a Krisztus vérezett.

"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt."
(Jel. 3.5)


11




Február 12. Füle Lajos: Így lehetek

Leszállott az égből a földre,
hogy bűneink itt eltörölje
vére árán, szörnyű keresztjén.
Így lehetek én is keresztyén.

"Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;" (1 Korintus 15.3)







Február 13. Füle Lajos: Emlékezés

Vezetőkre emlékezem,
kik hirdették nekem az Igét,
megmutatva az ATYA szívét,
majd elengedték a kezem.

"Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót,
mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt
örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem
használ." (Zsidó. 13:17,)







Február 14. Füle Lajos: Indulj!

Ne maradj ily elárvult,
indulj URAD elébe,
istentelen magányból
istenes közösségbe!

"Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy titeket is bevonjunk abba a szeretet-közösségbe amelyben az Atyával és a Fiával, Jézus Krisztussal élünk.." (1 János 1:3,)







Február 15. Ismeri

Testvér a testvért néha félreérti,
sőt egyet-egyet olykor meg se lát,
de ismeri az ISTEN az övéit,
és felmutatja bennük Önmagát.

"Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok."(Mát. 23.8)







Február 16. Füle Lajos: Közös többszörös

Az én JÉZUSOM, a te JÉZUSOD,
az ő JÉZUSA EGY ÉS UGYANAZ.
Ő a Megváltó, a Megbocsátó,
EGYBESZERKESZTŐ KÖZÖS TÖBBSZÖRÖS.

"Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." (Efézus 5:14,)







Február 17. Füle Lajos: Meghallom-e?

Fáj-e szívem, hogyha késnék?
Meghallom-e zörgetését,
s zárt ajtómat sarkig tárva
behívom-e vacsorára?

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jel. 3.20)







Február 18. Füle Lajos: A örök manna

A manna nem tárolható,
csupán naponta szedve jó
a soha meg-nem-unható
örök manna: az égi SZÓ.

"És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét
ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget..." (Zsolt. 78.24-25)







Február 19. Füle Lajos: Türelem

Lélek gyümölcse, türelem,
teremj, teremj meg újra bennem,
taníts meg csendben elviselnem
azt is, mi tőlem idegen.

"Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret."
(Zsid. 10.36)







Február 20. Füle Lajos: Ködben a fa

Minthogyha lélek volna a
kúszó ködökben lenn a fa.
Fejére búcsú csöndje ül,
s szálló ködökkel elröpül.

"Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben." (Zsolt. 94.17)







Február 21. Füle Lajos: Közös feladat

Rontsátok le a lelki falakat,
bontsátok el a kerítéseket!
Kicsinyes viták, eltörpüljetek!
JÉZUSNAK élni közös feladat.

"Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat..." (Efézus 2:14,)


21




Február 22. Füle Lajos: Megtérnek-e?

Szeretteink megtérnek-e,
kikkel összeláncolt az élet?
Lesz-é vajon új élete
csak egynek is? - Biztass, ígéret!

"Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám." (Máté 12:30,)







Február 23. Füle Lajos: Temetünk

Temetünk, megint temetünk,
valaki mindörökre elment.
Menni kell, ha hívják az embert.
Készen vagyunk? - Készen legyünk!

"Ezután egy hangot hallottam a Mennyből. Ezt mondta nekem: ,,Írd le ezt: mostantól fogva boldogok és áldottak, akik az Úrban halnak meg."
,,Igen — mondja a Szent Szellem —, most már megpihenhetnek a munkájuk után, mert amit elvégeztek, az követi őket." (Jelenések 14:13,)







Február 24. Füle Lajos: Mi lesz, ha...?

Hány kezdés nem jut el a célig,
hány ösvény nem fut fel az égig,
hány küzdés nem jut el a vérig!
Mi lesz, ha egyszer számon kérik?

"Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne." (Lukács 8:17,)







Február 25. Füle Lajos: Ahova hívnak

Ahova hívnak, én megyek
az örömhírt hordozva váltig,
követségében mindhalálig
az ÚRNAK, AKI áld, szeret.

"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel."

(2 Kor. 5.20)







Február 26. Füle Lajos: Valaki jár

Valaki jár az emberek között,
hív, simogat, gyógyít sok szenvedőt,
és Rá figyel, Őt várja, aki él:
"megrepedt nád, pislogó gyertyabél".

"Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (Ézsaiás. 42:3, Károli)
*
Aki megtört, mint a nád, ő nem töri össze.
Akiben már alig pislákol az élet, mint az olajmécs lángja, ő nem oltja ki. Igazságot szolgáltat hűségesen. (Ézsaiás 42:3 ERV-HU )







Február 27. Füle Lajos: Az örülőkkel

Gond, félelem már messze tőlem,
örülhetek az örülőkkel,
hisz én is oly kegyelmet nyertem:
JÉZUS KRISZTUS bennük és bennem!

"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal!" (Róma 12.15)







Február 28. Füle Lajos: Menedék

Miközben a TV- adók
szennyet, pornót, erőszakot
számlálatlanul ontanak,
menedéket az Ige ad.

"Menedéke ő a gyengéknek és szegényeknek, a nyomorultat megsegíti!"

(Zsolt. 72.13) ERV-HU







Február 29. Füle Lajos: A szél

"Megtértem" - mondod halkan, én
hittel bólintom rá az Áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, hová ment?

"A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod,
de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki,
aki Lélektől született." (János 3:8,)








Képek - vallási


Link

Link
Link










 
 
0 komment , kategória:  Füle Lajos  
Füle Lajos: De jó is újrakezdeni
  2019-02-26 19:45:37, kedd
 
 




Füle Lajos: DE JÓ IS ÚJRAKEZDENI


De jó is újrakezdeni az életet, naponta hittel!
Mosolygó szívvel veszteni a tegnapot, mely rosszra vitt el,
S ahonnan meghozott a reggel.

A fáradság bilincseit a hajnalok vígan ledobják,
Pehelyként dobja föl a hit a holnapok kőszikla-gondját,
S zászlóit az imák kibontják.

Hol szüntelen terített asztal: Az ige vár, táplál, marasztal.
De jó is hálát mondani, Érezni a kimondhatatlant, Éhet és szomjat oltani,
Hol szüntelen terített asztal: Az ige vár, táplál, marasztal.

De jó is frissen menni bölcs, jó utakon, jó cél felé,
Míg szívünkben, mint a jó gyümölcs, új emberünk lassan megérik...
De jó így haladni - az égig!

,,Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!"
Zsoltárok 130:4

Jézus: ,, - Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára." Máté 26:28

De jó is újrakezdeni...


De jó is újrakezdeni - Slideplayer

Link







































 
 
0 komment , kategória:  Füle Lajos  
Füle Lajos versei
  2019-02-24 20:30:47, vasárnap
 
 







FÜLE LAJOS VERSEI


Füle Lajos ( Cegléd, 1925 - 2015. április 19.) Ybl-díjas építészmérnök, református költő. Noha iskolás kora óta írt verseket, a lelki ébredését követően kezdte megtalálni azt a medret, amelyben később is folyt költészete. Ekkoriban még szó sem lehetett arról, hogy verseit kiadják, ám keresztyén körökben egyre többen olvasták Isten csodáiról, szeretetéről és saját megtapasztalásairól szóló sorait. Gyakran szolgált verses bizonyságtételeivel, versei gépelt formában terjedtek, valamint az akkor még külföldön kiadott Vetés és Aratás folyóiratban jelentek meg.

Első kötete 1989-ben jelenhetett meg A hamu tanítása címmel. A költő további kötetei: Ne félj!; Akkor jön el; Építsd velünk!; Ne nyugodj bele!; A templom áll; Utak és kapuk; Hoztál-e napsugárt?; Ének a cseresznyefáról; 365 napon; Szent ámulással; Ünnepeink versekben; Futás.

Füle Lajos nagy csodálója Isten világának. Az Ige által lángra gyújtott költészet az övé. Verseiből gyakran köszönt ránk a szépség, az áhítat és a belső csend, amelyben mindez megszólítja az embert. A családi élet örömei és gondjai is visszhangra találtak soraiban, de írjon bármiről is, végső soron mindenütt a megfeszített és feltámadott, Lelkével új életet adó Jézus Krisztus előtt hajt térdet a költő.







Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,

/Füle Lajos/



Link








ADD ÚJRA!


Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök Kereszted!







AKKOR JÖN EL


Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel,


majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel
kik ők, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.







ANYÁMAT LÁTOM


Irdatlan messzeségen át
Anyámat látom: múltba omlott
part mentén, végtelen fasor
végén, magányos árva pontot.

"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián?
És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." (Ézsaiás 49:15,)







BIBLIÁM


Ha fáradt vagyok - üdítő nyughelyem.
Ha sötét vesz körül - szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok - éltető kenyerem.
Ha ellen szorongat - fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok - mennyei patikám.
Ha egyedül állok - barát vár benne rám!







CSAK Ő SEGÍTHET


Csak ő segíthet, ha jön a vihar,
s mindenki fél, és minden megremeg.
A tanítványok szavára sehol
nem csendesednek le a tengerek.







CSEND


Nagy tervek, eszmék melegágya,
Gondolkodó számára bánya.

Sok színes élet szürke vége.
Buták és bölcsek menedéke.

Kiégett szívek balzsamírja,
Hangos szavak mély tömegsírja.

Megbántott, sértett énre pólya.
Temetőkertek takarója.

Fáradt, kihűlő szív verése...
Csend, csend: az Isten érkezése.







DE JÓ IS ÚJRAKEZDENI


De jó is újrakezdeni az életet, naponta hittel!
Mosolygó szívvel veszteni a tegnapot, mely rosszra vitt el,
S ahonnan meghozott a reggel.

A fáradság bilincseit a hajnalok vígan ledobják,
Pehelyként dobja föl a hit a holnapok kőszikla-gondját,
S zászlóit az imák kibontják.

Hol szüntelen terített asztal: Az ige vár, táplál, marasztal.
De jó is hálát mondani, Érezni a kimondhatatlant, Éhet és szomjat oltani,
Hol szüntelen terített asztal: Az ige vár, táplál, marasztal.

De jó is frissen menni bölcs, jó utakon, jó cél felé,
Míg szívünkben, mint a jó gyümölcs, új emberünk lassan megérik...
De jó így haladni - az égig!

,,Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!"
Zsoltárok 130:4

Jézus: ,, - Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára." Máté 26:28

De jó is újrakezdeni...


De jó is újrakezdeni - Slideplayer

Link








AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT


Annyi itt a szomorú ember,
a szegény, a vigasztalan!
Én az egész nép öröméért
állok Elődbe, JÓ URAM.

Az angyalokkal ezt ígérted
a betlehemi ég alatt,
vess hát véget a szenvedésnek,
melegítsen át, mint a Nap,

az az öröm, mit JÉZUS által
adtál, mi el nem veszthető
az életben, sem a halálban.
Ádvent van... Ismét eljön Ő!







EGYETLENEGY


Szétzüllik a vágyak csapatja,
ez erre, az amarra megy,
szívem mind, mind magára hagyja,
csak egy marad, egyetlenegy:

Egy lábnyomot követni végig,
célomhoz egyre közelébb,
egy ölelést szívemre zárni
s megőrizni a melegét,

Egy látomást kísérni végig,
sötét, sivatag helyeken,
egy álomért küszködni végig,
míg valóság lesz odafenn.







EGY ÉLETEN ÁT FOLYTON TÁVOLODNAK


Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.

Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt...
Más illatokkal, színekkel telik meg

mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak...







ELINDULT A FIÚ


Hogy betelt az idő, kaput nyitott a távol,
s elindult a FIÚ az örökkévalóságból.
Múló év ezreken úgy lépett át a lába,
mint kinek az idő cselédje, hű szolgája.

Váratlan érkezett egykor, karácsony este,
gyermek képében egy parányi, gyönge testbe',


s volt, ki sejtette már: e mustármagnyi Élet
megnő majd, s átszövi végül a Mindenséget.

"Bízd rá magad, csak úgy, mint ezelőtt!
Újra kínál kegyelmet meg erőt.
Életed a kezébe veszi Ő:
Krisztusra nézz! Krisztusban a jövő!"







ELJÖN AZ IDŐ


Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.







EMBEREK JÉZUS NÉLKÜL


Vak utakon bolyongva járnak,
céltalanság kíséri őket.
Búfelejtő, nagy akarással
néha-néha összeverődnek
s szétrebbennek riadtan újra,
mennek tovább, jobbat keresvén...
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Vonja őket hiú reménység,
ott születik, s ott hal ki bennük.
Hajtja őket kegyetlen éhség:
szeretetre éhes a lelkük.
Vágyat esznek, és álmot isznak,
és meghalnak egy őszi estén.
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!

Az életed megáldott élet,
nem vagy pedig különb te náluk.
Mért hogy nekik rongyos a szívük,
és szennyes a lelki ruhájuk?
Nincs JÉZUSUK! Halld csak, a LÉLEK
zokogva sír mind, mind elestén...!
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számukra, testvér!







ÉJSZAKA A GECSEMÁNÉBAN


Éjszaka van... a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.

Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.

Le kell-e tenni életét?
Hullatni a váltság hozó vért
ezért a hitvány emberért?
Júdásokért, írástudókért?

Istentelen Izráelért,
ki szüntelen vétkezvén lázad?
Ólálkodik, árulkodik,
és - megöli a prófétákat?

Heródesért, Pilátusért,
kik fölötte fognak komázni,
tanítványokért, akik egy
óráig sem tudnak vigyázni?

Le kell-e tenni?... Messze néz,
s elődereng ködből a távol;


Népek, veszendő századok
jönnek elő az éjszakából.

Úgy szenved ember és barom!
S mind-mind a jobb után sóvárog...
Hiába! Tenger lesz a könny,
Üvöltő orkán lesz az átok.

Előtte vérpatak folyik,
és szív formája lesz a rögnek,
mögötte harctér lesz a föld,
s a porban milliók hörögnek.

Közéjük roskad... vége már,
eldőlt a harc a szíve készen.
Ott áll a keserű pohár
ég, föld között, Isten kezében.

,,Atyám, legyen, ha akarod!
Tied a terv s szívemnek vére."
- Júdás most indul el talán.
Jézus megy a kereszt elébe.

Elcsöndesül az éjszaka,
lenn bűnben álmodik a város...
alszik Jakab, Péter és János.







ÉLŐ TÜKÖR


Lelkünket, mint a fényt az este,
az ég magához visszavonja.
Hanyatló árnyék hull a rögre:
a testünk porrá lesz a porba'.

Utánunk másik nemzedék jön.
Mi lesz szerelme, álma, útja?
Eltéved-e a rengetegben,
nyomunkat hogyha szél befújja?

Én nem tudom, de lelkemet, mint
élő tükröt, a fénybe tartom,
hogy ISTENÜNK örök derűjét
sugározza fiúnkra arcom.

Kegyelme százezernyi színét
szeretném így tükrözni vissza.
Hadd láthasson ő is az égig,
Míg lelke ezt a fényt felissza!







ÉS AZ ÁRA?


Építkezni! Nagy a láz,
fényes otthon, cifra ház,
minden ponton új elem,
nőttön nő a kényelem...
És az ára?

Nagy telek vár, jó víkend,
fóliázott konyhakert.
Díszkerítés is telik
minden hétvég ott telik...
És az ára?

Ékesít az iskola,
a második diploma,
doktorátus... Ennyi kell!
Testhez áll a sok siker.
És az ára?

Gürcölsz, egyre többre mégysz,
mindíg jobban kell a pénz,
váltig űz a "nem elég",
hajt az ifjabb nemzedék...
És az ára?

Mindezeknek élve, mondd,
bölcs voltál-e vagy bolond?
Ballagván a vég felé
nem a lelked ára-é,
mit elértél?

Közben hányszor szólt az ÚR!
Mennyi Ige porba hullt!
Mit viszel s mi lesz veled,
ha elkérik lelkedet
még az éjjel?







FÁJT MÁR NEKED A BŰN?


Fájt már neked a bűn?
Jobban mint a fogad,
gyomrod vagy derekad?
S akadt már orvosod?
Vagy átmenetileg
segített rajta csak
pár ismert háziszer:
önigazság-tapasz,
felejtés-pirula,
hazugság cseppjei?

De meddig? S mit csinálsz,
ha egyszer újra fáj
s jobban mint valaha?
Mert krónikus a baj,
és fájni fog a bűn,
jobban, mint a fogad,
gyomrod vagy derekad.







FELTÁMADOTT!


Húsvéti reggel
tavaszi kedvvel
zeng a berekben:
Feltámadott!

Egei kéklik,
szelei végig -
zúgják az erdőn:
Feltámadott!

Dongói dongják,
méhei zsongják,
kórusban mondják:
Feltámadott!



Lepkéi írják,
bimbói nyílják,
fűből virítják:
Feltámadott!

Égi madárkák
dalolva szántják
az új barázdát:
Feltámadott!

Tavasz van íme,
hatalmas ige
zuhog a szívre;
Feltámadott!










FUTÁS


Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...







A GYERMEK


Farkas üvöltött kinn az éjben,
s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
eljött a Gyermek Betlehemben
mezítelen, mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba,
de csillag volt a koronája,
csillag a hűvös, messzi égen.
Ő meg testének börtönében
oly egyszerű volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi.
És mégis... eljöttek királyok,


s a pásztorok is rátaláltak,
mert hittek égi, szent jelekben
/oly egyszerű s oly érthetetlen/.

Feküdt a Gyermek csendben, mintha
nem érdekelte volna mirrha,
tömjén, arany, a bámuló nép,
s nem értve semmi földi szót még,
de sejtve már a gúnyt, keresztet,
megremegett és sírni kezdett.







GYŰRŰ


Gyűrű: családi kör.
életkeret, tükör,
a szívnek foglalat,
tolvaj előtt - lakat.
Egyszerű és csodás
titok és vallomás,
tavasz és szerelem,
múlt és történelem,
meg-nem-szűnő varázs,
nagy, nagy megáldatás.







HA CSENDBEN LENNÉL


Ha csendben lennél... Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.

Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál- a földi zaj helyett -
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!







HA EZT MEGÉRTED


Ha ezt megérted, szebb lesz a világ,
és gazdagabb lesz számodra az élet:
titok se fáraszt, és kétség se bánt,
mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsöndesülnek lázas keresések:
amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.







A HAMU TANÍTÁSA


A hamut néztem reggel odalent
a nagy kosárban, míg pihent puhán,
s szürke elomló halmai felett
megéreztem egy nagy kérdőjelet.

A nagy kosárban benne hallgatott
a fű, a fa, az erdő élete,
és kijelentést hordozott a csend,
hogy hivatásának mind megfelelt.

S míg a kapuban a kosár hamu
útjára készült némán, boldogan,
hogy valahol egy csendes nyughelyen
a földbe térjen s humusszá legyen,

úgy éreztem, hogy láthatatlanul
körülállják a boldog kis szobák,
körülállják a dermedt emberek,
s megköszönik, hogy otthonuk meleg.

Ott álltam én is a kapu alatt,
és megáldottam én is a hamut,
és megköszöntem a kérdőjelet,
melyet szívembe ISTEN így vetett:



"El tudsz-e égni lassan másokért,
mint egy darab fa, hogyha tűzbe vet
dermesztő télben egyszer a kezem?
Szolgálsz-e zokszó nélkül s nesztelen?

Akarsz-e égni szent oltáromon
névtelenül, mint egy a sok közül,
ha életedből csak hamu marad?
Feláldozod-e így is magadat?"

A hamut néztem, s néztem a szívem.
- Árnyékok jártak a kapu alatt -
Én erre képes nem leszek soha,
de JÉZUS él, és áll a Golgota!

És éreztem, hogy Ő a felelet,
és éreztem, hogy benne az i g e n.
Az ISTEN LELKE távlatot nyitott,
ott állt kibontva, ott várt a titok,

hogy végtelen nagy szoba a világ,
s hideg van benne sokszor, vad hideg,
de lángra gyújtott életek dalolnak
az áldozatról, és övék a holnap.







IGAZ, HOGY JÉZUS ÉRTEM HALT?


1
Igaz, hogy Jézus értem halt,
S eltörlé bűnömet?
Isten Fia a fán meghalt
S megmenté lelkemet?

A kereszt az a hely,
Hol feltünt regelem,
Vak valék,ott megnyilott a szemem,
Mert a szivembe Jézust bevevém,
Hozsánna a béke ím enyém!

2
A Bárány hordta vétkemet,
A kínos keresztfán,
Abból valóban láthatom
Szerelmét én hozzám.

A kereszt az a hely,
Hol feltünt reggelem,
Vak valék, ott megnyilott a szemem,
Mert a szivembe Jézust bevevém,
Hozsánna a béke ím enyém!

3.
Könnyemmel meg nem adhatom,
Nagy tartozásomat.
De íme, Jézus átadom
Tenéked magamat!

A kereszt az a hely,
Hol feltünt reggelem,
Vak valék, ott megnyilott a szemem,
Mert a szivembe Jézust bevevém,
Hozsánna a béke ím enyém!







IMÁDSÁGOK


Tudják, kik az Urat imádják:
nincs meg-nem-hallgatott imádság,
csak nem teljesített kérés, ha
az válhat a javunkra néha.
Színe előtt jó, ha így állunk,
mindent jobban tud Ő minálunk,
s ha úgy áld, hogy nem teljesíti
imánk - nem kell miatta sírni.







ISMÉT KERES


Ismét keres,
mikor ajkunk körül
eltévednek a nevetések,
szánkban a szó,
bensőnkben az öröm.
Mikor magunknak is
idegenül lengünk az űrben,
mint fán levél
hullás előtti pillanatban...
Ott ránk talál
ismét és végérvényesen.







JÚDÁS


Harminc ezüst... Az üdvösség ára,
s egy csók a nyugta érte,
mikor felér az Olajfák hegyére,
halálos csók a Mester homlokára.

Harminc ezüst! Ez fogható s temérdek!
Bolond, ki más csodát vár.
Igaz, hogy látta feltámadni Lázárt
s tenger csodát még, ám vak most az érdek.

Harminc ezüst! Ez észbontó varázslat!
Felujjong régi énje,
vad indulókat zeng a pénz zenéje:
megveheti a világot magának!

Meg is veszi, megy már... De lesben áll,
prédát kutat az éjben,
csontos kezében hurkoló kötéllel
- harminc ezüstért - a konok Halál.







KARÁCSONY


Mindig szép volt, mindig szép marad,
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnőtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tőle valamit.
Karácsony vagy fenyőünnep?


Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz őérte és őáltala
csendül fel az ember dallama.
Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Őbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Őneki örül.
S Ővele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsős, töviskoronás.







KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS


Mint Betlehemben, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely
szálást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek...
Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!







KARÁCSONY KÖZELEDTÉN


Karácsony közeledtén
valami jóleső feszültség
izgalma árad szerte bennem:
A tenni, a teremni-vágyás
meggazdagító kényszere.

Nincs aranyam, tömjénem, mirhám,
csak íme, e gyümölcsöző vágy,
e mindenkinek jót kívánó,
öröm-sarjasztó akarás.

Karácsony örök Gyermeke,
eljött és jövendő Messiásunk!
Ó add, hogy adni tudjak,
Hogy életemnek értelme legyen!







KINEK CSILLAGA VAN


Kinek Csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,
legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,


öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,
ámuljon, mert az IGE
testté lett, s boldogan
daloljon Róla szíve!







KÖNYÖRGÉS


Ha néha eltakar is
előlem ördög-árnyék,
segíts sietve menni
Eléd egy fénysugárért!

Hogyha szemembe esnék
porszemnek a hiúság,
láttasd, hogy talmi kincsnél
többet ér a fiúság!

Mikor konok magamban
hang nélkül sír a LÉLEK,
vedd el gonosz varázsát
a kárnak és szemétnek!

Pislogó gyertyabél kér,
megtöredezett nádszál:
Ne olts, ne törj el, JÉZUS,
a magadénak lássál!







KÖSZÖNÖM A MELEG SZOBÁT


Köszönöm a meleg szobát,
Köszönöm ezt az estebédet,
A feleségem mosolyát,
S amit meleg szívvel elém tett.

Az óra tik-takos szavát,
Köszönöm a nyugtató csendet,
S azt is, hogy egy-egy jóbarát
Otthonunkba néha becsenget.

Köszönöm a munkámat is,
Fáradásom és pihenésem,
S hogy a kegyelem árja visz
Örömön át és szenvedésen.

Köszönöm az énekeket,
Jövő-menő áldott Igéket,
S azt is, hogy egy-egy vers felett
Melengetőn nyugszik a Lélek.

Köszönöm, hogy zengő tavasz
Siet felénk ezer virággal,
Köszönöm, hogy Te itt maradsz
Velünk, Uram, tavaszban, nyárban.







LÁTNI


Látni... Van ennél nagyszerűbb?
Látni: hogy zsendül kinn a fű,
látni: hogy árad fönn a fény
bimbók, faágak erdején!

Csodálni nyíló, kék eget,
Rügyet, virágot, életet.
Látni a mindig új csodát:
anyát gyerekkar hogy fon át,
fénylő szemet, mely elbűvöl
s tükröz... Van ennél szebb tükör?

Látni iramló, gyors utat,
hol testet ölt a mozdulat,
az élet örök ritmusát:
rigót hogy himbál gyönge nád,
vetést hogy fésül könnyű szél,
árnyat hogy nyújt az erdőszél.

Látni, ha nő az esthomály,
Lámpát hogy gyújt a fénybogár.
S mikor a csend már érni kezd,
látni ,,az égi gálaest"
tündöklő csillag szépeit,
amíg szemünk úgy megtelik,
hogy több nem is fér már bele,
lezárul fáradt fedele.

S hunyt szemmel látni meg olyat,
amit nyitott szem nem mutat,
amit öt érzék elszalaszt,
mit nem mutathat meg csak AZ,
AKI teremtett és teremt
közel valót és végtelent,
harmóniát és színeket,
látó szemet és szíveket:
meglátni ŐT, megsejteni,
s NEVÉT csodálva ejteni!







LELKÜNK ÉJSZAKÁIBAN


A lelkünk éjszakáiban
sebhelyek a kihunyó fények:
kiégő vágy, hamvadt öröm -
lehulló csillagok.

Egy Csillagtól gyógyul az éj,
ujjong a fény, derül a lélek,
ott izzik Betlehem felett:
'Naptámadat a magasságból'.







A MAGVETŐ ISTEN


Szállnak évezredek
s az Isten egyre vet,
hibátlan életet
Ige-magból, mert szeret vetni,
megáldani, szeret szeretni.

Vet az útfélre is,
köves talajba is,
még tövis-fölverte földbe,
s termő szívekbe is.
Bőven vet, s többször is.



A mag, a mag mind csíraképes.
Ki hát a vétkes,
ha sokszor semmi lesz
az áldott Igemag?

Jaj annak, akiben
csírát nevel, s kihal,
aki adós marad
a harminc-annyival!







A MEGBOCSÁTÁS


A megbocsátás mindig boldogít.
A megbocsátás drágakő a hitben,
az ajándékok ajándéka, mit
értünk adott és ránk bízott
az I S T E N.







A MEGBOCSÁTÓ KEGYELEM


A megbocsátó kegyelem
ádvent-időn ismét elénk jön.
Kinek a Csillag megjelent,
irtózik az ítélkezéstől.
Tudja - miközben szenvedi -:
megbűnhődik végül a gazság,
de ISTEN ítéletei
az értelmünket meghaladják.






MENEDÉKEM: AZ ÖRÖK ÉLET!


Múló időm, Uram Teremtőm,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés hasadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni


én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,

mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit Krisztusa éltet!
Menedékem: az örök élet!







MÉLTÓ SZENVEDÉLY


Legszebb, emberhez
legméltóbb szenvedély:
örömöt szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat,
száll fel az égre...







MINDEGY


Mindegy életünk
hány évből áll itt,
nem a tartama,
tartalma számít.







MIT ÜZEN AZ ÉLETEM?


Mind gyakrabban kérdezem:
Mit üzen az életem másnak?
Minek voltam itt?
Életem elfolyt éveit mire tékozoltam el?
Mit bízott rám MESTEREM?
Bűnbánattal kérdezem:
Mit üzen az életem?
Hirdette mit Tőle vett,
hogy az ISTEN SZERETET?
Üzente,hogy az a Vér megtisztít a KRISZTUSÉRT,
minden embert aki hozzá viszi bűneit ?
Mutatta a Golgotát?
Hirdette,hogy van tovább,hogy van Út a Menybe fel?
Mit üzen az életem?




-





NE FÉLJ!


Háromszázhatvanhat 'Ne félj!'
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud
olvasni, minden napra jut
annak ígéret s védelem,
hogy megszűnjék a félelem.
Híd ez, mely mindent átível,
csak hinni kell.
Csak hinni kell!







NE NYUGODJ BELE!


Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanitás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!

Mert könyörögni, sirni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.







NINCS MÉG EGY


Király bár s hadvezér
sok jó és rossz is volt már,
nincs még egy ilyen ÚR,
KI szolgáinak szolgál.







ÓH, KARÁCSONY


Óh, karácsony, kövér lakomák,
önámítások, szemfényvesztések
és hamis látszatok fényes ünnepe!
Mi egymásnak visszük az aranyat,
tömjént és mirhát, mert fáradtságosnak
tartjuk már az utat Betlehemig,
s a mennyei Gyermek lélekből lélekbe
sugárzó fénye helyett, csak aranyunk
tompa világa derengeti szomorú arcunk.
A minden földi jóval megrakott fák
alatt szegény, didergő lelkű emberek
ülnek. S a csillagszórós szobákban
nevetés közben is fáj a szív.
Óh, karácsony, csak egy picike
örömmagot vess a szívünkbe:
Megtartó született nekünk!







Ó REGGELEK


Ó reggelek, színig rakott
kosarai a kegyelemnek!
De jó, hogy jöttök, egyre jöttök
az éjszakák őserdejéből!
Tibennetek újul az ember,
hisz újrakezd harcolni, élni
naponta, míg elébe jöttök
világossággal, friss erővel,
meleg kenyérrel, új Igével.
Már az se fáj úgy, hogy a tegnap
eltékozolva néz utánam.
Hiszek a mában, újulásban,
s új életet kezdek-e hitben,
hisz -öltözködve napsugárba-
mosolygó arccal néz az ISTEN.







PEDAGÓGUS


Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.
Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s - bár tán nem érzi -
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!
Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
"LÉLEK SZOBRÁSZA":
PEDAGÓGUS?!







PÜNKÖSD FÉNYÉBEN


Pünkösd... Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte!


Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!

Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.







SÍRNI


Naponta a világon
milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek,
pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége,
hogy sírjon.

Sírjon elfeledett,
szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal,
mint elveszett gyerek
az élet úttalan,
rémekkel teli dzsungelében.

De ezt csak úgy lehet,
ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj,
hogy fojtogat a bűn,
hogy semmi az erő
és nincsen más kiút,
csak sírni feltörő,
Lélek szerinti zokogással,
mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres,
megtaláljon.







SZERETNÉK ÉNEKELNI NÉKED


Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.

Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott
keresztednél ki megpihen,
hadd zengjem el, hogy megtalált ott
s békére lelt az én szívem.

Szeretném énekelni másnak
hogy Néked énekelni jó,
hogy életünk bús lázadás csak,
míg el nem ér az égi Szó.

Azt zengeni, a Szót a Szódat,
mely életet adott nekem!
Szeretnék énekelni Rólad
halálig engedelmesen.

Szeretnék énekelni Néked
folyton, ameddig itt leszek,
szeretnék hangot adni, szépet,
mikor lelkemhez ér Kezed.







SZÉP ÍGY, UGYE


Szép így, ugye: fogyatkozó erőnk,
fogyó szépségünk ráaggatni lassan
gyermekeinkre, csak a jó remény
glóriájával ékesítve élni,
hogy semmi sem volt hiábavaló,
hogy semmi sem lesz hiábavaló,
mert életünkből épül valami
bennünk s azokban, kikkel összeér
arasznyi létünk szûkülő köre.

Jó így, ugye, hogy átalakulunk
mindent megértőn, mindent megbocsátón
fehér hajúvá, halkuló szavúvá
míg elporlasztja bennünk teljesen
önzésünk sziklatömbjét az idő.







A SZÉPSÉG


A szépség volt az álmom,
szépség a mágnesem.
Tán ott is megtaláltam,
ahol más senki sem.

Volt úgy, hogy életemben
tombolt a bú, a gond,
mégis nyomára leltem:
tüskék közt rózsa volt.

Rejtőzve is közel jött,
bármerre vitt az út,
hol egy mosolyba fészkelt,
hol egy kis dalba bújt.

Hol illanó madárka volt,
hol hímes lepkeszárny,
hol múló, ritka mámor,
hol hamvas, tiszta lány.

Hol halkuló harangszó,
hol zsoltár ritmusa,
gyerekhang, messze hangzó,
vagy hangtalan ima.

de mindenütt elértem,
de szüntelen elért.
A szépség volt az élet,
az élet volt a szép.







SZILVESZTER


Múlik ez az év is, tűnik az álom...
Percig se marasztalom, vissza se kivánom,
Pedig lapozgatván feljegyzéseimben,
Azt mondja a naptár: javamra volt minden.

Nem hiába éltem, volt feladat bőven.
Voltam ugyan fáradt, nyavajás, erőtlen,
De lehettem friss is, egészséges, boldog,
Hálára, örömre sokkal többször volt ok.

Ki szegény lett értem, kísért jóban, rosszban,
Szegénysége által de meggazdagodtam!
Bűnön, akadályon győzelmesen vitt át,
Fölfedve az élet és az elég titkát.

Leborulva mondom: URAM, hála, hála!
Ámulattal nézek vissza csodákra,
de szebb távlatot lát örvendező lelkem:
tudom, hazavárnak ott a végtelenben.







TEREMTÉL-E?


Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,
hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
vagy ürességed látszatokkal födted?
A ,,Még egy év'' is lassan már mögötted,
maholnap véget ér a földi élet...
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?







TE VAGY A CÉL


Békességed, mint a folyóvíz,
körülvesz és ölelve ringat.
TE vagy a Cél, TE vagy a partja
az álmaimnak.

TE jössz felém a holnapokban,
TE integetsz tűnt napjaimból,
Hozzád fogok elérni egyszer
a földi lét határain túl,

szegényen is gazdag reménnyel,
fáradtan is örömre frissen.
Lelkem kitör únt börtönéből,
hogy szüntelen ujjongja: ISTEN!







UNOKA-VALLATÓ


Értelme sincs talán még, meglehet,
hogy csendben veled beszélgetek.
Pedig, amíg formálnak ős csodák,
őrt áll nekik s neked a nagyapád,
s kérdezgeti a nagy Titoktudót:
milyen leszel, nagyon vár, csöpp utód?
Miből szövi lényednek szövetét
szellem, anyag, test-föld és lélek-ég?
Áldás leszel? Szelíd dal, halk derű?


Katáng szemű vagy gesztenye szemű?
S milyen nemű? Fiú, lány? Mondd, ki hát?
Sudár fa, vagy lehajló kis virág?

Akármilyen s akárki is leszel,
de küldetést hozol... Hiszem... hiszem!







UTAK ÉS KAPUK Máté 7,13-14.


Van széles út, van keskeny út, s magában
dönti el az ember, hogy merre indul:
tágas kapun vagy szoros kapun által,
nem tudva még, mi várja álmain túl.

a tágas kapun akár kocsit hajtva
roboghat át sok diadalmi jellel,
a szoros kapun a fejét lehajtva,
alázatosan fér csak be az ember.

a széles úton sokan menetelnek,
a keskeny úton csak kevesen járnak,
a széles úton vetélytársak mennek,
a keskeny úton inkább szolgatársak.

Gondold meg, ember, a kétféle véget:
a széles út a kárhozatba ér el,
a keskeny útnak vége örök élet,
mit az Úr Jézus szerzett drága vérrel.







ÚJ ESZTENDŐ HAJNALA VAN


Új esztendő hajnala van,
Hozzád jövök fényért, URAM.
Nem egyedül: hozom megint
színed elé szeretteim.

Megállok a kereszt alatt,
ott hallgatom áldó Szavad.
Rád bízom az életemet.
Szenteltessék meg a Neved!







AZ ÚR JÉZUS FÁI


Ott a kedves őszi
napsugárba kint,
Gyümölcstől hajol meg
a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel
termett mindenik.
Hű kertészünk szíve
úgy örül nekik.

Az Úr Jézus fái
emberéletek.
Én is az ő kedves
fája lehetek.
Kertjébe fogadta
kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam
azóta nekem:
Hogyha majd megérint







VAN BOCSÁNAT


Van bocsánat, ám az ára:
Felvitték a Golgotára,
Felszögezték a keresztre,
Vérben ázott drága teste...
Ott függött az éjszakában,
Fején töviskoronával,
Mint valami gyilkos-fajta...
Minden ember bűne rajta,
Az enyém is, a tiéd is.

Hogy lehet, hogy szeret mégis,
Hogy nem maradt sírjában ott?
- MEGVÁLTÓNK lett, feltámadott!







VILÁGíTÓ BOGÁR


Világító bogár,
picike fény az éjszakában,
te szürke semmiség!
Tudod-e, mennyit
mondott az életed nekem?

Nem baj, ha szürke,
kicsike, gyönge is az ember,
csak l á m p á s a legyen.
Csak mondjon valamit az élete
azoknak, kik az éjszakában
lehorgasztott fejjel vonulnak
a halál völgyei felé,
s nem olvassák fejük fölött rég
a csillagok üzenetét.
Nem néznek föl már,
csak lefelé a porba, sárba,
de ott valami fényt,
parányi csoda-fényt ha lelnek,
talán felnéznek újra majd
a magasság lelket betöltő
fényei felé.







VISSZAJÖN


Hóból az erdő, ködből a felhő,
hó esik, tél szele fújja...
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!

Száll csuda híre szívből a szívbe,
kétezer év a tanúja:
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!

Angyalok ajkán,


emberek hangján
csendül a csillagos ének,
Kétezer éve mennek Elébe
boldogan, kik Neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben,
életed KRISZTUSA vár rád.
Hagyd el a gondot, légy vele boldog,
zengje a szíved a hálát!







VISSZHANG


Különös alkalom:
mikor nincs már szavam,
a csendet hallgatom,
a csendnek hangja van,
Úgy támad messziről,
úgy árad messzire,
a lélek csendfalán
visszhangzik - az Ige.














 
 
0 komment , kategória:  Füle Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.10 2019. November 2019.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 236 db bejegyzés
Összes: 3866 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1657
  • e Hét: 4694
  • e Hónap: 25289
  • e Év: 375720
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.