Regisztráció  Belépés
ennmary.blog.xfree.hu
Nem mondhatom el senkinek, elmondom,hát mindenkinek--- "Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer,......" --Pedig , ...... :) Ennmary x
1972.11.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
Ne félj a félelemtől!
  2013-12-12 19:40:44, csütörtök
 
  Ne félj a félelemtől!

Sok­szor csen­des mosoly ül az arcomra, mikor azt hal­lom vala­kitől - több­nyire fér­fi­ak­tól -, hogy: én már­pe­dig nem félek. Mond­ják ezt hatá­ro­zot­tan, dühö­sen, mintha bárki bán­taná őket azért, ha eset­leg még­is­csak fél­né­nek. Igyek­szem meg­értően hall­gatni őket, és elgon­dol­ko­zom azon, vajon miért mond­ják azt, verve az asz­talt, hogy ,,én már­pe­dig nem félek“.

Elgon­dol­ko­zom azon, én szoktam-e bizony­gatni azt, hogy nem félek. Azt hiszem, ma már nem állí­tok ilyes­mit, de koráb­ban jó pár­szor vol­tam én is úgy, hogy mel­le­met vagy asz­talt verve állí­tot­tam, bizony­gat­tam az iga­za­mat. Ma már azt gon­do­lom, hogy akkor bizony­gat­tam vala­mit, ha nem vol­tam biz­tos a dol­gom­ban. Érde­kes, hogy soha nem kel­lett bizo­nyí­ta­nom, hogy férfi vagyok vagy ember, és még azt sem kel­lett bizony­gat­nom, hogy sze­re­tem a zenét és a zené­lést. Azért nem, mert tud­tam és tudom, hogy férfi vagyok és ember. Tudom, hogy sze­re­tem a zenét, és tudom azt is, hogy sze­re­tem a szá­raz fehér­bort, sze­re­tek főzni és beszél­getni. Eze­ket soha nem bizony­gat­tam, mert ezek iga­zak, való­diak szá­momra. Bizony­gatni csak azt kell, ami bizony­ta­lan. Nem is kér­ték eze­ket soha szá­mon tőlem, mert érez­ték a nők, bará­tok, kol­lé­gák, hogy mi a hely­zet. Érez­ték és tud­ták. Ami­ben biz­tos vagyok, azt mára már nem bizony­ga­tom. Ezért nem is aka­rom bizony­gatni, hogy nem félek, mert nem igaz. Félek, bizony van ben­nem féle­lem. Azt viszont tudom és tapasz­ta­lom, hogy nincs baj a féle­lem­mel. Nekem min­dig azt mutatja meg, hogy hol van­nak a hatá­raim, azt is üzeni, hogy milyen vagyok, és milyen nem vagyok. Azt mutatja a félel­mem, hogy van tovább, és min­dig van lehetőségem.

Ne félj a félelemtől!

Nagy baj­nak látom a világ­ban, hogy nem mer­nek közel kerülni az embe­rek a saját érzel­me­ik­hez. Nem örül­nek, nem sír­nak, nem nevet­nek, nem hálá­sak, és las­san már nem érez­nek. Valami lassú, robot üzem­módba kap­cso­lunk, és csak vagyunk. Azt hiszem, leg­in­kább azért, mert annyira félünk, hogy már félni sem merünk...

Én is féltem...

...fél­tem, hogy mi lesz. Mi lesz most? Nem lát­tam kiutat, csak a söté­tet, a magányt. Azt érez­tem, hogy senki sem tud segí­teni. Nincs embe­rem, nin­cse­nek vála­szaim sem, nin­cse­nek las­san kér­dé­seim sem. Egy érzés kerí­tett hatal­mába: a jövőtől való féle­lem. Az az igazi, mély, kike­rül­he­tet­len, erős féle­lem. Utaz­tam a buszon haza­felé, és nem vol­tam ott. A tes­tem ott volt, de én magam nem. Nem csak a lel­kem nem volt ott, nem, azt értem ezalatt, hogy más­hol vol­tam. Sehol sem vol­tam. Nem vol­tam jelen sem, de a múlt­ban sem méláz­tam, és a jövőn sem mereng­tem. Valami nagyon erős, kiüre­se­dett helyen vol­tam, ahol a semmi volt. Haza­vitt a lábam, von­szol­tam magam a kony­hán át, be a szo­bába, és érez­tem az üres­sé­get. Azt, hogy a semmi van. Bekap­csol­tam a zenét, hall­gat­tam, érez­tem, hogy nincs talaj a lábam alatt. Érez­tem a félel­met, érez­tem, ahogy mel­lém bújik, köszönt, és betölti az egész házat. Nem volt menek­vé­sem. Ott volt, jelen volt, ő leg­alább jelen volt, és engem is vissza­ci­bált, vissza­rán­tott a jelenbe. Nem akar­tam, hú de nem akar­tam! Men­tem volna vissza egy évet vagy előre kettőt, csak jelen ne kell­jen lenni. De győ­zött, és én sírva meg­ad­tam magam. Ott vol­tam össze­törve, szi­pogva, mint egy tak­nyos gye­rek. Nem mehet­tem sem előre egy évet, sem hátra. Jelen kel­lett lenni a ház­ban. A falak­kal, amik üre­sek vol­tak, a sar­kok­ban csak az emlé­kek marad­tak. Egye­dül, a jelen­ben és a rea­li­tás­ban. Fájt és ége­tett. Üvöl­töt­tem belül, és rohan­gált lel­kem­ben a múlt, meg­halt szü­leim emléke, kudar­caim, a kiha­gyott lehető­sé­geim, elron­tott dol­gaim, a világ fáj­dalma is talán. Jelen vol­tam, és ebben a jelen­ben csak a féle­lem volt jelen Velem. Majd las­san, össze­törve, talaj­ta­la­nul, elvitt magá­val az álom.

Eszmélés

Majd haj­nal­ban fel­éb­red­tem, és valami fur­csa érzés kerí­tett hatal­mába. Valami öröm, béke és derű járt át. Nem tud­tam tovább aludni, nevetve, sírva pat­tan­tam ki az ágy­ból. Erő volt ben­nem és len­dü­let. Meg­lát­tam azt, amit eddig nem lát­tam, erőt kap­tam ahhoz, ami­hez addig nem volt erőm. Rohan­tam ki a ház elé, néz­tem Marci és Boldi kutyát, elszív­tam néhány cigit, és örül­tem. Nem­csak fej­ben, hogy de jó, átalud­tam ezt a nehéz éjsza­kát, hanem belül is, ben­nem volt az öröm. Magam vol­tam az öröm... Ez volt talán az első olyan élmé­nyem, mikor meg­érez­tem, hogy a féle­lemtől nem kell félni. A féle­lem is az éle­tünk és az éle­tem része. Üzen vala­mit, és hív valami felé. Nem mon­dom, hogy ezen­túl félni aka­rok, de azt sem, hogy nem aka­rok félni. Meg­ta­nul­tam és átél­tem, hogy mennyi erő van a féle­lem­ben, hogy szem­be­sít magam­mal, és a jelen­ben tart. Abban a jelen­ben, ami­ben élni kell, vagy élni érde­mes. Ma is van­nak félel­meim, kér­dé­seim, és ha jön­nek, és meg­áll­nak szí­vem ajta­já­nál, akkor már nem nyo­mom el, nem zava­rom el eze­ket, hiszen ben­nem, értem és álta­lam van­nak. Mert mikor talál­koz­tam és talál­ko­zom velük, akkor, ha utó­lag is, de rá kell jön­nöm: nem is olyan félel­me­tes ez.

Mi tör­té­nik, ha jön a félelem?

Enge­dem, és hagyom, hogy has­son. Nem megyek el előle, nem bújok el, csak figye­lek. A féle­lem nekem min­dig a hatá­ra­im­ról és a lehető­sé­ge­imről szól! Med­dig tudok elmenni, és hová nem érde­mes már men­nem. Az a tapasz­ta­la­tom a féle­lem­mel kap­cso­lat­ban, hogy ha félni kell, akkor félni kell, mert az van ott. A jelen­lét az éber­ség, ami segít. Mint mikor sza­una után a fürdő­ben megyek szé­pen, las­san a 16 fokos víz felé. Tudom, hogy hideg lesz, tudom, hogy ismét, mint min­dig, min­den por­ci­kám irtó­zik a hideg­től. És egy­szer csak benne vagyok, nya­kig a hideg víz­ben. Enge­dem hatni, és fázom, és nem értem, hogy miért is teszem ezt, aztán szé­pen las­san kez­dem élvezni, ész­re­ve­szem az ere­jét. Kijö­vök a víz­ből, megyek a sza­u­nába és vissza, és ismét fázom egy ideig, aztán meg­érzi a tes­tem és a lel­kem is, hogy jó ez így, és hasz­nomra van. Így lehe­tünk a féle­lem­mel is. Irtó­zunk, félünk, és ha bele­me­rü­lünk, akkor elkezd fel­emelni és üzenni... még én is csak sze­re­tetből szorongatlak!



 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét.
  2013-06-13 07:52:52, csütörtök
 
 




"A konfliktusokban lehetőséget kell látni: felfedezhetem, megismerhetem magam, mindig tudatosítva, hogy éppen mi bánt, és ebből tanulhatok."
(Jorge Bucay)


jó duma....






Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

Paulo Coelho



kevesen veszik észre !!!
Ha egy nő a problémáiról beszél neked, az nem azt jelenti, hogy nyafogós. Az azt jelenti, hogy megbízik benned..


"Képzeld el, hogy szereted magad úgy, ahogy vagy. Szereted a tested úgy, ahogy van. És szereted az érzelmeidet úgy, ahogy vannak. Tudod, hogy tökéletes vagy úgy, ahogy vagy." (Don Miguel Ruiz)










 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
még ha fáj is ,.-
  2013-05-01 16:34:11, szerda
 
 



Önátadás
"Add át magad egyszer s mindenkorra, és számolj le a vágyakkal! Amíg a cselekvőség érzete megmarad, addig jelen van a vágy, akárcsak a személyiség. Ha ez eltűnik, akkor úgy találjuk, hogy az Önvaló tisztán felragyog.
A cselekvőség érzete a kötelék, nem maguk a cselekedetek."
/Srí Ramana Maharshi/


Útjelző
"Csakúgy, mint az útjelző, a szó is önmagán túlmutat. Ha erős ellenérzés él benned az "Isten" szóval kapcsolatban - ami a ragaszkodás negatív formája -, akkor emiatt esetleg nem csak a szót utasítod vissza, hanem azt a realitást is, amelyre a szó utal. Ezzel viszont elvághatod magadat attól a lehetőségtől, hogy megtapasztald ezt a valóságot."
/Eckhart Tolle/


Értsd meg mi vagy !

"Először is fejtsd meg önmagad azáltal, hogy megérted, mi vagy valójában úgy, hogy felismered, mi nem vagy, és a világod - a pszichéd kivetülése - egyre inkább gyönyörű és békés lesz, mivel a világ nem más, mint belső állapotod tükröződése."
/Mooji/



Építsd újra önmagad !

" A keserűségből álló alapra csak keserű életet lehet építeni. Amikor eljutsz arra a pontra, hogy szeretnél boldog lenni, és már tényleg nem kibúvókat keresel, az történik, hogy el kell kezdened a fejedben lévő viszonyulásokat lerombolni, és újraépíteni az életről alkotott elképzeléseidet."
/Eckhart Tolle/


Nézz önmagadba !
"A megoldás egyszerű. Nem a látható dolgokban kell keresni, hanem a láthatatlanokban. A láthatatlanból adódik a látható. Hiába szidod az eget-földet, saját magadat vagy másokra teszed a súlyt, attól még nem lesz szebb a gyümölcs, a végeredmény.
Nézz a föld alá, nézd meg a gyökereket, vizsgáld meg az érzelmeidet. A bosszúságból és fájdalomból, csak is fájdalmas élet következhet. Nem a pozitív gondolatokról írok, mert gondolkodhatsz pozitívan a rothadó eredményről, attól még nem lesz zamatos.
Nézz mélyen az érzelmeidbe, mert a gyökerek azok amik a fádat táplálják. Ne a gyümölcsökkel legyél elfoglalva, ne az legyen minden figyelmed középpontja.
Tudd, a gyümölcsöket a gyökerek hozzák létre."
/Szikszay Csaba/


Hogy találjuk meg önmagunkat ?
"Mindenkinek van egy elrejtett kulcsa, amit ha megtalál, ki tudja nyitni a saját lelkét. Tud magával bánni, képes megoldani a gondjait, amelyek a mélyben nyomasztják. Ez valójában önmagunkra ébredést jelent. Sajnos, egyikünket sem neveltek fürkészővé, megismerővé. Mindenki csak próbálkozik, kísérletezik. Sokféle eszmény van, sokféle vallás és út. De a bölcsőnktől a sírunkig mindössze egyetlen társ jön velünk: mi magunk. Ha nem tudjuk, kik vagyunk, keserves lesz az ösvény minden állomása. Ezért mondtam, hogy magunkban kell rendet tenni."
/Müller Péter/


Minden rajtunk múlik

"Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ."
/Buddha/


"Önmagában az élet semleges. Mi tesszük csodálatossá, mi tesszük csúnyává; az élet az az energia, amelyet mi viszünk bele.
Ha szépséget öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az - neked kell létrehoznod a szépséget. A szépség nincsen csak úgy ott, mint valami tárgy, mint egy szikla. A szépséget meg kell teremteni."
/Osho/


"Ha tudásra akarsz szert tenni, naponta gyarapítsd az ismereteidet. Ha bölcsességre, naponta válj meg néhánytól."
/Lao-ce/
 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
élettörténet ....
  2013-04-27 10:47:00, szombat
 
 



nem bizony .... nagyon nem !
 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
mit hoz a holnap.....
  2013-04-18 07:44:05, csütörtök
 
 



Ne ítélkezz mások felett, mert nem tudhatod, hogy neked mit hoz a holnap!



 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
... csak marcangolom önmagam,.....
  2013-04-15 14:02:09, hétfő
 
 



Mi az elpocsékolt idő? Ha tudom, és nem teszem. Ha felismerem, hogy valamivel ártok magamnak, mégsem változtatok. Ha már öt éve rájöttem arra, hogy gyáva vagyok kimutatni az érzéseimet, de nem teszek mást, csak marcangolom önmagam, hogy mi lett volna, ha ezt vagy azt meg mertem volna tenni.

 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
vagy csak annak tűnök???
  2013-04-11 18:17:20, csütörtök
 
  Nem mindegy, hogy boldog vagyok vagy csak annak tűnök. Attól, hogy mosolygok egész nap, könnyen lehet, hogy minden este, könnyes szemmel alszom el.



 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
tanultam...
  2013-04-08 08:49:49, hétfő
 
 









Egyszerüen csak túlélő vagyok.

Mit csinálsz? Élsz?
Nem: TÚLÉLEK!

Élek, túlélek, átélek, megélek, leélek, felélek, remélek ......



 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
Lehet, hogy kívülről nyugodtnak tűnök, de magamban már három
  2013-03-28 12:21:29, csütörtök
 
  Link







Lehet, hogy kívülről nyugodtnak tűnök, de magamban már háromszor kinyírtalak!:))
 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
erő , hogy küzdjél ... ? !! ?
  2013-03-28 07:16:05, csütörtök
 
  Vigaszt kitől kaphatsz ? ...
************************
Alázattal kérhetsz , tán meg is hallgatnak ,
de nem biztos , hogy végül igazat is adnak .
Kesergő szívedre vigaszt kitől kaphatsz ,
mikor gondjaidtól szinte összeroskadsz ? ...
Kicsiny reménysugár néha azt sugallja ,
található gyógyír fájó gondjaidra : ámde
egyszer el kell azt a tényt fogadnod , hogy
igaz szavak által , nem visz előbbre a sorsod .
Ott maradsz egyedül , s bármit is reméltél
az Élet szigorával , nincs erőd , hogy küzdjél .
*********


Az álmok elkerülnek .
************************
Vágyom az estékre , csendes éjszakákra
amikor az álmok vissza - visszajárnak .
Régi szép emlékek sorra megjelennek ,
régi , szép Tavaszok bennem újra élnek .
Mennyi sok szépséget őriz titkon szívem,
amelyek még élek , táplálják a lelkem .
Álmaimban még a rossz is olyan szép ,
és tiszta , ami az életben igen nagyon ritka .
Ezek az érzések sajnos gyorsan tovatűnnek ,
mert az igazi álmok messze elkerülnek .


Egy - egy tárgy a múltunkra emlékeztetve , évtizedeken ,
akár egy életen át elkísér bennünket , s szanálás közben
többnyire úgy gondoljuk , hogy , ez csak egy darab anyag
volt , s majd egy kis elmerengés után szégyelljük , ha egy
könnycsepp utat tör szemünkben ...
**********


Magam részéről úgy érzem egyre jobban sötétségben
élek , a fényre vágyom amelyen keresztül őszintébben ,
és nem sötétségbe becsomagolva látom a világot .
Akárhányszor sötét szemüveg mögé bújó arctalan
embereket látok , úgy gondolom ezek azok az emberek ,
akik nem tudják felvállalni önmagukat , pedig a fény
legyőzi még a legnagyobb sötétséget is .
**********

Van úgy ...
****** ***
Van úgy , hogy rám nehezül minden bűnöm
S úgy érzem , borzad aki rám tekint ,
Ki kellene a földről menekülnöm ,
De sehol egy biztató fény nem int ,
S bárkihez mennék követ vetne rám ...


Az álmok börtönében
** ********* ************ *********************
Nem szeretem az estéket , amikor nesztelen
macskaléptekkel közeledik az éjszaka , a csend ,
a nagy hallgatás . Amikor az ablakok fényszemei
mindenütt lassan kihunynak . Amikor reménykedve ,
szebbre , és jobbra , beletörődötten sorsomba
várok valami másra : igaz szép érzésekre , új
ígéretes álmokra . Amikor újra és újra felsikolt a
szívemben egy végtelen pillanatra a kimondhatatlan .
Úgy érzem belerokkanok . Be vagyok zárva ön -
magam börtönébe . Szinte várom , hogy megmentsen
valaki . Nem szeretem az estéket , az éjszakákat ,
amikor fogva tart gondolataim ördögi malomkerék -
pokla , amikor az álmaim nyugtalanító hazugságai
elém villannak ...
**********

Mikor már kihunyt a láng...
****** ****** ********* ** **********************
Mint egy siralomház , oly csendes
lett a lelkünk , egymással már , egy
szó nincs , mit ejtsünk : pokolba ezzel
a harccal , elérhetetlen vágyakért
miért is kell reménytelenül élnünk ?


Mint a fák zúgása , mikor elnyomja
a segélykiáltó hangot , úgy vált
semmivé a szerelmünk , mikor már
kihunyt a láng , s az ember lelke is
fázik , ott többé már nem él a vágy

 
 
0 komment , kategória:  szavakba öntve,.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 5440 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 55
  • e Hét: 55
  • e Hónap: 10593
  • e Év: 161393
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.