|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2018-05-02 09:19:53, szerda
|
| |
| |
Bényei József
Egy ház eladó
Az istállót apámmal cserepeztem,
piros pora a nyelvemre tapadt.
Lécek között, dadogó szédületben
húgomnak hittem minden madarat.
Tudom, az volt az igazi magasság,
legmesszebb onnan láthatott a vágy.
Fejem sűrű sugarak záporozták:
csak a futó nap gyorsasága fájt.
Ujjaimról a hólyag rég leszáradt.
Elfeketült a sok vörös cserép.
Nekivágtam a tágasabb hazának,
s halványabb lett, kisebb a régi kép.
Lécek formáit sima tenyeremben
most újra érzem, hogy apám üzent:
a ház eladó. Hontalanná lettem,
kalapálja valami odabent.
A repedések vonalát az ujjam
kitapogatja mindegyik falon,
göcsörtjeit, gödreit megtanultam,
hordom azóta hajlott vállamon.
Hiszen hazám volt. Senkisem felejti:
- szélén viskók, főutcáján a házak, -
csordás kürtjét, ricsaját mindenesti
porban tolongó nagyhasú libáknak.
Levél, ha fordul, ritka hír ha jön,
apáméknak az idő ennyi csak;
állnak soká, állnak a küszöbön,
az alkonyatba mártva arcukat.
A ház magányuk nyolc meszelt fala,
hova lehetne innen szállani?
Üres mint a hallgatag éjszaka,
meszelt falak: a csend határai.
Az eladott házból útra kelnek,
s idegen földben, mint a pálmafák,
őrzik zúgását otthoni szeleknek.
Száradnak és eldőlnek. Nincs tovább. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-30 08:14:07, hétfő
|
| |
| |
Bényei József
Sugárverésben
Érzem a ráncaimon
és szememen,
most már örökre elkerül
a szerelem.
Esők verik a vén füveket,
szikrák, megannyi láng,
gyöngy-rengeteg,
fény-zuhogás,
csodára hullik a csoda,
de a füvek csak fekszenek
s nem tudnak talpraállni
soha.
Ujjaim kő-nehezek,
akárha ráhajlanának
elsüllyedt évezredek.
Öregszem bizony.
Szemem alá
fekete kőmadarak
kaparnak ágyat,
hajamat messzehordják,
rajta pihe a bánat.
Még élő rokonaim
komolykák,
dideregve öregedők,
akár az ezüstfenyők.
Jó volna
nyújtózni fényben,
kései békességben,
csöndbe takarva mélyen
várni,
míg fejem fölött
összeroppannak az ég palotái.
Ez volna jó,
tudom.
Úgy élni öregen is,
mint aki örökre hisz
valami fényben,
emberben, szerelemben,
sugárverésben
kitárni két karomat
s várni
míg magához ölel a Nap. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-15 09:09:11, vasárnap
|
| |
| |
Bényei József
Esővert levél
Levert a zápor gyenge levelet,
de az erősek arca egyre fénylik.
Esővert szívvel hazáig megyek,
a csordakútig, vadkörte tövéig.
A száraz fának odva volt a váram
ha zápor hullt a satnya Kis-Tiszára,
s az akác védett szikrázó sugárban
és rámkiáltott bíbic és a szárcsa.
Ismerem én a zivatart ha támad,
a szálesőt ha sapkámon ficánkol,
a villám ellen mormogott imákat:
hátha megvéd a betlehemi jászol.
A parasztvirág mind földig hajol,
a tátogók, a tarka széplegények,
én eltévedtem közben valahol
s a csordaporban vissza sose térek,
csak egy fekete mennydörgés üzen:
nem menekülhet kit a sár kötött meg.
Esővert levél takarja szemem
s a korhadt fák még mind visszaköszönnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-13 12:53:07, péntek
|
| |
| |
Bényei József
Búcsú a kerttől
Múltán a fénynek, látott s élt csodáknak,
most utoljára megnézem a fákat.
A fenyőfa, mert törzsét földbe tettem
zsolozsmát zizeg bókolva felettem,
s hogy óvó kezem fészkét érdemelje
az olajfa a földre térdepelt le.
A kecskerágók lila blúzban állnak,
vigyáznak karcsú nyári orgonákat.
A japánbirs mind gömbölyödve várja:
kigyúljon ujjam egy mozdulatára.
Jó volt a fényben nézni a levélre
a rebbenés csodáit felidézve.
Fehér fakérgen bíborló bogárnak
utat mutatni: szabadságba szállhat.
Néhány tavasz volt, ősz is, kék nyarakkal,
árnyékok alatt mézzel teli asztal,
néhány birkózás fűben vén kutyámmal,
felismert szirmok, rejtelmes madárdal...
Úristen, ennyi, ennyi volt a kertem.
Álmaim álma hallgat, mintha verten.
Többé nem látok egyetlen csodát sem,
szememen fekete pecsét lett az ámen.
Most köszönök hát fának és bokornak.
Üres kezemből hiányzik a holnap.
...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-12 08:46:31, csütörtök
|
| |
| |
Bényei József
Idegen csodák
Maradj csöndes,
akár a villámvert fatönkök,
van valami, amiről nem beszéltem.
Szomorú?
Áldott?
Nem tudom.
Mert a csodák először idegenek,
idegenek és ismeretlenek,
akár a víz alatti örvénylések.
Nézd a kezem,
az öregember időfoltoktól ütött
keserves két keze ez,
de emlékszik jól a szerelemre,
s míg aláhajolsz,
mint zivatarnak a tulipánok,
reggelre csodákra ébredsz,
ha elhiszed. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-05 11:43:21, hétfő
|
| |
| |
Bényei József
Mozdulat
Hiányzik nagyon a kezed
szürkén hullámzó hajnalokban
Felsír a hű emlékezet
sugárzik arcod valahonnan
Mi őrizte az álomig
Jutalma megkövült magánynak
Az önzés sunyin rávonít
s a Hold árnyéka belesápad
Milyen is volt a mozdulat
arcomra hullott négy-öt ujjad
s a gödrök árkok ó-kutak
dombok nagy csöndjévé simultak
Egyszervolt csókok jóíze
keseredik némuló számon
Volt ugye volt kettőnk hite
hát miért miért hogy nem találom
Hiányzik valami nagyon
Ki hagyta el Milyen viharban
Szikkad az idő arcomon
a félelemtől kitakartan
Már csak az emlék melegít
pihegve reszket tenyeremben
A magány lassan bekerít
s hideg idő szárnyára fekszem |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-25 09:17:53, csütörtök
|
| |
| |
Bényei József
Mozdulat
-részlet-
Hiányzik nagyon a kezed
szürkén hullámzó hajnalokban
...
Milyen is volt a mozdulat
arcomra hullott négy-öt ujjad
s a gödrök árkok ó-kutak
dombok nagy csöndjévé simultak
Egyszervolt csókok jó íze
keseredik némuló számon
Volt ugye volt kettőnk hite
hát miért miért hogy nem találom
Hiányzik valami nagyon
Ki hagyta el milyen viharban
Szikkad az idő arcomon
a félelemtől kitakartan
Már csak az emlék melegít
pihegve reszket tenyeremben
A magány lassan bekerít
s hideg idő szárnyára fekszem |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-01 11:58:45, vasárnap
|
| |
| |
Bényei József
Öregek
Arcukon csöndesség lakik
Ülnek az ablakban
nézik a forgó földet szikrázó csillagokat
Ülnek hányezer éve és napja
mennyi alkonyt néztek végig szótalanul
Ráncosodó szemükre pápaszemet
valamikor szikrázó már törek-száraz hajukra
borítnak szürke főkötőt.
Ülnek szótalanul kezük ölükben
egyre közelebb a földhöz
egymáshoz bújnak
és nem zavarják a dolga után igyekvő embert
Helyükre ismét öregek ülnek
nézik az egyforma alkonyokat
s az ablak előtt elhaladó
nem veszi észre őket. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-11 09:04:47, péntek
|
| |
| |
Bényei József
Ballada
Arcomat gyötri ránc, idő,
a tenger - látod - ezt faragta.
Homlokomból ballada nő,
kudarcok szénfekete szobra.
Ha segítenél, most gyere,
kötözz kerítést vad szeleknek,
ne szóljon szavak kényszere,
görcseimből hidd el: szeretlek.
Majd túléljük a szenvedést,
gyönyörű lesz a csönd a mélyben.
Érints szívemhez kurta kést,
hogy a haláltól sose féljen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-09 07:30:40, szerda
|
| |
| |
Bényei József
Ballada
Arcomat gyötri ránc, idő,
a tenger - látod - ezt faragta.
Homlokomból ballada nő,
kudarcok szénfekete szobra.
Ha segítenél, most gyere,
kötözz kerítést vad szeleknek,
ne szóljon szavak kényszere,
görcseimből hidd el: szeretlek.
Majd túléljük a szenvedést,
gyönyörű lesz a csönd a mélyben.
Érints szívemhez kurta kést,
hogy a haláltól sose féljen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bényei József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2018. November
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
2443 db bejegyzés |
| Összes: |
9011 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 460
- e Hét: 5495
- e Hónap: 19201
- e Év: 643186
|
|
|
xMagazin
Offline
