Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." P Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Robert Frost: Tűz és a jég
  2013-05-17 09:06:15, péntek
 
  Robert Frost: Tűz és a jég


Mondják: a világ vége tűz.
Más mondja: jég.
Mert a vágy forrósága űz,
azt vallom én is: vége tűz.
S ha vesznem kétszer illenék:
mert ismerős a gyűlölet,
hiszem: végpusztulásra jég
is jó lehet,
és épp elég.



(Weöres Sándor fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost: Avarbetakarítás
  2013-05-17 09:04:59, péntek
 
  Robert Frost: Avarbetakarítás

Villázni se könnyebb,

Mintha kanalaznád

Az avart, s noha tömve,

Pihekönnyű a sok zsák.


Zörgök vele estig,

Olyan hangokat ad,

Mintha rohanó őz,

Nyúl lába alatt.


De ha átkarolom,

Ez a hegynyi halom

Arcomba dagad,

Kifolyik karomon.


Viszem a teli zsákot,

Üresen hozom el,

Mígnem telihordtam

Csűröm, de mivel?

Mi marad kezemben?

Súly semmi se szinte,

S mert szürkül a szürke

Földhöz érve, a szín se.


Nincs haszna se... mégis

Szüret csak ez is.

Sose tudni, a végén

Be mit is takarítasz.


(Rakovszky Zsuzsa fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost: A bíbor-szegélyű nyomában
  2013-05-17 09:01:11, péntek
 
  Robert Frost: A bíbor-szegélyű nyomában


A lábam alatt éreztem a rét hüvösét,
Odafönn a napot;
Eszembe jutottak régi verstöredékek
És dallamok.

A nyílegyenes vízparti égeresen
Sétáltam el.
Az évszak már a virágzás évszaka volt,
De semmi jel.

A kaszások előtt előresiettem a fűben, -
Már térdig ért;
És láttam, amerre a karcsú róka pihegve
Jött s visszatért.

Akkor követtem a róka nyomát
És rátaláltam
A rég keresett virágra, a szirmon elömlő
Szín bíborában.

Szellő se fújt, a furakvó méh se kuszálta
A szirmokat,
Tökéletes nyugalomban állt egész nap
Az éger alatt.

Az ágakat széthajtva térdepeltem
Számlálva ott,
Hogy az aljnövényzet alatt hány gyenge bimbó
Sápadozott.

Majd csöndesen hazamentem, azt motyogva,
Hogy jöjjön akár
Az ősz meg a rőt levelek forgószele, mert
Megvolt a nyár.

(Imreh András fordítása)

 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost: Járatlan út
  2013-05-17 08:59:14, péntek
 
  Robert Frost: Járatlan út

Szétvált az út a sárga erdőn

De kár, hogy kétfelé nem mehetek! -,

Sokáig álltam, elmerengőn,

És néztem az egyiket ott, ahol eltűnt

A bozótban, ahogy kanyart vetett.


De a másikon indultam tovább,

Tán vonzóbb volt, nem is tudom,

Magas füve épp tapodásra várt;

Bár nagyjából ugyanannyi láb

Járt rajta, mint a másik uton,


Úgy nyúltak el aznap délelőtt

A tiszta avarban mind a ketten.

Hadd járjam végig ezt előbb!

De habár azt mondtam, visszajövök,

A visszatérést nem hihettem.


Ha kérdeznek majd, ezt felelem,

Sóhajtva, sok-sok év után:

Az út az erdőn kétfelé ment -

A kevésbé járt tetszett nekem,

És így lett mind ami lett, talán.


(Imreh András fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost
  2013-05-17 08:52:41, péntek
 
  Robert Frost (1874-1963) amerikai költő ma már nem divatos, pontosabban, a témák mentek ki a divatból, amelyekről olyan szívesen írt - idillikus paraszti élet, megfáradt öregek, akiknek annyi pénzük sincs, hogy megvásárolják sanyarú életük egyetlen luxuscikkét, a pipadohányt - ködös reggelek, és egyetlen esős nap - gyerek, akinek hiányzik az esti ima - almaszedés - csengő a szekeret húzó ló nyakán - és mindenekelőtt a szeretet, coelhoi közhelyekben elbeszélve. Nincs türelmünk a többnyire hosszú versekhez, amelyek egy gyerek vagy egy el nem ismert falusi filozófus szavaival próbálják elmondani a - mit is? Hogy elkopik az ujjunk, mire rendbe hozunk egy falat? A földön halott falevelek hevernek? Ceruzával rajzolt kép a falon? Hangya, ki alvó molyba ütközik?

Nincs türelmünk, nincs időnk, lapozzunk, nem érdekel. Robert Graves mesteri költőnek nevezte, egy antológia szerzője benne látja a modern Horatiust, négyszer kapta meg a Pulitzer-díjat, ő volt az egyetlen, aki egy amerikai elnök (John F. Kennedy) beiktatásán előadhatta a saját versét - és ez még mind semmi - vagy nem sok, ahogy vesszük, hiszen a költészet a legszubjektívebb műfaj.

De nem is ezért vettem elő ezt az antológiát, amelyben Frost 32 verssel szerepel, hanem mert valaki ezt a sort idézte: "Rím nélküli verset írni olyan, mint háló nélkül teniszezni." Ezt állítólag Frost mondta, lelke rajta, elhiszem neki. Már most, nem azért, de Frosttal is előfordult, hogy háló nélkül teniszezett, és az sem egészen egyértelmű, mi szükség van ehhez a játékhoz egy hálószobára.

És itt felmerül a kérdés, hogy pontosan mi a rím. Afternoon - picture, nem az. Trees - grass, ez sem. A köztudatban a rím a vers dísze - már amikor. Kazinczy szerint a szóvégi hangok egyezése-egybecsengése, Horváth János a ritmusszakaszok határán álló szavak egyezését keresi, László Zsigmond megelégszik a sorok végének vizsgálatával. Tudományosabban: "A rím a legelterjedtebb járulékos ritmustényezők egyike, értéke a köznyelv sajátosságainak függvénye: az akaratlan szóvégi egybecsengés beszédbeli gyakorisága vagy ritkasága erősen meghatározza, hogy a hangzás tekintetében egyébként teljesen egyforma szerkezetek jó vagy rossz rímnek számítanak-e az egyik és a másik nyelv verselésében." (Szepes Erika - Szerdahelyi István: Verstan, 1981). Hallottunk már egy bolond négerről is, aki a csengőjét rázza, de ez nem píszí, gyorsan felejtsük el.

Szükséges-e a rím ahhoz, hogy a versből VERS legyen? Nyilván nem, mert akkor az egész ókori görög költészet kuka. Homérosz és Hésziodosz szánalmas versifikátorok. A disztichon, a görög jambikus ütemversek (Arkhilosztól Szophoklészig és Anakreónig), mind kuka. Vergiliust, Horatiust, Catullust, Ovidiust meg se lehet említeni a poéták között. Magyar vagy jelentéktelen európai országok költőiről szó se essék, ha nem "rejmoltak" (Kazinczy szavával). Verseghy képes három sort kiadni a kezéből, ilyen végszavakkal: zöld tavasz - komor tél - lebegnek. Zöld tavasz, föld ravasz, komor tél, szomor szél, lebegnek, rebegnek, ez már valami! Ne is tanuljuk meg, mi az alkaioszi strófa, paióni mérték, dochmius, szótadészi sor, glükóni versszak, pherekráteus - egyébként nagyon elszánt ember legyen az, aki úgy ül oda az asztalához, hogy most pedig pherekráteusokat fogok írni.

Akkor most mi a tanulság? Semmi - ha csak az nem, hogy a versben is, mint az életben általában, mindent szabad, ami szép, jó, igaz.

Költészete nem árulja el, de Frost élete nem volt boldog. Korán elvesztette a szüleit, egyik fia öngyilkos lett, egyik lánya a pszichiátriára került, három másik gyerek nem élt sokáig, felesége depresszióval és szívbajjal küszködött, és végül a mellrák vitte el. Talán éppen ezért kereste a rendet és harmóniát ott, ahol könnyebb megtalálni, a fegyelmezett sorok és a pattogó rímek világában.

Obsecro vos ego mi auxilio. (Plautus)


forras: iroklub.napvilag.net
 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost: Az éjnek ismerője
  2013-05-17 08:47:53, péntek
 
  Robert Frost: Az éjnek ismerője


Az éjnek ismerője voltam én,
ki záporban megy el s hazaoson,
ha kialudt a végső utcafény.

Bámultam szomorú sikátoron.
Éji bakter mellett mentem tovább
sunyt szemmel: én nem magyarázkodom.

Megálltam, némítva lépés zaját,
mikor kiáltás, hirtelen szünő,
a háztetők felett fülembe szállt,

nem hívó, nem is búcsut üzenő:
s messzebb, nem földi-magasság terén
bolygó óra hirdette: az idő

se-téves, se-igaz, nem holt, s nem él.
Az éjnek ismerője voltam én.

/Ford.: Weöres Sándor/



Robert Frost (1874-1963) amerikai költő
 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost: Készülj fel
  2013-05-17 08:46:46, péntek
 
  Robert Frost: Készülj fel


A banya ( fonnyadt satrafa)
ki mosta lépcsőnk, valaha
Hollywoodnak volt csillaga,

ő volt a szépség, Abiság.
Szemed túl sok bukásra lát
ahhoz, hogy ne hidd e csodát.

Halj ifjan, s csapd be végzeted.
Vagy hogyha vénen végezed,
méltóan végezd életed.

Foglald el - így szerezz vagyont -
a tőzsdét vagy valami trónt,
hol banyának senki se mond.

Volt, kit tudása éltetett:
mást, hogy a hűség híve lett.
Mindez veled it jót tehet.

Sztár-múltad fénye nem segít
feledni friss kudarcaid,
s könnyebb végzésre sem tanít.

Jobb a méltóságos halál
vett barátsággal, mintha már
az sincs. Készülj fel és találj!

/Ford.: Eörsi István/
 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost: Erdőszélen
  2013-05-17 08:45:51, péntek
 
  Robert Frost: Erdőszélen

Kié ez erdő, jól tudom,
a háza lenn a főúton.
Nem lát, amint megállok és
merengek hó-vert ágakon.

Kis lovam furcsálkodva les:
nincs tanya s megállunk? Mi lesz?
Ott lenn jeges tó, téli gally...
az év legsűrűbb estje ez.

Megrázza csengőit s a zaj
kérdőre von: mi az, mi baj?
Nincs hang, csak könnyű szél suhan,
csak pehely hull és földre hal.

Az erdő vonzó, uttalan,
de igéretem annyi van,
s alvásig hány mérföld utam!
Alvásig hány mérföld utam!

/Ford.: Gyárfás Endre/
 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost: Viszolygás
  2013-05-17 08:44:56, péntek
 
  Viszolygás

Jártam erdőn-mezőn
és falakon hágtam által;
kúsztam fényes hegyeken
szemközt az atlanti világgal;
s az úton hazatérve, tudom,
már végeztem árnyal.

Tele holt levelekkel a föld;
de a gally bogain maradottak,
amíg veti őket a tölgy,
súrlódva, búcsúzva csúsznak
le a kérges hóra, mikor
már mások alusznak.

Némán egymásra lapult
hullt lombot a szél se kuszálja;
az őszirózsa sem él;
elalél a varázsfa virága;
a szív még vágyva keres,
rogy a láb: "Hiába."

Mindenkoron árulás
az emberi szívnek, a teltnek,
vállalni az ellobogást,
engedve az értelemnek,
elhinni, vége van
évnek, szerelemnek.

 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
Robert Frost: Puszta helyek
  2013-05-17 08:41:07, péntek
 
  Robert Frost: Puszta helyek


Hó hullt és éj hullt, gyorsan suhogott,
mezőn, amerre jártam, látva ott
a földet majdnem rejtő lágy havat
s néhány kilátszó torzsát és gyomot.

Az erdő tűri, hogy ez jut neki.
Az állatot vacka melengeti.
Szinte hiányzom, másutt lebegek:
magány szállt, észrevétlen rejteni.

Amily magányos ez a nagy magány,
folyton magányosabb, teljes hiány -
tudatlan hó fehére, tisztaság,
nincs mit szóljon, szótlanságot csupán.

Nem rémítenek néptelen terek,
csillagok közti űr, csillagsereg,
mert otthonom körül, és bennem is,
szörnyűbb rém ásít: a puszta helyek.

/Ford.: Weöres Sándor/

 
 
0 komment , kategória:  2 - Robert Frost  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2185 db bejegyzés
Összes: 54935 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 232
  • e Hét: 2998
  • e Hónap: 49285
  • e Év: 1085062
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.