Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Betkó András : Add meg kenyerünket
  2019-04-20 10:48:22, szombat
 
 





Add meg kenyerünket


Kopott, hideg falak között,
pislogó mécs fénye mellett
ül az anya és varrogat
s játszik körötte négy gyermek.

Ismét egy bús szombat este! -
Az egyik fiú, a legnagyobb,
kinek legvéznább a teste
s kin sok betegség nyomot hagyott,
föltekint anyjára,
ránéz bús arcára
s látva, hogy szeméből könny pereg,
az ő könnye is megered,
odahull anyja ölébe,
a többi is jön köréje
és sírnak... sírnak mindnyájan
s az anya rezgő hangjában
zokog mélységes fájdalom
s mint kit önbűne vádja nyom,
úgy roskad össze, ha füléhez ér
éhes gyermeke szava: ,,Nincs kenyér!"

,,Oh Isten, kit Atyjának nevez
a gyarló ember, a nyomorult,
áldó kezed jólétet szerez,
hol a nyomor égig tornyosult,
oh tekints reám, kit éget a bánat
s kiben gyötrődik az anyai szív,
oh, add látnom: irgalmad hogy árad
arra, ki Téged segítségül hív.
Áldásod hozzon derűt szívembe,
- Kínzó kétség annyit tépte már!...
Istenem... Istenem!... Oh irgalmazz!...
Négy gyermek élte jóságodra vár!"

S míg az anya keblében dúl a harc
mellette felderűl egy gyermekarc,
a legnagyobbnak könnye felszárad
s hangjából félénk reménység árad:
,,Oh anyám, édes anyám,
hátha most, e szombat estén
nem megy korcsmába apám,
hátha tanult önnön vesztén,
hátha gondol gyermekire,
kik éhezve várják, lesik,
ha néz neje könnyeire
s könnyén szíve már megesik.
Anyám, anyám!... Hátha hazajön?...
És hoz pénzt... Oh, akkor lesz kenyér,
felszárad majd szemünkön a könny,
s hajlékunkba boldog béke tér!..."

,,Hátha hazajön?..." Az anya lelkén
reménysugár villan át e szóra
s mint a nyugati fény naplementén
gyenge világát szívébe szórja.

,,De nem, nem, nem jön haza!..."
- Zokog fájón az anya -
korcsmába megy, pénzét elissza,
a jólét hajlékunkba vissza
soha, soha többé nem tér már...
Négy gyermekszív hiába kér, vár,
hiába sír éhezve, fázva,
meleg s kenyér után vágyva.
Oh, meddig szenvedtek még gyermekeim,
oh, meddig hullnak még bús könnyeim,
nyomor, szenvedés meddig lesz még sorsunk,
ily gyötrő keresztet meddig hordunk?...
Hét tőr vert sebet szívemen,
Istenem, jóságos Istenem!..."

Az óra üt. Az anyaszív dobban,
reménye éledni kezd újra,
gyermeke hozzáhajolva jobban
félénk sejtelmű hangon súgja:

,,Most, most indul munkából apám
és én úgy sejtem, oh jó anyám,
hogy hazajön, itt lesz mindjárt
s mit szívünk oly régóta várt,
e szombat estét velünk tölti,
pénzét korcsmába el nem költi,
hazajön, itt lesz, szeretve minket,
letörli végkép könnyeinket,
letörli igen... hallod anyám... végkép!
Nem gyötör többé téged sem gond, kétség,
örvendünk együtt boldogan vele,
e komor szoba vígsággal lesz tele,
jövőbe nem kell félőn tekintenünk,
mert akkor... mert aztán... lesz majd mindenünk!
- Anyám!... Lesz majd mindenünk!..."
s a gyermek erősödő reménye
új sugárt hint az anya lelkébe
és várnak csendben, szólni se mernek,
ha az utcán léptek közelegnek,
csak a szívük dobban: most, most jön ő!
Ah, de tovább megy az utcán jövő
és ők csalódnak újra, meg újra
s fölsír keblükben új kétség húrja.

S mire az óra újra üt megint,
reményét végkép veszti a kebel,
jövőbe a szem lemondón tekint
s a szívre bús gond dermesztőn lehel.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

,,...Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."
imázik a legkisebb gyermek,
aludni tér, hogy melegedjen.
szegényke, úgy fázik, úgy dermed.
,,...A mi mindennapi kenyerünket
add meg nékünk!" - hangzik tovább szava
s egy percre kétséget, gondot szüntet
s visszhangként mondja rá az anya:
,,Oh, add meg Atyánk, add meg nékünk,
Meggyötörten, esengve kérünk!..."

És bús lemondással,
fásult megadással
vár tovább az anya.
Férje nem jött haza,
bár az éj rég beállt már.
Ah, tehát hiába vár,
hiába virraszt éhesen,
férje hazajön részegen
s újra kezdődik nyomoruk...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Künn léptek hangzanak, ajtó csukódik,
apjától félő gyermek meghúzódik,
az anya varrni kezd. A férj belép...
Neje ráemeli kisírt szemét
és... és... felugrik, odaborul -
a férje keblére boldogul,
ki jóságos mosollyal jő feléje,
gyermekei is jönnek mind melléje
s ő simogatja, csókolja azt, majd ezt
s leülve, szelíd hangon beszélni kezd:

,,Azt hittétek ugye, korcsmába mentem
és hazajövök pénz nélkül, részegen,
mint azt ezelőtt már annyiszor tettem
s miért most bánatom végtelen.
De halljátok csak: a mai esten,
korcsmába dőzsölni be nem tértem,
hívő Istenfélők közé mentem,
hallani Jézusról, ki meghalt értem.

Azt mondták ők: Jézus jobbá tehet,
ha szívembe őtet befogadom,
azt mondták: életem boldogabb lehet,
ha magamat Jézusnak átadom.
És imáztam együtt velük... hosszan...
s azóta, oh, olyan boldog vagyok,
életem legszebb órája most van,
mikor néktek is örömet adok.
Szenvedtetek ugye, miattam sokat,
látom szemetekből: sírtatok értem,
de most keresem mindig javatokat,
korcsmába nem viszem ezentúl pénzem,
itt leszek veletek
törölni könnyetek,
örvendünk együtt, boldogan élve,
egymást szeretve, Istent dicsérve!"

,,Amit mondtam, ugye, hogy meglett!"
- Örvendez a legnagyobb gyermek -
,,Hazajött, itt van, szeretve minket,
letörli végkép könnyeinket,
letörli... igen... hallod anyám, végkép!
Nem gyötör téged már többet gond, kétség,
örvendünk most együtt, boldogan vele,
e komor szoba vígsággal lesz tele,
jövőbe nem kell félőn tekintenünk,
mert akkor... mert most már lesz mindenünk
Anyám!... Lesz mindenünk!...

Betkó András





 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Betkó András: Bocsásd meg vétkeinket!...
  2019-04-20 10:25:55, szombat
 
 





Bocsásd meg vétkeinket!...


A Golgotán áll a kereszt... hull a vér
töviskoszorús főből a vállra
s felénk zúg e hang, ha lelkünk múltba tér:
,,Vétkeinkért adatott halálra!"
...És mi odahullunk Megváltónk elé,
bűnteher megtöri térdeinket,
könnytelt szemmel fordulunk az ég felé:
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Vétkeztünk!... Önvád súlya nyomja vállunk,
lelkünket mardossa a bűntudat,
terhünk alól feloldást vágyva várunk,
bús szemünk megváltás után kutat.
És jön a Megváltó... Sebeit látva,
sok bűnünk mégjobban éget minket,
átfonjuk keresztjét, szívből kiáltva:
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Nem vétkezünk többé. Ártatlan vére
váltságot hozott, a lelkünk szabad,
most hálával tekint fel keresztjére
s megmentve, boldogan ujjong a rab.
De ah... gyarló az ember, a bűn kísért,
önnön vágyunk vezet félre minket,
vétkezünk újra, meg újra... Oh miért?...
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Törtet ég felé az ihlet telt lélek
Isteni légkörbe, Krisztus nyomán,
ah, de magasra alig-alig érhet,
visszahull a való élet során.
Oh fáj, fáj, nekünk hitvány gyengeségünk,
levetjük mind képzelt érdeminket,
gyarlók vagyunk... Alázott szívvel kérünk:
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Mint Péter, követjük Krisztust lelkesen,
ajkunk szívünknek hűségét zengi:
Nem hagyjuk el a Mestert egy percre sem,
nem szakít el tőle semmi, senki.
S aztán - óh! - egy kis gúny, egy kis szenvedés
hogy félrevezeti lépteinket
s fölsírunk, ha a mester szemünkbe néz:
Mi Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Oh Urunk! Bűntől meggyötört lelkünkre
küldd bocsánatodat gyógybalzsamúl
s add, hogy annak, ki nem jár el kedvünkre
megbocsátni tudjunk untalanúl.
Oh Isten! Bízva nézünk a keresztre
s ha bűnteher töri térdeinket,
irgalmat vágyva, kérünk epedve:
Mia Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!

Betkó András


https://www.gyulaihirlap.hu/113320-ma-mutatjak-be-corvus-kora-robert-golgota-cimu -ori
 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja
  2019-04-19 08:01:51, péntek
 
  Nagypéntek - Jézus Krisztus kereszthalálának napja





Fadrusz János: Krisztus a keresztfán (szegedi dóm)



Nagypéntek Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra emlékezünk, hogy maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.

A nagypénteki szertartás az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, ahol a megváltás áldozata megtörtént.

A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult, és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután - lélekben a kereszt alatt állva - könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseit megfogalmazva. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

Ezután a pap a Feketevasárnapon (Nagyböjt 5. vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Ő az, aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és keresztútjárást is tartanak.

Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról is, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem húsvét. A húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, Isten, a feltámadt Élet győzelme.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat




 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Kun Magdolna: Húsvét hétfő
  2018-04-02 09:26:57, hétfő
 
 





Húsvét hétfő


Húsvét hétfő napján mit kívánhatnék,
árassza el lelkeket áldás, békesség,
s az a boldogságban fogant Isten-szeretet,
mely minden igaz szívűt emberré tehet.

Húsvét hétfő napján érezzétek át,
milyen szép az élet, hisz ott van a család,
akikért érdemes túlélni minden fájdalmat,
mit könny teli sorsunk olykor ránk aggat.

Húsvét hétfő napján gondoljatok arra,
mily erővel bír az, kit Isten hite hajtja,
hisz Isten az, ki akkor is mellettünk marad,
ha már éjcsillagok ragyogják életutunkat.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Vidám locsolkodást!
  2018-04-02 09:19:40, hétfő
 
 





Húsvéthétfő, Vízbevetőhétfő - Húsvét másnapja van !
Vidám locsolkodást!



Én a kertész fia vagyok,
kislányokat locsolgatok.
Gyere, kislány, el ne hervadj,
Jó kölnivel meglocsollak!




 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Áldott Húsvét Hétfő Reggelt !
  2018-04-02 09:10:54, hétfő
 
 





Áldott Húsvét Hétfő Reggelt !



"Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged !
Ragyogtassa rád orcáját és könyörüljön rajtad !
Fordítsa feléd orcáját és adjon neked békességet !"
Ároni áldás
 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
A nővérkéknek küldöm szeretettel!
  2018-04-01 16:07:08, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Feltámadott!!!
  2018-04-01 09:52:42, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Áldott Húsvétvasárnap Reggelt Mindenkinek !
  2018-04-01 08:03:53, vasárnap
 
 





Áldott Húsvétvasárnap Reggelt Mindenkinek !



"Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre."

Kerecsényi Éva : Húsvéti áldás





 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
Köszönöm Jézus Krisztus, hogy megváltottál...
  2018-03-31 08:01:59, szombat
 
 









Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra,
ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte
Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a
farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal,
fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük
ment tehát és megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták:
"A názáreti Jézust." Jézus erre így szólt: "Én vagyok." Júdás is ott
volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: "Én vagyok",
meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: "Kit
kerestek?" Azok ezt válaszolták: "A názáreti Jézust." Erre Jézus így
szólt: "Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek,
engedjétek el ezeket!" Így beteljesedett, amit korábban megmondott:
"Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál." Simon
Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott vele:
levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt
Péterre: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet,
amelyet az Atya adott nekem?"
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és
megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak,
aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy
jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány
követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért
bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu
előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött,
szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző
szolgáló közben megjegyezte: "Talán te is ennek az embernek a
tanítványai közül vagy?" Ő azt felelte: "Nem vagyok!" Mivel hideg volt,
a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is
köztük álldogált, és melegedett. A főpap eközben tanítványai és
tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: "Én a
világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban
tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam
semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit
beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!" E szavakra az egyik ott
álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: "Így felelsz a
főpapnak?" Jézus ezt mondta neki: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a
rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?" Ekkor Annás
megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
"Talán te is az ő tanítványai közül vagy?" Ő így felelt: "Nem vagyok!"
A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a
fülét, megjegyezte: "Nem téged láttalak én a kertben ővele?" De Péter
ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A
zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak,
és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
megkérdezte: "Mivel vádoljátok ezt az embert?" Azok azt felelték: "Ha
nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!" Pilátus ezt
mondta: "Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek
szerint!" A zsidók ezt válaszolták neki: "Nekünk senkit sem szabad
megölnünk!" Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen
halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé
hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?"
Jézus így válaszolt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked
rólam?" Pilátus ezt felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a
főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én
országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az
országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére.
De az én országom nem innét való." Pilátus megkérdezte: "Tehát király
vagy?" Jézus így felelt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én arra
születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az
igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!" Erre
Pilátus azt mondta: "Mi az igazság?" E szavak után Pilátus újra kiment
a zsidókhoz és ezt mondta nekik: "Én semmi vétket sem találok benne.
Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak.
Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De ők ismét
kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. A katonák tövisből
koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá.
Azután eléje járultak, és így gúnyolták: "Üdvöz légy, zsidók királya!"
És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt
hozzájuk: "Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne
semmi vétket." És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus
pedig így szólt: "Íme, az ember!" A főpapok és a szolgák, mihelyt
meglátták őt, kiáltozni kezdtek: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Pilátus
azt mondta nekik: "Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi
vétket sem találok benne!" De a zsidók ezt felelték: "Nekünk törvényünk
van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette
magát!" Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament
a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy?" De
Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: "Nem
felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy
megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?" Erre Jézus azt mondta:
"Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna.
Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne."
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók
azonban ezt kiáltozták: "Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár
barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a
császárnak." E szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga
pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának
hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a
zsidókhoz: "Íme, a királyotok!" De azok így kiáltoztak: "El vele, el
vele! Feszítsd meg!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a
királyotokat?" A főpapok azonban ezt felelték: "Nincs királyunk, csak
császárunk!" Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem
ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.
Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől,
Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára
tétette. Ez volt ráírva: "A názáreti Jézus, a zsidók királya." A
feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust
megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt
felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: "Ne azt írd: A zsidók királya
hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok". Pilátus azonban ezt
válaszolta: "Amit írtam, megírtam."
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit,
négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
szóltak egymáshoz: "Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy
kié legyen!" Így beteljesedett az Írás: "Szétosztották maguk között
ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek." A katonák pontosan ezt
tették.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás
felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és
a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te
fiad!" Azután a tanítványhoz szólt: "Íme, a te anyád!" Attól az órától
fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás,
így szólt: "Szomjazom." Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak
egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus
megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" És fejét lehajtva
kilehelte lelkét.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a
keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a
szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték
a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt
fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már
meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona
beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az
tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja
ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt,
hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot ne törjetek benne!" És ami az Írás
más helyén áll: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse
Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét.
Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott
mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és
fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a
zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a
kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a
sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
Jn 18,1-19,42
















 
 
0 komment , kategória:  Húsvét  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 43 db bejegyzés
e év: 529 db bejegyzés
Összes: 8939 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 640
  • e Hét: 1689
  • e Hónap: 15377
  • e Év: 132065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.