Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Kisfaludy Sándor
  2011-10-01 10:05:52, szombat
 
  KISFALUDY SÁNDOR versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

1. Dal - Az életnek tengerében - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
2. Dal -Hogy anyám megnyugtathatta - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
3. Dal -Mikor egyszer pelyhesedtem - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
4. Dal -A miólta felserdültem - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
5. Dal -A szív minden - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
6. Dal - Semmiként sem remélhetvén- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu
7. Dal -Mint a szarvas - HIMFY_________________________________(#)- Gizella Lapu
8. Dal -Fájdalmimban átkoztalak - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
16. Dal -Más a világ ábrázattya - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária



27. Dal -Ott, ahol én nevelkedtem- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu


32. Dal -Ha kedvesem mellettem ül - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária


34. Dal -.Akkor, midőn oda dűlünk - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
35. Dal -A virágok szép nemében - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária

41. Dal. -Tőle jönnek, hozzá térnek - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária


45. Dal -Legény! leány! míg eredben - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
46. Dal - A veszélyes fergetegben - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária



48. Dal - A halavány olajfáknak - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
53. Dal -Egy istenért, egy hazáért - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária

71. Dal -Édes, kínos emlékezet- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu
75. Dal -A Havasnak oldalában- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu
76. Dal -A fecskék elköltöztenek- HIMFY___(#)- Gizella Lapu----------Antalffy Mihálynéx
83. Dal.- Boldog, ki a szerelemnek - HIMFY__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária



85. Dal - Szerelemben fogantattál- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu
89. Dal -Láttam őtet siránkozni- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu
90. Dal - Hallottam én szép szavának- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu

107. Dal - Úgy lebegett ő szüretkor- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu
121. Dal - A jövendő reményein- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu



126. Dal - Napok jönnek, napok mennek- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu


155. Dal -Zúg a zápor, ordít a szél- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu

172. Dal - Téged látlak az egeknek- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu
180. Dal -Végtére hát elértelek- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu
182. Dal - Amott látom domborodni- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu

197. Dal - Kendericzék! fülemilék!- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu


199. Dal - A titok kinyilatkozott- HIMFY________________(#)- Gizella Lapu


Il crudo Amore________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
III. ÉNEK - HIMFY__________(#)- Gizella Lapu

A Boldog szerelemből-I.Músám te! ki zokogással____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A Boldog szerelemből-II.Más a világ ábrázatja____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A Boldog szerelemből-III.A bereknek gyors kaszási____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A Boldog szerelemből-IV.Tőle jönnek, hozzá térnek____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A Boldog szerelemből-V.A veszélyes fergetegben____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A Boldog szerelemből-VI.Alig nézi magát körül____(#)- Juhászné Szunyogh Mária

A boldog szerelem - 1. Dal.Halljátok! kik esmerétek____(#)- Antalffy Mihályné
A boldog szerelem - 2. Dal.Musám te! ki zokogással____(#)- Antalffy Mihályné
A boldog szerelem - 3. Dal.Vétettem én, mondván, hogy jég____(#)- Antalffy Mihályné



A kesergő szerelem -I.Mint a szarvas, kit megére____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kesergő szerelem -II.Ott, ahol én nevelkedtem____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kesergő szerelem -III.A virágok szép nemében____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kesergő szerelem -IV.Gyermekségem szép idei,____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kesergő szerelem -V.A havasnak oldalában____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kesergő szerelem -VI.Hallottam én szép szavának____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kesergő szerelem -VII.Napok jönnek, napok mennek____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kesergő szerelem -VIII.Téged látlak az egeknek____(#)- Juhászné Szunyogh Mária

A kesergő szerelem -10. Dal.Elűzted a komor telet____(#)- Antalffy Mihályné



A kesergő szerelem - HIMFY________________________________(#)- Juhászné Szunyogh M
Csobáncz________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Dobozi Mihály hitvese__________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Édes, kínos emlékezet________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Magyar nemzeti ének________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Rózihoz________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Somló________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szép nemnek hatalma________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szépség________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tátika________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária




Gyűjtők névsora

Antalffy Mihályné
Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából


Kisfaludy Sándor összes költeménye - Link

x
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2011-10-01 06:41:43, szombat
 
  Antalffy Mihályné Irénke, küldte az IWIW-en...... ...... ...... ...... ........#6118 .2011, szeptember 28.

Kisfaludy Sándor
A KESERGŐ SZERELEM.
(részlet)
10. Dal.
Elűzted a komor telet,
Te a földnek szerelme,
Óhajtva várt szép kikelet,
Te mindennek élelme!
Elérkezél kellemiddel,
Itt veled a szép napok,
Teli minden kedveiddel, -
De én rajtad nem kapok:
Mert élesztvén lángaimat,
Kettőzteted kínaimat:
Mindaddig hát, míg így téssz,
Tavasz, ellenségem léssz.


 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2011-10-01 06:25:23, szombat
 
 
Antalffy Mihályné Irénke, küldte az IWIW-en...... ...... ...... ...... ........#6113 .2011, szeptember 28.





Kisfaludy Sándor
A BOLDOG SZERELEM.
(részlet)
.
1. Dal.
.
Halljátok! kik esmerétek
Keserveit éltemnek,
Kik szántatok s részt vevétek
Gyötrelmiben szívemnek:
Örűljetek, hiv barátok!
Boldoggá lett éltemen,
Áldássá lön a vad átok,
Mely függ vala szívemen;
Haljad s érezd, föld s levegő!
Enyém! Enyém örökre ő! -
Hálá, Lízám, szívednek!
Sorsom! rendelésednek!
.
*****-----*****
.
2. Dal.
.
Musám te! ki zokogással
Töltéd a természetet,
Töltsd most örömkiáltással
Napnyúgotot-keletet!
Patak! ittad siralmimat?
Most örömim könnyét idd! -
Zephyr! hordtad panaszimat?
Most örömöm hangját vidd! -
Amor látván hívségemet,
Üdvezíté szerelmemet:
Az égbe felemele,
Hol Psyche van ő vele
.
*****-----*****
.
3. Dal.
.
Vétettem én, mondván, hogy jég
Isteni jó s nagy szive;
Szeretett ő engem mindég,
Hívem volt, mint én híve;
Egymást látván, legottan már
Egy úton járt érzésünk;
Rossz emberek (sok sziv így jár!)
Gátlák ölelkezésünk:
Szívem lángját kikémlelték,
Szerencsémet irigyelték,
Rágalmazták lángomat, -
És megásták poklomat.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2011-07-30 16:08:55, szombat
 
  Kisfaludy Sándor.

(1772-1844.)



A «KESERGŐ SZERELEM»-BŐL.

I.

Mint a szarvas, kit megére
A vadász mord fegyvere,
Fut, de későn, foly már vére,
Vérzik tőle a csere:
Úgy futok én a pár szemtől,
A seb mellyem baljában;
Ázik a föld keservemtől
Lábam minden nyomában.
De hajh! mennél tovább érek,
Annál jobban gyűl a méreg,
S beljebb rögzik szivembe:
Futok, hajh! de vesztembe.


II.

Ott, ahol én nevelkedtem,
Egy dombról egy patak folyt;
Hányszor ott nem estvéledtem:
Éltem akkor boldog volt.
Vígan, amint öbölében
Ama patak csordogált,
Az ártatlanság ölében
Életem úgy folydogált.
Ez idők az örökségbe
Mint a vizek a mélységbe
Lefolytanak. Halandó!
A jó hamar mulandó.


III.

A virágok szép nemében
A rózsa legjelesebb;
A csillagok seregében
A nap legfelségesebb.
Ilyen rózsa a szerelem
Az életnek kertjében;
Ilyen nap, ilyen fejedelem
Az örömek egében.
Boldog, kinek e nap fénylik,
Kinek ez a rózsa nyílik!
E nélkül a kert csak gaz,
Ama nélkül nincs tavasz.


IV.

Gyermekségem szép idei,
Be hamar elmulátok!
Életemnek örömei,
Be rövidek valátok;
A tavasznak virágai,
Levelei a fáknak,
Erdők s berkek víg hangzati,
Vígsági a világnak:
Mind megfordúl bizonyára,
Mindennek megtérül kára:
De ti soha, soha sem!
Utánatok mit késem?


V.

A havasnak oldalában
Keletkező patak te!
Mely a fenyők homályában
Búsan zúgva szakadsz le,
És tétova csavarogva
Fába szirtbe ütődöl,
Mig küszködve és zokogva
A tengerbe vergődöl:
Képe vagy te életemnek,
Mely temérdek sérelemnek
Tőrit lelvén útjában,
Zokog kínos folytában.


VI.

Hallottam én szép szavának
Ezüst hangját zengeni:
Philoméla panaszának
Hangja nem oly isteni.
A természet figyelmes volt
S olvadozni látszatott;
A patakvíz lassabban folyt,
A fatető hallgatott;
Megszünt minden madár dala,
Minden Zephyr fülel vala,
Megszünt minden fuvalom -
S mosolygott a fájdalom.


VII.

Napok jönnek, napok mennek,
De búm csak nem távozik:
És az órák elreppennek,
De sorsom nem változik;
A volkánok kifáradnak,
De nem az én tüzeim:
Folyók, tavak kiapadnak,
De nem az én könnyeim;
Erdők, mezők felvidulnak,
Csillagzatok megfordulnak,
A szerencse forgandó,
Csak inségem állandó.


VIII.

Téged látlak az egeknek
Magas tiszta kékjében:
Téged látlak a vizeknek
Folydogáló tükrében;
Nappal a nap aranyjának
Ragyogó lángfényében,
Éjjel a hold világának
Reszkető ezüstjében.
Minden időpercenetben,
Mindennemű szegeletben,
Üldözőm vagy szüntelen:
Hagyj békét, oh kegyetlen!



A «BOLDOG SZERELEM»-BŐL.

I.

Músám te! ki zokogással
Töltéd a természetet,
Töltsd most örömkiáltással
Napnyugatot, keletet!
Patak! ittad siralmimat?
Most örömöm könnyét idd!
Zephyr! hordtad panaszimat?
Most örömöm hangját vidd!
Ámor látván hívségemet,
Üdvezíté szerelmemet:
Azon égbe emele,
Melyben Psyche van vele.


II.

Más a világ ábrázatja,
Másként látnak szemeim;
Más a dolgok folyamatja,
Más hangúak verseim;
Mások éltem érezeti,
Más alakja testemnek;
Mások lelkem repületi,
Más eránya létemnek;
Más most egész természetem,
Mert szeretek s szerettetem;
Másként jár most az idő -
Amióta enyém ő.


III.

A bereknek gyors kaszási
Már utolsót vágának;
Az árnyékok óriási
Hosszúságra nyulának;
Mi ott járánk, meg-megállánk,
A rét magas füvében;
S hogy a sűrűn általszállánk
A folyamnak mentében,
A folyamba tekintettünk,
És alattunk és felettünk,
És bennünk is a menny volt,
Szivünkben szent tűz lángolt.


IV.

Tőle jönnek, hozzá térnek
Gondolati fejemnek;
Néki adnak, tőle kérnek
Érzeményi szivemnek;
Minden eset, minden dolog
Csak annyira érdekel,
Amennyire rajta is fog,
Neki is kell, vagy nem kell.
Szerencséje s nyugodalma,
Fájdalma és aggodalma,
Búja s kedve éltemnek -
Mind szivében teremnek.


V.

A veszélyes fergetegben
Szél nem éri a völgyet;
Csak a magas rengetegben
Töri, dönti a tölgyet:
Imígy folynak most békében
Életemnek napjai,
Mint e csendes völgy ölében
E pataknak habjai.
Oly sok nemzet vérharcában,
A félvilág zavarjában
Békesség van fészkemben
És boldogság keblemben.


VI.

Alig nézi magát körül
Az ember e világban,
Ittlétének alig örül,
Sírja immár tátva van.
Benne van a halandóság
Az életnek magvában;
Benne van a mulandóság
A föld minden porában:
Barátim hát! ne henyéljünk,
A kevésből sokat éljünk,
Míg a tátott sír befal;
Rövid éltünk, mint e dal.



 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2011-06-02 07:25:46, csütörtök
 
  Kisfaludy Sándor


(A boldog szerelem)



41. Dal.






Tőle jönnek, hozzá térnek
Gondolati fejemnek;
Néki adnak, tőle kérnek
Érzeményi szívemnek;
Minden eset, minden dolog
Csak annyira érdekel,
A mennyire rajta is fog,
Néki is kell vagy nem kell.
Szerencséje s nyúgodalma,
Gyötrelme és aggodalma,
Búja s kedve létemnek -
Mind szívében teremnek.



Kisfaludy Sándor

(A boldog szerelem)

32. Dal.



Ha kedvesem mellettem űl
A párnaszék ölében,
Ezer Amor elevenűl
Indúlatim fészkében;
S körülötte hogy zsibongnak,
Mint rajjai a méhnek;
S gyönyörködve mint bolyongnak
Kellemein testének! -
S ő keblemre lelankadva,
Lelkét, testét általadva,
Mint táplálja ezeket
A gyönyörű kényeket.



Kisfaludy Sándor

34. Dal.




Akkor, midőn oda dűlünk
A nyúgalom ölébe,
S ölelkezve elmerűlünk
A kény gyönyörűjébe -
Egek! mi nagy boldogságunk! -
A midőn feloldódik,
S öszszvevegyűl valóságunk, -
S egygyé öszszefonódik! -
Oh, egy ilyen perczenetben,
Ily szív- s lélek-vegyűletben,
Mit éreznek lelkeink!
Mennyit élnek szíveink!



45. Dal.




Legény! leány! míg eredben
Könnyen foly az ifjú vér,
Boldog vagy te! - mert szemedben
Minden kicsiny sokat ér;
Ám, de mindég ilyen nem léssz,
Mert az idő majd megvesz;
S ha utóbbra most el nem téssz,
Akkor, hidd-el, - nem jól lesz.
Hogy holtiglan boldog lehess,
Jót magaddal s mással tehess,
Gyűjts érzelmet szívednek,
Esméretet lelkednek.




8. Dal.




Fájdalmimban átkoztalak,
Midőn kínzád kebelem;
Dicsérlek most és áldalak,
Boldogító Szerelem!
Kifizetéd uzsorával
Sérelmiért szivemet,
A boldogság méz-árjával
Borítván el létemet:
Már majd alig viselhetem, -
Öröm minden lehelletem, -
Nappalom és éjjelem, -
Áldott légy, óh Szerelem!




 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2011-06-02 06:07:53, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... (#3) 2011-06-02 06:00:38

Kisfaludy Sándor - A kesergő szerelem

6. Dal
Semmiként sem remélhetvén
A kemény szív irgalmát,
S tovább immár nem tűrhetvén
Fájdalmim nagy halmát:
Vérző szívvel kifejtőztem
Barátim karjaiból,
S a nagy harcba kiköltöztem
Hazámnak határiból.
Ott, hegyeken s völgyeken túl,
Hol Mars vért ont s népeket dúl,
Kínom végét, halálom,
Talán majd ott találom.

7. Dal
Mint a szarvas, kit megére
A vadásznak fegyvere,
Fut, de későn, foly már vére,
Vérzik tőle a csere:
Úgy futok én a pár szemtől,
A seb mellyem baljában;
Ázik a föld keservemtől
Lábam minden nyomában.
De hajh! mennél tovább érek,
Annál jobban gyűl a méreg,
S beljebb rögzik szívembe:
Futok, hajh! de vesztembe.



III. ÉNEK
Mars vad dühe bont, dúl, vág,
Amerre jár, s öldököl;
Vérben fetreng a fél világ,
Minden kidül helyéből;
Századokig büszkélkedett
Tartományok omlanak;
Örök létre törekedett
Alkotványok bomlanak.

Keltek olta meg nem rendült,
Trónusok felfordulnak;
Százak olta felségben ült
Főhatalmak elmulnak;
Világszerte jót s hasznot tett
Törvények eltörlődnek,
Kezdetjeket istentől vett
Kormányok kiűződnek.

Róma! te ki a világnak
Hajdan sorsot osztottál,
Mily sanyarú szolgaságnak
Igájába jutottál!
Boldogabb volt jámbor atyák!
Vallástok, szokásitok
Gúnyolódva változtatják
Szilaj onokáitok.

Szív a szívtől, szülőjétől
A még nevendék legény,
A deli férj kedvesétől,
S kisdeditől, óh szegény!
A jó barát barátjától,
Vérétől az atyafi,
A birtokos birtokától,
Honjától a hazafi

Ezer kín közt szakadoz el,
Sírva megy bal sorsába;
Küszködik a veszélyekkel,
Míg oda dűl sírjába;
S meghalva már, nem nyughatik
Anyaföldje keblében;
Idegentől tiportatik
Idegen por szennyében.

Aki előbb uralkodott,
Most inségben nyavalyog;
Aki előbb pompáskodott,
Most ringyrongyban fanyalog,
Azok, kiknek több ezerek
Térdet fejet hajtának,
Most mely nyomorúlt emberek:
A föld alá bújnának.

Az ott elébb bőségében
Adakozott szívesen;
S most keserű inségében
Azok marják mérgesen,
Kiket ő, most gyilkosait,
Értékével s kegyével
Úgy táptála, mint fiait
A pelikán vérével.

Annak előbb csillag fénylett
Kevély mellye baljában;
Mely szegény most! mily cserét tett!
Kenyere is alig van.
Ott egy atya, nem atya már,
Gyámol nélkül maradt vén,
Némán keserg a szép huszár
Egy fiának elestén.

Ott egy szép szűz, elcsüggedve,
Mint a hervadt liliom,
Csak alig él: mert temetve,
Hol sírba dűlt milliom,
Eltemetve van most már ott
Választottja szívének,
Kiben öszvegyilkoltatott
Boldogsága éltének.

Ott egy másik, hah! fertelem!
Óh természet, fordulj el!
Ily gyalázat, ily sérelem,
Emberiség! borzadj fel!
Ott egy másik, nem asszony még,
Leány sem már, sorsában
Kétségbesve - boszúld meg ég! -
S elbódúlván agyában,

Most is látja bomlott ésszel
Marsnak dühös szolgáját,
Ki elrablá gyilkos kézzel
Szüzessége pártáját:
Virginia foglalatja
Eszét vesztett fejének,
Kit megmente derék atyja,
Vérét ontván szívének.

Ott egy szép hölgy - óh szörnyűség!
Első gyermek méhében
És már özvegy, s nem tudja még,
Sorsa mit mért mérgében;
Halljad, szegény: bajnok híved,
Kit oly hosszan szerettél,
De csak nem rég nyert meg szíved,
Az nincs többé, már nem él.

Értvén ő, hogy oda híve,
Nem küzdhetik kínjával;
Meghal, mert meghasad szíve,
S a mi benne, vele hal.
Egy élet felgyilkoltatván,
Így visz többet magával;
Ama tölgy levágattatván,
Így dült oda ágával.

Ott, hol előbb az életnek
Kénye s kedve zsibongott,
S barátságos több nemzetnek
Víg zavarja tolyongott,
Minden üres, puszta most ott,
Néma, lankadt, szomorú;
Azt, a mit Mars még meghagyott,
Éhség öli, vagy a bú.

Mindenfelől kicsapának
Az inségnek árjai;
Mindenfelől megnyílának
A halálnak torkai!
Óh! és mennyit emésztének
Már az élet javából!
Mennyit, mennyit elnyelének
Az élőknek számából!

Embervértől, hányszor vala,
Hogy bíborrá levétek,
Emberélet mennyi hala,
Rajna, Duna, belétek!
E veszélynek itt a földön
Szajna! te vagy forrása;
Pokol-Páris! általad lőn
A világnak bomlása!

Ott egy város, csak tegnap még
Fészke, boldog békének,
Most köz célja két ellenség
Neki dühödt mérgének,
Füstbe, lángba enyészik el:
Trója, te is így vesztél!
S akik lakták, inségikkel
Elszéljednek, ki még él.

Ihol egyik övéivel,
Ki jókor megszökhetett,
Kínjává lett örömivel,
Kiket még megmenthetett,
Borzadozva tekint vissza
Füstbe menő házára,
S kiknek vérét a föld issza,
A megöltek halmára.

Itt egy asszony jön egyedül,
Egy csecsemő karjában;
(Férje otthon a tűzben sül
Régi betegágyában;)
Itt jön, lába már nem bírja
Súlyát meredt testének,
Minthogy szeme ki nem sírja
Fájdalmait szívének;

Elájulva öszveroskad
S magzatjával ott fekszik,
Hová épen két lovas had
Száguldozva igyekszik;
Hah! s most, midőn öszvecsapnak,
Egymást vágják, nyaggatják,
S kik sebet, kik halált kapnak:
Ott - őket eltipratják!

Jőj el, jőj el, áldott béke!
Jőj le hozzánk az égből!
A föld egész kereksége
Így kiált az inségből.
Engeszteld a szörnyeteget,
Hajh! eleget dühödött!
Oszlasd a harcfergeteget,
A föld váltig bűnhődött.

Valamint Mars hóhérolja
E földtekét dühével,
Keblemet úgy marcangolja
Ő is bájos szemével.
Szívembe is jőj le, béke,
Sorsot osztó szeméből;
Szakadj lelkem kínos féke,
Jőj, megváltás, szívéből.


27. Dal
Ott, ahol én nevelkedtem,
Egy dombról egy patak folyt:
Hányszor ott nem estvéledtem!
Éltem akkor boldog volt.
Vígan, mint a völgy öblében
Ama patak csordogált,
Az ártatlanság ölében
Életem úgy folydogált.
Ez idők az örökségbe,
Mint a vizek a mélységbe,
Lefolytanak. Halandó!
A jó hamar mulandó.

71. Dal
Édes, kínos emlékezet,
Ó Badacsony szürete!
Mulatságos gyülekezet,
Te rabságom kezdete!
Ott tudtam meg, ki légyen ő,
S mi legyen a szerelem;
Amor nyila miként sebző,
S mi az édes gyötrelem.
Nem úgy mentem, amint jöttem;
Nagy különbség volt közöttem,
Aki valék az előtt,
S aki lettem, látván őt.

75. Dal
A Havasnak oldalában
Keletkező patak te!
Mely a fenyők homályában
Búsan zúgva szakadsz le,
És tétova csavarogva
Fába szirtbe ütődöl
Míg küszködve és zokogva
A tengerbe vergődöl:
Képe vagy te életemnek,
Mely temérdek sérelemnek
Tőrit lelvén útjában,
Zokog kínos folytában.

76. Dal
A fecskék elköltöztenek,
Hull a fának levele;
A víg dalok megszüntenek,
Erdő s mező bús bele;
A rét fakó térségein
Száraz füvek suhognak;
A vén tölgyek gerébein
Csókák s varjak kárognak:
Közelget az évenyészet,
Haldoklik a szép természet!
Így hal szívem fenekén
A remény, így halok én.

85. Dal
Szerelemben fogantattál,
Szerelemtől születtél,
Szerelemmel tápláltattál,
Szerelmek közt termettél;
Amit szemed lát s füled hall,
(Így szól a bölcs értelem)
A teremtés valóival
Nem egyéb, mint szerelem:
Szerelem a föld, víz, tűz, ég,
S azt te mégsem ismernéd még?
Kémleld ki csak szívedet,
Megtanít az tégedet.

89. Dal
Láttam őtet siránkozni,
(Barátnéját siratta)
És hallottam sohajtozni,
Keblem hajh! mint szaggatta:
Meleg hó volt ábrázatja,
Szemöldöke szivárvány;
Szeme az est csillagzatja,
Mellye pihegő márvány;
Láng volt az ő sohajtása,
Felhős hajnal mosolygása;
Gyöngyök voltak könyei,
Halvány rózsák színei.

90. Dal
Hallottam én szép szavának
Ezüst hangját zengeni;
Philomela panaszának
Hangja nem oly isteni.
A természet figyelmes volt,
S olvadozni láttatott;
A patakvíz lassabban folyt,
A fatető hallgatott;
Megszünt minden madár dala,
Minden Zephyr fülel vala,
Megszünt minden fúvalom:
S mosolygott a fájdalom.

107. Dal
Úgy lebegett ő szüretkor
A táncolók sorában,
Mint a Zephyr szürkületkor
A rét szélte hosszában.
Mely nemes volt mozdulása,
Mely felséges lépése,
Mely gömbölyű fordulása,
Milyen könnyű lejtése;
Teli keble mint pihegett,
Rózsaszája mint lihegett:
Hajh! midőn így táncola,
Mennyi szívet láncola!

126. Dal
Napok jönnek, napok mennek,
De búm csak nem távozik;
És az órák elreppennek,
De sorsom nem változik:
A volkánok kifáradnak,
De nem az én tüzeim;
Folyók, tavak kiapadnak,
De nem az én könyeim;
Erdők, mezők felvidulnak,
Csillagzatok megfordulnak,
A szerencse forgandó:
Csak inségem állandó.

155. Dal
Zúg a zápor, ordít a szél,
Csikorog a rengeteg;
Dörög az ég, fél ami él,
Iszonyú a fergeteg!
Viaskodik ég, föld, víz, tűz,
Dühödik a természet,
Egy mennykő más mennykövet űz,
Így lesz a vég egyészet!
A nyomorék ím! itt vagyon,
Szánd meg, villám, vesd, zúzd agyon,
Égesd porrá csontjait:
Szánd meg, s végezd kínjait.

172. Dal
Téged látlak az egeknek
Magas, tiszta kékjében;
Téged látlak a vizeknek
Folydogáló tükrében;
Nappal a nap aranyának
Ragyogó lángfényében;
Éjjel a hold világának
Reszkető ezüstjében.
Minden időpercenetben,
Mindennemű szegeletben,
Üldözőm vagy szünetlen:
Hagyj békét, oh kegyetlen!

180. Dal
Végtére hát elértelek,
Édes hazám! tégedet?
Végtére megnyerhettelek?
Itt csókolom földedet.
Óh Hunnia! sínlettelek,
Kedves honom, tégedet!
Te, kit mindég sziveltelek,
Nyisd meg anyaöledet! -
Hogy elmentem, poklom valál:
Jobb élet-e, avagy halál,
Amire most érkezem?
Óh hazám! azt kérdezem.

182. Dal
Amott látom domborodni
Nagy-Somlónak kalapját;
Amott, jobbról, nyálasodni
A Marcalnak iszapját;
A felhőben merőn ott áll
A sümegi vár foka;
A Bakonyból ott kandikál
Tátikának homloka;
S a tündérnek lakóhelye,
Kínaimnak a műhelye,
A kék gőzben ott borong -
Kebelem, hajh! mint szorong.

199. Dal
A titok kinyilatkozott:
Szeret, de nem engemet!
Nem érettem sohajtozott -
Fojtsd meg, óh kín! szívemet!
Boldogtalan indulatok,
Melyek létet adátok,
Emlők, akik tápláltatok,
Nézzétek itt munkátok!
Nyílj meg, óh föld! szakadj rám ég!
E pontban itt hadd legyen vég:
S te, ki megölsz, vad lélek!
Légy boldog! ha nem élek.





 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2011-06-01 10:16:49, szerda
 
  Kisfaludy Sándor

Édes, kínos emlékezet




Édes, kínos emlékezet,

Ó Badacsony szürete!

Mulatságos gyülekezet,

Te rabságom kezdete!

Ott tudtam meg, ki légyen ő,

S mi légyen a szerelem;

Ámor nyila miként sebző,

S mi az édes gyötrelem.

Nem úgy mentem, amint jöttem:

Nagy különbség volt közöttem,

Aki valék azelőtt,

S aki lettem, látván őt.





Kisfaludy Sándor



Kisfaludy Sándor

Kesergő - 83. dal.


Boldog, ki a szerelemnek
Érzi tüzét keblében,
Úgy mint én azt életemnek
Érzem minden erében;
S istennéje szép szeméből
Ír húll égő sebére,
Mint a hajnal szemérméből
Harmat a völgy füvére.
Ezt mondhatni szerencsének;
Az örülhet életének;
Öröm annak reggele,
Gyönyörűség éjjele.



 
 
4 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2011-06-01 09:38:32, szerda
 
  Kisfaludy Sándor

35. Dal.

A virágok szép nemében
A rózsa legjelesebb;
A csillagok seregében
A nap legfelségesebb.
Ily szép virág a szerelem
Az életnek kertjében;
Ilyen nap, ily fejedelem
Az örömök egében.
Boldog, kinek e nap fénylik,
Kinek ez a rózsa nyílik!
E nélkül a kert csak gaz;
Ama nélkül nincs tavasz.

 
 
1 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2011-06-01 09:34:50, szerda
 
  Kisfaludy Sándor
Szép nemnek hatalma


Tinéktek adta volt, leányok, asszonyok!
Kezetekbe a természet a legédesebb,
S legjobb szerencse kulcsait:
A legszerencsésb férjfi sem
Lehetett egészen boldog, a kit egy
Szép s jó leány szerelme még
Nem boldogított: egy kegyes
Lelkes tekintet, melyből egy szép s jó leány
Szerelmet int, mennyet nyit, és az emberi
Létet porából égbe kapja fel:
S ama nemes szívbéli érzeményt,
Gyakorta minden virtusnak kútfejét,
Annak tudása szerzi többnyire
A férfiban, hogy egy derék, lelkes leány
Becsülni és szeretni tudja őt.
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
K Sándor
  2010-11-04 09:57:25, csütörtök
 
  Kisfaludy Sándor: Kendericék! Fülemilék!
Kendericék! fülemilék!
Rég elolvadt már a hó:
Karikáznak már a pillék,
fakad már a fabimbó:
Hol késtek még, ti kertemnek
Tavaszi hív lakosi?
Az életnek, szerelemnek
Kedvit dalló lantosi?-
Jöjjetek meg, kis kedvesek!
Minden karvalyt csővel lesek,
Hogy békében legyetek,
S több kis lantost költsetek
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Sándor 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.