Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Bárczi Géza: A
  2011-10-26 12:37:54, szerda
 
  Bárczi Géza: A "pesti nyelv" -- I. rész

1. Mindenki előtt ismeretes, hogy a pesti ember társalgási,
sőt nem egyszer írott nyelve is általában sok tekintetben eltér
a nem pesti magyar köznyelvtől. Az átlagos pesti ember igen sok olyan szót,
de főként kifejezést és mondattani fordulatot használ, mely a legtöbb magyar
ember nyelvérzéke előtt hibásnak, magyartalannak, idegenszerűnek tűnik fel.[1]
Ez az idegenszerű, sőt a beavatatlanok számára sokszor érthetetlen szó-
és kifejezéskészlet, amelyet a puristák annyiszor megróttak és megrónak,
különböző eredetű és különböző társadalmi osztályokból indul ki.

A pesti ember nyelvében található idegen szavak, valamint főképpen
a magyar nyelvszokással ellenkező s így bántó, idegen,
német fordulatoknak szó szerint való magyarra fordításai nagyrészt abban
lelik magyarázatukat, hogy a gyorsan magyarosodó főváros német eredetű, anyanyelvű és műveltségű lakossága, továbbá a betelepült s túlnyomóan ugyancsak
német anyanyelvű zsidóság a magyar nyelvet csak fokozatosan tanulta meg,
s hiányos nyelvtudása a német mondat formájában
megfogamzott gondolatot sokszor nem tudta megfelelő magyar formába önteni.[2]
Ebben a magyar anyanyelvűnek még nem mondható,
de már magyarul beszélő társadalomban aztán egy egész
sereg német szó s főképpen németes, fordulat honosodott meg.
Ez a körülmény a teljes megmagyarosodás után is bizonyos
ingadozó, tágabb lelkiismeretű nyelvérzéket teremtett.
Azonkívül, bár az irodalmi nyelv s az ép nyelvérzékű vidékkel
való társadalmi érintkezés következtében a barbarizmusok
egyike-másika elpusztult, ilyen calque-ok, idegenszerű kifejezések
mai napig is szakadatlanul keletkeznek, minthogy Budapest polgári
társadalmának jelentékeny része még ma is tud németül,
noha azt már nem mint anyanyelvét beszéli.
Ez idegenszerűségek a társadalmi érintkezés, de meg a túlnyomóan pesti,
hiányos nyelvérzékű emberek szerkesztette újságok révén
sokszor igen gyorsan terjednek, nem egyszer még Budapesten kívül is,
sőt sok közülük végleg meggyökeresedik a magyar köznyelvben is.
Minden magyar antibarbarus részletesen tárgyalja az ilynemű elemeket,
amelyek lehetnek szavak, pl. fess, gúnyár (Spottpreis), kifejezések,
pl. közös nevezőre hozni, mondatklisék, pl. nézd, hogy elmenj innen,
mondattani fordulatok, pl. a Duna-parton megtalálták a holttestet,
melyet a halottas kamrába szállítottak stb.
A Magyar Nyelv megindulásától kezdve küzd ellenük.[3]
Dolgozatomban nem ezekkel óhajtok foglalkozni.

2. Míg a fent említett szavak és kifejezések
keletkezésével nyelvészeink, már csak nyelvtisztasági szempontból is,
sokat foglalkoztak s foglalkoznak, van a pesti nyelvnek olyan eleme,
amelyet eddig nem méltattak kellőképpen figyelemre.
Mint minden nagyvárosnak, úgy Budapestnek is alsóbb társadalmi rétegeiben
kifejlődött egy különleges nyelv, melynek grammatikai rendszere
csaknem teljesen azonos a köznyelvével szókincse azonban az átörökölt
köznyelvi szókincstől többé-kevésbé eltér.
Ebből a nyelvváltozatból szakadatlan szivárognak be szavak
a városi polgárság társadalmának a nyelvébe, innen esetleg
az egész köznyelvbe, sőt az irodalmi nyelvbe is.

Ezt, a magasabb társadalmi osztályok, valamint a parasztság
nyelve számára többé-kevésbé érthetetlen
szavakkal megtűzdelt nyelvet általában francia szóval jargonnak,
vagy argotnak szokták nevezni. Az elnevezés azonban nem egészen helyes.
Tágabb értelemben s főként gúnyosan, lenézően argotnak, jargonnak szokták
hívni minden csoportnyelv szóanyagát, így a mesterségek külön szókincsét
meg a tudományos műszavakat is, azaz minden olyan szót vagy kifejezést,
amely az irodalmi és köznyelven kívül keletkezett, úgyhogy beszélnek színházi,
sport-, vagy akár filozófiai argotról meg jargonról, de a szó szoros értelmében
mind az argot-n, mind a jargonon tulajdonképpen titkos tolvajnyelvet,
a társadalmon kívül álló elemek részben tudatosan csinált nyelvét,
helyesebben szókincsét kell érteni (1. SAINÉAN, Le langage parisien au
XIXe s. 41 és Les sources de l'argot ancien II, 273, 377). Ennek a különleges
szókincsnek egésze vagy egy része behatol az említett, pontosabban alig elhatárolható alacsonyabb társadalmi osztályok (pl. nagyvárosi munkásság, kispolgárság stb.)
köznyelvébe, s az eredmény nem argot ugyan, de argotval átitatott köznyelv.
Innen egyes szavak, kifejezések aztán feljebb hatolhatnak
magasabb társadalmi osztályok nyelvébe, vagy vízszintesen elterjedhetnek
nem nagyvárosi lakosság között is.
De éppen ezáltal szinte megszűnnek argot-szavak lenni, minthogy
az argot két fontos jegyét, a titkosságot, valamint a csoporthoz kötöttséget elvesztették.

A tolvajok, hamiskártyások, kéjnők, alacsonyabb rendű cigányzenészek stb.
titkos nyelve, a tulajdonképpeni argot vagy honi nevén egykor nyalavi nyelv,
ma linkhadova, hebre nyelv, hóhem nyelv, jassz-nyelv körül nagyon nehéz megvonni a határvonalakat.[4] Végeredményben ennek a szűkebb körű,
igazi argotnak szavait az különbözteti meg a többi csoportnyelvek szavaitól,
hogy céljuk csak igen kis mértékben fogalmak tisztázása, tárgyak,
folyamatok vagy cselekedetek világos, egymástól elkülönítő megjelölése
(mint pl. a mesterségszavaké vagy a tudományos műszavaké),
hanem sokkal inkább a titkosság, a közérthető beszédtől való eltérés, a kifejezésmódok elkülönülése.[5]

Ez a tulajdonképpeni argot csak bizonyos mértékben spontán,
tudat alatti nyelvfejlődés, szóteremtés eredménye, nagy mértékben konvencionális, megállapodáson alapuló nyelvferdítés vagy legalább is önkényes,
tudatos vagy félig tudatos szóalkotás.
A francia argot történetéből erre adatok is vannak.
Tudjuk pl., hogy hajdan a francia argot-t a tolvajvilág külön megbízottjai,
az archisuppót-k vagy cagou-k, kik többnyire escoliers desbauchez voltak,
gyártották és újították meg időről-időre, sőt hébe-hóba kongresszus-féléket is
tartottak, ahol bemutatták új kifejezéseiket, s valóságos tanfolyamféléket is
rendeztek az új szókincs megtanítása céljából (SAINÉAN, Les Sources de l'a.
a. II, 378).[6] Ily módon igyekeztek az argot titkosságát biztosítani.
De a magyar argot-szókészletben is egész sereg kifejezés van, amelyet más módon megmagyarázni lehetetlen, csupán kölcsönös előzetes megállapodással.
Így pl. a hamiskártyások argotjában a hetes a kártyában:
maga jön, a nyolcas: mondjuk, a tízes: lássuk csak, a zöld: tessék,
a makk: bátorkodom vagy a tolvajok nyelvén eménk 'miénk', eték 'övék',
alma 'nem' és sok más. Nem összebeszélésen alapuló,
de nyilván tudatos szóalkotásra még több bizonyíték akad.
Ilyen pl. aviatikus 'foglalkozásnélküli egyén', azaz 'aki a levegőből él' és sok más.

E tudatos, titkos elemek különböztetik meg egyebek között az argot-t a nyelvjárástól. (Másként, de tévesen látja e dolgot DAUZAT, La langue française d'aujourd'hui 21 kk. és La vie du langage 192 stb.[7]) Másrészt spontán, tudattalan vagy félig tudatos szóalkotásnak is tere van az argotban. A két elem arányát azonban, a sok kétes eset miatt, meghatározni lehetetlen.

Olyan országokban, melyekben az argot igen régi, sok százados
múltra tekinthet vissza, így pl. Franciaországban,
tulajdonképpeni tolvajnyelv vagy hozzá hasonló titkos nyelvek
voltaképpen nincsenek, mert egész szókincsüket már beleöntötték az alacsonyabb, de tisztességes társadalmi osztályok beszédébe is.
Itt tehát argotról eredeti értelemben már nem lehet beszélni
(SAINÉAN, Le langage parisien 46). Nálunk azonban ez a folyamat,
bár előrehaladottabb állapotban van, mintsem sokan gondolják,
még távolról sem ment végbe teljesen, úgyhogy nálunk a tulajdonképpeni
tolvajnyelvet, valamint a többi különnyelvet nem lehet azonosítani még
a nagyvárosi alacsonyabb rendű köznyelvvel sem.
Ez utóbbin csupán az argot-szókészletek mind nagyobb mértékű
behatolását lehet megállapítani. Az esetek jelentős részében
a beszélő határozott tudatában van annak, hogy ő nem rendes,
hanem ,,link" nyelvi szót használt, azaz az argot-szavak egy része
még mint idegen szó szerepel ebben a nyelvben.
Megjegyzendő, hogy a magyar tolvajnyelv nem Budapest specialitása,
hanem előfordul egyéb helyeken is, mindenütt, ahol titkos bűnözők nagyobb számban összeverődnek. Adatokat csak Szegedről (Csillagbörtön!) ismerek.
A Nyr.-ben (XLIII, 233) közölt kis szójegyzék nagyjában
azonos a pesti tolvajnyelv megfelelő szókészletével, bár van benne oly szó is,
mely a pestiben ismeretlen (vagy feljegyzetlen), így deses (vö. cigány des '10')
'20 korona', cajetki, cajes (kiejtés?) 'enni, étel' (vö. Pesten kajálni, kajesz 'ua.'),
egyes szavak meg részint kissé módosult formában, részint más értelemben
szerepelnek, így zsöllér: Bp. söllni 'ruha', puccantó: Bp. pukkantó 'pisztoly',
haulem 'rendőrség': Bp. hajlem 'kórház', komédiás 'vásári erszénydobó':
Bp. 'csaló', feltéve persze, hogy a közlés megbízható.

3. A többször említett alacsonyabb szintű köznyelv
azonban nemcsak a valódi tolvaj argotból, a link hadovából táplálkozik,
hanem egyéb csoportnyelvek is öntik beléje szavaikat.
Egyes, többé-kevésbé zárt egységeket alkotó emberi közösségekben,
mint a kaszárnyák lakói, bárok, sportpályák látogatói közt,
színházak világában, iskolák nyüzsgő diáknépében.
vadásztársaságokban stb. a különleges helyzet vagy a sajátos
együttes tevékenység kitermel egy egész sereg pregnáns kifejezést,
amelyet a köznyelv rendes szókészlete segítségével sok esetben valóban
csak körülírással lehetne helyettesíteni. Az így keletkezett szavak
és kifejezések is jelentős forrásai a nyelvalakulásnak.

A tulajdonképpeni argot és ezen sport-,
kaszárnya- stb. terminológiának nevezhető szócsoportok között
állanak ugyancsak az imént említett közösségekben
(diákság, sportolók, vasmunkások stb.) keletkezett játszi, tréfás hangulatú szavak,
amelyek szintén nem fogalmak elhatárolását célozzák, s részben szintén félig-meddig tudatos alkotások, de a titkosság nem annyira lényeges tulajdonságuk,
noha savuk-borsuk csak a beavatottak számára van.
Ilyenek pl. az Eötvös-Collegium egészen szűk csoportnyelvéből
a következő kifejezések: dögész 'természetrajz szakos' (elterjedt az egyetemen is),
családapa 'egy lakosztály főnöke' vagy a ma már kihalt gacsos 'tojásos galuska',
láthatatlan leves 'tápióka-leves' stb.

Az előbb említett terminológia-szerű szavak meg
a játszi elemek közti különbséget a sportnyelvből vett példán próbálom megvilágítani.
A póling 'labda' vagy a sufni 'goal' szavakban a csoportnyelvi
szó értelmi tartalma teljesen azonos az értelmező szóéval, legfeljebb érzelmi
hangulata más, de az is többnyire csak a szó keletkezése idejében,
mert ha a szó megél, tréfás hangulati velejárója letörlődik róla éppen azok számára,
akik élnek vele, s legfeljebb azok számára marad meg, akik ritkán hallják
(ha ugyan egyáltalában megértik). Ellenben ilyen kifejezés, mint gyertyát rúgni 'a labdát függőleges irányban felrúgni' vagy fejelni 'a labdát fejjel továbbítani' pontos, a beavatottak számára félreértést kizáró megjelölés, azaz sportműszó. Néha nehéz eldönteni,
hogy egy-egy szó melyik kategóriába tartozik, ilyen pl. csőrözni
vagy csőrrel rúgni 'a labdát a cipő orrával (tehát nem mint rendesen,
a lábfej külső vagy belső részével) továbbítani'.
--- E különböző csoportnyelvek a tulajdonképpeni argotval
oly sok rokon vonást mutatnak, hogy némi szabadsággal szintén argotnak
nevezhetők, s így beszélhetünk kaszárnya-, sport-, diák- stb. argotról is.[8]

4. A tulajdonképpeni argot és mindezek az argot-szerű csoportnyelvek,
nemcsak a köznyelvre gyakorolnak állandó hatást,
hanem egymás között is szoros kapcsolatban vannak.
A nagyváros sűrű érintkezési alkalmai igen vegyes társadalmi
elemeket hoznak össze; így pl. sportpályákon --- nemcsak testi,
de sokszor lelki pongyolában is --- katonák, diákok, munkások stb.
sűrűn kerülnek összeköttetésbe egymással, de nem egyszer az igazi argot világától
nem messze eső egyénekkel is. Mindennek következtében a különböző argot-k határai elmosódnak, s ma már sokszor lehetetlen eldönteni, hogy egy-egy szó vagy kifejezés
honnan indult ki. A sokféle érintkezési lehetőségből magyarázható pl.,
hogy míg egyrészt pesti diákjaink beszéde hemzseg a jassz-nyelv szavaitól,
másrészt a régi magyar diáknyelv egy-egy szava felbukkan a tolvajnyelvben.
A háború különösen előmozdította a kölcsönös kicserélődést;
pl. a katonai argot faszolni szava ('kapni' értelemben) ekkor ment át az argotba,
míg a link nyelv lógni, lógós szava ekkor vált a katonanyelv jellegzetes szavává.
Az, hogy egy-egy szó milyen argot-változatból indult ki, végeredményben nem a legfontosabb kérdés, mivel valamennyinek a szókincse hat a fővárosi köznyelvre, másrészt meg az új szók, kifejezések keletkezése valamennyiben ugyanazon a módon megy végbe. Mindegyikükben egyaránt az emberi közösségekben rejlő ősi nyelvteremtő és nyelvmegújító erő nyilvánul meg, s mindegyikükben az új szó keletkezésének tudatos vagy tudattalan oka kisebb mértékben új fogalmak megjelölésére, gyakrabban új értelmi és affektív árnyalatok kifejezésére, leginkább azonban az elkülönülésre való törekvés. Az utóbbi törekvéseknek persze az argot közismertté válása igen súlyos akadálya. Ezért változik az argot-szókincs igen gyakran. Az új szavak keletkezése azonban nem tud lépést tartani az elterjedés mértékével, s így lehetetlen megakadályozni azt a folyamatot, amely Franciaországban már befejeződött, s amely nálunk is valószínűleg a szó szoros értelmében vett argot megszűnésére fog vezetni.

Minthogy az alsóbb néposztályoknak argot-szavaktól hemzsegő nyelve
az esetek túlnyomó részében csak közvetítő a köznyelv felé, s állományának alapja a tulajdonképpeni jasszok titkos nyelve meg a többi csoportnyelvek szókészlete, a szó eredetét, keletkezésének módját magában a link nyelvben vagy az argot-szerű csoportnyelvekben kell megvizsgálnunk.

5. Ezeknek a különös nyelveknek a tanulmányozása már csak a szókeletkezés,
nyelvbővülés elvi szempontjaiból is igen érdekes, hiszen itt a szemünk
előtt végbemenő folyamatról van szó, amelynek így nem egyszer minden
fázisát megfigyelhetjük. De fontos e probléma megvizsgálása a köznyelv
szempontjából is, hiszen szakadatlanul szivárognak a budapesti κοινή-ba
az argot-szavak. Igaz, hogy ezek jobbára csak kérész-életűek, de egyikük-másikuk meggyökeresedhetik, sőt az irodalmi nyelvbe is behatolhat.
Az angol (amerikai) társalgó nyelvbe, a francia köz- és irodalmi nyelvbe évszázadok óta, de különösen az utolsó ötven év alatt rengeteg argot-kifejezés hatolt be
(vö. SAINÉAN, Les sources indigènes de la I. fr. passim).
A spanyol irodalomban már Cervantes a Don Quijote-ban (I, xxii)
és ,,Rinconete y Cortadillo" c. novellájában használ argot-kifejezéseket.
Miután a francia udvarban a XVIII. században uralkodó argot-divat hamar letűnt,
a romantikusok óta különösen Hugo és Sue kezdeményezésére a francia
irodalomban is mind nagyobb szerepe jut az argot-nak. úgyhogy a modern francia
irodalomnak nem egy terméke érthetetlen az alsóbbrendű,
argotikus nyelv ismerete nélkül (vö. Barbusse, Courteline, Carco, Galtier-Boissière stb.).
Ugyanez a jelenség, bár jóval kisebb mértékben (a mi argot-nak fiatalabb)
a magyar nyelvben is megfigyelhető. A pali, pasi, andris, zsarú, striei, guba,
smonca, link, stramm, vas, dumál, megvág, elpucol, bedől neki, bukik rá, kinn van a vízből
és tömérdek más, ma már, ha nem is általánosan használt, de legalább
Budapesten általánosan megértett szavak, sőt pl. a mozi vagy a becsapni ige,
úgy látszik, végleg bevonult a köz-, sőt az irodalmi nyelvbe is.[9] Jókai egész
kis diák-argot-szótárt ad, Arany János is használ kártyás-argot szót, s pl. Ambrus Zoltán tárcacikkeiből és karcolataiból a kilencvenes-kilencszázas évek lóverseny-argotját úgy szólván tökéletesen meg lehet ismerni. Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Szép Ernő,
Heltai Jenő és sokan mások a tulajdonképpeni jassz-nyelvet is bőven
felhasználják. Igaz, hogy az irodalomba való ilyen ideiglenes behatolás
egyáltalában nem jelenti a szó meggyökeresedését, hiszen ilyen szavakat
leginkább csak kuriózumképen vagy jellemző eszközül használnak
(bár pl. Szép Ernő már jóval tovább megy, vö. Lila akác), s pl. a
kártya nem fest (Arany, Hídavatás) kifejezés ma már ismeretlen:
de ezzel az első lépés, a nehezebb, már meg van téve, s a többi bizonyára jönni fog.
Bármint vélekedjünk is a dologról, lehetetlen letagadni, hogy az argot-kifejezések
mindig nagyobb és nagyobb fontosságra vergődnek a köz- meg az irodalmi
nyelv szempontjából is. Éppen ezért meglepő, hogy nyelvészeink aránylag
csekély figyelemre méltatják e szóanyag keletkezését és fejlődését.
A magyarországi argot újabb volta lehetővé tenné, hogy keletkezésének
kezdetlegesebb fázisában figyeljük meg. Igaz, hogy a tárgy nem látszik
valami rokonszenvesnek, mert nálunk a jassz-nyelv tagadhatatlanul
jóval kevésbé közel áll a magyarság lelkületéhez, mint pl. a francia argot a
francia népéhez, de viszont állandóan, mind nagyobb
és nagyobb mértékben magyarosodik.

Dolgozatom a magyarországi argot-kkal foglalkozik, a nélkül persze,
hogy a kérdést ki akarná meríteni. A megbízható előmunkálatok hiánya,
de meg e cikk keretei is lehetetlenné teszik ezt, s hivatottságot sem érzek rá.
Inkább a figyelmet akarom egy pár problémára felhívni, s ha valakit meg tudtam
győzni arról, hogy e kérdés tanulmányozása érdekes
és fontos feladat, célomat elértem. Példáimat nem csak a mai argotból merítem,
hiszen e szavak keletkezése minden időben azonos módon ment végbe.
Így az 1782-ből való legrégibb magyar tolvajnyelvi szójegyzékben kosznya (kasznya?) 'szoknya', szőrös 'bunda', kaparó 'tyúk', pergő 'kocsi', szűrhordó 'kondás', fazék (?) 'tej', kutya 'hajdú' stb. teljesen ugyanolyan szóalkotási típusok, mint a mai zimó 'mozi', bajuszos 'macska', mekegő 'birka', robogó 'vonat', tollas 'csendőr', boríték 'pénz', kuvasz 'rendőr' stb. De meg az a körülmény, hogy ugyanezen szójegyzék, valamint egyéb régi emlékeink néhány szava a mai jassz-nyelvben is megvan, kétségtelenné teszi, hogy itt az argot fejlődésének egységes, szakadatlan folyamatával állunk szemben.

6. A francia argot (jargon stb.) nyomai a XIII. századig mennek vissza, az olasz furbesco (lingua zerga) legrégibb emléke a XV. századból való, a német rotwelsch-é meg az angol cant-é a XVI., a spanyol germaniá-é a XVII. századból, s ennek megfelelően ezekben a nyelvekben az argotnak jobbára igen nagy irodalma van (l. DAUZAT, Les argots 171 kk. és a régebbi irodalomra még JENŐ---VETŐ, A magyar tolvajnyelv 44). Nálunk a jassz-nyelv irodalma igen szegény, s maga a tolvajnyelv sem régi: bár Oláh Miklós már 1536-ban említ egy titkos koldus-nyelvet, a simándi lingua caecorum-ot (TOLNAI: MNy. XVIII. 38), legrégibb emléke a fentebb említett XVIII. századbeli szójegyzék. Ezt a szójegyzéket, mely az eredeti feljegyzés szerint vásári tolvajok titkos szavait tartalmazza, Jablonczay Petes János, a Hajdúkerület főjegyzője, készítette 1782-ben. A szójegyzéket, mely nyomtatásban is megjelent volt, hárman is kiadták egymástól függetlenül: SIMAI ÖDÖN Dugonics nyomán: Nyr. XXXII, 399 kk., azután GYŐRFFY ISTVÁN a túrkevei városi levéltár jegyzőkönyvéből: Nyr. XXXIX, 328 kk., végül BALASSA JÓZSEF egy XVIII, századbeli kéziratos könyv alapján: Nyr. LIII, 5 kk. és a SZIRMAY ISTVÁN-féle ,,A magyar tolvajnyelv szótára" bevezetésében. GYŐRFFY nem ismerte a SIMAI-féle közlést, BALASSA pedig sem a SIMAIét, sem a GYŐRFFYét. Talán ez az oka, hogy bár a három kiadás szóanyaga ugyanaz, az olvasatok között igen lényeges eltérések mutatkoznak. A nyomtatott kiadás sem mértékadó, mert abban több nyilvánvaló sajtóhiba van. A szójegyzék a továbbképzéseket és összetételeket is számítva 74 szót tartalmaz, s ezek közül a mai idők vagy legalább is a közelmúlt tolvajnyelvében is megvan 25,[10] néhány kifejezése meg egészen általános lett.[11]
Ez a szójegyzék azonban annyiban tér el a mai magyarországi jassz-nyelvtől,
hogy jóval több mint fele kétségtelenül magyar eredetű,[12]
míg a mai jassz-nyelvben az idegen elem aránya jóval nagyobb.
De idegen szó vagy szóelem itt is akad, így német (pl. kajzer 'zsiványok
kisbírája', czaltovaj 'fizess', hontirozd 'tagadd'),[13] szláv (komnyik 'orgazda',
szlepritska 'katona' vö. mai jassz-nyelvi slapic, czaltovaj), cigány (rúhi 'csapás', púczika 'ruha', haduvál 'kikiált'). Sőt megjelennek a mai jassz-nyelvben olyan fontos
szerepet játszó jiddisch-héber szavak is (pledi 'szaladj' vö. plétegehen 'megszökni',
czoff 'egy forintos' vö. zóf 'forint' < héb.- 'arany'). Néhány latinos szó nyilván arra mutat, hogy kicsapott diákok is akadhattak a ,,vásári tolvajok" között, s így a diáknyelvek is érintkezhettek a tulajdonképpeni tolvajnyelvvel: kanafória 'akasztófa' vö. lat.-gör. canephoros, canephora 'kosárhordó leány, kosárhordó leány szobra', singula (singyula) 'k...a', profitorium 'várraegye kenyere', posterium 'tömlöcz', delivator (vö. diktátor MNy. IV, 269) 'bitskás Tolvaj'.

Szinte egészen bizonyos, hogy a magyar tolvajnyelv sokkal régebbi időre nyúlik vissza. A fentebb említett 1536-i adat is ezt bizonyítja, de meg alig is képzelhető el, hogy a XVI---XVII. század martalócvilága ne termelt volna ki valamelyes külön szókészletet. Hasonlóképpen valószínű, hogy egyéb csoportnyelvek, mint a katonai vagy a diák-argot szintén régi múltra tekintenek vissza. Talán nem túlságosan vakmerő dolog annak a feltevése, hogy a labanc, tokos s efféle szavak a XVII. század magyar katonai argotjából indultak ki. E téren igen sok a tenni való, s valószínű, hogy a lelkiismeretes vizsgálat eredménye nem lenne negatív.

A XIX. század elejéről való az az egri szójegyzék, melyet HEINLEIN ISTVÁN közölt.[14] E 71 szót tartalmazó szójegyzék az előbbivel oly sok rokonságot mutat, hogy bár az eredeti feljegyzés szerint egri gyűjtés, valószínűleg az előbbi ismeretével készült. A Petes-félét ugyanis a Hajdúkerület több törvényhatóságnak megküldte (CSEFKŐ GYULA: MNy. XXI, 71). Az 1782-inek néhány kifejezése hiányzik benne, de viszont néhány új szó, szóalak és jelentés is felbukkan.[15]

Ezen két szójegyzék után hosszú évtizedekig nem hallunk a magyar tolvajnyelvről. Pedig hogy megvolt, az kétségtelen; a régi és a mai között való nagyszámú szóegyezés másképp megmagyarázhatatlan lenne. Irodalmunk a tolvajnyelvet nem említi; átolvastam pl. Nagy Ignácnak ,,Magyar titkok" c. regényét, de egy fölöttébb kétes példán kívül semmit sem találtam benne, pedig francia mintája, a ,,Myst&#232;res de Paris" nem fukarkodik az argotval. Kuthynál azonban akad néhány tréfás-színes népies kifejezés, mely talán a betyárság nyelvétől nem idegen.[16]

A betyárvilág titkos nyelvére vonatkozó gyér, de nem érdektelen adatokat JENŐ és VETŐ gyűjtötték össze (i. m. 20 kk.). Szerintük a betyárok titkos beszéde főként álnevek alkalmazásában állott. Közölnek is egy mondatot ebből a beszédmódból, s e példából kitűnik, hogy az ilyen álneveken alapuló titkos beszéd sokkal bonyolultabb, mint a tolvajnyelvek általában. De csaknem bizonyos, hogy voltak a betyároknak közszavaik is, s így igen valószínű, hogy a kapcabetyár, félkézkalmár, kéményszámoló, ötön venni 'öt ujjon venni, azaz lopni' stb. kifejezések, bár azóta elterjedtek, tőlük erednek. Azt hiszem, hogy szorgos kutatás itt is még igen sok adatot vethet felszínre.

Mintegy 6 lapra terjedő szótárt tartalmaz egy 1862-ben megjelent füzet: ,,A rablóknak, tolvajoknak és kozákoknak együtt való hamis és zavaros beszédeik, hasonlóan hamis és titkos cselekedeteik felfedezéséül összeiratott és kiadatott a köznépek óvakodási hasznára és a rossz emberektől való őrizkedésére Toronyai Károly által Békéscsabán, Pesten." Ez együgyű könyv közel 180 szavas jegyzéke rendkívül becses emlék. A szókincs még nagyrészt magyaros, de már az idegen elemek jelentős behatolását tanúsítja.

1888-ban jelent meg BERKES KÁLMÁNtól ,,A tolvajélet ismertetése", amely sok érdekes adaton, szokáson kívül budapesti magyar és német tolvajnyelvi szövegeket,
párbeszédeket, dalokat és nagyobb szótárt is közöl.
Ez a szótár sok érdekes adatot tartalmaz, s a JENŐ---VETŐ-féle,
utána megjelent szótárnak jelentős részét teszi. Hibája, hogy a szójegyzék
javarészét képező német tolvajnyelvi szavak közül nem jelöli meg azokat, melyek magyar alapszövevényű beszédben is használatosak, mert hogy ezek nagy részét használták,
az kiderül a könyv néhány magyar tolvajnyelvi szövegéből. Azonfelül hiányos is a szótár, hiszen magukban a közölt szövegekben nem egy olyan szó fordul elő, mely a szótárban nincs meg. Helyesírása is hol magyar, hol német, sokszor ugyanabban a szóban is, s ez igen zavaró. A szójegyzéket a maga teljességében újra kiadta ENDRŐDI GÉZA ,,A bűnügyi nyomozás kézikönyve" c. művében, valamint mintegy 100 szót belőle a Nyr. XXVI, 212 is közöl.

A magyar tolvajnyelvről szóló első komoly és alapos tanulmány
JENŐ SÁNDOR és VETŐ IMRE már ismételten idézett könyvecskéje (1900.).
A körülbelül 1400 szót tartalmazó s a szavak eredetét is jelző szótárt egy 47 lapos gondos tanulmány vezeti be, ahol a szerzők elvi kérdéseket is feszegetnek, jó könyvészetet adnak, mely minden kutatónak nagy segítség, az idegen s a magyar elemek százalékos statisztikáját is összeállítják, tolvajnyelvi mutatványokat közölnek. Nagy hibája ez úttörőnek nevezhető tanulmánynak, hogy elődei adatait úgy használja fel, hogy forrásait nem jelöli meg, továbbá nem jelzi, hogy az illető szó még megvan-e, vagy csak valamely megelőző gyűjteményből került-e a szótárba. E miatt több, a jassz-nyelv fejlődése szempontjából fontos kérdés homályban marad. Becsúszott azonfelül a szótárba néhány köznyelvi szó is (cinkos, csóva stb.). Alig lehet szemére vetni, hogy etimológiái között egy-két téves is akad[17] (aránylag meglepően kevés!); az argot etimológiája u. i. sokszor igen bonyolult, s a kutató fokozott mértékben ki van téve a tévedés veszélyének. Nagyobb hiba az, hogy a németes alakokról itt sem tudjuk meg, mennyire használatosak magyar alap-nyelvi beszédben.

TÁBORI KORNÉL és SZÉKELY VLADIMÍR 1908-ban megjelent ,,A tolvajnép titkai" c. műve is tartalmaz 400 szavas gyűjteményt. E könyvhöz nem tudtam hozzájutni.

1911-ben a budapesti államrendőrség főkapitányságának bűnügyi osztálya is kiadott egy szógyűjteményt ,,A tolvajnyelv szótára" címen. Mindmáig ez a legbővebb szójegyzékünk, a JENŐ---VETŐ-félének alapos kibővítése. Sajnos, itt is hiába keressük a forrás megjelölését, úgyhogy olyan szóról, amely JENŐ---VETŐ szótárában is megvan, nem lehet biztosan megállapítani, vajon 1911-ben is megvolt-e még, vagy csak előbbi feljegyeztetésének köszöni-e, hogy ide is belekerült.[18] Azonkívül a szótár hangjelölése a legnagyobb mértékben ingadozó; idegen eredetű szavaknál hol német, hol magyar helyesírást használ, ami sok zavart okoz. Végül itt sem derül ki, milyen a tulajdonképpeni magyar tolvajnyelv szókincse. Az is meglehet, hogy a szótár szerkesztői német forrásmunkákat is felhasználtak. Mindezen okokból az adatok némi óvatossággal kezelendők.

Bizonyos mértékben ugyané hibák jellemzik KABDEB&#65533;" OSZKÁR ,,Pesti jassz-szótár"-át (Mezőtúr, 1917.). Kellő kritikával azonban ez a kb. 1200 szóra rúgó jegyzék (származékok, összetételek, sőt syntagmák beleszámításával) szintén igen jól használható.

Majd 1924-ben jelenik meg SZIRMAY ISTVÁNnak ,,A magyar tolvajnyelv szótára" c. kis könyve, melyhez BALASSA J&#65533;"ZSEF írt bevezető tanulmányt. E szótár nagy előnye, hogy előzőitől független, közvetlen gyűjtésen alapszik, s így az 1923---1924. évre biztos adatokat tartalmaz; csak a magyar titkos nyelveket adja, s hangjelölése egységes. Körülbelül 1300 szót tartalmaz (köztük sok az összetétel meg a továbbképzés), de egyáltalában nem teljes. Míg egyrészt sok olyan szó hiányzik belőle, amely ebben az időben használatos volt,[19] viszont nem egy olyan szót is felvesz, amely vagy sohasem volt a tolvajnyelv sajátos eleme, vagy már igen régen közkeletűvé vált.[20] E kisebb hiányok ellenére ez a szójegyzék igen megbízható és becses adathalmaz.

Jóval rövidebb és az előbbit értékre meg sem közelíti KÁLNAI GYULA---BENDES JÁNOS, ,,A tolvajnyelv szótára" (Nagykanizsa, 1926.) c. füzete. Néhány érdekesebb új adat azonban ebben is akad.[21]

Az említett műveken kívül némi jassz-nyelvi anyagot találunk elszórva a Nyr. és a MNy.[22] egyes cikkeiben. Sok anyagot tartalmaznak napilapjaink is, különösen 1910 óta, továbbá sportlapjaink és az államrendőrség Detektív c. folyóirata; mindez azonban még összegyűjtésre és feldolgozásra vár. A jassz-nyelven megírt többé-kevésbé önkényes műszövegeket (ilyen pl. a Nemzeti Sportban egy időben állandó jassz-nyelvi rovat) a legnagyobb óvatossággal kell kezelni, mert ezek megbízhatóságához igen sok szó fér.[23] Nem lehetetlen azonban az a furcsaság, hogy egy-egy kifejezés éppen mű-jassznyelvi szövegekből indult ki s terjedt el a jassz-szavak felvételére hajlamos alsóbb köznyelvben.

Ami az egyéb argot-szerű csoportnyelveket illeti, az újabb időben a diáknyelvvel aránylag legtöbbet foglalkoztak gyűjtőink. DOBOS KÁROLYnak ,,A magyar diáknyelv szótára" c. művén kívül a Nyr.-ben (pl. XXVI. 190, XXVIII, 477, XXXVII, 126, 281, XLIII, 334, XLIV, 335, XLV, 141, XLVI, 244, LIX, 219) több kisebb-szógyűjtemény van, melyekből jól megállapítható, miként hatol be mindig jobban és jobban a diáknyelvbe a tolvajnyelv, főként Pesten, de, bár lassabban, vidéken is. Erre nézve különösen becses VELLEDITS LAJOS Szógyűjteménye (MNy. XIII, 60, 91), amely már arra mutat, hogy a pesti diáknyelv külön szókincse a jassz-nyelvétől csak mennyiségben különbözik, s amely ezért a jassz-nyelvnek is becses forrása.

A régebbi diáknyelvre elszórtan szintén találhatunk néhány adatot. Így JÓKAI ,,ÉS mégis mozog a föld" c. regényének elején a múlt század eleji debreceni diáknyelvből közöl csaknem félszáz szót;[24] természetesen a szavak hitelességét s igazi korát ma már nehéz eldönteni. De nemcsak Debrecennek volt meg a maga diák-argotja. Így pl. a pápai ref. kollégiumban a negyvenes években a diákok a burgonyát tűzkő, a répát koporsószeg, a kását paripa, a köményes levest kefe néven nevezték (l. Ifjú Évek 1931. febr. 149. l.). Hasonló adat elszórtan még bizonyára nem egy akad.

A magyar katona-argot jóformán ismeretlen. A régi vitézi élet néhány emlékével foglalkozik KERTÉSZ MANÓ érdekes cikke (MNy. XII, 353, 387), de egészen más szempontból. A Nyr. katonanyelvi cikkei inkább a katonanyelv német műszavaival foglalkoznak (úgyszintén BALASSA, Die neueren Spr. 1919. 359). A MNy. foglalkozik egy-egy szóval (pl. XII, 144, 179, IX, 468 stb.), rendszeres gyűjtésről azonban szó sincs. Itt is irodalmunkban elszórva található néhány adat. Így pl. TÖMÖRKÉNY (Förgeteg János, mint közerő. 1905. 34---5) a boszniai okkupáció ideje tájáról a következő magyar katona-argot szavakat és kifejezéseket közli: pipa 'kanál', kanál 'pipa', zöld nadrág 'kék nadrág', dögész 'szanitész (egészségügyi katona)', kocsis 'huszár', pék 'jáger', lovaspék 'a vadászok hornistája', újspanyol 'a regimencbanda csehei', öreg 'kapitány', csirke 'kadét', kis bolond 'hegyi üteg', nagy bolond 'mezei ágyú', ménkű 'várágyú', szamár 'bosnyák', dupla szamár 'hegyi trén katona, ki öszvért vezet', továbbá: nem akarta meginni a kávét (azért csukják be), utalványa jött Magyarországból 'meg kell fizetnie az okozott kárt', hosszú szabadságra ment 'meghalt', szoba 'ágy', úszni küldeni az ágyakat 'szétszedni az ágy kapcsait, hogy összedűljön'. Ilyen-féle adatok, melyek feltétlenül bizonyítják, hogy a katonaargot képződése legalább is meg-megindult, bizonyára akadnak még.

A sportnyelvvel, illetőleg szókinccsel még senki sem foglalkozott, holott ez igazán gazdag zsákmányt adna.

Az anyaggyűjtés tehát fölöttébb hiányos, s hogy a magyar titkos- és csoportnyelveket fel lehessen tudományosan dolgozni, először ezen a téren kell a mulasztásokat helyrehozni.

7. Minden argot jellegzetes tulajdonsága, hogy igen sok kölcsönszava van (DAUZAT, Les argots 60 kk.).[25] A magyarországi argot azonban ebben a tekintetben messze túltesz francián, németen, spanyolon, angolon, mert nálunk az idegen elemek még a mai argotban is sokkal számosabbak, mint a magyar kifejezések.

BALASSA szerint (SZIRMAY i. m. 11) 70% az eredeti magyar szók és szólások száma. JENŐ---VETŐ (i. m. 29) 33% német, 25% magyar, 20% héber, 5% cigány, 12% zsidó---német---magyar és 5% egyéb elemet talált. A két számítás között az eltérés, mint látjuk, igen nagy. A JENŐ---VETŐ-féle statisztika, az ő kb. 1400 szónyi gyűjteményük alapján (még ha leszámítjuk is a néhány hibás eredetmegállapítást), nagyjában helyes, sőt az arány valójában még inkább az idegen elemek javára tolódik el. Másrészt azonban kétségtelen, hogy 1900 óta a magyar elemek igen megszaporodtak, s az idegenek inkább csökkentek. Mindazonáltal a BALASSA-féle megállapítás érthetetlenül túlzott. A SZIRMAY-féle szógyűjteményben, amely minden valószínűség szerint BALASSA számításainak alapul szolgált, alig 35% a magyar elem, tehát a fele annak, amelyet BALASSA jelez.[26]

Pontos statisztikát az adatok hiányos összegyűjtése miatt lehetetlen felállítani, de hozzávetőleg 30---35% körül mozognak a mai jassz-nyelv kétségtelenül magyar elemei.

8. Ha szógyűjteményeinken végig tekintünk, minden hézagosságuk ellenére is elég világos képet kapunk a magyar argot fejlődéséről. Már a XVI. század első felében van nyoma magyarországi titkos nyelvnek, de hogy ez milyen, s hogy valóban őse-e a későbbi tolvajnyelvnek, azt közelebbi adatok híján nem állapíthatjuk meg (MNy; XVIII, 38). A XVIII. század vége felé mindenesetre már van szegényes, de alapjában magyar tolvajnyelvi szókincs (1782.), amelyből kifejlődhetett volna egy túlnyomóan magyar elemekből álló argot. E tolvajnyelv lassan fejlődik is, s a következő évtizedben némi gyarapodás vehető észre (l. E.). A XIX. század folyamán azonban a magyar tolvajélet a magyar vidékről, a pusztáról, a vásárokról, sokadalmakról, útszéli csárdákból mindinkább a német anyanyelvű fővárosba terelődik, amelynek lebujaiban a német rothwelsch az uralkodó titkos nyelv. BERKES (i. m. 141 kk.) pesti eredetű tolvajnyelvi szövegei, melyek között a német alapnyelvünk sokkal számosabbak, feltétlen bizonyítják ezt, ha maga a tömérdek rotwelsch szó és kifejezés nem volna már magában is elegendő bizonyíték. A magyar és német alvilág érintkezésében természetesen a fejlett német szókészlet elnyomta a kezdetleges, szegényes magyar szókincset. Ez azonban nem pusztult el teljesen. Egy része felszívódott a magyarországi német argotba,[27] jelentős része pedig a magyar és a kétnyelvű tolvajok ajkán megmaradt, de kibővült a német tolvajnyelv java szókincsével.[28] Ily módon, bár a főváros fokozatos elmagyarosodása következtében a német nyelv használata gyérült, a német-magyar argot-szókincs bizonyos változásokkal megmaradt, mind jobban és jobban beleilleszkedve a magyar alapnyelvű beszédbe. A tolvaj világ nemzetközisége folytán az elmagyarosodás után sem szakadt el minden szál a német titkos nyelvektől, a ,,neologizmusok" túlnyomó része azonban már magyar földön, magyar anyanyelvűek ajkán keletkezett, s így a magyar elem állandóan szaporodik a jassz-nyelvben.

Ez a folyamat természetesen lassú. Az 1782-i és az egri szójegyzék idegen elemei ellenére erősen magyar benyomást kelt; jóval nagyobb számú az idegen elem a még mindig magyaros jellegű vidéki tolvajnyelvben TORONYAInál, ellenben a BERKES-féle adatok csaknem teljesen idegen alapokon épült tolvajnyelvet mutatnak, melyben a magyar elem jelentéktelen szerepet játszik. JENŐ---VETŐék anyaga már ismét magyarabb, de a teljes összeolvadás, úgy látszik, még nem történt meg; a szerzők azt is vélik felismerni, hogy a lócsiszárok, vásári csalók nyelve még mindig más, magyarabb a többi ágazatnál (i. m. 32). Az államrendőrség szójegyzékében a németes forma még kétségtelenül uralkodik, ámde sok tisztán magyar új kifejezés is felbukkan. KABDEBÓnál a németes szóalak már alárendelt szerepet játszik, SZIRMAY gyűjtése pedig a teljesen elmagyarosodott tolvajnyelvet mutatja, melyben az idegen eredetű szavak száma igen megcsökkent, soknak az alakja erősen megváltozott, s ezzel szemben a magyar elemek száma megnövekedett. (Természetesen sok olyan magyar kifejezés is eltűnt, mely a megelőző szótárakban megvan.) Persze ennek a magyar tolvajnyelvnek is javarésze idegen eredetű még, de már sok kifejezésen csak a vizsgálódó szem tudja, gyakran nem is egykönnyen, felismerni az idegen származást.

[1] Természetesen akad Budapesten is szép számmal olyan irodalmi műveltségű ember, aki távol áll ettől a beszédmódtól, melynek ,,pesti" jelzője általában gúnyos, pejoratív értelmű; de viszont tagadhatatlan, hogy a lakosság nagy részének nyelve szókincs, nyelvhelyesség szempontjából igen sok kifogás alá esik, s a vidékről Budapestre telepedő ember szójárása sokszor hamarost gyökeresen átalakul. Másképpen látja a dolgot HORVÁTH JÁNOS: MNy. X, 302 kk., de 1916 óta a helyzet nagymértékben meg is változott.

[2] A kiindulópont sem volt a magyar nyelv tiszta forrása, hisz a negyvenes---ötvenes évek magyar társalgó és hírlapi köznyelve is telve volt hasonló idegenszerűségekkel.

[3] Ez idegenszerűségeknek, főként az újabb időben, van egy változatuk, mely bizonyos fokig tudatos, tréfás szó- vagy kifejezésalkotásnak tekinthető. Előfordul ugyanis, hogy tréfából fordítanak magyarra szó szerint német, sőt jargon-német kifejezéseket, mint mondd már, felvág, mennydörgés a dinnyébe stb. Ezek közül egyik-másik aztán humoros élét elvesztve, közkeletűvé válik, minden komikus mellékzönge nélkül; legalább is a beszélő nem érzi már a kifejezés komikus hangulatát. E különben is csekélyebb jelentőségű csoport, bár nemiképpen közelebb áll a pesti nyelv másik eleméhez, az előbbiektől alig különbözik.

[4] Eredetileg minden valószínűség szerint ez a link nyelv is különféle csoportnyelvekre bomlott. így JENŐ---VETŐ (A magyar tolvajnyelv és szótára. 1900. 31) megkülönbözteti: 1. a közönséges tolvajok, 2. a hamiskártyások, 3. a csirkefogók, 4. a kéjnők, 5. a lókupecek nyelvét (ez utóbbi a legmagyarosabb). Ma már a legtöbb esetben (kivéve a tolvajlási és kártyázási műszavakat) nem igen lehet megállapítani az eredeti kiindulópontot, sőt azt sem lehet ellenőrizni, mire alapítják VETŐék megállapításaikat.

[5] Ilyen titkos nyelvek bárhol fejlődhetnek, s nemcsak magasabb műveltség velejárói. Így pl. gyakori a négerek között a titkos nyelvek használata (M. DELAFOSSE, Les civilisations négro-africaines 83).

[6] Ezeknek az adatoknak megbízhatóságát többen kétségbe vonták, így egyebek közt DAUZAT (Les argots 19), kinek fejtegetése azonban nem egészen meggyőző. Minden argotnak sok eleme van, mely csak kölcsönös megállapodáson alapulhat, sok olyan, amely a félig-meddig tudatos szóalkotás nyomait magán viseli, de viszont túlzás lenne azt állítani, hogy minden argot-kifejezés ilyen megállapodás vagy tudatos szóferdítés eredménye. Az argot-szókincsnek is igen nagy, talán nagyobbik része a minden beszédre érvényes tudattalan vagy alig tudatos pszichológiai folyamatok hatása alatt keletkezik, s továbbfejlődésé is nagy mértékben alá van vetve a nyelvfejlődés általános törvényeinek.

[7] Természetesen egyéb különbségek is vannak argot és nyelvjárás között, így pl. az argot majdnem kizárólag csak szókincsben tér el a köznyelvtől. Az argot eredeti állapotában csak második nyelv szerepét játssza, míg nyelvjárási területen, ha a nyelvjárás nem egyedül használt nyelv, a köznyelv a mesterségesen megtanult második nyelv. A nyelvjárás egy bizonyos földrajzilag körülhatárolható területen, az argot egy-egy embercsoportban, 6okszor szétszórt területen él; vö. a budapesti és a szegedi argot azonosságát. (Nyr. XLIII, 233; vö. még DAUZAT, La vie du langage 179 kk.)

[8] Van az alsóbbrendű köznyelvnek még egy fontos eleme: a magasabb társadalmi osztályokból lekerülő, főként idegen szavak elferdített alakjai, melyeket KOSZTOLÁNYI DEZSŐ szegényszagú szavaknak hív. Ezek a ,,versunkenes Kulturgut"-nak tekinthető szavak azután néha elferdített formájukban újra felmennek magasabb társadalmi színvonalon élő emberek nyelvébe is. Ilyen szavak pl. inekció. isiász, standapé vagy épen standa pilyere, összekompromittál (egy ügyvéd használta komoly törvényszéki tárgyalás alatt), Rókusz, sztátuszrendezés stb. Ezek a szavak abba az úrhatnámsági kategóriába tartoznak, mellyel RÉTHEI PRIRKEL MARIÁN foglalkozott (MNy. II, 251 kk., 289 kk.). Mi nem tárgyalhatjuk őket bővebben, bár az argot-szókészlet kialakulásához is hozzájárulnak.

[9] A Pesti Napló 1904-i karácsonyi számához adott egy mellékletet ,,A pesti tájszólás kis szótára" címen, melynek névtelen szerzője megjegyzi, hogy nem vette fel azon tolvajnyelvi szavakat, ,,amelyek nem mentek át a legszélesebb körű közhasználatba". E több mint 200 szót tartalmazó gyűjteményben már meglepően sok a tolvajnyelvi eredetű szó.

[10] Mégpedig a következők: fejes 'tiszt úr', ma 'úri ember, detektív', sógor 'német', gagyi 'arany', ma 'gyűrű', perge 'kotsi vagy szekér', leves 'ezüstpénz', ma 'pénz', megruházni 'verni v. csapni', rúhi 'csapás', ne haduválj 'ki ne kiáltsd', ma 'ne beszélj', kígyó 'tüsző', ma 'öv', gyertyázz 'vigyázz', feltevő 'kalap', felrántó 'csizma', lobogó 'keszkenő', topánka 'bor, pályinka', ma csak az utóbbi, puczika 'ruha', ma pucija v. pucuja, jordán 'zsidó', czaffka 'k...a', ma néha 'nő' is, kuksi 'vásár', posterium 'tömlöc', füles 'ló', pledi 'szalagy', ma pledli 'megy, menjünk', plédiz 'szökik', megkapdováltak 'megfogtak', ma megkapdováltak, gyertya ég 'vigyáznak', czoff 'egyforintos', ma zóf 'ezüstforint'. Sőt talán hontírozd 'tagadd', ma hantálni 'beszélni, hazudni, udvarolni'. BALASSA a mai tolvajnyelvben csak 19-et (Nyr. i. h.), illetőleg 18-at (SZIRMAY) talál fel ezek közül; ennek oka részben hibás olvasása, részben a SZIRMAY-féle szógyűjtemény hiányos volta. Egy-kettő azonfelül, úgy látszik, elkerülte a figyelmét.

[11] Ilyen puffra innya 'hitelbe innya', balek 'az ura vagy férje', ma 'rászedhető, hiszékeny ember', sőt lábravaló 'nadrág', ha ugyan a mai köznyelvi szót szabad innen származtatnunk, s talán lebernyeg (? vö. letergeng, leternyeg MNy. IV, 268) 'köpönyeg'.

[12] Olyan egyezések, mint kaparó és a német Mistkratzer (mind a kettő tyúkot jelent) a véletlennek tekinthető.

[13] Meglepő az egyezés még a nagy víz 'sokaság a vásárban' és a rotweisch See 'tolvajlási látóhatár', Seewacher, Seefahrer 'zsebtolvaj' között.

[14] MNy. IV, 268---9.

[15] Ilyenek: bak 'asszony cinkosa', kofa 'kenyérsütő', dorka 'k...a', első tiszt 'lakatos', második tiszt 'tiszt[t]artó', harmadik tiszt 'kasznár', rikkancs (rikkantó 1782.) 'kacsa', csahogó (csatsogó 1782.) 'kutya', balik 'cinkos'? ('az ura vagy férje' 1782.), mester 'hóhér' stb.

[16] Így pl. patyolatszuka (Hazai Rejtelmek I, 1 l) 'szép fiatalasszony', rekruta (I 13) 'juhászkutya', kállai hűvös (I, 51) 'börtön', tótház (I, 54) 'kaszárnya', ötön vesz (I, 104) 'lop', bujdos (I, 256) 'kutya', czanga (II, 150) 'rongy nő' (vö. MTsz. canga és canda).

[17] Általános hibája, hogy a szó eredetét legtöbbször a szóvég után állapítja meg így pl. a lisztling 'molnár' mint német, a brusztol verekszik, durmol 'alszik' s tömérdek más hasonló mint magyar elem szerepel; a mazl 'szerencse' mint héber, ellenben a mázli mint német van jelezve. A piál 'iszik' igét (< cigány piel) magyarnak tekinti, ellenben a pia 'maszlag, bolondító', mai jassz-nyelven 'ital' szót cigány eredetűnek mondja, holott ilyen cigány szó nincs ('ital' a. m. cig. pi iben); a pia tolvajnyelvi elvonás a piál igéből, eredeti jelentése 'ital', s ehhez a 'maszlag' jelentés úgy viszonylik, mint a latin potio-hoz a francia poison. De ezeken kívül is előfordul néhány, hangsúlyozom, nem sok tévedés; így pl. szerinte az englis 'kirakat' angol, a biboldó 'zsidó' (cigány biboldó) magyar, a lácsó 'jó' (cig. lacsho) ismeretlen eredetű stb.

[18] A bevezetésben ugyan az áll, hogy csupán olyan szavak kerültek be ebbe a szótárba, melyek még használatosak, de a hatalmas szóanyagot látva, félő, hogy a szerkesztők meglehetős könnyedén kezelték ezt a kérdést.

[19] Így pl. ugyanebből az időből származó, távolról sem teljes s a mellett jól megrostált saját gyűjtési anyagomnak több mint 100 szava hiányzik belőle, pl. ilyenek, mint gyapa 'verés', gyapázni 'verni', bukni rá 'szerelmesnek lenni vkibe, nagyon kedvelni vmit', bubek 'fejtető', cógli 'bicikli', dekcsi 'detektív', frász 'pofon', k'ajzi 'kalauz', lahizni 'nevetni', szujka 'lopás', hó 'paraszt, áldozat', jingli 'fiatal uracs', bruhus 'dühös', dagadt 'kövér', bedögleni 'elakadni', parnósze 'foglalkozás', drungaj (vö. Dungaj MNy. XIII, 60) 'dunaparti korzó', duft! 'iszkoljunk, dikhölni 'látni', stop! 'ezt lefoglalom', penész 'bosszúság, méreg', döngi, döngő 'rúgólabda', tógyer 'buta', szipkázni 'csábítani', gehengi 'láb', etető 'száj', kitolni vkivel 'kijátszani, megcsúfolni vkit', labardusz 'láb', slingli 'bilincs', plutyka 'bor', szubrett 'nő' stb. stb.

[20] Íme mutatóba találomra egypár: mancs, mutyi, oda süss!, kobak, ribanc, rázni a rongyot, komázni stb.

[21] Az adatok felhasználásakor a következő rövidítéseket fogom alkalmazni: B. = BERKES i. m., JV. = JENŐ---VETŐ i. m., Sz. = SZIRMAY i. m., R. = az államrendőrség i. szótára, K. = KABDEB&#65533;" i. m., KB. = KÁLNAI---BENDES i. m., E. = az egri szójegyzék, T. = TORONYAI i. m., sgy. --- saját gyűjtésem. Minden szónál nem említem meg valamennyi forrást, hanem többnyire csak a legújabbat vagy a legmegbízhatóbbat.

[22] Az eddig említetteken kívül pl. Nyr. XL, 126, XLII, 170, 172, 278, XLIII, 439, XLIV, 77, XLVIII, 89, L, 63; MNy. XI, 422, XII, 351, XIII, 60, 91, 96, XIV, 162, 203, XVI, 39, 96, XXI, 72, XXV, 374.

[23] Jókainak ,,Akik kétszer halnak meg" c. regényében (Cent. kiad. I, 175---6) van ilyen ,,tolvajnyelvi" szöveg, melynek minden egyes szava az író fantáziájából pattant ki. De még BERKESnek különben igen érdekes tolvajnyelvi párbeszédei is sokszor a komikumig valószerűtlenek.

[24] E szavak közül néhány a mai jassz-nyelvben is megtalálható, így gugyi 'szeszes ital', ma 'kábító ital' Sz., szuka 'ringyó', ma 'nő' Sz. (saját gyűjtésem szerint azonban a jelentése ugyanaz ma is, mint egykor), pikó 'kenyér', ma pikkölni 'enni' Sz., de vö. pikken, piku JV.

[25] DAUZAT szerint az idegen nyelvűekkel való sűrű érintkezés egyik legfontosabb feltétele az argot keletkezésének. Ha ez a tétel igaz, mindenesetre igen meglepő, hogy a mi világháborús katonanyelvünk végtelenül szegény, holott alig volt még egy hadsereg, melynek katonái annyi mindenféle egyéb nyelvű emberrel kerültek össze.

[26] Természetesen nem lehet a magyar elemek közé számítani a calque-okat, valamint a magyar végződéssel ellátott idegen szavakat.

[27] Ilyen magyarból származó elemek a magyarországi német argotban már BERKEStől kezdve nagyszámmal kimutathatók (pl. B. gagyist < gagyista 'arannyal csaló', R. bia < pia 'ital'. K. herunterketschen 'lehordani' stb.).

[28] Az átmeneti állapotot, a német argot lassú behatolását bizonyítja a valószínűleg jobbára vidéki tolvajnyelvet tartalmazó TORONYAI-féle szójegyzék, melyben, magyaros jellege ellenére, a német-jiddisch Gaunersprache-nak már nagyon jelentős szerep jut.
 
 
0 komment , kategória:  Bárczi Géza: A pesti nyelv -1   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 567
  • e Hét: 2292
  • e Hónap: 15569
  • e Év: 335601
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.