Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Áprilisi köszöntő
  2018-04-04 12:07:01, szerda
 
  Csukás István

Áprilisi köszöntő

Huszonöt év köszöntése
- nem érdemel nagy cicomát -
e vers, nincs márványba vésve
a dátum s bölcsőm rengése,
tisztelőn mégis összevágd
te szél, a rügyek bocskorát!

Borzas hónap vadóc fia
- címekben nem vagyok szerény -
nem szabad meghatódni a
siker előtt s szabódni, ha
nyakadba hull, hisz a napfény
besüt nadrágod fenekén!

Fontoskodók, álszerények,
lerí képetekről a vád:
,,Hogy született, attól részeg!"
Huszonöt év, rád felnézek,
s most tisztelegve összevágd
te szél, a rügyek bocskorát!
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Áprilisi dal
  2018-04-04 12:06:23, szerda
 
  Csukás István

Áprilisi dal

Két tűzfal közt havas hegyoldal,
szél űz a magasban kicsapódott ablakot.
Harminc tavasz hökkenő orra előtt
most születik a harmincegyedik.

S végig az utcára nyíló eszpresszókban
a bóbitás kávéfőzőnők elvörösödnek,
sivít a gőz, párás lesz tőle a homlokuk,
mellükön puha ajkak motozását érzik.

Fogam közt virággal és semmi esetre sem késsel
lépkedek, árnyékom bohóckodva követ,
s előadjuk az ingyenes díszkivilágításban
az öröm halhatatlan magánszámait.
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Ki jön be az ajtón?
  2018-04-03 23:13:19, kedd
 
  Csukás István

Ki jön be az ajtón?

Ki jön be az ajtón, kopogtatás nélkül?
Félig alszom és csak álmodok?
Vagy még félig ébren, ez egybemosódik,
s nem nyikordul az ajtósarok.

Levegő se rezzen, pedig immár ketten
fogyasztjuk el bent az oxigént.
Nézem sápadt arcát és kopott ruháját,
szánakozva figyelem szegényt.

S szólok: ,,Mondd, megérte? Mit kaptál cserébe
éhezésért, rossz albérletért?
Szűkölve és fázva, egy kölcsönnadrágban,
miben hittél, mondd, az istenért?

Tengermélyről szöktél és vonatra szálltál,
köldökzsinór-kötél nyakadon:
holtakat a sírból ha félig kihúzod,
te akkor se futhatsz szabadon!

Nem várt reád Párizs, megrekedtél Pesten,
telefirkált papír a szárnyad,
végig kiröhögtek, itt-ott le is köptek,
sárként ragadt rád a gyalázat.

Nőtől nőig éltél, végül mind eltűntek,
fagyott lepedő a szerelem,
ruha helyett verset, cipő helyett verset,
hogy képzelted, adtál félszegen!"

Nem felel, csak néz rám, húszéves kis őrült,
lassan csuromvíz lesz az ingem,
a fejem lehajtom és zavartan érzem:
szánakozva ő figyel engem.
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Fagy vonul
  2018-03-01 20:01:48, csütörtök
 
  Csukás István

Fagy vonul

Fagy vonul zajtalanul,
közönyös üveghorda.
Zászlóját kitűzi rám,
kitűzi a bokorra.

Életem már jeltelen
örömét elveszíti.
Számonkér a rejtelem,
s szólni közétek küld ki.

 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
A bűvös virág
  2018-02-26 20:09:25, hétfő
 
  Csukás István

A bűvös virág

Ha szereted, viszont szeret
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat
Becézgeted, örül ám,
Szíved örül, lelked röpül,
csodálatos illatán.
Orvosság ez minden bajra
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Februári csalogató
  2018-02-20 16:51:00, kedd
 
  Csukás István

Februári csalogató

Barlangjából medve, a tél fehér
pincéiből kijöttem vadvíz-zöldbe,
hunyorgó szememet csalja kacér
fák lenge, korai levél-kötője,
szikrázó meztelenség, ablakok
áttetsző szemérmetlensége fog
ketrecébe, hogy kapjak új erőre.

Kapnék az évszak gyors alkalmain
mohó reflexekkel, mint lobban vészes
hirtelenséggel a kankalin;
szívem szertelen szabadságot érez,
a mindent-újrakezdés vad öröm-
mámorát, hogy bordám is börtönöm -
Szűk lett a megfontolt vakmerőséghez

az égbolt is, a tűnt kölyökkori,
pedig vágyaimba majd belehaltam,
most pillanat alatt lekörözi
a szívem örömtelen diadalban,
s új eget keres, repülni muszáj,
csattogó szárnyat áhít az uszály -
s szárnyamat szemérmesen becsavartam.

S várom józanul, hogy majd összeáll
súlya, értéke szerint a rend bennem,
mint tavaszi vázlatból tömör nyár,
hogy alig kell valamit hozzá tennem.
Álom, hit anyagával összeér -
a madár akusztikája a tér,
vele él egyértelmű szerelemben.

Foggal-körömmel megvívtam kamasz-
időm, nem véreztem el kis csatákon,
ózonom e lőporszagú tavasz,
rügyek durrognak, foltokban hó: lábnyom,
inal csikasz horpaszú február,
űzi, nyomában március dudál;
nyomomban hujjogató ifjúságom.
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Dér
  2018-01-24 17:52:05, szerda
 
  Csukás István

DÉR

Könnyű sóhajként száll a dér.
Nézem az ablakon át: minden fehér.
Fagy köszörüli a fák ágait,
vén varjú tócsát lékel, rebbenti szárnyait.
Gőzölögve lovak jönnek, habzó
párájuk csomósodik. Hullni kezd a hó.
Jó így nézni a fűtött szobából,
hogy fürtökben hull a hó a fákról,
az ál-lombtól tömődött bokrokat,
s tudni, hogy ott majd rügy izzik, fakad,
s érezni, hogy veled vagyok, veled,
hiába önt a tél új üveglapokat:
sikamlós reggeleket
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Az alaszkai farkas
  2018-01-24 16:54:42, szerda
 
  Csukás István

Az alaszkai farkas

Már harmadik éjjel zengett a vonítás,
tu-tú-tu, tu-tú-tu, szinkópásan visszaverődött
a hold tányérjáról, bolgár ritmusba
törve pattogott a házfalak közt, meg-
csúszott kanyarogva a papok mini-
stadionján, nagyot huppant a kemping
sátrain, talán a tóra is kimerészkedett,
de mindenesetre visszajött s zengett
fáradhatatlanul. Először azt hittem,
álmomban hallom, szoktam ilyet álmodni, hogy
én vonítok, azután azt hittem, hogy a kutyám,
de ő horkolt, mint egy gőzfűrész, szörcsögve,
bugyborékolva, teljesen háziasítva, mint egy
családtag, vagyis hogy néha versenyben
fújjuk a kását, míg a feleségem meg nem
unja, átnéztem rá is óvatosan, nem ő volt,
édesen aludt, s már gyanakodni kezdtem,
hogy mégiscsak álmodom az egészet,
s azt is álmodom, hogy ébren vagyok, ilyet is
szoktam álmodni, ébren is, nyitott szemmel,
talán azért lettem költő, hogy egyszerre
vagyok két helyen, ami normális emberrel
nem fordul elő, de visszatérve a vonításra,
tőlem függetlenül szólt, kívül zavaros
érzékszerveimen, vagyis a valóságban, bár
amelynek én is része vagyok, de hagyjuk,
elég annyi, hogy már harmadik éjjel nem
tudtam aludni s elhatároztam, hogy
kivételesen alaposan utána járok.
Először Czár Laciékhoz mentem, de náluk
tacskó van s nem vonít, azután Kapuvári
Marciékhoz, náluk meg macska van,
s kizárólag nyávog, ahogy rendes emberekhez,
illetve macskákhoz illik, s nagyon
örülnének, ha megszűnne ez az idegesítő
vonítás, mert ők sem tudnak aludni.
Azután Farkasházyékhoz mentem, aha,
itt lehet a háza, ki van írva a névtáblára,
de miért doktor? Ám senki sem volt otthon,
az ajtón cédula: ,,Kulcs Pákozdyéknál!"
Átmentem oda is, se kulcs, se farkas,
és ők se tudnak aludni. Mentem tovább,
a Három Nyárfa kocsmába, és ekkor
megláttam: a középső nyárfa alatt aludt,
szép fejét a lábára hajtva! Suttogva
beszéltem a pincérrel, igen, az övé, még
ma elviszi, már többen is panaszkodtak,
menjek nyugodtan haza, nem kínozzák,
nem beteg, csak nem tud ugatni, mivel
farkas, csak vonítani tud. A kerítésnél
még visszafordultam s imígyen szóltam:
,,Nem férsz bele e világba, pedig gyönyörű vagy,
csak más a hangod, mint amit még el tudunk
viselni errefelé. Tudom, én is fújtam:
lehet bőre barna vagy fehér... a tiéd
álomszép kékesszürke, s csak e versbe férsz
bele. Ez is több a semminél." És a vége?
Most már nyugodtan alszik mindenki,
csak én riadok fel: valami hiányzik.
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Januári hó hull
  2018-01-05 13:27:53, péntek
 
  Csukás István

Januári hó hull

Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Áhítattal figyelem, mint jó kolléga,
s igazán csak egy kicsit vagyok irigy.
A rigó menekülő csillagokat ír,
zaklatott ritmusa kihagyó szívverés,
a macska talpa sötéten pontozza
a sorvégeket, pont, pont, pont, lehet tűnődni,
lehet borzongani, hogy semmi se változott,
s hogy erről sohasem a vers tehet.
De bosszúsan eltörli e sorokat az ég,
belepi hóval, s rábólint a bennünk
lapító, mi is? Talán a remény,
vagyis az az összevissza fércelt szövevény,
hogy mindenáron élni akarunk,
ha lehet, persze büszkén, önérzetesen,
ha nem, hát valahogy, s mohón
várjuk-olvassuk a biztatást, íme,
szánkó siklik gyerek-fenék alatt,
muzsika szól: vidám kacagás,
röpítik hegyen-völgyön a kottavonalak,
ez igen, ez szép, e végtelenbe-utazás!
Meg is állhatunk e derűs képnél,
de hull a hó s belepi puhán ezt is,
kell a hely, mert még sok az írnivaló,
el lehet merengeni ezen is, de már
nem bírom tovább, viszket bennem a költő,
öltözöm és sétálok egy verssorra valót!
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
Szerelem sós íze
  2017-12-11 18:26:07, hétfő
 
  CSUKÁS ISTVÁN

Szerelem sós íze

Már a tél elérte a várost,
plakátok nyalják a ködöt;
a szerelem sós íze magányos
számat marja, mert mint két pólus között
a neonfény északsarki, havas
tündöklése - a szerelem
szívem s szíved közt hatalmas
ívként kigyult: nem vagy velem.
Szabad kóborgó, ámulok,
önként a karodba mi űz?
A tél fehér pincéibe lucsok
verte tavasz fénye betűz;
így omlik össze majd a gőg
és fortyogó kamaszkorom.
Fennhéjázása összetört
szelíden szóló szavadon.
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 1543 db bejegyzés
Összes: 10633 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 134
  • e Hét: 134
  • e Hónap: 31890
  • e Év: 619859
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.