|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2013-06-03 16:46:08, hétfő
|
| |
| |
Simon István: Februári szivárvány
Suhints a lovadra, Lackó,
repülj Csillag, kicsi ló;
kattog a szikrázó patkó,
villám kaszál, villogó.
Elér Sümegig gyors zápor,
pokrócot a kasra fel.
Vendel kőszobra, elázol;
a várromon eső legel.
De csak egy perc, még annyi se,
s de világos a világ,
lányok látszanak messzire,
lengő kezük hóvirág.
Febrzár végi szivárvány
alá szalad - nézd Laci -
a tél és tavasz határán
jegenyés úton a kocsi,
s ívét a hétszín szalagnak
ragyogtatja kerekén;
szalad a Csillag,
trap-trap-trap -
és dől a fény
és dől a fény.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Simon István 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-04 18:51:55, szerda
|
| |
| |
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-08-26 15:22:56
SIMON ISTVÁN:
Hóemberépítő
Hóember,hóember,
ézd,milyen jó ember.
Pocakos kacagás,
csöppet sem vacogás. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Simon István 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-28 12:10:54, vasárnap
|
| |
| |
Simon István: Mécsvirág
Szőlőhegyen
a kaszálón
bőven terem
a virágom.
Nem is virág
talán mégse,
inkább a fák
örökmécse.
Zöldfehéren
szemlehúnyva
olyan délben
mint egy urna.
Zárt födéllel
olyan ősi -
még az éjjel
hamvát őrzi.
Vagy mintha így
takargatná
lángját, amíg
süt a nap rá.
Bólog, alszik,
milyen kedves,
idehajlik
a kezemhez.
Darázs is dong,
száll körüle,
keresi, hogy
hol a füle.
Tán azt hiszi,
halványzöldre
mázolt kicsi
parasztbögre,
nappal szirma
a fedője,
csillag ihat
csak belőle.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Simon István 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-04 11:36:41, csütörtök
|
| |
| |
Simon István: Kutyánk
Kutyánkról írnám én e verset,
szerkesztőm, adj helyet neki.
Tudom, szűkivel vagy a helynek,
de e pár sor megilleti.
Mert hű eb! Egy vadász kutyája,
kocsiszínünkben hagyta át.
Ha nyulat lát, uccu utána,
ma is befutja a mezőt.
De hazája már a kis udvar,
az ól, a vályú, a faház,
s a bürkös kert csirkével, tyúkkal,
minden fűszálra ő vigyáz.
Nagyságra mint egy szopósborjú,
felér éppen a szívemig.
Nincs gond, ha elfogja a szomjú:
a vizeshordóból iszik.
Tíz éve, hogy így él minálunk,
körülvette a szeretet,
míg együtt volt szerény családunk.
S szétszéledtek a gyerekek.
Laci öcsém a hazát védte,
mint nyalka lovaskatona.
Én meg... a rokonság reménye,
egy világot hagytam oda.
S otthon maradt a hű kutyával,
bús szívvel a két kis öreg.
Ő lett a támasz, a magányba
ő csempészte az örömet.
Ő lett sötét éjben a strázsa,
hallgatták bent, hogy kint ugat.
Fület-tépő érces hangjával
őrizgette nyugalmukat.
Ha fűrészeltek, vagy etettek
estefelé az ól körül,
ugrált, megjött kedve az ebnek,
nézték boldogan, hogy örül.
Mehettek gyűjteni, kapálni:
"Kutyus, terád marad a ház" -
szólt anyám s jöhetett akárki,
visszaverte az ugatás.
Várta őket a kertek alján,
ha jött a hamvas nyári est,
aztán fogságból hozott csajkám
mélyéről nyalta a levest.
Így éltek ők - így élnek most is,
nem szűnik meg a szeretet.
Megadjuk, mondják, bárhogy lesz is,
néki az örök kenyeret.
Ügyel tovább viharra, holdra,
mindenre irgalmatlanul.
Ha megyek, a körtefa lombja
bő árnyékában meglapul,
s egy ugrás, fut felém csaholva
el a tizedik kapuba.
Fogad, tán, hogy a család tagja
vagyok, tudja a hű kutya.
S ha már gazdája fia költő,
- s ő meg is ugat legalább -
írtam róla e dalt, köszöntő
szívem e szerény kis dalát...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Simon István 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-04 11:31:19, csütörtök
|
| |
| |
Simon István: Mirza
Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.
Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,
kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.
Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.
Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.
Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.
S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Simon István 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-12 11:52:29, szombat
|
| |
| |
Simon István: Betyárok csárdája
Betyár volt az mind, méghozzá a javából,
aki ha búsul is, iszik, danol, táncol.
Az volt a hibájuk, hogy nem álltak sorba
szolgálni a császárt Majlandba, Tirolba;
ha meg kezük néha az urak alá nyúlt,
azért küldték sebten a pandúrt utánuk.
Üthették nyomukat végig a Bakonyba,
betakarta őket bokor, erdő lombja,
s a szegény nép óvó szava szállt utánuk,
csak az urak féltek, lúdbőrzött a hátuk.
Nem is mentek volna velük egy dűlőre,
ha nem kapják őket sunyin puskacsőre. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Simon István 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-12 10:37:14, szombat
|
| |
| |
Simon István: Ballagó ácsok
Tudtak róluk messze vidékről.
Híres volt a két ács neve.
A kormos bőrű volt a Mészöly,
s a szőke arcú a Fekete.
Együtt ácsolták a tetőket,
hajdan, mint friss mesterlegények,
s megőszültek, elöregedte,
de még így is faragtak, mértek.
Közre kapták a vastag rönköt,
egyik végén Fekete bárdja,
a másikon Mészölyé pöngött,
sujtott a nyögő gerendára.
Fűrész muzsikált, sárgán röppent
térdüknél a fröccsenő forgács.
Naphosszat faragtak, hogy közben
egyet se szólt a két hajlott ács.
Gyalog ballagtak a vidékre,
de egymás mellett nagyon ritkán:
elől az egyik s száz lépésre
a másik, mint szelíd tanítvány.
Telerakták gönccel a kertek
cserebogaras szilvafáit.
Zsinórt csaptak s kopogni kezdetek
szótlanul késő délutánig.
Ötven évig a munkadal szólt
kezükben árnyas pajtavégről.
S egy reggel elmaradt, halott volt,
nem jött többé az öreg Mészöly.
Csak Fekete nagy szekercéje,
mint az olló árva egy-szárnya
fénylett aznap a messzeségbe,
ahogy a fa húsába vágta.
S mikor este a kék hegyekre
szállt a vékony tavaszi pára,
megállt ő is, hogy átölelje
a nagy gerendát utoljára. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Simon István 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-14 10:19:34, vasárnap
|
| |
| |
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2010-12-15 22:07:19
Simon István: Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt helyeken.
Kezemben szál cigarettám
ragyog és ég melegen,
elhamvad, s újra kinyílik,
mint éveken át a virágok.
A megbeszélt helyeken mindig
állok és várok.
Tudom, hogy vár minden a földön:
rétek esőt, fényt a kalászok,
őzek a nyárt; sárga bőröndöm
álma a szép utazások;
a gyerek várja, hogy felnő,
a felnőtt a holnapokat,
öreg a sírt, nép a derengő
új századokat.
Mégis - legyen példa akármi -
haragszom, hogyha te késel;
bosszant, hogy állni kell, várni,
s fogadkozom persze elégszer.
Így, harcban a zajjal, a csenddel,
szívemben mély zene zúg:
“Mire képes néha az ember,
hogy várni így tud."
Elhúznak a felhők; a percek
futnak csattos karomon.
De jössz - a sétány, hallom, mint perceg,
jössz a kavicsos sárga úton.
Tündér... már itt vagy, a vállam
érinti kezed szelíden,
s megtöltöd, mint fémet az áram,
egyszerre szívem.
Pironkodsz, mentegetődzöl:
fodrász, szabó, közlekedés...
Most kellene teljes erőmből
szólni, hogy bánt az egész.
De oly szép vagy, s szép ez a reggel,
a város és benne az út,
hogy én csodálnám, ha lenne még ember,
ki ennyi szépért, jóért türelemmel
várni se tud.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Simon István 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2019. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
| 25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
68305 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1165
- e Hét: 1165
- e Hónap: 16804
- e Év: 50200
|
|
|
xMagazin
Offline
