Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
x
  2013-06-03 16:46:08, hétfő
 
  Simon István: Februári szivárvány


Suhints a lovadra, Lackó,
repülj Csillag, kicsi ló;
kattog a szikrázó patkó,
villám kaszál, villogó.

Elér Sümegig gyors zápor,
pokrócot a kasra fel.
Vendel kőszobra, elázol;
a várromon eső legel.

De csak egy perc, még annyi se,
s de világos a világ,
lányok látszanak messzire,
lengő kezük hóvirág.

Febrzár végi szivárvány
alá szalad - nézd Laci -
a tél és tavasz határán
jegenyés úton a kocsi,

s ívét a hétszín szalagnak
ragyogtatja kerekén;
szalad a Csillag,
trap-trap-trap -

és dől a fény
és dől a fény.


 
 
0 komment , kategória:  Simon István 1.  
x
  2011-05-04 18:51:55, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-08-26 15:22:56

SIMON ISTVÁN:
Hóemberépítő


Hóember,hóember,
ézd,milyen jó ember.
Pocakos kacagás,
csöppet sem vacogás.
 
 
1 komment , kategória:  Simon István 1.  
S István
  2010-11-28 12:10:54, vasárnap
 
  Simon István: Mécsvirág


Szőlőhegyen
a kaszálón
bőven terem
a virágom.

Nem is virág
talán mégse,
inkább a fák
örökmécse.

Zöldfehéren
szemlehúnyva
olyan délben
mint egy urna.

Zárt födéllel
olyan ősi -
még az éjjel
hamvát őrzi.

Vagy mintha így
takargatná
lángját, amíg
süt a nap rá.

Bólog, alszik,
milyen kedves,
idehajlik
a kezemhez.

Darázs is dong,
száll körüle,
keresi, hogy
hol a füle.

Tán azt hiszi,
halványzöldre
mázolt kicsi
parasztbögre,

nappal szirma
a fedője,
csillag ihat
csak belőle.



 
 
0 komment , kategória:  Simon István 1.  
S István
  2010-11-04 11:36:41, csütörtök
 
  Simon István: Kutyánk
Kutyánkról írnám én e verset,
szerkesztőm, adj helyet neki.
Tudom, szűkivel vagy a helynek,
de e pár sor megilleti.

Mert hű eb! Egy vadász kutyája,
kocsiszínünkben hagyta át.
Ha nyulat lát, uccu utána,
ma is befutja a mezőt.

De hazája már a kis udvar,
az ól, a vályú, a faház,
s a bürkös kert csirkével, tyúkkal,
minden fűszálra ő vigyáz.

Nagyságra mint egy szopósborjú,
felér éppen a szívemig.
Nincs gond, ha elfogja a szomjú:
a vizeshordóból iszik.

Tíz éve, hogy így él minálunk,
körülvette a szeretet,
míg együtt volt szerény családunk.
S szétszéledtek a gyerekek.

Laci öcsém a hazát védte,
mint nyalka lovaskatona.
Én meg... a rokonság reménye,
egy világot hagytam oda.

S otthon maradt a hű kutyával,
bús szívvel a két kis öreg.
Ő lett a támasz, a magányba
ő csempészte az örömet.

Ő lett sötét éjben a strázsa,
hallgatták bent, hogy kint ugat.
Fület-tépő érces hangjával
őrizgette nyugalmukat.

Ha fűrészeltek, vagy etettek
estefelé az ól körül,
ugrált, megjött kedve az ebnek,
nézték boldogan, hogy örül.

Mehettek gyűjteni, kapálni:
"Kutyus, terád marad a ház" -
szólt anyám s jöhetett akárki,
visszaverte az ugatás.

Várta őket a kertek alján,
ha jött a hamvas nyári est,
aztán fogságból hozott csajkám
mélyéről nyalta a levest.

Így éltek ők - így élnek most is,
nem szűnik meg a szeretet.
Megadjuk, mondják, bárhogy lesz is,
néki az örök kenyeret.

Ügyel tovább viharra, holdra,
mindenre irgalmatlanul.
Ha megyek, a körtefa lombja
bő árnyékában meglapul,

s egy ugrás, fut felém csaholva
el a tizedik kapuba.
Fogad, tán, hogy a család tagja
vagyok, tudja a hű kutya.

S ha már gazdája fia költő,
- s ő meg is ugat legalább -
írtam róla e dalt, köszöntő
szívem e szerény kis dalát...
 
 
0 komment , kategória:  Simon István 1.  
S István
  2010-11-04 11:31:19, csütörtök
 
  Simon István: Mirza
Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza



 
 
0 komment , kategória:  Simon István 1.  
S István
  2010-06-12 11:52:29, szombat
 
  Simon István: Betyárok csárdája
Betyár volt az mind, méghozzá a javából,
aki ha búsul is, iszik, danol, táncol.
Az volt a hibájuk, hogy nem álltak sorba
szolgálni a császárt Majlandba, Tirolba;
ha meg kezük néha az urak alá nyúlt,
azért küldték sebten a pandúrt utánuk.

Üthették nyomukat végig a Bakonyba,
betakarta őket bokor, erdő lombja,
s a szegény nép óvó szava szállt utánuk,
csak az urak féltek, lúdbőrzött a hátuk.
Nem is mentek volna velük egy dűlőre,
ha nem kapják őket sunyin puskacsőre.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István 1.  
S István
  2010-06-12 10:37:14, szombat
 
  Simon István: Ballagó ácsok



Tudtak róluk messze vidékről.
Híres volt a két ács neve.
A kormos bőrű volt a Mészöly,
s a szőke arcú a Fekete.

Együtt ácsolták a tetőket,
hajdan, mint friss mesterlegények,
s megőszültek, elöregedte,
de még így is faragtak, mértek.

Közre kapták a vastag rönköt,
egyik végén Fekete bárdja,
a másikon Mészölyé pöngött,
sujtott a nyögő gerendára.

Fűrész muzsikált, sárgán röppent
térdüknél a fröccsenő forgács.
Naphosszat faragtak, hogy közben
egyet se szólt a két hajlott ács.

Gyalog ballagtak a vidékre,
de egymás mellett nagyon ritkán:
elől az egyik s száz lépésre
a másik, mint szelíd tanítvány.

Telerakták gönccel a kertek
cserebogaras szilvafáit.
Zsinórt csaptak s kopogni kezdetek
szótlanul késő délutánig.

Ötven évig a munkadal szólt
kezükben árnyas pajtavégről.
S egy reggel elmaradt, halott volt,
nem jött többé az öreg Mészöly.

Csak Fekete nagy szekercéje,
mint az olló árva egy-szárnya
fénylett aznap a messzeségbe,
ahogy a fa húsába vágta.

S mikor este a kék hegyekre
szállt a vékony tavaszi pára,
megállt ő is, hogy átölelje
a nagy gerendát utoljára.
 
 
0 komment , kategória:  Simon István 1.  
x
  2010-02-14 10:19:34, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2010-12-15 22:07:19

Simon István: Várok rád



Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt helyeken.
Kezemben szál cigarettám
ragyog és ég melegen,
elhamvad, s újra kinyílik,
mint éveken át a virágok.
A megbeszélt helyeken mindig
állok és várok.
Tudom, hogy vár minden a földön:
rétek esőt, fényt a kalászok,
őzek a nyárt; sárga bőröndöm
álma a szép utazások;
a gyerek várja, hogy felnő,
a felnőtt a holnapokat,
öreg a sírt, nép a derengő
új századokat.

Mégis - legyen példa akármi -
haragszom, hogyha te késel;
bosszant, hogy állni kell, várni,
s fogadkozom persze elégszer.
Így, harcban a zajjal, a csenddel,
szívemben mély zene zúg:
“Mire képes néha az ember,
hogy várni így tud."

Elhúznak a felhők; a percek
futnak csattos karomon.
De jössz - a sétány, hallom, mint perceg,
jössz a kavicsos sárga úton.
Tündér... már itt vagy, a vállam
érinti kezed szelíden,
s megtöltöd, mint fémet az áram,
egyszerre szívem.

Pironkodsz, mentegetődzöl:
fodrász, szabó, közlekedés...
Most kellene teljes erőmből
szólni, hogy bánt az egész.
De oly szép vagy, s szép ez a reggel,
a város és benne az út,
hogy én csodálnám, ha lenne még ember,
ki ennyi szépért, jóért türelemmel
várni se tud.


 
 
0 komment , kategória:  Simon István 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.